32000L0034[1]

Az Európai Parlament És A Tanács 2000/34/EK irányelve (2000. június 22) a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK tanácsi irányelvnek az abból kizárt ágazatok és tevékenységek szabályozása céljából történő módosításáról

Az Európai Parlament és a Tanács 2000/34/EK irányelve

(2000. június 22)

a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK tanácsi irányelvnek az abból kizárt ágazatok és tevékenységek szabályozása céljából történő módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésr, és különösen annak 137. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [2],

a Szerződés 251. cikkében [3] szabályozott eljárásnak megfelelően, az egyeztetőbizottság által 2000. április 3-án jóváhagyott közös szöveg figyelembevételével,

mivel:

(1) A Szerződés 137. cikke úgy rendelkezik, hogy a Közösség támogassa és egészítse ki a tagállamok tevékenységét azért, hogy a munkakörnyezet javításával a munkavállalók egészségét és biztonságát védje. A fenti cikk alapján elfogadott irányelvek nem vezethetnek be közigazgatási, pénzügyi és jogi megszorításokat, amelyek hátráltatnák a kis- és a középvállalkozások alapítását és fejlődését.

(2) A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 1993. november 23-i 93/104/EK tanácsi irányelv [4] megállapítja a munkaidő megszervezésével kapcsolatos minimális biztonsági és egészségügyi követelményeket, tekintettel a napi pihenésre, a szünetekre, a heti pihenésre, a maximális heti óraszámra, az éves szabadságra és az éjszakai munka, a váltott műszakban végzett munka és a munka ütemezésének szempontjaira. Ezt az irányelvet a következő okok miatt kell módosítani.

(3) A közúti, légi, tengeri és vasúti szállítás, a belvízi szállítás, a tengeri halászat, a tengeren végzett egyéb munka, valamint a gyakorló orvosok tevékenysége nem tartozik a 93/104/EK irányelv hatálya alá.

(4) A Bizottság 1990. szeptember 20-i javaslatában nem zárt ki egy ágazatot vagy tevékenységet sem a 93/104/EK tanácsi irányelv hatályából, és az Európai Parlament az 1991. február 20-i véleményében sem fogadott el ilyen kizárást.

(5) A munkavállalók egészségét és biztonságát nem azért kell a munkahelyen védeni, mert egy bizonyos ágazatban dolgoznak vagy különleges tevékenységet végeznek, hanem munkavállalói helyzetükből következően.

(6) Az utazó munkavállalókkal kapcsolatos ágazati jogalkotás tekintetében kiegészítő és párhuzamos szabályozásra van szükség a közlekedés biztonságára és az érintett munkavállalók egészségére és biztonságára tekintettel.

(7) Figyelembe kell venni a tengeri tevékenységek és az orvos gyakornokok helyzetének sajátosságait.

(8) A kizárt ágazatokban és tevékenységekben munkát végző utazó munkavállalók egészségének és biztonságának védelmét szintén biztosítani kell.

(9) Az éves szabadságra, valamint az éjszakai és a váltott műszakban munkát végző munkavállalók egészségügyi vizsgálatára vonatkozó jelenlegi rendelkezéseket ki kell terjeszteni a kizárt ágazatokhoz és tevékenységekhez tartozó utazó munkavállalókra.

(10) A kizárt ágazatokban és tevékenységekben munkát végző utazó munkavállalók igényeihez hozzá kell igazítani a munka- és a pihenőidőre vonatkozó jelenlegi rendelkezéseket.

(11) Minden munkavállalónak megfelelő tartamú pihenőidő jár. A pihenés fogalmát időegységekben, azaz napokban, órákban és/vagy ezek részeiben kell kifejezni.

(12) A Bizottság javaslatára, egy tanácsi irányelv [5] révén, a Szerződés 139. cikkének (2) bekezdése alapján a tengerészek munkaidejére vonatkozó európai egyezményt helyeztek hatályba. Ebből következően, ezen irányelv rendelkezései nem vonatkoznak a tengerészekre.

