A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20214/2016/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 345. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.22154/2013/74., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20214/2016/6.*, Kúria Pfv.22287/2016/8.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf./20.214/2016/6.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Péchy Kristóf ügyvéd (Ügyvédi Iroda címe) által képviselt I.rendű felperes neve I. rendű, II.rendű felperes neve II. rendű és kk. III.rendű felperes neve III. rendű (mindhárman I-III. r.felperesek címe), valamint IV.rendű felperes neve IV. rendű és V.rendű felperes neve V. rendű (mindketten IV-V. r. felperesek címe) felpereseknek, a dr. Bartusné dr. Laczkó Judit Adrienn jogtanácsos által képviselt I.r.alperes neve(alperes címe) I. rendű és a dr. Bodnár Bettina jogtanácsos által képviselt II.r.alperes neve (alperes címe) II. rendű alperesek ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében - amelybe az alperesek pernyertessége érdekében a dr. Lóczi Gabriella ügyvéd (jogi képviselő címe) által képviselt beavatkozó neve (beavatkozó címe) beavatkozott - a Fővárosi Törvényszék 2015. november 27. napján meghozott 74. P.22.154/2013/74. számú rész- és közbenső ítélete ellen, a felperesek részéről 77. sorszám alatt, a II. rendű alperes részéről 78. sorszám alatt, az alperesi beavatkozó részéről pedig 80. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletét részben megváltoztatja, és azt állapítja meg, hogy az I. és a II. rendű alperesek egyetemlegesen kötelesek megtéríteni a 2010. május 1. napján ...... vasútállomáson bekövetkezett vasúti balesettel okozati összefüggésben az I. rendű felperest ért károk 70%-át és a II-III. rendű felpereseket ért károk 100%-át. A IV. és V. rendű felperesekre vonatkozó rendelkezések tekintetében az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletét - a perköltség viselésére kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja. Az I., II. és III. rendű felpereseket az I. rendű alperes javára perköltség fizetésére kötelező rendelkezést mellőzi, ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság közbenső ítéleti rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek 10.000 (tízezer) forint, a II-III. rendű felperesnek személyenként 15.000 (tizenötezer) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. és III. rendű felpereseknek személyenként 10.000 (tízezer) forint másodfokú perköltséget. A hatályon kívül helyezett rendelkezések tekintetében a IV. és V. rendű felperesek, valamint az I. és II. rendű alperesek másodfokú perköltségét személyenként 15.000 (tizenötezer) forintban állapítja meg.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az I. és a II. rendű felperesek házastársak, a III. rendű felperes az I. és a II. rendű felperesek gyermeke, a IV. és az V. rendű felperesek az I. rendű felperes szülei. Az I. rendű felperes 2010. május 1-jén ...... vasútállomáson balesetet szenvedett úgy, hogy miközben a babakocsiban lévő III. rendű felperessel a III. és IV. vágányok közötti peronon tartózkodott, a III. vágányon áthaladó vonatszerelvény mozdonyának oldalsó rugótámja nekiütközött az I. rendű felperes jobb lábának. A balesetben az I. rendű felperes jobb lába olyan súlyosan megsérült, hogy azt combmagasságban amputálni kellett. Ezen kívül súlyosan megsérült az I. rendű felperes könyöke is, emiatt könyökprotézis beültetésére került sor. A vonatszerelvény üzemben tartója az I. rendű alperes, a vasútállomás üzemeltetője a II. rendű alperes. Az alperesi beavatkozó az I. és a II. rendű alperesek felelősségbiztosítója.

