A Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27034/2017/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 165. §, (2) bek., 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 119. §, (1) bek., 120. §]

A Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az Ügyvédi Iroda által képviselt ..... Kft. felperesnek - NAV Fellebbviteli Igazgatósága alperes ellen, adóügyi határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t:

A bíróság felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az alperesnek 15 napon belül fizessen meg 500.000.- Ft (ötszázezer) összegű perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az állami adóhatóság felhívására fizessen meg 1.500.000.- Ft (egymillió-ötszázezer) összegű feljegyezett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A bíróság a rendelkezésre álló iratok és a felek nyilatkozatai alapján az alábbi tényállást állapította meg.

Az elsőfokú adóhatóság megbízólevél felhatalmazása alapján a 2013. január-június hónapokra vonatkozóan áfa adónemre kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél. A ... számú, 2016. február 28. napján kiadott elsőfokú határozatban a felperes terhére 85.280.000-Ft összegű adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, amely után 170.560.000.- Ft adóbírságot szabott ki, továbbá 10.251.000.- Ft késedelmi pótlékot számított fel. A határozatában megállapította, hogy a felperes társaság 2012. június 06. napján kezdte meg tevékenységét, a vizsgált időszakban tevékenységköre cukor és édesség nagykereskedelem volt. A felperes a vizsgált időszaki áfa bevallásaiban levonásba helyezte az M. Kft. által étrend-kiegészítő, energia ital, étolaj értékesítésről 2013. január 02. - 2013. június 26. között kiállított számlák összesen 85.279.694. -Ft áfa tartalmát. Az adóhatóság az áfa levonási jogot megtagadta, a számlákban szereplő gazdasági események tisztázására eljárást folytatott le, amelynek keretében elemezte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, szerződéseket, szállítóleveleket, egyéb dokumentumokat. A számlák kiegyenlítése minden esetben átutalással történt, a számlákon szereplő árukat a felperes a B T Kft. felé számlázta tovább. Az eljárás során meghallgatásra került a felperes törvényes képviselője, elemzésre került a raktározási keretszerződés, felülvizsgálatra kerültek a cégadatok, a szállítólevelek, meghallgatásra került a raktározást végző cég ügyvezetője, felhasználásra kerültek a kapcsolódó vizsgálatok során keletkezett dokumentációk. Az adóhatóság feltárta, hogy a számlakibocsátó Kft. legjelentősebb beszállítói mely gazdasági társaságok voltak. A beszállító gazdasági társaságoknál lefolytatott kapcsolódó vizsgálatok során keletkezett dokumentációkat is értékelte a hatóság, különös tekintettel az egyes személyektől származó nyilatkozatok tartalmára. Megkísérelte feltárni a fuvarozás pontos körülményeit is. Az eljárása összegzéseként megállapította, hogy a számlakibocsátó által a felperes felé kibocsátott számlák adólevonásra jogosító hiteles bizonylatoknak nem tekinthetők, a leszámlázott gazdasági események felek közötti megtörténte nem igazolt figyelemmel arra a körülményre, hogy a feltárt számlázási láncolatokban a leszámlázott áruk eredete, származása ismeretlen, a számlakibocsátó társaság és annak beszállítói a rendelkezésre álló adatok alapján igazoltan nem rendelkeztek a leszámlázott árualappal. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 119.§ (1) bekezdése, valamint 120.§ a) pontjára hivatkozással megállapításra került, hogy a számlakibocsátó Kft. nevében kibocsátott számlákon szereplő gazdasági események a számlákon szereplő felek között nem jöttek létre, a számlák nem hiteles bizonylatok, A felperest adólevonási jog nem illeti meg. Az Áfa tv. 55.§ (2) bekezdése, valamint 147.§ (1) bekezdése alapján az adófizetési kötelezettséget az áthárított adót tartalmazó számla kibocsátása önmagában, valós gazdasági tartalom hiányában is megalapozza, az értékesítést terhelő adó vonatkozásában az adóhatóság a felperes bevallásaiban feltüntetett fizetendő adó összegéhez képest adóeltérést nem állapított meg.

A fellebbezés alapján másodfokon eljárt alperes a ..... számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta arra hivatkozással, hogy az elsőfokú adóhatósági határozat jogszerű és megalapozott.

A felperes a másodfokú határozattal szemben a törvényes határidőn belül keresetlevelet terjesztett elő, kérte a határozat felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését, tárgyalás tartásával. A keresetet az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 143.§ (1) bekezdésére alapította, hangsúlyozva, hogy az adóhatósági határozatok jogszabálysértőek, mivel a felperes javára szolgáló körülmények feltárására és bizonyítására az adóhatóság előtt nem került sor, a bizonyítási indítványokat az adóhatóság mellőzte. Elsődlegesen a határozat megváltoztatását kérte, a társaság javára szolgáló, bizonyítási eljárásban felvett és bizonyítást nyert tények alapján hangsúlyozta, hogy az adóhatóság a láncértékesítés ellenőrzését, a termékértékesítéshez kapcsolódó fuvarozási szolgálatatások vizsgálatára helyezte, a termékek forgalmazását nem a vevő és az eladó, hanem a fuvarozók vonatkozásában próbálta nyomon követni. Eljárása azonban arra vezetett, hogy nem bizonyított tényt, körülményt értékelt a felperes terhére. A közreműködő személyeket és helyszíneket az adóhatóság vizsgálat alá nem vonta, az azonosítható termékek és mennyiségek forgalmazókra vonatkozó beazonosítása nem történt meg a láncértékesítésben, holott a felperes szerződései, szállítólevelei alapján az azonosítható termékek jelentős volumene a társaság javára szolgáló körülmények feltárására vezethetett volna. Az alperesi határozat nem aggálytalan tényálláson, hanem fikciókon alapul. Kérte továbbá, hogy a bíróság által feltárt bizonyítékok okszerű mérlegelését követően a bíróság a szankciókat mérsékelje, mivel a felperesi álláspont szerint nem került kimerítésre a 200%-os adóbírság mértékének törvényi alkalmazhatósága. A felperes a beszerzésekkor jelen volt, látta, hogy kitől, milyen termékek érkeztek be és azok hová, kihez kerültek tovább. A keresetlevelében hangsúlyozta, hogy a felperesi ügyvezető meghallgatása nélkülözhetetlen a valósághű tényállás megállapítása érdekében.

Az alperes a kereset elutasítását kérte a 2017. március 21. napján kelt nyilatkozatában arra hivatkozással, hogy az adóhatóság a tényállást a döntéshozatalhoz szükséges tényállást teljes körűen tisztázta, a rendelkezésre álló bizonyítékokból jogszerű következtetést vont le, helytállóan tagadta meg a felperes áfalevonási jogát, a 200%-os bírságmérték alkalmazásának is helytálló indokát adta. Megalapozott azon következtetése, hogy a számlákban szereplő gazdasági események nem a számlákon szereplő felek között mentek végbe, a felperes tudott arról, hogy adókijátszásban vett részt.