BH 1994.4.186 Az ipargyakorlásra vonatkozó jogszabályok alapján kell megállapítani, hogy a jogszabály jogosítvány hiánya miatt a szerződést meg akarta-e fosztani ügyleti hatályától [Ptk. 200. § (2) bek., 237. § (1) és (2) bek., 389. §, 391. § (2) bek., 1990. évi V. tv. 4. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a felperes vállalkozói díj megfizetése iránti keresetének részben helyt adva, kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 67 100 forintot és ennek 1991. augusztus 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felek között a Ptk. 389. §-a szerinti vállalkozói szerződés állott fenn. A vállalkozói díj megfizetése iránti kereset részben alapos, a felek közötti elszámolás alapján az alperesnek 67 100 forint tartozása áll fenn.

Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatásával kérte a marasztalás összegének 142 500 forintra való felemelését. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének az elutasítását kérte. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette. Fellebbezett részét részben megváltoztatta, a marasztalás összegét 129 600 forintra felemelte. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Ítéletének indokolásában az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást kiegészítve és módosítva megállapította: az alperes faárukészítő és fakitermelő tevékenységre kisiparosi engedéllyel rendelkezik. 1991. április 11-én a Ptk. 389. §-a szerinti vállalkozási szerződést kötött a T. T. Mg. Termelőszövetkezettel 2500-3500 m3 nyárfa, illetve akácfa kitermelésére. A vállalkozói díjat 700 Ft/m3-ben állapította meg. A felperes fakitermeléshez szükséges vállalkozói engedéllyel és fűrészgép kezeléséhez szükséges szakvizsgával nem rendelkezik. Az alperes vele 1991. április 19-én a Ptk. 391. §-a (2) bekezdése alapján alvállalkozói szerződést kötött a fakitermelésre vonatkozóan, a vállalkozói díjat 325 Ft/m3-ben határozták meg, és megállapodtak a költségek viselése tárgyában.

Az alvállalkozói szerződéssel kapcsolatban a másodfokú bíróság megállapította, hogy az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 4. §-ának (1) bekezdése szerint egyéni vállalkozást bejelentés alapján, vállalkozói igazolvány birtokában lehet gyakorolni. Az alvállalkozó felperes jogosítvánnyal nem rendelkezik, ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felek által kötött alvállalkozói szerződés jogszabályba ütközik, és a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis. A Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése szerint érvénytelen szerződés alapján a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. A szerződéskötés előtti helyzet visszaállításával kapcsolatban megállapította: a felperes 580 m3 fát termelt ki. Egy köbméter fa kitermelésére eső munkadíj 250 forint, 580 m3 fa kitermelésének a munkadíja 145 000 forint. Az 580 m3 fa kitermelése során a felperesnek 57 600 forint traktorhasználati és 45 000 forint fűrészgép használati díja merült fel. A felperes járandósága tehát 247 600 forint, amelyből a másodfokú bíróság levonta az alperesnek a felperes által bizonyítottan kifizetett 105 000 forintot és az alperes által a felperes tartozására kifizetett 13 000 forintot, és a különbözet (247 600-118 000 = 129 600 forint) megfizetésére kötelezte az alperest.

A jogerős ítélet ellen jogszabálysértésre hivatkozva az alperes nyújtott be - ügyvédje útján - felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján helyesen állapította meg a felek által kötött szerződés érvénytelenségét, de tévesen alkalmazta a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdését, mert a szerződéskötés előtti helyzet visszaállítása helyett a szerződést a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján a határozathozatalig terjedő időre hatályossá kellett volna nyilvánítani, aminek az alperes szerint nem lehet a következménye az, hogy a felperes vállalkozói díjra tarthat igényt. Kifogásolta e vonatkozásban, hogy az eljárt bíróságok nem folytattak le bizonyítást arra, hogy a hasonló munkakörben dolgozó szakmunkásoknak milyen óradíja alakult ki a gyakorlatban, és ehhez képest a felperest milyen összegű díjazás illette meg.

A felperes írásbeli ellenkérelmében az elsőfokú ítélet hatályban tartását kérte.

A felek hozzájárulásával a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.