A Fővárosi Ítélőtábla Bf.334/2014/10. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 4. §, 6. §, 181. §, 237. §, 238. §, 250. §, 281. §, 338. §, 339. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 373. §, 376. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 13. §, 164. §, 194. §, 367. §] Bírók: Borbás Virág Bernadett, Máziné dr. Szepesi Erzsébet, Zólyominé dr. Törő Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék B.33/2013/105., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.334/2014/10.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.334/2014/10. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2015. év június hó 12. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt I.r. vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 11.B.33/2013/105. számú ítéletét az I. r. és a II. r. vádlottak tekintetében az alábbiak szerint változtatja meg.

Az emberi szabadság elleni bűncselekményt az I. r. vádlott vonatkozásában 2 rb. társtettesként elkövetett zsarolás bűntette kísérletének (1978. évi IV. törvény 323. § (1) bekezdés és (2) bekezdés b) pont, 323. § (1) bekezdés), a II. r. vádlott tekintetében 2 rb. társtettesként elkövetett zsarolás bűntette kísérletének (Btk. 367. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont, 367. § (1) bekezdés) minősíti.

Az élet, testi épség és egészség elleni bűncselekményt az I. r. vádlott vonatkozásában 2 rb. társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének - amelyből 1 rb. kísérlet - (1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdés és (6) bekezdés I. fordulat), a II. r. vádlott tekintetében 2 rb. társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének - amelyből 1 rb. kísérlet - (Btk. 164. § (1) bekezdés és (8) bekezdés I. fordulat) minősíti.

Az I. r. vádlott terhére megállapított további testi épség elleni bűncselekmény minősítése és megnevezése helyesen testi sértés bűntettének kísérlete.

Az I. r. vádlott szabadságvesztés büntetését 8 (nyolc) évre, a II. r. vádlott szabadságvesztés büntetését 5 (öt) év 6 (hat) hónapra súlyosítja.

A II. r. vádlott tekintetében a 2011. szeptember 14. napjától 2013. március 3. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt számítja be.

A III. r. vádlott 2011. július 24. napjától július 26. napjáig volt őrizetben.

A bűnjelekre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot különleges eljárás lefolytatására utasítja.

A 2013. november 19. napja előtti tárgyalási határnapok feltüntetését és a részbeni folytatólagosságra utalást mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 50.370 (ötvenezer-háromszázötven) forint bűnügyi költségből az I. r. vádlott 16.320 (tizenhatezer-háromszázhúsz) forintot, a II. r. vádlott 19.050 (tizenkilencezer-ötven) forintot köteles az államnak megfizetni, míg a fennmaradó 15.000 (tizenötezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS

A Budapest Környéki Törvényszék a 2014. március 12. napján kihirdetett 11.B.33/2013/105. számú ítéletével az I.r. vádlottat 2 rb., egy esetben kísérleti szakban maradt életveszélyt okozó testi sértés bűntette [1978. évi IV. törvény 170.§ (1) bekezdés, és (6) bekezdés I. fordulat], 2 rb., aljas indokból, a sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette [1978. évi IV. törvény 175.§ (1) bekezdés és (3) bekezdés a) és c) pont], valamint 1 rb., aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés vétsége [1978. évi IV. törvény 170.§ (1) bekezdés és (3) bekezdés] miatt - halmazati büntetésül, mint visszaesőt - 7 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés és 7 év közügyektől eltiltás büntetésre ítélte. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetéséből feltételes szabadságra nem bocsátható.

A II.r. vádlottat 2 rb., bűnsegédként, aljas indokból, a sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 194.§ (1) bekezdés és (2) bekezdés b) és c) pont], valamint 2 rb., egy esetben kísérleti szakban maradt súlyos testi sértés bűntette [Btk. 164.§ (1) bekezdés és (3) bekezdés] miatt - halmazati büntetésül - 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés és 4 év közügyektől eltiltás büntetésre ítélte azzal, hogy vádlott a szabadságvesztésből legkorábban a büntetése 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Mindkét vádlott esetén a szabadságvesztésbe beszámítani rendelte a vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időt.

A III.r. vádlottat az ellene bűnsegédként, aljas indokból, a sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 194.§ (1) bekezdés és (2) bekezdés b) és c) pont] miatt emelet vád alól felmentette.

A sértett1 polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította.

Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I.r. és II.r. vádlottak terhére, büntetésük súlyosítása, míg az I.r. vádlott enyhítés, védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés, a III.r. vádlott pedig a felmentés jogcímének megváltoztatása, bűncselekmény hiányában történő felmentése érdekében jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2014. szeptember 25. napján kelt BF.360/2013/3. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartva az ügyészi fellebbezést fenntartotta.

Elsőként utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok körében megsértette a Be. 250.§ (2) bekezdés h) pontjában és a Be. 281.§ (1) bekezdésében írt rendelkezéseket, melyek azonban az ügy érdemi elbírálását nem befolyásolták. Ugyanakkor ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a releváns bizonyítékokat egyenként és összességükben értékelve - a vádlottak tagadása mellett - a tényállást mérlegelési jogkörben eljárva helyesen állapította meg. E tényállás mentes a megalapozatlansági okoktól, ezért felülbírálatra alkalmas. Az eljáró bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett, indokolása megfelel a logika szabályainak. Ennek során számot adott arról, hogy a vádlottak tagadásával szemben miért a sértett1, illetve csekély részben a sértett2, tanú1 és tanú2 tanúvallomására, tanú3 nyomozás során tett tanúvallomására, valamint az igazságügyi szakértői véleményekre alapította a tényállást. A megalapozott tényállás megváltoztatására a másodfokú eljárásban nincs törvényes lehetőség, ezért az I.r. vádlott védőjének a tényállást felmentés érdekében támadó fellebbezése a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma folytán nem vezethet eredményre. Osztva az elsőfokú bíróság azon megállapítását, mely szerint nem állapíthat meg kétséget kizáróan a III.r. vádlott bűnössége, kifejtette, hogy a bizonyítás nem hozott olyan eredményt, amely alapján a bűncselekmény elkövetése kizárható lenne, ezért a III.r. vádlott fellebbezése sem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállás alapján okszerűen vont következtetést az I.r. és a II.r. vádlottak bűnösségére, és törvényesen minősítette az általuk elkövetett bűncselekményeket, helyesen alkalmazta az I.r. vádlott tekintetében az elkövetéskori, míg a II.r. vádlott tekintetében az elbíráláskori Btk-t. A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket is helyesen tárta fel. Ennek alapján azonban a törvényszék által kiszabott büntetés e két vádlott esetében nem szolgálja kellőképpen a büntetési célokat, tekintettel arra, hogy a súlyosító körülmények mindkettejüknél dominálnak az enyhítő körülményekkel szemben. A velük szemben kiszabott szabadságvesztés, és ahhoz igazítva a mellékbüntetés is súlyosítandó.