31991L0533[1]

A Tanács irányelve (1991. október 14.) a munkaadónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozó tájékoztatási kötelezettségéről

A Tanács irányelve

(1991. október 14.)

a munkaadónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozó tájékoztatási kötelezettségéről

(91/533/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel az Európai Parlament véleményére [2],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [3],

mivel a tagállamokban a munkavégzés új formáinak kialakulása következtében a munkaviszonytípusok száma megnőtt;

mivel néhány tagállam, e változást látva, szükségesnek tekintette a munkaviszonyok szabályozása terén formai követelmények bevezetését; mivel e rendelkezéseket azzal a céllal hozták meg, hogy a munkavállalók számára megfelelőbb védelmet biztosítsanak jogaik esetleges sérelme esetére, és hogy a munkaerőpiac áttekinthetőbbé váljon;

mivel a tagállamok idevonatkozó joganyaga jelentős különbségeket mutat olyan alapvető követelmények tekintetében is, mint a munkavállalóknak a szerződés, illetve a munkaviszony főbb feltételeiről történő írásbeli tájékoztatása;

mivel a tagállamok joganyagában mutatkozó különbségek közvetlen hatással lehetnek a közös piac működésére;

mivel a Szerződés 117. cikke rendelkezik arról, hogy a tagállamok megállapodásra jutnak a munkavállalók munkakörülményeinek és életszínvonalának javításáról, lehetővé téve ezek összehangolását a fejlődési folyamat fenntartása mellett;

mivel a tizenegy tagállam állam- és kormányfője által a strasbourgi Európai Tanács 1989. december 9-i ülésén elfogadott, a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi charta 9. pontja megállapítja, hogy:

"Az Európai Közösség munkavállalóinak foglalkoztatási feltételeit jogszabályokban, kollektív szerződésekben vagy munkaszerződésekben kell megállapítani az egyes országokban alkalmazott rendelkezéseknek megfelelően.";

mivel közösségi szinten általános követelményként kell meghatározni, hogy valamennyi munkavállaló a munkaszerződése, illetve a munkaviszonya alapvető elemeiről tájékoztató okiratot kapjon;

mivel a munkaviszonyok terén bizonyos fokú rugalmasság fenntartása látszik szükségesnek, és erre tekintettel lehetőséget kell biztosítani a tagállamok számára, hogy korlátozott számban kizárhassák a munkaviszony bizonyos eseteit ezen irányelv hatálya alól;

mivel a tájékoztatási kötelezettség teljesíthető írásos szerződéssel, kinevezési okmánnyal, illetve egy vagy több egyéb okirattal is, valamint ezek hiányában a munkaadó aláírt, írásos nyilatkozatával;

mivel külföldi munkavégzés esetén a munkavállalót munkaszerződése, illetve munkaviszonya főbb feltételein túl el kell látni a kiküldetésére vonatkozó lényeges információkkal;

mivel a munkavállalók okiratszerzéshez fűződő érdekének védelmében a munkaszerződés vagy a munkaviszony alapvető feltételeinek változásáról a munkavállalókat írásban kell tájékoztatni;

mivel a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a munkavállalók az ezen irányelvből származó jogaikat érvényesíthessék;

mivel a tagállamoknak olyan törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket kell elfogadniuk, amelyek az irányelv betartásához, illetve annak biztosításához szükségesek, hogy a szociális partnerek a szükséges rendelkezéseket megállapodás útján bevezessék, miközben a tagállamok megteszik az ezen irányelvben előírt eredmények folyamatos biztosításához szükséges lépéseket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Az irányelv hatálya

(1) Ezt az irányelvet kell minden olyan fizetett munkavállaló esetében alkalmazni, aki olyan munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkezik, amelyet egy tagállamban hatályos jogszabály állapít meg, és/vagy amelyre egy tagállamban hatályos jogszabály az irányadó.

(2) A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy ezt az irányelvet nem kell alkalmazni azokra a munkavállalókra, akik olyan munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek:

a) - amelynek a teljes időtartama nem haladja meg az egy hónapot, és/vagy

- amelyben a munkahét nem haladja meg a nyolc órát; vagy

b) amely alkalmi és/vagy sajátos természetű, feltéve, hogy ezekben az esetekben objektív okok igazolják azt, hogy az irányelvet ne alkalmazzák.