A felperesek a keresetükben a balesettel okozati összefüggésben keletkezett káraik és a perrel felmerült költségeik egyetemleges megtérítésére kérték kötelezni az alpereseket. Az I. rendű felperes 41.478.000 forint vagyoni és nem vagyoni kárigényt érvényesített, a II-III-IV. és V. rendű felperesek személyenként 5.000.000 forint nem vagyoni kárigényt érvényesítettek. Követelésüket az I. rendű alperessel szemben a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott károkért való felelősség szabályaira, a II. rendű alperessel szemben elsődlegesen a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott károkért való felelősség szabályaira, másodlagosan a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályaira alapították. Álláspontjuk szerint az alperesek a balesetet veszélyes üzemi tevékenységükkel közösen okozták, a II. rendű alperest pedig vétkesség is terheli a baleset bekövetkezéséért. Hivatkoztak arra, hogy a baleset elhárítható lett volna, ha a mozdonyvezető a baleseti veszélyhelyzet észlelésekor nyomban megkezdi a fékezést. Előadták, hogy a peron túl keskeny volt, és azon az elsodrási határ hibás távolságra volt felfestve. A II. rendű alperes nem alakított ki megfelelő, a vasútállomáson való biztonságos áthaladásra alkalmas forgalmi rendet, sem a szabályszerű átkelést biztosító átkelőhelyet. Érvelésük szerint az aluljáróvá átalakított áteresz nem volt alkalmas a rendeltetésszerű használatra. Kiemelték, hogy a hangosbemondó a vágányszámra hivatkozással figyelmeztette az utasokat a vonat áthaladására, a vágányok száma azonban nem volt feltüntetve, az első vágány pedig nem volt látható. Emiatt a figyelmeztetés nem volt értelmezhető, és nem volt előre látható, hogy a szerelvény ténylegesen hol fog áthaladni. Hivatkoztak arra, hogy írásbeli felszólítással mindkét alperes vonatkozásában megszakították a veszélyes üzemi felelősségen alapuló követelésük elévülését. Hivatkoztak arra is, hogy a veszélyes üzemi felelősségen alapuló követelésük elévülése mindaddig nyugodott, amíg az alperesek pontos tevékenységi köre nem vált a számukra is egyértelműen megállapíthatóvá.

Az alperesek és az alperesi beavatkozó ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperesek perköltségben marasztalására irányult.

Az I. rendű alperes a védekezésében hivatkozott arra, hogy a balesetet a veszélyes üzemi tevékenységén kívül eső elháríthatatlan okként az I. rendű felperes magatartása okozta. Az volt az álláspontja, hogy az I. rendű felperes peronon tartózkodása a vonatközlekedés szempontjából külső oknak minősül. Okfejtése szerint a baleset a mozdonyvezető részéről objektíve elháríthatatlan volt, mert a szerelvényt már nem lehetett volna megállítani az ütközés helye előtt, amikor a mozdonyvezető a tényleges vészhelyzetet észlelte. Vitatta a felperesek által állított személyi hátrányok bekövetkezését és a felperesek követelésének összegét.

A II. rendű alperes az ellenkérelmében elsődlegesen a felperesek veszélyes üzemi felelősségre alapított követelésének elévülésére hivatkozott. Rámutatott, hogy a felperesek a követelésüket a baleset bekövetkezésétől számított 3 éven túl érvényesítették a II. rendű alperessel szemben. Előadta, hogy a 3 éves elévülési határidőn belül a felperesek nem szólították fel a teljesítésre. Álláspontja szerint az I. rendű alpereshez címzett, és neki megküldött felszólítás nem volt alkalmas arra, hogy az elévülést a II. rendű alperes vonatkozásában is megszakítsa. Kifejtette, hogy a jogszabályi rendelkezésekből és a cégnyilvántartásból megállapítható volt az alperesek tevékenységi köre, ezért a felperesek nem hivatkozhatnak eredményesen az elévülés nyugvására sem. Érvelése szerint a felperesek kárait elháríthatatlan külső okként az I. rendű felperes magatartása okozta. Hivatkozott arra, hogy ha az I. rendű felperes magatartása nem minősül elháríthatatlan külső oknak, akkor kármegosztásnak van helye, mert az I. rendű alperes a felróható magatartásával közrehatott a baleset bekövetkezésében. Előadta, hogy az állomás működtetése során a jogszabályi rendelkezéseket betartva, az adott helyzetben általában elvárható módon járt el, ezért mentesült a kártérítési felelősség alól. Hangsúlyozta, hogy a peron nem nyilvános közösségi hely, ezért ott csak fel- és leszállás céljára szabad tartózkodni. Emiatt a baleset bekövetkezését kizárólag az I. rendű felperes okozta azzal, hogy a peronon tartózkodott, míg a II. rendű alperes magatartása nem áll okozati összefüggésben a baleset bekövetkezésével. Vitatta a felperesek követelésének összegét is.