BH 2006.6.198 A kollektív szerződés a rendkívüli felmondáshoz fűződő jog gyakorlásának lehetőségét nem bővítheti, és nem szűkítheti - Ezért a kollektív szerződésnek a "fokozatosságról" szóló rendelkezését nem lehet a szóban lévő jog korlátozásaként értékelni és alkalmazni [Mt. 96. § (1) bek.].

A felperes a felülvizsgálati kérelmét az indokolási kötelezettség megsértésére [Mt. 89. § (2) bekezdés], az általa előadottak (az üzemanyagot találta) figyelembevételének elmulasztására, és arra alapozta, hogy a munkáltató a jognyilatkozatában az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozott, holott a megjelölt magatartás kötelezettségszegésnek minősül, amely esetén a jogszabály a) pontjára kell hivatkozni.

Részletesen kifejtett és megindokolt érvelése szerint a rendkívüli felmondás tényleges indoka lopás gyanúja volt, azonban erre nézve semmilyen bizonyíték nem merült fel, ezért az EBH 1999. 147. számú határozatban foglaltak hiányában az alperes jogellenesen gyakorolta a rendkívüli felmondáshoz fűződő jogát.

A kisebb értékre elkövetett lopásokra vonatkozó munkáltatói gyakorlat miatt azt is előadta, hogy ezeket a munkáltató nem tekinti jelentős súlyú kötelezettségszegésnek. Az alperes a kollektív szerződés 79. § 1. pontjába ütközően mellőzte a fokozatosság elvének betartását, és mivel a felperes a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól mentesült, az 5 évnél korábbi lopás miatti elítélése nem vehető figyelembe.

A felperes előadta, hogy a rendkívüli felmondás jogellenes cselekedetet jelölt meg, és nem hivatkozott a talált dologra irányadó jelentéstételi kötelezettség elmulasztására, emiatt az előbbi miatti indok nem világos, az utóbbira pedig megjelölés hiányában a perben nem lehet hivatkozni.

Az alperes nem tudta bizonyítani, hogy az üzemanyag az ő tulajdona volt, ezért feltételezés alapján a rendkívüli felmondás jogellenes.

Mindezek miatt a felperes a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat "megváltoztatását", és a rendkívüli felmondás jogellenessége jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte (elmaradt munkabér, és egyéb anyagi igények jogcímének és összegének pontos megjelölésével).

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján a felülvizsgálat elrendelésére nem talált alapot.

Az irányadó bírói gyakorlat szerint a felperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontját akkor lehet alkalmazni, ha a másik fél, adott esetben a munkavállaló kötelezettségszegésen kívüli egyéb olyan magatartást tanúsít, ami a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.

A bírói gyakorlat a rendkívüli felmondást tartalmazó jognyilatkozatot tartalma, és nem az abban megjelölt jogszabály alapján veszi figyelembe, ezért az esetleges téves jogszabály megjelölésnek nincs ügydöntő szerepe.