BH 2015.5.134 I. Amennyiben a felszámoló az adós olyan vagyontárgyát értékesíti a Cstv. 49. §-a alapján, amelyen a vagyont terhelő zálogjog fennállt, a befolyt vételár - a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése értelmében - elsősorban a vagyont terhelő zálogjog jogosultjának a kielégítésére kell hogy szolgáljon. Amennyiben az adós a továbbfolytatott termelésben felhasználta azokat az ingóságait (alapanyag, készlet), amelyen a vagyont terhelő zálogjog fennállt, a hitelező kielégítési igénye nem az egyes megterhelt vagyontárgyak értékesítésekor, hanem a vagyon teljes terjedelmében, vagy nagyobb részletében történő értékesítése után készített közbenső mérleghez, vagy zárómérleghez készített szöveges jelentésben részletezett elszámolás alapján, a bíróság határozatával válik esedékessé. Az elszámolás alapjául a felszámolás kezdő időpontjában meglévő, vagyont terhelő zálogjoggal terhelt vagyontárgyak értéke szolgál.

II. A 2007. január 1-jét megelőzően hatályban volt Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint főszabályként a zálogtárgy vételárából "kizárólag" a zálogjoggal biztosított követelés egyenlíthető ki, tehát elsődlegesen "abból" kell a követelést kielégíteni. Ha a felszámoló a zálogjoggal biztosított követeléssel rendelkező hitelező kifejezett előzetes hozzájárulása nélkül a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételárat nem a mindenki mást megelőző kielégítésre jogosult "régi zálogjogos" követelés kifizetésére használta fel, és utóbb az adós más - zálogjoggal nem terhelt - vagyontárgyának értékesítéséből, követelésének behajtásából valamilyen összeg befolyik, ebből az összegből a régi zálogjoggal rendelkező hitelező jogosult kielégítésre a neki járó, ki nem egyenlített összeg erejéig [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 49/D. § (1) bek., 51. §, 57. § (1) bek.].

[1] A 2005. április 15-én előterjesztett kérelem alapján indult felszámolási eljárásban a bíróság 2005. június 24-én jogerőre emelkedett végzésével a felszámolást megindította. A kérelem benyújtásakor hatályos, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 27. § (1) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napja volt. A bíróság felszámolóként az S. Kft.-t jelölte ki.

[2] A felszámolást megelőzően az R. Bank Zrt. (a továbbiakban: Bank) többször nyújtott kölcsönt és végzett egyéb hitelműveletet az adós részére, melyek teljesítésének biztosítására az adós vagyonára vagyont terhelő zálogjogot, ingatlan-jelzálogjogot kötött ki.

[3] Az adós ingatlanain a Bank javára, a felszámolási kérelem bírósághoz érkezését megelőző egy évvel korábban érkezett kérelmek alapján jelzálogjog volt bejegyezve.

[4] A Bank a felszámolást megelőzően a folyamatban levő szerződéseket felmondta.

[5] A 2005. június 24. és 2006. június 31. közötti időszakra elkészített I. számú közbenső mérleget a bíróság jogerősen jóváhagyta.

[6] Az adós a felszámoló vezetésével 2006-tól ismét elkezdte a felszámolás kezdő időpontja előtti tevékenységet a tulajdonában álló üzemben.

[7] 2008. március 28-án a felszámoló értékesítette az adós ingóságait, valamint ingatlanait, összesen bruttó 1 200 000 000 Ft vételárért. A befolyt vételárból a felszámoló a zálogjogosult Bank részére kifizetett 450 000 000 Ft-ot.

[8] A felszámoló az adós nevében 2008. április 1-jétől visszabérelte a vevőtől az üzemet, és mint bérleményben folytatta tovább a gazdasági tevékenységet.

[9] 2009. szeptember 18-án a Bank és a G. Zrt. engedményezési szerződést kötöttek, a Banknak az adóssal szembeni követelései engedményezéséről.

[10] 2009. október 6-án a felszámoló a Bank jogutódját tájékoztatta, hogy "a felszámolás alatt lévő cég működését folyamatosan fenntartottuk és a működés alatti bevételeket a termelésbe visszaforgattuk".

[11] A Bank, illetve jogutódja a felszámoló tájékoztatása alapján nem nyújtott be kifogást.

[12] A bíróság a kijelölt felszámolót tisztségéből felmentette, új felszámolóként 2010. október 1-jétől a J. Kft.-t jelölte ki.

[13] Az első felszámoló által készített II. számú közbenső mérleg jogerősen nem került jóváhagyásra, ezért a második felszámoló azt visszavonta, és II. számú közbenső mérlegében a 2006. július 1.-2010. december 31. közötti időszakra vonatkozóan számolt be az adós felszámolási eljárásában történtekről.

[14] A II. számú közbenső mérleg 3/a. Melléklete szerint a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolt, de a Cstv. 49/D. §-a alapján, a befolyt vételár 50%-ára vonatkozó privilegizált hitelezői igényből összesen 419 860 000 Ft-ot nem fizettek meg a zálogjogosultnak.

[15] Az adóhatóság az Európai Bíróság áfa-visszatérítéssel kapcsolatos C-274/10. számú határozata után 2012 júliusában átutalt 420 000 000 Ft-ot az adósnak, melyből a felszámoló 411 656 000 Ft-ot átutalt a Bank jogutódja részére a Cstv. 49/D. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozással.

[16] A hitelező kifogást terjesztett elő az adós felszámolójának intézkedése ellen. Álláspontja szerint az adós bevétele nem a zálogjogosult hitelező keretbiztosítéki jelzálogjogával terhelt vagyontárgyak értékesítéséből származott, ezért abból a felszámoló nem a Cstv. 49/D. §-a, hanem a Cstv. 57. §-a alapján, az ott meghatározott kielégítési sorrend szerint lett volna köteles kifizetést teljesíteni.

[17] A zálogjogosult jogelődje, a Bank a hitelszerződéseket még a felszámolás kezdő időpontja előtt felmondta, s miután a keretbiztosítéki vagyont terhelő jelzálogjog az adósnak a hitelszerződések megkötésekor a tulajdonában lévő és a hitelszerződések hatálya alatt a tulajdonába kerülő vagyontárgyakra terjedt ki, a hitelszerződések felmondása (megszűnése) után az adós vagyonába került áfa-visszatérítésre a zálogjogosult zálogjoga már nem terjedt ki. A felszámoló ezt a bevételt a már esedékessé vált, a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába sorolt - köztük a kifogást benyújtó hitelező - felszámolási költségnek minősülő követelésének kielégítésére lett volna köteles fordítani. Kérte ezért, hogy a bíróság semmisítse meg a felszámolónak azt az intézkedését, amellyel a 411 656 000 Ft-ot kifizette, és állítsa helyre az eredeti állapotot.

[18] A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Védekezése szerint az általa beszerzett könyvvizsgálói jelentésben az adós értékesített vagyonelemeinek összértéke 2 203 564 223 Ft volt, melynek 50%-át - az értékesítés költségeinek levonása után - a korábbi felszámolónak a Bank igénye kielégítésére kellett volna fordítania a Cstv. 49/D. § (1) és (2) bekezdése alapján. Ehelyett csak 450 000 000 Ft került átutalásra, a bevétel többi részét a korábbi felszámoló az adós által folytatott tevékenység finanszírozására fordította, álláspontja szerint jogellenesen.

[19] A korábbi felszámoló mulasztása nem szüntette meg a zálogjogosult hitelező kielégítési jogát, ezért az új felszámoló a hozzá utóbb befolyt összeget - a jogszabályban meghatározott 50% erejéig - elsődlegesen a Cstv. 49/D. §-ába tartozó követelések kiegyenlítésére volt köteles fordítani, függetlenül attól, hogy a konkrét bevétel a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak értékesítéséből származott vagy sem.

A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!

Jogkódex ikon

Jogkódex

Az igényeinek megfelelő Jogkódex előfizetés kiválasztása

A legfrissebb szakcikkek eléréséhez a Szakcikk Adatbázis Plusz előfizetés szükséges

Meglévő Jogkódex előfizetés bővítése szükséges.

Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!