31975R2777[1]

A Tanács 2777/75/EGK Rendelete (1975. október 29.) a baromfihús piacának közös szervezéséről

A TANÁCS 2777/75/EGK RENDELETE

(1975. október 29.)

a baromfihús piacának közös szervezéséről

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 42. és 43. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 1 ),

mivel a baromfihús piacának szervezéséről szóló alapvető határozatokat kibocsátásuk óta többször módosították; mivel ezeket a különböző szövegeket számuk, összetettségük és a Hivatalos Lap több számában való elhelyezkedésük miatt nehéz alkalmazni, és ennek következtében hiányzik a jogszabályok szükséges közérthetősége; mivel ezért ajánlatos azok egyetlen szövegben történő egységesítése;

mivel a mezőgazdasági termékek közös piacának működését és fejlődését közös agrárpolitika kialakítása kell, hogy kísérje, ennek főleg az agrárpiacok közös szervezésére kell kiterjednie, amely a termékektől függően különböző formákban valósulhat meg;

mivel a közös agrárpolitika célja az, hogy a Szerződés 39. cikkének célkitűzéseit megvalósítsa; mivel annak érdekében, hogy a piacokat megszilárdítsák és az érintett mezőgazdasági népességnek megfelelő életszínvonalat biztosítsanak, a baromfihúságazatban szükséges, hogy olyan rendelkezéseket hozzanak, amelyek megkönnyítik a kínálatnak a piaci követelményekhez történő igazítását;

mivel a baromfihús piaca közös szervezésének megvalósítása egy egységes kereskedelmi rendszer bevezetését követeli meg a Közösség külső határainál, amely rendszer magában foglalja a lefölözések és az export-visszatérítések rendszerét;

mivel e cél eléréséhez általános szabályként elegendő az, hogy a harmadik országokból történő behozatalokra lefölözéseket vezessenek be, amelyek figyelembe veszik a takarmánygabona Közösségen belüli és világpiaci ára közötti különbségnek a takarmányozási költségekre gyakorolt hatását, valamint a Közösség feldolgozóipara védelmének szükségességét;

mivel szükséges elkerülni, hogy a Közösség piacát az indokolatlanul alacsony árú világpiaci ajánlatok megzavarják; mivel ezért ajánlatos zsilipárak megállapítása, és a lefölözéseket növelni kell, ha a határparitásos kínálati árak ezen árak alatt vannak;

mivel a harmadik országokba történő export visszatérítésére vonatkozó rendelkezések összege megegyezik a Közösségen belüli és a világpiaci árak közötti különbséggel, ez azt szolgálja, hogy megvédje a Közösség részvételét a nemzetközi baromfihús-kereskedelemben; mivel annak érdekében, hogy a Közösség exportőreinek a visszatérítés bizonyos állandóságát biztosítsák, rendelkezni kell a baromfihús-ágazaton belül a visszatérítések előzetes megállapításáról;

mivel a fenti visszatérési rendszeren felül rendelkezéseket kell hozni arról, hogy amennyiben a piaci helyzet megkívánja, a belső feldolgozási eljárások igénybevételét részben vagy teljesen megtilthassák;

mivel a lefölözés eredményeként minden egyéb védintézkedésről le lehet mondani a Közösség külső határainál; mivel a lefölözések mechanizmusa azonban kivételes esetekben elégtelennek bizonyulhat; mivel annak érdekében, hogy a Közösség piaca ilyen esetekben se maradjon védtelenül a korábban meglévő behozatali korlátozások megszüntetéséből adódó zavarokkal szemben, lehetővé kell tenni a Közösség számára, hogy a szükséges intézkedéseket késedelem nélkül megtehesse;

mivel az állatbetegségek terjedése elleni küzdelmet célzó intézkedések alkalmazásából származó szabad forgalmi korlátozások nehézségeket okozhatnak egy vagy több tagállam piacán; mivel az ilyen helyzetek orvoslására rendkívüli piactámogató intézkedések alkalmazása válik szükségessé;

mivel annak érdekében, hogy megkönnyítsék az előirányzott rendelkezések végrehajtását, olyan eljárást kell megállapítani, amely egy irányítóbizottság keretein belül szoros együttműködést teremt a tagállamok és a Bizottság között;