(13) A tagállamok feladata, hogy a munkaviszonyban álló, de a bevételekből részesedő halászok esetében a 93/104/EK tanácsi irányelv 7. cikke alapján meghatározzák az éves szabadságra való jogosultságnak és annak biztosításának feltételeit, és ezen belül a díjazás szabályozását.

(14) A 93/104/EK tanácsi irányelv ezen irányelvvel módosított rendelkezéseivel szemben elsőbbséget élveznek az egyéb közösségi jogszabályokban megfogalmazott külön előírások, például a munkavállalók egyes kategóriáira vonatkozó pihenőidő, munkaidő, éves szabadság és az éjszakai munka vonatkozásában.

(15) Az Európai Közösségek Bírósága esetjogának fényében a vasárnapi pihenésre vonatkozó rendelkezést törölni kell.

(16) A Bíróság C-84/94. Egyesült Királyság v. Tanács ügyben [6] úgy határozott, hogy a Tanács 93/104/EK irányelve megfelel a Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás és arányosság elvének. Nincs ok azt feltételezni, hogy az ítéletet ne lehetne a kizárt ágazatok és tevékenységek munkaidő-szervezésének számos szempontjával kapcsolatos hasonló szabályokra vonatkoztatni.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 93/104/EK irányelv a következőképpen módosul:

1. az 1. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő lép:

"(3) Ezen irányelv 14. és 17. cikkének sérelme nélkül ezt az irányelvet kell alkalmazni a 89/391/EGK irányelv 2. cikkének értelmében valamennyi köz- és magántevékenységi ágazatban.

Ez az irányelv nem vonatkozik a tengerészekre az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Egyesülete (ECSA) és a Közlekedési Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége az Európai Unióban (FST) [7] által a tengerészek munkaidejének szervezésére vonatkozóan kötött megállapodásáról szóló, 1999. június 21-i 1999/63/EK tanácsi irányelv meghatározása alapján, ezen irányelv 2. cikke (8) bekezdésének sérelme nélkül."

2. a 2. cikk a következőkkel egészül ki:

"(7) "utazó munkavállaló": az a munkavállaló, akit egy közúti, légi vagy belvízi, személyszállítást vagy árufuvarozást végző vállalkozás az utazó vagy repülő személyzet tagjaként alkalmaz,

(8) "nyílt tengeri tevékenység": olyan, főleg nyílt tengeri létesítményeken, vagy azokról (többek között fúró berendezésekről) végzett munkát jelent, amely közvetve vagy közvetlenül kapcsolatban van az ásványi készletek, többek között a szénhidrogének felkutatásával, feltárásával vagy kitermelésével, vagy az ilyen tevékenységekhez kapcsolódó, akár nyílt tengeri létesítményről, akár hajóról induló búvármunkával.

(9) "elegendő pihenés": a munkavállalók rendszeres pihenőidőt kapnak, amelynek tartama időegységekben van kifejezve, és amely elég hosszú és folyamatos annak biztosításához, hogy a munkavállalók fáradtság vagy rendszertelen munka következtében ne okozzanak magukban, a munkatársaikban vagy másokban kárt, valamint ne károsítsák egészségüket se rövid, se hosszú távon."

3. Az 5. cikk következő albekezdését törölni kell:

"Az első albekezdésben említett minimális pihenőidő elvben a vasárnapot is magában foglalja."

4. A 14. cikk helyébe a következő lép:

"14. cikk

Konkrétabb közösségi rendelkezések

Ezt az irányelvet nem kell alkalmazni, ha egyéb közösségi eszközök a munkaidő szervezésére vonatkozóan konkrétabb követelményeket tartalmaznak bizonyos foglalkozásokkal vagy szakmai tevékenységekkel kapcsolatosan."

