EH 1999.128 A választottbírósági eljárásnak a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (Pp.) nem "háttér joga". A választottbírósági eljárásban a Pp. szabályai csak akkor alkalmazhatók, ha a felek így állapodnak meg, vagy a választottbíróság jogosult az eljárás rendjét megállapítani és így dönt. A feleknek azt a válasz-tottbírósági kikötésben foglalt rendelkezését, amely szerint szerződésükre a magyar jog szabályait kell alkalmazni, az alkalmazandó anyagi jogra és nem az eljárási jogra vonatkozó kikötésként kell értelmezni [1994. évi LXXI. tv. 28. §, 46. §, 47. §, 49. §, 55. §].

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság (továbbiakban: Választottbíróság) ítéletében kötelezte az ÁPV Rt.-t - a választottbírósági eljárás alperesét - hogy 30 napon belül fizessen meg a P. H. AG.-nek (a továbbiakban: AG.) - a választottbírósági eljárás felpere-sének - 46 400 000 Ft tőkét és ennek 1998. február hó 18. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.

Határozatának indokolásában kifejtettek szerint a felperes keresetét arra alapította, hogy 1992. augusztus 27-én szerződést kötött az alperes ÁPV Rt. jogelődével az M. H. Rt. részvényeinek megvásárlásáról. A szerződés értelmében az alperes jogelőde eladta felperesnek az M. H. Rt. alaptőkéjének 22,4%-át kitevő, névre szóló, teljes jogú, teljesen befizetett 54 000 db, egyenként 10 000 Ft névértékű részvényét 300 000 000 Ft vételárért. E szerződés 4. §-ában a felek megállapodtak abban, hogy az M. H. Rt. 1992. augusztus hó 31-ei fordulónappal mérleget készíttet.

Amennyiben az így elkészített mérlegben a vagyon csökken a részvények vételárának megállapításánál figyelembe vett 1991. december 31-ei mérlegben foglaltakhoz képest, úgy az eladó - az alperes jogelőde - köteles az M. H. Rt. maximum 29 000 000 Ft névértékű részvényét térítésmentesen átruházni a vevő P. H. AG.-re. Az 1992. augusztus 31-ei fordulónappal készített mérleg - az 1991. december hó 31-ei állapothoz képest - mintegy 32 000 000 Ft értékű vagyoncsökkentést mutatott. Így felperes jogosulttá vált további 29 000 000 Ft névértékű részvény térítésmentes megszerzésére.

Miután az alperessel a peren kívüli tárgyalások nem vezettek eredményre, a felperes keresetében kérte, hogy a választottbíróság elsődlegesen kötelezze az ÁPV Rt.-t - mint jogutódot - a 29 000 000 Ft névértékű részvény térítésmentes átadására a P. H. GmbH (a továbbiakban: GmbH) részére. Másodlagosan - amennyiben az ÁPV Rt. a kérdéses részvénycsomagot a nyilvános meghirdetés keretében részben vagy egészben értékesítette volna és így már nem lenne lehetőség a részvénycsomag teljes, illetve részleges kiadására - az ÁPV Rt. kötelezését kérte az eladott részvények vételárának megfizetésére. Fenntartotta magának a jogot, hogy olyan mértékű kártérítést érvényesítsen, amely azért merült fel, mert a 29 000 000 Ft névértékű részvény megszerzése érdekében nagyobb ráfordításokat, többletköltségeket kellett viselnie. Miután az alperes bejelentette, hogy a választottbírósági eljárás tartama alatt a per tárgyát képező részvényeket önkormányzati igények kielégítésére felhasználta, így azokat esetleges pervesztessége esetén sem tudja természetben kiadni a felperesnek, a felperes felemelt, módosított keresetében 47 850 000 Ft és járulékainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az ÁPV Rt. - a választottbírósági eljárás alperese - a felperes keresetének elutasítását kérte a felperes perbeli legitimációjának hiányára hivatkozva. Előadta, hogy az alperes jogelőde az AG.-vel kötött szerződést, a felperes keresetében viszont a GmbH javára kérte marasztalni az alperest. Az alperes a perben mindvégig fenntartotta az eredeti keresetben megjelölt felperes legitimációjának hiányára alapított védekezését. Emellett érdemi védekezést is előterjesztett.

A választottbíróság a felperes keresetét nagyobb részben alaposnak találta, és az alperest kártérítés fizetésére kötelezte.