mivel az egységes piac megvalósítását bizonyos támogatások folyósítása kétségessé tenné; mivel ezért ajánlatos, hogy a Szerződés azon rendelkezéseit, amelyek lehetővé teszik a tagállami támogatások értékelését és a közös piaccal össze nem egyeztethető támogatások megtiltását, a baromfihúsra is alkalmazni kell;

mivel a baromfihús piaca közös szervezésének egyidejűleg a Szerződés 39. és 110. cikkében előirányzott célokat megfelelő módon figyelembe kell vennie;

mivel a tagállamoknak e rendelet alkalmazásából származó kötelezettségekből eredő kiadásait az 1566/72/EGK rendelettel ( 2 ) módosított, a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló 1970. április 21-i 729/70/EGK tanácsi rendelet ( 3 ) 32. és 3. cikkében szabályozott előírásnak megfelelően a Közösségnek kell viselnie;

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1) A baromfihús piacának közös szervezése a következő termékekre terjed ki:

(2) E rendelet alkalmazásában:

a) "élő baromfi": élő tyúk, kacsa, liba, pulyka és gyöngytyúk, egyenként legalább 185 gramm súllyal;

b) "csirke": élő tyúk, kacsa, liba, pulyka és gyöngytyúk, egyenként legfeljebb 185 gramm súllyal;

c) "vágott baromfi": nem élő tyúk, kacsa, liba, pulyka és gyöngytyúk egész, belsőséggel vagy anélkül;

d) "származtatott termékek" a következő termékek:

1. az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt termékek, kivéve a csirke;

2. az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt termékek, kivéve a vágott baromfi, és az élelmezési célra alkalmas vágási melléktermékek, amelyek "darabolt baromfiként" ismertek;

3. az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt, élelmezési célra alkalmas vágási melléktermékek;

4. az (1) bekezdés c) pontjában megjelölt termékek;

5. az (1) bekezdés d) és e) pontjában megjelölt termékek;

6. az (1) bekezdés f) pontjában szereplő termékek, kivéve a 1602 20 11 és 1602 20 19 KN-kód alá tartozó termékeket.

2. cikk

(1) Annak érdekében, hogy a szakmai és egyesült szakmai szervezetek tevékenységét ösztönözzék, amely a piacról való kivonás kivételével elősegíti a keresletnek a piaci követelményekhez való hozzá igazítását, a következő közösségi intézkedéseket lehet hozni az 1. cikk (1) bekezdésében szereplő termékekre vonatkozóan:

- a termelés, a feldolgozás, az értékesítés jobb szervezésének támogatását célzó intézkedéseket,

- minőségjavítást célzó intézkedéseket,

- az alkalmazott termelőeszközök alapján készített rövid vagy hosszú távú előrejelzéseket létrehozó intézkedéseket,

- a piaci ár alakulásának könnyebb megállapítását célzó intézkedéseket.

Az ezekre az intézkedésekre vonatkozó általános szabályokat a Szerződés 43. cikke (2) bekezdésében szabályozott eljárásnak megfelelően hozzák meg.

(2) A forgalmazási előírásokat:

- az 1. cikk (1) bekezdésének b) pontjában szereplő egy vagy több termékre vonatkozóan kell meghozni,

- az 1. cikk (1) bekezdésének a), c), d), e) és f) pontjában szereplő termékekre vonatkozóan meg lehet hozni.

Ezek az előírások különösen a minőség és súly szerinti kategóriákba történő besorolást, a csomagolást, a raktározást, a szállítást, a kiszerelést és a jelölést érinthetik.

Az előírásokat, területi hatályukat, valamint alkalmazásuk általános szabályait a Tanács a Bizottság javaslatára minősített többséggel állapítja meg.

3. cikk

(1) Az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt termékek bármelyikének a Közösségbe történő behozatala vagy az onnan történő kivitele behozatali vagy kiviteli engedély bemutatásához kötött.

Az engedélyeket a tagállamok adják ki a kérelmezőnek, tekintet nélkül a Közösségen belüli letelepedési helyükre, a 6. és 8. cikk alkalmazása érdekében tett intézkedések sérelme nélkül.

