A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32751/2013/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. Bíró: Nagy Szabolcs

éíííööíáóööÉőőáíóáÍÓÁFővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

19.K.32.751/2013/5.

A bíróság a dr. G. Szabó Tibor ügyvéd (cím) által képviselt felperes (cím) a dr. Zelenák Erzsébet jogi előadó által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (cím) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000 (azaz Kétszázezer) Forint összegű perköltséget.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kötelezi felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak a székhelye szerint illetékes Nemzeti Adó- és Vámhivatal külön felhívására - a felhívásban megjelölt módon és számlára - 1.500.000 (azaz Egymillió-ötszázezer) Forint összegű feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S:

A bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdés értelmében a felek nyilatkozatai és a közigazgatási iratok tartalma alapján hozta meg döntését, valamint állapította meg az irányadó ítéleti tényállást az alábbiak szerint:

Felperes 2011. június (a továbbiakban: vizsgált időszak) időszakban a ...-től, illetőleg ...től fogadott be számlákat nemesfémbeszerzésről. A számlák áfatartalmát levonásba helyezte a bevallásában.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést rendelt el felperessel szemben áfa adónemben a fent megjelölt vizsgált időszak vonatkozásában. Az adóhatóság az ellenőrzés eredményeképp meghozta 3571580984 iktatószám alatt, 2012. június 18. napján határozatát, melyben a vizsgált időszak vonatkozásában mindösszesen 141.054.000 Forint adókülönbözetet állapított meg, melyből 9.614.000 Forint adóhiánynak, 68.363.000 Forint jogosulatlan visszaigénylésnek, 63.077.000 Forint adófolyószámlát nem érintő adókülönbözetnek minősül. Mindezek után 58.482.000 Forint adóbírságot és 215.000 Forint késedelmi pótlékot állapított meg.

Felperes fellebbezése folytán az alperes helybenhagyta az elsőfokú határozatot a 2888426095 iktatószámú, 2012. november 15. napján kelt határozatával. Az adóhatóság az említett számlákat tartalmilag hiteltelen, fiktív számláknak minősítette. Ennek alapján a felperes adólevonási jogát elutasította. Hivatkozott a számlakibocsátóknál végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésre, illetőleg az ennek során elvégzett kapcsolódó vizsgálatra is.

Ennek alapján rögzítette, hogy a számlakibocsátó társaságok valós gazdasági tevékenységet nem folytattak, a legalapvetőbb működési feltételekkel sem rendelkeztek. A számlakibocsátó társaságoktól semmilyen iratanyag nem került becsatolásra. A számlakibocsátó társaságok fantomizálódtak. Az áru eredete nem igazolt. Az alperes több zálogház forgalmát és adatát összevetette a számlakibocsátók által forgalmazott mennyiségekkel. Ennek alapján megállapította, hogy a lényegesen nagyobb törzstőkével és üzlethálózattal rendelkező zálogházak lényegesen kisebb mennyiségű nemesfémforgalommal rendelkeztek, ez ugyancsak kétségessé teszi azt, hogy a számlák szerinti módon, a számlán szereplő felek között történtek meg a gazdasági események. Rögzítette alperes, hogy mivel nem állapítható meg, hogy a számlakibocsátó társaságok rendelkezhettek a megfelelő árualappal, ezáltal azt nem is értékesíthették tovább felperes felé. A számlakibocsátók kizárólag a számlát bocsátották ki, azonban gazdasági tevékenységet nem végeztek. Az alperes nem vitatta, hogy nemesfémmel a felperes rendelkezett, azonban figyelemmel a számlakibocsátóknál lefolytatott vizsgálatokra és a további feltárt valamennyi körülményre megállapította, hogy nem mehetett a számla szerinti módon és a felek között végbe a gazdasági esemény. Rögzítette, hogy felperes bemutatott iratokat, azonban a fentiek miatt a nemesfém kifogásolt szállítók szerinti értékesítése nem igazolt. A számlák tehát fiktívek és azokra adólevonási jogot alapítani nem lehet. Alperes megjelölte a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdését és a 166. § (2) és (3) bekezdését. Megjelölte tovább az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: új Áfa tv.) a 119. § (1) és (2) bekezdését, a 120. § a) pontját, valamint a 127. § (1) bekezdés a) pontját. Utalt alperes az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 130. §-ában foglaltakra is. Rögzítette azt is, hogy a nemesfémértékesítéseket elfogadta az új Áfa tv. 55. § (2) bekezdése és a 147. §-ban foglaltak alapján. Az alperes megállapította azt is, hogy felperes tudott, avagy tudhatott az adókijátszásról, amennyiben a kellő körültekintést tanúsította volna. Felperes nem tette meg a tőle elvárható ésszerű intézkedéseket és ezt az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) is rögzítette a közelmúltban keletkezett ítéleteiben, hogy az ésszerűen elvárható intézkedéseket meg kell tennie a számlabefogadónak. A lánc valamennyi elemét jogosult vizsgálni és a vizsgált ügyletet megelőző gazdasági eseményeket is jogosult vizsgálni, valamint köteles levonni a jogkövetkezményeket a vizsgált adóalanynál. Alperes rögzítette, hogy felperes az egyik számlakibocsátó társaság tekintetében nem ellenőrizte a képviseleti jogosultságot, a meghatalmazást nem mutatta be és a társaság képviseletében eljárt személy képviseleti jogosultsággal nem rendelkezett. Kiemelte azt is, hogy egyik számlakibocsátó tekintetében sem ellenőrizte a cégkivonatot, hiszen, ha ezt megtette volna, úgy láthatta volna, hogy az említett számlakibocsátó társaságok újonnan megalapult, kezdő társaságok, amelyek nem rendelkeznek a személyi és tárgyi feltételekkel és mindez párosult jelentős mennyiségű megrendelésekkel. Ilyen jelentős mennyiségek esetén elvárható lett volna, hogy ellenőrizze felperes, hogy a kezdő társaságok rendelkeznek-e személyi és tárgyi feltételekkel. A ... engedélye nem bizonyítja, hogy a számlakibocsátó társaságok rendelkeztek a működés feltételeivel és nem is befolyásolhatták a felperes adólevonási jogát. A számlakibocsátó társaságok nem hogy a speciális feltételekkel nem rendelkeztek, hanem az alapvető működéshez szükséges feltételekkel sem. Azonban a számlakibocsátó társaságok speciális tevékenységet folytattak, így az őrzés-védelem feltételeivel is rendelkezniük kellett volna, illetőleg szállító eszközökkel is. Az adóhatóságnak már nem feladata feltárni, hogy az igazolatlan eredetű, jelentős értékű nemesfém mennyiség ténylegesen honnan származott, honnan került felperes tulajdonába. Utalt arra felperes fellebbezése alapján, hogy a 7006/2008. (AEÉ 12.) APEH Irányelv 2.b/2. pontjának is megfelelt a határozatuk. Az alperes az adóbírság körében kifejtette, hogy a 75% mértéket alkalmazta.