GKT 76/1973. szám

[1]Ha a hibás vállalkozói szolgáltatás szavatossági kijavítása csak a szerződéstől (tervdokumentációtól) eltérően és ennek folytán költségesebb módon végezhető el, a bíróság a megrendelőt - kivételesen - csak abban az esetben kötelezheti többletköltség megtérítésére, ha a kivitelező a kijavítással olyan munkaeredményt hoz létre, amelyei a szerződésbe - annak eredetileg helyes megkötése esetén - szolgáltatásként, ellenértékét pedig a költségvetésbe fel kellett volna venni.

A megrendelő jogalap nélküli gazdagodásának (elterjedt - nem pontos - szóhasználat szerint "az értéknövelő költségek" viselésének) kérdése rendszerint olyan esetekben merül fel, amikor a vállalkozói szolgáltatásnak a szavatossági hiba által érintett része a kijavítás eredményeként többe került, mint amennyit a tervdokumentáció és a költségvetés erre előirányzott (pl. a tervdokumentációban előírt padlóburkolat helyébe a kijavítás során megfelelő vízszigetelő réteg alkalmazásával értékesebb padlóburkolat kerül, a radiátorok kijavítása folytán többletráfordítással azok hőleadó képessége növekszik stb.).

A vállalkozók egyes esetekben az ilyen kijavítási többletkülönbséget - mint jogalap nélküli gazdagodást eredményező ráfordítást -a megrendelőre kívánják hárítani, a megrendelők szerint viszont e többletek - a szavatossági helytállás körében - a vállalkozókat terhelik.

Mivel kötelmi jogunk a visszterhességen alapuló egyenértékűséget védi, a vállalkozónak szavatossági helytállása körében helyre kell állítania a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értékbeli egyensúlyát, tehát a szolgáltatást olyanná kell tennie, hogy a szerződéses és a törvényes kellékeknek megfeleljen, vagyis amilyennek eredetileg hibátlan teljesítés esetén lennie kellett volna.

Erre figyelemmel - az állandó gyakorlat szerint - a bíróság a kijavítás tárgyában általában a kijavítási mód körülírása nélkül úgy rendelkezik, hogy a vállalkozónak a szolgáltatás tárgyát hibátlanná kell tennie.

Ilyen esetben - a megrendelők és a vállalkozók között keletkezett s már említett vitákra tekintettel - értelmezésre szorul, hogy meddig terjed a vállalkozó szavatossági helytállása és milyen mértéken túl jelentkezik a megrendelő jogalap nélküli gazdagodása.

A kérdés megítélésénél abból kell kiindulni, hogy a költségek emelkedése általában a kijavítás szükségessé válásának, végeredményben a hibás teljesítésben jelentkező szerződésszegésnek a következménye, így azt mint vagyoni hátrányt, a szerződésszegő vállalkozónak kell viselnie, a megrendelőre nem háríthatja át.

A kijavítási költségeknek a hibás munkanemre vonatkozó költségvetési tétellel való mechanikus, számszerű egybevetése alapján nem lehet megállapítani azt, hogy a kijavítás folytán az egész oszthatatlan szolgáltatás valóban értékesebbé vált. Ugyancsak nem eredményezi a megrendelő jogalap nélküli gazdagodását az a körülmény, hogy a kijavított szolgáltatás hosszabb élettartamúvá válik, mert ennek előnyeit egyrészt lerontja az időmúlás során szükségképpen bekövetkező erkölcsi kopás stb., másrészt nem biztos, hogy a hosszabb használati lehetőség a megrendelő számára szükséges, és így értéket jelent. Nem lehet szó jogalap nélküli gazdagodásról abban az esetben sem, ha a megrendelő a szolgáltatást még a szavatossági javítás előtt eladja.

Előállhat azonban olyan helyzet, amikor a hibás teljesítéssel kapcsolatban az válik nyilvánvalóvá, hogy a kijavítást a szerződés (a tervdokumentáció) eredeti előírásainak megfelelően nem lehet elvégezni, mert az így kijavított vállalkozói szolgáltatás nem felelne meg a megrendelő szükségleteinek, a kijavítás az eredeti formában felesleges, célszerűtlen, sőt egyenesen káros lenne.

Lehetséges, hogy a felek - e helyzetet felismerve - maguk megállapodnak a kijavítás eltérő, költségesebb módjában, tehát a kérdés szerződésmódosítás útján, a bíróság közben jötte nélkül megoldódik. Ilyen megegyezés hiánya esetén a bíróságnak a vitában két követelmény egyidejű szem előtt tartásával kell határoznia: egyrészt a megrendelőnek a reparációhoz fűződő érdekét kell oltalomban részesítenie, ennek megfelelően a vállalkozót a szolgáltatás kijavítására kell köteleznie; másrészt a társadalmi tulajdon védelmének - és a megrendelő valódi érdekeinek - megfelelően figyelembe kell vennie azt a kényszerhelyzetet, hogy a vállalkozónak - rendszerint csak más műszaki megoldással, technológiával -a kijavítás eredményeként végül is olyan szolgáltatást kell létrehoznia, amely bizonyos mértékig a kikötött minőségtől és értéktől eltér.

A bíróság ilyen esetben nem szerződési vitát dönt el, tehát nem a felek közötti akaratviszonyt módosítja, hanem szavatossági igény tárgyában hoz döntést, csakhogy a megváltozott körülmények szükségképpeni figyelembevételével. Ezért a döntésnél továbbra is elsősorban a felelősségi elemek érvényesülnek, tehát a kiinduló pont változatlanul az, hogy a hibás teljesítés vagyoni következményeit a szerződésszegő vállalkozónak kell viselnie, vagyis hogy részére a szavatossági helytállás körében végzett kijavítási munkáért ellenérték nem jár. Abban a kivételes helyzetben azonban, amikor a vállalkozó a kijavítás által a szolgáltatást a megrendelő valódi szükségleteinek kielégítésére teszi alkalmassá, vagyis annak szerződési érdekét valósítja meg és ezáltal olyan többletszolgáltatást nyújt, amely a megrendelő oldalán vagyoni előnyként jelentkezik, a szavatossági helytállás és a jogalap nélküli gazdagodás elhatárolása válik szükségessé. Nem hagyható figyelmen kívül ugyanis, hogy a vállalkozónak - az előbbiekben többször kiemelt - szavatossági helytállása csak az egyenérték-egyensúly helyreállításának határáig terjed. Ezen túl a megrendelő olyan magasabb értékhez jut, amelyet a szerződés szerinti ellenérték nem fedez, holott azt a szerződés helyes megkötése esetén a szolgáltatás és az ellenérték meghatározásánál figyelembe kellett volna venni. Az ilyen vagyoni előnyt pedig - mint jogalap nélküli gazdagodást - a megrendelőnek a Ptk. 361. § - ának (1) bekezdése szerint a vállalkozó részére vissza kell térítenie.

A vállalkozó a jogalap nélküli gazdagodásként jelentkező többletértékre vonatkozó igényét a kijavítási munka elvégzése, a gazdagodás tényleges jelentkezése, tehát az esedékesség után érvényesítheti. Annak azonban nincs akadálya, hogy az ellenértéktöbblet viselése kérdésében már az ellene folyó szavatossági eljárásban megállapítási keresetet (viszontkeresetet), ellenkérelmet terjesszen elő.