3367/2012. (XII. 15.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz eljárás tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvény 10. § (2) és 11. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó egyesület 2009. március 17-én mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyet jogszabályváltozást követően 2010. július 16-án újabb indítványban fenntartott.
[2] Az indítványozó eredeti indítványában az Alkotmány rendelkezésére hivatkozott. Az Alkotmány 2011. december 31-én hatályát vesztette, és helyébe 2012. január 1-jei hatállyal az Alaptörvény lépett. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 71. §-a alapján az eljárás az indítványozó ügyében 2012. január 1-jei hatállyal megszűnt; ugyanakkor az Alkotmánybíróság végzésben tájékoztatta az indítványozót, hogy az el nem bírált indítványában meghatározott jogszabállyal összefüggő, és az abban felvetett tartalomnak megfelelő alkotmányossági aggályt tartalmazó indítványát az Abtv. 26. §-ában foglalt feltételek fennállása esetén alkotmányjogi panaszként 2012. március 31-ig az Alkotmánybíróság elé terjesztheti, ha az abban megjelölt alkotmányos jogsérelem alaptörvény-ellenességet valósít meg. A végzésben az Alkotmánybíróság ismertette az alkotmányjogi panasz benyújtásának Abtv. 26. §-a szerinti tartalmi feltételeit.
[3] Az indítványozó az Alkotmánybíróság végzésére tekintettel előterjesztett alkotmányjogi panaszában a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvény 10. § (2) és 11. § (2) bekezdésének megsemmisítését kérte, illetve azt, hogy az Alkotmánybíróság hívja fel az Országgyűlést az Alaptörvénnyel összhangban álló szabályozás megalkotására.
[4] A támadott rendelkezések értelmében a fővárosi közgyűlés általános választása során a jelölő szervezeteknek lehetőségük van fővárosi lista és közös lista állítására, amennyiben a fővárosi kerületek több mint a felében kompenzációs listát állítottak. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 115. § (1) bekezdése szerint az időközi választásra az általános választás szabályait kell alkalmazni. Az indítványozó szerint a szabályozás alaptörvény-ellenes, sérti az Alaptörvény XXIII. cikkét (választójog), valamint 35. cikk (4)-(5) bekezdéseit, mert a fővárosi közgyűlés tagjainak időközi választása esetén nem áll fenn azon előfeltétel, hogy a jelölő szervezetek minden kerületben, azonos időben kompenzációs listát állíthassanak - emiatt nem lehet megtartani a fővárosi közgyűlés tagjainak időközi választását, a feloszlott vagy feloszlatott testület pedig a következő általános választásokig elláthatja feladatát, gyakorolhatja hatáskörét. Az előbbieken túl az indítványozó általánosságban azt is sérelmezte, hogy a fővárosi közgyűlés tagjainak listás választási rendszere ráépül a fővárosi kerületek vegyes választási rendszerén belül a kompenzációs listaállítás rendszerére és ezzel egyedülálló módon kiiktatja a főváros választópolgárainak ajánlási rendszerét - ez ellentétes a választópolgárok szabad akaratának kifejezését biztosító választási rendszer követelményével.
[5] Az Alkotmánybíróság 2012. április 29-én kelt levélben tájékoztatta az indítványozót, hogy az indítványát kiegészítheti, ellenkező esetben ügyében érdemi vizsgálat lefolytatására nincs lehetőség, mivel az indítványból nem volt egyértelműen megállapítható, hogy az eljárás megindítását az Abtv. mely rendelkezése alapján kéri, továbbá, hogy az indítványozónak a megsemmisíteni kért rendelkezésekkel kapcsolatban az Alaptörvényben biztosított mely joga sérült és miért.
[6] Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz 2012. május 29-én érkezett indítvány-kiegészítésében az Alkotmánybíróság hatáskörének és saját indítványozási jogosultágának alapjaként az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontját és az Abtv. 26. § (2) bekezdését jelölte meg. Érintettségének igazolásaként az indítványozó előadta, hogy jogvédő és érdekképviseleti egyesület, így az egyesület Budapesten lakó tagjainak és a "tagság jogsérelmét összefogó Egyesület vélelmezett jogsérelm[e]" alapozza meg eljárás-indítási jogosultságát: a "hibás" jogszabályi rendelkezések folytán a jelölő szervezetek, közte az indítványozó egyesület és a választópolgárok is jogsérelmet szenvednek.
[7] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 49. § (6) bekezdés b) pont bb) alpontja és 50. § (2) bekezdés f) pontja alapján teljes ülésen döntött az ügyben.
[8] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.
[9] 3. A jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem fogadható be.
[10] 3.1. Az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének körébe tartozó feladatait - így a demokratikus jogállam, az alkotmányos rend és az Alaptörvényben biztosított jogok védelmét, a jogrendszer belső összhangjának megőrzését, valamint a hatalommegosztás elvének érvényre juttatását - hatáskörei útján látja el, amelyek azonban eltérő mértékben szolgálnak az egyes feladatok ellátására. Az Alkotmánybíróság a hatáskörére vonatkozó szabályokat saját alkotmányos jogállásával és az adott hatáskör rendeltetésével összhangban értelmezi [vö. Alaptörvény R) cikk (3) bekezdés és 28. cikk], ennek megfelelően jár el az alkotmányjogi panasz befogadására vonatkozó rendelkezések alkalmazásakor is.
