13/2010. (II. 4.) AB határozat

a 388/2009. (IX. 15.) OVB határozat alkotmányossági vizsgálata tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak az országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő íve mintapéldányának, illetve az azon szereplő kérdés hitelesítésével kapcsolatban hozott határozata ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 388/2009. (IX. 15.) OVB határozatát a jelen határozatban foglaltakat kiegészítő indokolással helybenhagyja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Indokolás

I.

Az indítványozó országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát nyújtotta be hitelesítés céljából az Országos Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OVB). Az aláírásgyűjtő íven a következő szerepelt: "Kezdeményezzük a vonatkozó jogszabályok módosítását úgy, hogy az áram szolgáltatók ne vásárolhassanak a szabad piaci feltételek alapján elérhető és a biztonságos ellátás követelményeinek megfelelő legolcsóbb áramnál drágább áramot." Az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését a 388/2009. (IX. 15.) OVB határozatával (a továbbiakban: OVBh.) megtagadta.

Az OVBh. indokolása szerint a népszavazásra feltett kérdés nem felel meg sem a választópolgári, sem a jogalkotói egyértelműség követelményének, amelyet az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 13. § (1) bekezdése fogalmaz meg. Egyrészt nem állapítható meg pontosan, hogy milyen alanyi körre vonatkozik, másrészt több, egyaránt a választópolgár és a jogalkotó számára bizonytalan fogalmat tartalmaz, nem értelmezhető, mit ért a népszavazás kezdeményezője a "szabad piaci feltételek" és a "legolcsóbb áram" kifejezéseken.

Az OVB véleménye szerint az eredményes népszavazás olyan jogalkotási kötelezettséget róna az Országgyűlésre, amely korlátozná az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében foglalt vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát, így a kezdeményezés alkotmánymódosítás szükségességét vetné fel. Az OVB hivatkozik az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatára, mely szerint a népszavazás közvetten sem vonhatja el az Országgyűlés alkotmányozó szerepét. Következésképpen az OVB az Nsztv. 10. § b), illetve c) pontja értelmében megtagadta az aláírásgyűjtő ív hitelesítését. Az indítványozó a törvényben előírt határidőn belül kifogást terjesztett elő az OVB határozatával szemben, amelyben vitatta az OVB-nek a kérdés egyértelműségével kapcsolatos megállapítását. Álláspontja szerint a kérdés egyértelműen az áramszolgáltatókra vonatkozik, a "szabad piaci feltételek" általánosan ismert fogalom, és egyértelmű a "legolcsóbb áram" fogalma is. Úgy vélekedik, a népszavazás inkább elősegítené a verseny szabadságát és az Alkotmány 9. § (2) bekezdése "egyébként sem tiltja a gazdasági verseny és a vállalkozás jogának korlátozását".

Ezért kérte, hogy az Alkotmánybíróság az OVBh.-t semmisítse meg, és az OVB-t kötelezze új eljárás lefolytatására.

II.

Az Alkotmánybíróság a kifogást az alábbi jogszabályi rendelkezések alapján vizsgálta meg:

1. Az Nsztv. vonatkozó rendelkezései:

"10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha

(... )

c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek,"

"13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni."

2. A Ve. vizsgálatba bevont rendelkezései:

"130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet - az Alkotmánybírósághoz címezve -az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.

(... )

(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja."

III.

A kifogás nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság hatáskörét a jelen ügyben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve. 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróság kifogás alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás, melynek során az Alkotmánybíróság - alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban - azt vizsgálja, hogy a beérkezett kifogás megfelel-e a Ve. 77. § (2) bekezdése a)-c) pontjaiban, valamint a 130. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, valamint az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el.

A kifogás a törvényi feltételeknek megfelel, ezért azt az Alkotmánybíróság a Ve. 130. § (3) bekezdése alapján érdemben bírálta el.

2. Ezt követően az Alkotmánybíróság áttért az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés vizsgálatára, és azt vizsgálta - a kifogást tevő indítványa alapján -, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés megfelel-e az Nsztv. 10. § c) pontjában foglalt követelménynek.

Az Nsztv. rendelkezései értelmében az OVB-hez hitelesítés céljából benyújtott aláírásgyűjtő íven konkrét kérdést kell megfogalmazni. A konkrét kérdésnek olyannak kell lennie, hogy arra a választópolgárok egy esetlegesen megtartandó népszavazás alkalmával egyértelműen "igennel" vagy "nemmel" tudjanak válaszolni, mivel az Nsztv. 13. § (2) bekezdése szerint a konkrét kérdést a kezdeményezésben megfogalmazott formában, változtatás nélkül kell népszavazásra bocsátani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jelen esetben hitelesítés céljából az OVB-hez benyújtott aláírásgyűjtő íven szereplő mondat nem kérdés, hanem kijelentő mondat, és így nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, ezért arról az Nsztv. 10. § c) pontja alapján népszavazást tartani nem lehet. Népszavazást ugyanis csak kérdésről lehet tartani, melyre "válaszolni" lehet. Egy kijelentő mondatra viszont nem lehet válaszolni egy esetleges népszavazáson, mert az csak közlést tartalmaz az indítványozó szándékáról. Ennek különös jelentőséget ad a fentebb már említett Nsztv. 13. § (2) bekezdése, amely szerint a kérdést változatlan formában kell népszavazásra bocsátani. Mivel a hitelesítésre benyújtott szöveg nem kérdés, népszavazás tartására eleve nem alkalmas.

Az Alkotmánybíróság az OVB döntése indokolásában foglalt érveket a jelen ügyben helytállónak tartja, viszont az aláírásgyűjtő íven szereplő, népszavazásra feltenni kívánt kérdéssel szemben támasztott alaki jogszabályi követelmények vizsgálata a kérdés tartalmi vizsgálatát meg kell, hogy előzze, így az OVB döntését a jelen határozatában foglalt indokolással hagyta helyben.

Az Alkotmánybíróság határozatának közzétételét az OVB határozatnak a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el.

Budapest, 2010. február 1.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 969/H/2009.