Alaptalannak találta azt az alperesi álláspontot, amely szerint az eredetileg a GmbH javára szóló marasztalás iránt indított keresetet el kellett volna utasítania annak valamennyi anyagi és eljárásjogi következményével, s az AG csak új keresetet indíthatott volna, amennyiben igénye a keresetindítósig nem évült el. E körben kifejtette, hogy a keresetlevél tényállást tartalmazó részében jogosultként az AG szerepel, a petitum tartalmazza a GmbH javára szóló marasztalási kérelmet. A felperes jogi képviselőjének a keresetlevélhez csatolt meghatalmazását ugyancsak az AG írta alá. A felperes a kereset szóbeli előterjesztésekor a petitumot pontosította, s az AG javára való marasztalást kért. Figyelemmel arra, hogy a felek között folytatott levelezésben - az alperes részéről is - hol az AG, hol a GmbH megjelölés szerepel, a még ügyvédi műhibának sem minősülő, s az első adandó alkalommal helyesbített elíráshoz nem fűződhet olyan súlyos joghatás, mint a kereset elutasítása.

Az ÁPV Rt. - a választottbírósági eljárás alperese kere-setében az ismertetett választottbírósági ítélet érvénytelenítését és költségeinek megállapítását kérte. Keresetét az 1994. évi LXXI. törvény 55. §-a (1) bekezdésének e) pontjára alapította. Keresetében alperesként előbb a GmbH-t jelölte meg, majd bejelentette, hogy az alperes helyesen az AG.

Keresetében arra hivatkozott, hogy a szerződő felek az 1992. augusztus hó 7-én megkötött szerződés 6. pontjában kikötötték a választottbíróság hatáskörét, valamint azt, hogy a szerződésre a magyar jog szabályait kell alkalmazni. Tehát - álláspontja szerint - a választottbírósági eljárásra kikötésre kerültek a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) szabályai, a választottbíróságról szóló 1994. évi LXXI. törvény, (továbbiakban: Vbtv.) illetve az UNCITRÁL (az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága) Választottbírósági Szabályzata. "Mivel a felek eljárásként a Pp.-t vették alapul, azt kell vizsgálni, hogy az eljárás nem ütközik-e a Pp., illetőleg a választottbíróságról szóló törvény szabályaiba." Álláspontja szerint a választottbíróság eljárása súlyosan sértette a Pp. szabályait, valamint a fentebb már említett törvény szabályait. Az 1992. augusztus 27-én kelt adásvételi szerződés 5. pontja értelmében a vevő - az AG - jogosult arra, hogy a jelen szerződésből eredő összes jogait részben vagy egészben egy harmadik személyre ruházza át. Ez pedig azt jelenti, hogy a keresetindítás jogát a szerződő fél - az AG - csak egy konkrét jog átruházásával együtt ruházhatta át.

A választottbírósági iratokon - a keresetlevélben, minden választottbírósági tárgyalási jegyzőkönyvben - felperesként a GmbH neve szerepel, de szerepel az AG neve is. Ez pedig azt jelenti, hogy az eljárásban két felperes volt annak ellenére, hogy a keresetet egy felperes nyújtotta be. Ez azonban jogilag kizárt. Vagy pedig "a választottbíróság a két céget összemosta", annak ellenére, hogy mindkettő önálló jogi személy, amelyek önálló perképességgel rendelkeznek. A keresetindítás joga azonban csak az egyiket illette volna meg. A keresetet a GmbH indította anélkül, hogy bármilyen jog átruházásáról okiratot tudott volna bemutatni. Majd az AG lépett fel követelésével. Ha igaz az, hogy az AG a követelés jogát átruházta, akkor kizárólag a GmbH javára történhetett volna marasztalás és semmiképpen sem vehetett volna részt a perben az AG. Ha pedig a követelés joga az AG-t illeti meg, ebben az esetben a GmbH keresetét kereshetőségi jog hiánya miatt el kellett volna utasítani és az AG-nek önálló keresetet kellett volna bejelentenie. Teljesen abszurd dolog, hogy két önálló jogi személyt egynek vett a választottbíróság, s nem követelt mindegyiktől külön keresetlevelet.