A behozatali és kiviteli engedélyek a Közösségen egészére érvényesek. Az engedélyek kiadása biztosíték letétbe helyezéséhez kötött, amely garantálja, hogy a termékeket az engedély érvényességi ideje alatt importálják vagy exportálják; vis maior esetének kivételével a biztosíték részben vagy egészben elvész, ha az említett idő alatt az import vagy az export nem vagy csak részben valósult meg.

(2) Az engedélyek érvényességi idejét és e cikk alkalmazásának egyéb részletes szabályait a 17. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

4. cikk

Ha e rendelet másként nem rendelkezik, az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt termékekre a közös vámtarifa vámtételeit kell alkalmazni.

5. cikk

(1) Az 1. cikkben felsorolt egyes termékek behozatala következtében a közösségi piacot érő esetleges hátrányos hatások megakadályozása vagy kiküszöbölése érdekében az ilyen termék vagy termékek 10. cikkben megállapított vámtétel melletti behozatalát kiegészítő behozatali vám megfizetéséhez kell kötni, amennyiben a többoldalú kereskedelmi tárgyalások uruguayi fordulója keretében, a Szerződés 228. cikkének megfelelően megkötött mezőgazdasági megállapodás 5. cikkében foglalt feltételek teljesülnek, kivéve ha a behozatal a közösségi piacot előreláthatóan nem zavarná, vagy ha annak hatása nem állna arányban az elérni kívánt céllal.

(2) Azok a küszöbárak, amelyek alatt kiegészítő vám róható ki, a Közösség által a Kereskedelmi Világszervezethez küldött értesítésben szerepelnek.

Azokat a küszöbmennyiségeket, amelyeket meg kell haladni ahhoz, hogy kiegészítő behozatali vámot lehessen kiszabni, különösen az (1) bekezdésben említett káros hatások megjelenését vagy várható megjelenését megelőző három év során a Közösségbe irányuló import alapján kell meghatározni.

(3) A kiegészítő behozatali vámok kirovásánál figyelembe veendő importárakat a szóban forgó szállítmány CIF-importárai alapján kell meghatározni.

A CIF-importárakat e célból ellenőrizni kell a termék reprezentatív világpiaci árai vagy a terméknek a Közösség importpiacán irányadó árai alapján.

(4) A Bizottság a 17. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően elfogadja e cikk alkalmazásának részletes szabályait. E részletes szabályok különösen meghatározzák:

a) azokat a termékeket, amelyekre kiegészítő behozatali vámok alkalmazhatók a mezőgazdasági megállapodás 5. cikke értelmében;

b) az (1) bekezdésnek az említett megállapodás 5. cikkének megfelelő alkalmazásához szükséges egyéb kritériumokat.

6. cikk

(1) Az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt termékeknek a kereskedelmi tárgyalások uruguayi fordulója keretében megkötött megállapodásokból következő vámkontingenseit a 17. cikkben megállapított eljárás szerint elfogadott részletes szabályoknak megfelelően kell megnyitni és kezelni.

(2) A kontingensek kezelése az alábbi módszerek valamelyikének vagy azok kombinációjának alkalmazásával történhet:

- a kérelmek benyújtásának időrendi sorrendjén alapuló módszer (az "aki előbb érkezik, előbb kiszolgálják" elv alapján),

- a kérelmek benyújtásakor kért mennyiségeket arányosan elosztó módszer (az "egyidejű vizsgálat" módszerével),

- a hagyományos kereskedelmi gyakorlatokat figyelembe vevő módszer (a "hagyományos/új érkezők" módszerével).

Más megfelelő módszereket is lehet alkalmazni.

El kell kerülni az érintett piaci szereplők közötti diszkriminációt.

(3) Az elfogadott kezelési módszernek adott esetben megfelelő hangsúlyt kell fektetnie a közösségi piac ellátási igényeire, valamint a piaci egyensúly biztosítása szükségességére, miközben esetleg olyan módszerekhez is folyamodhat, amelyeket a múltban az (1) bekezdésben említetteknek megfelelő kontingensekre alkalmazhattak, az uruguayi forduló tárgyalásai keretében megkötött megállapodásokból származó jogok sérelme nélkül.