2. cikk

Tájékoztatási kötelezettség

(1) A munkaadó értesíti azt a munkavállalót, akire ezen irányelv hatálya kiterjed (a továbbiakban: "a munkavállaló"), a munkaszerződés, illetve a munkaviszony alapvető feltételeiről.

(2) Az (1) bekezdésben említett értesítés a következő adatokat tartalmazza:

a) az érintett felek (személyi) adatai;

b) a munkavégzés helye; amennyiben nincs állandó vagy fő munkavégzési hely, utalás arra, hogy a munkavállaló különböző munkahelyeken, mint a vállalkozás bejegyzett székhelyén, illetve, adott esetben, a munkaadó lakóhelyén végez munkát;

c) (i) a munkavállaló által végzendő munka megnevezése, fokozata, jellege vagy kategóriája; vagy

(ii) a munka rövid meghatározása, illetve leírása;

d) a munkaszerződés hatálybalépésének vagy a munkaviszony kezdetének időpontja;

e) ideiglenes munkaszerződés vagy munkaviszony esetében a munkaviszony várható időtartama;

f) a munkavállalót megillető éves fizetett szabadság mértéke, illetve ha ez a tájékoztatás időpontjában nem állapítható meg, a fizetett szabadság kiadásának és meghatározásának módszere;

g) a munkaadó és a munkavállaló által betartandó felmondási idő tartama a munkaszerződés, illetve a munkaviszony felbontásakor, vagy, ha ez a tájékoztatás időpontjában nem állapítható meg, a felmondási idő meghatározásának módszere;

h) a munkavállalót megillető alapfizetés, a díjazás egyéb összetevői és a kifizetés gyakorisága;

i) a munkavállaló rendes munkanapjának, illetve munkahetének időtartama;

j) adott esetben,

(i) a munkavállaló munkakörülményeit meghatározó kollektív szerződések; vagy

(ii) ha a kollektív szerződéseket a vállalkozáson kívüli, paritáson alapuló testületek vagy intézmények kötik meg, annak az illetékes testületnek vagy illetékes, paritáson alapuló intézménynek a megnevezése, amelynek keretében a megállapodásokat megkötötték.

(3) Szükség esetén a (2) bekezdés f), g), h) és i) pontjában említett tájékoztatás megadható az érintett adatokra irányadó törvényi, rendeleti, közigazgatási, illetve egyéb kötelező rendelkezésekre vagy a kollektív szerződésekre történő hivatkozással.

3. cikk

A tájékoztatás eszköze

(1) A 2. cikk (2) bekezdésében említett tájékoztatást a munkaviszony kezdetét követő legfeljebb két hónapon belül a következő okiratokban kell átadni a munkavállalónak:

a) írásba foglalt munkaszerződésben; és/vagy

b) kinevezési okmányban; és/vagy

c) egy vagy több egyéb írásos okiratban, amely okiratok közül legalább egynek tartalmaznia kell a 2. cikk (2) bekezdésének a), b), c), d), h) és i) pontjában említett adatokat.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett okiratok közül egyet sem adnak át a munkavállalónak az előírt időszakon belül, a munkaadó a munkaviszony kezdetétől számított legfeljebb két hónapon belül köteles egy általa aláírt olyan nyilatkozatot átadni a munkavállalónak, amely tartalmazza legalább a 2. cikk (2) bekezdésében foglalt adatokat.

Ha az (1) bekezdésben említett okirat(ok) csak az előírt adatok egy részét tartalmazza (tartalmazzák), az e bekezdés első albekezdésében említett írásos nyilatkozatnak tartalmaznia kell a hiányzó adatokat.

(3) Ha a munkaszerződés, illetve a munkaviszony a munka megkezdésétől számított két hónapos időszakon belül ér véget, a 2. cikkben és az e cikkben előírt adatokat legkésőbb ezen időszak végére kell a munkavállaló rendelkezésére bocsátani.

4. cikk

Munkavégzés külföldön

(1) Ha a munkavállalónak azon a tagállamon kívül kell valamely országban vagy országokban munkát végeznie, amely(ek)nek joga és/vagy gyakorlata irányadó a munkaszerződésre, illetve a munkaviszonyra, a 3. cikkben említett okirato(ka)t indulása előtt meg kell kapnia, és annak (azoknak) legalább az alábbi kiegészítő adatokat kell tartalmaznia (tartalmazniuk):

a) a külföldi munkavégzés időtartama;

b) a pénznem megnevezése, amelyben a javadalmazás kifizetésre kerül;

c) adott esetben a külföldi munkavégzéshez kapcsolódó természetbeni vagy készpénzjuttatások;

d) adott esetben a munkavállaló hazatérésének feltételei.