A keresetlevélre vonatkozó szabály szerint fel kell tüntetni a peres felek nevét. Ebben az esetben a felperes magát mint GmbH-t tüntette fel, tehát végig a per folyamán a felperes csakis ő lehetett volna. Az AG-nek nem volt joga igényt érvényesíteni az eljárásban.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult. Álláspontja szerint a választottbíróság a választottbírósági eljárás felperesének - jelen per alperesének - perbeli legitimációját megvizsgálta és a jelen per felperesére nézve kedvezőtlenül döntött. A választottbíróság által megvizsgált és mérlegelése alapján meghozott döntés pedig nem minősíthető sem eljárásjogi szabálysértésnek, sem olyan oknak, amely miatt az 1994. évi LXXI. törvény 55. § (1) bekezdésének e) pontja alapján érvénytelenítésnek lehet helye.

Érdemben arra hivatkozott, hogy a választottbírósági eljárásban a meghatalmazást az AG állította ki, még azt megelőzően, hogy a választottbírósági eljárás alperese a felperesi legitimációra vonatkozó kifogását előterjesztette. Így a felperes személye nem lehet kérdéses. E körben hivatkozott a Pp. 49. §-ának (1) bekezdésére és 66. §-ának (1) bekezdésére.

Az a tény, hogy a választottbírósági iratokon felváltva szerepel az AG, illetve a GmbH elnevezés, a választottbírósági eljárás felperesének személye szempontjából nem releváns. A választottbírósági eljárást megindító keresetlevél tényállást tartalmazó részében jogosultként az AG szerepelt, csak a petitum tartalmazta a GmbH javára szóló marasztalási kérelmet. Az AG jogi képviselője a kereset szóbeli előterjesztésekor a petitumot azonnal pontosította, s az AG javára való marasztalást kért .

Az elsőfokú bíróság ítéletében a Választottbíróság ítéletét érvénytelenítette. Határozatának indokolásában tényként állapította meg, hogy jelen eljárás peres felei kötöttek szerződést 1992. augusztus 27-én az M. H. Rt. részvényeinek adásvételére. E szerződésben vita esetére a Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság hatáskörét és illetékességét kötötték ki. Ennek ellenére az alperes - a választottbírósági eljárás felperesének - keresetlevele arra kérte a választottbíróságot, hogy kötelezze a jelen per felperesét: adjon ki 29 000 000 Ft névértékű részvényt a GmbH részére. A jelen per felperese 1996. december 23-án kelt előkészítő iratában a jelen per alperesének legitimációját kérdőjelezte meg, figyelemmel arra, hogy a felperes a perbeli szerződést alperessel kötötte meg, továbbá az AG és a GmbH székhelye eltérő. Az 1997. június 4-én tartott tárgyaláson kérte, hogy a GmbH által indított pert a választottbíróság szüntesse meg és marasztalja perköltségben az alperest.

A jelen per alperese a választottbírósági eljárásban az eredeti kereseti kérelmét pontosította, s pontosításának lényege az volt, hogy a választottbírósági per felperese nem a GmbH, hanem az AG. Ezt megerősítette alperesnek az 1997. június 2-án kelt előkészítő irata, mely szerint a választottbírósági per felperese az AG. A választottbírósági jegyzőkönyvek felperesként minden esetben a GmbH-t nevezték meg.

A fentiek szerint megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta. Megállapította, hogy eljárásjogi szempontból a Választottbíróság Szabályzata az irányadó és így másodlagos jogszabályként az ott nem szabályozott kérdésekben a Polgári Perrendtartás.

A felperes 1996. december 23-án kelt védekező iratában már hivatkozott arra, hogy a választottbíróság szüntesse meg a pert, mivel a GmbH-val nem áll jogviszonyban. Hivatkozott a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontjára és 157. §-ának a) pontjára. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a Pp. szabályai nem teszik lehetővé a kereset akként történő pontosítását, hogy a felperes személyét másban jelölje meg. Különösen azt követően, hogy a keresetlevél kézbesítése után a választottbírósági eljárás alperese már kérte a per megszüntetését. A jelen per alperese a választottbírósági eljárásban vagy új keresetlevéllel fordulhatott volna a bírósághoz, vagy a Pp. 61. §-a alkalmazásával perbe léphetett volna.

Mindebből azt a jogi következtetést vonta le, hogy a Választottbíróság eljárása abban a körben, hogy a felek személyében változás következett be, nem felelt meg a felek megállapodásának. Ezért a választottbírósági ítéletet a Vbtv. 55. § (1) bekezdésének e) pontja alapján érvénytelenítette.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, tartalmilag annak megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete jogszabálysértő.

Egy adott jogrendszer kikötését úgy kell értelmezni, hogy a kikötés közvetlenül az adott állam anyagi jogára utal. A Polgári Perrendtartás szabályai a választottbírósági eljárás megítélésekor semmiképpen nem jöhetnek számításba, azok alkalmazása kizárt.

A választottbíróságok eljárására a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXX1. törvény vonatkozik és olyan esetekben, amikor valamilyen kérdésről ez nem rendelkezik, úgy a választottbíróság eljárási szabályzata jöhet figyelembe. Egyik sem teszi lehetővé azt az eljárást, amit az elsőfokú bíróság kifogásolt, nevezetesen a kereset idézés kibocsátása nélküli elutasítását, illetve végzéssel az eljárás megszüntetését.

Az elsőfokú bíróságnak elsősorban azt kellett volna vizsgálnia, hogy a Választottbíróság eljárása valóban ellentétes volt-e a felek megállapodásával.

A választottbíróság a választottbírósági eljárás felpere-sének legitimációját kifejezetten vizsgálta. Erre érdemi ítéletében ki is tért. Megállapította, hogy a keresetet az a fél nyújtotta be, aki a választottbírósági eljárás alperesével a választottbírósági záradékot aláírta. Tévedett az elsőfokú bíró-ság, amikor megállapította, hogy a perben a felek személyében változás következett be és a pert nem a jogszabályban feljogosított személy indította meg.

Azt a tényt, hogy a perben kizárólag az AG adott meghatalmazást, egyik fél sem vonta kétségbe és a bíróságok sem tették kérdésessé. Amennyiben a keresetlevélben a felperes többféle módon volt megadva, és a felperes neve ezért nem volt egyértelmű, a felperes kilétét az eljárási szabályzat 22. § (1) bekezdésének i) pontja szerint cégszerűen aláírt meghatalmazás tanúsította. Ezt a felperes jogi képviselője még azt megelőzően bocsátotta a Választottbíróság rendelkezésére, hogy annak becsatolására hiánypótlásban felszólították volna, illetve még azelőtt, hogy a felperesi legitimációt az alperes kifogásolta volna.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult. Megismételte azt a jogi álláspontját, hogy a felperes nem elírta, hanem tudatosan jelölte meg a választottbíróság előtt indított eljárásban felperesként a GmbH-t és nem az AG-t. Csupán az 1997. június 2-án készített kereset pontosításában - az alperes ezzel kapcsolatban tett észrevételére - tért át az AG-re mint új felperesre. A Választottbíróság előtti eljárásban ezt követően semmilyen módon nem került tisztázásra az, hogy ki a per tényleges felperese.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság Szabályzata 17. §-ának (1) bekezdése valóban akként rendelkezik, hogy az eljárási szabályzatban nem szabályozott eljárási kérdések tekintetében - a felek egybehangzó rendelkezése hiányában a választottbíróság saját belátása szerint jár el, figyelembe véve a felek közötti jogviszony hazai, vagy nemzetközi jellegének megfelelő általános eljárási elveket. A felek közötti jogviszony - mivel az anyagi jog tekintetében a szerződésben egyébként is a magyar jog került kikötésre - egyértelműen a hazai eljárási elvek figyelembevételét teszi szükségessé. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását és hivatkozását a Pp. szabályaira, teljes mértékben helytállónak tartja. Álláspontja szerint az 1962. évi 25. tvr. 5. cikk 1/d pontjának rendelkezéseiből is levezethető az, hogy a felek megállapodásának hiányában annak az országnak a joga szerint kell eljárni, amelyben maga a választottbíróság eljár.

A fellebbezés alapos.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - a választottbírósági iratok tartalma alapján - módosítja és kiegészíti az alábbiak szerint.

A választottbírósági eljárásban 1996. november 15-én benyújtott kereset egyértelműen nem jelölte meg a felperes személyét. Az 1996. december 3-án benyújtott hiánypótlást tartalmazó beadvány azonban - amelynek melléklete volt a felperes képviselőjének 1996. október 31-én kiállított meghatalmazása - már pontosította, egyértelműen megjelölte, hogy a felperes az AG és a meghatalmazás is ugyanennek a cégnek a törvényes képviselőjétől származott.