5. A 17. cikk 2.1. bekezdésének helyébe a következő lép:

"2.1. a 3., 4., 5., 8. és 16. cikktől:

a) olyan tevékenységek esetében, amelyekre az jellemző, hogy a munkavállaló munkahelye és lakóhelye távol van egymástól, beleértve a nyílt tengeri tevékenységet, vagy a munkavállaló különböző munkahelyei vannak távol egymástól;

b) az olyan biztonsági és felügyeleti tevékenységek esetében, amelyek állandó jelenlétet igényelnek a vagyon- és személyvédelem érdekében, különösen a biztonsági őrök, gondnokok vagy biztonsági cégek esetében;

c) olyan tevékenységek esetében, ahol folyamatos szolgálatra vagy termelésre van szükség, különösen a következők esetében:

i. a kórházak vagy hasonló létesítmények, beleértve az orvos gyakornokok tevékenységét, továbbá bentlakásos intézmények és börtönök által nyújtott felvétellel, kezeléssel és/vagy gondozással kapcsolatos szolgáltatások;

ii. kikötői vagy repülőtéri munkavállalók;

iii. sajtó, rádió, televízió, filmgyártás, postai és távközlési szolgáltatások, mentő, tűzoltó és polgári védelmi szolgálatok;

iv. gáz-, víz- és villamosenergia termelés, szállítás és elosztás, továbbá háztartási hulladékgyűjtés és hulladékégető üzemek;

v. olyan iparágak, ahol a munkát műszaki okok miatt nem lehet megszakítani;

vi. kutatási és fejlesztési tevékenységek;

vii. mezőgazdaság;

viii. a menetrendszerű városi tömegközlekedésben a személyszállításért felelős munkavállalók;

d) ahol a tevékenység előreláthatóan hullámzó jellegű, különösen a következő területeken:

i. mezőgazdaság;

ii. idegenforgalom;

iii. postai szolgáltatások;

e) a vasúti szállításban munkát végzők esetén:

i. az időszakos tevékenységet végzők;

ii. a munkaidejüket vonatokon töltő munkavállalók;

iii. akiknek a tevékenysége a közlekedési menetrendekhez, valamint a közlekedés folyamatosságának és rendszerességének biztosításához kapcsolódik."

6. A 17. cikk (2) bekezdése a következőkkel egészül ki:

"2.4. a 6. és a 16. cikk (2) bekezdése a orvos gyakornokok vonatkozásában:

a) a 6. cikk tekintetében 2004. augusztus 1-jétől kezdődő ötéves átmeneti időszakra.

i. A tagállamoknak, szükség esetén, további két évük van arra, hogy felmérjék, milyen nehézségeket jelent az egészségügyi szolgáltatások és orvosi ellátás megszervezésével és biztosításával kapcsolatos feladataik szempontjából a munkaidőre vonatkozó rendelkezések betartása. Az átmeneti időszak vége előtt legalább hat hónappal az érdekelt tagállam tájékoztatja indokairól a Bizottságot, hogy a Bizottság a megfelelő egyeztetések után, az információk beérkezését követően három hónapon belül, véleményt tudjon nyilvánítani. Ha a tagállam nem fogadja el a Bizottság véleményét, döntését igazolnia kell. A tagállam tájékoztatása és az indokolás, valamint a Bizottság véleménye megjelenik az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában és azt megküldik az Európai Parlamentnek is.

ii. A tagállamoknak, szükség esetén, további egy évük van arra, hogy felmérjék a fent említett feladatok ellátásával kapcsolatos nehézségeket. Ebben az esetben az i. pontban megállapított eljárást követik.

Az átmeneti időszak során:

iii. A tagállamok biztosítják, hogy az átmeneti időszak első három évében a heti átlagos munkaidő nem haladja meg az 58 órát, a következő két év alatt az 56 órát, és az esetlegesen még fennmaradó időszakban az 52 órát.

iv. A munkaadó időben egyeztet a munkavállalók képviselőivel, hogy lehetőség szerint megállapodjanak az átmeneti időszak szabályozásáról. A iii. pontban megállapított kereteken belül egy ilyen megállapodás utalhat:

- az átlagos heti munkaidőre az átmeneti időszakban; és

- az átmeneti időszak végére az átlagos heti munkaidő 48 órára történő csökkentése érdekében megtenni kívánt intézkedésekre;

b) a 16. cikk (2) bekezdésére tekintettel, feltéve hogy a hivatkozási időszak az a) bekezdés iii. pontjában megjelölt átmeneti időszak első része alatt nem haladja meg a 12 hónapot, majd azt követően a 6 hónapot.";

7. Az irányelv a következő cikkekkel egészül ki:

"17a. cikk

Utazó munkavállalók és nyílt tengeri létesítményeken végzett tevékenység

(1) A 3., 4., 5., és 8. cikket nem lehet alkalmazni utazó munkavállalókra.