(2) Az (1) bekezdés b) és c) pontjában említett tájékoztatás, adott esetben megadható az érintett adatok tekintetében irányadó törvényi, rendeleti és közigazgatási, illetve egyéb kötelező rendelkezésekre vagy kollektív szerződésekre történő hivatkozással.

(3) Az (1) és (2) bekezdést nem kell alkalmazni, ha egy hónapig vagy annál kevesebb ideig tart a munkavégzés azon az országon kívül, amelynek joga és/vagy gyakorlata irányadó a munkaszerződésre, illetve a munkaviszonyra.

5. cikk

A munkaszerződés és a munkaviszony elemeinek módosítása

(1) A 2. cikk (2) bekezdésében és a 4. cikk (1) bekezdésében említett adatok változásáról szóló írásos okiratot a munkaadó köteles átadni a munkavállalónak a lehető legkorábban, de legfeljebb a változás hatálybalépését követő egy hónapon belül.

(2) Az (1) bekezdésben említett írásos okirat kiállítása nem kötelező az olyan törvényi, rendeleti, közigazgatási vagy egyéb kötelező rendelkezések, illetve kollektív szerződések módosítása esetén, amelyekre a 3. cikkben említett - és szükség esetén a 4. cikk (1) bekezdése szerint kiegészített - okiratok utalnak.

6. cikk

A munkaszerződés, illetve a munkaviszony formájának előírásai, meglétének igazolása, valamint az eljárási szabályok

Ez az irányelv nem sérti a nemzeti jogot és eljárásokat a következők tekintetében:

- a munkaszerződés, illetve a munkaviszony formája,

- a munkaszerződés, illetve a munkaviszony meglétének és tartalmának igazolása,

- az idevonatkozó eljárási szabályok.

7. cikk

Kedvezőbb rendelkezések

Ez az irányelv nem sérti a tagállamoknak azt az előjogát, hogy a munkavállalók szempontjából kedvezőbb törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzanak vagy vezessenek be, illetve hogy a munkavállalók számára előnyösebb megállapodások alkalmazását ösztönözzék vagy engedélyezzék.

8. cikk

A jogok védelme

(1) A tagállamok bevezetik nemzeti jogrendszerükbe azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy minden olyan alkalmazott, aki meglátása szerint az ezen irányelvben előírt kötelezettségek elmulasztása miatt sérelmet szenvedett, igényét bírói úton érvényesíthesse, miután az esetleges jogorvoslati lehetőségeket az illetékes hatóságoknál már kimerítette.

(2) A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az (1) bekezdésben említett jogorvoslati lehetőségek csak azután vehetők igénybe, hogy a munkavállaló a munkaadónak értesítést küldött, és erre a munkaadó tizenöt napon belül nem adott választ.

Az előzetes értesítés előírása nem követelhető meg a 4. cikkben említett esetekben, sem az ideiglenes munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkező munkavállalók, sem pedig a kollektív szerződés hatálya alá nem tartozó munkavállalók esetében.

9. cikk

Záró rendelkezések

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1993. június 30-tól megfeleljenek, illetve biztosítják, hogy a szociális partnerek az említett időpontig a szükséges rendelkezéseket megállapodás útján bevezes sék, miközben a tagállamok megteszik az ezen irányelvben előírt eredmények folyamatos garantálásához szükséges lépéseket.

Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy az általuk elfogadott rendelkezések hatálybalépésekor fennálló bármely munkaviszony esetében a munkáltató a munkavállaló kérésére a kérés átvételétől számított két hónapon belül a 3. cikkben említett és szükség esetén a 4. cikk (1) bekezdése szerint kiegészített okiratot adjon ki.

(3) Amikor a tagállamok elfogadják az (1) bekezdésben említett intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(4) A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot az ezen irányelv végrehajtása érdekében tett intézkedésekről.

10. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Luxembourgban, 1991. október 14-én.

a Tanács részéről

az elnök

B. De Vries

[1] HL C 24., 1991.1.31., 3. o.

[2] HL C 240., 1991.9.16., 21. o.

[3] HL C 159., 1991.6.17., 32. o.

--------------------------------------------------