A kereseti kérelem azt tartalmazta, hogy a Választottbíróság a GmbH javára marasztalja az alperest. Ezt a kereseti kérelmet és nem a felperes személyét módosította a felperes az 1997. június 3-ai beadványában akként, hogy az AG - és nem a GmbH - javára való marasztalást kér.

Mindebből az következik, hogy a választottbírósági eljárásban nem a felperes személyében, hanem a kereseti kérelemben (petitumban) történt változtatás - ahogy azt a választottbírósági ítélet 8. oldalának harmadik bekezdése is megállapította.

Az elsőfokú bíróság ítéletének ezzel ellentétes ténymegállapítása iratellenes.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspont is téves az alábbi indokok miatt.

A felperes a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbtv.) 55. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján kérte a választottbírósági ítélet érvénytelenítését. Eszerint a választottbírósági ítélet érvénytelenítése kérhető a bíróságtól, ha a választottbíróság összetétele, vagy eljárása nem felelt meg a felek megállapodásának - kivéve, ha a megállapodás ellentétes e törvény kötelezően alkalmazandó szabályával vagy ilyen megállapodás hiányában nem felelt meg e törvény rendelkezéseinek.

A Vbtv. 55. §-a (1) bekezdésének e) pontjára alapított érvénytelenítés feltételeinek fennállása körében tehát a rendes bíróságnak először azt kell vizsgálnia, mi volt a feleknek a választottbíróság eljárására vonatkozó megállapodása.

Ha volt ilyen megállapodás, az nem ellentétes-e a Vbtv. kötelezően alkalmazandó rendelkezéseivel, mert ha igen, a rendes bíróságnak a kötelezően alkalmazandó szabályt kell figyelembe vennie a választottbíróság eljárásának vizsgálatánál.

A feleknek a választottbíróság eljárására vonatkozó külön megállapodása hiányában pedig azt kell a rendes bíróságnak vizsgálnia, hogy a választottbíróság eljárása megfelel-e a Vbtv. rendelkezéseinek.

A Vbtv. IV. fejezete tartalmazza a választottbíróság eljárására vonatkozó általános szabályokat, míg a VI. fejezete a nemzetközi választottbírósági eljárás szabályait.

A Vbtv. IV. fejezetének 28. §-a akként rendelkezik, hogy a felek a választottbíróság által követendő eljárás szabályaiban - e törvény keretei között - szabadon állapodhatnak meg, ideértve valamely állandó választottbíróság eljárási szabályzatának kikötését is. Megállapodás hiányában a választottbíróság az eljárási szabályokat - e törvény keretei között - belátása szerint határozza meg.

A Vbtv. VI. fejezete 46. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a nemzetközi választottbírósági eljárás során az I-V. fejezet rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

A 46. § (3) bekezdése értelmében nemzetközi ügyekben állandó választottbíróságként - a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság jár el.

A Vbtv. 47. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a választottbíráskodás nemzetközi, ha - többek között - a választottbírósági szerződést kötő felek székhelye, ennek hiányában telephelye a szerződés megkötésének időpontjában különböző államokban van.

A jelen perben vizsgált választottbírósági eljárás nemzetközi jellegű volt, figyelemmel arra, hogy a választottbírósági eljárás felperesének - az AG-nek - a székhelye Ausztriában, míg a választottbírósági eljárás alperesének - az ÁPV Rt.-nek - a székhelye Magyarországon azaz különböző államokban - volt a szerződés megkötésének időpontjában.

Ezért jogvitájukban alkalmazni kell a Vbtv. VI. fejezete 49. §-ának (1) bekezdését, amely az alkalmazandó anyagi jog meghatározása címszó alatt akként rendelkezik, hogy valamely állam jogának, vagy jogrendszerének kikötését - kivéve ha a felek megállapodása másképpen szól - úgy kell értelmezni, mint amely az adott állam jogának a felmerült kérdést közvetlenül rendező szabályaira utal.

E rendelkezésből az következik, hogy a feleknek azt a választottbírósági kikötésben foglalt rendelkezését (lásd az 1992. augusztus 27-én kelt adásvételi szerződés 6. pontját), amely szerint szerződésükre a magyar jog szabályait kell alkalmazni, az alkalmazandó anyagi jogra és nem az eljárási jogra vonatkozó kikötésként kell értelmezni.

Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor e kikötést akként értelmezte, hogy a magyar Polgári Perrendtartás szabályait kell alkalmazni a Választottbíróság eljárására.

