BH 2000.4.135 Az összbüntetésbe foglalás előfeltételei aszerint vizsgálandók, hogy az alapítéletek mely időpontban emelkedtek jogerőre;

ha az összbüntetésbe foglalás lehetősége 1999. március 1-je előtt megnyílt, az összbüntetési eljárást - a Btk.

2. §-ára figyelemmel - akkor is le kell folytatni, ha az elítélések nem állnak egymással ún. quasi halmazati viszonyban [Btk. 2. §, 92. § (1) és (2) bek., 93. § (2) bek., 1998. évi LXXXVII. tv. 25. és 26. §].

Az elsőfokú bíróság az elítéltnek az 1997. szeptember 12. napján elkövetett bűncselekményei miatt 1998. április 20. napján jogerősen kiszabott 2 évi börtönbüntetésnek és az 1998. május 25. napján elkövetett bűncselekménye miatt 1998. december 10. napján jogerősen kiszabott 6 hónapi börtönbüntetésének az összbüntetésbe foglalására irányuló indítványát 1999. április 12. napján meghozott végzésével elutasította.

A városi bíróság végzése ellen az ügyész az elítélt javára, a büntető anyagi jogszabály téves alkalmazása miatt jelentett be fellebbezést az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezése és a városi bíróságnak új összbüntetési eljárás lefolytatására utasítása végett.

Fellebbezéssel élt az elítélt is az összbüntetésbe foglalási indítványának elutasítása miatt.

A megyei főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva, az abban foglaltakkal egyező tartalmú indítványt terjesztett elő.

A fellebbezések alaposak.

Az elsőfokú bíróság - bár végzésének az indokolásában ezt nem fejtette ki - helyesen utalt arra, hogy a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvény 25-26. §-ai folytán az összbüntetés szabályai 1999. március 1. napjától, a fenti törvénymódosítás hatálybalépésének a napjától kezdődően lényegesen megváltoztak. A módosított rendelkezések értelmében - amelyeket a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell - az elítéltnek csak olyan határozott időtartamú, végrehajtandó szabadságvesztés büntetései foglalhatók összbüntetésbe, amelyekkel érintett bűncselekmények ún. quasi halmazati viszonyban állnak egymással.