[11] Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az alkotmányjogi panasz jogorvoslat. Az Alkotmánybíróság már az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatban - a régi Abtv. 48. § (1) bekezdését értelmezve - kimondta: "A törvény e rendelkezése szerint az alkotmányjogi panasz jogorvoslat. Ez következik egyrészt abból, hogy a törvény a jogintézményt "pa-nasz"-nak nevezi, másrészt, hogy azt az "egyéb jogorvoslati lehetőségek" kimerítése után, vagy "más jogorvoslati lehetőségek hiányában", vagyis további, illetőleg végső jogorvoslatként biztosítja a jogosult számára. [...] Az alkotmányjogi panasz intézményét ez a jogorvoslati funkció különbözteti meg az utólagos normakontrolltól" [ABH 1991, 272, 281-282.].
[12] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasszal kapcsolatos fent idézett elvi megállapításait az Alaptörvény és az új Abtv. alapján is fenntartja. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja szerint az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazott jogszabálynak, d) pontja szerint pedig a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az Abtv. 26. § (1) és (2) bekezdése, valamint 27. §-a szerint egyaránt akkor fordulhat az Alkotmánybírósághoz a konkrét ügyben érintett személy vagy szervezet, ha jogának sérelme bekövetkezett [Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pont, (2) be kezdés a) pont és 27. §].
[13] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) és d) pontja szerinti alkotmányjogi panasz jogintézményének egyaránt elsődleges célja ugyanis az egyéni, szubjektív jogvédelem: a ténylegesen jogsérelmet okozó alaptörvény-ellenes jogszabály, illetve alaptörvény-ellenes bírói döntés által okozott jogsérelem orvosolása. Ehhez kapcsolódik a jogszabály felülvizsgálatára irányuló alkotmányjogi panaszok esetén másodlagos célként a későbbiekben előforduló hasonló jogsértések megelőzése és ennek révén egyben az alkotmányos jogrend objektív védelme. Mindenekelőtt ebben különbözik az alkotmányjogi panasz eljárás az absztrakt utólagos normakontrolltól, amely - egyéni jogvédelmi funkció nélkül is -jövőbeli, esetleges vagy egyébként az indítványozót közvetlenül nem feltétlenül érintő elvont alkotmányossági probléma, alaptörvény-ellenesség megszüntetésének eszköze lehet.
[14] Az alkotmányjogi panasz kettős célját tükrözi az alkotmányjogi panasz eljárásban az alaptörvény-ellenesség megállapításának kettős jogkövetkezménye is: egyrészt, alkalmazási tilalom az eljárására okot adó ügyben, illetve a döntés megsemmisítése [Abtv. 45. § (2) bekezdés, 43. §]; másrészt, hatályvesztés és a további alkalmazás tilalma [Abtv. 45. § (1) bekezdés].
[15] A fenti megfontolásokkal összhangban értelmezte az Alkotmánybíróság a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény egyes rendelkezéseinek felülvizsgálatával kapcsolatos határozatában az érintettség fogalmát: "a panasz befogadhatóságának feltétele az érintettség, nevezetesen az, hogy a panaszos által alaptörvény-ellenesnek ítélt jogszabály a panaszos személyét, konkrét jogviszonyát közvetlenül és ténylegesen, aktuálisan érintő rendelkezést állapít meg, s ennek következtében a panaszos alapjogai sérülnek." Az adott ügyben ennek megfelelően "az Alkotmánybíróság a panaszok befogadhatóságának elbírálása során érintettnek tekintette azokat az indítványozókat, akiknek az ügyében a támadott jogszabály alkalmazása, azaz végrehajtása megkezdődött, illetve a köztársasági elnöki határozatban foglalt felmentéssel teljesült", továbbá kimondta, hogy "az érintettség abban az esetben is megállapítható, ha jogszabály alkalmazására, érvényesítésére szolgáló cselekmények még nem történtek, de jogszabály erejénél fogva olyan jogi helyzet keletkezett, amelyből egyértelműen következik, hogy a panaszolt jogsérelem közvetlenül belátható időn belül kényszerítően bekövetkezik" (33/2012. (VII. 17.) AB határozat, Indokolás [61]-[62], [66]).
[16] 3.2. A jelen ügyben a panaszt egy egyesület nyújtotta be az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdésében szabályozott választójog sérelmére hivatkozással, amely állampolgári alapjog. Az egyesület tehát olyan alapjogi sérelemre hivatkozik panaszában, amely őt nem - hanem a nagykorú magyar állampolgárokat - illeti meg. Az Abtv. szerint az alkotmányjogi panasz benyújtása szempontjából az tekinthető érintettnek, akinek az Alaptörvényben biztosított joga sérült [vö. Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pont és (2) bekezdés a) pont, 27. §].
[17] Az indítványozót továbbá a támadott jogszabályi rendelkezések aktuálisan nem érintették, tényleges jogsérelem nem következett be, csak egy jövőbeli eshetőleges ("vélelmezett") jogsértéssel hozta azokat összefüggésbe. A választásra irányadó jogszabály alkalmazása folytán a választójog sérelemének tényleges bekövetkezése esetén az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján a jogosultnak a jogorvoslati lehetőségei kimerítését követően lehetősége lenne alkotmányjogi panasz benyújtására [vö. Abtv. 26. § (1) bekezdés b) pont, Ve. 77-85. §].
[18] A jelen ügyben vizsgált alkotmányjogi panaszban foglalt indokok alapján indítvány benyújtására - azaz az Alaptörvénnyel való összhang érintettségtől független, utólagos felülvizsgálatának kezdeményezésére - az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés e) pontja szerint a Kormánynak, az országgyűlési képviselők egynegyedének és az alapvető jogok biztosának van jogosultsága.
[19] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány az Abtv. 26. §-ában foglalt feltételeknek nem felel meg, ezért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdése alapján visszautasította.
Budapest, 2012. december 4.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2727/2012.