ÍH 2012.72 TULAJDONI IGÉNY ÉRVÉNYESÍTÉSÉNEK FELTÉTELE - TULAJDONJOG BEJEGYZÉSE IRÁNTI IGÉNY KÖTELMI JELLEGE - ELÉVÜLÉS TULAJDONJOG BEJEGYZÉSE IRÁNTI IGÉNY ESETÉN

A tulajdoni igény érvényesítésének előfeltétele a tulajdonjog fennállása. Az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződés alapján keletkező, a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránti követelés nem tulajdoni, hanem kötelmi igény, melynek érvényesítésére az elévülés szabályai vonatkoznak [Ptk. 115. § (1) bek., 117. § (3) bek., 324. § (1) bek., 326. § (1) bek., 327. § (1)-(2) bek.].

Az örökhagyó a 2000. február 8-án kelt életjáradéki szerződéssel havi életjáradék ellenében a felperesekre ruházta át a B.-i VI. kerület, 29260/0/A/3 helyrajzi szám alatt nyilvántartott lakás tulajdonjogát. Az örökhagyó a szerződésben feltétel nélkül hozzájárult a felperesek tulajdonjogának bejegyzéséhez az ingatlan-nyilvántartásba. A felperesek 2000. március 2-án kérték tulajdonjoguk bejegyzését. A földhivatal hiánypótlást rendelt el, és miután a felperesek a hiányokat a meghosszabbított határidő lejártáig nem pótolták, a felperesek tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmét elutasította. Az örökhagyó 2004. február 29-én meghalt. Hagyatékát az eljáró közjegyző 1/2 arányban az I. rendű, 1/4-1/4 arányban a II. és a III. rendű alpereseknek adta át törvényes öröklés jogcímén. A hagyatékátadó végzés alapján a földhivatal az alperesek tulajdonjogát bejegyezte az ingatlan-nyilvántartásba. A felperesek képviselője 2005. március 8-án nyújtotta be a közjegyzőhöz az örökhagyó 2002. május 9-én kelt, a felperesek javára szóló végrendeletét. A megismételt hagyatéki eljárásban az I. és a II. rendű alperesek vitatták a végrendelet érvényességét. Emiatt a közjegyző a hagyatékot 1/4 részben teljes, 3/4 részben ideiglenes hatállyal adta át a felpereseknek, végrendeleti öröklés jogcímén. A jelen per I. és II. rendű alperese által indított perben a bíróság jogerős ítéletével megállapította, hogy a végrendelet jelen per felperesei, illetve I. és II. rendű alperese viszonyában érvénytelen. A felperesek 2005. május 25-én ismét kérték a földhivataltól tulajdonjoguk bejegyzését az életjáradéki szerződés alapján. A kérelmet a földhivatal azzal az indokolással utasította el, hogy az ingatlannak nem a szerződésben megjelölt személy a bejegyzett tulajdonosa.

A felperesek kereseti kérelme arra irányult, hogy a bíróság rendelje el a felperesek 1/2-1/2 arányú tulajdonjogának bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba, és kötelezze az alpereseket ennek tűrésére. Igényüket az örökhagyóval kötött életjáradéki szerződésre alapították. Az alperesek ellenkérelmével kapcsolatban hivatkoztak arra, hogy az életjáradéki szerződés érvényességéhez nem volt szükség a Közigazgatási Hivatal engedélyére, mert ők a szerződéskötés időpontjában magyar állampolgárok voltak. A felperesek kifejtették, hogy a perben tulajdoni igényt érvényesítenek, a tulajdoni igények pedig a Ptk. 115. § (1) bekezdése alapján nem évülnek el. Érveltek azzal is, hogy ha a követelésük kötelmi jellegű lenne, az akkor sem évült volna el, mert a felperesek írásbeli felszólítása és a tulajdoni igényük bejelentése a hagyatéki eljárásban megszakította az elévülést.

Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását és a felperesek perköltségben marasztalását kérték. Védekezésükben hivatkoztak arra, hogy a felperesek követelése elévült. Az alperesek álláspontja szerint az életjáradéki szerződés nem jött létre, mert az okiraton szereplő aláírás nem az örökhagyótól származik, az okirat nem tartalmazza a jogosult személyi számát, a felpereseknek csak a külföldi lakóhelye került feltüntetésre, magyarországi kézbesítési megbízottat azonban nem jelöltek meg, és a szerződés dátuma, illetve az ügyvédi ellenjegyzés is később került az okiratra. Hivatkoztak arra is, hogy a szerződés érvénytelen, mert a felperesek a szerződéskötés időpontjában devizakülföldinek minősültek, ezért tulajdonszerzésükhöz a Közigazgatási Hivatal vezetőjének engedélyére lett volna szükség, ezt azonban a felperesek nem szerezték be.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, ítéletének indokolásában megállapította, hogy az örökhagyó és a felperesek között a Ptk. 591. § (1) és (2) bekezdéseiben, valamint a Ptk. 586. § (1) bekezdésében körülírt életjáradéki szerződés jött létre, amellyel az örökhagyó a lakásának tulajdonjogát a felperesekre ruházta át. Rámutatott, hogy az ingatlan tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez a Ptk. 117. § (3) bekezdése értelmében az átruházásra irányuló szerződésen kívül a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges, ezért ingatlan tulajdonosnak csak az tekinthető, akinek a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a Ptk. 115. § (1) bekezdése értelmében el nem évülő tulajdoni igény érvényesítésének előfeltétele az, hogy az igény érvényesítője a dolog tulajdonosa legyen. Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg azt, hogy a felperesek tulajdonjogát a szerződés alapján a földhivatal nem jegyezte be az ingatlan-nyilvántartásba, ezért a felperesek nem szerezték meg az ingatlan tulajdonjogát. Emiatt tulajdoni igény érvényesítésére nem jogosultak. Ebből az elsőfokú bíróság azt a jogi következtetést vonta le, hogy a felperesek bejegyzés iránti követelése nem tulajdonjogi, hanem a szerződésen alapuló kötelmi igény, ami elévül. Rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a felperesek első tulajdonjog bejegyzése iránti kérelme 2000. február 8-án érkezett a földhivatalhoz, ezért a követelés elévülése ezen a napon megkezdődött. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperesek 2000. március 2-án és 2005. május 25-én ismételten előterjesztett bejegyzés iránti kérelme az elévülést nem szakította meg, mert ezek a kérelmek nem tartoznak a Ptk. 327. § (1) bekezdésében felsorolt, az elévülést megszakító cselekmények közé. Az elsőfokú bíróság érvelése szerint az sem volt alkalmas az elévülés megszakítására, hogy a felperesek a tulajdoni igényüket bejelentették a hagyatéki tárgyaláson. Mindezekből a körülményekből az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperesek tulajdonjog bejegyzés iránti követelése elévült, és az bíróság előtt nem érvényesíthető. Ítéletének indokolásában utalt arra, hogy az elévüléssel kapcsolatos jogi álláspontjára tekintettel nem vizsgálta a szerződés létrejöttét és érvényességét, és az erre vonatkozó bizonyítást mellőzte.

Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és keresetük teljesítése érdekében a felperesek terjesztettek elő fellebbezést. A felperesek okfejtése szerint az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta az elévülésre vonatkozó szabályokat. Hivatkoztak arra, hogy téves az elsőfokú bíróságnak a perrel érvényesített követelés elévülésével kapcsolatos jogi álláspontja, mert a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránti követelés tulajdoni igény, ami a Ptk. 115. § (1) bekezdése értelmében nem évül el. Fenntartották azt az álláspontjukat, hogy ha a felperesek igénye kötelmi jellegű lenne, az elévülés akkor sem következett volna be. Kifejtették, hogy az elévülés csak az első tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet elutasító földhivatali határozat jogerőre emelkedésének időpontjában kezdődött meg, és az újabb kérelem az elévülést megszakította.