A Budapest Környéki Törvényszék M.70174/2020/12. számú határozata munkabér megfizetése tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. § (2) bek.] Bírók: Krátky Ákos, Palásti Ferenc, Pamuk Etelka Mária

A Budapest Környéki Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma Nagy-Kozák és Pátzay Ügyvédi Iroda (cím8, ügyintéző: dr. Nagy Gábor ügyvéd) által képviselt Felperes1 (Cím2 szám) felperesnek - dr. Lakner Krisztina ügyvéd cím9 által képviselt Alperes1 (Cím1) alperes ellen munkabér megfizetése iránt indított peres eljárásában meghozta a következő

ítéletet:

A törvényszék a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg az alperes részére 82.000,- (nyolcvankettőezer) forint perköltséget.

A meg nem fizetett 38.767,- (harmincnyolcezer-hétszázhatvanhét) forint eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 (tizenöt) napon belül a Fővárosi Ítélőtáblának címzett, de jelen bíróságon elektronikus úton előterjesztendő fellebbezésnek van helye.

A bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, a bíróság azt indokoltnak tartja, vagy tárgyaláson foganatosítható bizonyítást kell lefolytatni. A fellebbező félnek a tárgyalás tartására irányuló kérelmét a fellebbezésében kell előterjesztenie. A fellebbező fél ellenfele a fellebbezés kézbesítésétől számított tizenöt napon belül tárgyalás tartását kérheti.

Indokolás:

A bíróság az eljárás adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A peres felek 2008. február 6. napján munkaviszonyt létesítettek. A felperes 2019. április 4. napján az alperes részére írásbeli kérelmet terjesztett elő, melyben a munkaviszonya 2019. április 30. napjával történő megszüntetését kérte. Azon áruház HR vezetője, ahol a felperes dolgozott a felperes írásbeli kérelmére április 4. napján rájegyezte, hogy "Átvettem. Utolsó munkaviszonyban töltött nap 2019. ápr. 30." és a papírt aláírásával látta el. A személyzeti vezető április 30-dikán megbeszélte a felperessel, hogy miután a felperes a munkájával végzett az irodában felkeresi a személyzetis kollegát. A felperes munkavégzését követően a HR irodában megjelent. A személyzeti vezető közös megegyezéses megállapodás tervezetet készített el, melyhez egy másik munkavállaló munkaviszonyát megszüntető közös megegyezéses megállapodást használt mintaként. A személyzeti vezető figyelmetlenül járt el, melynek eredményeként a felperes munkaviszonyát megszüntetni hivatott közös megegyezéses megállapodás tervezetében - annak 2. pontjában - az átdolgozandó közös megegyezéses megállapodásból benne maradt az a rész, hogy a munkáltató az utolsó munkában töltött naptól számított 5 napon belül átutalással 1.292.238,- forint megállapodási díjat is megfizet a munkavállaló részére.

Miután a személyzeti vezető a közös megegyezéses megállapodás tervezetet elkészítette, azt kinyomtatta, odaadta a felperesnek és megkérte őt, hogy olvassa el, majd írja alá. A felperes a megállapodás tervezetet elolvasta, majd aláírta. Ezt követően a személyzeti vezető a felperes által aláírt közös megegyezéses megállapodás tervezetet átvitte a szomszédos irodában dolgozó áruházi HR vezető részére, aki azt ugyancsak aláírta. Majd a személyzeti vezető visszavitte a felpereshez az áruház HR vezetője által aláírt közös megegyezéses megállapodást, annak egy példányát átadta részére, majd elkészítette az úgynevezett leszerelési lapot, amely okirat többek között azt tartalmazta, hogy a munkavállaló milyen eszközöket adott vissza a munkáltató részére, szabadság-megváltás, útiköltség térítés, végkielégítés, felmondási időre járó díjazás és megállapodási díj jogcímén a munkáltató milyen összeg megfizetésére köteles. A személyzeti vezető a felperes leszerelési lapját kitöltötte, aláírta, majd odaadta a felperesnek, hogy olvassa el és írja alá. A felperes a leszerelési lapot átolvasta, majd aláírásával ellátta. A leszerelési lap tanúsága szerint az alperes 10 nap szabadság-megváltás, valamint 2.700,- forint gépjármű útiköltség térítés megfizetésére köteles, a "megállapodási díj" rovat üres volt.