(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy a 17. cikk 2.2. bekezdésében megállapított körülmények kivételével, az utazó munkavállalók elegendő pihenőidőre legyenek jogosultak.

(3) A munkavállalók biztonság- és egészségvédelmével kapcsolatos általános alapelvek teljesítése mellett-feltéve, hogy az érintett munkaadók és munkavállalók képviselői tárgyalásokat folytatnak, és erőfeszítéseket tesznek a szociális párbeszéd főbb formáinak előmozdítására, így a felek kívánsága esetén tárgyalásra-, a tagállamok objektív, technikai vagy munkaszervezési okokból a 16. cikk (2) bekezdésében említett hivatkozási időszakot 12 hónapra terjeszthetik ki olyan munkavállalók esetében, akik elsősorban nyílt tengeri tevékenységet végeznek.

(4) A tagállamokkal, valamint közösségi szinten a munkaadók és a munkavállalók képviselőivel történt egyeztetést követően a Bizottság, 2005. augusztus 1-ig egészségügyi és biztonsági szempontból áttekinti a nyílt tengeren munkát végző munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseket azért, hogy szükség esetén megfelelő módosításokat terjesszen elő.

17b. cikk

A tengerjáró halászhajók fedélzetén dolgozó munkavállalók

(1) A 3., 4., 5., 6. és 8. cikket nem lehet alkalmazni a tagállamok zászlója alatt közlekedő tengerjáró halászhajók fedélzetén dolgozó munkavállalókra.

(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy a tagállamok zászlója alatt közlekedő tengerjáró halászhajók munkavállalói elegendő pihenőidőre legyenek jogosultak, és hogy 12 hónapos hivatkozási időszakban a heti átlagos munkaidő ne lépje túl a 48 órát.

(3) A (2), (4) és az (5) bekezdésben megállapított kereteken belül a tagállamok a munkavállalók biztonságának és egészségének védelme érdekében megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy

a) adott időtartamban a munkaidő hosszát korlátozzák, vagy

b) adott időtartamban a pihenőidő minimumát biztosítsák.

Törvények, rendeletek, közigazgatási rendelkezések, kollektív szerződések vagy a szociális partnerek közötti megállapodások határozzák meg a munkaidő felső és a pihenőidő alsó határát.

(4) A munkaidőt és a pihenőidőt a következőképpen korlátozzák:

a) a munkaidő felső határa nem lehet több, mint:

i. 24 órás időszak alatt 14 óra, és

ii. 7 napos időszak alatt 72 óra;

vagy

(b) a pihenőidő alsó határa nem lehet kevesebb, mint:

i. 24 órás időszak alatt 10 óra

ii. 7 napos időszak alatt 77 óra.

(5) A pihenőidőt nem lehet kettőnél több részre osztani, amelyek közül az egyik legalább 6 óra hosszú, és két egymást követő pihenőidő között nem lehet több, mint 14 óra.

(6) A munkavállalók biztonság- és egészségvédelmével kapcsolatos általános irányelveknek megfelelően, objektív, technikai vagy munkaszervezési okokból a tagállamok kivételeket tehetnek, beleértve a hivatkozási időszakok megállapítását is, a (2), (4) és az (5) bekezdésben említett korlátok tekintetében. Az ilyen kivételek, amennyire csak lehet, megfelelnek az előírt rendelkezéseknek, azonban figyelembe vehetik a gyakoribb vagy hosszabb szabadságot, vagy a munkavállalóknak nyújtott kompenzáló szabadságot. A kivételeket a következő módon kell meghatározni:

i. törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések útján, feltéve hogy az érintett munkaadók és munkavállalók képviselői egyeztetéseket folytatnak, és erőfeszítések történnek a szociális párbeszéd főbb formáinak előmozdítására, vagy

ii. kollektív szerződések vagy a szociális partnerek megállapodásai útján.

(7) A tengerjáró halászhajó kapitánya jogosult arra, hogy a fedélzeten lévő munkavállalókat a szükséges óraszámban munkára rendelje, ha az a hajó, a fedélzeten lévő személyek vagy a rakomány azonnali biztonsága érdekében szükséges, vagy abból a célból, hogy a tengeren bajban lévő más hajók vagy személyek részére segítséget nyújtson.

(8) A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a nemzeti jogszabályok vagy gyakorlat szerint az év egy meghatározott időszakában egy hónapnál hosszabb ideig nem hajózó tengerjáró halászhajók munkavállalói a 7. cikk értelmében ez alatt az időszak alatt menjenek szabadságra."

2. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2003. augusztus 1-jétől megfeleljenek, vagy biztosítják, hogy legkésőbb eddig az időpontig a szociális partnerek megállapodásuk alapján bevezetik a szükséges intézkedéseket, miközben a tagállamok megteszik a szükséges lépéseket, hogy a szociális partnerek számára lehetővé tegyék az ezen irányelvben előírt eredmények folyamatos biztosítását. Az orvos gyakornokok esetében ez a dátum 2004. augusztus 1. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) Amikor a tagállamok elfogadják az (1) bekezdésben említett intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(3) A tagállamok azon jogának sérelme nélkül, hogy a változásokra tekintettel a munkaidő vonatkozásában eltérő törvényi, rendeleti vagy szerződéses rendelkezéseket hozzanak, amennyiben eleget tesznek az ezen irányelvben előírt minimumkövetelményeknek, azonban ennek az irányelvnek a végrehajtására hivatkozva nem csökkenthetik a munkavállalók számára biztosított általános védelem szintjét.

(4) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen már elfogadtak vagy elfogadnak.

3. cikk

A tagállamokkal, valamint közösségi szinten a munkaadók és a munkavállalók képviselőivel történt egyeztetést követően a Bizottság, legkésőbb 2009. augusztus 1-jéig egészségügyi és biztonsági szempontból áttekinti a tengerjáró halászhajókon munkát végző munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseket, azért, hogy szükség esetén megfelelő módosításokat terjesszen elő.

4. cikk

A tagállamokkal, valamint közösségi szinten a munkaadók és a munkavállalók képviselőivel történt egyeztetést követően a Bizottság legkésőbb 2005. augusztus 1-jéig áttekinti a városi menetrendszerű tömegközlekedés munkavállalóira vonatkozó rendelkezéseket azért, hogy szükség esetén megfelelő módosításokat terjesszen elő az ágazat megfelelő szabályozásának biztosítására.

5. cikk

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

6. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Luxembourgban, 2000. június 22-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

N. Fontaine

a Tanács részéről

az elnök

J. Sócrates

[1] HL L 43. 1999.2.17., 1. o.

[2] HL C 138. 1999.5.18., 33. o.

[3] Az Európai Parlament 1999. április 14-i véleménye (HL C 219. 1999.7.30., 231. o.), a Tanács 1999. július 12-i közös álláspontja (HL C 249. 1999.9.1., 17. o.) és az Európai Parlament 1999. november 16-i határozata (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). Az Európai Parlament 2000. május 17-i határozata és a 2000. május 18-i határozata.

[4] HL L 307. 1993.12.13., 18. o.

[5] A Tanács 1999. június 21-i 1999/63/EK irányelve az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Egyesülete (ECSA) és az Európai Unió Szállítási Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége (FST) között a tengerészek munkaidejének szervezésére vonatkozóan kötött megállapodásról (HL L 167. 1999.7.2., 33. o.)

[6] ECR [1996] I - 5755

[7] HL L 167. 1999.7.2., 33. o.

--------------------------------------------------