A Vbtv. 28. §-a és 46. §-a értelmében a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság eljárására a Vbtv. és ennek rendelkezései között a kamarai választottbíróság eljárási szabályzata az irányadó.

A Választottbíróság Eljárási Szabályzata 17. §-ának (1) bekezdésében - az eljárás módja címszó alatt - akként rendelkezik, hogy "a Választottbíróság az eljárást a jelen Eljárási Szabályzatban foglalt rendelkezések szerint folytatja le. Az Eljárási Szabályzatban nem szabályozott eljárási kérdések tekintetében - a felek egybehangzó rendelkezése hiányában - a Választottbíróság saját belátása szerint jár el, figyelembe véve a felek közötti jogviszony hazai vagy nemzetközi jellegének megfelelő általános eljárási elveket."

A fent kifejtettekre tekintettel a Vbtv. 55. §-a (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott érvénytelenítési ok megvalósulása körében, jelen ügyben azt kellett vizsgálni, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság a Vbtv. rendelkezéseinek és a saját Eljárási Szabályzatának megfelelően járt-e el.

Itt jegyzi meg a másodfokú bíróság, hogy a Vbtv. javaslat 28. §-ához fűzött indokolás külön kiemelte: a Pp. nem "háttér joga" a választottbírósági eljárásnak; annak szabályai csak akkor alkalmazhatóak, ha a felek így állapodnak meg, vagy a választottbíróság jogosult az eljárás rendjét megállapítani és így dönt.

A Választottbíróság Eljárási Szabályzata 22. §-ának a) pontja szerint a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felek nevét és címét.

A 24. § (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy ha a Választottbíróság megállapítása szerint a keresetlevél nem felel meg a jelen Eljárási Szabályzatban foglalt követelményeknek, határidő tűzése mellett felszólítja a felperest a megállapított hiányok pótlására. A hiányok pótlására a felperesnek megszabott határidő nem haladhatja meg a felszólítás kézhezvételétől számított 60 napot. Ha a felperes a kitűzött határidőn belül pótolja a hiányokat, a keresetlevél beadásának napja a 21. § (2) bekezdésében megjelölt nap, azaz a keresetlevélnek a Választottbíróság Titkárságán történt beadása napja, illetve - postai úton történő továbbítás esetén - a Titkárságához történő beérkezés (érkeztetési bélyegző) napja.

Abban az esetben, ha a felperes a keresetlevél hiányainak pótlására történt felhívást figyelmen kívül hagyja, a Választottbíróság végzéssel megszünteti az eljárást.

A választottbírósági iratok tartalma alapján megállapítható, hogy a választottbírósági eljárás felperese az 1996. november 15-én benyújtott keresetlevelének hiányát - a felperes nevének és címének pontos megjelölését, valamint jogi képviselőjének meghatalmazását - 1996. december 3-án a Választottbíróság Titkárságán iktatott beadványában pótolta, még azt megelőzően, hogy a Választottbíróság őt a hiányok pótlására felhívta volna, illetve a keresetet az alperesnek kézbesítette volna.

Ezért az elsőfokú bíróság - az alkalmazandó eljárási jogban való tévedésén túlmenően - érdemben is tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a választottbírósági eljárás megszüntetésének lett volna helye.

A felperes kereseti kérelmének - a petitumnak - a módosítását a Választottbíróság Eljárási Szabályzatának 26. §-a lehetővé teszi.

A választottbíróság eljárása e körben is megfelel az Eljárási Szabályzatában foglaltaknak.

A választottbírósági tárgyalás jegyzőkönyvében a felperes nevének téves feltüntetése - AG helyett GmbH - miatt a fél kérelmére az eljáró választottbírósági tanács végzéssel elrendelheti a jegyzőkönyv kijavítását [Választottbíróság Eljárási Szabályzata 37. § (2) bekezdés].

A fél nevének téves feltüntetéséhez más jogkövetkezményt nem fűz a Választottbíróság Eljárási Szabályzata.

A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy a Vbtv. 55. §-a (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott feltételek jelen esetben nem állnak fenn. A Választottbíróság eljárása a Vbtv. rendelkezéseinek és a Választottbíróság Eljárási Szabályzatában foglaltaknak megfelelt.

Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti keresetet elutasította. (Legf. Bír. Gf. VI. 30. 311/1999. sz.)