A felperes 2019. június első napjaiban elektronikus levelet küldött az alperesnek, melyben sérelmezte, hogy a közös megegyezéses megállapodás 2. pontjában szereplő összeget nem kapta meg. Ezt követően a személyzeti vezető a június 6. napján kelt levelében tájékoztatta a felpertest, hogy a 2019. április 30. napján kelt közös megegyezéses megállapodás 2. pontjában megjelölt megállapodási díj összege tévesen, adminisztrációs hibából eredően került feltüntetésre, és az ezzel okozott kellemetlenségért elnézést kért. Ezt követően a felperes jogi képviselője útján fordult az alpereshez, kérve a közös megegyezéses megállapodásban szereplő 1.292.238,- forint megfizetését. Az áruház HR vezetője július 8. napján kelt levelében tájékoztatta a felperes jogi képviselőjét, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére azért került sor, mert a 30 napos felmondási időt a munkavállaló nem kívánta letölteni, megállapodási díjról a felek között szó sem esett, így arról megegyezés sem született, a közös megegyezéses megállapodás 2. pontjában megjelölt megállapodási díj tévesen, adminisztrációs hibából eredően került feltüntetésre, ezért az fizetési kötelezettséget a munkáltató számára nem keletkeztet.

Ezt követően a felperes fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő közjegyzőnél, aki a fizetési meghagyást kibocsátotta. A fizetési meghagyással szemben az alperes ellentmondással élt, így az eljárás perré alakult.

A felperes keresetében elmaradt munkabér jogcímén 1.292.238,- forint és 2019. április 30. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest perköltségben történő marasztalás mellett. Hivatkozása szerint a munkaviszonyát megszüntető közös megegyezéses megállapodásban a munkáltató 1.292.238,-forint összegű megállapodási díj felperes részére történő megfizetését vállalta, amelynek a közös megegyezéses megállapodásban rögzített határidőben nem tett eleget. A közös megegyezéses megállapodás megkötésére kifejezetten az alperes általi fizetési kötelezettség vállalására tekintettel jött létre. Több mint 10 évig dolgozott folyamatosan az alperesnél, a megállapodási díj arányos és igazolható. A közös megegyezéses megállapodást az alperes készítette és annak összegszerűségét is az alperes dolgozta ki. A 2019. április 30-diki megállapodásban foglaltaktól egyoldalúan nem állhat el, az abban vállalt megállapodási díj megfizetésére köteles. Április 4. napján kelt nyilatkozatában csak a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó igény került rögzítésre, mely nyilatkozatot az alperes csupán tudomásul vett. Az április 30-diki időponthoz nem ragaszkodott, az időpont meghatározásában az motiválta, hogy a hónap végére a munkaviszonyát felmondhassa. A ledolgozott 10 év után járó 3 havi végkielégítés alapján legalább 5 havi távolléti díjnak megfelelő megállapodási díjjal kalkulált. Az alperes multinacionális vállalat, adminisztrációs hibára történő hivatkozása nem foghat helyt. Amennyiben adminisztratív hiba miatt került a megállapodási díj a megállapodásban rögzítésre, úgy az alperes munkavállalói a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségüket megszegték, ez azonban az igénye jogalapját semmi esetre sem érintheti. A munkajogban járatlan, amennyiben valóban adminisztrációs hiba történt, a jogi felelősség az alperesi társaságot illeti. Április 30-dikán nem tanúsított tiszteségtelen magatartást, a személyzeti vezető által részére átadott iratokat alaposan áttanulmányozta, azokat aláírta, miután a személyzeti vezető a megállapodás kettő példányát az áruház HR vezetőjének átvitte aláírás és lepecsételés végett. Érvényes és egyben kikényszeríthető megállapodást kötött, a megállapodásból egyértelmű jogok és kötelezettségek származtak mind a munkáltatóra, mind a munkavállalóra.