(4) Az (1) bekezdésben említett részletes szabályok rendelkeznek az éves kontingensek megnyitásáról, szükség esetén az év egészére megfelelően elosztva, és adott esetben:

a) a termék jellegét, származását és eredetét illetően a garanciákról;

b) az a) pontban említett garanciákat igazoló iratok elismeréséről; valamint

c) azokról a feltételekről, amelyek alapján a behozatali engedélyeket kiadják, és ezek érvényességi idejéről.

7. cikk

(1) Ha az árak a közösségi piacon jelentősen megemelkednek, és ha ez a helyzet várhatóan folytatódik, ezáltal zavarva vagy zavarral fenyegetve a közösségi piacot, megfelelő intézkedésekhez lehet folyamodni.

(2) A Tanács, a Bizottság javaslatára, a Szerződés 43. cikkének (2) bekezdésében megállapított szavazási eljárásnak megfelelően eljárva, elfogadja e cikk alkalmazásának általános szabályait.

8. cikk

(1) Az ahhoz szükséges mértékben, hogy az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt termékeket exportálni lehessen e termékek világpiaci árai alapján, és a Szerződés 228. cikkének megfelelően megkötött megállapodásokból következő határokon belül, az említett árak, valamint a közösségi árak közötti különbséget export-visszatérítésekkel lehet fedezni.

(2) Az export-visszatérítéssel exportálható mennyiségek elosztására elfogadott módszer az a módszer, amelyik:

a) a lehető legjobban illeszkedik a termék jellegéhez és az adott piac helyzetéhez, lehetővé téve a rendelkezésre álló erőforrások lehető leghatékonyabb felhasználását, figyelembe véve a közösségi exportok hatékonyságát és szerkezetét a nagy és kis szereplők közötti különbségtétel nélkül;

b) a piaci szereplők számára adminisztrációs szempontból a legkevésbé terhesnek kell lennie, figyelembe véve az adminisztrációs követelményeket;

c) kerül bármiféle diszkriminációt az érintett piaci szereplők között.

(3) A visszatérítések a Közösség egészére nézve ugyanazok.

Eltérhetnek a rendeltetési hely szerint, amennyiben a világpiaci helyzet vagy egyes piacok speciális követelményei ezt szükségessé teszik.

A visszatérítéseket a 17. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően kell rögzíteni. A visszatérítéseket szabályos időközönként kell megállapítani, pályázati eljárás alkalmazása nélkül.

Az export-visszatérítéssel támogatott termékek listáját és a visszatérítések összegét legalább háromhavonta egyszer rögzíteni kell. A visszatérítés összege azonban három hónapon túl is ugyanazon a szinten tartható, és azt szükség esetén a közbenső időszakban a Bizottság valamely tagállam kérésére vagy saját kezdeményezésére kiigazíthatja.

(4) A visszatérítések meghatározásakor a következőket kell figyelembe venni:

a) a fennálló helyzetet és a várható irányzatokat, tekintettel:

- a baromfihústermékek áraira és beszerezhetőségére a közösségi piacon,

- a baromfihústermékek világpiaci áraira;

b) a Közösség piacának a kínálat és kereslet között elhúzódó egyensúlyhiányt okozó zavarai elkerülésének szükségességét;

c) a tervezett kivitel gazdasági szempontját;

d) a Szerződés 228. cikkének megfelelően megkötött megállapodásokból származó korlátozásokat.

A visszatérítés összegének rögzítésekor különösen figyelembe kell venni az egyensúly megteremtésének szükségességét a harmadik országokba történő kivitelre szánt, feldolgozott áruk előállításánál az alapvető közösségi mezőgazdasági termékek felhasználása és a feldolgozási eljárás keretében behozott, harmadik országbeli termékek felhasználása között.

Az 1. cikk (1) bekezdésében említett termékek visszatérítésének kiszámításánál figyelembe kell venni a Közösségben egy kilogramm vágott baromfihús előállításához szükséges szemestakarmány mennyiségének a közösségen belüli árai és világpiaci árai közötti különbséget, a vágott baromfitól eltérő termékek esetében megengedve a különböző termékek súlya és/vagy átlagos kereskedelmi értéke közötti különbségeket.

(5) Az (1) bekezdésben említett közösségi árat a következők alapján kell megállapítani:

a) az értékesítés különböző szakaszaiban a Közösségben rendelkezésre álló árak alapján;

b) a kivitelnél rendelkezésre álló árak alapján.

Az (1) bekezdésben említett világpiaci árakat a következők alapján kell megállapítani:

a) a harmadik országok piacain rendelkezésre álló árak;

b) a harmadik országbeli importnál a rendeltetési hely harmadik országának legkedvezőbb árai;

c) az exportáló harmadik országokban jegyzett termelői árak, adott esetben, figyelemmel az ezen országok által adott szubvencióra.

d) a közösségi határparitásos ajánlati árak.

(6) Visszatérítés csak kérelemre és a megfelelő kiviteli engedély bemutatása esetén nyújtható, kivéve a naposcsibe esetében, ahol az engedélyt utólag kell megadni.

(7) Az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt termékek exportjára alkalmazható visszatérítés megegyezik az engedély iránti kérelem benyújtása napján, differenciált visszatérítés esetén pedig az ugyanazon a napon alkalmazható azon visszatérítéssel, amely:

a) az engedélyen feltüntetett rendeltetési helyre; vagy adott esetben,

b) ha az eltér engedélyen feltüntetettől, a tényleges rendeltetési helyre vonatkozik. Ebben az esetben az alkalmazható összeg nem haladhatja meg az engedélyen szereplő rendeltetési helyre alkalmazható összeget.

Megfelelő intézkedések fogadhatók el az e bekezdésben foglalt rugalmassággal való visszaélések elkerülésére.

(8) A (6) és (7) bekezdéstől el lehet tekinteni az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt azon termékek esetében, amelyekre visszatérítést élelmiszersegély-műveletek keretében fizetnek, a 17. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően.

(9) A visszatérítés kifizetésére annak igazolását követően kerülhet sor, hogy:

- a termékek kivitele a Közösségből megtörtént,

- a termékek közösségi eredetűek, kivéve amikor a (10) bekezdés alkalmazandó, és

- differenciált visszatérítés esetén a termékek elérték az engedélyen feltüntetett rendeltetési helyet, vagy azt az egyéb rendeltetési helyet, amelyre a visszatérítést rögzítették a (7) bekezdés b) pontjának sérelme nélkül. Azonban, a 17. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően ez alól a szabály alól kivétel tehető, amennyiben olyan feltételek kerülnek megállapításra, amelyek azonos garanciákat nyújtanak.

(10) Nem nyújtható visszatérítés az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt, harmadik országokból importált és oda újrakivitelre kerülő termékekre, kivéve ha az exportőr igazolja:

- hogy az exportálandó termék és az előzőleg importált termék egy és ugyanaz, továbbá

- hogy a behozatal során a behozatali vámok beszedése megtörtént.

Ilyen esetekben az egyes termékre vonatkozó visszatérítés megegyezik az importálás során beszedett vámokkal, amennyiben az utóbbiak alacsonyabbak, mint az alkalmazható visszatérítés; amennyiben az importálás során beszedett vámok magasabbak, mint e visszatérítés, ott az utóbbit kell alkalmazni.

(11) A Szerződés 228. cikkének megfelelően megkötött megállapodásokból származó mennyiségi korlátozások betartását az azokban foglalt és az érintett termékekre alkalmazható referencia-időszakra kiadott kiviteli engedélyek alapján kell biztosítani. A mezőgazdasági megállapodás alapján előálló kötelezettségek betartásának tekintetében a referencia-időszak végetérte nem érinti a kiviteli engedélyek érvényességét.

(12) E cikk alkalmazásának részletes szabályait, beleértve a kiosztatlan és felhasználatlan exportálható mennyiségek újraelosztására vonatkozó rendelkezéseket, a 17. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

9. cikk

(1) A baromfihús piaca közös szervezésének megfelelő működéséhez szükséges mértékben a Tanács, a Bizottság javaslatára, a Szerződés 43. cikkének (2) bekezdésében megállapított szavazási eljárásnak megfelelően, különleges esetekben részben vagy egészben megtilthatja az aktív vagy a passzív feldolgozási eljárás alkalmazását az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt és ugyanott szereplő termékek előállítására szánt termékek tekintetében.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha az (1) bekezdésben említett helyzet kivételesen sürgős, és az aktív feldolgozási eljárás zavarja vagy zavarhatja a Közösség piacát, a Bizottság valamely tagállam kérésére vagy saját kezdeményezésre dönt a szükséges intézkedésekről; a Tanácsot és a tagállamokat értesíteni kell ezekről az intézkedésekről, amelyek legfeljebb hat hónapig lehetnek érvényben, és azonnal alkalmazandók. Ha a Bizottsághoz kérés érkezik valamely tagállamtól, a kérés kézhezvételét követő egy héten belül arról határoznia kell.

(3) A Bizottság által elfogadott intézkedéseket az értesítés napjától számított egy héten belül bármely tagállam a Tanács elé utalhatja. A Tanács, minősített többséggel eljárva, a bizottsági határozatot megerősítheti, módosíthatja vagy hatályon kívül helyezheti. Ha a Tanács az ügyben nem jár el három hónapon belül, a Bizottság határozatát hatályon kívül helyezettnek kell tekinteni.

10. cikk

(1) A Kombinált Nómenklatúra értelmezésének általános és alkalmazásának különös szabályait kell alkalmazni az e rendelet hatálya alá tartozó termékek tarifális besorolására; az e rendelet alkalmazásából következő tarifális nómenklatúrát be kell építeni a közös vámtarifába.

(2) Amennyiben e rendelet másként nem rendelkezik vagy rendelkezéseiből más nem következik, a harmadik országokkal folytatott kereskedelemben tilos:

- a vámmal azonos hatású díjak kivetése,

- a mennyiségi korlátozás vagy azzal azonos hatású intézkedés alkalmazása.

11. cikk

(1) Ha a behozatal vagy a kivitel miatt az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt termék vagy termékek közösségi piacát olyan komoly zavar érinti vagy fenyegeti, amely előreláthatólag veszélyezteti a Szerződés 39. cikkében meghatározott célok elérését, megfelelő intézkedések hozhatók a harmadik országokkal folytatott kereskedelemben addig, amíg e zavar vagy annak veszélye el nem hárul.

A Tanács a Bizottság javaslatára, a Szerződés 43. cikkének (2) bekezdésében megállapított szavazási rendnek megfelelően elfogadja e bekezdés alkalmazásának általános szabályait, és meghatározza azokat az eseteket és határokat, amelyeken belül a tagállamok védintézkedéseket tehetnek.

(2) Ha előáll az (1) bekezdésben említett helyzet, a Bizottság valamely tagállam kérésére vagy saját kezdeményezésére dönt a szükséges intézkedésekről; a tagállamokat értesíteni kell ezekről az intézkedésekről, és azok azonnal alkalmazhatók. Ha a Bizottsághoz valamely tagállam kérést juttat el, a Bizottság a kérés kézhezvételétől számított három munkanapon belül határoz.

(3) A Bizottság által elfogadott intézkedéseket az értesítéstől számított három munkanapon belül bármely tagállam a Tanács elé utalhatja. A Tanács késedelem nélkül összeül. Minősített többséggel módosíthatja vagy megsemmisítheti a szóban forgó intézkedést.

(4) E cikket a Szerződés 228. cikkének (2) bekezdése értelmében megkötött megállapodásokból következő kötelezettségekre való tekintettel kell alkalmazni.

13. cikk

A Közösség szabad áruforgalmába az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt áruk közül nem engedik be azokat, amelyek előállításához vagy feldolgozásához olyan termékeket használtak fel, amelyek nem tartoznak a Szerződés 9. cikkének (2) bekezdése és 10. cikkének (1) bekezdése alá.

14. cikk

(1) A 17. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint az érintett piac támogatására irányuló rendkívüli intézkedéseket lehet hozni az alábbiak figyelembevétele érdekében:

a) az állatbetegségek elterjedésének leküzdésére hivatott intézkedések alkalmazásából eredő, szabad mozgásra vonatkozó korlátozások; vagy

b) közvetlenül a fennálló közegészségügyi vagy állat-egészségügyi veszélyekből eredő fogyasztói bizalomhiányra visszavezethető súlyos piaci zavarok.

Ezeket az intézkedéseket az érintett tagállam(ok) kérésére lehet meghozni.

Az a) pontban említett, a szabad mozgásra vonatkozó korlátozások esetén a rendkívüli intézkedések csak akkor hozhatók meg, ha az érintett tagállam(ok) meghozta (meghozták) azokat, a közösségi jognak megfelelő egészségügyi és állat-egészségügyi intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a járványnak gyorsan véget vessenek, valamint kizárólag az érintett piac támogatásához kifejezetten szükséges mértékben és időtartamra.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett, az egészségügyi és állat-egészségügyi intézkedésekhez közvetlenül kapcsolódó rendkívüli intézkedésekhez, valamint az (1) bekezdés b) pontjában említett rendkívüli intézkedésekhez a Közösség a tagállamok által viselt költségek 50 %-áig nyújt támogatást.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a termelők hozzájárulnak a tagállamok által vállalt kiadásokhoz, ez nem vezet a különböző tagállamok termelői közti verseny torzulásához.

(4) A szerződés 87., 88. és 89. cikke nem vonatkozik a tagállamoknak az (1) bekezdésben említett intézkedésekhez nyújtott pénzügyi hozzájárulására.

15. cikk

A tagállamok és a Bizottság kölcsönösen közlik egymással az ennek a rendeletnek a végrehajtásához szükséges információkat. Az információközlés és -szolgáltatás szabályait a 17. cikkben szabályozott eljárásnak megfelelően állapítják meg.

16. cikk

(1) Létre kell hozni a Baromfihús- és Tojáspiaci Irányítóbizottságot (a továbbiakban: bizottság), amely a tagállamok képviselőiből áll, elnöke a Bizottság egyik képviselője.

17. cikk

(1) A Bizottságot a Baromfihús- és Tojáspiaci Irányítóbizottság segíti.

(2) Az e cikkre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat ( 4 ) 4. és 7. cikkét kell alkalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 4. cikkének (3) bekezdésében megállapított időtartam egy hónap.

(3) A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

18. cikk

A bizottság minden egyéb olyan kérdést megvizsgálhat, amelyet az elnök saját kezdeményezésére vagy egy tagállam képviselőjének indítványára elé terjeszt.

19. cikk

Amennyiben ez a rendelet eltérően nem rendelkezik, a Szerződés 92-94. cikkét az 1. cikk (1) bekezdésében szereplő termékek előállítására és értékesítésére kell alkalmazni.

20. cikk

E rendelet végrehajtásánál egyidejűleg a Szerződés 39. és 110. cikkében említett célokat is megfelelő módon figyelembe kell venni.

21. cikk

A verseny torzulásának elkerülése végett a Tanács a Bizottság javaslatára minősített többséggel foganatosíthatja a szükséges intézkedéseket, ha Olaszország igénybe venné a gabona piacának közös szervezéséről szóló, 1975. október 29-i 2727/75/EGK tanácsi rendelet ( 5 ) 23. cikkét.

22. cikk

(1) A legutóbb az okmányoknak az új tagállamok Európai Közösségekhez való csatlakozásával kapcsolatos dokumentumok összehangolásáról szóló, 1973. január 1-jei tanácsi határozattal ( 6 ) módosított, a baromfihús piacának közös szervezéséről szóló, 1967. június 13-i 123/67/EGK tanácsi rendelet ( 7 ) hatályát veszti.

(2) Az (1) bekezdés által hatályon kívül helyezett rendeletre történő utalások az erre a rendeletre történő utalásoknak számítanak.

A nevezett rendelet cikkeire szóló utalásokban a melléklet egyeztetési táblázata igazít el.

23. cikk

Ez a rendelet 1975. november 1-jén lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

MELLÉKLET

Egyeztetés

( 1 ) HL C 60., 1975.3.13., 41. o.

( 2 ) HL L 167., 1972.7.25., 5. o.

( 3 ) HL L 94., 1970.4.28., 13. o.

( 4 ) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

( 5 ) HL L 281., 1975.11.1., 7. o.

( 6 ) HL L 2., 1973.1.1., 1. o.

( 7 ) HL 117., 1967.6.19., 2301/67. o.