A Debreceni Ítélőtábla Bf.258/2007/14. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 13. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 78. §, 155. §, 338. §, 348. §, 351. §, 352. §, 353. §, 371. §, 372. §, 403. §] Bírók: Diószegi Attila, Ficsór Gabriella, Szabó József

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék B.370/2006/23., *Debreceni Ítélőtábla Bf.258/2007/14.*

***********

Debreceni Ítélőtábla

Bf.III.258/2007/14. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2008. március 18., május 6. és június 3. napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az emberölés bűntettének kísérlete miatt I.rendű vádlott és társa ellen indított büntető ügyben a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2007. március 2. napján kihirdetett 16.B.370/2006/23. számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint:

II. r. vádlott büntetését 4 (négy) év börtön-büntetésre és 4 (négy) év közügyektől eltiltásra enyhíti.

A bűnjelek közül a 15. tételszám alatti fakaró lefoglalását megszünteti és megsemmisítését rendeli el.

A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalában Bj.I.1128/2006. tételszám alatt kezelt lemezkádat sértett (..., ... u. .... szám alatti lakos) részére kiadni rendeli a lefoglalás megszüntetése mellett.

Az eddig felmerült bűnügyi költségből a vádlottakat személyenként 78.600 (hetvennyolcezer-hatszáz) Ft terheli, míg 90.949 (kilencvenezer-kilencszáznegyven-kilenc) Ft-ot az állam visel.

Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A fellebbezési eljárásban felmerült 47.400 (negyvenhétezer-négyszáz) Ft bűnügyi költséget is az állam viseli.

I. r. vádlott személyi igazolványának a száma ....

I n d o k o l á s :

Az első fokú ítélet ellen az ügyész mindkét vádlott terhére fellebbezést jelentett be az élet elleni bűncselekmény kísérletének társtettesként elkövetettkénti minősítése és a büntetés súlyosítása céljából. A védők szintén perorvoslattal éltek a vádlottak javára. I. r. vádlott védője a bűncselekmény életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősítése és a büntetés enyhítése, míg II. r. vádlott védője az élet elleni bűncselekmény alóli felmentés, másodlagosan enyhítés végett. A vádlottak tudomásul vették a megyei bíróság határozatát.

A fellebbviteli főügyészség az átiratában a védelmi jogorvoslatokat alaptalannak tartva az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Kifejtette, hogy az első fokú bíróság által megállapított tényállás részben megalapozatlan, felderítetlen, hiányos és helytelen következtetéseken alapul. Észrevételezte, hogy a megyei bíróság nem foglalt állást abban, hogy a sértett bántalmazása során II. r. vádlott cselekvősége miben merült ki, nem tisztázta azt, hogy a vádlottak egyidőben bántalmazták-e sértettet. Nem került sor gyk. tanúkénti kihallgatására az első fokú eljárás során, holott ez szükséges lett volna. Álláspontja szerint az ítélet ellentmondásos megállapításokat tartalmaz I.sz.tanú vonatkozásában, ezért e tanú ismételt kihallgatását tartotta indokoltnak.

Mindezekre figyelemmel a fellebbviteli főügyészség bizonyítás felvételét - így I.sz.tanú idézését, valamint gyk. tanú kiküldött bíró útján történő kihallgatását - indítványozta.

A másodfokú bíróság az ügyészi és a védelmi fellebbezésekre tekintettel a Be. 348. §-ának (1) bekezdése alapján az első fokú ítéletet az azt megelőző megismételt eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta. A fellebbviteli főügyészség álláspontjával részben egyetértve a kis mértékű, felderítetlenségben megnyilvánuló megalapozatlanságot észlelve a Be. 351. §-a (2) bekezdésének a/ pontjában rögzített megalapozatlansági ok kiküszöbölése érdekében az ítélőtábla a Be. 353. §-ának (2) bekezdése alapján tárgyalást tartott, amelyen ismertetésre került a beszerzett, s I. r. vádlott korábbi elítélését bizonyító Hajdúböszörményi Városi Bíróság ítélete, valamint a II. r. vádlott vonatkozásában készített kiegészítő igazságügyi elme-orvosszakértői vélemény, melynek az ismertetése az első fokú eljárásban elmaradt. Az ítélőtábla a tárgyaláson kihallgatta tanúként I.sz.tanút, a sértett élettársát, akinek a megnyilatkoztatása az első fokú eljárásban nem volt részletes és teljeskörű, ezért következtetések levonására sem volt alkalmas.

A megyei bíróság - a hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárásban - I.sz.tanú 2004. március 3-án készült nyomozati tanúvallomását ismertette csak, mely szerint látta, amikor II. r. vádlott három ízben egy karóval ráütött a sértett hátára. Ugyanakkor nem került ismertetésre a tanú 2004. június 9-én, szintén a nyomozás során tett folytatólagos tanúkihallgatási jegyzőkönyve, amelyben I.sz.tanú korábbi vallomását megváltoztatva azt állította, hogy csak gyermekeitől hallotta azt, hogy II. r. vádlott egy lemezkáddal, illetve egy vasrúddal ütötte sértett hátát, míg I. r. vádlott egy ásóval ütlegelte a sértettet.

Ezen ellentmondás feloldása érdekében volt szükséges I.sz.tanú kihallgatása a másodfokú tárgyaláson, amelynek során ismertetésre került a 2004. június 9-i nyomozati vallomása, valamint a 2004. április 6. napján I. r. vádlottal történt szembesítési jegyzőkönyv, továbbá a hatályon kívül helyezést megelőző bírósági eljárásban 2004. november 26. napján tett tanúvallomása. A tanú a nyilatkozatait fenntartotta, s kijelentette, hogy nem látott olyat, hogy II. r. vádlott ráütött a sértettre. Vallomásainak ellentmondásosságát azzal magyarázta, hogy a történteket csak gyermekei látták folyamatában és ő kizárólag az elmondásukra hagyatkozott, amit valószínűleg félreértettek vallomásának rögzítésekor.

Az ítélőtábla a másodfokú tárgyaláson a Be. 353. §-ának (1) bekezdése értelmében felvett részbizonyítás eredménye, a megyei bíróság által elfogadott bizonyítékok, valamint az iratok tartalma alapján az első fokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. §-a (1) bekezdésének a/ és b/ pontjaira figyelemmel a következők szerint kiegészíti és pontosítja:

I. r. vádlott büntetve volt, a Hajdúböszörményi Városi Bíróság a 2001. február 28. napján kelt és 2001. március 20. napján jogerőre emelkedett 1.B.73/2001/2. számú végzésével - a 2001. január hónapban elkövetett - folytatólagosan, társtettesként elkövetett sikkasztás vétsége miatt 42.000 Ft pénzbüntetésre ítélte.

II. r. vádlott vonatkozásában feltüntetett elítélés ügyszáma 2.B.413/2003/8. és az elbírált bűncselekmény elkövetési ideje 2003. szeptember 12. napja volt.

II. r. vádlott határövezeti intelligencia színvonala önmagában nem jelent beszámítási képességet érintő tényezőt.

II. r. vádlott 2004. március 3-án 15-16 óra közötti időben ment II.sz.tanú lakására, ahol sértettel történt dulakodása során a bal oldali szemöldökív fölött fillérnyi területen felszínes horzsolásos, illetve a bal alsó szemhéjon és arcon kis kiterjedésű hámhorzsolásos sérüléseket szenvedett, melyek gyógytartama 8 napon belüli volt.

I. r. vádlott az ásó nyelével a sértett fejét legalább egy ízben nagy erővel ütötte meg.

A mentőszolgálat értesítésére 16 óra 19 perckor került sor.

A sértett a fejtető bal oldalán 15 cm hosszú ferde lefutású repesztett sebzést szenvedett.