A Győri Ítélőtábla Pf.20202/2009/13. számú határozata kártérítés (ORVOSI MŰHIBÁRA alapított kártérítés) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 206. §, 213. §, 253. §] Bírók: Ábrahám Éva, Lezsák József, Vass Mária

Győri Ítélőtábla

Pf.I.20.202/2009/13.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Győri Ítélőtábla a dr. Pongrácz Krisztina és dr. Szűcs Péter ügyvédek által képviselt II.r., III.r. felpereseknek dr. Vass Gellért ügyvéd által képviselt alperes ellen orvosi műhibára alapított kártérítési perben - mely perbe az alperes pernyertessége érdekében dr. Nagy Péter jogtanácsos által képviselt Alperesi beavatkozó a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2009. április. 29. napján kelt 3.P.20.529/2007/34. számú ítélete ellen a II-III.r.felperesek által 35. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

Az ítélőtábla megállapítja, hogy az alperes kártérítési felelőssége a II-III.r. felperest ért kárért fennáll.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A II-III.r. felperesek gyermeke 2002. május 30-án született az alperes szülészeti osztályán genetikai eredetű csontfejlődési rendellenességgel. A felső végtagjai hiányosak, mindkét felső végtagján hiányoznak a hüvelykujjai, a mutató- és a középső ujjai összenőttek, a kulcs- és a lapockacsontja csökevényesen fejlődött. Ez a rendellenesség a szívpitvar sövényhiányával társult.

A II.r. felperes a terhesség alatt megjelent a szűrővizsgálatokon, így 2001. november 13. és november 29-én elvégzett ultrahang vizsgálatokon is, de ott semmiféle rendellenességet nem észleltek. A terhesség 18. hetében, 2002. január 9-én az ultrahangvizsgálatot végző orvos a leleten azt a megjegyzést tette, hogy "felső végtag" és azt bekeretezte, egyben két hét múlva kontroll-vizsgálatot rendelt el.

A kontroll a terhesség 20.hetében, január 23. napján volt, amely vizsgálatot szintén az előző orvos, dr. "A" végezte. A korábbi vizsgálathoz hasonlóan ez alkalommal sem látta rendesen az ultrahangkészüléken a magzatot, ezért azt a bejegyzést tette, hogy "mérsékelt magzatvíz, nehezebben vizuálható felső végtagok, amelyek nem tűnnek hiányosnak. Két hét múlva kontroll a pontosabb megítélés céljából".

Az ezt követő, a terhesség 23. hetének első felében, 2002. február 6-án történt vizsgálatot dr. "B" végezte, aki kóros elváltozást nem észlelt. Így a leletre a magzat felső végtagjait illetően semmiféle bejegyzést nem tett. A II. és III.r. felperesek gyermeke kiskorú "C" ilyen előzmények után született a felső végtagjainak rendellenességével.

A II. és III.r. felperesek módosított keresetükben nem vagyoni kártérítés címén fejenként 5.000.000,- forint és kamata, valamint 2002. május 31. napjától havi 20.000,- forint járadék és kamata vagyoni kár megfizetésére kérték az alperest kötelezni.

Keresetüket arra alapították, hogy az alperes alkalmazottai a II.r. felperes terhességének gondozása során az Eü.törvény 6. és 9. §-ában írt kötelezettségét megsértve nem diagnosztizálták kiskorú "C" genetikai eredetű csontfejlődési rendellenességét, fennálltát, holott a terhesség 18. hetében kötelező a végtagok vizsgálata.

Hangsúlyozták, hogy az alperes megsértette az Egészségügyi törvény 77.§.(3) bekezdésében foglalt legnagyobb gondosság elvét, amikor a terhesség 18. hetében, majd január 23-án észlelt és rögzített UH.vizsgálat eredménye alapján további vizsgálatot nem rendeltek el és a felperes nagyobb felbontású készülékkel rendelkező diagnosztikai központba nem utalták be. Ilyen központban a fejlődési rendellenesség felismerhető lett volna.

Hivatkoztak a dokumentáció hiányosságaira is és előadták, hogy az Eü.törvény 136.§. (1) és (2) bekezdésében foglaltakat is megszegte az alperes orvosa. Álláspontjuk szerint a dokumentáció hiányossága utólag nem pótolható, dr."B" tanúvallomásával. Ezért az alperes eredményesen nem mentheti ki magát.

Kiemelten hivatkoztak arra, a II.r. felperes nem kapott megfelelő tájékoztatást a kétszer kéthetes UH. intervallumának okára, mikéntjére. Nem állapítható meg, miért nem 2 hétnél korábban került sor az elvégzésre.

Az alperes és a beavatkozó a módosított kereset elutasítását kérte.

Előadták, a vizsgálatok során az orvosok az irányadó szakmai szabályokat teljes körűen betartották, felróható magatartást nem tanúsítottak. Az alperesi kórházban a személyi és tárgyi feltételek adottak voltak.

A protokollban meghatározott időpontban és módszerrel, kellő gondossággal és alapossággal végezték orvosai az UH-vizsgálatokat, terhükre nem állapítható meg mulasztás amiatt, hogy a fejlődési rendellenességet nem ismerték fel. A február 6-ai vizsgálat is gondosan, alaposan történt, kóros állapotot nem tárt fel. E vizsgálat dokumentálási hiányossága a felelősséget önmagában nem alapozza meg, a vizsgálat pedig a perben feltárt bizonyítási eljárás anyagát értékelve teljes körűen megtörtént dr. "B" részéről. A fel nem ismert rendellenességről tájékoztatást nem adhatott. Dr. "A" is részletesen elmagyarázta a II.r. felperesnek, hogy miért kell kontrollvizsgálatra visszajönnie két alkalommal.

A kétszer két hét meghatározása a szakértői vélemény kiegészítése értelmében korrekt, elfogadható volt. A szülők amúgy sem kérhették volna a terhesség megszakítását, mert nem olyan súlyú a genetikai fejlődési rendellenesség, amely azt indokolta volna.

A megyei bíróság az új eljárásban meghozott fellebbezéssel támadott ítéletében a II. és III.r. felperes keresetét elutasította, egyben kötelezte a felpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az alperesnek 150.000,- forint, míg az alperesi beavatkozó részére 80.000,- forint perköltséget. Megállapította, hogy a feljegyzett kereseti illetéket és a 159.303,- forint előlegezett költséget a Magyar Állam viseli.

Álláspontja szerint a kétszer két hetes UH-vizsgálati terminus meghatározásával az alperes orvosa dr. "A" nem mulasztotta el a tőle elvárható gondosságot, az Eü.törvény 77. §.(3) bekezdésében foglaltakat nem sértette meg. A kiegészítő szakvélemény szerint a kontroll időpontjának meghatározása nem gátolta a magzati fejlődési rendellenesség felismerését, az előírt protokoll szerinti szűrés eredményességét.

A megyei bíróság azt tényként állapította meg, hogy a dokumentáció hiányossága fennáll, hiszen 2002. február 6. napján végzett UH-vizsgálat alkalmával dr. "B" a felső végtagok vizsgálatára vonatkozó megállapításait nem rögzítette. A dokumentálási hiányosságot az alperes elismerte.

A megyei bíróság álláspontja szerint a dokumentálási hiányosság önmagában az alperes felelősségét nem alapozza meg, a dokumentáció hiányossága a felelősség alóli kimentést akadályozó körülmény.

A megyei bíróság dr. "B" ismételt meghallgatása, "D" tanú vallomása és a vizsgálóbiztos előtt felvett jegyzőkönyv, valamint a korábbi eljárásban megtett tanúvallomásokat az eljárás egyéb adataival együtt értékelve és mérlegelve arra az álláspontra helyezkedett, hogy "B" a protokoll által előírt vizsgálat elvégzése során a felső végtagok helyzetét rendben találta, kóros eltérést nem észlelt.

A megyei bíróság szerint az alperes a kártérítési felelősség alól azzal mentheti ki magát, ha bizonyítja, hogy a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel járt el. Az alperesi felelősség alapja csak olyan alperesi magatartás vagy mulasztás lehet, hogy a genetikai eredetű, felső végtagokra is kiterjedő csontfejlődési rendellenességet saját hibájukból nem ismerték fel, arról nem tájékoztatták a szülőket, és így elzárták őket attól a lehetőségtől, hogy további vizsgálatok elvégzésével a rendellenesség teljes bizonyossággal megállapítható vagy kizárható legyen.