BH 1995.6.377 Az átlagkereset-számítás alapját az irányadó időszakban kifizetett munkabérek képezik. A prémium a teljesítménybér egyik fajtája, ezért munkabérként kell számításba venni, és a törvény, valamint az ítélkezési gyakorlat értelmében az átlagkereset-számítás szempontjából munkabérnek minősül a jutalom is [1992. évi XXII. törvény 152. § (1) bek.].

A felperes 1990. március 1-jétől kezdődően az alperes munkavállalója volt, akinek a munkaviszonyát az alperes 1992. december 22-én, öthavi felmondási idő figyelembevételével, 1993. május 31-re felmondta. A felmondás tájékoztatást adott arról, hogy a felperes utolsó munkában töltött napja 1992. december 22-e, és az alperes átlagkeresettel kifizeti a részére az öthavi felmentési járandóságát, valamint a négyhavi jutalmát.

A felperes 1992. december 23-tól 31-ig szabadságon volt, a felmentési ideje 1993. január 1. napjával kezdődött. Ebből kiindulva az alperes az átlagkereset-számításnál az 1992. évi I-IV. naptári negyedévét vette alapul, és kilenchavi átlagkeresetként 2 299 600 forintot fizetett ki a felperesnek.

A felperes álláspontja szerint a kiszámítás 1992. december 22-i időpontjára tekintettel az átlagszámítás alapja az 1991. IV. negyedévi és az 1992. I-III. negyedévi kereset. Ennek havi összege egyrészt az alperes által is számításba vett 240 000 forint személyi alapbér és 14 000 forint bérpótlék, ezenfelül ide számít az 1991 októberében fizetett 748 800 forint prémium, valamint az 1992. január-február havában fizetett 88 500-88 500 forint jutalom is. Ezek beszámításával a havi átlagkereset összege 331 950 forint, a kilenchavi átlagkereset összege pedig 2 983 950 forint. A felperes szerint kifizetetlen maradt 684 350 forint. Ennek figyelembevételével 1993. március 11-én - akkor még a pontos összegszerűséget nem ismerve - mintegy 700 000 forint, ennek 1992. december 22-től járó kamatai és a perköltség iránt indított keresetet az alperes ellen. Ezt a keresetét utóbb 924 935 forintra és járulékaira emelte fel. Az alperes kérte a kereset elutasítását. Arra hivatkozott, hogyha a felperes 1992. december 23-tól 31-ig nem lett volna szabadságon, még munkát kellett volna végezne, ezért az átlagkereset-számítás szempontjából az irányadó időszak 1992. I-IV. negyedéve. Ennek megfelelően a személyi alapbér, a bérpótlék és az 1992. január-februári jutalom alapulvételével a felperes megkapta a járandóságát, a kilenchavi átlagkeresetét.

A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Indokul arra hivatkozott, hogy 1992. december 22-én már ismert volt a felperes 1992. évi keresete, ezért az átlagkereset-számítás alapja az 1992. év I-IV. negyedéve. Ennél azonban az 1992. december 22-én kifizetett jutalom nem vehető figyelembe, mert az egyrészt nem esik a munkabérrel egy tekintet alá, másrészt a beszámítás az átlagkereset céljának megvalósulását is veszélyeztetné.

A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát kérte. A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, és kötelezte a felperest 23 000 forint perköltségnek az alperes részére történő megfizetésére. Ítéletét arra alapította, hogy a jogvitában az 1992. évi XXII. törvénnyel kihirdetett Munka Törvénykönyve, különösen annak 152. §-a az irányadó. Eszerint - az elsőfokú bíróság ítéletétől eltérően - az utolsó munkában töltött nap figyelembevételével számított utolsó négy naptári negyedévben kifizetett munkabérek az irányadók. A munkabérnek (időbérnek, teljesítménybérnek, bérpótléknak) nem minősülő, anyagi ösztönzési célú kifizetések (prémium, jutalom, év végi részesedés) azonban nem minősülnek munkabérnek, ezért azok a hivatkozott törvény értelmében - a korábbi Munka Törvénykönyvétől eltérően - nem számíthatók be az átlagkereset alapjába. Ennélfogva a felperesnek az 1991. IV. negyedévi, valamint az 1992. I-III. negyedévi kereset alapján sem lehet további követelése az alperessel szemben a perben érvényesített jogcímen. Az a körülmény ugyanis, hogy az alperes az átlagkereset számításánál bizonyos munkabérnek nem minősülő egyéb díjazásokat is figyelembe vett, az alperes kizárólagos mérlegelési jogkörébe tartozó olyan döntés, aminek alapján további fizetésére való kötelezésének nincs helye.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, és kérte az alperest a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével 684 350 forint, ennek 1992. december 22-től járó kamata és a perköltség megfizetésére kötelezni. Álláspontja szerint a jogerős ítéletnek a prémium és a jutalom figyelmen kívül hagyására vonatkozó döntése sérti az Mt. 152. §-át, miután a munkaviszony keretében kifizetett prémium nyilvánvalóan munkabérnek minősül, és azt az átlagkereset-számításnál figyelembe kell venni. Az alperes indítványozta a jogerős ítélet hatályban tartását. A felülvizsgálati kérelem alapos.

A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!

Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!

Rendezés: -
Rendezés: -
Kapcsolódó dokumentumok IKONJAI látszódjanak:

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére