32011R1286[1]

A Bizottság 1286/2011/EU rendelete ( 2011. december 9. ) a tengeri balesetek és események kivizsgálására szolgáló, a 2009/18/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 5. cikkének (4) bekezdése szerint kidolgozott közös módszertan elfogadásáról EGT-vonatkozású szöveg

A BIZOTTSÁG 1286/2011/EU RENDELETE

(2011. december 9.)

a tengeri balesetek és események kivizsgálására szolgáló, a 2009/18/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 5. cikkének (4) bekezdése szerint kidolgozott közös módszertan elfogadásáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a tengeri szállítási ágazatban bekövetkező balesetek kivizsgálására irányadó alapelvek megállapításáról, valamint az 1999/35/EK tanácsi és a 2002/59/EK Európai Parlamenti és Tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2009. április 23-i 2009/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1), és különösen annak 5. cikke (4) bekezdésére,

mivel:

(1) A 2009/18/EK irányelv előírja a Bizottság számára a biztonsági vizsgálatot végző vizsgálati szervek által követendő, a tengeri szállítási ágazatban bekövetkező balesetek és események kivizsgálására szolgáló közös módszertan elfogadását.

(2) A tengeri balesetek és események kivizsgálására szolgáló közös módszertannak a vizsgálatok magas színvonalának biztosítása érdekében a 2009/18/EK irányelvvel összhangban végzett valamennyi vizsgálatra vonatkozó közös előírásokat kell tartalmaznia.

(3) A közös módszertan által meghatározott általános szabályokat a tagállamok vizsgálatot végző szerveinek közvetlenül kell használniuk.

(4) Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság véleményével (2),

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A tengeri balesetek és események kivizsgálására szolgáló, a 2009/18/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 5. cikkének (4) bekezdése szerinti közös módszertan a rendelet mellékletében található.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2011. december 9-én.

a Bizottság részéről

az elnök

José Manuel BARROSO

(1) HL L 131., 2009.5.28., 114. o.

(2) HL L 324., 2002.11.29., 1. o.

MELLÉKLET

A TENGERI BALESETEK ÉS ESEMÉNYEK KIVIZSGÁLÁSÁRA SZOLGÁLÓ KÖZÖS MÓDSZERTAN

A. CÉL, ALKALMAZÁSI KÖR ÉS ALKALMAZÁS

A tengeri balesetek biztonsági kivizsgálásának célja a balesetek és események jövőbeni előfordulási kockázatának és a komoly következményeknek (emberi áldozatok, hajók elvesztése és a tengeri környezet szennyezése) a csökkentése.

E dokumentum célja, hogy közös módszertant biztosítson a tagállamok vizsgálati szervei számára a 2009/18/EK irányelvvel összhangban végzett tengeri biztonsági vizsgálatokra vonatkozóan. A dokumentum a 2009/18/EK irányelv alkalmazási körén és fogalommeghatározásain alapul, és figyelembe veszi az irányelvben említett IMO-jogeszközöket.

A módszertan célja közös elvi megközelítés kidolgozása az irányelvvel összhangban végzett minden vizsgálatra vonatkozóan, valamint az eredményes biztonsági vizsgálatok jellemzőinek felvázolása. Ez nem egy ellenőrző lista. A vizsgálóbiztosoknak minden esetben a szakmai tapasztalataik és ismereteik alapján kell mérlegelniük a körülményeket.

Ezáltal a közös módszertan alkalmazásával és az objektív és szisztematikus vizsgálati megközelítéssel a vizsgálati szervek megfelelően tudják levonni az egyes balesetek tanulságait, ezzel is javítva a tengeri biztonságot.

A tengeri balesetek és események okainak megfelelő azonosítása gyors és módszeres vizsgálatot követel, amely túllép a közvetlen bizonyítékon és olyan, a bekövetkezett eseményt kiváltó körülményeket keres, amelyek a jövőben is hasonló következményekkel járhatnak. A vizsgálatot ezért nem pusztán a közvetlen okok, hanem a szabályozástól a vonatkozó szakpolitikán keresztül annak végrehajtásáig terjedő folyamat egészének összefüggésében felmerülő kérdések azonosítására szolgáló eszközként kell tekinteni.

B. TARTALOM

1. Operatív készenlét

1.1. Minden vizsgálati szerv előre meghatározott tervvel rendelkezik annak érdekében, hogy a bejelentés fogadása után és a vizsgálat kezdeményezése során a vonatkozó/előzetes információk, felkészültség vagy ismeretek hiánya ne okozzon szükségtelen késedelmet. A készültségi terv biztosítja az erőforrások és eljárások lehetőség szerint azonnali rendelkezésre állását a követelmények teljesítése érdekében, beleértve az elegendő számú, megfelelően képzett vizsgálóbiztost és a szükséges nemzeti és nemzetközi koordinációt, hogy az első intézkedéseket a baleset vagy esemény első bejelentése után sürgősen meg lehessen tenni.

1.2. Intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a balesettel és eseménnyel kapcsolatos bejelentéseket a balesetet kivizsgáló szerv a nap huszonnégy órájában azonnal fogadni tudja.

2. Előzetes helyzetértékelés és reakció

2.1. A bejelentés fogadása után a vizsgálati szerv kiértékeli a helyzetet. Az előzetes értékelés kritikus fontosságú a vizsgálati szervek számára a helyzet lehető leggyorsabban történő áttekintése, az esetleges bizonyítékvesztés kockázatának mérséklése, valamint a megfelelő intézkedésről való döntéshez szükséges információk körének meghatározása érdekében.

2.2. Ez az értékelés a lehetőségekhez mérten tartalmazza a következő megfontolásokat: A 2009/18/EK irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében felsoroltakon kívül többek között az alábbi tényezőket is figyelembe lehet venni annak eldöntésekor, hogy mely nem nagyon súlyos baleseteket és eseményeket vizsgáljanak ki:

- az események egészének áttekintése,

- kulcsfontosságú intézkedések ütemezése,

- az érintett személyzet, valamint

- az esemény kategóriája.

- a kivizsgálás lefolytatásának eredményeként esetlegesen létrejövő biztonsági hozzáadott-érték

- az eseményre irányuló közfigyelem

- az esemény egy azonosítható tendencia részét képezi-e

- a baleset valószínűsíthető következményei

- az egymással ütköző prioritások esetén jelenleg és esetlegesen rendelkezésre álló erőforrások, valamint a vizsgálatok terén esetlegesen felhalmozott elmaradás mértéke

- a kivizsgálás hiányából eredő kockázatok

- a személyzet és/vagy az utasok körében a fedélzeten előfordult súlyos sérülések

- környezetvédelmi szempontból érzékeny területek szennyezése

- súlyos strukturális károkat szenvedett hajók

- olyan események, amelyek fontos kikötői műveleteket akadályoznak vagy akadályozhatnak.

2.3. Miután megszületett a súlyos baleset, illetve egyéb tengeri baleset vagy esemény kivizsgálásáról szóló döntés, a vizsgálatot általában ugyanolyan sürgőséggel végzik el, mint egy nagyon súlyos baleset esetén.

Amennyiben vizsgálatot végeznek, a vizsgálati szerv, amennyiben lehetséges, azonnal intézkedik a bizonyítékok megőrzése, a különösen érintett felekkel történő koordináció és a vizsgálatot vezető állam kijelölése érdekében.

3. Stratégia és bizonyítékgyűjtés

3.1. A vizsgálatot vezető tagállam vizsgálati szerve a többi különösen érdekelt állam vizsgálati szervével folytatott szoros együttműködésben haladéktalanul stratégiát dolgoz ki a vizsgálat körére, irányultságára és ütemezésére vonatkozóan.

3.2. A vizsgálati szerv a vizsgálat során folyamatosan felülvizsgálja a tervet; a bizonyítékgyűjtési szakasz végére a vizsgálati szervnek a lehetőségekhez mérten gondoskodnia kell arról, hogy minden olyan területről rendelkezzen valamennyi bizonyítékokkal, amelyek befolyásolhatták a balesetet vagy eseményt.

3.3. A biztonsági vizsgálat hatályának és a követkendő eljárásnak elégségesnek kell lennie a bizonytalanság és ellentmondások lehető legnagyobb mértékben történő eloszlatásához és ahhoz, hogy megbízható logikai következtetéseket lehessen tenni a tengeri baleset vagy esemény kiváltó okára vonatkozóan.

3.4. A különösen érdekelt tagállamok vizsgálati szerveinek kellő időben és a lehető legnagyobb mértékben támogatniuk kell a vizsgálatot vezető tagállamot.

3.5. A vizsgálatot vezető vizsgálati szerv vizsgálóbiztost jelöl ki a vizsgálat elvégzésére, megfelelő erőforrásokat bocsát a rendelkezésére, valamint a lehető leghamarabb megkezdi a bizonyítékok gyűjtését, mivel egyrészt a bizonyítékok minősége idővel romlik, és ez különösen érvényes az emberi emlékezet pontosságára; másrészt tekintettel arra, hogy a tengeri balesetben vagy eseményben érintett hajókat a bizonyítékgyűjtéshez feltétlenül szükséges időnél tovább nem indokolt feltartani.

3.6. A vizsgálatok kezdeti szakaszában a vizsgálóbiztosok a vizsgálat lehetséges összetettségére figyelemmel a lehető legtöbb olyan bizonyítékot összegyűjtik, amelyek hozzásegíthetnek az esemény megértéséhez és okainak meghatározásához.

3.7. A kezdeti bejelentési szakaszban szerzett információkon túlmenően a vizsgálóbiztosok megfelelő háttér- és referenciainformációkat szereznek be. Ezek magukban foglalhatják a megfigyelő rendszerekből, forgalomirányítási rendszerekből, tengerészeti nyilvántartásokból, mentőszolgálatoktól, a szállítmányozó vállalattól és a balesetet szenvedett vízi járműből szerzett bizonyítékokat és adatokat.

3.8. Adott esetben a vizsgálati szerv adatbázisokat (beleértve az Európai Tengeri Balesetek Információs Platformját) és más információforrásokat kérdez le a vizsgálat tárgyát képező tengeri balesethez vagy eseményhez kapcsolódó potenciális biztonsági kérdések azonosításához.

3.9. A vizsgálóbiztosok, amennyiben ez megoldható, látogatást tesznek a baleset és/vagy esemény helyszínén, hogy érintetlen bizonyítékokat szerezzenek és a helyszínen előzetes benyomást szerezzen az esemény körülményeiről. Amennyiben nem lehet megőrizni a helyszín eredeti állapotát, lehetőség szerint gondoskodni kell a helyszín megfelelő dokumentációjáról fényképek, audiovizuális felvételek, rajzok vagy bármilyen más módszer segítségével a fontos bizonyítékok rögzítése és a körülmények későbbi rekonstruálása érdekében.

3.10. Amennyiben a VDR (úti adatrögzítő) van felszerelve, a vizsgálóbiztosoknak minden erőfeszítést meg kell tenniük a rajta rögzített információk megszerzéséért és megőrzéséért. Különösen arról kell idejében gondoskodniuk, hogy az adatok felülírásának megelőzése érdekében a VDR "biztosítva" legyen. Ezen túlmenően minden erőfeszítést meg kell tenniük a hajón vagy a parton található minden elektronikus forrásból származó releváns információ megszerzésére. Az esetre vonatkozó minden hozzáférhető dokumentumot, eljárást és feljegyzést felül kell vizsgálniuk az általuk megfelelőnek ítélt sorrendben.

3.11. Interjúkat kell szervezni a vizsgálatot vezető szerv által megfelelőnek ítélt minden tanúval. A vizsgálóbiztosok meghatározzák, hogy először mely tanúkat kívánják meghallhatni, és interjútervet dolgoznak ki. A tervnek többek között figyelembe kell vennie a fáradtságot (mind a tanúra, mind a vizsgálóbiztosra vonatkozóan), az emberi emlékezet sérülékenységét, valamint az esetleges tanúk utazási szándékát. Potenciális tanúk többek között: Amennyiben egyes tanúkat nem lehetséges személyesen meghallgatni, a vizsgálatot vezető szerv lépéseket tesz a bizonyíték más módon történő megszerzésére. Bizonyítékokat telefoninterjú során is be lehet szerezni, illetve más, képzett biztonsági vizsgálóbiztosokat lehet felkérni, hogy a tanúmeghallgatást a vizsgálatot vezető állam nevében folytassák le. Ez utóbbi esetben a meghallgatást vezető személyt a vizsgálatot végző vizsgálóbiztosnak körültekintően tájékoztatnia kell. Előfordulhat, hogy számos kulcstanút több alkalommal is meg kell hallgatni.

- a tengeri balesetben vagy eseményben, illetve annak következményei által közvetlenül érintett személyek

- a tengeri baleset vagy esemény szemtanúi

- a vészhelyzet elhárításában résztvevő szervek személyzete

- a vállalat dolgozói, kikötői személyzet, tervezők, szerelők és műszaki szakértők

3.12. Az információkat minden lehetséges esetben ellenőrizni kell. A különböző tanúk által tett nyilatkozatok ellentmondhatnak egymásnak, és az azokat alátámasztó további bizonyítékokra lehet szükség. Annak érdekében, hogy az ügyre vonatkozó minden tényt megismerjenek, a "ki, mit, mikor, hogyan és miért" általános kérdéseket kell feltenni.

3.13. Az emberi tényezők a legtöbb vizsgálat szerves részét képezik, ezért a biztonsági vizsgálóbiztosokat megfelelő képzésben kell részesíteni. Az emberi tényezők kivizsgálásának sikere nagyban függ az összegyűjtött információk típusától és minőségétől. Mivel minden esemény egyedi jellegű, a vizsgálati szervnek kell meghatároznia az összegyűjtendő és felülvizsgálandó adatok típusát és minőségét. Szabályként elmondható, hogy a vizsgálóbiztosnak kezdetben minden lehetséges információt be kell gyűjtenie, majd később figyelmen kívül hagyhatja a vizsgálat folyamán feleslegesnek bizonyuló adatokat.

3.14. Amennyiben szükséges, a vizsgálati szerv zár alá helyezhet fizikai bizonyítékokat, különösen a parton végzendő tudományos vizsgálat, ellenőrzés vagy teszt céljából. Ebben az esetben a vizsgálóbiztosoknak szem előtt kell tartaniuk, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok minősége idővel romolhat, ezért azok elszállításáról a lehető leghamarabb gondoskodniuk kell. Az eltávolítás előtt az ilyen bizonyítékokat lehetőség szerint a helyszínen le kell fényképezni. Az eltávolítást és állagmegőrzést megfelelő óvintézkedések mellett kell végezni, hogy az ne befolyásolja a vizsgálat eredményeit.

3.15. Szükség esetén a vizsgálati szervek az eseményhez kapcsolódóan speciális vizsgálatokat végezhetnek vagy végeztethetnek, különös tekintettel a vízi jármű és a különböző fedélzeti rendszerek és felszerelések műszaki vizsgálatára, adott esetben a megfelelő szakértők bevonásával.

3.16. A bizonyítékgyűjtés során a vizsgálati szerveknek törekedniük kell az esetlegesen hiányzó bizonyítékok azonosítására.

4. Elemzés

4.1. A bizonyítékok és kapcsolódó adatok összegyűjtése után a vizsgálatot vezető tagállam vizsgálati szerve adott esetben a többi, különösen érdekelt állammal együttműködésben elemzi azokat az ok-okozati és kiváltó tényezők azonosítása érdekében.

Ebben a tekintetben a vizsgálóbiztosok figyelembe veszik az általuk összegyűjtött bizonyítékok bizonyító erejében megfigyelhető eltéréseket és döntenek a bizonyítékok terén fennálló bizonytalanságok vagy ellentmondások feloldásának legmegfelelőbb módjáról.

4.2. A tengeri balesetek és események ok-okozati tényezőinek megfelelő azonosítása gyors és módszeres vizsgálatot követel, amely túllép a közvetlen bizonyítékon és olyan, a bekövetkezett eseményt kiváltó, adott esetben a tengeri baleset vagy esemény helyszínétől távol fellelhető körülményeket és feltételeket keres, amelyek a jövőben is hasonló tengeri balesetekhez vagy tengeri eseményekhez vezethetnek. A tengeri biztonsági vizsgálatoknak ezért alapvetően nemcsak a közvetlen ok-okozati tényezők azonosítására kell irányulniuk, hanem olyan körülményekre is, amelyek a működési folyamat egészében jelen vannak. Ennek megvalósításához alaposan és több lépcsőben kell elemezni az összegyűjtött bizonyítékokat.

4.3. Amennyiben a hiányzó információkat nem lehet pótolni, és azokat logikai extrapolációval és valószerű feltételezésekkel helyettesítik, a jelentés szövegében egyértelműen utalni kell arra, hogy extrapolációról, illetve feltételezésekről van szó. Ebben a folyamatban hasznos eszköz lehet, ha minden lehetőséget azonosítanak, majd analitikai eszközökkel jutnak el a legvalószínűbb hipotézishez.

5. Biztonsági ajánlások

5.1. Minden biztonsági ajánlásnak az elemzésen kell alapulnia. Az ajánlásokat azokat a szervezeteknek vagy egyéneknek kell címezni, amelyek pozíciójuknál fogva leginkább alkalmasak a helyreállítási tevékenységek végrehajtására.

5.2. Az ajánlások alapulhatnak biztonsági vizsgálatokon, kutatáson és absztrakt adatelemzésen is. Azok kialakítása során együttműködhetnek és konzultálhatnak a megfelelő érdekelt felekkel is, mivel azok pozíciójuknál fogva sok esetben alkalmasak a megfelelő biztonsági intézkedések azonosítására és végrehajtására. A biztonsági ajánlások tartalmával és címzettjeivel kapcsolatos végleges döntés azonban a vizsgálatot vezető vizsgálati szerv illetékességébe tartozik.

5.3 Amennyiben egy ok-okozati vagy kiváltó tényezőt olyan súlyosnak ítélnek meg, hogy azzal sürgősen foglalkozni kell, akkor megfelelő nyomon követési intézkedés kell hozni, például átmeneti biztonsági ajánlások formájában.

5.4. A címzettek általi elfogadás és végrehajtás elősegítése érdekében az ajánlásoknak a következő kritériumokat kell teljesíteniük:

- szükséges

- valószínűsíthetően hatékony

- gyakorlatban megvalósítható

- releváns

- célzott

- egyértelműen, tömören és közvetlenül megfogalmazott

- Megfogalmazása lehetővé teszi, hogy korrekciós intézkedési tervek alapjául szolgáljon, és kiemeli a megszüntetendő biztonsági hiányosságot.

6. Jelentések

6.1. A vizsgálatot vezető tagállam vizsgálati szerve a többi, különösen érdekelt állammal együttműködve jelentéstervezetet készít. A jelentéstervezet tömören és következetesen bemutatja a következtetések és ajánlások alapjául szolgáló tényeket és elemzést.

6.2. Amennyiben lehetséges, a jelentéstervezetet vagy annak megfelelő részeit - bizalmasan kezelve - konzultációs céllal el kell küldeni az általa esetlegesen érintett személyek és szervezetek részére. A vizsgálati szerv közzéteszi a szükség szerint módosított végleges jelentést.

7. Nyomon követés

A vizsgálati szervek megteszik a szükséges lépéseket a biztonsági ajánlásokra válaszul hozott intézkedések részletes megismerése céljából.

Lábjegyzetek:

[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 32011R1286 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:32011R1286&locale=hu

Rendezés: -
Rendezés: -
Kapcsolódó dokumentumok IKONJAI látszódjanak:

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére