12006E
Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés
PREAMBULUM
ŐFELSÉGE A BELGÁK KIRÁLYA, A NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, Ő KIRÁLYI FENSÉGE A LUXEMBURGI NAGYHERCEGNŐ, ŐFELSÉGE HOLLANDIA KIRÁLYNŐJE
AZZAL AZ ELTÖKÉLT SZÁNDÉKKAL, hogy megteremtik az Európa népei közötti mind szorosabb egység alapjait,
AZZAL AZ ELHATÁROZÁSSAL, hogy az Európát megosztó határok megszüntetésére irányuló közös cselekvéssel biztosítják államaik gazdasági és társadalmi fejlődését,[1]
MEGERŐSÍTVE, hogy erőfeszítéseik alapvető célja népeik élet- és munkakörülményeinek folyamatos javítása,
FELISMERVE, hogy a meglévő akadályok elhárítása összehangolt cselekvést igényel annak érdekében, hogy garantálják az egyenletes gazdasági növekedést, a kiegyensúlyozott kereskedelmet és a tisztességes piaci versenyt,
TÖREKEDVE ARRA, hogy erősítsék gazdaságaik egységét és biztosítsák harmonikus fejlődésüket a különböző régiók között meglévő különbségek és a hátrányos helyzetű régiók elmaradottságának csökkentésével,
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy egy közös kereskedelempolitika segítségével hozzájáruljanak a nemzetközi kereskedelemben érvényesülő korlátozások fokozatos megszüntetéséhez,
AZZAL A SZÁNDÉKKAL, hogy megerősítik az Európát és a tengerentúli országokat összekötő szolidaritást, továbbá azzal az óhajjal, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmányával összhangban biztosítsák ezek jólétének fejlődését,
AZZAL AZ ELHATÁROZÁSSAL, hogy gazdasági erőforrásaik egyesítésével megőrzik és erősítik a békét és a szabadságot és felhívják az eszményeikben osztozó többi európai népet, hogy csatlakozzanak erőfeszítéseikhez,
AZZAL A SZÁNDÉKKAL, hogy az oktatáshoz való széles körű hozzáférés és az ismeretek folyamatos frissítése által népeik számára elősegítsék a lehető legmagasabb szintű tudás elérését,
E CÉLBÓL meghatalmazottjaikként jelölték ki:[2]
(a meghatalmazottak felsorolása nem kerül kiadásra)
AKIK kicserélve jó és kellő alakban talált meghatalmazásaikat, a következőkben állapodtak meg:
ELSŐ RÉSZ
ALAPELVEK
1. cikk[3]
(1) E szerződés szabályozza az Unió működését, valamint megállapítja az Unió hatásköreinek területeit, elhatárolását és a hatáskörök gyakorlásának részletes szabályait.
(2) E szerződés és az Európai Unióról szóló szerződés alkotják az Unió alapját képező szerződéseket. A »Szerződések« kifejezés e két, azonos jogi kötőerővel bíró szerződésre utal.
I. CÍM[4]
AZ UNIÓ HATÁSKÖREINEK TÍPUSAI ÉS TERÜLETEI
2. cikk[5]
(1) Ha egy meghatározott területen a Szerződések kizárólagos hatáskört ruháznak az Unióra, e területen kizárólag az Unió alkothat és fogadhat el kötelező erejű jogi aktust, a tagállamok pedig csak annyiban, amennyiben őket az Unió erre felhatalmazza, vagy ha annak célja az Unió által elfogadott jogi aktusok végrehajtása.
(2) Ha egy meghatározott területen a Szerződések a tagállamokkal megosztott hatáskört ruháznak az Unióra, e területen mind az Unió, mind pedig a tagállamok alkothatnak és elfogadhatnak kötelező erejű jogi aktusokat. A tagállamok e hatáskörüket csak olyan mértékben gyakorolhatják, amilyen mértékben az Unió hatáskörét nem gyakorolta. A tagállamok olyan mértékben gyakorolhatják újra a hatáskörüket, amilyen mértékben az Unió úgy határozott, hogy lemond hatáskörének gyakorlásáról.
(3) A tagállamok gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukat az e szerződésben meghatározottak szerinti szabályok keretében hangolják össze, amelyek megállapítására az Unió hatáskörrel rendelkezik.
(4) Az Unió az Európai Unióról szóló szerződésnek megfelelően hatáskörrel rendelkezik a közös kül- és biztonságpolitika meghatározására és végrehajtására, ideértve egy közös védelempolitika fokozatos kialakítását.
(5) Meghatározott területeken és a Szerződésekben megállapított feltételek mellett az Unió hatáskörrel rendelkezik a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések megtételére, anélkül azonban, hogy ennek révén elvonná a tagállamok e területeken meglévő hatásköreit.
Az Unió e területekre vonatkozó, a Szerződésekben meghatározott rendelkezések alapján elfogadott kötelező erejű jogi aktusai nem eredményezhetik a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációját.
(6) Az uniós hatáskörök terjedelmét és gyakorlásának részletes szabályait a Szerződésekben foglalt, az egyes területekre vonatkozó külön rendelkezések állapítják meg.
3. cikk[6]
(1) Az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a következő területeken:
a) vámunió,
b) a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása,
c)[7] monetáris politika azon tagállamok tekintetében, amelyek pénzneme az euro,
d) a tengeri biológiai erőforrások megőrzése a közös halászati politika keretében,
e) közös kereskedelempolitika.
(2) Az Unió szintén kizárólagos hatáskörrel rendelkezik nemzetközi megállapodás megkötésére, ha annak megkötését valamely uniós jogalkotási aktus írja elő, vagy ha az hatásköreinek belső gyakorlásához szükséges, illetve annyiban, amennyiben az a közös szabályokat érintheti, vagy azok alkalmazási körét megváltoztathatja.
4. cikk[8]
(1) Az Unió a tagállamokkal megosztott hatáskörrel rendelkezik azokban az esetekben, ahol a Szerződések olyan hatáskört ruháznak rá, amely nem tartozik a 3. és 6. cikkben felsorolt területekhez.
(2) Az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörök a következő fő területeken alkalmazandók:
a) belső piac,
b) a szociálpolitikának az e szerződésben meghatározott vonatkozásai,
c) gazdasági, társadalmi és területi kohézió,
d) mezőgazdaság és halászat, kivéve a tengeri biológiai erőforrások megőrzését,
e) környezetvédelem,
f) fogyasztóvédelem,
g) közlekedés,
h) transzeurópai hálózatok,
i) energiaügy,
j) a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség,
k) a közegészségügy terén jelentkező közös biztonsági kockázatoknak az e szerződésben meghatározott vonatkozásai.
(3) A kutatás, a technológiafejlesztés és az űrkutatás területén az Unió hatáskörrel rendelkezik egyes intézkedések megtételére, így különösen programok kidolgozására és megvalósítására; e hatáskör gyakorlása azonban nem akadályozhatja meg a tagállamokat saját hatásköreik gyakorlásában.
(4) A fejlesztési együttműködés és a humanitárius segítségnyújtás területén az Unió hatáskörrel rendelkezik egyes intézkedések megtételére és közös politika folytatására; e hatáskör gyakorlása azonban nem akadályozhatja meg a tagállamokat saját hatásköreik gyakorlásában.
5. cikk[9]
(1) A tagállamok az Unión belül összehangolják gazdaságpolitikájukat. Ennek érdekében a Tanács intézkedéseket, különösen az e politikára vonatkozó átfogó iránymutatásokat fogad el.
Azon tagállamokra, amelyek pénzneme az euro, külön rendelkezések vonatkoznak.
(2) Az Unió intézkedéseket hoz a tagállamok foglalkoztatáspolitikájának összehangolása céljából, így különösen meghatározza az e politikákra vonatkozó iránymutatásokat.
(3) Az Unió kezdeményezéseket tehet a tagállamok szociálpolitikájának összehangolása céljából.
6. cikk[10]
Az Unió hatáskörrel rendelkezik a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések végrehajtására. Ezek az intézkedések európai szinten a következő területekre terjednek ki:
a) az emberi egészség védelme és javítása,
b) ipar,
c) kultúra,
d) idegenforgalom,
e) oktatás, szakképzés, ifjúság és sport,
f) polgári védelem,
g) igazgatási együttműködés.
II. CÍM[11]
ÁLTALÁNOSAN ALKALMAZANDÓ RENDELKEZÉSEK
7. cikk[12]
Az Unió, valamennyi célkitűzését figyelembe véve és a hatáskör-átruházás elvével összhangban, biztosítja a különböző politikái és tevékenységei összhangját.
8. cikk[13]
(az EKSz. korábbi 3. cikkének (2) bekezdése)[14]
Az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására.
9. cikk[15]
Politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális védelem biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket.
10. cikk[16]
Politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió küzd mindenfajta nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen.
11. cikk[17]
A környezetvédelmi követelményeket - különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel - be kell illeszteni az uniós politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába.
12. cikk[18]
(az EKSz. korábbi 153. cikkének (2) bekezdése)
A fogyasztóvédelmi követelményeket figyelembe kell venni az egyéb uniós politikák és tevékenységek meghatározásakor és végrehajtásakor.
13. cikk[19]
Az Unió mezőgazdasági, halászati, közlekedési, belső piaci, kutatási, technológiafejlesztési és űrkutatási politikáinak kialakításánál és végrehajtásánál az Unió és a tagállamok teljes mértékben figyelembe veszik az állatok mint érző lények kíméletére vonatkozó követelményeket, miközben tiszteletben tartják a tagállamok – különösen a vallási szertartásokra, kulturális hagyományokra és regionális örökségre vonatkozó – jogszabályi vagy közigazgatási rendelkezéseit és szokásait.
14. cikk[20]
Az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének, valamint e szerződés 93., 106. és 107. cikkének sérelme nélkül és figyelemmel az általános gazdasági érdekű szolgáltatásoknak az Unió közös értékrendjében elfoglalt helyére, valamint a társadalmi és területi kohézióban játszott szerepére, az Unió és a tagállamok saját hatáskörükben és a Szerződések alkalmazási körén belül gondoskodnak arról, hogy ezek a szolgáltatások olyan – így különösen gazdasági és pénzügyi – elvek alapján és feltételek mellett működjenek, amelyek lehetővé teszik rendeltetésük teljesítését. Ezeket az elveket és feltételeket rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács állapítja meg, a tagállamok arra vonatkozó hatáskörének sérelme nélkül, hogy a Szerződésekkel összhangban gondoskodjanak e szolgáltatások nyújtásáról, más által való ellátásáról, illetve finanszírozásáról.
15. cikk[21]
(az EKSz. korábbi 255. cikke)
(1) A jó kormányzás előmozdítása és a civil társadalom részvételének biztosítása céljából az Unió intézményei, szervei és hivatalai munkájuk során a nyitottság elvének lehető legnagyobb mértékű tiszteletben tartásával járnak el.
(2) Az Európai Parlament ülései nyilvánosak, valamint a Tanács ülései, amikor azokon jogalkotási aktus tervezetéről tanácskoznak, illetve szavaznak, szintén nyilvánosak.
(3) Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak dokumentumaihoz hozzáférni az e bekezdésnek megfelelően meghatározandó elvek és feltételek szerint.
Az e dokumentumokhoz való hozzáférési jog általános elveit és köz- vagy magánérdeken alapuló korlátozásait rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács határozza meg.
A második albekezdésben említett rendeleteknek megfelelően valamennyi intézmény, szerv és hivatal gondoskodik tevékenységének átláthatóságáról és saját eljárási szabályzatában rögzíti a dokumentumaihoz való hozzáférésre vonatkozó különös rendelkezéseket.
E bekezdést az Európai Unió Bíróságára, az Európai Központi Bankra és az Európai Beruházási Bankra csak annyiban kell alkalmazni, amennyiben igazgatási feladatokat látnak el.
A második albekezdésben említett rendeletekben megállapított feltételek szerint az Európai Parlament és a Tanács biztosítja a jogalkotási eljárásokhoz kapcsolódó dokumentumok nyilvánosságát.
16. cikk[22]
(az EKSz. korábbi 286. cikke)
(1) Mindenkinek joga van a rá vonatkozó személyes adatok védelméhez.
(2) A természetes személyeknek az uniós intézmények, szervek és hivatalok által, illetve az uniós jog alkalmazási körébe tartozó tevékenységeik során a személyes adataiknak a tagállamok által végzett feldolgozása tekintetében történő védelmére, valamint az ilyen adatok szabad áramlására vonatkozó szabályokat rendes jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlament és a Tanács állapítja meg. E szabályok tiszteletben tartását független hatóságok ellenőrzik.
Az e cikk alapján elfogadott szabályok nem érintik az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikkében említett különleges szabályokat.
17. cikk[23]
(1) Az Unió tiszteletben tartja és nem sérti az egyházak és vallási szervezetek vagy közösségek nemzeti jog szerinti jogállását a tagállamokban.
(2) Az Unió ugyanígy tiszteletben tartja a világnézeti szervezetek nemzeti jog szerinti jogállását.
(3) Elismerve identitásukat és különleges hozzájárulásukat, az Unió nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tart fenn ezekkel az egyházakkal és szervezetekkel.
MÁSODIK RÉSZ
A MEGKÜLÖNBÖZTETÉS TILALMA ÉS AZ UNIÓS POLGÁRSÁG
18. cikk[24]
A Szerződések alkalmazási körében és az azokban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés.
Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében az ilyen megkülönböztetés tilalmára vonatkozó szabályokat fogadhat el.
19. cikk[25]
(1) A Szerződések egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül és a Szerződések által az Unióra átruházott hatáskörök keretén belül a Tanács az Európai Parlament egyetértését követően, különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag megfelelő intézkedéseket tehet a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadhatja a tagállamok által az (1) bekezdésben említett célkitűzések elérése érdekében tett intézkedéseket támogató uniós ösztönző intézkedések alapelveit, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolását.
20. cikk[26]
(1) Létrejön az uniós polgárság. Uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára. Az uniós polgárság kiegészíti és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot.
(2) Az uniós polgárokat megilletik a Szerződések által rájuk ruházott jogok, és terhelik az azokban előírt kötelezettségek. Így az uniós polgárok többek között:[27]
a) jogosultak a tagállamok területén szabadon mozogni és tartózkodni;
b) választásra jogosultak és választhatók a lakóhelyük szerinti tagállam európai parlamenti és helyhatósági választásain, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai;
c) jogosultak bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni olyan harmadik ország területén, ahol az állampolgárságuk szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai;
d) jogosultak petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez, az európai ombudsmanhoz folyamodni, valamint arra, hogy a Szerződések nyelveinek valamelyikén az Unió bármely intézményéhez vagy tanácsadó szervéhez forduljanak, és ugyanazon a nyelven választ kapjanak.
Ezek a jogok a Szerződésekben és a végrehajtásukra elfogadott intézkedésekben megállapított feltételekkel és korlátozásokkal gyakorolhatók.
21. cikk[28]
(1) A Szerződésekben és a végrehajtásukra hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz.
(2) Ha az Unió fellépése bizonyul szükségesnek ahhoz, hogy e célkitűzés megvalósuljon, és a Szerződések nem biztosítják a szükséges hatáskört, az (1) bekezdésben említett jogok gyakorlásának megkönnyítése érdekében az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében rendelkezéseket fogadhat el.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározottakkal azonos célok érdekében, és amennyiben a Szerződések nem biztosítottak hatáskört az ilyen fellépésre, a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében a szociális biztonságra, illetve a szociális védelemre vonatkozó intézkedéseket fogadhat el. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz.
22. cikk[29]
(1) Minden uniós polgár, akinek lakóhelye olyan tagállamban van, amelynek nem állampolgára, a lakóhelye szerinti tagállam helyhatósági választásain választójoggal rendelkezik és választható ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai. E jog gyakorlásának részletes szabályait a Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangú határozattal fogadja el; ezek a szabályok eltérést állapíthatnak meg, amennyiben valamely tagállam sajátos problémái ezt indokolják.
(2) A 223. cikk (1) bekezdése és az annak végrehajtására elfogadott rendelkezések sérelme nélkül minden uniós polgár, akinek a lakóhelye olyan tagállamban van, amelynek nem állampolgára, a lakóhelye szerinti tagállamban az európai parlamenti választásokon választójoggal rendelkezik és választható ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai. E jog gyakorlásának részletes szabályait a Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangú határozattal fogadja el; ezek a szabályok eltérést állapíthatnak meg, amennyiben valamely tagállam sajátos problémái ezt indokolják.
23. cikk[30]
Olyan harmadik ország területén, ahol az állampolgársága szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, bármely uniós polgár jogosult bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai. A tagállamok elfogadják a szükséges rendelkezéseket, és megkezdik az ilyen védelem biztosításához szükséges nemzetközi tárgyalásokat.
A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően különleges jogalkotási eljárás keretében az e védelem megkönnyítéséhez szükséges koordinációs és együttműködési intézkedéseket megállapító irányelveket fogadhat el.
24. cikk[31]
Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben megállapítja az Európai Unióról szóló szerződés 11. cikke szerinti polgári kezdeményezésekre alkalmazandó eljárásokra és feltételekre vonatkozó rendelkezéseket, ideértve azt is, hogy a kezdeményezésnek legkevesebb hány tagállam polgáraitól kell származnia.
Minden uniós polgárnak joga van petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez a 227. cikknek megfelelően.
Minden uniós polgárnak joga van a 228. cikkben intézményesített ombudsmanhoz fordulni.
Minden uniós polgárnak lehetősége van arra, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 55. cikkének (1) bekezdésében említett nyelvek valamelyikén írásban forduljon az e cikkben vagy a szóban forgó szerződés 13. cikkében említett bármely intézményhez vagy szervhez, és ugyanazon a nyelven kapjon választ.
25. cikk[32]
A Bizottság minden harmadik évben jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak e rész rendelkezéseinek alkalmazásáról. Ez a jelentés beszámol az Unió fejlődéséről.
Ennek alapján és a Szerződések egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a Tanács, az Európai Parlament egyetértését követően, különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangú határozattal rendelkezéseket fogadhat el a 20. cikk (2) bekezdésében felsorolt jogok megerősítésére és kibővítésére. Ezek a rendelkezések csak azt követően lépnek hatályba, hogy azokat a tagállamok saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően jóváhagyták.
HARMADIK RÉSZ
AZ UNIÓ BELSŐ POLITIKÁI ÉS TEVÉKENYSÉGEI[33]
I. CÍM[34]
BELSŐ PIAC
26. cikk[35]
(1) Az Unió a Szerződések vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően meghozza a belső piac létrehozásához, illetve működésének biztosításához szükséges intézkedéseket.
(2) A belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződések rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása.
(3) A Tanács a Bizottság javaslata alapján meghatározza az összes érintett ágazat kiegyensúlyozott fejlődésének biztosításához szükséges iránymutatásokat és feltételeket.
27. cikk[36]
A Bizottság a 26. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítására irányuló javaslatainak kialakításánál figyelembe veszi azoknak az erőfeszítéseknek a mértékét, amelyeket a különböző fejlettségi szintű gazdaságoknak a belső piac létrehozása érdekében meg kell tenniük, és megfelelő rendelkezéseket javasolhat.
Ha az ilyen rendelkezések eltérésekként jelennek meg, azoknak ideiglenes jellegűeknek kell lenniük, és a belső piac működését csak a lehető legkisebb mértékben zavarhatják.
II. CÍM[37]
AZ ÁRUK SZABAD MOZGÁSA
28. cikk[38]
(1) Az Unió vámuniót alkot, amely a teljes árukereskedelemre kiterjed, és magában foglalja a behozatali és kiviteli vámok, valamint az azokkal azonos hatású díjak tilalmát a tagállamok között, továbbá közös vámtarifa bevezetését harmadik országokkal fenntartott kapcsolataikban.
(2) A 30. cikk és e cím 3. fejezetének rendelkezéseit a tagállamokból származó, továbbá a harmadik országokból érkező és a tagállamokban szabad forgalomban lévő termékekre kell alkalmazni.
29. cikk[39]
A harmadik országokból érkező termékek akkor tekinthetők egy tagállamban szabad forgalomban lévőnek, ha az adott tagállamban eleget tettek a behozatal alaki követelményeinek, és a fizetendő vámot vagy az azzal azonos hatású díjakat az adott tagállamban e termékekre beszedték, és azt sem teljes egészében, sem részben nem térítették vissza.
1. FEJEZET
VÁMUNIÓ
30. cikk[40]
A tagállamok között tilos bármilyen behozatali vagy kiviteli vám és azzal azonos hatású díj. Ezt a tilalmat a fiskális vámokra is alkalmazni kell.
31. cikk[41]
A közös vámtarifa vámtételeit a Tanács a Bizottság javaslata alapján állapítja meg.
32. cikk[42]
Az e fejezetben rábízott feladatok végrehajtása során a Bizottság a következőket tartja szem előtt:
a) a tagállamok és harmadik országok közötti kereskedelem előmozdításának szükségessége;
b)[43] az Unión belüli verseny feltételeinek fejlesztése olyan mértékben, amely a vállalkozások versenyképességének javulásához vezet;
c)[44] az Unió nyersanyag- és félkésztermék-ellátásával kapcsolatos követelmények; ebben a vonatkozásban a Bizottság ügyel arra, hogy elkerülje a tagállamok közötti verseny feltételeinek torzulását a késztermékek esetében;
d)[45] a tagállamok gazdaságaiban bekövetkező komoly zavarok elkerülésének, valamint az Unión belüli ésszerű termelésfejlesztés és fogyasztásbővítés biztosításának szükségessége.
2. FEJEZET[46]
VÁMÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉS
33. cikk[47]
(az EKSz. korábbi 135. cikke)
A Szerződések alkalmazási körében az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket tesz a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti vámügyi együttműködés erősítésére.
3. FEJEZET[48]
A TAGÁLLAMOK KÖZÖTTI MENNYISÉGI KORLÁTOZÁSOK TILALMA
34. cikk[49]
A tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés.
35. cikk[50]
A tagállamok között tilos a kivitelre vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés.
36. cikk[51]
A 34. és a 35. cikk rendelkezései nem zárják ki a behozatalra, a kivitelre vagy a tranzitárukra vonatkozó olyan tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket a közerkölcs, a közrend, a közbiztonság, az emberek, az állatok és növények egészségének és életének védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelme vagy az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme indokol. Ezek a tilalmak és korlátozások azonban nem lehetnek önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközei.
37. cikk[52]
(1) A tagállamok minden kereskedelmi jellegű állami monopóliumot kiigazítanak oly módon, hogy az áruk beszerzési és értékesítési feltételeire vonatkozóan a tagállamok állampolgárai között ne álljon fenn megkülönböztetés.
E cikk rendelkezései minden olyan szervre vonatkoznak, amelyen keresztül valamely tagállam jogilag vagy ténylegesen, közvetlenül vagy közvetve ellenőrzi, irányítja vagy érzékelhetően befolyásolja a tagállamok közötti behozatalt vagy kivitelt. Ezeket a rendelkezéseket az állam által másokra átruházott monopóliumokra ugyanúgy alkalmazni kell.
(2) A tagállamok tartózkodnak minden olyan új intézkedés bevezetésétől, amely ellentétes az (1) bekezdésben megállapított elvekkel, vagy amely korlátozza a tagállamok közötti vámok és mennyiségi korlátozások tilalmára vonatkozó cikkek hatályát.
(3) Ha egy kereskedelmi jellegű állami monopólium szabályainak az a célja, hogy megkönnyítse a mezőgazdasági termékek forgalomba hozatalát vagy legjobb áron történő értékesítését, az e cikkben foglalt szabályok alkalmazásakor lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az érintett termelők foglalkoztatására és életszínvonalára vonatkozóan egyenértékű biztosítékot nyújtsanak.
III. CÍM[53]
MEZŐGAZDASÁG ÉS HALÁSZAT[54]
38. cikk[55]
(1) Az Unió közös mezőgazdasági és halászati politikát határoz meg és hajt végre.
A belső piac kiterjed a mezőgazdaságra és a halászatra, valamint a mezőgazdasági termékek kereskedelmére. "Mezőgazdasági termékek" a termőföld, az állattenyésztés és a halászat termékei, valamint az ezekhez a termékekhez közvetlenül kapcsolódó első feldolgozási szint termékei. A közös agrárpolitikára vagy a mezőgazdaságra vonatkozó utalásokat, valamint a "mezőgazdasági", illetve az "agrár-" kifejezéseket úgy kell értelmezni, mint amelyek a halászatot is magukban foglalják, figyelembe véve ezen ágazat sajátos jellemzőit.
(2) Ha a 39–44. cikk másként nem rendelkezik, a belső piac létrehozására, illetve működésére megállapított szabályokat a mezőgazdasági termékekre is alkalmazni kell.
(3) A 39–44. cikk rendelkezéseinek hatálya alá tartozó termékeket az I. melléklet sorolja fel.
(4) A mezőgazdasági termékek belső piaca működésének és fejlődésének együtt kell járnia egy közös agrárpolitika létrehozásával.
39. cikk[56]
(1) A közös agrárpolitika célkitűzései a következők:
a) a mezőgazdasági termelékenység növelése a műszaki fejlődés előmozdításával, valamint a mezőgazdasági termelés ésszerű fejlesztésének és a termelési tényezők, így különösen a munkaerő lehető legjobb hasznosításának biztosításával;
b) ily módon a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosítása, különösen a mezőgazdaságban dolgozók egy főre jutó jövedelmének növelésével;
c) a piacok stabilizálása;
d) az ellátás hozzáférhetőségének biztosítása;
e) a fogyasztók elfogadható ár ellenében történő ellátásának biztosítása;
(2) A közös agrárpolitika és az alkalmazásához szükséges különleges módszerek kidolgozása során figyelembe kell venni:
a) a mezőgazdasági tevékenységnek a mezőgazdaság társadalmi szerkezetéből és a különböző mezőgazdasági régiók közötti szerkezeti és természeti egyenlőtlenségekből adódó sajátos természetét;
b) a megfelelő kiigazítások fokozatos megvalósításának szükségességét;
c) azt a tényt, hogy a tagállamokban a mezőgazdaság a gazdaság egészéhez szorosan kapcsolódó ágazat.
40. cikk[57]
(1) A 39. cikkben megfogalmazott célkitűzések elérése érdekében létre kell hozni a mezőgazdasági piacok közös szervezését.
Ez a piacszervezés, az érintett terméktől függően, az alábbi formák valamelyikét ölti:
a) közös versenyszabályok;
b) a különböző nemzeti piaci rendtartások kötelező összehangolása;
c) egy európai piaci rendtartás.
(2) Az (1) bekezdés értelmében létrehozott közös piacszervezés a 39. cikkben megfogalmazott célkitűzések eléréséhez szükséges minden intézkedést magában foglalhat, így különösen árszabályozást, különböző termékek előállításához és piaci értékesítéséhez nyújtott támogatást, raktározási és készletgazdálkodási szabályokat, valamint közös mechanizmust a behozatal és a kivitel stabilizálására.
A közös piacszervezés a 39. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítására korlátozódik, és a termelők vagy a fogyasztók közötti minden megkülönböztetést kizár az Unión belül.
Egy esetleges közös árpolitikának közös ismérveken és egységes számítási módszereken kell alapulnia.
(3) Az (1) bekezdésben említett közös piacszervezés célkitűzéseinek elérése érdekében egy vagy több mezőgazdasági orientációs és garanciaalap hozható létre.
41. cikk[58]
A 39. cikkben megfogalmazott célkitűzések elérése érdekében a közös agrárpolitika keretében rendelkezni lehet különösen:
a) a szakképzés, a kutatás és a mezőgazdasági ismeretek terjesztésének területén az erőfeszítések eredményes összehangolásáról, amely magában foglalhatja projektek vagy intézmények közös finanszírozását;
b) közös intézkedésekről bizonyos termékek fogyasztásának előmozdítására.
42. cikk[59]
A versenyszabályokról szóló fejezet rendelkezései a mezőgazdasági termékek termelésére és kereskedelmére csak olyan mértékben vonatkoznak, ahogyan azt a 39. cikkben megfogalmazott célkitűzések figyelembevételével az Európai Parlament és a Tanács a 43. cikk (2) bekezdésének rendelkezései keretében és az ott megállapított eljárással összhangban meghatározza.
A Tanács a Bizottság javaslata alapján támogatás nyújtását engedélyezheti:
a) szerkezeti vagy természeti feltételek miatt hátrányos helyzetben lévő üzemek védelméhez;
b) gazdaságfejlesztési programok keretében.
43. cikk[60]
(1) A Bizottság javaslatokat terjeszt elő a közös agrárpolitika kidolgozására és végrehajtására, beleértve a nemzeti rendtartásoknak a 40. cikk (1) bekezdésében említett közös piacszervezés egyik formájával történő felváltását, továbbá az e címben meghatározott intézkedések végrehajtására.
Ezekben a javaslatokban figyelembe kell venni az e címben említett mezőgazdasági kérdések egymással való kölcsönös összefüggését.
(2) A 40. cikk (1) bekezdésében előírt közös piacszervezést, továbbá a közös agrárpolitika és a közös halászati politika célkitűzéseinek megvalósításához szükséges egyéb rendelkezéseket a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően rendes jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlament és a Tanács állapítja meg.
(3) A Tanács, a Bizottság javaslata alapján, intézkedéseket fogad el az árak, a lefölözések, a támogatások és a mennyiségi korlátozások rögzítésére, továbbá a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.
(4) A (2) bekezdésnek megfelelően a nemzeti piaci rendtartásokat a 40. cikk (1) bekezdése szerinti közös piacszervezés válthatja fel, ha
a) a közös piacszervezés azoknak az ilyen intézkedést ellenző tagállamoknak, amelyek a kérdéses termeléssel kapcsolatban saját nemzeti piaci rendtartással rendelkeznek, az érintett termelők foglalkoztatására és életszínvonalára vonatkozóan egyenértékű biztosítékot nyújt; ennek során a lehetséges alkalmazkodás és a szükséges szakosodás ütemét is figyelembe kell venni, és
b) ez a közös piacszervezés a nemzeti piacon fennálló feltételekhez hasonló feltételeket biztosít az Unión belüli kereskedelem számára.
(5) Ha egyes nyersanyagokra vonatkozóan a közös piacszervezést azt megelőzően hozzák létre, hogy a megfelelő feldolgozott termékekre már létezne közös piacszervezés, a harmadik országokba irányuló kivitelre szánt feldolgozott termékekhez felhasznált nyersanyagok az Unión kívülről is behozhatók.
44. cikk[61]
Ha egy tagállamban valamely termék olyan nemzeti piaci rendtartás vagy azzal azonos hatású nemzeti szabályozás hatálya alá tartozik, amely egy másik tagállam hasonló termékének versenyhelyzetét hátrányosan befolyásolja, a tagállamok kiegyenlítő díjat számolnak fel az abból a tagállamból érkező behozatalra, amelyben ilyen rendtartás vagy szabályozás létezik, kivéve ha ez utóbbi állam a kivitelre kiegyenlítő díjat alkalmaz.
A Bizottság ezeknek a díjaknak az összegét az egyensúly helyreállításához szükséges mértékben állapítja meg, és egyéb intézkedéseket is engedélyezhet, amelyeknek feltételeit és részleteit maga határozza meg.
IV. CÍM[62]
A SZEMÉLYEK, A SZOLGÁLTATÁSOK ÉS A TŐKE SZABAD MOZGÁSA
1. FEJEZET
MUNKAVÁLLALÓK
45. cikk[63]
(1)[64] Az Unión belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását.
(2) A munkavállalók szabad mozgása magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében.
(3) A közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okok alapján indokolt korlátozásokra is figyelemmel, a munkavállalók szabad mozgása jogot biztosít a munkavállalónak arra, hogy:
a) tényleges állásajánlatokra jelentkezzen;
b) e célból a tagállamok területén szabadon mozogjon;
c) munkavállalás céljából valamely tagállamban tartózkodjon az adott tagállam állampolgárainak foglalkoztatására vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseknek megfelelően;
d)[65] egy tagállamban történő alkalmazását követően a Bizottság által rendeletekben meghatározott feltételek mellett az adott tagállam területén maradjon.
(4) E cikk rendelkezései nem vonatkoznak a közszolgálatban történő foglalkoztatásra.
46. cikk[66]
Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően irányelvek vagy rendeletek formájában megállapítja azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a munkavállalók 45. cikkben meghatározott szabad mozgását megvalósítsák, különösen:
a) a nemzeti foglalkoztatási szolgálatok közötti szoros együttműködés biztosításával;
b) azoknak a közigazgatási eljárásoknak és gyakorlatnak, valamint a betölthető állások megszerzéséhez előírt időtartamoknak a megszüntetésével, amelyek nemzeti jogszabályokon vagy a tagállamok között korábban megkötött megállapodásokon alapulnak, és amelyek fenntartása a munkavállalók szabad mozgásának megvalósulását akadályozná;
c) azoknak a betölthető állások megszerzéséhez előírt időtartamoknak és egyéb korlátozásoknak a megszüntetésével, amelyek nemzeti jogszabályokon vagy a tagállamok között korábban megkötött megállapodásokon alapulnak, és amelyek más tagállamok munkavállalói részére a saját munkavállalókra irányadóktól eltérő feltételeket írnak elő a munkahely szabad megválasztására vonatkozóan;
d) megfelelő mechanizmusok kialakításával, amelyek összekapcsolják a munkaerő-piaci keresletet és kínálatot, valamint elősegítik e téren az egyensúly kialakítását oly módon, hogy a különböző régiókban és iparágakban elkerülhető legyen az életszínvonal és a foglalkoztatási szint komoly veszélyeztetése.
47. cikk[67]
A tagállamok közös program keretében ösztönzik a fiatal munkavállalók cseréjét.
48. cikk[68]
Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében a szociális biztonság területén elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyek a munkavállalók szabad mozgásának biztosításához szükségesek; e célból olyan eszközrendszert hoz létre, amely a migráns munkavállalók és önálló vállalkozók, valamint az azok jogán jogosultak számára biztosítja
a) a különböző országok jogszabályai szerint figyelembe vehető összes időszak összevonását a juttatásokhoz való jog megszerzése és fenntartása, valamint a juttatások összegének kiszámítása céljából;
b) a juttatások kifizetését a tagállamok területén lakó személyek számára.
Amennyiben a Tanács egy tagja kijelenti, hogy valamely első bekezdés szerinti jogalkotási aktus tervezete szociális biztonsági rendszerének fontos vonatkozásait érintené – ideértve annak alkalmazási körét, költségét vagy finanszírozási rendszerét –, vagy befolyásolná e rendszer pénzügyi egyensúlyát, kérheti, hogy a kérdést terjesszék az Európai Tanács elé. Ebben az esetben a rendes jogalkotási eljárást fel kell függeszteni. A felfüggesztéstől számított négy hónapon belül az Európai Tanács, a kérdés megvitatása után:
a) a tervezetet visszautalja a Tanács elé, amely megszünteti a rendes jogalkotási eljárás felfüggesztését, vagy
b) semmilyen intézkedést nem tesz, vagy új javaslat benyújtására kéri fel a Bizottságot; ebben az esetben az eredetileg javasolt jogi aktust el nem fogadottnak kell tekinteni.
2. FEJEZET
LETELEPEDÉSI JOG
49. cikk[69]
Az alábbiakban megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás. Ezt a rendelkezést azokra a korlátozásokra is alkalmazni kell, amelyek képviseletnek, fióktelepnek vagy leányvállalatnak egy tagállam valamely tagállamban letelepedett állampolgára által történő alapítására vonatkoznak.
A szabad letelepedés magában foglalja a jogot gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására, vállalkozások, így különösen az 54. cikk második bekezdése szerinti társaságok alapítására és irányítására, a letelepedés országának joga által a saját állampolgáraira előírt feltételek szerint, figyelemmel a tőkére vonatkozó fejezet rendelkezéseire is.
50. cikk[70]
(1) Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően irányelveket bocsát ki a letelepedési szabadság valamely meghatározott tevékenység tekintetében történő megvalósítása érdekében.
(2) Az Európai Parlament, a Tanács, illetve a Bizottság a fenti rendelkezésekben számára megállapított feladatokat különösen azáltal látja el, hogy:
a) főszabályként elsőbbségi elbánást biztosít olyan tevékenységek számára, amelyeknél a letelepedés szabadsága különös mértékben előmozdítja a termelés és a kereskedelem fejlődését;
b) szoros együttműködést biztosít a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai között a különböző tevékenységek Unión belüli sajátos helyzetének megismerése érdekében;
c) eltörli azokat a nemzeti jogszabályokon vagy a tagállamok között korábban kötött megállapodásokon alapuló közigazgatási eljárásokat és gyakorlatot, amelyek fenntartása a letelepedés szabadságának akadályát képezné;
d) biztosítja, hogy valamely tagállamnak egy másik tagállam területén alkalmazott munkavállalói önálló vállalkozói tevékenység folytatása céljából ez utóbbi állam területén maradhassanak, amennyiben megfelelnek azoknak a feltételeknek, amelyeket teljesíteniük kellene, ha abban az időpontban lépnének a másik tagállam területére, amikor az ilyen tevékenységet meg kívánják kezdeni;
e) lehetővé teszi valamely tagállam állampolgára számára, hogy egy másik tagállam területén ingatlantulajdont szerezzen és használjon, amennyiben ez nem ellentétes a 39. cikk (2) bekezdésében megállapított elvekkel;
f) megvalósítja a letelepedési szabadság korlátozásainak fokozatos eltörlését minden érintett tevékenységi ágban, egyrészt a képviseletek, fióktelepek vagy leányvállalatok valamely tagállam területén történő létrehozásának feltételeit, másrészt az ilyen képviseletek, fióktelepek és leányvállalatok irányító és ellenőrző tisztségeinek az anyalétesítmény személyzete által történő betöltésére vonatkozó feltételeket illetően;
g) a szükséges mértékben összehangolja azokat a biztosítékokat, amelyeket a tagállamok az 54. cikk második bekezdése szerinti társaságoktól a tagok és harmadik személyek érdekeinek védelme céljából megkövetelnek, annak érdekében, hogy az ilyen biztosítékokat egyenértékűvé tegyék az Unión belül;
h) megbizonyosodik arról, hogy a tagállamok által nyújtott támogatások nem torzítják-e a letelepedés feltételeit.
51. cikk[71]
Valamely tagállamban a közhatalom gyakorlásához tartósan vagy időlegesen kapcsolódó tevékenységekre e fejezet rendelkezései az adott tagállam vonatkozásában nem alkalmazhatók.
Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében úgy rendelkezhet, hogy e fejezet rendelkezései bizonyos tevékenységekre nem alkalmazhatók.
52. cikk[72]
(1) E fejezet rendelkezései és az azok alapján hozott intézkedések nem érintik azoknak a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az alkalmazhatóságát, amelyek közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból különleges elbánást írnak elő a külföldi állampolgárokra nézve.
(2) Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében irányelveket bocsát ki a fent említett rendelkezések összehangolása céljából.
53. cikk[73]
(1) Az Európai Parlament és a Tanács az önálló vállalkozói tevékenység megkezdésének és folytatásának megkönnyítése érdekében rendes jogalkotási eljárás keretében irányelveket bocsát ki az oklevelek, a bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerése, valamint a tagállamok önálló vállalkozói tevékenység megkezdésére és folytatására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek összehangolása céljából.
(2) Az orvosi és egyéb gyógyító, valamint a gyógyszerészeti szakmák esetében a korlátozások fokozatos megszüntetése az e szakmáknak a különböző tagállamokban történő gyakorlására vonatkozó feltételek összehangolásától függ.
54. cikk[74]
Valamely tagállam jogszabályai alapján létrehozott olyan társaság, amelynek létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye az Unió területén van, e fejezet alkalmazása szempontjából ugyanolyan elbánásban részesül, mint azok a természetes személyek, akik a tagállamok állampolgárai.
"Társaság" a polgári vagy kereskedelmi jog alapján létrejött társaság, beleértve a szövetkezeteket és a közjog vagy a magánjog hatálya alá tartozó más jogi személyeket, kivéve a nonprofit szervezeteket.
55. cikk[75]
(az EKSz. korábbi 294. cikke)
A tagállamok – a Szerződések egyéb rendelkezései alkalmazásának sérelme nélkül – az 54. cikk értelmében vett társaságok tőkéjében való részesedést illetően ugyanolyan elbánásban részesítik a többi tagállam állampolgárait, mint a saját állampolgáraikat.
3. FEJEZET
SZOLGÁLTATÁSOK
56. cikk[76]
Az alábbiakban megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos az Unión belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik nem abban a tagállamban letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy.
Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében e fejezet rendelkezéseit kiterjesztheti harmadik országok olyan állampolgáraira, akik szolgáltatásokat nyújtanak és az Unió területén letelepedettek.
57. cikk[77]
A Szerződések alkalmazásában "szolgáltatás" a rendszerint díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás, ha nem tartozik az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá.
Szolgáltatásnak minősülnek különösen:
a) az ipari jellegű tevékenységek;
b) a kereskedelmi jellegű tevékenységek;
c) a kézműipari tevékenységek;
d) a szabadfoglalkozásúként végzett tevékenységek.
A letelepedési jogra vonatkozó fejezet rendelkezéseinek sérelme nélkül a szolgáltatást nyújtó személy a szolgáltatásnyújtás érdekében tevékenységét ideiglenesen a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamban is folytathatja az ezen állam saját állampolgáraira irányadó feltételek szerint.
58. cikk[78]
(1) A közlekedés területén a szolgáltatásnyújtás szabadságára a közlekedésre vonatkozó cím rendelkezései az irányadók.
(2) A tőkemozgásokkal kapcsolatos banki és biztosítási szolgáltatások liberalizációja a tőkemozgások liberalizációjával összhangban valósul meg.
59. cikk[79]
(1)[80] Az Európai Parlament és a Tanács a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően, rendes jogalkotási eljárás keretében irányelveket bocsát ki valamely meghatározott szolgáltatás liberalizációjának az elérése érdekében.
(2) Az (1) bekezdésben említett irányelvek tekintetében főszabályként azok a szolgáltatások élveznek elsőbbséget, amelyek közvetlen hatást gyakorolnak a termelési költségekre, vagy amelyek liberalizációja hozzájárul a termékek kereskedelmének előmozdításához.
60. cikk[81]
A tagállamok törekednek arra, hogy az 59. cikk (1) bekezdése alapján kibocsátott irányelvek által előirányzott mértéken túl is vállalják a szolgáltatások liberalizációját, amennyiben általános gazdasági helyzetük és az érintett gazdasági ágazat helyzete ezt lehetővé teszi.
A Bizottság ennek érdekében ajánlásokat tesz az érintett tagállamoknak.
61. cikk[82]
A szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozások eltörléséig a tagállamok ezeket a korlátozásokat állampolgárság vagy lakóhely alapján történő különbségtétel nélkül alkalmazzák az 56. cikk első bekezdése értelmében szolgáltatást nyújtó minden személyre.
62. cikk[83]
Az 51–54. cikk rendelkezéseit az e fejezet által szabályozott kérdésekre is alkalmazni kell.
4. FEJEZET
TŐKE- ÉS FIZETÉSI MŰVELETEK
63. cikk[84]
(1) E fejezet rendelkezéseinek keretei között tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgásra vonatkozó minden korlátozás.
(2) E fejezet rendelkezéseinek keretei között tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti fizetési műveletekre vonatkozó minden korlátozás.
64. cikk[85]
(1)[86] A 63. cikk rendelkezései nem érintik azoknak a nemzeti vagy uniós jogszabályok alapján 1993. december 31-én hatályban lévő korlátozásoknak a harmadik országokra történő alkalmazását, amelyeket a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó olyan tőkemozgás tekintetében fogadtak el, amely közvetlen befektetéssel - az ingatlanbefektetéseket is beleértve -, letelepedéssel, pénzügyi szolgáltatások nyújtásával vagy értékpapírok tőkepiacokra történő bevezetésével függ össze. A Bulgária, Észtország illetve Magyarország nemzeti jogszabályai alapján hatályban lévő korlátozások vonatkozásában ez az időpont 1999. december 31. A Horvátország nemzeti jogszabályai alapján hatályban lévő korlátozások vonatkozásában ez az időpont 2002. december 31.
(2)[87] A tagállamok és harmadik országok közötti szabad tőkemozgás lehető legnagyobb mértékű megvalósítására törekedve és a Szerződések egyéb fejezeteinek sérelme nélkül az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket hoz a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó olyan tőkemozgásra vonatkozóan, amely közvetlen befektetéssel - az ingatlanbefektetéseket is beleértve -, letelepedéssel, pénzügyi szolgáltatások nyújtásával vagy értékpapírok tőkepiacra történő bevezetésével függ össze.
(3) A (2) bekezdéstől eltérve, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag eljárva kizárólag a Tanács fogadhat el olyan intézkedéseket, amelyek az uniós jogban visszalépést jelentenek a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó tőkemozgás liberalizációja tekintetében.
65. cikk[88]
(1) A 63. cikk rendelkezései nem érintik a tagállamoknak azt a jogát, hogy:
a) alkalmazzák adójoguk azon vonatkozó rendelkezéseit, amelyek a lakóhely vagy a tőkebefektetés helye alapján az adózók között különbséget tesznek;
b) meghozzák a szükséges intézkedéseket a nemzeti törvények és rendeletek megsértésének megakadályozására, különösen az adózás és a pénzügyi szervezetek prudenciális felügyelete terén, vagy hogy eljárásokat alakítsanak ki a tőkemozgások igazgatási vagy statisztikai célú bejelentésére, illetve hogy a közrend vagy a közbiztonság által indokolt intézkedéseket hozzanak.
(2)[89] E fejezet rendelkezései nem érintik a letelepedési jogra vonatkozó és a Szerződésekkel összeegyeztethető korlátozások alkalmazhatóságát.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett intézkedések és eljárások nem szolgálhatnak a 63. cikkben meghatározott szabad tőkemozgásra és fizetési műveletekre vonatkozó önkényes megkülönböztetés vagy rejtett korlátozás eszközéül.
(4)[90] A 64. cikk (3) bekezdése szerinti intézkedés hiányában a Bizottság, illetve – amennyiben az érintett tagállam kérelmétől számított három hónapon belül a Bizottság nem fogad el határozatot – a Tanács határozatban megállapíthatja, hogy a tagállamok valamelyike által elfogadott, egy vagy több harmadik országot érintő korlátozó adóügyi intézkedéseket a Szerződésekkel összeegyeztethetőnek kell tekinteni, amennyiben azokat valamely uniós célkitűzés indokolja, és a belső piac megfelelő működésével összeegyeztethetők. A Tanács, a tagállamok valamelyikének kérelmére, egyhangúlag határoz.
66. cikk[91]
Ha rendkívüli körülmények fennállása esetén a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó tőkemozgás a gazdasági és monetáris unió működésében súlyos nehézségeket okoz vagy azzal fenyeget, a Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően védintézkedéseket hozhat harmadik országokkal szemben hat hónapot meg nem haladó időszakra, amennyiben ezek az intézkedések feltétlenül szükségesek.
V. CÍM[92]
A SZABADSÁGON, A BIZTONSÁGON ÉS A JOG ÉRVÉNYESÜLÉSÉN ALAPULÓ TÉRSÉG
1. FEJEZET[93]
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
67. cikk
(az EKSz. korábbi 61. cikke és az EUSz. korábbi 29. cikke)
(1) Az Unió egy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget alkot, amelyben tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a tagállamok eltérő jogrendszereit és jogi hagyományait.
(2) Az Unió biztosítja a személyek belső határokon történő ellenőrzések alóli mentességét, továbbá a menekültügy, a bevándorlás és a külső határok ellenőrzése terén a tagállamok közötti szolidaritáson alapuló olyan közös politikát alakít ki, amely a harmadik országok állampolgáraival szemben méltányos bánásmódot biztosít. E cím alkalmazásában a hontalan személyeket harmadik ország állampolgárának kell tekinteni.
(3) Az Unió a bűncselekmények, a rasszizmus és az idegengyűlölet megelőzésére és leküzdésére irányuló intézkedésekkel, valamint a rendőri, az igazságügyi és az egyéb, hatáskörrel rendelkező hatóságok koordinációjára és együttműködésére irányuló intézkedésekkel, továbbá a büntetőügyekben hozott bírósági határozatok kölcsönös elismerése és – amennyiben szükséges – a büntető jogszabályok közelítése révén a biztonság magas szintjének garantálásán munkálkodik.
(4) Az Unió – különösen a polgári ügyekben hozott bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésének elvével – megkönnyíti az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést.
68. cikk
Az Európai Tanács meghatározza a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségen belüli jogalkotási és operatív programok tervezésére vonatkozó stratégiai iránymutatásokat.
69. cikk
A nemzeti parlamentek a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvben foglaltaknak megfelelően gondoskodnak arról, hogy a 4. és 5. fejezet keretében benyújtott jogalkotási javaslatok és kezdeményezések összhangban legyenek a szubszidiaritás és az arányosság elvével.
70. cikk
A 258., a 259. és a 260. cikk sérelme nélkül a Tanács a Bizottság javaslata alapján intézkedéseket fogadhat el, amelyekben megállapítja azokat a szabályokat, amelyek szerint a tagállamok a Bizottsággal együttműködve – különösen a kölcsönös elismerés elvének teljes körű alkalmazását elősegítendő – elvégzik az e címben említett uniós politikák tagállami hatóságok általi végrehajtásának objektív és pártatlan értékelését. Az értékelés tartalmáról és eredményéről tájékoztatni kell az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket.
71. cikk[94]
A belső biztonságra vonatkozó operatív együttműködés Unión belüli előmozdításának és erősítésének biztosítására a Tanácson belül egy állandó bizottság jön létre. A 240. cikk sérelme nélkül e bizottság segíti a hatáskörrel rendelkező tagállami hatóságok intézkedéseinek összehangolását. E bizottság munkájába be lehet vonni az Unió érintett szerveinek és hivatalainak képviselőit. A bizottság munkájáról folyamatosan tájékoztatni kell az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket.
72. cikk
(az EKSz. korábbi 64. cikkének (1) bekezdése és az EUSz. 33. cikke)
E cím nem érinti a közrend fenntartásával, illetve a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos tagállami hatáskörök gyakorlását.
73. cikk
A tagállamok számára nyitva áll a lehetőség, hogy egymás között és saját hatáskörükben, az általuk legcélszerűbbnek ítélt módon közigazgatásaiknak a nemzeti biztonság védelméért felelős, hatáskörrel rendelkező szervezeti egységei közötti együttműködés és koordináció formáit megszervezzék.
74. cikk
A Tanács intézkedéseket fogad el a tagállamok illetékes szervezeti egységei között, illetve az ezen egységek és a Bizottság között az e cím által szabályozott területeken történő igazgatási együttműködés biztosítására. A Tanács, a 76. cikkre is figyelemmel, a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően határoz.
75. cikk
Ha az a 67. cikkben megállapított célkitűzések elérése, a terrorizmus és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek megelőzése és az azok elleni küzdelem érdekében szükséges, az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, rendeletekben meghatározza a tőkemozgások és a fizetési műveletek terén meghozott közigazgatási intézkedések, így például a természetes és jogi személyek, csoportok vagy nem állami, illetve államisággal nem rendelkező entitások birtokában vagy tulajdonában lévő, illetve őket illető pénzkészletek, pénzügyi eszközök és gazdasági jövedelmek befagyasztásának kereteit.
A Tanács a Bizottság javaslata alapján elfogadja az első bekezdésben említett keret végrehajtásához szükséges intézkedéseket.
Az ebben a cikkben említett jogi aktusok magukban foglalják a jogi biztosítékokra vonatkozó szükséges rendelkezéseket.
76. cikk
A 4. és 5. fejezetben említett jogi aktusokat, valamint a 74. cikkben meghatározott, az e fejezetekben említett területeken az igazgatási együttműködést biztosító intézkedéseket:
a) a Bizottság javaslata alapján vagy
b) a tagállamok egynegyedének kezdeményezése alapján kell elfogadni.
2. FEJEZET[95]
A HATÁROK ELLENŐRZÉSÉVEL, A MENEKÜLTÜGGYEL ÉS A BEVÁNDORLÁSSAL KAPCSOLATOS POLITIKÁK
77. cikk
(1) Az Unió olyan politikát alakít ki, amelynek célja:
a) annak biztosítása, hogy a belső határok átlépésekor a személyek, állampolgárságuktól függetlenül, mentesüljenek mindenfajta ellenőrzés alól,
b) a személyek ellenőrzésének és a határátlépések eredményes felügyeletének biztosítása a külső határokon,
c)[96] a külső határok integrált határigazgatási rendszerének fokozatos bevezetése.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak céljából az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapít meg a következőkre vonatkozóan:
a) a vízumokra és az egyéb rövid távú tartózkodásra jogosító tartózkodási engedélyekre vonatkozó közös politika,
b) azok az ellenőrzések, amelyeknek a külső határokat átlépő személyeket alá kell vetni,
c) azok a feltételek, amely mellett harmadik országok állampolgárai rövid ideig szabadon mozoghatnak az Unión belül,
d)[97] a külső határok integrált határigazgatási rendszerének fokozatos bevezetéséhez szükséges valamennyi intézkedés,
e) a személyek – állampolgárságuktól független – mentessége mindenfajta ellenőrzés alól a belső határok átlépésekor.
(3) Ha az Unió fellépése szükségesnek bizonyul a 20. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett jog gyakorlásának megkönnyítéséhez, és amennyiben a Szerződések nem biztosítottak hatáskört az ilyen fellépésre, a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében az útlevelekre, személyazonosító igazolványokra, tartózkodási engedélyekre vagy bármilyen egyéb ilyen jellegű okmányra vonatkozó intézkedéseket fogadhat el. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz.
(4) E cikk nem érinti a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy a nemzetközi joggal összhangban megállapítsák földrajzi határaikat.
78. cikk
(az EKSz. korábbi 63. cikkének 1. és 2. pontja és a 64. cikkének (2) bekezdése)
(1) Az Unió közös menekültügyi, kiegészítő és ideiglenes védelem nyújtására vonatkozó politikát alakít azzal a céllal, hogy a nemzetközi védelmet igénylő harmadik országbeli állampolgárok mindegyike számára megfelelő jogállást kínáljon és biztosítsa a visszaküldés tilalma elvének tiszteletben tartását. E politikának összhangban kell lennie a menekültek jogállásáról szóló, 1951. július 28-ai genfi egyezménnyel és az 1967. január 31-ei jegyzőkönyvvel, valamint az egyéb vonatkozó szerződésekkel.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak céljából az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapít meg egy közös európai menekültügyi rendszer létrehozása céljából, amely a következőket foglalja magában:
a) az Unió egészén belül érvényes, egységes menekült jogállás a harmadik országok állampolgárai számára,
b) egységes kiegészítő védelmet biztosító jogállás a harmadik országok azon állampolgárai számára, akiknek, anélkül hogy európai menekült jogállást kapnának, nemzetközi védelemre van szükségük,
c) közös rendszer a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén e személyek ideiglenes védelmére,
d) közös eljárások az egységes menekült-, vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállás megadására és visszavonására vonatkozóan,
e) a menedékjog vagy kiegészítő védelem iránti kérelem elbírálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó kritériumok és eljárások,
f) előírások a menedékkérők és a kiegészítő védelmet kérők befogadásának feltételeire vonatkozóan,
g) partnerség és együttműködés a harmadik országokkal a menedékkérők, illetve a kiegészítő vagy ideiglenes védelmet kérő személyek beáramlásának kezelése céljából.
(3) Ha egy vagy több tagállam olyan szükséghelyzettel szembesül, amelyet harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlása jellemez, a Tanács a Bizottság javaslata alapján az érintett tagállam vagy tagállamok érdekében átmeneti intézkedéseket fogadhat el. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően határoz.
79. cikk
(az EKSz. korábbi 63. cikkének 3. és 4. pontja)
(1) Az Unió közös bevándorlási politikát alakít ki, amelynek célja a migrációs hullámok hatékony kezelése azok minden szakaszában, méltányos bánásmód biztosítása a harmadik országok azon állampolgárai számára, akik jogszerűen tartózkodnak valamely tagállamban, valamint az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem megelőzése és az ezek elleni megerősített küzdelem.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak céljából az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapít meg a következőkre vonatkozóan:
a) a beutazás és a tartózkodás feltételei, valamint a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumok és a hosszú távú tartózkodási engedélyek tagállamok által történő kiadására vonatkozó szabályok, beleértve a családegyesítési célúakat is,
b) a tagállamok valamelyikében jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok jogainak meghatározása, ideértve a más tagállamokban való szabad mozgásra és tartózkodásra irányadó feltételeket is,
c) illegális bevándorlás és jogellenes tartózkodás, beleértve a jogellenesen tartózkodó személyek kitoloncolását és repatriálását is,
d) küzdelem az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme ellen.
(3) Az Unió harmadik országokkal megállapodásokat köthet a területén tartózkodó olyan személyek származási vagy abba az országba való visszafogadása érdekében, ahonnan érkeztek, akik a tagállamok egyikének területére való belépés vagy tartózkodás feltételeinek eleve nem, vagy már nem felelnek meg.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapíthat meg – kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját – azoknak a tagállami intézkedéseknek az ösztönzésére és támogatására, amelyek a területükön jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok beilleszkedésének elősegítésére irányulnak.
(5) E cikk nem érinti a tagállamok jogát arra, hogy meghatározzák, harmadik országok hány olyan állampolgárát engedik be területükre, akik a harmadik országból azzal a szándékkal érkeznek, hogy önálló vállalkozóként vagy alkalmazottként vállaljanak munkát.
80. cikk
Az Unió e fejezetben meghatározott politikáira és azok végrehajtására a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztásának elve az irányadó, ideértve annak pénzügyi vonatkozásait is. Az Unió e fejezet alapján elfogadott jogi aktusaiban, minden olyan esetben, amikor erre szükség van, megfelelő módon rendelkezni kell ennek az elvnek az alkalmazásáról.
3. FEJEZET[98]
IGAZSÁGÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉS POLGÁRI ÜGYEKBEN
81. cikk
(1) Az Unió a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyek tekintetében igazságügyi együttműködést alakít ki, amely a bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul. Ennek az együttműködésnek a keretében olyan intézkedések is elfogadhatók, amelyek célja a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak céljából az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapít meg – különösen, ha ez a belső piac megfelelő működéséhez szükséges –, biztosítandó a következőket:
a) a bírósági és bíróságon kívüli ügyekben hozott határozatok tagállamok közötti kölcsönös elismerése és azok végrehajtása,
b) a bírósági és bíróságon kívüli iratok határokon túlra történő kézbesítése,
c) a tagállamokban alkalmazandó kollíziós, illetve joghatóságra vonatkozó szabályok összeegyeztethetősége,
d) együttműködés a bizonyításfelvétel terén,
e) az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférés,
f) a polgári eljárások zökkenőmentes lefolytatását gátló akadályok megszüntetése, szükség esetén a tagállamokban alkalmazandó polgári eljárásjogi szabályok összeegyeztethetőségének előmozdításával,
g) alternatív módszerek kidolgozása a jogviták rendezésére,
h) a bírák, ügyészek és az igazságszolgáltatási alkalmazottak képzésének támogatása.
(3) A (2) bekezdéstől eltérve, a több államra kiterjedő vonatkozású családjogi kérdésekre vonatkozó intézkedéseket különleges jogalkotási eljárás keretében a Tanács állapítja meg. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz.
A Tanács a Bizottság javaslata alapján határozatot fogadhat el, amelyben meghatározza a több államra kiterjedő vonatkozású családjogi kérdések azon területeit, amelyek esetében a rendes jogalkotási eljárást kell alkalmazni. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz.
A második albekezdésben említett javaslatról értesíteni kell a nemzeti parlamenteket. Ha valamely nemzeti parlament az értesítés időpontjától számított hat hónapon belül kifogást emel a javaslattal szemben, a határozat nem fogadható el. Kifogás hiányában a Tanács a határozatot elfogadhatja.
4. FEJEZET[99]
IGAZSÁGÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉS BÜNTETŐÜGYEKBEN
82. cikk
(1)[100] Az Unióban a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés a bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul, és magában foglalja a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítését a (2) bekezdésben és a 83. cikkben említett területeken.
Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapít meg, amelyek célja:
a) a bírósági ítéletek és határozatok minden formájának az Unió egészén belüli kölcsönös elismerését biztosító szabályok és eljárások megállapítása,
b) a tagállamok közötti joghatósági összeütközések megelőzése és rendezése,
c) a bírák, ügyészek és az igazságügyi alkalmazottak képzésének támogatása,
d) a tagállamok igazságügyi vagy annak megfelelő hatóságai közötti együttműködés megkönnyítése a büntetőeljárások keretében és a határozatok végrehajtása terén.
(2) Amilyen mértékben az a több államra kiterjedő vonatkozású büntetőügyekben a bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének, valamint a rendőrségi és igazságügyi együttműködésnek a megkönnyítése érdekében szükséges, az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelvekben szabályozási minimumokat állapíthat meg. E szabályoknak figyelembe kell venniük a tagállamok jogi hagyományai és jogrendszerei közötti különbségeket.
E szabályozási minimumok a következőkre vonatkoznak:
a) a bizonyítékok tagállamok közötti kölcsönös elfogadhatósága,
b) a személyek jogai a büntetőeljárásban,
c)[101] a bűncselekmények áldozatainak jogai,
d) a büntetőeljárás egyéb olyan külön vonatkozásai, amelyeket a Tanács határozatban előzetesen ilyenként határozott meg; az ilyen határozat elfogadásakor a Tanács az Európai Parlament egyetértését követően, egyhangúlag határoz.
Az ebben a bekezdésben említett szabályozási minimumoknak az elfogadása nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy a személyek számára magasabb szintű védelmet biztosító intézkedéseket tartsanak fenn, vagy vezessenek be.
(3) Amennyiben a Tanács egy tagjának megítélése szerint valamely (2) bekezdés szerinti irányelvtervezet büntető igazságügyi rendszerének alapvető vonatkozásait érintené, kérheti, hogy az irányelvtervezetet terjesszék az Európai Tanács elé. Ebben az esetben a rendes jogalkotási eljárást fel kell függeszteni. A kérdés megvitatását követően és konszenzus elérése esetén az Európai Tanács a felfüggesztéstől számított négy hónapon belül a tervezetet visszautalja a Tanács elé, amely megszünteti a rendes jogalkotási eljárás felfüggesztését.
Ugyanezen határidőn belül, egyet nem értés esetén, és ha legalább kilenc tagállam megerősített együttműködést kíván létrehozni az adott irányelvtervezet alapján, ezek a tagállamok ennek megfelelő bejelentést tesznek az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak. Ebben az esetben a megerősített együttműködés folytatására vonatkozóan az Európai Unióról szóló szerződés 20. cikke (2) bekezdésében, illetve e szerződés 329. cikke (1) bekezdésében előírt felhatalmazást megadottnak kell tekinteni, és a megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
83. cikk
(1) Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelvekben szabályozási minimumokat állapíthat meg a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozóan az olyan különösen súlyos bűncselekmények esetében, amelyek jellegüknél vagy hatásuknál fogva a több államra kiterjedő vonatkozásúak, illetve amelyek esetében különösen szükséges, hogy az ellenük folytatott küzdelem közös alapokon nyugodjék.
Ezek a bűncselekményi területek a következők: terrorizmus, emberkereskedelem és a nők és gyermekek szexuális kizsákmányolása, tiltott kábítószer-kereskedelem, tiltott fegyverkereskedelem, pénzmosás, korrupció, pénz és egyéb fizetőeszközök hamisítása, számítógépes bűnözés és szervezett bűnözés.
A bűnözés alakulásának függvényében a Tanács határozatban egyéb bűncselekményi területekről állapíthatja meg, hogy azok megfelelnek az e bekezdésben meghatározott feltételeknek. Erről a Tanács az Európai Parlament egyetértését követően, egyhangúlag határoz.
(2) Ha valamely harmonizációs intézkedések hatálya alá tartozó területen az Unió politikájának eredményes végrehajtásához elengedhetetlen a tagállamok büntetőügyekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése, irányelvekben szabályozási minimumokat lehet megállapítani e területen a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozóan. A 76. cikk sérelme nélkül az ilyen irányelveket ugyanazon rendes vagy különleges jogalkotási eljárás keretében kell elfogadni, mint amely szerint az említett harmonizációs intézkedéseket elfogadták.
(3) Amennyiben a Tanács valamely tagjának megítélése szerint valamely (1) vagy (2) bekezdésben említett irányelvtervezet büntető igazságügyi rendszerének alapvető vonatkozásait érintené, kérheti, hogy az irányelvtervezetet terjesszék az Európai Tanács elé. Ebben az esetben a rendes jogalkotási eljárást fel kell függeszteni. A kérdés megvitatását követően és konszenzus elérése esetén az Európai Tanács a felfüggesztéstől számított négy hónapon belül a tervezetet visszautalja a Tanács elé, amely megszünteti a rendes jogalkotási eljárás felfüggesztését.
Ugyanezen határidőn belül, egyet nem értés esetén, és ha legalább kilenc tagállam megerősített együttműködést kíván létrehozni az adott irányelvtervezet alapján, ezek a tagállamok ennek megfelelő bejelentést tesznek az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak. Ebben az esetben a megerősített együttműködés folytatására vonatkozóan az Európai Unióról szóló szerződés 20. cikke (2) bekezdésében, illetve e szerződés 329. cikke (1) bekezdésében előírt felhatalmazást megadottnak kell tekinteni, és a megerősített együttműködésre vonatkozó intézkedéseket kell alkalmazni.
84. cikk
Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapíthat meg a bűnmegelőzés terén a tagállami intézkedések előmozdítására és támogatására, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját.
85. cikk
(1) Az Eurojust feladata a két vagy több tagállamot érintő, illetve a közös alapokon való bűnüldözést szükségessé tevő súlyos bűncselekmények kivizsgálására, valamint az ezekkel kapcsolatos büntetőeljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező nemzeti bűnüldöző hatóságok közötti megfelelő koordináció és együttműködés támogatása és erősítése a nemzeti hatóságok, illetve az Europol által végzett operatív cselekmények és az általuk szolgáltatott információk alapján.
Ebben az összefüggésben az Eurojust felépítését, működését, tevékenységi területét és feladatait rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács határozza meg. E feladatok a következőket foglalhatják magukban:
a) az illetékes nemzeti hatóságok által lefolytatandó nyomozások megindítása, illetve javaslattétel a nemzeti hatóságok által lefolytatandó bűnvádi eljárások megindítására különösen az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények vonatkozásában,
b) az a) pontban említett nyomozások és bűnvádi eljárások kezdeményezésének összehangolása,
c) az igazságügyi együttműködés erősítése, többek között a joghatósági összeütközések feloldása, valamint az Európai Igazságügyi Hálózattal való szoros együttműködés révén.
E rendeletekben kell továbbá meghatározni azokat a szabályokat, amelyek alapján az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek részt vesznek az Eurojust tevékenységének értékelésében.
(2)[102] Az (1) bekezdésben említett büntetőeljárások során, a 86. cikk sérelme nélkül, a hivatalos eljárási cselekményeket a tagállamok hatáskörrel rendelkező tisztviselői foganatosítják.
86. cikk
(1) Az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözésére a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Eurojustból Európai Ügyészséget hozhat létre. A Tanács az Európai Parlament egyetértését követően, egyhangúlag határoz.
Ha nincs egyhangúság, legalább kilenc tagállam kérheti, hogy a rendelettervezetet terjesszék az Európai Tanács elé. Ebben az esetben a Tanácsban folytatott eljárást fel kell függeszteni. A kérdés megvitatását követően és konszenzus elérése esetén az Európai Tanács a felfüggesztéstől számított négy hónapon belül a tervezetet visszautalja elfogadásra a Tanács elé.
Ugyanezen határidőn belül, egyet nem értés esetén, és ha legalább kilenc tagállam megerősített együttműködést kíván létrehozni az adott rendelettervezet alapján, ezek a tagállamok ennek megfelelő bejelentést tesznek az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak. Ebben az esetben a megerősített együttműködés folytatására vonatkozóan az Európai Unióról szóló szerződés 20. cikke (2) bekezdésében, illetve e szerződés 329. cikke (1) bekezdésében előírt felhatalmazást megadottnak kell tekinteni, és a megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(2) Az Európai Ügyészség hatáskörrel rendelkezik – adott esetben az Europollal együttműködve – az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények tetteseinek és részeseinek felkutatására, velük szemben a nyomozás lefolytatására és bíróság elé állításukra az (1) bekezdésben előírt rendeletben meghatározottak szerint. Az ilyen bűncselekmények vonatkozásában a tagállamok hatáskörrel rendelkező bíróságai előtt a vádhatósági feladatokat az Európai Ügyészség látja el.
(3) Az (1) bekezdésben említett rendeletek meghatározzák az Európai Ügyészség jogállását, feladatainak ellátására irányadó feltételeket, a tevékenységét szabályozó eljárási szabályokat és a bizonyítékok elfogadhatóságának szabályait, valamint a feladatai ellátása során végzett eljárási cselekményeinek bíróság általi felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat.
(4) Az Európai Tanács ezzel egyidejűleg vagy ezt követően határozatban, annak érdekében, hogy az Európai Ügyészség hatáskörét kiterjessze a több államra kiterjedő vonatkozású súlyos bűncselekményekre, az (1) bekezdést és ebből következően – a több tagállamot érintő súlyos bűncselekmények tetteseit és részeseit illetően – a (2) bekezdést módosíthatja. Az Európai Tanács az Európai Parlament egyetértését és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz.
5. FEJEZET[103]
RENDŐRSÉGI EGYÜTTMŰKÖDÉS
87. cikk
(1) Az Unió rendőrségi együttműködést alakít ki, amelyben részt vesz a tagállamok valamennyi hatáskörrel rendelkező hatósága, köztük a tagállamok rendőrségei, vámhatóságai és a bűncselekmények megelőzésére és felderítésére szakosodott egyéb bűnüldöző szolgálatai.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak céljából az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapíthat meg a következőkre vonatkozóan:
a) a releváns információk összegyűjtése, tárolása, feldolgozása, elemzése és cseréje,
b) az állomány képzésének támogatása, valamint együttműködés az állomány egymás közötti cseréje, a felszerelések használata és a kriminalisztikai kutatások terén,
c) a szervezett bűnözés súlyos formáinak felderítésére vonatkozó közös nyomozási technikák.
(3) A Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapíthat meg az e cikkben említett hatóságok közötti operatív együttműködésre vonatkozóan. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag határoz.
Ha nincs egyhangúság, legalább kilenc tagállam kérheti, hogy az intézkedések tervezetét terjesszék az Európai Tanács elé. Ebben az esetben a Tanácsban folytatott eljárást fel kell függeszteni. A kérdés megvitatását követően és konszenzus elérése esetén az Európai Tanács a felfüggesztéstől számított négy hónapon belül a tervezetet visszautalja elfogadásra a Tanács elé.
Ugyanezen határidőn belül, egyet nem értés esetén, és ha legalább kilenc tagállam megerősített együttműködést kíván létrehozni az adott intézkedéstervezet alapján, ezek a tagállamok ennek megfelelő bejelentést tesznek az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak. Ebben az esetben a megerősített együttműködés folytatására vonatkozóan az Európai Unióról szóló szerződés 20. cikke (2) bekezdésében, illetve e szerződés 329. cikk (1) bekezdésében előírt felhatalmazást megadottnak kell tekinteni, és a megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
A második és harmadik albekezdésben meghatározott különleges eljárás nem alkalmazandó azon jogi aktusokra, amelyek a schengeni vívmányok továbbfejlesztésének minősülnek.
88. cikk
(1) Az Europol feladata, hogy támogassa és erősítse a tagállamok rendőri hatóságainak és egyéb bűnüldöző szolgálatainak tevékenységét, valamint a közöttük folytatott kölcsönös együttműködést a két vagy több tagállamot érintő bűncselekmények és a terrorizmus, valamint az uniós politikák alkalmazási körébe tartozó közös érdekeket sértő bűnözési formák megelőzése és üldözése terén.
(2) Az Europol felépítését, működését, tevékenységi területét és feladatait rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács határozza meg. E feladatok a következőket foglalhatják magukban:
a) az információk, így különösen a tagállamok vagy harmadik országok hatóságai, illetve az Unión kívüli szervezetek által szolgáltatott információk összegyűjtése, tárolása, feldolgozása, elemzése és cseréje,
b) a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaival közösen vagy közös nyomozócsoportok keretében végzett nyomozati és operatív tevékenységek összehangolása, megszervezése és végrehajtása, adott esetben az Eurojusttal kapcsolatot tartva.
E rendeletek határozzák meg azokat az eljárásokat, amelyek szerint az Európai Parlament – a nemzeti parlamentekkel közösen – ellenőrzi az Europol tevékenységét.
(3) Az Europol által végzett operatív cselekményeket annak a tagállamnak a hatóságaival kapcsolatot tartva és velük egyetértésben kell végrehajtani, amelynek területét ezek a cselekmények érintették. Kényszerítő intézkedések alkalmazására kizárólag a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok jogosultak.
89. cikk
A Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében meghatározza azokat a feltételeket és korlátokat, amelyek mellett a tagállamoknak a 82. és 87. cikkben említett hatáskörrel rendelkező hatóságai egy másik tagállam területén – annak hatóságaival kapcsolatot tartva és velük egyetértésben – intézkedéseket foganatosíthatnak. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz.
VI. CÍM[104]
KÖZLEKEDÉS
90. cikk[105]
A Szerződések célkitűzéseit az e címben szabályozott területen egy közös közlekedéspolitika keretében kell végrehajtani.
91. cikk[106]
(1) A 90. cikk végrehajtása céljából és a közlekedés sajátosságainak figyelembevételével az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően meghatározza:
a) a valamely tagállam területére irányuló vagy onnan kiinduló, illetve egy vagy több tagállam területén áthaladó nemzetközi közlekedésre alkalmazandó közös szabályokat;
b) azokat a feltételeket, amelyek mellett valamely tagállamban egy ott nem honos fuvarozó közlekedési szolgáltatásokat végezhet;
c) a közlekedés biztonságát javító intézkedéseket;
d) az egyéb megfelelő rendelkezéseket.
(2)[107] Az (1) bekezdésben említett intézkedések elfogadásakor figyelembe kell venni azokat az eseteket, ahol az intézkedések alkalmazása egyes régiókban súlyosan befolyásolhatja az életszínvonalat, a foglalkoztatási szintet, illetve a közlekedési eszközök és infrastruktúra működtetését.
92. cikk[108]
A 91. cikk (1) bekezdésében említett rendelkezések meghozataláig az erre a területre 1958. január 1-jén, illetve csatlakozó államoknál a csatlakozásuk időpontjában irányadó különböző rendelkezéseket a Tanács által egyhangúlag elfogadott, eltérést biztosító intézkedés hiányában egyetlen tagállam sem változtathatja meg oly módon, hogy azok más tagállamok fuvarozóit a belföldi fuvarozóknál – akár közvetlenül, akár közvetve – hátrányosabban érintsék.
93. cikk[109]
A Szerződésekkel összeegyeztethetők azok a támogatások, amelyek megfelelnek a közlekedés összehangolására irányuló igényeknek, vagy amelyek a közszolgáltatás fogalmában benne rejlő bizonyos kötelezettségek terheinek megtérítését szolgálják.
94. cikk[110]
A Szerződések keretei között a fuvarozási díjakra és feltételekre vonatkozóan elfogadott intézkedéseknek figyelembe kell venniük a fuvarozók gazdasági körülményeit.
95. cikk[111]
(1) Az Unión belüli közlekedés terén tilos minden olyan megkülönböztetés, amely abban nyilvánul meg, hogy a fuvarozók azonos áruk azonos viszonylatban történő fuvarozása esetén különböző díjakat és feltételeket állapítanak meg az áru származási országa vagy rendeltetési helye alapján.
(2) Az (1) bekezdés nem zárja ki, hogy az Európai Parlament és a Tanács a 91. cikk (1) bekezdése alapján egyéb intézkedéseket fogadjon el.
(3) A Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapítja az (1) bekezdés rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó szabályokat.
A Tanács mindenekelőtt megállapíthatja azokat a rendelkezéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az Unió intézményei az (1) bekezdésben megállapított szabály betartását biztosítani tudják, továbbá hogy az ebből származó előnyöket a felhasználók teljes mértékben élvezhessék.
(4) A Bizottság saját kezdeményezésére vagy valamely tagállam kérelmére az (1) bekezdés hatálya alá tartozó valamennyi megkülönböztetést megvizsgálja, és az érintett tagállamokkal folytatott konzultációt követően, a (3) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően megállapított szabályok keretei között meghozza a szükséges határozatokat.
96. cikk[112]
(1)[113] A tagállamok az Unión belüli közlekedés tekintetében nem állapíthatnak meg olyan díjat vagy feltételt, amely egy vagy több vállalkozás vagy iparág támogatásának vagy védelmének valamely elemét foglalja magában, kivéve ha a Bizottság ezt engedélyezi.
(2) A Bizottság saját kezdeményezésére vagy valamely tagállam kérelmére megvizsgálja az (1) bekezdésben említett díjakat és feltételeket, figyelembe véve különösen a megfelelő regionális gazdaságpolitika követelményeit, a gazdasági fejlődésben elmaradt területek szükségleteit és a politikai körülmények által súlyosan érintett területek problémáit egyrészről, valamint a díjaknak és feltételeknek a különböző közlekedési módok közötti versenyre gyakorolt hatását másrészről.
A valamennyi érintett tagállammal folytatott konzultációt követően a Bizottság meghozza a szükséges határozatokat.
(3) Az (1) bekezdésben előírt tilalom nem vonatkozik a versenytarifákra.
97. cikk[114]
A fuvarozók által a határátlépéssel összefüggésben a fuvardíjakon felül felszámított költségek vagy díjak nem léphetnek túl egy ésszerű szintet, figyelembe véve a határátlépéssel ténylegesen felmerült költségeket is.
A tagállamok törekednek ezeknek a költségeknek a fokozatos csökkentésére.
A Bizottság e cikk alkalmazására ajánlásokat tehet a tagállamoknak.
98. cikk[115]
E cím rendelkezései nem akadályozzák a Németországi Szövetségi Köztársaságban hozott intézkedések alkalmazását, amennyiben azokra olyan gazdasági hátrányok ellensúlyozása érdekében van szükség, amelyeket Németország felosztása okozott a Szövetségi Köztársaság e felosztás által érintett egyes területeinek gazdaságában. Öt évvel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően e cikket a Tanács a Bizottság javaslata alapján elfogadott határozattal hatályon kívül helyezheti.
99. cikk[116]
A Bizottság mellett a tagállamok kormányai által kijelölt szakértőkből álló tanácsadó bizottságot kell létrehozni. A Bizottság, amennyiben szükségesnek tartja, konzultál ezzel a bizottsággal a közlekedési kérdésekről.
100. cikk[117]
(1) E cím rendelkezéseit a vasúti, közúti és belvízi közlekedésre kell alkalmazni.
(2)[118] Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében megfelelő rendelkezéseket állapíthat meg a tengeri és légi közlekedésre vonatkozóan. Az Európai Parlament és a Tanács a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően határoz.
VII. CÍM[119]
A VERSENYRE, AZ ADÓZÁSRA ÉS A JOGSZABÁLYOK KÖZELÍTÉSÉRE VONATKOZÓ KÖZÖS SZABÁLYOK
1. FEJEZET
VERSENYSZABÁLYOK
1. SZAKASZ
VÁLLALKOZÁSOKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK
101. cikk[120]
(1) A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen:[121]
a) a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése;
b) a termelés, az értékesítés, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása vagy ellenőrzése;
c) a piacok vagy a beszerzési források felosztása;
d) egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek;
e) a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához.
(2) Az e cikk alapján tiltott megállapodás vagy döntés semmis.
(3) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásától azonban el lehet tekinteni az olyan esetekben, amikor
- vállalkozások közötti megállapodás vagy megállapodások csoportja;
- vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy döntések csoportja;
- összehangolt magatartás vagy összehangolt magatartások csoportja
hozzájárul az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához, ugyanakkor lehetővé teszi a fogyasztók méltányos részesedését a belőle eredő előnyből anélkül, hogy:
a) az érintett vállalkozásokra olyan korlátozásokat róna, amelyek e célok eléréséhez nem nélkülözhetetlenek;
b) lehetővé tenné ezeknek a vállalkozásoknak, hogy a kérdéses áruk jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt.
102. cikk[122]
A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos egy vagy több vállalkozásnak a belső piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével való visszaélése, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre.[123]
Ilyen visszaélésnek minősül különösen:
a) tisztességtelen beszerzési vagy eladási árak, illetve egyéb tisztességtelen üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett kikötése;
b) a termelés, az értékesítés vagy a műszaki fejlesztés korlátozása a fogyasztók kárára;
c) egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek;
d) a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához.
103. cikk[124]
(1) A 101. és 102. cikkben meghatározott elvek érvényre juttatását szolgáló megfelelő rendeleteket vagy irányelveket a Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően állapítja meg.
(2) Az (1) bekezdésben említett rendeletek vagy irányelvek célja különösen:
a) a 101. cikk (1) bekezdésében és a 102. cikkben megállapított tilalmak betartásának biztosítása pénzbírság vagy kényszerítő bírság előírásával;
b) a 101. cikk (3) bekezdésének alkalmazására részletes szabályok megállapítása, figyelembe véve egyrészről a hatékony felügyelet biztosításának, másrészről a hatósági ellenőrzés lehető legnagyobb mértékű egyszerűsítésének szükségességét;
c) szükség esetén a 101. és 102. cikk rendelkezései hatályának meghatározása a gazdaság különböző ágazataiban;
d) a Bizottság, illetve az Európai Unió Bírósága e bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása terén betöltendő feladatainak meghatározása;
e) a nemzeti jogszabályok és az e szakaszban foglalt, illetve az e cikk alapján elfogadott rendelkezések közötti kapcsolat meghatározása.
104. cikk[125]
A 103. cikk alapján elfogadott rendelkezések hatálybalépéséig a tagállamok hatóságai országuk jogának megfelelően, valamint a 101. cikk, különösen annak (3) bekezdése, és a 102. cikk rendelkezéseinek megfelelően döntenek a megállapodások, döntések és összehangolt magatartások megengedhetőségéről, valamint a belső piacon meglévő erőfölénnyel való visszaélésről.
105. cikk[126]
(1) A 104. cikk sérelme nélkül a Bizottság biztosítja a 101. és 102. cikkben megállapított elvek alkalmazását. Egy tagállam kérelmére vagy hivatalból – együttműködve a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaival, amelyek segítséget nyújtanak számára – megvizsgálja azokat az eseteket, ahol fennáll ezen elvek megsértésének a gyanúja. Amennyiben jogsértést állapít meg, javaslatot tesz a jogsértés megszüntetésére irányuló megfelelő intézkedésekre.
(2) Amennyiben a jogsértést nem szüntetik meg, a Bizottság indokolással ellátott határozatában állapítja meg az elvek megsértését. A Bizottság határozatát nyilvánosságra hozhatja, és felhatalmazhatja a tagállamokat arra, hogy megtegyék a helyzet orvosolásához szükséges intézkedéseket, amelyek feltételeit és részleteit a Bizottság határozza meg.
(3)[127] A Bizottság rendeleteket fogadhat el a megállapodások azon csoportjaira vonatkozóan, amelyek tekintetében a Tanács a 103. cikk második bekezdésének b) pontjával összhangban rendeletet vagy irányelvet fogadott el.
106. cikk[128]
(1)[129] A közvállalkozások és az olyan vállalkozások esetében, amelyeknek a tagállamok különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítanak, a tagállamok nem hozhatnak és nem tarthatnak fenn a Szerződésekkel, különösen a 18. és 101-109. cikkben foglalt szabályokkal ellentétes intézkedéseket.
(2)[130] Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vagy a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződések szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. A kereskedelem fejlődését ez nem befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes az Unió érdekeivel.
(3) A Bizottság biztosítja e cikk rendelkezéseinek alkalmazását, és szükség esetén megfelelő irányelveket vagy határozatokat intéz a tagállamokhoz.
2. SZAKASZ
ÁLLAMI TÁMOGATÁSOK
107. cikk[131]
(1)[132] Ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.
(2) A belső piaccal összeegyeztethető:[133]
a) a magánszemély fogyasztóknak nyújtott szociális jellegű támogatás, feltéve hogy azt a termék származásán alapuló megkülönböztetés nélkül nyújtják;
b) a természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás;
c)[134] a Németországi Szövetségi Köztársaság Németország felosztása által érintett egyes területei gazdaságának nyújtott támogatás, amennyiben a támogatásra a felosztásból eredő gazdasági hátrányok ellensúlyozásához szükség van. Öt évvel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően e pontot a Tanács a Bizottság javaslata alapján elfogadott határozattal hatályon kívül helyezheti.
(3) A belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető:[135]
a)[136] az olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság, valamint a 349. cikkben említett térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ezek strukturális, gazdasági és társadalmi helyzetére tekintettel;
b) valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításának előmozdítására vagy egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatás;
c) az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben;
d)[137] a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatás, ha az az Unión belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket nem befolyásolja a közös érdekkel ellentétes mértékben;
e)[138] a támogatás olyan egyéb fajtái, amelyeket a Tanács a Bizottság javaslata alapján hozott határozatával határoz meg.
108. cikk[139]
(1)[140] A Bizottság a tagállamokkal együttműködve folyamatosan vizsgálja a tagállamokban létező támogatási programokat. A Bizottság javaslatot tesz a tagállamoknak a belső piac fokozatos fejlődése vagy működése által megkövetelt megfelelő intézkedések meghozatalára.
(2) Ha a Bizottság – azt követően, hogy felhívta az érintett feleket észrevételeik megtételére – megállapítja, hogy egy állam által vagy állami forrásból nyújtott támogatás a 107. cikk értelmében nem egyeztethető össze a belső piaccal, vagy hogy az ilyen támogatást visszaélésszerűen használják fel, úgy határoz, hogy az érintett állam köteles a Bizottság által kitűzött határidőn belül a támogatást megszüntetni vagy módosítani.
Ha az érintett állam a kitűzött határidőn belül nem tesz eleget ennek a határozatnak, a Bizottság vagy bármely érdekelt állam – a 258. és 259. cikk rendelkezéseitől eltérve – közvetlenül az Európai Unió Bíróságához fordulhat.
Valamely tagállam kérelmére a Tanács egyhangúlag úgy határozhat, hogy a tagállam által nyújtott vagy nyújtani kívánt támogatást – a 107. cikk rendelkezéseitől vagy a 109. cikk alapján elfogadott rendeletektől eltérve – a belső piaccal összeegyeztethetőnek kell tekinteni, ha az ilyen határozatot rendkívüli körülmények indokolják. Ha a Bizottság e támogatást illetően már megindította az e bekezdés első albekezdésében említett eljárást, a kérelem tagállam általi benyújtása a Tanácshoz a Tanács álláspontjának kinyilvánításáig az eljárás felfüggesztését eredményezi.
Ha azonban a Tanács a kérelem benyújtásától számított három hónapon belül nem nyilatkozik, az ügyben a Bizottság határoz.
(3) A Bizottságot az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatni kell minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékról. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a szándék a 107. cikk értelmében nem egyeztethető össze a belső piaccal, haladéktalanul megindítja a (2) bekezdés szerinti eljárást. Amíg ebben az eljárásban végső határozat nem születik, az érintett tagállam a tervezett intézkedéseket nem hajthatja végre.
(4)[141] A Bizottság rendeleteket fogadhat el az állami támogatások azon csoportjaira vonatkozóan, amelyeket a Tanács a 109. cikknek megfelelően az e cikk (3) bekezdésében említett eljárás alól mentesíthetőnek ítélt.
109. cikk[142]
A Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően megfelelő rendeleteket alkothat a 107. és 108. cikk alkalmazására, és meghatározhatja különösen a 108. cikk (3) bekezdésének alkalmazási feltételeit, valamint az ez alól az eljárás alól mentesülő támogatási fajtákat.
2. FEJEZET
ADÓRENDELKEZÉSEK
110. cikk[143]
A tagállamok sem közvetlenül, sem közvetve nem vetnek ki más tagállamok termékeire a hasonló jellegű hazai termékre közvetlenül vagy közvetve kivetett adónál magasabb belső adót.
A tagállamok továbbá nem vetnek ki más tagállamok termékeire olyan természetű belső adót, amely más termékek közvetett védelmét szolgálhatja.
111. cikk[144]
Egy termék valamely tagállamba történő kivitele esetén a belső adó visszatérítése nem haladhatja meg az erre közvetlenül vagy közvetve kivetett belső adók összegét.
112. cikk[145]
A forgalmi adóktól, jövedéki adóktól és a közvetett adók egyéb formáitól eltérő közterhek esetén a többi tagállamba irányuló kivitellel összefüggésben nem adhatók mentességek és visszatérítések, valamint a tagállamokból történő behozatallal összefüggésben nem vethetők ki kiegyenlítő díjak, kivéve ha a Tanács a tervezett intézkedéseket a Bizottság javaslata alapján, korlátozott időtartamra előzetesen jóváhagyta.
113. cikk[146]
A Tanács az Európai Parlamenttel, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően, különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag rendelkezéseket fogad el a forgalmi adók, a jövedéki adók és a közvetett adók egyéb formáira vonatkozó jogszabályok olyan mértékű harmonizálására, amennyire az ilyen harmonizáció a belső piac létrehozásához, működéséhez, és a verseny torzulásának elkerüléséhez szükséges.
3. FEJEZET
JOGSZABÁLYOK KÖZELÍTÉSE
114. cikk[147]
(1) Ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a 26. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítására a következő rendelkezéseket kell alkalmazni. Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően elfogadja azokat a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése.
(2) Az (1) bekezdés nem vonatkozik az adózásra, a személyek szabad mozgására, valamint a munkavállalók jogaira és érdekeire vonatkozó rendelkezésekre.
(3) A Bizottság az (1) bekezdésben előirányzott, az egészségügyre, a biztonságra, a környezetvédelemre és a fogyasztóvédelemre vonatkozó javaslataiban a védelem magas szintjét veszi alapul, különös figyelemmel a tudományos tényeken alapuló új fejleményekre. Az Európai Parlament és a Tanács saját hatáskörén belül szintén törekszik e célkitűzés megvalósítására.
(4) Ha valamely harmonizációs intézkedésnek az Európai Parlament és a Tanács, a Tanács vagy a Bizottság általi elfogadását követően egy tagállam a 36. cikkben említett lényeges követelmények alapján vagy a környezet, illetve a munkakörnyezet védelmével kapcsolatosan szükségesnek tartja nemzeti rendelkezések fenntartását, ezekről a rendelkezésekről és a fenntartásuk indokairól értesíti a Bizottságot.
(5) Ezen felül, a (4) bekezdés sérelme nélkül, amennyiben valamely harmonizációs intézkedésnek az Európai Parlament és a Tanács, a Tanács vagy a Bizottság általi elfogadását követően valamely tagállam új tudományos bizonyítékon alapuló, a környezet vagy a munkakörnyezet védelmével kapcsolatos nemzeti rendelkezések bevezetését tartja szükségesnek az adott tagállamra jellemző olyan probléma miatt, amely a harmonizációs intézkedés elfogadása után merült fel, ezekről az előirányzott rendelkezésekről és bevezetésük indokairól értesíti a Bizottságot.
(6)[148] A Bizottság a (4) és (5) bekezdésben említett értesítésektől számított hat hónapon belül a vonatkozó nemzeti rendelkezéseket jóváhagyja vagy elutasítja, miután ellenőrizte, hogy az érintett rendelkezések nem képezik-e önkényes megkülönböztetés eszközét vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozását, valamint hogy nem jelentenek-e akadályt a belső piac működésében.
Amennyiben a Bizottság e határidőn belül nem hoz határozatot, a (4) és (5) bekezdésben említett nemzeti rendelkezéseket jóváhagyottnak kell tekinteni.
Ha az ügy összetettsége indokolja, és az emberi egészséget fenyegető veszély nem áll fenn, a Bizottság értesítheti az érintett tagállamot arról, hogy az ebben a bekezdésben említett határidő legfeljebb további hat hónappal meghosszabbítható.
(7) Ha a (6) bekezdés alapján egy tagállamnak engedélyezték valamely harmonizációs intézkedéstől eltérő nemzeti rendelkezések fenntartását vagy bevezetését, a Bizottság haladéktalanul megvizsgálja, hogy javasolja-e az adott intézkedés kiigazítását.
(8) Ha egy olyan területen, amely korábban harmonizációs intézkedések tárgyát képezte, valamely tagállam különleges közegészségügyi problémát vet fel, erről tájékoztatja a Bizottságot, amely haladéktalanul megvizsgálja, hogy javasoljon-e megfelelő intézkedéseket a Tanácsnak.
(9) A 258. és 259. cikkben megállapított eljárástól eltérve, a Bizottság vagy bármely tagállam közvetlenül az Európai Unió Bíróságához fordulhat, ha megítélése szerint egy másik tagállam az e cikkben biztosított hatáskörével visszaél.
(10) A fentiekben említett harmonizációs intézkedések indokolt esetben védzáradékot tartalmaznak, amely felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy a 36. cikkben említett egy vagy több nem gazdasági okból, uniós ellenőrzési eljárás alá tartozó ideiglenes intézkedéseket hozzanak.
115. cikk[149]
A 114. cikk sérelme nélkül a Tanács az Európai Parlamenttel, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően, különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag irányelveket fogad el a tagállamok olyan törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére, amelyek közvetlenül érintik a belső piac megteremtését vagy működését.
116. cikk[150]
Ha a Bizottság azt állapítja meg, hogy a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közötti különbségek torzítják a belső piaci verseny feltételeit, és hogy ezt a torzulást ki kell küszöbölni, konzultál az érintett tagállamokkal.
Ha ez a konzultáció nem eredményez a torzulást kiküszöbölő megállapodást, az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadja a szükséges irányelveket. E célból a Szerződésekben előírt bármilyen egyéb megfelelő intézkedést el lehet fogadni.
117. cikk[151]
(1) Amennyiben okkal lehet tartani attól, hogy törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések elfogadása vagy módosítása a 116. cikk értelmében vett torzulást okoz, az így eljárni kívánó tagállam konzultál a Bizottsággal. A tagállamokkal folytatott konzultációt követően a Bizottság ajánlást tesz az érintett államoknak a szóban forgó torzulás elkerülésére alkalmas intézkedésekre vonatkozóan.
(2) Ha az az állam, amely nemzeti rendelkezéseket kíván bevezetni vagy módosítani, nem tesz eleget a neki címzett bizottsági ajánlásnak, a többi tagállamtól nem követelhető meg, hogy e torzulás kiküszöbölése érdekében saját nemzeti rendelkezéseit a 116. cikk értelmében módosítsa. Ha az a tagállam, amely figyelmen kívül hagyta a Bizottság ajánlását, olyan torzulást okoz, amely csak saját magára nézve hátrányos, a 116. cikk rendelkezései nem alkalmazhatók.
118. cikk[152]
A belső piac létrehozása, illetve működése keretében az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket fogad el a szellemi tulajdonjogok Unión belüli egységes oltalmát biztosító európai oltalmi jogcímek létrehozására, valamint egy uniós szintű központi engedélyezési, koordinációs és ellenőrzési rendszer megteremtésére.
Az európai oltalmi jogcímekre vonatkozó nyelvhasználati rendet a Tanács állapítja meg különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz.
VIII. CÍM[153]
GAZDASÁG- ÉS MONETÁRIS POLITIKA
119. cikk[154]
(1) Az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében meghatározott célok megvalósítása érdekében a tagállamok és az Unió tevékenysége – a Szerződésekben előírtak szerint – magában foglalja egy olyan gazdaságpolitika bevezetését, amely a tagállamok gazdaságpolitikájának szoros összehangolásán, a belső piacon és a közös célkitűzések meghatározásán alapul, és amelyet a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban valósítanak meg.
(2) Az előzőekkel párhuzamosan, továbbá a Szerződésekben előírtak és az azokban meghatározott eljárások szerint ez a tevékenység magában foglalja egy közös pénz, az euro bevezetését, valamint egy egységes monetáris és árfolyam-politika meghatározását és megvalósítását, amelyek elsődleges célja az árstabilitás fenntartása és – e célkitűzés sérelme nélkül – az általános gazdaságpolitika támogatása az Unión belül, a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban.
(3) A tagállamok és az Unió ezen tevékenységei feltételezik a következő irányadó elvek betartását: stabil árak, rendezett államháztartás és monetáris feltételek, valamint fenntartható fizetési mérleg.
1. FEJEZET
GAZDASÁGPOLITIKA
120. cikk[155]
A tagállamok azzal a szándékkal folytatják gazdaságpolitikájukat, hogy a 121. cikk (2) bekezdésében említett átfogó iránymutatások szerint hozzájáruljanak az Uniónak az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében meghatározott célkitűzéseinek megvalósításához. A tagállamok és az Unió a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban tevékenykednek, ezáltal elősegítve az erőforrások hatékony elosztását és tiszteletben tartva a 119. cikkben meghatározott elveket.
121. cikk[156]
(1) A tagállamok közös érdekű ügynek tekintik és összehangolják gazdaságpolitikájukat a Tanácsban a 120. cikk rendelkezéseinek megfelelően.
(2) A Tanács a Bizottság ajánlása alapján tervezetet készít a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikájára vonatkozó átfogó iránymutatásokról, és erről jelentést tesz az Európai Tanácsnak.
Az Európai Tanács a Tanács jelentése alapján a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikájára vonatkozó átfogó iránymutatásokról kialakítja következtetését.
E következtetés alapján a Tanács ajánlást fogad el, amelyben meghatározza ezeket az átfogó iránymutatásokat. A Tanács ajánlásáról tájékoztatja az Európai Parlamentet.
(3)[157] A tagállamok gazdaságpolitikájának szorosabb összehangolása és gazdasági teljesítményének tartós egymáshoz közelítése érdekében a Tanács a Bizottság által benyújtott jelentések alapján figyelemmel kíséri az egyes tagállamokban és az Unióban a gazdasági folyamatokat, valamint azt, hogy a gazdaságpolitikák megfelelnek-e a (2) bekezdésben említett átfogó iránymutatásoknak, és erről rendszeresen átfogó értékelést készít.
E többoldalú felügyelet céljából a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a gazdaságpolitikájuk terén hozott fontos intézkedéseikről, valamint az általuk szükségesnek tartott egyéb adatokról.
(4) Ha a (3) bekezdésben említett eljárásban megállapításra kerül, hogy egy tagállam gazdaságpolitikája nem felel meg a (2) bekezdésben említett átfogó iránymutatásoknak, vagy veszélyeztetheti a gazdasági és monetáris unió megfelelő működését, a Bizottság az érintett tagállamot figyelmeztetésben részesítheti. A Tanács, a Bizottság ajánlása alapján, megteheti a szükséges ajánlásokat az érintett tagállamnak. A Tanács a Bizottság javaslata alapján úgy határozhat, hogy ajánlásait nyilvánosságra hozza.
Ennek a bekezdésnek az alkalmazásában a Tanács az érintett tagállamot képviselő tanácsi tag szavazatát figyelmen kívül hagyva jár el.
A Tanács többi tagja minősített többségét a 238. cikk (3) bekezdése a) pontjának megfelelően kell meghatározni.
(5) A Tanács elnöke és a Bizottság jelentést tesz az Európai Parlamentnek a többoldalú felügyelet eredményeiről. Amennyiben a Tanács ajánlásait nyilvánosságra hozta, a Tanács elnökét fel lehet kérni arra, hogy jelenjen meg az Európai Parlament hatáskörrel rendelkező bizottsága előtt.
(6) Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben részletes szabályokat állapíthat meg a (3) és (4) bekezdésben említett többoldalú felügyeleti eljárásra vonatkozóan.
122. cikk[158]
(az EKSz. korábbi 100. cikke)
(1)[159] A Tanács, a Szerződésekben előírt egyéb eljárások sérelme nélkül, a Bizottság javaslata alapján, a tagállamok közötti szolidaritás szellemében határozhat a gazdasági helyzetnek megfelelő intézkedésekről, különösen ha egyes termékekkel való ellátásban – ideértve különösképpen az energia területét – súlyos nehézségek merülnek fel.
(2)[160] Ha egy tagállam természeti csapások vagy általa nem befolyásolható rendkívüli események folytán nehézségekkel küzd, vagy súlyos nehézségek komoly veszélye áll fenn, a Tanács a Bizottság javaslata alapján az érintett tagállamnak bizonyos feltételek mellett uniós pénzügyi támogatást nyújthat. A Tanács elnöke a meghozott határozatról tájékoztatja az Európai Parlamentet.
123. cikk[161]
(az EKSz. korábbi 101. cikke)
(1)[162] Az Európai Központi Bank, illetve a tagállamok központi bankjai (a továbbiakban: nemzeti központi bankok) nem nyújthatnak folyószámlahitelt vagy bármely más hitelt az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok, a tagállamok központi kormányzata, regionális vagy helyi közigazgatási szervei, közjogi testületei, egyéb közintézményei vagy közvállalkozásai részére, továbbá ezektől közvetlenül nem vásárolhatnak adósságinstrumentumokat.
(2)[163] Az (1) bekezdés nem alkalmazható a köztulajdonban lévő hitelintézetekre, amelyeket a jegybanki pénzkínálat vonatkozásában a nemzeti központi bankoknak és az Európai Központi Banknak a magántulajdonban lévő hitelintézetekkel azonos elbánásban kell részesíteniük.
124. cikk[164]
(az EKSz. korábbi 102. cikke)
Tilos minden olyan intézkedés, amely nem prudenciális megfontoláson alapul, és amely az Unió intézményeinek, szerveinek, vagy hivatalainak a tagállamok központi kormányzatának, regionális vagy helyi közigazgatási szerveinek, közjogi testületeinek, egyéb közintézményeinek vagy közvállalkozásainak kiváltságos hozzáférést biztosít a pénzügyi szervezetekhez.
125. cikk[165]
(az EKSz. korábbi 103. cikke)
(1)[166] Az Unió nem felel a tagállamok központi kormányzatának, regionális vagy helyi közigazgatási szerveinek, közjogi testületeinek, egyéb közintézményeinek vagy közvállalkozásainak kötelezettségeiért, és nem vállalja át azokat; ez nem sértheti a valamely meghatározott projekt közös megvalósítására vonatkozó kölcsönös pénzügyi garanciákat. A tagállamok nem felelnek egy másik tagállam központi kormányzatának, regionális vagy helyi közigazgatási szerveinek, közjogi testületeinek, egyéb közintézményeinek vagy közvállalkozásainak kötelezettségeiért, és nem vállalják át azokat; ez nem sértheti a valamely meghatározott projekt közös megvalósítására vonatkozó kölcsönös pénzügyi garanciákat.
(2)[167] A Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően szükség esetén meghatározhatja a 123. és a 124. cikkben, valamint ebben a cikkben előírt tilalmak alkalmazásával kapcsolatos fogalmakat
126. cikk[168]
(az EKSz. korábbi 104. cikke)
(1) A tagállamok kerülik a túlzott költségvetési hiányt.
(2) A Bizottság figyelemmel kíséri a tagállamok költségvetési helyzetének, államadósság-állományának alakulását a jelentős mértékű eltérések feltárása érdekében. Különösen a költségvetési fegyelem betartását vizsgálja az alábbi két kritérium alapján:
a) a tervezett vagy tényleges költségvetési hiánynak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya túllép-e egy meghatározott referenciaértéket, kivéve ha:
- az arány jelentős mértékben és folyamatosan csökkent, és elért egy, a referenciaértékhez közeli szintet; vagy
- a referenciaérték túllépése csak kivételes és átmeneti, és az arány közel marad a referenciaértékhez;
b) az államadósságnak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya túllép-e egy meghatározott referenciaértéket, kivéve ha az arány elegendő mértékben csökken, és kielégítő ütemben közelít a referenciaértékhez.
A referenciaértékeket a Szerződésekhez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv határozza meg.
(3) Ha egy tagállam nem felel meg az egyik vagy mindkét kritériummal kapcsolatos követelményeknek, a Bizottság erről jelentést készít. A Bizottság jelentése figyelembe veszi, hogy a költségvetési hiány meghaladja-e az állami beruházások kiadásait, valamint minden egyéb érdemleges tényezőt, beleértve a tagállam középtávú gazdasági és költségvetési helyzetét.
A Bizottság jelentést készíthet akkor is, ha a kritériumokkal kapcsolatos követelmények teljesítésétől függetlenül azon a véleményen van, hogy egy tagállamban túlzott hiány kialakulásának veszélye áll fenn.
(4) A Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményezi a Bizottság jelentését.
(5) Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy tagállamban túlzott hiány áll fenn vagy következhet be, erről véleményt küld az érintett tagállamnak, amelyről tájékoztatja a Tanácsot.
(6) A Tanács, a Bizottság javaslata alapján és az érintett tagállam esetleges észrevételeit figyelembe véve, egy általános értékelést követően határoz arról, hogy fennáll-e túlzott hiány.
(7) Ha a (6) bekezdésnek megfelelően a Tanács túlzott hiányt állapít meg, a Bizottság ajánlása alapján késedelem nélkül ajánlásokat fogad el az érintett tagállamra vonatkozóan azzal a céllal, hogy az ezt az állapotot meghatározott időn belül szüntesse meg. A (8) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel, ezek az ajánlások nem hozhatók nyilvánosságra.
(8) Ha a Tanács megállapítja, hogy ajánlásait a meghatározott időn belül nem követte eredményes intézkedés, azokat nyilvánosságra hozhatja.
(9) Ha a Tanács ajánlásainak egy tagállam továbbra sem tesz eleget, a Tanács úgy határozhat, hogy a tagállamot felszólítja arra, hogy meghatározott időn belül hozzon intézkedéseket a hiány olyan mértékű csökkentésére, amelyet a Tanács a helyzet orvoslásához szükségesnek ítél.
Ilyen esetben a Tanács kérheti az érintett tagállamtól, hogy egy meghatározott ütemezés szerint jelentéseket nyújtson be annak érdekében, hogy a Tanács felülvizsgálhassa a tagállam kiigazításra irányuló erőfeszítéseit.
(10) A 258. és a 259. cikkben biztosított eljárás-indítási jog e cikk (1)–(9) bekezdésének keretei között nem gyakorolható.
(11) Mindaddig, amíg egy tagállam nem tesz eleget a (9) bekezdés szerinti határozatnak, a Tanács a következő intézkedések közül egynek vagy többnek az alkalmazásáról vagy adott esetben megszigorításáról dönthet:
- megköveteli, hogy az érintett tagállam a kötvények és értékpapírok kibocsátását megelőzően a Tanács által meghatározandó további adatokat hozzon nyilvánosságra;
- felkéri az Európai Beruházási Bankot, hogy vizsgálja felül hitelezési politikáját az érintett tagállam vonatkozásában;
- megköveteli, hogy az érintett tagállam megfelelő mértékű, nem kamatozó letétet helyezzen el az Uniónál mindaddig, amíg a Tanács megítélése szerint nem történt meg a túlzott hiány kiigazítása;
- megfelelő mértékű pénzbírságokat szab ki.
A Tanács elnöke a határozatokról tájékoztatja az Európai Parlamentet.
(12) A Tanács hatályon kívül helyezi a (6)–(9) és a (11) bekezdésben említett határozatok vagy ajánlások valamelyikét vagy mindegyikét annyiban, amennyiben a Tanács megítélése szerint az érintett tagállamban megtörtént a túlzott hiány kiigazítása. Amennyiben a Tanács előzőleg ajánlásokat hozott nyilvánosságra, a (8) bekezdés szerinti határozat hatályon kívül helyezését követően nyilvános közleményben állapítja meg, hogy az érintett tagállamban megszűnt a túlzott hiány.
(13) A (8), (9), (11) és (12) bekezdésben említett határozatok és ajánlások elfogadásakor a Tanács a Bizottság ajánlása alapján jár el.
A (6)–(9), (11) és (12) bekezdésben említett intézkedések elfogadásakor a Tanács az érintett tagállamot képviselő tanácsi tag szavazatát figyelmen kívül hagyva jár el.
A Tanács többi tagja minősített többségét a 238. cikk (3) bekezdése a) pontjának megfelelően kell meghatározni.
(14) Az ebben a cikkben leírt eljárás végrehajtására vonatkozó további rendelkezéseket a Szerződésekhez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv határozza meg.
A Tanács az Európai Parlamenttel, valamint az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően, különleges jogalkotási eljárás keretében egyhangúlag fogadja el az említett jegyzőkönyv helyébe lépő megfelelő rendelkezéseket.
E bekezdés egyéb rendelkezéseire is figyelemmel, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően meghatározza az említett jegyzőkönyv rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó szabályokat és fogalmakat.
2. FEJEZET
MONETÁRIS POLITIKA
127. cikk[169]
(az EKSz. korábbi 105. cikke)
(1)[170] A Központi Bankok Európai Rendszerének (a továbbiakban: KBER) elsődleges célja az árstabilitás fenntartása. Az árstabilitási cél veszélyeztetése nélkül a KBER támogatja az Unión belüli általános gazdaságpolitikát azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében megállapított uniós célkitűzések megvalósításához. A KBER a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban tevékenykedik, ezáltal elősegítve az erőforrások hatékony elosztását és tiszteletben tartva a 119. cikkben meghatározott alapelveket.
(2) A KBER alapvető feladatai a következők:
- az Unió monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása;[171]
- devizaműveletek végzése a 219. cikk rendelkezéseinek megfelelően;[172]
- a tagállamok hivatalos devizatartalékainak tartása és kezelése;
- a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása.
(3) A (2) bekezdés harmadik francia bekezdése nem érinti a devizában tartott technikai egyenlegeknek a tagállamok kormányai által történő tartását és kezelését.
(4)[173] Az Európai Központi Bankkal konzultálni kell:
- a hatáskörébe tartozó valamennyi uniós jogi aktusra irányuló javaslattal kapcsolatban;
- a nemzeti hatóságok részéről az EKB hatáskörébe tartozó valamennyi jogszabálytervezettel kapcsolatban a Tanács által a 129. cikk (4) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően meghatározott kereteken belül és feltételek mellett.
Az Európai Központi Bank a hatáskörébe tartozó területeken véleményt terjeszthet a megfelelő uniós intézmények, szervek és hivatalok, illetve a nemzeti hatóságok elé.
(5) A KBER támogatja a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a hitelintézetek prudenciális felügyeletére és a pénzügyi rendszer stabilitására vonatkozó politikáik zavartalan megvalósításában.
(6)[174] Az Európai Parlamenttel és az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag eljárva elfogadott rendeletekben az Európai Központi Bankot a hitelintézetek és – a biztosítóintézetek kivételével – az egyéb pénzügyi szervezetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatban külön feladatokkal bízhatja meg.
128. cikk[175]
(az EKSz. korábbi 106. cikke)
(1)[176] Az Unión belül kizárólag az Európai Központi Bank jogosult eurobankjegyek kibocsátásának az engedélyezésére. Ilyen bankjegyek kibocsátására az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok jogosultak. Kizárólag az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok által kibocsátott bankjegyek minősülnek törvényes fizetőeszköznek az Unión belül.
(2)[177] A tagállamok euroérméket bocsáthatnak ki az Európai Központi Bank által jóváhagyott mennyiségben. A Tanács a Bizottság javaslata alapján, valamint az Európai Parlamenttel és az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően intézkedéseket fogadhat el, hogy az Unión belüli zavartalan forgalomhoz szükséges mértékben harmonizálják minden forgalomba hozatalra szánt pénzérme címletét és műszaki előírásait.
129. cikk[178]
(az EKSz. korábbi 107. cikke)
(1) A KBER-t az Európai Központi Bank döntéshozó szervei, a Kormányzótanács és az Igazgatóság irányítják.
(2) A Központi Bankok Európai Rendszerének és az Európai Központi Banknak az alapokmányát (a továbbiakban: a KBER és az EKB alapokmánya) a Szerződésekhez csatolt jegyzőkönyv állapítja meg.
(3) A KBER és az EKB alapokmánya 5.1., 5.2., 5.3., 17., 18., 19.1., 22., 23., 24., 26., 32.2., 32.3., 32.4., és 32.6. cikkét, valamint 33.1. cikkének a) pontját és 36. cikkét rendes jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlament és a Tanács módosíthatja. Az Európai Parlament és a Tanács vagy az Európai Központi Bank ajánlása alapján és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően, vagy a Bizottság javaslata alapján és az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően jár el.
(4) A Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel és az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően, illetve az Európai Központi Bank ajánlása alapján, az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően, fogadja el a KBER és az EKB alapokmányának 4., 5.4., 19.2., 20., 28.1., 29.2., 30.4. és 34.3. cikkében említett rendelkezéseket.
130. cikk[179]
(az EKSz. korábbi 108. cikke)
A Szerződések és a KBER és az EKB alapokmánya által rájuk ruházott hatáskörök gyakorlása, valamint az ilyen feladatok és kötelezettségek végrehajtása során sem az Európai Központi Bank, sem a nemzeti központi bankok, sem döntéshozó szerveik valamely tagja nem kérhet vagy fogadhat el utasítást az uniós intézményektől, szervektől vagy hivataloktól, a tagállamok kormányaitól vagy bármely egyéb szervtől. Az uniós intézmények, szervek és hivatalok, valamint a tagállamok kormányai kötelezettséget vállalnak arra, hogy tiszteletben tartják ezt az elvet, és nem kísérlik meg az Európai Központi Bank vagy a nemzeti központi bankok döntéshozó szervei tagjainak befolyásolását feladataik ellátása során.
131. cikk[180]
(az EKSz. korábbi 109. cikke)
Valamennyi tagállam biztosítja, hogy nemzeti jogszabályai – nemzeti központi bankjának statútumát is beleértve – összeegyeztethetők legyenek a Szerződésekkel és a KBER és az EKB alapokmányával.
132. cikk[181]
(az EKSz. korábbi 110. cikke)
(1) A KBER-re bízott feladatok teljesítése érdekében az Európai Központi Bank a Szerződések rendelkezéseinek megfelelően és a KBER és az EKB alapokmányában megállapított feltételek mellett
- rendeleteket alkot a KBER és az EKB alapokmánya 3.1. cikkének első francia bekezdésében, 19.1. cikkében, 22. cikkében és 25.2. cikkében meghatározott feladatok végrehajtásához szükséges mértékben, valamint a Tanácsnak a 129. cikk (4) bekezdésében említett jogi aktusaiban megállapítandó esetekben;
- meghozza a Szerződések és a KBER és az EKB alapokmánya értelmében a KBER-re ruházott feladatok végrehajtásához szükséges határozatokat;
- ajánlásokat tesz és véleményeket ad.
(2) Az Európai Központi Bank úgy határozhat, hogy határozatait, ajánlásait és véleményeit nyilvánosságra hozza.
(3) A 129. cikk (4) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően a Tanács által meghatározott kereteken belül és feltételek mellett az Európai Központi Bank pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot szabhat ki azokra a vállalkozásokra, amelyek nem tesznek eleget a rendeleteiből és határozataiból fakadó kötelezettségeknek.
133. cikk[182]
Az Európai Központi Bankra ruházott hatáskörök sérelme nélkül az euro közös pénzként történő alkalmazásához szükséges intézkedéseket rendes jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlament és a Tanács állapítja meg. Ezeket az intézkedéseket az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően lehet elfogadni.
3. FEJEZET
INTÉZMÉNYI RENDELKEZÉSEK
134. cikk[183]
(az EKSz. korábbi 114. cikke)
(1) A tagállamok politikáinak a belső piac működéséhez szükséges legteljesebb mértékű összehangolásának elősegítése érdekében létrejön a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság.
(2) A Gazdasági és Pénzügyi Bizottság a következő feladatokat látja el:
- a Tanács vagy a Bizottság kérésére, illetve saját kezdeményezésére véleményt ad ezen intézmények részére;
- figyelemmel kíséri a tagállamok és az Unió gazdasági és pénzügyi helyzetét és rendszeresen jelentést készít erről a Tanács és a Bizottság részére, különös tekintettel a harmadik országokkal és a nemzetközi intézményekkel fennálló pénzügyi kapcsolatokra;
- a 240. cikk sérelme nélkül hozzájárul a Tanácsnak az 66., 75. cikkben, a 121. cikk (2), (3), (4) és (6) bekezdésében, a 122., 124., 125., 126. cikkben, a 127. cikk (6) bekezdésében, a 128. cikk (2) bekezdésében, a 129. cikk (3) és (4) bekezdésében, a 138 cikkben, a 140. cikk (2) és (3) bekezdésében, a 143., 144. cikk (2) és (3) bekezdésében, valamint a 219. cikkben említett munkája előkészítéséhez, és ellátja a Tanács által ráruházott egyéb tanácsadói és előkészítő feladatokat;
- évente legalább egyszer megvizsgálja a Szerződések és a Tanács által elfogadott intézkedések alkalmazásának eredményeként a tőkemozgás és a fizetési műveletek szabadsága tekintetében előálló helyzetet; a vizsgálat kiterjed a tőkemozgással és fizetési műveletekkel kapcsolatos összes intézkedésre; e vizsgálat eredményéről a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság jelentést tesz a Bizottság és a Tanács részére.
Minden egyes tagállam, a Bizottság és az Európai Központi Bank legfeljebb két-két tagot nevez ki a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságba.
(3) A Tanács a Bizottság javaslata alapján, valamint az Európai Központi Bankkal és az e cikkben említett bizottsággal folytatott konzultációt követően meghatározza a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság összetételére vonatkozó részletes rendelkezéseket. A Tanács elnöke erről a határozatról tájékoztatja az Európai Parlamentet.
(4) A (2) bekezdésben meghatározott feladatokon túl, amennyiben és amíg vannak olyan tagállamok, amelyek a 139. cikk alapján eltéréssel rendelkeznek, a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság figyelemmel kíséri az ilyen tagállamok monetáris és pénzügyi helyzetét, valamint általános fizetési rendszerét, és ezekről rendszeresen jelentést készít a Tanács és a Bizottság számára.
135. cikk[184]
(az EKSz. korábbi 115. cikke)
A 121. cikk (4) bekezdésének, a 126. cikknek – kivéve a (14) bekezdését —, a 140. cikk (1) bekezdésének, a 138. cikknek, a 140. cikk (2) bekezdése első albekezdésének és a 140. cikk (3) bekezdésének, valamint a 219. cikknek a hatálya alá tartozó ügyekben a Tanács vagy egy tagállam kérheti a Bizottságot, hogy szükség szerint ajánlásokat vagy javaslatokat tegyen. A Bizottság megvizsgálja ezt a kérelmet, és következtetéseit haladéktalanul benyújtja a Tanácsnak.
4. FEJEZET[185]
AZON TAGÁLLAMOKRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK, AMELYEK PÉNZNEME AZ EURO
136. cikk
(1) A gazdasági és monetáris unió megfelelő működésének biztosítása érdekében és a Szerződések vonatkozó rendelkezéseivel összhangban a Tanács a 121. és a 126. cikkben meghatározott eljárások közül a vonatkozó eljárással összhangban – kivéve a 126. cikk (14) bekezdésében említett eljárást – intézkedéseket fogad el azon tagállamokra vonatkozóan, amelyek pénzneme az euro:
a) ezen tagállamokban a költségvetési fegyelem és a költségvetési felügyelet összehangolásának erősítésére,
b) gazdaságpolitikai iránymutatások megállapítására ezen tagállamokra vonatkozóan, biztosítva egyúttal ezeknek az Unió egészére vonatkozóan elfogadott iránymutatásokkal való összeegyeztethetőségét és felügyeletét.
(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedések elfogadásakor a Tanácsnak csak azok a tagjai vesznek részt a szavazásban, akik azon tagállamokat képviselik, amelyek pénzneme az euro.
Az említett tagok minősített többségét a 238. cikk (3) bekezdése a) pontjának megfelelően kell meghatározni.
(3)[186] Azon tagállamok, amelyek pénzneme az euro, stabilizációs mechanizmust hozhatnak létre, amelyet akkor hoznak működésbe, ha ez nélkülözhetetlen az euroövezet egésze stabilitásának megőrzése érdekében. A mechanizmus keretében igényelt pénzügyi segítségnyújtásra szigorú feltételek fognak vonatkozni.
137. cikk[187]
Az azon tagállamok minisztereinek találkozóira vonatkozó szabályokat, amelyek pénzneme az euro, az eurocsoportról szóló jegyzőkönyv állapítja meg.
138. cikk
(az EKSz. korábbi 111. cikkének (4) bekezdése)
(1) Annak érdekében, hogy az eurónak a nemzetközi pénzrendszerben elfoglalt helyét biztosítsa, a Tanács a Bizottság javaslata alapján határozatban állapítja meg a gazdasági és monetáris unió szempontjából különösen jelentős ügyekben a nemzetközi pénzügyi intézményekben és konferenciákon képviselendő közös álláspontokat. A Tanács az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően határoz.
(2) A Tanács a Bizottság javaslata alapján megfelelő intézkedéseket fogadhat el a nemzetközi pénzügyi szervezetekben és konferenciákon való egységes képviselet biztosítása céljából. A Tanács az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően határoz.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett intézkedések elfogadásakor a Tanácsnak csak azok a tagjai vesznek részt a szavazásban, akik azokat a tagállamokat képviselik, amelyek pénzneme az euro.
Az említett tagok minősített többségét a 238. cikk (3) bekezdése a) pontjának megfelelően kell meghatározni.
5. FEJEZET[188]
ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
139. cikk[189]
(1) Azoknak a tagállamoknak a megjelölése, amelyek vonatkozásában a Tanács nem határozott úgy, hogy teljesítik az euro bevezetéséhez szükséges feltételeket, a továbbiakban "eltéréssel rendelkező tagállam".
(2) Az eltéréssel rendelkező tagállamokra a Szerződések alábbi rendelkezései nem alkalmazhatók:
a) az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások azon részeinek elfogadása, amelyek általános jelleggel az euroövezetre vonatkoznak (121. cikk, (2) bekezdés),
b) a túlzott hiány orvoslására vonatkozó kényszerítő eszközök (126. cikk, (9) és (11) bekezdés),
c) a KBER célkitűzései és feladatai (127. cikk, (1), (2), (3) és (5) bekezdés),
d) az euro kibocsátása (128. cikk),
e) az Európai Központi Bank jogi aktusai (132. cikk),
f) az euro alkalmazására vonatkozó intézkedések (133. cikk),
g) a monetáris megállapodások és az egyéb árfolyam-politikai intézkedések (219. cikk),
h)[190] az Európai Központi Bank Igazgatósága tagjainak kinevezése (283. cikk, (2) bekezdés),
i) a gazdasági és monetáris unió szempontjából különösen jelentős ügyekben a nemzetközi pénzügyi intézményekben és konferenciákon képviselendő közös álláspontot meghatározó határozatok (138. cikk (1) bekezdés),
j) a nemzetközi pénzügyi intézményekben és konferenciákon való egységes képviselet biztosítására irányuló intézkedések (138. cikk (2) bekezdés).
Ennek megfelelően az a)–j) pontban hivatkozott cikkekben "tagállamok" alatt azokat a tagállamokat kell érteni, amelyek pénzneme az euro.
(3) A KBER és az EKB alapokmányának IX. fejezetével összhangban az eltéréssel rendelkező tagállamokat és azok nemzeti központi bankjait nem illetik meg a KBER keretében biztosított jogok, és nem terhelik az ott megállapított kötelezettségek.
(4) A Tanács eltéréssel rendelkező tagállamokat képviselő tagjainak szavazati jogát fel kell függeszteni a (2) bekezdésben felsorolt cikkekben említett intézkedéseknek a Tanács által történő elfogadásakor, továbbá a következő esetekben:
a) a többoldalú felügyelet keretén belül azon tagállamoknak címzett ajánlások esetén – ideértve a stabilitási programokra és figyelmeztetésekre vonatkozóakat is –, amelyek pénzneme az euro (121. cikk (4) bekezdés),
b) a túlzott hiányra vonatkozó olyan intézkedések esetén, amelyek azon tagállamokra vonatkoznak, amelyek pénzneme az euro (126. cikk (6), (7), (8), (12) és (13) bekezdés).
A Tanács többi tagja minősített többségét a 238. cikk (3) bekezdése a) pontjának megfelelően kell meghatározni.
140. cikk[191]
(az EKSz. korábbi 121. cikkének (1) bekezdése, 122 cikke (2) bekezdésének második mondata és 123. cikkének (5) bekezdése)
(1) A Bizottság és az Európai Központi Bank legalább kétévente egyszer, illetve valamely eltéréssel rendelkező tagállam kérelmére jelentést tesz a Tanácsnak az eltéréssel rendelkező tagállamok által a gazdasági és monetáris unió megvalósítására vonatkozó kötelezettségeik teljesítésében megtett előrehaladásról. Ezek a jelentések kiterjednek annak vizsgálatára is, hogy ezen tagállamok nemzeti jogszabályai – nemzeti központi bankjaik statútumait is beleértve – összeegyeztethetőek-e a 130. és 131. cikkel és a KBER és az EKB alapokmányával. A jelentések vizsgálják továbbá a fenntartható konvergencia magas fokának elérését, elemezve, hogy a tagállamok milyen mértékben feleltek meg a következő kritériumoknak:
- az árstabilitás magas fokának elérése; ez olyan inflációs ráta esetén áll fenn, amely közel esik az árstabilitás tekintetében legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállaméhoz;
- az állam pénzügyi helyzetének fenntarthatósága; ezt olyan költségvetési egyenleg elérése mutatja, amely nem rendelkezik a 126. cikk (6) bekezdése értelmében vett túlzott hiánnyal;
- az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusa által előírt normál ingadozási sávok betartása legalább két évig anélkül, hogy az euróval szemben leértékelésre kerülne sor;
- az eltéréssel rendelkező tagállam által elért konvergencia és a tagállamnak az árfolyam-mechanizmusban való részvételének fenntarthatósága, ami a hosszútávú kamatszintben tükröződik.
Az e bekezdésben említett négy kritériumot és azt az időtartamot, amelyen keresztül azokat be kell tartani, a Szerződésekhez csatolt jegyzőkönyv határozza meg részletesen. A Bizottság és az Európai Központi Bank jelentései figyelembe veszik a piacok integrációjának eredményeit, a folyó fizetési mérleg helyzetét és alakulását, továbbá a fajlagos bérköltségek alakulását és az egyéb árindexeket is.
(2)[192] A Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt és az Európai Tanácsban folytatott vitát követően határoz arról, hogy mely eltéréssel rendelkező tagállamok teljesítik a szükséges feltételeket az (1) bekezdésben megállapított szempontok alapján, és az érintett tagállamokra vonatkozó eltérést megszünteti.
A Tanács az azon tagállamait képviselő tagjai minősített többséggel elfogadott ajánlásának kézhezvételét követően határoz, amelyek pénzneme az euro. Ezek a tagok a Bizottság javaslatának a Tanács által történő kézhezvételét követő hat hónapon belül határoznak.
A második albekezdésben említett tagok minősített többségét a 238. cikk (3) bekezdése a) pontjának megfelelően kell meghatározni.
(3) Ha a (2) bekezdésben megállapított eljárásnak megfelelően az eltérés megszüntetéséről határoztak, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően az érintett tagállam és azon tagállamok egyhangú határozatával, amelyek pénzneme az euro, visszavonhatatlanul rögzíti azt az átváltási arányt, amelyen az euro az érintett tagállam valutájának helyébe lép, és meghozza az eurónak mint közös valutának az érintett tagállamban történő bevezetéséhez szükséges egyéb intézkedéseket.
141. cikk[193]
(az EKSz. korábbi 123. cikkének (3) bekezdése és 117. cikke (2) bekezdésének első öt francia bekezdése)
(1) Amennyiben és amíg vannak eltéréssel rendelkező tagállamok, a 129. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, az Európai Központi Bank harmadik döntéshozó szerveként fel kell állítani a KBER és az EKB alapokmányának 44. cikkében említett Általános Tanácsot.
(2) Amennyiben és amíg vannak eltéréssel rendelkező tagállamok, az Európai Központi Bank ezen tagállamok tekintetében:
- erősíti a nemzeti központi bankok közötti együttműködést;
- erősíti a tagállamok monetáris politikáinak összehangolását az árstabilitás biztosítása céljából;
- felügyeli az árfolyam-mechanizmus működését;
- konzultációkat tart a nemzeti központi bankok hatáskörébe tartozó, a pénzügyi szervezetek és piacok stabilitását érintő kérdésekben;
- ellátja az Európai Monetáris Együttműködési Alap egykori feladatait, amelyeket a későbbiekben az Európai Monetáris Intézet vett át.
142. cikk[194]
(az EKSz. korábbi 124. cikkének (1) bekezdése)
Az eltéréssel rendelkező tagállamok a tagállamok árfolyam-politikájukat közös érdekű ügyként kezelik. Eközben a tagállamok figyelembe veszik az árfolyam-mechanizmus keretén belüli együttműködés terén szerzett tapasztalatokat.
143. cikk[195]
(az EKSz. korábbi 119. cikke)
(1) Ha egy eltéréssel rendelkező tagállam a fizetési mérlege tekintetében a fizetési mérleg egészének egyensúlyhiányából vagy a rendelkezésére álló deviza típusából adódóan nehézségekkel küzd vagy ilyen nehézségek bekövetkezése komolyan fenyegeti, és ezek a nehézségek alkalmasak különösen a belső piac működésének vagy a közös kereskedelempolitika megvalósításának veszélyeztetésére, a Bizottság haladéktalanul megvizsgálja az érintett állam helyzetét és azokat az intézkedéseket, amelyeket ez az állam a Szerződések rendelkezéseinek megfelelően minden rendelkezésére álló eszközzel megtett vagy megtehet. A Bizottság megjelöli, hogy milyen intézkedések megtételét javasolja az érintett államnak.
Ha az eltéréssel rendelkező tagállam által hozott és a Bizottság által javasolt intézkedések elégtelennek bizonyulnak a felmerült vagy fenyegető nehézségek leküzdéséhez, a Bizottság a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal folytatott konzultációt követően kölcsönös segítségnyújtásra és ehhez megfelelő módszerekre tesz javaslatot a Tanácsnak.
A Bizottság rendszeresen tájékoztatja a Tanácsot a helyzetről és annak alakulásáról.
(2) A Tanács ilyen kölcsönös segítséget nyújt; irányelveket vagy határozatokat fogad el, amelyek meghatározzák az ilyen segítségnyújtás feltételeit és részleteit. A kölcsönös segítségnyújtás megvalósulhat:
a) összehangolt fellépés útján olyan más nemzetközi szervezetek irányába vagy keretében, amelyekhez az eltéréssel rendelkező tagállamok fordulhatnak;
b) olyan intézkedések útján, amelyek a kereskedelem eltérülésének elkerüléséhez szükségesek, ha a nehézségekkel küzdő, eltéréssel rendelkező tagállam harmadik országokkal szemben mennyiségi korlátozásokat tart fenn vagy vezet be újra;
c) más tagállamok által nyújtott korlátozott mértékű hitelek útján, amihez ezek egyetértése szükséges.
(3) Ha a Tanács nem adja meg a Bizottság által ajánlott kölcsönös segítségnyújtást, vagy ha a kölcsönös segítségnyújtás és a meghozott intézkedések nem elégségesek, a Bizottság felhatalmazza a nehézségekkel küzdő, eltéréssel rendelkező tagállamot arra, hogy védintézkedéseket tegyen, amelyek feltételeit és részletes szabályait a Bizottság határozza meg.
A Tanács visszavonhatja ezt a felhatalmazást, illetve megváltoztathatja annak feltételeit és részletes szabályait.
144. cikk[196]
(az EKSz. korábbi 120. cikke)
(1) Ha hirtelen fizetésimérleg-válság lép fel, és a 143. cikk (2) bekezdése szerinti határozat meghozatalára haladéktalanul nem kerül sor, az eltéréssel rendelkező tagállam elővigyázatosságból megteheti a szükséges védintézkedéseket. Ezek az intézkedések csak a lehető legkisebb zavart okozhatják a belső piac működésében, és nem haladhatják meg a hirtelen felmerült nehézségek orvoslásához feltétlenül szükséges mértéket.
(2) A Bizottságot és a többi tagállamot az ilyen védintézkedésekről legkésőbb azok hatálybalépésének időpontjában tájékoztatni kell. A Bizottság javaslatot tehet a Tanácsnak a 143. cikk szerinti kölcsönös segítségnyújtásra.
(3) A Bizottság ajánlását és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal folytatott konzultációt követően a Tanács határozhat arról, hogy az érintett tagállam módosítsa, függessze fel vagy törölje el a fent említett védintézkedéseket.
IX. CÍM[197]
FOGLALKOZTATÁS
145. cikk[198]
(az EKSz. korábbi 125. cikke)
A tagállamok és az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében meghatározott célkitűzések megvalósítása érdekében e címnek megfelelően egy összehangolt stratégia kialakítására törekednek a foglalkoztatás, és különösen a szakképzett, képzett és alkalmazkodásra képes munkaerő, valamint a gazdasági változásokra reagálni képes munkaerőpiacok fejlesztése terén.
146. cikk[199]
(az EKSz. korábbi 126. cikke)
(1) A tagállamok foglalkoztatáspolitikájuk révén hozzájárulnak a 145. cikkben említett célkitűzések eléréséhez olyan módon, amely összhangban áll a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikájának a 121. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott átfogó iránymutatásaival.
(2) A tagállamok a szociális partnerek kötelezettségeire vonatkozó nemzeti gyakorlat figyelembevételével közös érdekű ügynek tekintik a foglalkoztatás előmozdítását, és az ilyen irányú fellépésüket a Tanácsban a 148. cikk rendelkezéseinek megfelelően összehangolják.
147. cikk[200]
(az EKSz. korábbi 127. cikke)
(1)[201] Az Unió hozzájárul a foglalkoztatás magas szintjéhez azáltal, hogy bátorítja a tagállamok közötti együttműködést, támogatja és szükség esetén kiegészíti tevékenységüket. Ennek során tiszteletben tartja a tagállamok hatáskörét.
(2)[202] Az uniós politikák és intézkedések meghatározásánál és végrehajtásánál figyelembe kell venni a foglalkoztatás magas szintjének célkitűzését.
148. cikk[203]
(az EKSz. korábbi 128. cikke)
(1)[204] A Tanács és a Bizottság által készített együttes éves jelentés alapján az Európai Tanács évente megvizsgálja a foglalkoztatottság helyzetét az Unióban, és következtetéseket fogad el arra vonatkozóan.
(2) Az Európai Tanács következtetéseiből kiindulva a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal, a Régiók Bizottságával és a 150. cikkben említett Foglalkoztatási Bizottsággal folytatott konzultációt követően évente iránymutatásokat dolgoz ki, amelyeket a tagállamok foglalkoztatáspolitikájukban figyelembe vesznek. Ezeknek az iránymutatásoknak összhangban kell állniuk a 121. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott átfogó iránymutatásokkal.
(3) Minden tagállam éves jelentést nyújt be a Tanácsnak és a Bizottságnak azokról a főbb intézkedésekről, amelyeket a (2) bekezdésben említett foglalkoztatási iránymutatások fényében a foglalkoztatáspolitikája végrehajtása céljából hozott.
(4)[205] A Tanács a (3) bekezdésben említett jelentések alapján és a Foglalkoztatási Bizottság véleményének kézhezvételét követően a foglalkoztatási iránymutatások fényében évente megvizsgálja a tagállamok foglalkoztatáspolitikájának végrehajtását. A Tanács a Bizottság ajánlása alapján ajánlásokat tehet a tagállamok számára, amennyiben ezt a vizsgálat nyomán célszerűnek tartja.
(5)[206] A vizsgálat eredményei alapján a Tanács és a Bizottság együttes éves jelentést készít az Európai Tanács számára az Unió foglalkoztatási helyzetéről és a foglalkoztatási iránymutatások végrehajtásáról.
149. cikk[207]
(az EKSz. korábbi 129. cikke)
Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárás keretében és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal, valamint a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően ösztönző intézkedéseket fogadhat el, amelyek arra szolgálnak, hogy bátorítsák az együttműködést a tagállamok között és támogassák fellépésüket a foglalkoztatás terén olyan kezdeményezések révén, amelyek célja az információk és a bevált gyakorlatok cseréjének fejlesztése, összehasonlító elemzések és tanácsok szolgáltatása, valamint az innovatív megközelítések támogatása és a tapasztalatok kiértékelése, különösen kísérleti projektek útján.
Ezek az intézkedések nem foglalják magukban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek összehangolását.
150. cikk[208]
(az EKSz. korábbi 130. cikke)
A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyszerű többséggel létrehozza a tanácsadói jogkörrel rendelkező Foglalkoztatási Bizottságot annak érdekében, hogy elősegítse a tagállamok közötti koordinációt a foglalkoztatási és munkaerő-piaci politikák területén. A bizottság a következő feladatokat látja el:
- figyelemmel kíséri a foglalkoztatási helyzetet és a foglalkoztatáspolitikát a tagállamokban és az Unióban;
- a 240. cikk sérelme nélkül a Tanács vagy a Bizottság kérésére vagy saját kezdeményezésére véleményeket dolgoz ki, és hozzájárul a Tanács 148. cikkben említett tevékenységének előkészítéséhez.
Feladatának teljesítése során a bizottság konzultál a szociális partnerekkel.
Minden egyes tagállam és a Bizottság két-két bizottsági tagot nevez ki.
X. CÍM[209]
SZOCIÁLPOLITIKA[210]
151. cikk[211]
(az EKSz. korábbi 136. cikke)
Az alapvető szociális jogokat, többek között az 1961. október 18-án Torinóban aláírt Európai szociális chartában, valamint a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló 1989. évi közösségi chartában meghatározott jogokat szem előtt tartva, az Unió és a tagállamok célkitűzése a foglalkoztatás, az élet- és munkakörülmények javítása - lehetővé téve ezáltal a fejlődési folyamat fenntartása mellett ezek összehangolását -, a megfelelő szociális védelem, a szociális partnerek közötti párbeszéd és az emberi erőforrások fejlesztésének elősegítése a tartósan magas foglalkoztatás és a kirekesztés elleni küzdelem érdekében.
E célból az Unió és a tagállamok olyan intézkedéseket hajtanak végre, amelyek figyelembe veszik - különösen a szerződéses kapcsolatok terén - a nemzeti gyakorlatok sokszínűségét, valamint az Unió gazdasági versenyképessége fenntartásának szükségességét.
Úgy vélik, hogy ez a fejlődés nemcsak a szociális rendszerek összehangolását előnyben részesítő belső piac működéséből következik, hanem a Szerződésekben megállapított eljárásokból, valamint a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséből is.
152. cikk[212]
Az Unió az egyes nemzeti rendszerek különbözőségeinek figyelembevételével elismeri és támogatja a szociális partnerek uniós szintű szerepvállalását; önállóságuk tiszteletben tartása mellett elősegíti a szociális partnerek közötti párbeszédet.
A növekedésről és foglalkoztatásról szóló háromoldalú szociális csúcs hozzájárul a szociális párbeszéd folytatásához.
153. cikk[213]
(az EKSz. korábbi 137. cikke)
(1) A 151. cikkben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében az Unió támogatja és kiegészíti a tagállamok tevékenységeit a következő területeken:
a) különösen a munkakörnyezet javítása a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme érdekében;
b) munkafeltételek;
c) a munkavállalók szociális biztonsága és szociális védelme;
d) a munkavállalók védelme munkaviszonyuk megszüntetése esetén;
e) a munkavállalók tájékoztatása és véleményük meghallgatása;
f) a munkavállalók és munkaadók érdekeinek képviselete és kollektív védelme, beleértve – a (5) bekezdésre is figyelemmel – a vállalatvezetésben való részvételt;
g) az Unió területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatásának feltételei;
h) a munkaerőpiacról kirekesztett személyek beilleszkedésének lehetővé tétele a 166. cikk sérelme nélkül;
i) a férfiak és nők munkaerő-piaci esélyegyenlősége és az egyenlő munkahelyi bánásmód;
j) a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem;
k) a szociális védelmi rendszerek modernizálása a c) pontban foglaltak sérelme nélkül.
(2) Ennek érdekében az Európai Parlament és a Tanács
a) kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolását, olyan intézkedéseket fogadhat el, amelyek arra szolgálnak, hogy ösztönözzék az együttműködést a tagállamok között olyan kezdeményezések révén, amelyek célja az ismeretek gyarapítása, az információk és a bevált gyakorlatok cseréjének fejlesztése, az innovatív megközelítések támogatása és a tapasztalatok kiértékelése;
b) az (1) bekezdés a)–i) pontjában említett területeken irányelvek útján fokozatosan alkalmazandó minimumkövetelményeket fogadhat el, figyelembe véve az egyes tagállamokban fennálló feltételeket és műszaki szabályokat. Ezek az irányelvek nem írhatnak elő olyan közigazgatási, pénzügyi vagy jogi korlátozásokat, amelyek gátolnák a kis- és középvállalkozások alapítását és fejlődését.
Az Európai Parlament és a Tanács a Gazdasági és Szociális Bizottsággal, valamint a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően rendes jogalkotási eljárás keretében határoz.
Az (1) bekezdés c), d), f) és g) pontjában említett területeken különleges jogalkotási eljárás keretében eljárva a Tanács az Európai Parlamenttel és az említett bizottságokkal folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz.
A Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag úgy határozhat, hogy az (1) bekezdés d), f) és g) pontjára a rendes jogalkotási eljárást kell alkalmazni.
(3) A szociális partnereket együttes kérelmükre bármely tagállam megbízhatja a (2) bekezdés alapján elfogadott irányelvek, illetve – adott esetben – a 155. cikk rendelkezéseinek megfelelően elfogadott tanácsi határozatok végrehajtásával.
Ebben az esetben e tagállamnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy legkésőbb az irányelv vagy határozat átültetésének vagy végrehajtásának napjáig a szociális partnerek a szükséges intézkedéseket megállapodás útján bevezették, miközben minden szükséges intézkedést meg kell tennie annak érdekében, hogy az irányelv vagy a határozat által előírt eredmények elérését mindenkor biztosítani tudja.
(4) Az e cikk alapján elfogadott rendelkezések
- nem érinthetik a tagállamok azon jogát, hogy szociális biztonsági rendszerük alapelveit meghatározzák és nem érinthetik jelentősen e rendszerek pénzügyi egyensúlyát;
- nem akadályozhatják a tagállamokat abban, hogy olyan szigorúbb védintézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be, amelyek a Szerződésekkel összeegyeztethetőek.
(5) E cikk rendelkezései a díjazásra, az egyesülési jogra, a sztrájkjogra vagy a kizárás jogára nem alkalmazhatók.
154. cikk[214]
(az EKSz. korábbi 138. cikke)
(1)[215] A Bizottság feladata elősegíteni a szociális partnerek uniós szintű konzultációját, és megtenni minden szükséges intézkedést, hogy megkönnyítse a felek közötti párbeszédet a számukra nyújtott kiegyensúlyozott támogatás biztosításával.
(2)[216] E célból a Bizottság a szociálpolitika területére vonatkozó javaslatok benyújtása előtt konzultál a szociális partnerekkel az uniós fellépés lehetséges irányáról.
(3)[217] Ha az ilyen konzultációt követően a Bizottság uniós fellépést tart kívánatosnak, a tervezett javaslat tartalmáról konzultál a szociális partnerekkel. A szociális partnerek a Bizottsághoz véleményt vagy - adott esetben - ajánlást juttatnak el.
(4)[218] A (2) és (3) bekezdésben említett konzultációk alkalmával a szociális partnerek tájékoztathatják a Bizottságot arról, hogy a 155. cikkben említett eljárás megindítását igénylik. Ezen eljárás időtartama nem haladhatja meg a kilenc hónapot, kivéve ha az érintett szociális partnerek, valamint a Bizottság együttesen úgy határoznak, hogy azt meghosszabbítják.
155. cikk[219]
(az EKSz. korábbi 139. cikke)
(1)[220] A szociális partnerek közötti uniós szintű párbeszéd, amennyiben úgy kívánják, szerződéses kapcsolatokhoz, így megállapodásokhoz vezethet.
(2)[221] Az uniós szinten megkötött megállapodásokat a szociális partnerek és a tagállamok sajátos eljárásainak és gyakorlatának megfelelően, vagy pedig – a 153. cikk hatálya alá tartozó kérdésekben – az aláíró felek együttes kérelmére, a Tanács által a Bizottság javaslata alapján hozott határozattal kell végrehajtani. Erről az Európai Parlamentet tájékoztatni kell.
A Tanács egyhangúlag jár el, ha a kérdéses megállapodás egy vagy több, valamely olyan területre vonatkozó rendelkezést tartalmaz, amelyre nézve a 153. cikk (2) bekezdése értelmében egyhangúságra van szükség.
156. cikk[222]
(az EKSz. korábbi 140. cikke)
A 151. cikkben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében és a Szerződések egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, a Bizottság a szociális politikának az e fejezet hatálya alá tartozó minden területén ösztönzi a tagállamok együttműködését és megkönnyíti intézkedéseik összehangolását, különösen a következő területeken:
- foglalkoztatás;
- munkajog és munkafeltételek;
- alap- és magasabb szintű szakképzés;
- szociális biztonság;
- munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzése;
- munkahelyi egészségvédelem;
- egyesülési jog, valamint a munkaadók és munkavállalók közötti kollektív tárgyalások.
E célból a Bizottság a tagállamokkal szoros kapcsolatot tartva tanulmányokat készít, véleményeket ad és konzultációkat szervez mind a nemzeti szinten felmerülő, mind pedig a nemzetközi szervezetek érdeklődésére is számot tartó problémakörökben, különös tekintettel az iránymutatások és mutatók megállapítására, a bevált gyakorlatok cseréjének megszervezésére, valamint az időszakonkénti felülvizsgálat és kiértékelés szükséges elemeinek kialakítására irányuló kezdeményezésekre. Az Európai Parlamentet teljeskörűen tájékoztatni kell.[223]
Az e cikkben említett véleményeinek közreadását megelőzően a Bizottság konzultációt folytat a Gazdasági és Szociális Bizottsággal.
157. cikk[224]
(az EKSz. korábbi 141. cikke)
(1) Minden tagállam biztosítja annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak.
(2) E cikk alkalmazásában "díjazás" a rendes alap- vagy minimálbér, illetve illetmény, valamint minden egyéb olyan juttatás, amelyet a munkavállaló a munkáltatójától közvetlenül vagy közvetve, készpénzben vagy természetben a munkaviszonyára tekintettel kap.
A nemen alapuló megkülönböztetés nélküli egyenlő díjazás azt jelenti, hogy:
a) teljesítménybér esetén az azonos munkáért járó díjazást azonos mértékegység alapján állapítják meg;
b) időbér esetén azonos munkakörben azonos díjazás jár.
(3)[225] Az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárás keretében és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően intézkedéseket fogad el annak érdekében, hogy biztosítsa a férfiak és nők között az egyenlő esélyek és az egyenlő bánásmód elvének alkalmazását a foglalkoztatás és a munka területén, beleértve az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás alapelvét is.
(4) Annak érdekében, hogy ténylegesen biztosítsák a teljes egyenlőséget a férfiak és nők között a munka világában, az egyenlő bánásmód elve nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy bizonyos előnyöket nyújtó intézkedéseket tartsanak fenn vagy fogadjanak el abból a célból, hogy az alulreprezentált nem számára a szakmai tevékenységek folytatását megkönnyítsék, vagy hogy a szakmai előmenetelükben őket érő hátrányokat megakadályozzák vagy kiegyenlítsék.
158. cikk[226]
(az EKSz. korábbi 142. cikke)
A tagállamok törekednek arra, hogy fenntartsák a fizetett szabadságra vonatkozó szabályozási rendszerek fennálló egyenértékűségét.
159. cikk[227]
(az EKSz. korábbi 143. cikke)
A Bizottság évente jelentést készít a 151. cikk célkitűzéseinek megvalósításában elért előrehaladásról, beleértve az Unión belüli demográfiai helyzetet. Jelentését megküldi az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak.
160. cikk[228]
(az EKSz. korábbi 144. cikke)
A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyszerű többséggel létrehozza a tanácsadói jogkörrel rendelkező szociális védelemmel foglalkozó bizottságot annak érdekében, hogy a szociális védelmi politikák területén elősegítse az együttműködést a tagállamok között és a Bizottsággal. A bizottság a következő feladatokat látja el:
- figyelemmel kíséri a szociális helyzetet és a szociális védelmi politikák alakulását a tagállamokban és az Unióban;
- elősegíti az információk, a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok között, valamint a tagállamok és a Bizottság között;
- a 240. cikk sérelme nélkül a Tanács vagy a Bizottság kérésére vagy saját kezdeményezésére jelentéseket készít, véleményeket dolgoz ki vagy egyéb feladatokat végez a hatáskörébe tartozó területeken.
Feladatának teljesítése során a bizottság megfelelő kapcsolatokat alakít ki a szociális partnerekkel.
Minden egyes tagállam és a Bizottság két-két bizottsági tagot nevez ki.
161. cikk[229]
(az EKSz. korábbi 145. cikke)
A Bizottság az Európai Parlamentnek készített éves jelentésében külön fejezetet szentel az Unión belül szociális téren bekövetkezett fejleményeknek.
Az Európai Parlament felkérheti a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a szociális körülményeket érintő bármely sajátos problémáról.
XI. CÍM[230]
AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP
162. cikk[231]
(az EKSz. korábbi 146. cikke)
A belső piacon a munkavállalók foglalkoztatási lehetőségeinek javítása és ezáltal az életszínvonal emeléséhez való hozzájárulás érdekében az alábbiakban megállapított rendelkezések szerint létrejön az Európai Szociális Alap, amelynek célja az Unión belül a munkavállalók foglalkoztatásának megkönnyítése, földrajzi és foglalkozási mobilitásuk növelése, továbbá az ipari és a termelési rendszerben bekövetkező változásokhoz való alkalmazkodásuk megkönnyítése, különösen szakképzés és átképzés útján.
163. cikk[232]
(az EKSz. korábbi 147. cikke)
Az Alapot a Bizottság kezeli.
Ebben a feladatában a Bizottságot egy bizottság segíti, amelynek elnöke a Bizottság egyik tagja, és amely a kormányok, szakszervezetek és munkaadói szervezetek képviselőiből áll.
164. cikk[233]
(az EKSz. korábbi 148. cikke)
Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően elfogadja az Európai Szociális Alapra vonatkozó végrehajtási rendeleteket.
XII. CÍM[234]
OKTATÁS, SZAKKÉPZÉS, IFJÚSÁG ÉS SPORT
165. cikk[235]
(az EKSz. korábbi 149. cikke)
(1) Az Unió a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésével és szükség esetén tevékenységük támogatásával és kiegészítésével hozzájárul a minőségi oktatás fejlesztéséhez, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak az oktatás tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét, valamint kulturális és nyelvi sokszínűségüket.
Az Unió a sport sajátos természetére, az önkéntes részvételen alapuló szerkezeti sajátosságaira, valamint a társadalomban és a nevelésben betöltött szerepére tekintettel hozzájárul az európai sport előmozdításhoz.
(2) Az Unió fellépésének célja:
- az európai dimenzió fejlesztése az oktatásban, különösen a tagállamok nyelveinek oktatása és terjesztése útján;
- a diákok és a tanárok mobilitásának ösztönzése, többek között az oklevelek és résztanulmányok tanulmányi célú elismerésének ösztönzésével;
- az oktatási intézmények közötti együttműködés előmozdítása;
- a tagállamok oktatási rendszereit egyaránt érintő kérdésekre vonatkozó információ- és tapasztalatcsere fejlesztése;
- a fiatalok és a szociálpedagógusok csereprogramjainak ösztönzése, valamint a fiatalok ösztönzése arra, hogy vegyenek részt Európa demokratikus életében;
- a távoktatás fejlesztésének ösztönzése;
- a sport európai dimenzióinak fejlesztése a sportversenyek tisztaságának és nyitottságának, valamint a sport területén felelős szervezetek közötti együttműködésnek az előmozdítása, illetve a sportolók, köztük különösen a legfiatalabbak fizikai és szellemi épségének védelme révén.
(3) Az Unió és a tagállamok erősítik az együttműködést harmadik országokkal és az oktatás és a sport területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel, különösen az Európa Tanáccsal.
(4) Annak érdekében, hogy hozzájáruljon az e cikkben említett célkitűzések eléréséhez:
- az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően ösztönző intézkedéseket fogad el, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolását;
- a Tanács a Bizottság javaslata alapján ajánlásokat fogad el.
166. cikk[236]
(az EKSz. korábbi 150. cikke)
(1)[237] Az Unió olyan szakképzési politikát folytat, amely támogatja és kiegészíti a tagállamok ezirányú tevékenységét, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak a szakképzés tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét.
(2) Az Unió fellépésének célja:[238]
- az ipari változásokhoz való alkalmazkodás megkönnyítése, különösen szakképzés és átképzés útján;
- a szakmai alapképzés és továbbképzés javítása a munkaerő-piaci szakmai beilleszkedés és újrabeilleszkedés megkönnyítése érdekében;
- a szakképzésbe történő bejutás megkönnyítése, továbbá az oktatók és a szakképzésben részt vevők, különösen a fiatalok mobilitásának ösztönzése;
- az oktatási vagy szakképző intézmények és a vállalkozások közötti együttműködés ösztönzése a képzés területén;
- a tagállamok képzési rendszereit egyaránt érintő kérdésekre vonatkozó információ- és tapasztalatcsere fejlesztése.
(3)[239] Az Unió és a tagállamok erősítik az együttműködést harmadik országokkal és a szakképzés területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel.
(4)[240] Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően intézkedéseket fogad el, hogy hozzájáruljon az e cikkben említett célkitűzések eléréséhez, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolását; továbbá a Tanács a Bizottság javaslata alapján ajánlásokat fogad el.
XIII. CÍM[241]
KULTÚRA
167. cikk[242]
(az EKSz. korábbi 151. cikke)
(1)[243] Az Unió hozzájárul a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokszínűségüket, ugyanakkor előtérbe helyezve a közös kulturális örökséget.
(2) Az Unió fellépésének célja a tagállamok közötti együttműködés előmozdítása és szükség esetén tevékenységük támogatása és kiegészítése a következő területeken:[244]
- az európai népek kultúrája és történelme ismeretének és terjesztésének javítása;
- az európai jelentőségű kulturális örökség megőrzése és védelme;
- nem kereskedelmi jellegű kulturális cserék;
- művészeti és irodalmi alkotás, beleértve az audiovizuális szektort is.
(3)[245] Az Unió és a tagállamok erősítik az együttműködést harmadik országokkal és a kultúra területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel, különösen az Európa Tanáccsal.
(4)[246] Az Unió a Szerződések egyéb rendelkezései alá tartozó tevékenysége során, különösen kultúrái sokszínűségének tiszteletben tartása és támogatása érdekében, figyelembe veszi a kulturális szempontokat.
(5)[247] Annak érdekében, hogy hozzájáruljon az e cikkben említett célkitűzések eléréséhez:
- az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően ösztönző intézkedéseket fogad el, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolását.
- a Tanács a Bizottság javaslata alapján ajánlásokat fogad el.
XIV. CÍM[248]
NÉPEGÉSZSÉGÜGY
168. cikk[249]
(az EKSz. korábbi 152. cikke)
(1) Valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét.
Az Unió fellépése, amely kiegészíti a nemzeti politikákat, a népegészségügyi helyzet javítására, az emberi megbetegedések és betegségek, valamint az emberek testi és szellemi egészségét fenyegető veszélyek okainak megelőzésére irányul. Az ilyen fellépés magában foglalja a széles körben terjedő súlyos betegségek elleni küzdelmet az azok okaira, terjedésére és megelőzésére vonatkozó kutatások, valamint az egészségügyi tájékoztatás és oktatás által, továbbá a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyek figyelemmel kísérését, az ilyen veszélyek korai előrejelzését és az ezek elleni küzdelmet.
Az Unió kiegészíti a tagállamok fellépését a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos egészségkárosodás csökkentése érdekében, beleértve a felvilágosítást és a megelőzést is.
(2) Az Unió bátorítja a tagállamok közötti együttműködést az e cikkben említett területeken, és szükség esetén támogatást nyújt a tagállamok fellépéséhez. Az Unió ösztönzi különösen a határ menti területeken az egészségügyi szolgáltatások egymást kiegészítő jellegének javítására irányuló, tagállamok közötti együttműködést.
A tagállamok a Bizottsággal együttműködve összehangolják politikáikat és programjaikat az (1) bekezdésben említett területeken. A Bizottság a tagállamokkal szorosan együttműködve megtehet minden hasznos kezdeményezést az összehangolás előmozdítására, különös tekintettel az iránymutatások és mutatók megállapítására, a bevált gyakorlatok cseréjének megszervezésére, valamint az időszakonkénti felülvizsgálat és kiértékelés szükséges elemeinek kialakítására irányuló kezdeményezésekre. Az Európai Parlamentet teljeskörűen tájékoztatni kell.
(3) Az Unió és a tagállamok elősegítik az együttműködést harmadik országokkal és a népegészségügy területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel.
(4) A 2. cikk (5) bekezdésétől, illetve a 6. cikk a) pontjától eltérve, és a 4. cikk (2) bekezdésének k) pontjával összhangban az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően az e cikkben említett célok eléréséhez való hozzájárulás érdekében a közös biztonsági kockázatok kezelésére elfogadja a következőket:
a) az emberi eredetű szervek és szövetek, a vér és vérkészítmények magas szintű minőségi és biztonsági előírásainak megállapítására vonatkozó intézkedések; ezek az intézkedések nem akadályozhatják a tagállamokat abban, hogy szigorúbb védintézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be;
b) intézkedések az állat- és növényegészségügy terén, amelyek közvetlen célja a közegészség védelme;
c) a gyógyszerek és a gyógyászati célú eszközök magas szintű minőségi és biztonsági előírásainak megállapítására vonatkozó intézkedések;
(5) A Gazdasági és Szociális Bizottsággal, valamint a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében ösztönző intézkedéseket állapíthat meg az emberi egészség védelmére és javítására, és különösen a határokon át széles körben terjedő súlyos betegségek elleni küzdelemre, valamint a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyek figyelemmel kísérésére, az ilyen veszélyek korai előrejelzésére és az ezek elleni küzdelemre vonatkozóan, továbbá olyan intézkedéseket állapíthat meg, amelyeknek közvetlen célja – a dohányra és a túlzott alkoholfogyasztásra vonatkozóan – a közegészség védelme, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját.
(6) A Tanács a Bizottság javaslata alapján ajánlásokat is elfogadhat az e cikkben meghatározott célok érdekében.
(7) Az Unió tevékenységének tiszteletben kell tartania a tagállamoknak az egészségügyi politikájuk meghatározására, valamint az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás megszervezésére és biztosítására vonatkozó hatáskörét. A tagállamok hatásköre kiterjed az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás működtetésére, és a hozzájuk rendelt erőforrások elosztására. A (4) bekezdés a) pontjában említett intézkedések nem érinthetik a szervek és vér adására vagy gyógyászati célú felhasználására vonatkozó nemzeti rendelkezéseket.
XV. CÍM[250]
FOGYASZTÓVÉDELEM
169. cikk[251]
(az EKSz. korábbi 153. cikke)
(1) A fogyasztói érdekek érvényesülésének előmozdítása és a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása érdekében az Unió hozzájárul a fogyasztók egészségének, biztonságának és gazdasági érdekeinek védelméhez, valamint a tájékoztatáshoz, oktatáshoz és az érdekeik védelmét célzó önszerveződéshez való jogaik megerősítéséhez.
(2) Az Unió a következőkkel járul hozzá az (1) bekezdésben említett célok eléréséhez:
a) a 114. cikk alapján a belső piac megvalósításával összefüggésben elfogadott intézkedések;
b) a tagállami politikákat támogató, kiegészítő és figyelemmel kísérő intézkedések.
(3) Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően elfogadja a (2) bekezdés b) pontjában említett intézkedéseket.
(4) A (3) bekezdés szerint elfogadott intézkedések nem akadályozzák a tagállamokat szigorúbb védintézkedések fenntartásában vagy bevezetésében. Ezeknek az intézkedéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük a Szerződésekkel. Az intézkedésekről értesíteni kell a Bizottságot.
XVI. CÍM[252]
TRANSZEURÓPAI HÁLÓZATOK
170. cikk[253]
(az EKSz. korábbi 154. cikke)
(1) A 26. és 174. cikkben említett célkitűzések elérése, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy az uniós polgárok, a gazdasági szereplők, valamint a regionális és helyi közösségek a belső határok nélküli térség kialakításának előnyeit teljes mértékben élvezhessék, az Unió hozzájárul a transzeurópai hálózatok létrehozatalához és fejlesztéséhez a közlekedési, a távközlési és az energiaipari infrastruktúra területén.
(2)[254] A nyitott és versengő piacok rendszerének keretén belül az Unió fellépésének az a célja, hogy elősegítse a nemzeti hálózatok összekapcsolódását és átjárhatóságát, valamint a hálózatokhoz történő hozzáférést. Az Unió különös figyelmet fordít annak szükségességére, hogy a szigeteket, a tengerparttal nem rendelkező területeket és a peremterületeket összekössék az Unió központi területeivel.
171. cikk[255]
(az EKSz. korábbi 155. cikke)
(1)[256] A 170. cikkben említett célkitűzések elérése érdekében az Unió:
- iránymutatás-csomagot dolgoz ki, amely a transzeurópai hálózatok területén a tervezett intézkedések célkitűzéseire, prioritásaira és főbb vonalaira vonatkozik; ezek az iránymutatások közös érdekű projekteket határoznak meg;
- végrehajt minden olyan intézkedést, különösen a műszaki szabványok összehangolásának területén, amely a hálózatok átjárhatóságának biztosításához szükséges;
- támogathatja – különösen megvalósíthatósági tanulmányok, hitelgaranciák vagy kamattámogatások formájában – a tagállamok által támogatott, az első francia bekezdésben említett iránymutatások által meghatározott közös érdekű projekteket; az Unió emellett a 177. cikk értelmében felállított Kohéziós Alapon keresztül hozzájárulhat a közlekedési infrastruktúra területén egyedi projektek finanszírozásához a tagállamokban.
Az Unió tevékenységei során figyelembe kell venni a projektek potenciális gazdasági életképességét.
(2) A tagállamok a Bizottsággal kapcsolatot tartva összehangolják azokat a nemzeti szinten folytatott politikáikat, amelyek jelentős hatással lehetnek a 170. cikkben említett célkitűzések elérésére. A Bizottság a tagállamokkal szorosan együttműködve megtehet minden hasznos kezdeményezést az összehangolás előmozdítására.
(3)[257] Az Unió határozhat úgy, hogy együttműködik harmadik országokkal a közös érdekű projektek előmozdítása és a hálózatok átjárhatóságának biztosítása érdekében.
172. cikk[258]
(az EKSz. korábbi 156. cikke)
A 171. cikk (1) bekezdésében említett iránymutatásokat és egyéb intézkedéseket az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően fogadja el.
A valamely tagállam területét érintő iránymutatásokhoz és közös érdekű projektekhez az érintett tagállam jóváhagyása szükséges.
XVII. CÍM[259]
IPAR
173. cikk[260]
(az EKSz. korábbi 157. cikke)
(1)[261] Az Unió és a tagállamok biztosítják az uniós ipar versenyképességéhez szükséges feltételek meglétét.
E célból - összhangban a nyitott és versengő piacok rendszerével - fellépésük arra irányul, hogy:
- felgyorsítsák az ipar alkalmazkodását a strukturális változásokhoz;
- ösztönözzék egy olyan környezet kialakítását, amely az Unió egész területén kedvez a kezdeményezéseknek és a vállalkozások - különösen a kis- és középvállalkozások - fejlődésének;
- ösztönözzék egy olyan környezet kialakítását, amely kedvez a vállalkozások közötti együttműködésnek;
- elősegítsék az innovációs, kutatási és technológiafejlesztési politikákban rejlő ipari lehetőségek jobb kihasználását.
(2)[262] A tagállamok a Bizottsággal kapcsolatot tartva konzultálnak egymással, és amennyiben szükséges, összehangolják fellépésüket. A Bizottság megtehet minden hasznos kezdeményezést az összehangolás előmozdítása érdekében, különös tekintettel az iránymutatások és mutatók megállapítására, a bevált gyakorlatok cseréjének megszervezésére, valamint az időszakonkénti felülvizsgálat és kiértékelés szükséges elemeinek kialakítására irányuló kezdeményezésekre. Az Európai Parlamentet teljeskörűen tájékoztatni kell.
(3)[263] Az Unió a Szerződések egyéb rendelkezései alapján folytatott politikái és tevékenysége útján hozzájárul az (1) bekezdésben meghatározott célkitűzések eléréséhez. Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően egyedi intézkedéseket hozhat a tagállamokban végrehajtott olyan fellépések támogatására, amelyek az (1) bekezdésben kitűzött célok megvalósítására irányulnak, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját.
E cím nem szolgáltat alapot ahhoz, hogy az Unió bármilyen olyan intézkedést vezessen be, amely a verseny torzulásához vezethet, vagy amely adórendelkezéseket vagy a munkavállalók jogait és érdekeit érintő rendelkezéseket tartalmaz.
XVIII. CÍM[264]
GAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS TERÜLETI KOHÉZIÓ[265]
174. cikk[266]
(az EKSz. korábbi 158. cikke)
Átfogó harmonikus fejlődésének előmozdítása érdekében az Unió úgy alakítja és folytatja tevékenységét, hogy az a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítését eredményezze.
Az Unió különösen a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának csökkentésére törekszik.
Az érintett régiók közül kiemelt figyelemmel kell kezelni a vidéki térségeket, az ipari átalakulás által érintett térségeket és az olyan súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókat, mint a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók.
175. cikk[267]
(az EKSz. korábbi 159. cikke)
A tagállamok úgy folytatják és hangolják össze gazdaságpolitikájukat, hogy a 174. cikkben meghatározott célokat is elérjék. Az uniós politikák és fellépések kialakításánál és végrehajtásánál, valamint a belső piac megvalósításánál figyelembe kell venni a 174. cikkben meghatározott célokat, és azoknak hozzá kell járulniuk ezek eléréséhez. Az Unió e célok elérését a strukturális alapok (Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Orientációs Részlege; Európai Szociális Alap; Európai Regionális Fejlesztési Alap), az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök révén megvalósított fellépésével is támogatja.
A Bizottság három évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a gazdasági, társadalmi és területi kohézió elérése terén megvalósított előrehaladásról, és arról, hogy az e cikkben előírt különböző eszközök ehhez hogyan járultak hozzá. A jelentéshez szükség szerint megfelelő javaslatokat kell csatolni.
Ha az alapokon kívül és az egyéb uniós politikák keretében elhatározott intézkedések sérelme nélkül egyedi fellépések bizonyulnak szükségesnek, akkor az ilyen fellépéseket az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárás keretében, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően fogadhatja el.
176. cikk[268]
(az EKSz. korábbi 160. cikke)
Az Európai Regionális Fejlesztési Alap rendeltetése, hogy elősegítse az Unión belüli legjelentősebb regionális egyenlőtlenségek orvoslását a fejlődésben lemaradt térségek fejlesztésében és strukturális alkalmazkodásában, valamint a hanyatló ipari térségek átalakításában való részvétel útján.
177. cikk[269]
(az EKSz. korábbi 161. cikke)
Az Európai Parlament és a Tanács – a 178. cikk sérelme nélkül – a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően, rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben meghatározza a strukturális alapok feladatait, elsődleges célkitűzéseit és megszervezését, amely magában foglalhatja az alapok átcsoportosítását. Ugyanennek az eljárásnak megfelelően kell meghatározni az alapokra alkalmazandó általános szabályokat, továbbá azokat a rendelkezéseket, amelyek az alapok eredményes működésének, valamint az egymás közötti és az egyéb meglévő pénzügyi eszközökkel történő összehangolásának biztosításához szükségesek.
Az ugyanennek az eljárásnak megfelelően létrehozott Kohéziós Alap pénzügyi hozzájárulást nyújt a környezetvédelmi, illetve a közlekedési infrastruktúra területén a transzeurópai hálózatokra vonatkozó projektekhez.
178. cikk[270]
(az EKSz. korábbi 162. cikke)
Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra vonatkozó végrehajtási rendeleteket az Európai Parlament és a Tanács fogadja el a rendes jogalkotási eljárás keretében, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően.
Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Orientációs Részlegére a 43. cikket, az Európai Szociális Alapra pedig a 164. cikket továbbra is alkalmazni kell.
XIX. CÍM[271]
KUTATÁS, TECHNOLÓGIAI FEJLESZTÉS ÉS ŰRKUTATÁS[272]
179. cikk[273]
(az EKSz. korábbi 163. cikke)
(1) Az Unió célja az, hogy egy európai kutatási térség létrehozásával, amelyen belül a kutatók, a tudományos ismeretek és a technológiák szabadon áramlanak, erősítse tudományos és technológiai alapjait, továbbá ösztönözze versenyképességének fejlődését – ideértve az Unió iparát is –, ugyanakkor támogassa a Szerződések egyéb fejezetei alapján szükségesnek ítélt kutatási tevékenységeket.
(2) E célból az Unió az egész területén ösztönzi a vállalkozásokat – a kis- és középvállalkozásokat is beleértve —, a kutatási központokat és egyetemeket a magas színvonalú kutatási és technológiafejlesztési tevékenységeik terén; támogatja azokat az együttműködésüket célzó erőfeszítéseiket, amelyek célja elsősorban az, hogy a kutatók a határokon átívelő módon szabadon együttműködhessenek egymással, és hogy a vállalkozások képesek legyenek teljes mértékben kihasználni a belső piac lehetőségeit, különösen a nemzeti közbeszerzések megnyitása, a közös szabványok meghatározása és az együttműködés jogi és adóügyi akadályainak felszámolása útján.
(3) Az Uniónak a kutatás és a technológiai fejlesztés terén a Szerződések alapján végzett minden tevékenységét – a demonstrációs projekteket is beleértve – e cím rendelkezéseinek megfelelően kell meghatározni és végrehajtani.
180. cikk[274]
(az EKSz. korábbi 164. cikke)
E célkitűzések megvalósítása érdekében az Unió a tagállamokban végzett tevékenységeket kiegészítő alábbi tevékenységeket folytatja:
a) kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs programok végrehajtása a vállalkozásokkal, kutatási központokkal és egyetemekkel való és az azok közötti együttműködés előmozdításával;
b) a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel történő együttműködés előmozdítása az uniós kutatás, technológiai fejlesztés és demonstráció területén;
c) az uniós kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységek eredményeinek terjesztése és hasznosítása;
d) az uniós kutatók képzésének és mobilitásának ösztönzése.
181. cikk[275]
(az EKSz. korábbi 165. cikke)
(1)[276] Az Unió és a tagállamok a nemzeti politikák és az uniós politika kölcsönös összhangjának biztosítása érdekében összehangolják kutatási és technológiafejlesztési tevékenységeiket.
(2)[277] A Bizottság a tagállamokkal szorosan együttműködve megtehet minden hasznos kezdeményezést az (1) bekezdésben említett összehangolás előmozdítása érdekében, különös tekintettel az iránymutatások és mutatók megállapítására, a bevált gyakorlatok cseréjének megszervezésére, valamint az időszakonkénti felülvizsgálat és kiértékelés szükséges elemeinek kialakítására irányuló kezdeményezésekre. Az Európai Parlamentet teljeskörűen tájékoztatni kell.
182. cikk[278]
(az EKSz. korábbi 166. cikke)
(1)[279] Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően többéves keretprogramot fogad el, amely felöleli az Unió valamennyi tevékenységét.
A keretprogram
- meghatározza azokat a tudományos és technológiai célkitűzéseket, amelyeket a 180. cikkben előirányzott tevékenységekkel kell megvalósítani, és rögzíti az ezekkel kapcsolatos prioritásokat;
- kijelöli e tevékenységek irányvonalait;
- rögzíti az Unió keretprogramban való pénzügyi részvételének legmagasabb teljes összegét és részletes szabályait, valamint az egyes előirányzott tevékenységekre vonatkozó részösszegeket.
(2) A keretprogramot a helyzet változásának megfelelően ki kell igazítani, illetve ki kell egészíteni.
(3) A keretprogram végrehajtása az egyes tevékenységeken belül kialakított egyedi programok útján történik. Minden egyedi programban meg kell határozni végrehajtásának részletes szabályait, rögzíteni kell időtartamát és rendelkezni kell a szükségesnek ítélt eszközökről. Az egyedi programokban rögzített, szükségesnek ítélt összegek nem léphetik túl a keretprogramra és az egyes tevékenységekre megállapított teljes összeg felső határát.
(4)[280] A Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében, az Európai Parlamenttel és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően fogadja el az egyedi programokat.
(5)[281] A többéves keretprogramban tervezett tevékenységek kiegészítéseként az Európai Parlament és a Tanács a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően, rendes jogalkotási eljárás keretében megállapítja az európai kutatási térség megvalósításához szükséges intézkedéseket.
183. cikk[282]
(az EKSz. korábbi 167. cikke)
A többéves keretprogram végrehajtása érdekében az Unió meghatározza:
- a vállalkozások, kutatási központok és egyetemek részvételére vonatkozó szabályokat;
- a kutatási eredmények terjesztésére vonatkozó szabályokat.
184. cikk[283]
(az EKSz. korábbi 168. cikke)
A többéves keretprogram végrehajtása során dönteni lehet olyan kiegészítő programokról, amelyekben csak bizonyos tagállamok vesznek részt, és amelyeket - az esetleges uniós részvételre is figyelemmel - a részt vevő tagállamok finanszíroznak.
Az Unió elfogadja a kiegészítő programokra, különösen az ismeretek terjesztésére és a más tagállamok általi hozzáférésre vonatkozó szabályokat.
185. cikk[284]
(az EKSz. korábbi 169. cikke)
A többéves keretprogram végrehajtása során az Unió az érintett tagállamokkal egyetértésben részvételt irányozhat elő a több tagállam által indított kutatási és fejlesztési programokban, beleértve az e programok végrehajtására kialakított struktúrákban való részvételt is.
186. cikk[285]
(az EKSz. korábbi 170. cikke)
A többéves keretprogram végrehajtása során az Unió harmadik országokkal vagy nemzetközi szervezetekkel történő együttműködést irányozhat elő az uniós kutatás, technológiai fejlesztés és demonstrációs programok területén.
Az ilyen együttműködésre vonatkozó részletes szabályok az Unió és az érintett harmadik felek közötti megállapodások tárgyát képezhetik.
187. cikk[286]
(az EKSz. korábbi 171. cikke)
Az Unió közös vállalkozásokat vagy egyéb olyan struktúrákat hozhat létre, amelyek az uniós kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs programok szabályszerű végrehajtásához szükségesek.
188. cikk[287]
(az EKSz. korábbi 172. cikke)
A Tanács a Bizottság javaslata alapján, valamint az Európai Parlamenttel és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően fogadja el a 187. cikkben említett rendelkezéseket.
Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően fogadja el a 183., 184. és 185. cikkben említett rendelkezéseket. A kiegészítő programok elfogadásához az érintett tagállamok egyetértése szükséges.
189. cikk[288]
(1) A tudományos és műszaki haladás, az ipari versenyképesség, valamint az uniós politikák végrehajtásának elősegítése érdekében az Unió európai űrpolitikát alakít ki. E célból közös kezdeményezéseket támogathat, előmozdíthatja a kutatást és a technológiafejlesztést, továbbá összehangolhatja a világűr kutatásához és hasznosításához szükséges erőfeszítéseket.
(2) Az (1) bekezdésben említett célkitűzések megvalósításához való hozzájárulás érdekében az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében megállapítja azon szükséges intézkedéseket, amelyek európai űrprogram formájában is megvalósulhatnak, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját.
(3) Az Unió megfelelő kapcsolatokat épít ki az Európai Űrügynökséggel.
(4) Ez a cikk nem érinti e cím egyéb rendelkezéseit.
190. cikk[289]
(az EKSz. korábbi 173. cikke)
A Bizottság minden év elején jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentés különösen a megelőző évi kutatási és technológiafejlesztési tevékenységre, e tevékenységek eredményének terjesztésére, valamint a folyó év munkaprogramjára terjed ki.
XX. CÍM[290]
KÖRNYEZET
191. cikk[291]
(az EKSz. korábbi 174. cikke)
(1) Az Unió környezetpolitikája hozzájárul a következő célkitűzések eléréséhez:
- a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása;
- az emberi egészség védelme;
- a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása;
- a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére, és különösen az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten.
(2) Az Unió környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem, figyelembe véve ugyanakkor az Unió különböző régióinak helyzetében mutatkozó különbségeket. Ez a politika az elővigyázatosság és a megelőzés elvén, a környezeti károk elsődlegesen a forrásuknál történő elhárításának elvén, valamint a "szennyező fizet"-elven alapul.
Ebben az összefüggésben a környezetvédelmi követelményeknek megfelelő harmonizációs intézkedések adott esetben egy védzáradékot foglalnak magukban, amely felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy nem gazdasági jellegű környezetvédelmi okokból uniós ellenőrzési eljárás alá tartozó ideiglenes intézkedéseket hozzanak.
(3) Környezetpolitikája kidolgozása során az Unió figyelembe veszi:
- a rendelkezésre álló tudományos és műszaki adatokat;
- az Unió különböző régióinak környezeti feltételeit;
- a beavatkozás, illetve a be nem avatkozás lehetséges hasznait és költségeit;
- az Unió egészének gazdasági és társadalmi fejlődését, valamint régióinak kiegyensúlyozott fejlődését.
(4) Az Unió és a tagállamok hatáskörük keretén belül együttműködnek harmadik országokkal és a hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel. Az Unió által folytatott együttműködésre vonatkozó részletes szabályok az Unió és az érintett harmadik felek közötti megállapodások tárgyát képezhetik.
Az előző albekezdés nem érinti a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy nemzetközi fórumokon tárgyalásokat folytassanak és nemzetközi megállapodásokat kössenek.
192. cikk[292]
(az EKSz. korábbi 175. cikke)
(1) Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően határoz arról, hogy az Uniónak milyen lépéseket kell tennie a 191. cikkben említett célok elérése érdekében.
(2) Az (1) bekezdésben előírt döntéshozatali eljárástól eltérve és a 114. cikk sérelme nélkül, a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlamenttel, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően egyhangúlag fogadja el:
a) az elsődlegesen adózási természetű rendelkezéseket;
b) azokat az intézkedéseket, amelyek érintik:
- a területrendezést;
- a mennyiségi vízkészlet-gazdálkodást, illetve amelyek az e készletek rendelkezésre állását akár közvetlenül, akár közvetve befolyásolják;
- a földhasználatot, kivéve a hulladékgazdálkodást;
c) a tagállamok valamelyikének különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásának általános szerkezetét jelentős mértékben érintő intézkedéseket.
A Tanács a Bizottság javaslata alapján, valamint az Európai Parlamenttel, a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően egyhangúlag eljárva előírhatja, hogy az első albekezdésben említett területeken a rendes jogalkotási eljárást kell alkalmazni.
(3) Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően fogadja el azokat az általános cselekvési programokat, amelyek az elérendő elsődleges célkitűzéseket meghatározzák.
Az e programok végrehajtásához szükséges intézkedéseket, az adott esettől függően, az (1), illetve a (2) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelően kell elfogadni.
(4) Az Unió által elfogadott egyes intézkedések sérelme nélkül a tagállamok gondoskodnak a környezetpolitika finanszírozásáról és megvalósításáról.
(5) Ha az (1) bekezdés rendelkezésein alapuló valamely intézkedés egy tagállam hatóságai számára aránytalanul magas költségekkel járna, a szóban forgó intézkedés – a "szennyező fizet"-elv sérelme nélkül – megfelelő rendelkezéseket állapít meg:
- átmeneti eltérés és/vagy
- a 177. cikk alapján létrehozott Kohéziós Alapból nyújtott pénzügyi támogatás formájában.
193. cikk[293]
(az EKSz. korábbi 176. cikke)
A 192. cikk alapján elfogadott védintézkedések nem akadályozzák a tagállamokat szigorúbb védintézkedések fenntartásában vagy bevezetésében. Ezeknek az intézkedéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük a Szerződésekkel. Az intézkedésekről értesíteni kell a Bizottságot.
XXI. CÍM[294]
ENERGIA
194. cikk[295]
(1) A belső piac létrehozása, illetve működése keretében, valamint a környezet megőrzésének és javításának szükségességére tekintettel az Unió energiapolitikájának céljai – a tagállamok közötti szolidaritás szellemében – a következők:
a) az energiapiac működésének biztosítása,
b) az energiaellátás biztonságának garantálása az Unión belül,
c) az energiahatékonyság és az energiatakarékosság, valamint az új és megújuló energiaforrások kifejlesztésének előmozdítása; és
d) az energiahálózatok összekapcsolásának előmozdítása.
(2) A Szerződések egyéb rendelkezései alkalmazásának sérelme nélkül, az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében megállapítja az (1) bekezdésben említett célkitűzések eléréséhez szükséges intézkedéseket. Ezeket az intézkedéseket a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően kell elfogadni.
Ezek az intézkedések – a 192. cikk (2) bekezdésének c) pontját nem érintve – nem befolyásolhatják a tagállamok jogát az energiaforrások kiaknázására vonatkozó feltételek meghatározására, továbbá nem befolyásolhatják a tagállamok különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásuk általános szerkezetét.
(3) A (2) bekezdéstől eltérve, az ott említett intézkedéseket, amennyiben azok elsődlegesen adózási természetűek, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag eljárva a Tanács állapítja meg.
XXII. CÍM[296]
IDEGENFORGALOM
195. cikk[297]
(1) Az Unió, különösen az idegenforgalmi ágazatban működő uniós vállalkozások versenyképességének elősegítése révén, kiegészíti a tagállamoknak az idegenforgalmi ágazat terén folytatott tevékenységét.
Ennek elérése érdekében az Unió tevékenységének célja, hogy:
a) ösztönözze az ebben az ágazatban működő vállalkozások fejlődéséhez szükséges kedvező környezet kialakítását,
b) előmozdítsa a tagállamok együttműködését, különös tekintettel a bevált gyakorlatok cseréjére.
(2) Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében egyedi intézkedéseket állapít meg a tagállamokban végrehajtott olyan intézkedések kiegészítésére, amelyek az e cikkben kitűzött célok megvalósítására irányulnak, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját.
XXIII. CÍM[298]
POLGÁRI VÉDELEM
196. cikk[299]
(1) Az Unió ösztönzi a tagállamok közötti együttműködést a természeti vagy ember okozta katasztrófák megelőzését és az azokkal szembeni védekezést szolgáló rendszerek hatékonyságának javítása érdekében.
Az Unió tevékenységének célja:
a) az Unión belül a tagállamok nemzeti, regionális vagy helyi szintű intézkedésének támogatása és kiegészítése a kockázatok megelőzése, a tagállamokban a polgári védelemben részt vevők felkészítése és a természeti vagy ember által okozott katasztrófák kezelése terén,
b) a nemzeti polgári védelmi szolgálatok gyors és eredményes operatív együttműködésének előmozdítása az Unión belül,
c) a nemzetközi szintű polgári védelmi intézkedések koherenciájának előmozdítása.
(2) A (1) bekezdésben említett célkitűzések megvalósításának elősegítéséhez szükséges intézkedéseket rendes jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlament és a Tanács állapítja meg, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját.
XXIV. CÍM[300]
IGAZGATÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉS
197. cikk[301]
(1) Az uniós jog tagállamok általi eredményes végrehajtását – ami az Unió megfelelő működése szempontjából elengedhetetlen – közös érdekű ügynek kell tekinteni.
(2) Az Unió támogathatja a tagállamok azon erőfeszítéseit, amelyek az uniós jog végrehajtásához szükséges közigazgatási kapacitásaik javítására irányulnak. Az ilyen fellépés különösen az információk és a köztisztviselők cseréjének megkönnyítését, valamint a képzési programok támogatását foglalhatja magában. Az ilyen támogatás igénybevételére egyik tagállam sem kötelezhető. Az e célból szükséges intézkedéseket rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács állapítja meg, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját.
(3) E cikk nem érinti sem a tagállamoknak az uniós jog végrehajtására vonatkozó kötelezettségeit, sem pedig a Bizottság előjogait és feladatait. E cikk nem érinti továbbá a Szerződések azon egyéb rendelkezéseit, amelyek a tagállamok egymás közötti, illetve a tagállamok és az Unió közötti igazgatási együttműködésről rendelkeznek.
NEGYEDIK RÉSZ
A TENGERENTÚLI ORSZÁGOK ÉS TERÜLETEK TÁRSULÁSA
198. cikk[302]
(az EKSz. korábbi 182. cikke)
A tagállamok egyetértenek azzal, hogy a Dániával, Franciaországgal, Hollandiával és az Egyesült Királysággal különleges kapcsolatban álló, Európán kívüli országok és területek társuljanak az Unióval. Ezeket az országokat és területeket (a továbbiakban: országok és területek) a II. melléklet sorolja fel.
A társulás célja az országok és területek gazdasági és társadalmi fejlődésének előmozdítása, valamint közöttük és az Unió egésze között szoros gazdasági kapcsolatok létrehozása.
Az e szerződés preambulumában foglalt elveknek megfelelően a társulás elsődlegesen ezen országok és területek lakosai érdekeinek és jólétének előmozdítását szolgálja annak érdekében, hogy hozzásegítse őket az általuk kívánt gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődéshez.
199. cikk[303]
(az EKSz. korábbi 183. cikke)
A társulás célkitűzései a következők:
1.[304] A tagállamok az országokkal és területekkel folytatott kereskedelmükben ugyanolyan elbánást alkalmaznak, mint amelyet a Szerződések értelmében egymásnak biztosítanak.
2. Minden ország vagy terület a tagállamokkal, illetve a többi országgal és területtel folytatott kereskedelmében ugyanolyan elbánást alkalmaz, mint amilyet a vele különleges kapcsolatban álló európai állammal szemben.
3. A tagállamok hozzájárulnak az ezen országok és területek fokozatos fejlődéséhez szükséges beruházásokhoz.
4.[305] Az Unió által finanszírozott beruházások esetén a pályázati eljárásokban és a beszerzésekben egyenlő feltételekkel vehet részt minden olyan természetes és jogi személy, aki vagy amely valamely tagállam vagy valamely ország, illetve terület állampolgára, illetve ott honos.
5. A tagállamok, illetve az országok és területek közötti kapcsolatokban az állampolgárok és társaságok letelepedését a letelepedési jogra vonatkozó fejezetben megállapított rendelkezéseknek és eljárásoknak megfelelően és megkülönböztetéstől mentesen szabályozzák, a 203. cikk alapján megállapított különös rendelkezésekre is figyelemmel.
200. cikk[306]
(az EKSz. korábbi 184. cikke)
(1)[307] A tagállamok közötti vámoknak a Szerződések rendelkezéseinek megfelelő tilalmával összhangban tilos az országokból és területekről származó áruknak a tagállamokba történő behozatala esetén fizetendő vámok alkalmazása.
(2) A 30. cikk rendelkezéseinek megfelelően tilos a tagállamokból, illetve az országokból vagy területekről bármely más országba vagy területre irányuló behozatal esetén fizetendő vámok alkalmazása.
(3) Az országok és területek ugyanakkor kivethetnek olyan vámokat, amelyek fejlesztési és iparosítási szükségleteiket elégítik ki, vagy amelyek fiskális természetüknél fogva költségvetési bevételül szolgálnak.
Az előző albekezdésben említett vámok nem haladhatják meg az azon tagállamból származó termékek behozatalára kivetett vámok szintjét, amellyel az egyes országok vagy területek különleges kapcsolatot tartanak fenn.
(4) A (2) bekezdést nem kell alkalmazni az olyan országokra és területekre, amelyek az őket kötő külön nemzetközi kötelezettségek alapján már egy nem diszkriminatív vámtarifát alkalmaznak.
(5) Az országokba és területekre behozott árukat terhelő vámok bevezetése vagy megváltoztatása sem jogilag, sem ténylegesen nem eredményezhet közvetlen vagy közvetett megkülönböztetést a különböző tagállamokból származó behozatalok között.
201. cikk[308]
(az EKSz. korábbi 185. cikke)
Ha egy harmadik országból származó árura a valamely országba vagy területre történő belépésekor alkalmazandó vám mértéke a 200. cikk (1) bekezdésének alkalmazása folytán feltehetően a kereskedelem eltérülését okozza valamely tagállam hátrányára, ez a tagállam kérheti a Bizottságot, hogy a helyzet orvoslásához szükséges intézkedéseket javasoljon a többi tagállamnak.
202. cikk[309]
(az EKSz. korábbi 186. cikke)
A közegészségügyre, közbiztonságra vagy közrendre vonatkozó rendelkezésekre is figyelemmel, az országokból és területekről származó munkavállalóknak a tagállamokon belüli, valamint a tagállamokból származó munkavállalóknak az országokban és területeken történő szabad mozgását a 203. cikkel összhangban elfogadott jogi aktusok szabályozzák.
203. cikk[310]
(az EKSz. korábbi 187. cikke)
A Tanács a Bizottság javaslata alapján az országok és területek Unióval való társulása keretében szerzett tapasztalatok és a Szerződésekben meghatározott elvek alapján egyhangúlag megállapítja az országok és területek Unióval való társulására vonatkozó részletes szabályokkal és eljárással kapcsolatos rendelkezéseket. Amennyiben a szóban forgó rendelkezéseket különleges jogalkotási eljárás keretében a Tanács fogadja el, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz.
204. cikk[311]
(az EKSz. korábbi 188. cikke)
A 198-203. cikk rendelkezéseit Grönlandra is alkalmazni kell, figyelemmel a Szerződésekhez csatolt, a Grönlandra vonatkozó különös szabályokról szóló jegyzőkönyvben foglalt Grönlandra alkalmazandó sajátos rendelkezésekre is.
ÖTÖDIK RÉSZ[312]
AZ UNIÓ KÜLSŐ TEVÉKENYSÉGE
I. CÍM[313]
AZ UNIÓ KÜLSŐ TEVÉKENYSÉGÉRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
205. cikk[314]
Az Unió e rész szerinti nemzetközi szintű fellépése az Európai Unióról szóló szerződés V. címének 1. fejezetében meghatározott elvek alapján az ott meghatározott célkitűzések megvalósítására törekszik, az ugyanezen fejezetben megállapított általános rendelkezésekkel összhangban.
II. CÍM[315]
KÖZÖS KERESKEDELEMPOLITIKA
206. cikk[316]
(az EKSz. korábbi 131. cikke)
A 28–32. cikk szerinti vámunió létrehozásával az Unió a közös érdeknek megfelelően hozzájárul a világkereskedelem harmonikus fejlődéséhez, a nemzetközi kereskedelemre és a külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozó korlátozások fokozatos megszüntetéséhez és a vám- és egyéb akadályok csökkentéséhez.
207. cikk[317]
(az EKSz. korábbi 133. cikke)
(1) A közös kereskedelempolitika egységes elveken alapul; ez vonatkozik különösen a vámtarifák módosításaira, az áruk és szolgáltatások kereskedelméhez kapcsolódó vámtarifa- és kereskedelmi megállapodások megkötésére, valamint a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásaira, továbbá a külföldi közvetlen befektetésekre, a liberalizációs intézkedések egységesítésére, az exportpolitikára és az olyan kereskedelempolitikai védintézkedésekre, mint a dömping vagy szubvenció esetén meghozandó intézkedések. A közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni.
(2) A közös kereskedelempolitika végrehajtásának kereteit meghatározó intézkedéseket rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács határozza meg.
(3) Ha egy vagy több országgal vagy nemzetközi szervezettel megállapodásokat kell megtárgyalni, illetve megkötni, az e cikk különös rendelkezéseire is figyelemmel, a 218. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
A Bizottság ajánlásokat terjeszt a Tanács elé, amely felhatalmazza a szükséges tárgyalások megkezdésére. A Tanács és a Bizottság feladata annak biztosítása, hogy a megtárgyalt megállapodások a belső uniós politikákkal és szabályokkal összeegyeztethetőek legyenek.
A Bizottság ezeket a tárgyalásokat a Tanács által e feladatának támogatására kijelölt különbizottsággal konzultálva, a Tanács által számára kibocsátható irányelvek keretei között folytatja le. A Bizottság a tárgyalások előrehaladásáról rendszeresen jelentést tesz a különbizottságnak és az Európai Parlamentnek.
(4) A (3) bekezdésben említett megállapodások tárgyalása és megkötése tekintetében a Tanács minősített többséggel határoz.
A szolgáltatások kereskedelme, a szellemi tulajdon kereskedelmi vonatkozásai, valamint a közvetlen külföldi befektetések területére vonatkozó megállapodások tárgyalása és megkötése tekintetében a Tanács egyhangúlag jár el, ha a megállapodás olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek elfogadásához a belső szabályok esetében egyhangúságra van szükség.
A Tanács szintén egyhangúlag határoz:
a) a kulturális és audiovizuális szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó megállapodások tárgyalása és megkötése tekintetében, ha fennáll a veszélye annak, hogy azok korlátozzák az Unió kulturális és nyelvi sokféleségét;
b) a szociális, oktatási és egészségügyi szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó megállapodások tárgyalása és megkötése tekintetében, ha fennáll a veszélye annak, hogy azok komoly zavarokat okoznak az ilyen szolgáltatások nemzeti megszervezésében, illetve korlátozzák a tagállamok ezek biztosítására vonatkozó hatáskörét.
(5) A közlekedés területén a nemzetközi megállapodások tárgyalására és megkötésére a harmadik rész VI. címét és a 218. cikket kell alkalmazni.
(6) Az e cikkben a közös kereskedelempolitika területén átruházott hatáskörök gyakorlása nem sértheti az Unió és a tagállamok közötti hatáskörök elhatárolását, és nem vezethet a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációjához, amennyiben a Szerződések az ilyen harmonizációt kizárják.
III. CÍM[318]
EGYÜTTMŰKÖDÉS HARMADIK ORSZÁGOKKAL ÉS HUMANITÁRIUS SEGÍTSÉGNYÚJTÁS
1. FEJEZET[319]
FEJLESZTÉSI EGYÜTTMŰKÖDÉS
208. cikk[320]
(az EKSz. korábbi 177. cikke)
(1) Az Unió fejlesztési együttműködésre vonatkozó politikáját az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni. Az Unió és a tagállamok fejlesztési együttműködési politikái kiegészítik és erősítik egymást.
Az Unió fejlesztési együttműködési politikája elsődleges célként a szegénység mérséklésére, idővel pedig annak felszámolására irányul. Az Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit.
(2) Az Unió és a tagállamok teljesítik azokat a kötelezettségeket és figyelembe veszik azokat a célkitűzéseket, amelyeket az Egyesült Nemzetek Szervezete és a hatáskörrel rendelkező egyéb nemzetközi szervezetek keretében fogadtak el.
209. cikk[321]
(az EKSz. korábbi 179. cikke)
(1) A fejlesztési együttműködési politika végrehajtására vonatkozó intézkedéseket rendes jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlament és a Tanács fogadja el; ezek az intézkedések a fejlődő országokkal folytatandó többéves együttműködési programok vagy egy adott tárgykörre vonatkozó programok formáját ölthetik.
(2) Az Unió a harmadik országokkal és a hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel megköthet minden olyan megállapodást, amely segíti az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkében és e szerződés 208. cikkében említett célkitűzések megvalósítását.
Az első albekezdés nem érinti a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy nemzetközi fórumokon tárgyalásokat folytassanak és megállapodásokat kössenek.
(3) Az Európai Beruházási Bank az alapokmányában megállapított feltételek szerint hozzájárul az (1) bekezdésben említett intézkedések végrehajtásához.
210. cikk[322]
(az EKSz. korábbi 180. cikke)
(1) Tevékenységeik egymást kiegészítő jellegének és eredményességének előmozdítása érdekében az Unió és a tagállamok – nemzetközi szervezetek és nemzetközi konferenciák keretében is – összehangolják a fejlesztési együttműködésre irányuló politikáikat, és konzultálnak egymással segélyprogramjaikról. Együttesen is felléphetnek. A tagállamok szükség szerint hozzájárulnak az uniós segélyprogramok végrehajtásához.
(2) A Bizottság megtehet minden hasznos kezdeményezést az (1) bekezdésben említett összehangolás előmozdítása érdekében.
211. cikk[323]
(az EKSz. korábbi 181. cikke)
Az Unió és a tagállamok hatáskörük keretén belül együttműködnek harmadik országokkal és a hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel.
2. FEJEZET[324]
HARMADIK ORSZÁGOKKAL FOLYTATOTT GAZDASÁGI, PÉNZÜGYI ÉS MŰSZAKI EGYÜTTMŰKÖDÉS
212. cikk[325]
(az EKSz. korábbi 181a. cikke)
(1) A Szerződések egyéb rendelkezéseinek, különösen a 208–211. cikkben foglalt rendelkezéseknek a sérelme nélkül az Unió intézkedéseket tesz az olyan harmadik országokkal való gazdasági, pénzügyi és műszaki együttműködés terén, beleértve a – különösen a pénzügyi területen nyújtott – támogatásokat, amelyek nem tartoznak a fejlődő országok közé. Ezeknek az intézkedéseknek összhangban kell lenniük az Unió fejlesztési politikájával, és azokat az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell végrehajtani. Az Unió és a tagállamok intézkedései kiegészítik és erősítik egymást.
(2) Az (1) bekezdés végrehajtásához szükséges intézkedéseket rendes jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlament és a Tanács állapítja meg.
(3) Az Unió és a tagállamok hatáskörük keretén belül együttműködnek harmadik országokkal és a hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel. Az Unió által folytatott együttműködésre vonatkozó részletes szabályok az Unió és az érintett harmadik felek közötti megállapodások tárgyát képezhetik.
Az első albekezdés nem érinti a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy nemzetközi fórumokon tárgyalásokat folytassanak és nemzetközi megállapodásokat kössenek.
213. cikk[326]
Amennyiben egy harmadik országban fennálló helyzet sürgős pénzügyi támogatást tesz szükségessé, a Tanács – a Bizottság javaslata alapján – elfogadja a szükséges határozatokat.
3. FEJEZET[327]
HUMANITÁRIUS SEGÍTSÉGNYÚJTÁS
214. cikk[328]
(1) Az Unió humanitárius segítségnyújtási intézkedéseit az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell végrehajtani. Ezen intézkedések arra irányulnak, hogy a harmadik országok lakosainak, akik természeti vagy ember okozta katasztrófák áldozataivá váltak, eseti támogatást, segítséget és védelmet nyújtsanak a rendkívüli helyzetből eredő emberi szükségleteik kielégítésében. Az Unió és a tagállamok intézkedései kiegészítik és erősítik egymást.
(2) A humanitárius segítségnyújtási intézkedések során tiszteletben kell tartani a nemzetközi jog elveit a pártatlanság és a semlegesség követelményét, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát.
(3) Az Unió humanitárius segítségnyújtási intézkedései végrehajtásának kereteit meghatározó intézkedéseket rendes jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlament és a Tanács határozza meg.
(4) Az Unió a harmadik országokkal és a hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel minden olyan megállapodást megköthet, amely segíti az (1) bekezdésben és az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkében említett célkitűzések megvalósítását.
Az első albekezdés nem érinti a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy nemzetközi fórumokon tárgyalásokat folytassanak és megállapodásokat kössenek.
(5) Az európai fiataloknak az Unió humanitárius segítségnyújtási intézkedéseiben való közös részvételéhez szükséges keretek biztosítása céljából létrejön az Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest. A hadtest jogállását és működésének szabályait rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács határozza meg.
(6) Az uniós és a nemzeti humanitárius segítségnyújtási intézkedések hatásosságának és egymást kiegészítő jellegének erősítése érdekében a Bizottság minden hasznos kezdeményezést megtehet az Unió és a tagállamok intézkedéseinek összehangolására.
(7) Az Unió gondoskodik arról, hogy humanitárius intézkedései összhangban legyenek a nemzetközi szervezetek és intézmények, így különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez kapcsolódó rendszerben működő szervezetek és intézmények által végzett ilyen műveletekkel, és azokhoz koherens módon illeszkedjenek.
IV. CÍM[329]
KORLÁTOZÓ INTÉZKEDÉSEK
215. cikk[330]
(az EKSz. korábbi 301. cikke)
(1)[331] Ha az Európai Unióról szóló szerződés V. címének 2. fejezete szerint elfogadott valamely határozat az egy vagy több harmadik országgal fennálló gazdasági és pénzügyi kapcsolatok részbeni vagy teljes megszakítását vagy korlátozását írja elő, a Tanács az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Bizottság által előterjesztett együttes javaslat alapján, minősített többséggel elfogadja a szükséges intézkedéseket. Erről tájékoztatja az Európai Parlamentet.
(2) Amennyiben az Európai Unióról szóló szerződés V. címének 2. fejezete alapján elfogadott valamely határozat úgy rendelkezik, a Tanács az (1) bekezdésben említett eljárásnak megfelelően egyes természetes és jogi személyekkel, csoportokkal vagy nem állami, illetve államisággal nem rendelkező entitásokkal szemben korlátozó intézkedéseket állapíthat meg.
(3) Az ebben a cikkben említett jogi aktusokban rendelkezni kell a szükséges jogi biztosítékokról.
V. CÍM[332]
NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOK
216. cikk[333]
(1) Az Unió megállapodást köthet egy vagy több harmadik országgal vagy nemzetközi szervezettel, ha a Szerződések ilyen megállapodás megkötését írják elő, ha az a Szerződésekben meghatározott célkitűzések elérése érdekében szükséges, ha valamely kötelező erejű jogi aktus ilyen értelmű rendelkezést tartalmaz, vagy ha az a közös szabályokat érintheti, illetve azok alkalmazási körét megváltoztathatja.
(2) Az Unió által megkötött megállapodások kötelezőek az Unió intézményeire és tagállamaira.
217. cikk[334]
(az EKSz. korábbi 301. cikke)
Az Unió egy vagy több harmadik országgal vagy nemzetközi szervezettel kölcsönös jogok és kötelezettségek, közös fellépés és különleges eljárások által jellemzett társulást létrehozó megállapodásokat köthet.
218. cikk[335]
(az EKSz. korábbi 300. cikke)
(1) A 207. cikkben megállapított különös rendelkezések sérelme nélkül az Unió és a harmadik országok, illetve nemzetközi szervezetek közötti megállapodásokat az alábbi eljárás szerint kell megtárgyalni és megkötni.
(2) A Tanács felhatalmazást ad a tárgyalások megkezdésére, elfogadja a tárgyalási irányelveket, felhatalmazást ad az aláírásra és megköti a megállapodásokat.
(3) A Bizottság, illetve – ha a tervezett megállapodás kizárólag vagy túlnyomórészt a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozik – az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője ajánlásokat nyújt be a Tanácsnak, amely a tárgyalások megkezdéséről határozatot fogad el, amelyben a Tanács kijelöli – a tervezett megállapodás tárgyától függően – az Unió főtárgyalóját vagy tárgyaló küldöttségének vezetőjét.
(4) A Tanács a főtárgyaló számára irányelveket határozhat meg, és egy különbizottságot jelölhet ki, amellyel a tárgyalások folytatása során egyeztetni kell.
(5) A főtárgyaló javaslata alapján a Tanács határozatban felhatalmazást ad a megállapodás aláírására és – amennyiben szükséges – a hatálybalépését megelőzően ideiglenes alkalmazására.
(6) A Tanács a főtárgyaló javaslata alapján a megállapodás megkötéséről határozatot fogad el.
A kizárólag kül- és biztonságpolitikára vonatkozó megállapodások kivételével a Tanács a megállapodás megkötésére vonatkozó határozatot a következőképpen fogadja el:
a) az Európai Parlament egyetértését követően a következő esetekben:
i. társulási megállapodások megkötése,
ii. az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozására irányuló megállapodás megkötése,
iii. együttműködési eljárások bevezetése útján külön intézményi keretet létrehozó megállapodások megkötése,
iv. az Unióra nézve jelentős költségvetési kihatásokkal járó megállapodások megkötése, és
v. a rendes jogalkotási eljárás, vagy a különleges, az Európai Parlament egyetértéséhez kötött jogalkotási eljárás alkalmazási körébe tartozó területekre vonatkozó megállapodások megkötése.
Az Európai Parlament és a Tanács sürgős esetben megállapodhat az egyetértés megadásának határidejében.
b) az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, minden egyéb esetben. Az Európai Parlament véleményét a Tanács által az ügy sürgősségétől függően megállapított határidőn belül közli. Ha ezen a határidőn belül nem nyilvánít véleményt, a Tanács határozhat.
(7) A megállapodás megkötésekor a Tanács – az (5), (6), illetve (9) bekezdéstől eltérve – felhatalmazhatja a főtárgyalót arra, hogy az Unió nevében módosításokat hagyjon jóvá, ha a megállapodás rendelkezése szerint a módosításokat egyszerűsített eljárással kell elfogadni, vagy azokat a megállapodás által létrehozott szervnek kell elfogadnia. A Tanács e felhatalmazást meghatározott feltételekhez kötheti.
(8) A Tanács az eljárás egésze során minősített többséggel jár el.
Mindazonáltal a Tanács egyhangúlag jár el, ha a megállapodás olyan területre vonatkozik, ahol az uniós jogi aktusok elfogadásához egyhangúságra van szükség, valamint a társulási megállapodások és a 212. cikkben említett, a tagjelölt országokkal kötendő megállapodások esetén. A Tanács szintén egyhangúlag jár el az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozására irányuló megállapodásról; a megállapodás megkötéséről szóló határozat csak azt követően lép hatályba, hogy a tagállamok saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően azt jóváhagyták.
(9) A Tanács a Bizottságnak vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a javaslata alapján határozatot fogad el valamely megállapodás alkalmazásának felfüggesztésére, valamint a megállapodásokkal létrehozott szervekben az Unió által képviselendő álláspontok kialakítására vonatkozóan, amennyiben az ilyen szervnek joghatással bíró jogi aktust kell elfogadnia, kivéve a megállapodás intézményi kereteit kiegészítő vagy módosító jogi aktusokat.
(10) Az Európai Parlamentet az eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljeskörűen tájékoztatni kell.
(11) Egy tagállam, az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság kérheti a Bíróság véleményét a tervezett megállapodásnak a Szerződésekkel való összeegyeztethetőségéről. Ha a Bíróság véleménye kedvezőtlen, a tervezett megállapodás csak akkor léphet hatályba, ha azt módosítják, vagy a Szerződéseket felülvizsgálják.
219. cikk[336]
(az EKSz. korábbi 111. cikkének (1)-(3) és (5) bekezdése)
(1) A 218. cikktől eltérve, a Tanács az Európai Központi Bank ajánlása alapján vagy az Európai Központi Bankkal az árstabilitási célkitűzéssel összhangban álló konszenzus elérése céljából folytatott konzultációt követően, a Bizottság ajánlása alapján hivatalos megállapodásokat köthet az euro és harmadik államok valutái közötti árfolyamrendszerről. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, a (3) bekezdésben előírtakkal összhangban egyhangúlag határoz.
A Tanács az Európai Központi Bank ajánlása alapján vagy az Európai Központi Bankkal az árstabilitás célkitűzésével összhangban álló konszenzus elérése céljából folytatott konzultációt követően, a Bizottság ajánlása alapján elfogadhatja, kiigazíthatja vagy megszüntetheti az euro középárfolyamait az árfolyamrendszeren belül. A Tanács elnöke tájékoztatja az Európai Parlamentet az euro középárfolyamainak elfogadásáról, kiigazításáról vagy megszüntetéséről.
(2) Ha egy vagy több harmadik állam valutájára vonatkozóan nem létezik az (1) bekezdésben említettek szerinti árfolyamrendszer, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően, illetve az Európai Központi Bank ajánlása alapján kialakíthatja e valuták vonatkozásában az árfolyam-politika általános irányait. Az általános irányok nem sérthetik a KBER-nek az árstabilitás fenntartására irányuló elsődleges célját.
(3) Ha az Uniónak egy vagy több harmadik állammal vagy nemzetközi szervezettel monetáris vagy devizagazdálkodási szabályozási kérdéseket érintő megállapodásokat kell megtárgyalnia, a Tanács – a 218. cikktől eltérve – a Bizottság javaslata alapján, az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően határoz az ilyen megállapodásokra vonatkozó tárgyalásoknak és e megállapodások megkötésének részletes szabályairól. Ezek a részletes szabályok biztosítják, hogy az Unió egységes álláspontot képviseljen. A Bizottság teljes mértékben részt vesz a tárgyalásokban.
(4) A tagállamok – a gazdasági és monetáris unióra vonatkozó uniós hatáskörök és uniós megállapodások sérelme nélkül – nemzetközi fórumokon tárgyalásokat folytathatnak és nemzetközi megállapodásokat köthetnek.
VI. CÍM[337]
AZ UNIÓ KAPCSOLATAI NEMZETKÖZI SZERVEZETEKKEL ÉS HARMADIK ORSZÁGOKKAL, VALAMINT AZ UNIÓ KÜLDÖTTSÉGEI
220. cikk[338]
(az EKSz. korábbi 302-304. cikke)
(1) Az Unió megfelelő együttműködési formákat épít ki az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerveivel és szakosított intézményeivel, az Európa Tanáccsal, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel, valamint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel.
Az Unió továbbá egyéb nemzetközi szervezetekkel is megfelelő kapcsolatokat tart fenn.
(2) E cikk végrehajtásáért az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Bizottság felelős.
221. cikk[339]
(1) Az Uniót a harmadik országokban és a nemzetközi szervezetekben az Unió küldöttségei képviselik.
(2) Az Unió küldöttségei az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének irányítása alatt működnek. A küldöttségek a tagállamok diplomáciai és konzuli képviseleteivel szoros együttműködésben végzik tevékenységüket.
VII. CÍM[340]
SZOLIDARITÁSI KLAUZULA
222. cikk[341]
(1) Ha egy tagállamot terrortámadás ér, illetve ha természeti vagy ember okozta katasztrófa áldozatává válik, az Unió és tagállamai a szolidaritás szellemében együttesen lépnek fel. Az Unió minden rendelkezésére álló eszközt, ideértve a tagállamok által rendelkezésre bocsátott katonai erőforrásokat is, mozgósít annak érdekében, hogy:
a) - megelőzze a terrorista fenyegetést a tagállamok területén,
- megvédje a demokratikus intézményeket és a polgári lakosságot egy esetleges terrortámadástól,
- terrortámadás esetén egy tagállamnak, politikai vezetése kérésére, a területén segítséget nyújtson;
b) természeti vagy ember okozta katasztrófa esetén egy tagállamnak, politikai vezetése kérésére, a területén segítséget nyújtson.
(2) Amennyiben egy tagállamot terrortámadás ér, illetve ha természeti vagy ember okozta katasztrófa áldozatává válik, e tagállam politikai vezetésének kérésére a többi tagállam segítséget nyújt számára. E célból a tagállamok a Tanács keretében egyeztetnek egymással.
(3) E szolidaritási klauzulának az Unió általi végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat – a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének együttes javaslata alapján – a Tanács határozatban állapítja meg. Ha ennek a határozatnak védelmi vonatkozásai vannak, a Tanács az Európai Unióról szóló szerződés 31. cikk (1) bekezdése szerint határoz. Erről az Európai Parlamentet tájékoztatni kell.
E bekezdés alkalmazása során és a 240. cikk sérelme nélkül a Tanácsot a Politikai és Biztonsági Bizottság – a közös biztonság- és védelempolitika keretében kialakított struktúrákra támaszkodva –, valamint a 71. cikkben említett bizottság segíti, amelyek szükség esetén együttes véleményt terjesztenek elő számára.
(4) Az Unió és tagállamai eredményes fellépésének biztosítása érdekében az Európai Tanács rendszeresen értékeli az Uniót fenyegető veszélyeket.
HATODIK RÉSZ[342]
INTÉZMÉNYI ÉS PÉNZÜGYI RENDELKEZÉSEK[343]
I. CÍM
INTÉZMÉNYI RENDELKEZÉSEK
1. FEJEZET
AZ INTÉZMÉNYEK
1. SZAKASZ
AZ EURÓPAI PARLAMENT
223. cikk[344]
(az EKSz. korábbi 190. cikkének (4) és (5) bekezdése)
(1) Az Európai Parlament javaslatot dolgoz ki a tagjainak valamennyi tagállamban egységes eljárás szerint vagy valamennyi tagállamban közös elveknek megfelelően tartandó, közvetlen és általános választójog alapján történő megválasztásához szükséges intézkedésekre vonatkozóan.
A Tanács az Európai Parlamentnek a tagjai többségével elfogadott egyetértését követően, különleges jogalkotási eljárás keretében egyhangúlag megállapítja a szükséges rendelkezéseket. Ezek a rendelkezések azt követően lépnek hatályba, hogy azokat a tagállamok saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően jóváhagyták.
(2) Az Európai Parlament saját kezdeményezésére különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben, a Bizottság véleményének kikérése után és a Tanács egyetértésével meghatározza a tagjai feladatainak ellátására vonatkozó szabályokat és általános feltételeket. A tagok vagy volt tagok adózására vonatkozó bármilyen szabály vagy feltétel esetén a Tanács egyhangú határozata szükséges.
224. cikk[345]
(az EKSz. korábbi 191. cikkének második bekezdése)
Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben meghatározza az Európai Unióról szóló szerződés 10. cikkének (4) bekezdésében említett európai szintű politikai pártokra irányadó szabályokat, így különösen a finanszírozásukra vonatkozó előírásokat.
225. cikk[346]
(az EKSz. korábbi 192. cikkének második bekezdése)
Az Európai Parlament tagjainak többségével felkérheti a Bizottságot olyan kérdésre vonatkozó megfelelő javaslat előterjesztésére, amely az Európai Parlament megítélése szerint a Szerződések végrehajtása céljából uniós jogi aktus kidolgozását teszi szükségessé. Ha a Bizottság nem terjeszt elő javaslatot, ennek okairól tájékoztatja az Európai Parlamentet.
226. cikk[347]
(az EKSz. korábbi 193. cikke)
Feladatai teljesítése során az Európai Parlament, tagjai egynegyedének kérelmére, ideiglenes vizsgálóbizottságot állíthat fel, hogy kivizsgálja - a Szerződések által más intézményekre vagy szervekre ruházott hatáskörök sérelme nélkül - az uniós jog végrehajtása során felmerülő állítólagos jogsértéseket vagy hivatali visszásságokat, kivéve ha az állítólagos tényállást bíróság vizsgálja, és a bírósági eljárás még nem zárult le.
Jelentésének benyújtása után az ideiglenes vizsgálóbizottság feloszlik.
A vizsgálati jog gyakorlására vonatkozó részletes szabályokat az Európai Parlament állapítja meg saját kezdeményezése alapján különleges jogalkotási eljárás keretében, a Tanács és a Bizottság egyetértését követően elfogadott rendeletekben.
227. cikk[348]
(az EKSz. korábbi 194. cikke)
Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy egyénileg vagy más polgárokkal vagy személyekkel közösen petíciót nyújthat be az Európai Parlamenthez az Unió tevékenységi területére tartozó és őt közvetlenül érintő ügyben.
228. cikk[349]
(az EKSz. korábbi 195. cikke)
(1) A bármely uniós polgártól vagy valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személytől érkező, az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok — kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát — tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszok átvételére az Európai Parlament által megválasztott ombudsman jogosult. Az ombudsman kivizsgálja a panaszokat, és erről jelentést készít.
Az ombudsman megbízatásának megfelelően, saját kezdeményezésére vagy a hozzá közvetlenül vagy az Európai Parlament valamely tagján keresztül benyújtott panaszok alapján, lefolytatja az általa indokoltnak ítélt vizsgálatokat, kivéve ha az állítólagos tényállás bírósági eljárás tárgyát képezi vagy képezte. Ha az ombudsman hivatali visszásságot állapít meg, az ügyben megkeresi az érintett intézményt, szervet vagy hivatalt amelynek három hónap áll rendelkezésére, hogy tájékoztassa őt álláspontjáról. Ezt követően az ombudsman jelentést küld az Európai Parlamentnek és az érintett intézménynek, szervnek vagy hivatalnak. A panaszt benyújtó személyt tájékoztatni kell a vizsgálatok eredményéről.
Vizsgálatainak eredményeiről az ombudsman évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek.
(2) Az ombudsmant minden európai parlamenti választást követően, a Parlament megbízatásának időtartamára választják. Az ombudsman megbízatása megújítható.
Az ombudsmant a Bíróság az Európai Parlament kérelmére felmentheti, ha már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, vagy ha súlyos kötelezettségszegést követett el.
(3) Feladatainak ellátása során az ombudsman teljes mértékben független. E feladatok ellátása során nem kérhet vagy fogadhat el utasításokat semmilyen kormánytól, intézménytől, szervtől vagy más szervezettől. Az ombudsman a megbízatása ideje alatt semmilyen egyéb – akár kereső, akár ingyenesen végzett – foglalkozást nem folytathat.
(4) Az Európai Parlament saját kezdeményezésére különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben, a Bizottság véleményének kikérése után és a Tanács egyetértésével meghatározza az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokat és általános feltételeket.
229. cikk[350]
(az EKSz. korábbi 196. cikke)
Az Európai Parlament évente egy ülésszakot tart. Minden március második keddjén külön összehívás nélkül ül össze.
Az Európai Parlament a tagjai többségének kérelmére, valamint a Tanács vagy a Bizottság kérelmére rendkívüli ülésszakot tarthat.
230. cikk[351]
(az EKSz. korábbi 197. cikkének második, harmadik és negyedik bekezdése)
A Bizottság az Európai Parlament bármely ülésén részt vehet, és kérésére bármikor felszólalhat.
A Bizottság szóban vagy írásban válaszol az Európai Parlament vagy annak tagjai által hozzá intézett kérdésekre.
Az Európai Tanács, illetve a Tanács a saját eljárási szabályzatában megállapított feltételeknek megfelelően felszólalhat az Európai Parlamentben.
231. cikk[352]
(az EKSz. korábbi 198. cikke)
Ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, az Európai Parlament a leadott szavazatok többségével határoz.
A határozatképesség feltételeit az eljárási szabályzat határozza meg.
232. cikk[353]
(az EKSz. korábbi 199. cikke)
Az Európai Parlament tagjainak többségével elfogadja eljárási szabályzatát.
Az Európai Parlament üléseinek jegyzőkönyveit a Szerződésekben és az eljárási szabályzatában megállapított feltételeknek megfelelően kell közzétenni.
233. cikk[354]
(az EKSz. korábbi 200. cikke)
Az Európai Parlament nyilvános ülésen megvitatja a Bizottság által hozzá benyújtott éves általános jelentést.
234. cikk[355]
(az EKSz. korábbi 201. cikke)
Az Európai Parlament, ha a Bizottság tevékenysége miatt bizalmatlansági indítványt terjesztenek elé, arról legkorábban az indítvány beterjesztése után három nappal, nyílt szavazással határoz.
Ha a bizalmatlansági indítványt a leadott szavazatok kétharmadával és az Európai Parlament tagjainak többségével elfogadják, a Bizottság tagjainak testületileg le kell mondaniuk, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének pedig le kell mondania a bizottsági tagságról. Az új Bizottságnak az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkével összhangban történő kinevezéséig azonban hivatalban maradnak, és a folyamatban lévő ügyeket továbbra is ellátják. Ebben az esetben a Bizottság utódul kinevezett tagjainak hivatali ideje azon a napon jár le, amikor a testületileg lemondásra kötelezett bizottsági tagok hivatali ideje lejárt volna.
2. SZAKASZ[356]
AZ EURÓPAI TANÁCS
235. cikk[357]
(1) Szavazás esetén az Európai Tanács bármely tagja legfeljebb még egy másik tag képviseletében is eljárhat.
Amikor az Európai Tanács minősített többséggel jár el, az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikkének (4) bekezdését és e szerződés 238. cikkének (2) bekezdését kell alkalmazni. Amennyiben az Európai Tanács szavazással dönt, az Európai Tanács elnöke és a Bizottság elnöke nem szavaz.
A jelen lévő vagy képviselt tagok tartózkodása nem akadálya az Európai Tanács egyhangúságot igénylő jogi aktusai elfogadásának.
(2) Az Európai Parlament elnökét fel lehet hívni arra, hogy szólaljon fel az Európai Tanácsban.
(3) Az Európai Tanács eljárási kérdésekben, valamint eljárási szabályzatának elfogadásakor egyszerű többséggel határoz.
(4) Az Európai Tanács munkáját a Tanács Főtitkársága segíti
236. cikk[358]
Az Európai Tanács minősített többséggel fogadja el:
a) az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikke (6) bekezdésének megfelelően az Általános Ügyek Tanácsának és a Külügyek Tanácsának kivételével a Tanács formációinak listáját meghatározó határozatot;
b) az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikke (9) bekezdésének megfelelően a Külügyek Tanácsának kivételével a Tanács formációinak elnökségéről szóló határozatot.
3. SZAKASZ[359]
A TANÁCS
237. cikk[360]
(az EKSz. korábbi 204. cikke)
A Tanácsot saját kezdeményezésére, illetve a Tanács valamely tagja vagy a Bizottság kérésére a Tanács elnöke hívja össze.
238. cikk[361]
(az EKSz. korábbi 205. cikkének (1) és (2) bekezdése)
(1) Az egyszerű többséget igénylő jogi aktusok elfogadásakor a Tanács tagjainak többségével jár el.
(2)[362] Az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikke (4) bekezdésétől eltérve 2014. november 1-jétől, figyelemmel az átmeneti rendelkezésekről szóló jegyzőkönyvben megállapított rendelkezésekre, ha a Tanács nem a Bizottságnak vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a javaslata alapján jár el, a minősített többséghez a Tanács tagjai legalább 72 %-ának a szavazata szükséges, akik egyben az Unió népességének legalább 65 %-át kitevő tagállamokat képviselik.
(3) Figyelemmel az átmeneti rendelkezésekről szóló jegyzőkönyvben megállapított rendelkezésekre, 2014. november 1-jétől azokban az esetekben, amikor a Szerződések értelmében a Tanácsnak nem az összes tagja vesz részt a szavazásban, a minősített többséget a következőképpen kell meghatározni:
a)[363] A minősített többséghez a szavazásban részt vevő tagállamokat képviselő tanácsi tagok legalább 55 %-ának a szavazata szükséges, akik egyben ezen tagállamok népességének legalább 65 %-át képviselik.
A blokkoló kisebbségnek legalább a Tanácsnak a részt vevő tagállamok népességének több mint 35 %-át képviselő tagjaiból és még egy tagból kell állnia; ennek hiányában a minősített többséget elértnek kell tekinteni.
b)[364] Az a) ponttól eltérve, ha a Tanács nem a Bizottságnak vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a javaslata alapján jár el, a minősített többséghez a részt vevő tagállamokat képviselő tanácsi tagok legalább 72 %-ának a szavazata szükséges, akik egyben ezen tagállamok népességének legalább 65 %-át képviselik.
(4) A jelen lévő vagy képviselt tagok tartózkodása nem akadálya a Tanács egyhangúságot igénylő jogi aktusai elfogadásának.
239. cikk[365]
(az EKSz. korábbi 206. cikke)
Szavazás esetén a Tanács bármely tagja legfeljebb még egy másik tag képviseletében is eljárhat.
240. cikk[366]
(az EKSz. korábbi 207. cikke)
(1) A Tanács munkájának előkészítése és a Tanács által adott megbízatások teljesítése egy, a tagállamok állandó képviselőiből álló bizottság feladata. A bizottság a Tanács eljárási szabályzatában előírt esetekben eljárási határozatokat fogadhat el.
(2) A Tanács munkáját az általa kinevezett főtitkár irányítása alatt álló Főtitkárság segíti.
A Főtitkárság szervezetét a Tanács határozza meg egyszerű többséggel.
(3) A Tanács eljárási kérdésekben, valamint eljárási szabályzatának elfogadásakor egyszerű többséggel határoz.
241. cikk[367]
(az EKSz. korábbi 208. cikke)
A Tanács egyszerű többséggel felkérheti a Bizottságot, hogy végezze el a Tanács által a közös célkitűzések eléréséhez szükségesnek tartott vizsgálatokat, és terjesszen be hozzá megfelelő javaslatokat. Ha a Bizottság nem terjeszt elő javaslatot, ennek okairól tájékoztatja a Tanácsot.
242. cikk[368]
(az EKSz. korábbi 209. cikke)
A Tanács a Bizottsággal folytatott konzultációt követően egyszerű többséggel meghatározza a Szerződések által előírt bizottságokra vonatkozó szabályokat.
243. cikk[369]
(az EKSz. korábbi 210. cikke)
A Tanács meghatározza az Európai Tanács elnökének, a Bizottság elnökének, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottság tagjainak, az Európai Unió Bírósága elnökeinek, bíráinak és hivatalvezetőinek, valamint a Tanács főtitkárának illetményét, juttatásait és nyugdíját. Meghatároz továbbá minden egyéb, javadalmazás helyett fizetett juttatást.
4. SZAKASZ[370]
A BIZOTTSÁG
244. cikk[371]
Az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikke (5) bekezdésének megfelelően a Bizottság tagjait az Európai Tanács által meghatározott olyan rotációs rendszer szerint kell kiválasztani, amely az alábbi elveken alapul:
a) annak meghatározásánál, hogy állampolgáraik milyen sorrendben és időtartamra válnak a Bizottság tagjává, a tagállamokat teljes mértékben egyenlően kell kezelni; ennek megfelelően a bármely két tagállam állampolgárai által betöltött összes hivatali időszakok számának különbsége soha nem lehet több egynél;
b) az a) pontra is figyelemmel, az egymást követő Bizottságokat úgy kell összeállítani, hogy azokban a tagállamok teljes demográfiai és földrajzi spektruma kielégítő módon megjelenjen.
245. cikk[372]
(az EKSz. korábbi 213. cikke)
A Bizottság tagjai tartózkodnak a feladataik ellátásával összeegyeztethetetlen cselekedetektől. A tagállamok tiszteletben tartják a függetlenségüket, és nem kísérlik meg befolyásolásukat feladatuk ellátása során.
A Bizottság tagjai hivatali idejük alatt nem folytathatnak semmilyen egyéb – akár kereső, akár ingyenesen végzett – foglalkozást. Hivatalba lépésükkor ünnepélyesen kötelezettséget vállalnak arra, hogy hivatali idejük alatt és után tiszteletben tartják a hivatalukból eredő kötelezettségeiket és különösen azt, hogy megbízatásuk megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan járnak el kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban. E kötelezettségek megsértése esetén a Bíróság a Tanács egyszerű többséggel elfogadott kérelmére vagy a Bizottság kérelmére az érintett tagot, a körülményektől függően, a 247. cikknek megfelelően felmentheti, vagy megvonhatja tőle nyugdíjjogosultságát vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatásokhoz való jogát.
246. cikk[373]
(az EKSz. korábbi 215. cikke)
A Bizottság tagjainak megbízatása – a megbízatás lejártától vagy az elhalálozástól eltekintve – lemondással vagy felmentéssel szűnik meg.
A lemondó, hivatalából felmentett vagy elhalálozott tag helyébe hivatali idejének fennmaradó részére a Tanács, a Bizottság elnökével közös megegyezésben, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelően a távozó taggal azonos állampolgárságú új bizottsági tagot nevez ki.
A Tanács a Bizottság elnökének a javaslata alapján egyhangúlag úgy is határozhat, hogy a távozó tag helyébe nem szükséges új tagot kinevezni, különösen, ha a bizottsági tag fennmaradó hivatali ideje rövid.
Az elnök lemondása, felmentése vagy halála esetén hivatali idejének fennmaradó részére új elnököt kell kinevezni. Az új elnök kinevezésére az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikke (7) bekezdésének első albekezdésében megállapított eljárást kell alkalmazni.
Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének lemondása, felmentése vagy halála esetén hivatali idejének fennmaradó részére az Európai Unióról szóló szerződés 18. cikke (1) bekezdésének megfelelően új külügyi és biztonságpolitikai főképviselőt kell kinevezni.
Amennyiben a Bizottság összes tagja lemond hivataláról, a lemondó tagok mindaddig hivatalban maradnak, és a folyamatban lévő ügyeket továbbra is ellátják, amíg helyükre hivatali idejük fennmaradó részére az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének megfelelően új bizottsági tagokat neveznek ki.
247. cikk[374]
(az EKSz. korábbi 216. cikke)
Ha a Bizottság valamely tagja már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, vagy ha súlyos kötelezettségszegést követett el, a Bíróság a Tanács egyszerű többséggel elfogadott kérelmére vagy a Bizottság kérelmére felmentheti hivatalából.
248. cikk[375]
(az EKSz. korábbi 217. cikkének (2) bekezdése)
Az Európai Unióról szóló szerződés 18. cikke (4) bekezdésének sérelme nélkül, a Bizottságra háruló feladatok csoportosításáról és a Bizottság tagjai közötti elosztásáról az elnök dönt az említett szerződés 17. cikke (6) bekezdésének megfelelően. Az elnök e feladatok elosztását a Bizottság hivatali ideje alatt megváltoztathatja. A Bizottság tagjai az elnök által számukra megállapított feladatokat az elnök irányításával látják el.
249. cikk[376]
(az EKSz. korábbi 218. cikkének (2) bekezdése és 212. cikke)
(1) A Bizottság eljárási szabályzatot fogad el annak biztosítása érdekében, hogy ő maga és szervezeti egységei megfelelően működjenek. A Bizottság gondoskodik e szabályzat közzétételéről.
(2) A Bizottság évente, legkésőbb az Európai Parlament ülésszakának megnyitása előtt egy hónappal általános jelentést tesz közzé az Unió tevékenységéről.
250. cikk[377]
(az EKSz. korábbi 219. cikke)
A Bizottság tagjainak többségével jár el.
A határozatképesség feltételeit az eljárási szabályzat határozza meg.
5. SZAKASZ[378]
AZ EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA[379]
251. cikk[380]
(az EKSz. korábbi 221. cikke)
A Bíróság az alapokmányában erre vonatkozóan megállapított szabályoknak megfelelően tanácsokban vagy nagytanácsban jár el.
Ha az alapokmány úgy rendelkezik, a Bíróság teljes ülésben is eljárhat.
252. cikk[381]
(az EKSz. korábbi 222. cikke)
A Bíróságot nyolc főtanácsnok segíti. Amennyiben a Bíróság kéri, a főtanácsnokok számát a Tanács egyhangú határozattal megnövelheti.
A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva, nyilvános tárgyaláson indokolással ellátott indítványt terjesszen elő azokban az ügyekben, amelyek esetében az Európai Unió Bíróságának alapokmánya szerint a főtanácsnok részvételére van szükség.
253. cikk[382]
(az EKSz. korábbi 223. cikke)
A Bíróság bíráit és főtanácsnokait olyan személyek közül választják ki, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik megfelelnek az országukban a legfelsőbb bírói tisztségekbe történő kinevezéshez szükséges feltételeknek, vagy akik elismert szakértelemmel rendelkező jogtudósok; a bírákat és a főtanácsnokokat a 255. cikkben említett bizottsággal folytatott konzultációt követően a tagállamok kormányai közös megegyezéssel hatéves időtartamra nevezik ki.
Három évente a bírói és a főtanácsnoki kar részleges megújítására kerül sor az Európai Unió Bíróságának alapokmányában megállapított feltételek szerint.
A Bíróság elnökét a bírák maguk közül választják meg hároméves időtartamra. Az elnök újraválasztható.
A távozó bírák és főtanácsnokok újra kinevezhetők.
A Bíróság kinevezi hivatalvezetőjét, és meghatározza a tevékenységére vonatkozó szabályokat.
A Bíróság elfogadja eljárási szabályzatát. E szabályzat elfogadásához a Tanács jóváhagyása szükséges.
254. cikk[383]
(az EKSz. korábbi 224. cikke)
A Törvényszék bíráinak számát az Európai Unió Bíróságának alapokmánya határozza meg. Az alapokmány előírhatja, hogy a Törvényszéket főtanácsnokok segítik.
A Törvényszék tagjait olyan személyek közül választják ki, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik megfelelnek a felsőbb bírói tisztségbe történő kinevezéshez szükséges alkalmassági feltételeknek. A bírákat a 255. cikkben említett bizottsággal folytatott konzultációt követően a tagállamok kormányai közös megegyezéssel hat éves időtartamra nevezik ki. A tagság háromévenként részlegesen megújul. A távozó tagok újra kinevezhetők.
A Törvényszék elnökét a bírák maguk közül választják meg hároméves időtartamra. Az elnök újraválasztható.
A Törvényszék kinevezi hivatalvezetőjét, és megállapítja a hivatalvezető tevékenységére vonatkozó szabályokat.
A Törvényszék a Bírósággal egyetértésben meghatározza eljárási szabályzatát. E szabályzat elfogadásához a Tanács jóváhagyása szükséges.
Ha az Európai Unió Bíróságának alapokmánya másként nem rendelkezik, a Törvényszékre a Szerződéseknek a Bíróságra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
255. cikk[384]
Létrejön egy bizottság, amelynek feladata, hogy a Bíróságra és a Törvényszékre bíráknak vagy főtanácsnokoknak jelölt személyeknek a feladatra való alkalmasságáról azt megelőzően véleményt adjon, hogy a tagállamok kormányai a 253., illetve a 254. cikknek megfelelően kineveznék őket.
A bizottságot hét személy alkotja, akiket a Bíróság és a Törvényszék korábbi tagjai, a tagállamok legfelsőbb bíróságának tagjai és az elismert szakértelemmel rendelkező jogászok közül választanak ki, és akik közül egy személyre az Európai Parlament tesz javaslatot. A Tanács határozatban megállapítja e bizottság működésének szabályait, és határozatban kinevezi a bizottság tagjait. A Tanács a Bíróság elnökének kezdeményezése alapján jár el.
256. cikk[385]
(az EKSz. korábbi 225. cikke)
(1) A Törvényszék rendelkezik hatáskörrel első fokon a 263., 265., 268., 270. és 272. cikkben említett keresetek elbírálására, kivéve azokat, amelyeket a 257. cikk alapján létrehozott különös hatáskörű törvényszékek hatáskörébe utaltak, illetve amelyek az alapokmány értelmében a Bíróság hatáskörében maradnak. Az alapokmány úgy rendelkezhet, hogy a Törvényszék egyéb keresetfajták tekintetében is hatáskörrel rendelkezik.
A Törvényszék e bekezdés szerinti határozataival szemben az alapokmányban megállapított feltételek mellett és korlátokon belül, kizárólag jogi kérdésekben a Bírósághoz lehet fellebbezni.
(2) A Törvényszék hatáskörébe tartozik a különös hatáskörű törvényszékek határozatai ellen benyújtott jogorvoslati kérelmek elbírálása.
A Törvényszék Bíróság e bekezdés szerinti határozatait az alapokmányban megállapított feltételek mellett és korlátokon belül a Bíróság kivételesen felülvizsgálhatja, ha fennáll a komoly veszélye annak, hogy az uniós jog egységessége vagy koherenciája sérül.
(3) A Törvényszék az alapokmányban meghatározott egyes ügycsoportokban hatáskörrel rendelkezik a 267. cikk szerinti előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések eldöntésére.
Ha a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ügyben olyan elvi döntés meghozatalára van szükség, amely az uniós jog egységességét és koherenciáját befolyásolhatja, az ügyet eldöntés végett a Bíróság elé utalhatja.
A Törvényszék előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket eldöntő határozatait az alapokmányban megállapított feltételek mellett és korlátokon belül a Bíróság kivételesen felülvizsgálhatja, ha fennáll a komoly veszélye annak, hogy az uniós jog egységessége vagy koherenciája sérül.
257. cikk[386]
(az EKSz. korábbi 225a. cikke)
Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, a Törvényszékhez kapcsolódó különös hatáskörű törvényszékeket hozhat létre egyes területeken benyújtott meghatározott keresetfajták első fokon történő elbírálására. Erről az Európai Parlament és a Tanács a Bizottság javaslata alapján és a Bírósággal folytatott konzultációt követően, vagy a Bíróság kérelmére és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően rendeletekben határoz.
A különös hatáskörű törvényszék létrehozásáról szóló rendeletben meg kell határozni a törvényszék összetételére vonatkozó szabályokat és a törvényszékre ruházott hatáskör pontos terjedelmét.
A különös hatáskörű törvényszékek határozataival szemben kizárólag jogi kérdésekben, illetve – ha különös hatáskörű törvényszéket létrehozó rendelet úgy rendelkezik – jogi és ténykérdésekben a Törvényszékhez lehet fellebbezni.
A különös hatáskörű törvényszékek tagjait olyan személyek közül választják ki, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik rendelkeznek a bírói tisztségbe történő kinevezéshez szükséges alkalmassággal. A különös hatáskörű törvényszékek tagjait a Tanács nevezi ki egyhangú határozattal.
A különös hatáskörű törvényszékek a Bírósággal egyetértésben meghatározzák eljárási szabályzatukat. E szabályzatok elfogadásához a Tanács jóváhagyása szükséges.
Ha a különös hatáskörű törvényszék létrehozásáról szóló rendelet másként nem rendelkezik, a különös hatáskörű törvényszékekre a Szerződéseknek az Európai Unió Bíróságára vonatkozó rendelkezéseit és az Európai Unió Bírósága alapokmányának rendelkezéseit kell alkalmazni. Az alapokmány I. címét és annak 64. cikkét minden esetben alkalmazni kell a különös hatáskörű törvényszékekre.
258. cikk[387]
(az EKSz. korábbi 226. cikke)
Ha a Bizottság megítélése szerint egy tagállam a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette, az ügyről indokolással ellátott véleményt ad, miután az érintett államnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére.
Ha az érintett állam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget a véleményben foglaltaknak, a Bizottság az Európai Unió Bíróságához fordulhat.
259. cikk[388]
(az EKSz. korábbi 227. cikke)
Bármely tagállam az Európai Unió Bíróságához fordulhat, ha megítélése szerint egy másik tagállam a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette.
Mielőtt egy tagállam keresetet nyújt be egy másik tagállam ellen a Szerződésekből eredő valamely kötelezettség állítólagos megsértése miatt, az ügyet a Bizottság elé kell terjesztenie.
A Bizottság indokolással ellátott véleményt ad, miután az érintett államoknak lehetőséget biztosított arra, hogy kontradiktórius eljárás keretében szóban és írásban nyilatkozzanak.
Ha a Bizottság az ügy előterjesztésétől számított három hónapon belül nem ad véleményt, a vélemény hiányától függetlenül az ügyben az Európai Unió Bíróságához lehet fordulni.
260. cikk[389]
(az EKSz. korábbi 228. cikke)
(1) Ha az Európai Unió Bírósága megállapítja, hogy egy tagállam nem teljesítette a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét, az adott államnak meg kell tennie az Európai Unió Bíróságának ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.
(2) Ha a Bizottság megítélése szerint az érintett tagállam nem teszi meg az Európai Unió Bíróságának ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, a Bizottság – miután a tagállamnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére – az Európai Unió Bíróságához fordulhat. A Bizottság meghatározza az érintett tagállam által fizetendő átalányösszeg vagy kényszerítő bírság összegét, amelyet az adott körülmények között megfelelőnek ítél.
Ha az Európai Unió Bírósága megállapítja, hogy az érintett tagállam nem tett eleget az ítéletében foglaltaknak, a tagállamot átalányösszeg vagy kényszerítő bírság fizetésére kötelezheti.
Ez az eljárás nem érinti a 259. cikket.
(3) Ha a Bizottság a 258. cikknek megfelelően azon az alapon nyújt be keresetet az Európai Unió Bíróságához, hogy az érintett tagállam nem tett eleget valamely, jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelv átültetésére elfogadott intézkedései bejelentésére vonatkozó kötelezettségének, a Bizottság, amennyiben megfelelőnek ítéli, meghatározhatja az érintett tagállam által fizetendő átalányösszegnek vagy kényszerítő bírságnak az általa az adott körülmények között megfelelőnek tartott mértékét.
Ha az Európai Unió Bírósága megállapítja, hogy jogsértés történt, a tagállamot – a Bizottság által meghatározott összeget meg nem haladó mértékű – átalányösszeg vagy kényszerítő bírság fizetésére kötelezheti. A fizetési kötelezettség az Európai Unió Bíróságának ítéletében megállapított időpontban válik esedékessé.
261. cikk[390]
(az EKSz. korábbi 229. cikke)
Az Európai Parlament és a Tanács által közösen, illetve a Tanács által a Szerződések rendelkezéseinek értelmében elfogadott rendeletek a bennük előírt szankciók tekintetében korlátlan felülvzsgálati jogkört ruházhatnak az Európai Unió Bíróságára.
262. cikk[391]
(az EKSz. korábbi 229a. cikke)
A Szerződések egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a Tanács, különleges jogalkotási eljárás keretében eljárva és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag úgy rendelkezhet, hogy az Európai Unió Bíróságát – a Tanács által meghatározott mértékben – hatáskörrel ruházza fel a Szerződések alapján elfogadott, európai szellemi tulajdonjogokat alapító jogi aktusok alkalmazásával kapcsolatos jogviták elbírálására. Ezek a rendelkezések azt követően lépnek hatályba, hogy azokat a tagállamok saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően jóváhagyták.
263. cikk[392]
(az EKSz. korábbi 230. cikke)
Az Európai Unió Bírósága megvizsgálja a jogalkotási aktusok jogszerűségét, valamint a Tanács, a Bizottság és az Európai Központi Bank jogi aktusait, kivéve az ajánlásokat és a véleményeket, továbbá az Európai Parlament és az Európai Tanács harmadik személyekre joghatással járó aktusait. Az Európai Unió Bírósága megvizsgálja továbbá az Unió szervei vagy hivatalai által elfogadott, harmadik személyekre joghatással járó jogi aktusok jogszerűségét.
E célból az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik az olyan keresetek tekintetében, amelyeket valamely tagállam, az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság nyújt be hatáskör hiánya, lényeges eljárási szabályok megsértése, a Szerződések vagy az alkalmazásukra vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése vagy hatáskörrel való visszaélés miatt.
Az Európai Unió Bírósága azonos feltételek mellett rendelkezik hatáskörrel a Számvevőszék, az Európai Központi Bank és a Régiók Bizottsága által előjogaik megóvása érdekében indított keresetek tekintetében.
Bármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben említett feltételek mellett eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket.
Az Unió szerveit és hivatalait létrehozó jogi aktusok meghatározhatják azokat a külön feltételeket, amelyek alapján egy természetes vagy jogi személy az e szervek és hivatalok által elfogadott, rá nézve joghatás kiváltására irányuló jogi aktusokkal szemben keresettel élhet.
Az e cikkben szabályozott eljárásokat, az esettől függően, az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett.
264. cikk[393]
(az EKSz. korábbi 231. cikke)
Ha a kereset megalapozott, az Európai Unió Bírósága a megtámadott jogi aktust semmisnek nyilvánítja.
Az Európai Unió Bírósága azonban, ha azt szükségesnek ítéli, megjelöli a semmisnek nyilvánított jogi aktusoknak azokat a joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak.
265. cikk[394]
(az EKSz. korábbi 232. cikke)
Ha az Európai Parlament, az Európai Tanács, a Tanács, a Bizottság vagy az Európai Központi Bank a Szerződéseket megsértve elmulasztja a döntéshozatalt, a tagállamok és az Unió többi intézménye keresettel fordulhatnak az Európai Unió Bíróságához a jogsértés megállapítása iránt. E cikket, azonos feltételek mellett, az Unió mulasztó szerveire és hivatalaira is alkalmazni kell.
A kereset csak akkor elfogadható, ha az érintett intézményt, szervet vagy hivatalt előzetesen felkérték, hogy járjon el. Ha a felkéréstől számított két hónapon belül az érintett intézmény, szerv vagy hivatal nem foglal állást, a keresetet további két hónapon belül lehet megindítani.
Bármely természetes vagy jogi személy az előző bekezdésekben foglalt feltételek mellett panasszal fordulhat az Európai Unió Bíróságához, ha az Unió valamely intézménye, szerve vagy hivatala elmulasztott valamely neki címzendő jogi aktust – az ajánlások és vélemények kivételével – meghozni.
266. cikk[395]
(az EKSz. korábbi 233. cikke)
Az az intézmény, szerv vagy hivatal, amelynek aktusait az Európai Unió Bírósága semmisnek nyilvánította, vagy amelynek mulasztását az Európai Unió Bírósága a Szerződésekkel ellentétesnek nyilvánította, köteles megtenni az Európai Unió Bírósága ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.
Ez a kötelezettség nem érinti azokat a kötelezettségeket, amelyek a 340. cikk második bekezdésének alkalmazásából származhatnak.
267. cikk[396]
(az EKSz. korábbi 234. cikke)
Az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára a következő kérdésekben:
a) a Szerződések értelmezése;
b) az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak érvényessége és értelmezése;
Ha egy tagállam bírósága előtt ilyen kérdés merül fel, és ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, kérheti az Európai Unió Bíróságát, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést.
Ha egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban lévő ügyben merül fel ilyen kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles az Európai Unió Bíróságához fordulni.
Ha egy tagállami bíróság előtt folyamatban lévő ügyben olyan kérdés merül fel, amely valamely fogva tartott személyt érint, az Európai Unió Bírósága a lehető legrövidebb időn belül határoz.
268. cikk[397]
(az EKSz. korábbi 235. cikke)
Az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik a 340. cikk második és harmadik bekezdésében említett kártérítési vitákban.
269. cikk[398]
Az Európai Tanács, illetve a Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke alapján elfogadott jogi aktus jogszerűségének megállapítására a Bíróság, kizárólag az Európai Tanács, illetve a Tanács megállapításával érintett tagállam kérelmére, és kizárólag az említett cikk által előírt eljárás szabályainak tiszteletben tartása tárgyában rendelkezik hatáskörrel.
E kérelmet az említett megállapítás meghozatalától számított egy hónapon belül kell benyújtani. A Bíróság a kérelem benyújtásának időpontjától számított egy hónapon belül határoz.
270. cikk[399]
(az EKSz. korábbi 236. cikke)
Az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik az Unió és alkalmazottai között felmerülő minden vitás ügyben az Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatában és az Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételekben megállapított keretek között és feltételek mellett.
271. cikk[400]
(az EKSz. korábbi 237. cikke)
Az Európai Unió Bírósága az itt megállapított kereteken belül hatáskörrel rendelkezik a következő vitás ügyekben:
a) az Európai Beruházási Bank alapokmányából eredő kötelezettségek teljesítése a tagállamok által. Ebben a vonatkozásban a Bank Igazgatótanácsa rendelkezik a 258. cikk által a Bizottságra ruházott hatáskörrel;
b) az Európai Beruházási Bank Kormányzótanácsa által elfogadott intézkedések. Ebben a vonatkozásban bármely tagállam, a Bizottság vagy a Bank Igazgatótanácsa indíthat keresetet a 263. cikkben megállapított feltételek mellett;
c) az Európai Beruházási Bank Igazgatótanácsa által elfogadott intézkedések. Az ilyen intézkedések ellen csak a tagállamok vagy a Bizottság indíthatnak keresetet a 263. cikkben meghatározott feltételek mellett, és kizárólag a Bank alapokmánya 19. cikkének (2), (5)–(7) bekezdésében foglalt eljárási szabályok megsértésére történő hivatkozással;
d) a Szerződésekből és a KBER és a EKB alapokmányából eredő kötelezettségek teljesítése a nemzeti központi bankok által. Ebben a vonatkozásban a nemzeti központi bankokat illetően az Európai Központi Bank Kormányzótanácsa ugyanolyan hatáskörrel rendelkezik, mint amelyet a tagállamokat illetően a 258. cikk a Bizottságra ruház. Ha az Európai Unió Bírósága megállapítja, hogy egy nemzeti központi bank nem teljesítette a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét, a bank köteles megtenni az Európai Unió Bírósága ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.
272. cikk[401]
(az EKSz. korábbi 238. cikke)
Az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az Unió által vagy nevében kötött közjogi vagy magánjogi szerződésekben foglalt választottbírósági kikötés alapján határozatot hozzon.
273. cikk[402]
(az EKSz. korábbi 239. cikke)
A Bíróság hatáskörrel rendelkezik a tagállamok között felmerülő, a Szerződések tárgyával összefüggő vitás ügyekben, ha az ilyen ügyeket a felek egy külön megállapodás alapján elé terjesztik.
274. cikk[403]
(az EKSz. korábbi 240. cikke)
Az olyan vitás ügyeket, amelyekben az Unió az egyik fél, nem lehet erre hivatkozva kizárni a tagállamok bíróságainak hatásköréből, kivéve ha ezt a hatáskört a Szerződések az Európai Unió Bíróságára ruházzák.
275. cikk[404]
Az Európai Unió Bírósága nem rendelkezik hatáskörrel a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó rendelkezések, valamint az azok alapján elfogadott jogi aktusok tekintetében.
Mindazonáltal az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik az Európai Unióról szóló szerződés 40. cikke betartásának ellenőrzése, valamint a Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés V. címének 2. fejezete alapján a természetes vagy jogi személyekre vonatkozóan elfogadott korlátozó intézkedéseket előíró határozatok jogszerűségének felülvizsgálatára irányuló, e szerződés 263. cikkének negyedik albekezdése alapján hozzá benyújtott keresetek tekintetében.
276. cikk[405]
A harmadik résznek a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségről szóló V. címe 4. és 5. fejezete rendelkezéseire vonatkozó hatásköreinek gyakorlása során az Európai Unió Bírósága nem rendelkezik hatáskörrel egy tagállam rendőrsége vagy más bűnüldöző szolgálata által végrehajtott intézkedések érvényességének vagy arányosságának, illetve a közrend fenntartásával és a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos tagállami hatáskörök gyakorlásának felülvizsgálatára.
277. cikk[406]
(az EKSz. korábbi 241. cikke)
A 263. cikk hatodik bekezdésében megállapított határidő lejárta ellenére az Unió intézményei, szervei, vagy hivatalai által elfogadott általános hatállyal bíró jogi aktusokra vonatkozó jogvitában bármelyik fél élhet a 263. cikk második bekezdésében meghatározott eszközökkel annak érdekében, hogy az Európai Unió Bírósága előtt a szóban forgó jogi aktus alkalmazhatatlanságára hivatkozzon.
278. cikk[407]
(az EKSz. korábbi 242. cikke)
Az Európai Unió Bíróságához benyújtott kereseteknek nincs halasztó hatályuk. Az Európai Unió Bírósága azonban elrendelheti a megtámadott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztését, ha a körülmények alapján azt szükségesnek tartja.
279. cikk[408]
(az EKSz. korábbi 243. cikke)
Az Európai Unió Bírósága az elé terjesztett ügyekben bármely szükséges ideiglenes intézkedést elrendelhet.
280. cikk[409]
(az EKSz. korábbi 244. cikke)
Az Európai Unió Bíróságának ítéletei a 299. cikkben megállapított feltételek szerint végrehajthatók.
281. cikk[410]
(az EKSz. korábbi 245. cikke)
Az Európai Unió Bíróságának alapokmányát külön jegyzőkönyv állapítja meg.
Az Európai Unió Bírósága alapokmányának rendelkezéseit – az I. cím és a 64. cikk kivételével – rendes jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlament és a Tanács módosíthatja. Az Európai Parlament és a Tanács vagy a Bíróság kérelmére és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően, vagy a Bizottság javaslata alapján és a Bírósággal folytatott konzultációt követően határoz.
6. SZAKASZ[411]
AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK
282. cikk[412]
(1)[413] Az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok alkotják a Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER). Az Unió monetáris politikáját az Európai Központi Bank és azon tagállamok nemzeti központi bankjai irányítják, amelyek pénzneme az euro, és amelyek az eurorendszert alkotják.
(2) A KBER-t az Európai Központi Bank döntéshozó szervei irányítják. A KBER elsődleges célja az árstabilitás fenntartása. E cél veszélyeztetése nélkül támogatja az Unión belüli általános gazdaságpolitikát azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az Unió célkitűzéseinek megvalósításához.
(3) Az Európai Központi Bank jogi személy. Kizárólag az Európai Központi Bank jogosult euro kibocsátásának engedélyezésére. Hatásköreinek gyakorlásában és saját pénzügyei kezelésének tekintetében függetlenséget élvez. Az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok kormányai tiszteletben tartják ezt a függetlenséget.
(4) Az Európai Központi Bank a 127–133. és a 138. cikkel, valamint a KBER és az EKB alapokmányában megállapított feltételekkel összhangban elfogadja a feladatai végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Ugyanezen cikkeknek megfelelően azok a tagállamok és központi bankjaik, amelyek pénzneme nem az euro, megőrzik a monetáris ügyekben meglévő hatásköreiket.
(5) Az Európai Központi Bankkal konzultálni kell a hatáskörébe tartozó valamennyi uniós jogi aktusra irányuló javaslattal, továbbá valamennyi nemzeti jogszabálytervezettel kapcsolatban, és a hatáskörébe tartozó területeken véleményt terjeszthet elő.
283. cikk[414]
(az EKSz. korábbi 112. cikke)
(1)[415] Az Európai Központi Bank Kormányzótanácsa az Európai Központi Bank Igazgatóságának tagjaiból és azon tagállamok nemzeti központi bankjainak elnökeiből áll, amelyek pénzneme az euro.
(2)[416] Az Igazgatóság az elnökből, az alelnökből és négy további tagból áll.
Az elnököt, az alelnököt és az Igazgatóság többi tagját az Európai Tanács minősített többséggel, a Tanácsnak az Európai Parlamenttel és az Európai Központi Bank Kormányzótanácsával folytatott konzultációt követő ajánlása alapján olyan személyek közül nevezi ki, akik monetáris vagy banki területen elismert szakmai tekintéllyel és tapasztalattal rendelkeznek.
Megbízatásuk nyolc évre szól és nem újítható meg.
Az Igazgatóság tagjai csak a tagállamok állampolgárai lehetnek.
284. cikk[417]
(az EKSz. korábbi 113. cikke)
(1) A Tanács elnöke és a Bizottság egy tagja szavazati jog nélkül részt vehet az Európai Központi Bank Kormányzótanácsának ülésein.
A Tanács elnöke megvitatás céljából indítványt terjeszthet az Európai Központi Bank Kormányzótanácsa elé.
(2) Az Európai Központi Bank elnökét meg kell hívni a Tanács üléseire, ha a Tanács a KBER céljaival és feladataival kapcsolatos kérdéseket vitat meg.
(3) Az Európai Központi Bank a KBER tevékenységéről, valamint az előző és a folyó év monetáris politikájáról éves jelentést készít az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Tanácsnak. Ezt a jelentést az Európai Központi Bank elnöke nyújtja be a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek, mely utóbbi ez alapján általános vitát tarthat.
Az Európai Központi Bank elnökét és az Igazgatóság többi tagját az Európai Parlament kérésére vagy saját kezdeményezésükre az Európai Parlament hatáskörrel rendelkező bizottságai meghallgatják.
7. SZAKASZ[418]
A SZÁMVEVŐSZÉK
285. cikk[419]
(az EKSz. korábbi 246. cikke)
Az Unió pénzügyi ellenőrzését a Számvevőszék végzi.
A Számvevőszék a tagállamok egy-egy állampolgárából áll. A Számvevőszék tagjai feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek, és az Unió általános érdekében járnak el.
286. cikk[420]
(az EKSz. korábbi 247. cikke)
(1) A Számvevőszék tagjait olyan személyek közül választják ki, akik államukban külső ellenőrzést végző szervekhez tartoznak vagy tartoztak, vagy akik rendelkeznek az ehhez a hivatalhoz szükséges különleges képesítéssel. Függetlenségükhöz nem férhet kétség.
(2) A Számvevőszék tagjait hatéves időtartamra nevezik ki. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően elfogadja a Számvevőszék tagjainak az egyes tagállamok javaslatai alapján összeállított listáját. A Számvevőszék tagjainak megbízatása megújítható.
A Számvevőszék elnökét a tagok maguk közül választják meg hároméves időtartamra. Az elnök újraválasztható.
(3) A Számvevőszék tagjai feladataik ellátása során nem kérhetnek és fogadhatnak el utasításokat kormányoktól vagy más szervektől. Tartózkodnak a feladataikkal összeegyeztethetetlen cselekedetektől.
(4) A Számvevőszék tagjai hivatali idejük alatt semmilyen egyéb – akár kereső, akár ingyenesen végzett – foglalkozást nem folytathatnak. Hivatalba lépésükkor ünnepélyesen kötelezettséget vállalnak arra, hogy hivatali idejük alatt és után tiszteletben tartják a hivatalukból eredő kötelezettségeiket és különösen azt, hogy megbízatásuk megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan járnak el kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban.
(5) A Számvevőszék tagjainak megbízatása – a megbízatás lejártától vagy az elhalálozástól eltekintve – lemondással vagy a Bíróság (6) bekezdés alapján hozott ítéletében kimondott felmentéssel szűnik meg.
A távozó tag helyébe hivatali idejének fennmaradó részére új tagot neveznek ki.
A hivatalból történő felmentés esetét kivéve, a Számvevőszék tagjai addig maradnak hivatalukban, amíg helyükbe új tagokat nem neveznek ki.
(6) A Számvevőszék tagját csak akkor lehet hivatalából elmozdítani, illetve nyugdíjjogosultságától vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatáshoz való jogosultságától megfosztani, ha a Bíróság a Számvevőszék kérelmére megállapítja, hogy már nem felel meg a megkívánt feltételeknek, vagy nem tesz eleget a hivatalából eredő kötelezettségeknek.
(7) A Tanács meghatározza a Számvevőszék elnökének és tagjainak alkalmazási feltételeit, különösen illetményét, juttatásait és nyugdíját. Meghatároz továbbá minden egyéb, javadalmazás helyett fizetett juttatást.
(8) Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió Bíróságának bíráira vonatkozó rendelkezéseit a Számvevőszék tagjaira is alkalmazni kell.
287. cikk[421]
(az EKSz. korábbi 248. cikke)
(1) A Számvevőszék megvizsgálja az Unió összes bevételre és kiadásra vonatkozó elszámolását. Megvizsgálja az Unió által létrehozott valamennyi szerv, illetve hivatal minden bevételre és kiadásra vonatkozó elszámolását is, amennyiben az ilyen vizsgálatot a létesítő okirat nem zárja ki.
A Számvevőszék az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló nyilatkozatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, amelyet az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni. Ez a nyilatkozat az Unió tevékenységének valamennyi főbb területére kiterjedő külön értékelésekkel egészíthető ki.
(2) A Számvevőszék megvizsgálja a bevételek és kiadások jogszerűségét és szabályszerűségét, valamint a pénzgazdálkodás hatékonyságát és eredményességét. Ennek során jelentést tesz, különösen ha bármilyen szabálytalanságot észlel.
A bevételek ellenőrzését az esedékesként megállapított összegek és az Unió számára ténylegesen kifizetett összegek alapján végzik.
A kiadások ellenőrzését a vállalt kötelezettségek és a teljesített kifizetések alapján végzik.
Ezek az ellenőrzések az adott pénzügyi évre vonatkozó elszámolások lezárása előtt is elvégezhetők.
(3)[422] Az ellenőrzést a nyilvántartások alapján és szükség esetén a helyszínen, az Unió többi intézményében, az Unió nevében bevételt vagy kiadást kezelő szervek, illetve hivatalok helyiségeiben és a tagállamokban - beleértve a költségvetésből kifizetésben részesülő bármely természetes vagy jogi személy helyiségeit is - végzik. A tagállamokban az ellenőrzést a nemzeti ellenőrző szervekkel vagy - ha ezek nem rendelkeznek a szükséges hatáskörrel - a hatáskörrel rendelkező tagállami szervezeti egységekkel kapcsolatot tartva kell elvégezni. A Számvevőszék és a nemzeti ellenőrző szervek függetlenségük megőrzése mellett a bizalom szellemében együttműködnek. Ezek a szervek vagy szervezeti egységek közlik a Számvevőszékkel, hogy részt kívánnak-e venni az ellenőrzésben.
Az Unió többi intézménye, az Unió nevében bevételt vagy kiadást kezelő szervek, illetve hivatalok, a költségvetésből kifizetésben részesülő bármely természetes vagy jogi személy és a nemzeti ellenőrző szervek, illetve - ha ezek nem rendelkeznek a szükséges hatáskörrel - a hatáskörrel rendelkező tagállami szervezeti egységek a Számvevőszék kérésére megküldik a feladatai elvégzéséhez szükséges valamennyi dokumentumot vagy információt.
Az Európai Beruházási Banknak az uniós kiadások és bevételek kezelése terén végzett tevékenysége tekintetében a Számvevőszéknek a Bank által őrzött információkhoz való hozzáférési jogát a Számvevőszék, a Bank és a Bizottság közötti megállapodás szabályozza. A Számvevőszék azonban megállapodás hiányában is hozzájuthat azokhoz az információkhoz, amelyek a Bank által kezelt uniós kiadások és bevételek ellenőrzéséhez szükségesek.
(4) A Számvevőszék minden egyes pénzügyi év lezárását követően éves jelentést készít. A jelentést meg kell küldeni az Unió többi intézményének, és ezeknek az intézményeknek a Számvevőszék megállapításaira adott válaszával együtt közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.
A Számvevőszék továbbá meghatározott kérdésekre vonatkozó megállapításait – elsősorban külön jelentés formájában – bármikor előterjesztheti, és a többi uniós intézmény bármelyikének kérésére véleményt adhat.
Éves jelentéseit, külön jelentéseit vagy véleményeit tagjainak többségével fogadja el. A Számvevőszék mindazonáltal bizonyos típusú jelentések vagy vélemények elfogadása céljából belső tanácsokat hozhat létre az eljárási szabályzatában meghatározott feltételek szerint.
A Számvevőszék segíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos ellenőrzési feladataik gyakorlása során.
A Számvevőszék megállapítja eljárási szabályzatát. E szabályzat elfogadásához a Tanács jóváhagyása szükséges.
2. FEJEZET
AZ UNIÓ JOGI AKTUSAI, AZ ELFOGADÁSUKRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK ÉS EGYÉB RENDELKEZÉSEK[423]
1. SZAKASZ[424]
AZ UNIÓ JOGI AKTUSAI
288. cikk[425]
(az EKSz. korábbi 249. cikke)
Az Unió hatásköreinek gyakorlása érdekében az intézmények rendeleteket, irányelveket, határozatokat, ajánlásokat és véleményeket fogadnak el.
A rendelet általános hatállyal bír. Teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja.
A határozat teljes egészében kötelező. Amennyiben külön megjelöli, hogy kik a címzettjei, a határozat kizárólag azokra nézve kötelező, akiket címzettként megjelöl.
Az ajánlások és a vélemények nem kötelezőek.
289. cikk[426]
(1) A rendes jogalkotási eljárás rendeleteknek, irányelveknek vagy határozatoknak a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlament és a Tanács által történő közös elfogadásából áll. Ezt az eljárást a 294. cikk határozza meg.
(2) A Szerződések által külön meghatározott esetekben rendeleteknek, irányelveknek vagy határozatoknak a Tanács közreműködésével az Európai Parlament által történő, vagy az Európai Parlament közreműködésével a Tanács által történő elfogadása különleges jogalkotási eljárásnak minősül.
(3) A jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogi aktusok jogalkotási aktusoknak minősülnek.
(4) A Szerződések által külön meghatározott esetekben jogalkotási aktusok a tagállamok egy csoportjának vagy az Európai Parlamentnek a kezdeményezésére, az Európai Központi Bank ajánlására vagy a Bíróság, illetve az Európai Beruházási Bank kérelme alapján is elfogadhatók.
290. cikk[427]
(1) A jogalkotási aktusokban felhatalmazás adható a Bizottság részére olyan általános hatályú nem jogalkotási aktusok elfogadására, amelyek a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítik, illetve módosítják.
A felhatalmazást tartalmazó jogalkotási aktusokban kifejezetten meg kell határozni a felhatalmazás céljait, tartalmát, alkalmazási körét és időtartamát. Az adott szabályozási terület alapvető elemei kizárólag a jogalkotási aktusban szabályozhatók, és ezekre vonatkozóan nem adható felhatalmazás.
(2) A jogalkotási aktusban kifejezetten meg kell határozni a felhatalmazás gyakorlásának feltételeit, amelyek a következők lehetnek:
a) az Európai Parlament vagy a Tanács úgy határozhat, hogy a felhatalmazást visszavonja;
b) a felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor léphet hatályba, ha az Európai Parlament vagy a Tanács a jogalkotási aktusban előírt határidőn belül nem emel ellene kifogást.
Az a) és b) pont alkalmazásakor az Európai Parlament tagjainak többségével, a Tanács pedig minősített többséggel jár el.
(3) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok címében fel kell tüntetni a "felhatalmazáson alapuló" kifejezést.
291. cikk[428]
(1) A tagállamok nemzeti jogukban elfogadják a kötelező erejű uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges intézkedéseket.
(2) Ha valamely kötelező erejű uniós jogi aktus végrehajtásának egységes feltételek szerint kell történnie, az ilyen jogi aktus végrehajtási hatásköröket ruház a Bizottságra, illetve különleges és kellően indokolt esetekben, valamint az Európai Unióról szóló szerződés 24. és 26. cikkében előírt esetekben a Tanácsra.
(3) A (2) bekezdésben foglaltak céljából az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben előre meghatározza a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályait és általános elveit.
(4)[429] A végrehajtási jogi aktusok címében fel kell tüntetni a "végrehajtási" kifejezést.
292. cikk[430]
A Tanács ajánlásokat fogad el. A Tanács a Bizottság javaslata alapján jár el minden olyan esetben, amikor a Szerződések előírják, hogy a jogi aktusokat a Bizottság javaslata alapján kell elfogadnia. A Tanács egyhangúlag jár el azokon a területeken, amelyeken az Unió jogi aktusainak elfogadásához egyhangúság szükséges. A Bizottság, valamint az Európai Központi Bank a Szerződésekben külön meghatározott esetekben ajánlásokat fogad el.
2. SZAKASZ[431]
A JOGI AKTUSOK ELFOGADÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK ÉS EGYÉB RENDELKEZÉSEK
293. cikk[432]
(az EKSz. korábbi 250. cikke)
(1) Ha a Szerződések értelmében a Tanács a Bizottság javaslata alapján jár el, a javaslatot a Tanács – a 294. cikk (10) és (13) bekezdésében, a 310. cikkben, a 312. cikkben, a 314. cikkben, valamint a 315. cikk második albekezdésében foglalt esetek kivételével – csak egyhangúlag módosíthatja.
(2)[433] Amíg a Tanács nem határozott, a Bizottság az uniós jogi aktus elfogadásához vezető eljárások során javaslatát bármikor módosíthatja.
294. cikk[434]
(az EKSz. korábbi 251. cikke)
(1) Ha A Szerződések valamely jogi aktus elfogadásával kapcsolatban rendes jogalkotási eljárásra hivatkoznak, a következő eljárást kell alkalmazni.
(2) A Bizottság javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé.
Első olvasat
(3) Az Európai Parlament első olvasatban elfogadja álláspontját és azt továbbítja a Tanácsnak.
(4) Ha a Tanács az Európai Parlament álláspontjával egyetért, a javasolt aktust az Európai Parlament álláspontjának megfelelő szövegezéssel elfogadottnak kell tekinteni.
(5) Ha a Tanács nem ért egyet az Európai Parlament álláspontjával, a Tanács első olvasatban elfogadja saját álláspontját, és azt közli az Európai Parlamenttel.
(6) A Tanács teljeskörűen tájékoztatja az Európai Parlamentet az első olvasatban elfogadott álláspont elfogadásához vezető okokról. A Bizottság teljeskörűen tájékoztatja az Európai Parlamentet a saját álláspontjáról.
Második olvasat
(7) Ha az e közléstől számított három hónapon belül az Európai Parlament:
a) egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával vagy nem foglal állást, a szóban forgó jogi aktust a Tanács álláspontjának megfelelő szövegezéssel elfogadottnak kell tekinteni;
b) tagjainak többségével elutasítja a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontját, a javasolt jogi aktust el nem fogadottnak kell tekinteni;
c) tagjainak többségével módosításokat javasol a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjához, az így módosított szöveget továbbítja a Tanácsnak és a Bizottságnak; a Bizottság véleményt nyilvánít ezekről a módosításokról.
(8) Ha az Európai Parlament módosításainak kézhezvételétől számított három hónapon belül a Tanács minősített többséggel:
a) valamennyi módosítással egyetért, a javasolt jogi aktust elfogadottnak kell tekinteni;
b) nem fogadja el valamennyi módosítást, a Tanács elnöke az Európai Parlament elnökével egyetértésben hat héten belül összehívja az egyeztetőbizottságot.
(9) A Tanács egyhangúlag dönt azokról a módosításokról, amelyekről a Bizottság elutasító véleményt adott.
Egyeztetés
(10) A Tanács tagjaiból vagy azok képviselőiből és az Európai Parlament azonos számú képviselőiből álló egyeztetőbizottság feladata, hogy a Tanács tagjainak vagy azok képviselőinek minősített többségével és az Európai Parlament képviselőinek többségével az Európai Parlament és a Tanács második olvasatban elfogadott álláspontjai alapján az összehívásától számított hat héten belül megállapodásra jusson egy közös szövegtervezetről.
(11) A Bizottság részt vesz az egyeztetőbizottság munkájában, és megtesz minden szükséges kezdeményezést az Európai Parlament és a Tanács álláspontjának közelítése érdekében.
(12) Ha az egyeztetőbizottság az összehívásától számított hat héten belül nem hagy jóvá közös szövegtervezetet, a javasolt jogi aktust el nem fogadottnak kell tekinteni.
Harmadik olvasat
(13) Ha e határidőn belül az egyeztetőbizottság jóváhagy egy közös szövegtervezetet, e jóváhagyástól számítva hat hét áll rendelkezésre, hogy az Európai Parlament a leadott szavazatok többségével, a Tanács pedig minősített többséggel e tervezetnek megfelelően elfogadja a szóban forgó jogi aktust. Ha ez nem teljesül, a javasolt jogi aktust el nem fogadottnak kell tekinteni.
(14) Az e cikkben említett három hónapos, illetve hathetes határidő az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére legfeljebb egy hónappal, illetve két héttel meghosszabbodik.
Különös rendelkezések
(15)[435] Ha a Szerződésekben meghatározott esetekben valamely jogalkotási aktust a tagállamok egy csoportjának kezdeményezésére, az Európai Központi Bank ajánlása alapján, illetve a Bíróság kérelme alapján kell a rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadni, a (2) bekezdés, a (6) bekezdés második mondata és a (9) bekezdés nem alkalmazható.
Ebben az esetben az Európai Parlament és a Tanács a javasolt jogi aktust az első és második olvasatban elfogadott álláspontjaikkal együtt továbbítják a Bizottságnak. Az eljárás folyamán az Európai Parlament vagy a Tanács kikérheti a Bizottság véleményét, amely véleményt a Bizottság saját kezdeményezésére is kiadhat. A Bizottság, amennyiben szükségesnek ítéli, a (11) bekezdésnek megfelelően részt vehet az egyeztetőbizottságban is.
295. cikk[436]
Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság egyeztetnek egymással, és közös megegyezéssel meghatározzák együttműködésük szabályait. E célból a Szerződéseknek megfelelően kötelező jellegű intézményközi megállapodásokat köthetnek.
296. cikk[437]
(az EKSz. korábbi 253. cikke)
Ha a Szerződések nem határozzák meg, milyen típusú jogi aktust kell elfogadni, a jogi aktus típusát az intézmények az alkalmazandó eljárásoknak megfelelően, eseti alapon maguk választják meg, az arányosság elvével összhangban.
A jogi aktusoknak indokolást kell tartalmazniuk, és azokban utalni kell minden olyan javaslatra, kezdeményezésre, ajánlásra, kérésre vagy véleményre, amelyet a Szerződések előírnak.
A jogalkotási aktusok tervezetének mérlegelésekor az Európai Parlament és a Tanács tartózkodik az adott területen alkalmazandó jogalkotási eljárásban előírtaktól eltérő jogi aktusok elfogadásától.
297. cikk[438]
(az EKSz. korábbi 254. cikke)
(1) A rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogalkotási aktusokat az Európai Parlament elnöke és a Tanács elnöke írja alá.
A különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogalkotási aktusokat az azokat elfogadó intézmény elnöke írja alá.
A jogalkotási aktusokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni. Ezek a bennük megjelölt napon, illetve ennek hiányában a kihirdetésüket követő huszadik napon lépnek hatályba.
(2) A rendelet, irányelv, valamint külön címzetti kört nem tartalmazó határozat formájában elfogadott nem jogalkotási aktusokat az azokat elfogadó intézmény elnöke írja alá.
A valamennyi tagállamnak címzett rendeleteket és irányelveket, valamint a külön címzetti kört nem tartalmazó határozatokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni. Ezek a bennük megjelölt napon, illetve ennek hiányában a kihirdetésüket követő huszadik napon lépnek hatályba.
Az egyéb irányelvekről és a címzetti kört tartalmazó határozatokról értesíteni kell a címzettjeiket, és azok az értesítéssel lépnek hatályba.
298. cikk[439]
(1) Feladataik ellátása során az Unió intézményei, szervei és hivatalai egy nyitott, hatékony és független európai igazgatásra támaszkodnak.
(2) A 336. cikk alapján elfogadott szabályzat és alkalmazási feltételek tiszteletben tartásával az Európai Parlament és a Tanács – rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben – rendelkezéseket állapít meg ennek érdekében.
299. cikk[440]
(az EKSz. korábbi 256. cikke)
A Tanács, a Bizottság vagy az Európai Központi Bank által elfogadott azon jogi aktusok, amelyek – az államokat kivéve – a jogalanyokra vagyoni kötelezettséget rónak, végrehajthatók.
A végrehajtásra annak az államnak a hatályos polgári eljárási szabályai vonatkoznak, amelynek területén a végrehajtásra sor kerül. A határozatot végrehajtási záradékkal az a nemzeti hatóság látja el - az okirat valódiságának vizsgálatán kívül minden más ellenőrzést mellőzve -, amelyet az egyes tagállamok kormányai erre a célra kijelölnek, és amelyről a Bizottságot és az Európai Unió Bíróságát tájékoztatják.
Ha ezeknek az alaki követelményeknek az érintett fél kérelmére eleget tettek, a fél a nemzeti jognak megfelelően közvetlenül az illetékes hatóságtól kérheti a végrehajtást.
A végrehajtást csak az Európai Unió Bíróságának határozata alapján lehet felfüggeszteni. A végrehajtási eljárás szabálytalanságára vonatkozó panaszok tekintetében azonban a nemzeti igazságszolgáltatási szervek rendelkeznek hatáskörrel.
3. FEJEZET[441]
AZ UNIÓ TANÁCSADÓ SZERVEI
300. cikk[442]
(1) Az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága segíti tanácsadói minőségben.
(2) A Gazdasági és Szociális Bizottság a munkaadók és a munkavállalók szervezetei, valamint a civil társadalom egyéb területei, így különösen a gazdasági és társadalmi élet, az állampolgári részvétel, a szakmai és a kulturális területek reprezentatív szereplőit tömörítő szervezetek képviselőiből áll.
(3) A Régiók Bizottsága a regionális és helyi testületek olyan képviselőiből áll, akik valamely regionális vagy helyi testületben választással nyert képviselői megbízatással rendelkeznek, vagy valamely választott testületnek politikai felelősséggel tartoznak.
(4) A Gazdasági és Szociális Bizottságnak, illetve a Régiók Bizottságának a tagjai nem utasíthatók. Feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek, és az Unió általános érdekében járnak el.
(5) A (2) és (3) bekezdésben említett, e bizottságok összetételének jellegére vonatkozó szabályokat a Tanács az Unión belüli gazdasági, társadalmi és demográfiai helyzet alakulására tekintettel rendszeres időközönként felülvizsgálja. E célból a Tanács a Bizottság javaslata alapján határozatokat fogad el.
1. SZAKASZ[443]
A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG
301. cikk[444]
(az EKSz. korábbi 258. cikke)
A Gazdasági és Szociális Bizottság tagjainak száma nem haladhatja meg a 350-et.
A Tanács a Bizottság javaslata alapján egyhangúlag elfogadott határozatban megállapítja a bizottság összetételét.
A Tanács meghatározza a bizottság tagjainak juttatásait.
302. cikk[445]
(az EKSz. korábbi 259. cikke)
(1) A bizottság tagjait öt évre nevezik ki. A Tanács elfogadja a bizottság tagjainak az egyes tagállamok javaslatai alapján összeállított listáját. A bizottság tagjainak megbízatása megújítható.
(2) A Tanács a Bizottsággal folytatott konzultációt követően határoz. A Tanács kikérheti a gazdasági és társadalmi életnek, valamint a civil társadalomnak az Unió tevékenységében érdekelt különböző ágazatait képviselő európai szervezetek véleményét.
303. cikk[446]
(az EKSz. korábbi 260. cikke)
A bizottság a tagjai közül két és fél éves időtartamra megválasztja elnökét és tisztségviselőit.
A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.
A bizottságot az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság kérésére a bizottság elnöke hívja össze. A bizottság saját kezdeményezésére is ülésezhet.
304. cikk[447]
(az EKSz. korábbi 262. cikke)
A Szerződésekben meghatározott esetekben az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság konzultál a Gazdasági és Szociális Bizottsággal. Ezek az intézmények minden olyan esetben konzultálhatnak a bizottsággal, amikor azt indokoltnak tartják. A bizottság saját kezdeményezésére is adhat véleményt olyan esetekben, amikor ezt indokoltnak tartja.
Ha az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság szükségesnek tartja, a bizottság számára véleményének benyújtására határidőt tűzhet ki, amely az erről szóló értesítésnek az elnök általi kézhezvételétől számított legalább egy hónap. A határidő lejártát követően a vélemény hiánya nem képezheti akadályát a további eljárásnak.
A bizottság véleményét a tanácskozásokról készült összefoglalóval együtt meg kell küldeni az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.
2. SZAKASZ[448]
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
305. cikk[449]
(az EKSz. korábbi 263. cikkének második, harmadik és negyedik bekezdése)
A Régiók Bizottsága tagjainak száma nem haladhatja meg a 350-et.
A Tanács a Bizottság javaslata alapján egyhangúlag elfogadott határozatban megállapítja a bizottság összetételét.
A bizottság tagjait és azonos számú póttagjait öt évre nevezik ki. Megbízatásuk megújítható. A Tanács elfogadja a bizottság tagjainak és póttagjainak az egyes tagállamok javaslatai alapján összeállított listáját. A bizottsági tag megbízatása automatikusan megszűnik, ha a 300. cikk (3) bekezdésében említett képviselői megbízatás, amely alapján őt tagnak javasolták, megszűnik; helyére a hivatali idő fennmaradó részére ugyanazon eljárásnak megfelelően másik tagot kell kinevezni. A bizottság tagjai nem lehetnek egyszerre az Európai Parlament tagjai is.
306. cikk[450]
(az EKSz. korábbi 264. cikke)
A Régiók Bizottsága a tagjai közül két és fél éves időtartamra megválasztja elnökét és tisztségviselőit.
A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.
A bizottságot az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság kérésére a bizottság elnöke hívja össze. A bizottság saját kezdeményezésére is ülésezhet.
307. cikk[451]
(az EKSz. korábbi 265. cikke)
Az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság a Szerződésekben meghatározott esetekben, továbbá minden olyan – különösen a határokon átnyúló együttműködést érintő – esetben, amikor ezt az intézmények valamelyike indokoltnak tartja, konzultál a Régiók Bizottságával.
Ha az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság szükségesnek tartja, a bizottság számára véleményének benyújtására határidőt tűzhet ki, amely az erről szóló értesítésnek az elnök általi kézhezvételétől számított legalább egy hónap. A határidő lejártát követően a vélemény hiánya nem képezheti akadályát a további eljárásnak.
Ha a 304. cikk értelmében konzultálni kell a Gazdasági és Szociális Bizottsággal, az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság tájékoztatja a Régiók Bizottságát a véleményadás iránti megkeresésről. Ha a Régiók Bizottsága úgy ítéli meg, hogy sajátos regionális érdekekről van szó, véleményt adhat az ügyről.
A bizottság saját kezdeményezésére is adhat véleményt olyan esetekben, amikor ezt indokoltnak tartja.
A bizottság véleményét a tanácskozásokról készült összefoglalóval együtt megküldik az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.
4. FEJEZET[452]
AZ EURÓPAI BERUHÁZÁSI BANK
308. cikk[453]
(az EKSz. korábbi 266. cikke)
Az Európai Beruházási Bank jogi személy.
Az Európai Beruházási Bank tagjai a tagállamok.
Az Európai Beruházási Bank alapokmányát a Szerződésekhez csatolt jegyzőkönyv állapítja meg. Tanács –, az Európai Beruházási Bank kérelmére és az Európai Parlamenttel, valamint a Bizottsággal folytatott konzultációt követően vagy a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel, valamint az Európai Beruházási Bankkal folytatott konzultációt követően – különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag módosíthatja a Bank alapokmányát.
309. cikk[454]
(az EKSz. korábbi 267. cikke)
Az Európai Beruházási Bank feladata, hogy a tőkepiac igénybevételével és saját forrásai felhasználásával az Unió érdekében hozzájáruljon a belső piac kiegyensúlyozott és egyenletes fejlődéséhez. Ezért a Bank, amely nyereségszerzési cél nélkül működik, olyan kölcsönöket és garanciákat nyújt, amelyek elősegítik a következő projektek finanszírozását a gazdaság valamennyi ágazatában:
a) projektek a kevésbé fejlett régiók fejlesztésére;
b)[455] projektek a vállalkozások modernizálására vagy átalakítására, vagy a belső piac létrehozása, illetve működése folytán szükségessé váló új tevékenységek kialakítására, ha ezek a projektek olyan terjedelműek vagy természetűek, hogy azokat az egyes tagállamokban rendelkezésre álló különböző eszközökkel nem lehet teljes egészében finanszírozni;
c) olyan projektek, amelyek több tagállam közös érdekét szolgálják, és olyan terjedelműek vagy természetűek, hogy azokat az egyes tagállamokban rendelkezésre álló különböző eszközökkel nem lehet teljes egészében finanszírozni.
Feladatának ellátása során a Bank, a strukturális alapoktól és egyéb uniós pénzügyi eszközökből kapott támogatásokhoz kapcsolódva, megkönnyíti beruházási programok finanszírozását.
II. CÍM
PÉNZÜGYI RENDELKEZÉSEK
310. cikk[456]
(az EKSz. korábbi 268. cikke)
(1) Az Unió valamennyi bevételi és kiadási tételét elő kell irányozni az egyes pénzügyi évekre vonatkozóan és fel kell tüntetni a költségvetésben.
Az Unió éves költségvetését a 314. cikkben megállapított szabályokkal összhangban az Európai Parlament és a Tanács határozza meg.
A költségvetés bevételeinek és kiadásainak egyensúlyban kell lenniük.
(2) A költségvetésben feltüntetett kiadásokat a 322. cikkben említett rendelettel összhangban, egy pénzügyi évre vonatkozóan kell jóváhagyni.
(3) A költségvetésben feltüntetett kiadások végrehajtásának előfeltétele olyan kötelező erejű uniós jogi aktus elfogadása a 322. cikkben említett rendelettel összhangban, amely jogalapot biztosít az Unió fellépéséhez és az azzal összefüggő kiadásoknak a végrehajtásához, kivéve az említett rendeletben meghatározott eseteket.
(4) A költségvetési fegyelem biztosítása érdekében az Unió, amennyiben egy jogi aktus jelentős hatást gyakorolhat a költségvetésre, azt nem fogadhatja el mindaddig, amíg nem biztosítja, hogy az ebből a jogi aktusból eredő kiadások az Unió saját forrásainak határán belül, valamint a 312. cikkben említett többéves pénzügyi keret tiszteletben tartásával finanszírozhatók.
(5) A költségvetést a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával kell végrehajtani. A tagállamok és az Unió együttműködnek egymással annak érdekében, hogy biztosítsák a költségvetési előirányzatoknak ezzel az alapelvvel összhangban történő felhasználását.
(6) Az Unió és a tagállamok a 325. cikk rendelkezéseivel összhangban küzdenek a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő minden egyéb jogellenes tevékenység ellen.
1. FEJEZET[457]
AZ UNIÓ SAJÁT FORRÁSAI
311. cikk[458]
(az EKSz. korábbi 269. cikke)
Az Unió gondoskodik a céljai eléréséhez és politikái megvalósításához szükséges eszközökről.
Az egyéb bevételek sérelme nélkül, a költségvetést teljes egészében saját forrásokból kell finanszírozni.
A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag elfogadja az Unió saját forrásainak rendszerére vonatkozó rendelkezéseket megállapító határozatot. E vonatkozásban a határozat a saját források újabb típusait teremtheti meg, illetve meglévő típusokat szüntethet meg. Ez a határozat csak azt követően lép hatályba, hogy a tagállamok saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően azt jóváhagyták.
Az Unió saját forrásainak rendszerére vonatkozó végrehajtási intézkedéseket különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben a Tanács állapítja meg annyiban, amennyiben a harmadik bekezdés alapján elfogadott határozat így rendelkezik. A Tanács az Európai Parlament egyetértését követően határoz.
2. FEJEZET[459]
TÖBBÉVES PÉNZÜGYI KERET
312. cikk[460]
(1) A többéves pénzügyi keret biztosítja, hogy az Unió kiadásai rendezett módon, saját forrásai határain belül alakuljanak.
A többéves pénzügyi keretet legalább 5 éves időszakra kell meghatározni.
Az Unió éves költségvetésének összhangban kell lennie a többéves pénzügyi kerettel.
(2) A többéves pénzügyi keretet a Tanács által különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendelet határozza meg. A Tanács az Európai Parlamentnek a tagjai többségével elfogadott egyetértését követően, egyhangúlag határoz.
Az Európai Tanács egyhangúlag elfogadott határozatban felhatalmazhatja a Tanácsot arra, hogy az első albekezdésben említett rendelet elfogadásáról minősített többségi szavazással döntsön.
(3) A többéves pénzügyi keret kiadási kategóriánként meghatározza a kötelezettségvállalási és a kifizetési előirányzatok éves felső határát. A korlátozott számú kiadási kategóriák az Unió tevékenysége főbb területeinek felelnek meg.
A pénzügyi keret meghatároz minden, az éves költségvetési eljárás zavartalan lefolytatásához szükséges egyéb rendelkezést is.
(4) Ha az előző pénzügyi keret időszakának végéig a Tanács nem fogadta el az új pénzügyi keretet meghatározó rendeletet, az új jogi aktus elfogadásáig az előző keret utolsó évének megfelelő felső határok és egyéb rendelkezések alkalmazása meghosszabbodik.
(5) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság az új pénzügyi keret elfogadására irányuló eljárás során mindvégig köteles minden szükséges intézkedést megtenni az elfogadás megkönnyítése érdekében.
3. FEJEZET[461]
AZ UNIÓ ÉVES KÖLTSÉGVETÉSE
313. cikk[462]
(az EKSz. korábbi 272. cikkének (1) bekezdése)
A pénzügyi év január 1-jétől december 31-éig tart.
314. cikk[463]
(az EKSz. korábbi 272. cikkének (2)-(10) bekezdése)
Az Unió éves költségvetését különleges jogalkotási eljárás keretében eljárva az Európai Parlament és a Tanács határozza meg a következő rendelkezéseknek megfelelően:
1. Az Európai Központi Bank kivételével valamennyi intézmény július 1-je előtt megtervezi a következő pénzügyi évre vonatkozó kiadásait. A Bizottság ezeket a javaslatokat költségvetési tervezetbe foglalja, amely eltérő javaslatokat is tartalmazhat.
A költségvetési tervezet egy tervezett bevételi előirányzatot és egy tervezett kiadási előirányzatot tartalmaz.
2. A Bizottságnak a költségvetési tervezetet tartalmazó javaslatát legkésőbb a költségvetés végrehajtását megelőző év szeptember 1-jéig az Európai Parlament és a Tanács elé kell terjesztenie.
A Bizottság az eljárás során a költségvetési tervezetet mindaddig módosíthatja, amíg az 5. pont szerinti egyeztetőbizottságot össze nem hívják.
3. A Tanács elfogadja a költségvetési tervezetre vonatkozó álláspontját, és azt legkésőbb az adott pénzügyi évet megelőző év október 1-éig az Európai Parlament elé terjeszti. A Tanács teljeskörűen tájékoztatja az Európai Parlamentet az álláspontjának elfogadásához vezető okokról.
4. Ha az álláspont közlésétől számított negyvenkét napon belül az Európai Parlament:
a) egyetért a Tanács álláspontjával, a költségvetés elfogadásra kerül;
b) nem foglal állást, a költségvetést elfogadottnak kell tekinteni;
c) tagjainak többségével módosításokat fogad el, a módosított tervezetet továbbítja a Tanácsnak és a Bizottságnak. Az Európai Parlament elnöke a Tanács elnökével egyetértésben haladéktalanul összehívja az egyeztetőbizottságot. Amennyiben azonban a Tanács a tervezet továbbításától számított tíz napon belül tájékoztatja az Európai Parlamentet arról, hogy valamennyi módosításával egyetértett, az egyeztetőbizottság ülésére nem kerül sor.
5. A Tanács tagjaiból vagy azok képviselőiből és az Európai Parlament azonos számú képviselőiből álló egyeztetőbizottság feladata, hogy a Tanács tagjainak vagy azok képviselőinek minősített többségével és az Európai Parlament képviselőinek többségével az Európai Parlament és a Tanács álláspontjai alapján az összehívásától számított huszonegy napon belül megállapodásra jusson egy közös szövegtervezetről.
A Bizottság részt vesz az egyeztetőbizottság munkájában, és megtesz minden szükséges kezdeményezést az Európai Parlament és a Tanács álláspontjának közelítése érdekében.
6. Ha az 5. pontban említett huszonegy napos határidőn belül az egyeztetőbizottság közös szövegtervezetben állapodik meg, e megállapodás időpontjától számítva tizennégy nap áll mind az Európai Parlament, mind a Tanács rendelkezésére, hogy a közös szövegtervezetet jóváhagyja.
7. Amennyiben a 6. pontban említett tizennégy napos határidőn belül:
a) mind az Európai Parlament, mind pedig a Tanács jóváhagyja a közös szövegtervezetet, vagy egyikük sem foglal állást, illetve amennyiben ezen intézmények egyike jóváhagyja a közös szövegtervezetet, míg a másik nem foglal állást, a költségvetést a közös szövegtervezettel összhangban véglegesen elfogadottnak kell tekinteni, vagy
b) az Európai Parlament – tagjainak többségével – és a Tanács egyaránt elutasítja a közös szövegtervezetet, vagy amennyiben ezen intézmények egyike elutasítja a közös szövegtervezetet, míg a másik nem foglal állást, a Bizottság új költségvetési tervezet nyújt be, vagy
c) az Európai Parlament – tagjainak többségével – elutasítja a közös szövegtervezetet, míg a Tanács azt jóváhagyja, a Bizottság új költségvetési tervezet nyújt be, vagy
d) az Európai Parlament jóváhagyja a közös szövegtervezetet, míg a Tanács azt elutasítja, a Parlament – tagjainak többségével és a leadott szavazatok háromötödével – a Tanács elutasításától számított tizennégy napon belül úgy határozhat, hogy a 4. pont c) alpontjában említett módosítások egy részét vagy egészét megerősíti. Ha a Parlament valamely módosítását nem erősítik meg, a módosítással érintett költségvetési sorra vonatkozóan az egyeztetőbizottságban megállapított álláspontot kell megtartani. A költségvetést ezen az alapon véglegesen elfogadottnak kell tekinteni.
8. Amennyiben az 5. pontban említett huszonegy napon belül az egyeztetőbizottság a közös szövegtervezetet illetően nem jut megállapodásra, a Bizottság új költségvetési tervezetet nyújt be.
9. Az e cikkben előírt eljárás lezárását követően az Európai Parlament elnöke megállapítja, hogy a költségvetést véglegesen elfogadták.
10. Az e cikkben ráruházott hatásköröket minden intézmény a Szerződések, illetve az azok alapján – különösen az Unió saját forrásai, valamint a bevételek és kiadások közötti egyensúly területén – elfogadott jogi aktusok tiszteletben tartásával gyakorolja.
315. cikk[464]
(az EKSz. korábbi 273. cikke)
Ha egy pénzügyi év kezdetén a költségvetést még nem fogadták el véglegesen, a 322. cikk értelmében elfogadott rendeletnek megfelelően a költségvetés bármely alcímének tekintetében havonta az előző pénzügyi évre vonatkozó költségvetésben szereplő, az adott alcímre vonatkozó előirányzatok legfeljebb egytizenketted részét kitevő összeget lehet elkölteni; ennek során azonban nem lehet túllépni a költségvetési tervezet ugyanazon alcímében meghatározott előirányzat egytizenketted részét.
Feltéve hogy az első bekezdésben meghatározott egyéb feltételek teljesülnek, a Tanács a Bizottság javaslata alapján, a 322. cikk értelmében elfogadott rendeletnek megfelelően engedélyezheti az egytizenketted részen felüli kiadásokat. A Tanács határozatát haladéktalanul továbbítja az Európai Parlamentnek.
A második bekezdésben említett határozatban, a 311. cikk szerinti jogi aktusok tiszteletben tartásával, meg kell állapítani az e cikk alkalmazásának biztosításához szükséges forrásokra vonatkozó intézkedéseket.
Az ilyen határozat az elfogadásától számított harmincadik napon lép hatályba, kivéve, ha e határidőn belül az Európai Parlament tagjainak többségével e kiadás csökkentéséről határozott.
316. cikk[465]
(az EKSz. korábbi 271. cikke)
A 322. cikk alapján megállapítandó feltételeknek megfelelően, a pénzügyi év végén el nem költött előirányzatok – a személyi kiadások előirányzatainak kivételével – csak a következő pénzügyi évre vihetők át.
Az előirányzatokat különböző alcímek alá kell sorolni, ezeken belül a kiadásokat természetük és rendeltetésük szerint csoportosítva, illetve a 322. cikk értelmében elfogadott rendeletnek megfelelően tovább részletezve.
Az Európai Parlament, az Európai Tanács, a Bizottság valamint az Európai Unió Bírósága kiadásai – az egyes közös kiadásokra vonatkozó külön rendelkezések sérelme nélkül – a költségvetésben önálló részeket képeznek.
4. FEJEZET[466]
A KÖLTSÉGVETÉS VÉGREHAJTÁSA ÉS A FELMENTÉS
317. cikk[467]
(az EKSz. korábbi 274. cikke)
A Bizottság a költségvetést a tagállamokkal együttműködve és a 322. cikk értelmében elfogadott rendelet rendelkezéseinek megfelelően, saját felelősségére és az előirányzatok keretein belül hajtja végre a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával. A tagállamok együttműködnek a Bizottsággal annak érdekében, hogy biztosítsák a költségvetési előirányzatoknak a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás alapelveivel összhangban történő felhasználását.
A rendelet meghatározza a költségvetés végrehajtása során a tagállamokat terhelő ellenőrzési és számviteli kötelezettségeket és az ezekkel járó felelősséget. A rendelet valamennyi intézmény számára megállapítja a saját kiadásaik végrehajtásában betöltött felelősségükre és szerepükre vonatkozó részletes szabályokat.
A költségvetésen belül a Bizottság – a 322. cikk értelmében elfogadott rendeletben megállapított kereten belül és feltételek mellett – előirányzatokat csoportosíthat át egyik alcímből a másikba vagy egyik albontásból a másikba.
318. cikk[468]
(az EKSz. korábbi 275. cikke)
A Bizottság évente benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az előző pénzügyi év költségvetésének végrehajtására vonatkozó elszámolást. A Bizottság továbbá megküldi számukra az Unió eszközeit és forrásait tartalmazó mérleget is.
A Bizottság továbbá az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak értékelő jelentést nyújt be az Unió pénzügyi helyzetére vonatkozóan, különös tekintettel az Európai Parlament és a Tanács által a 319. cikk értelmében megtett észrevételek tekintetében elért eredményekre.
319. cikk[469]
(az EKSz. korábbi 276. cikke)
(1) Az Európai Parlament a Tanács ajánlása alapján mentesíti a Bizottságot a költségvetés végrehajtására vonatkozó felelősség alól. E célból a Tanács és azt követően az Európai Parlament megvizsgálja 318. cikkben említett elszámolásokat, mérleget és értékelő jelentést, a Számvevőszék éves jelentését az ellenőrzés alá vont intézményeknek a Számvevőszék észrevételeire adott válaszaival együtt, a 287. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett igazoló nyilatkozatot, valamint a Számvevőszék által készített vonatkozó külön jelentéseket.
(2) Az Európai Parlament a Bizottságnak adott mentesítést megelőzően vagy a költségvetés végrehajtására vonatkozó hatáskörének gyakorlásával összefüggő bármely célból felkérheti a Bizottságot, hogy meghallgatás keretében számoljon be a kiadások végrehajtásáról, illetve a pénzügyi ellenőrző rendszerek működéséről. A Bizottság az Európai Parlament kérésére megad számára minden szükséges tájékoztatást.
(3) A Bizottság megtesz minden megfelelő lépést annak érdekében, hogy eleget tegyen a mentesítő határozatban foglalt észrevételeknek és az Európai Parlament kiadások végrehajtására vonatkozó egyéb észrevételeinek, valamint a Tanács mentesítésre vonatkozó ajánlását kísérő megjegyzéseknek.
Az Európai Parlament vagy a Tanács kérésére a Bizottság jelentést készít az ilyen észrevételek és megjegyzések alapján tett intézkedésekről és különösen a költségvetés végrehajtásáért felelős szervezeti egységeknek adott utasításokról. Ezeket a jelentéseket a Számvevőszéknek is meg kell küldeni.
5. FEJEZET[470]
KÖZÖS RENDELKEZÉSEK
320. cikk[471]
(az EKSz. korábbi 277. cikke)
A többéves pénzügyi keretet és az éves költségvetést euróban kell meghatározni.
321. cikk[472]
(az EKSz. korábbi 278. cikke)
A Bizottság az érintett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai értesítésének kötelezettsége mellett átválthatja a tagállamok egyikének pénznemére egy másik tagállam pénznemében lévő eszközeit olyan mértékben, amilyen mértékben ez a Szerződésekben foglalt célokra történő felhasználásukhoz szükséges. A Bizottság lehetőség szerint elkerüli az ilyen átváltások alkalmazását, ha rendelkezik a szükséges pénznemben lévő készpénzzel vagy likvid eszközökkel.
A Bizottság az egyes tagállamokkal az érintett állam által kijelölt hatóság útján érintkezik. Pénzügyi műveletek végrehajtása során a Bizottság az adott tagállam jegybankját vagy az adott tagállam által felhatalmazott valamely más pénzügyi szervezetet veszi igénybe.
322. cikk[473]
(az EKSz. korábbi 279. cikke)
(1)[474] Az Európai Parlament és a Tanács a Számvevőszékkel folytatott konzultációt követően rendes jogalkotási eljárás keretében, rendeletekben megállapítja:
a) azokat a költségvetési szabályokat, amelyek meghatározzák különösen a költségvetés elkészítésére és végrehajtására, valamint az elszámolások végzésére és ellenőrzésére vonatkozó eljárást;
b) a pénzügyi szereplők, és különösen az engedélyezésre jogosult tisztviselők és a számvitelért felelős tisztviselők felelősségére vonatkozó szabályokat.
(2)[475] A Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel és a Számvevőszékkel folytatott konzultációt követően meghatározza azokat a módszereket és azt az eljárást, amelyek szerint az Unió saját forrásaira vonatkozó szabályozásban előírt költségvetési bevételt a Bizottság rendelkezésére bocsátják, valamint a készpénzigények teljesítése érdekében szükség esetén alkalmazandó intézkedéseket.
323. cikk[476]
Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság feladata annak biztosítása, hogy az Unió harmadik felekkel szembeni jogi kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges pénzügyi eszközök rendelkezésre álljanak.
324. cikk[477]
Az e címben említett költségvetési eljárások keretében az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökei a Bizottság kezdeményezésére rendszeresen üléseket tartanak. Az elnökök minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy e cím végrehajtásának megkönnyítése érdekében előmozdítsák az általuk vezetett intézmények közötti konzultációkat és az intézmények álláspontjainak egyeztetését.
6. FEJEZET
KÜZDELEM A CSALÁS ELLEN
325. cikk[478]
(az EKSz. korábbi 280. cikke)
(1) Az Unió és a tagállamok küzdenek a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő minden egyéb jogellenes tevékenység ellen az e cikknek megfelelően meghozandó olyan intézkedésekkel, amelyeknek elrettentő hatásuk van és hathatós védelmet nyújtanak a tagállamokban, valamint az Unió intézményeiben, szerveiben és hivatalaiban.
(2)[479] A tagállamok az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalás leküzdésére megteszik ugyanazokat az intézkedéseket, mint amelyeket a saját pénzügyi érdekeiket sértő csalás leküzdésére tesznek.
(3)[480] A Szerződések egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a tagállamok összehangolják az Unió pénzügyi érdekeinek csalással szembeni védelmét célzó tevékenységüket. Ennek érdekében a Bizottsággal együtt megszervezik a megfelelő hatáskörrel rendelkező hatóságaik közötti szoros és rendszeres együttműködést.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében és a Számvevőszékkel folytatott konzultációt követően meghozza az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások megelőzése és az azok elleni küzdelem terén a szükséges intézkedéseket azzal a céllal, hogy hathatós és azonos mértékű védelmet nyújtsanak a tagállamokban, valamint az Unió intézményeiben, szerveiben és hivatalaiban.
(5) A Bizottság a tagállamokkal együttműködve évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az e cikk végrehajtása érdekében megtett intézkedésekről.
III. CÍM[481]
MEGERŐSÍTETT EGYÜTTMŰKÖDÉS
326. cikk[482]
(az EUSz. korábbi 27a-27e., 40-40b. és a 43-45. cikke valamint az EKSz. korábbi 11. és 11a. cikke)
A megerősített együttműködéseknek összeegyeztethetőeknek kell lenniük a Szerződésekkel és az Unió jogával.
Az ilyen együttműködés nem befolyásolhatja hátrányosan a belső piacot, valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót. Nem jelenthet megkülönböztetést vagy akadályt a tagállamok közötti kereskedelemben, és nem torzíthatja a tagállamok közötti versenyt.
327. cikk[483]
(az EUSz. korábbi 27a-27e., 40-40b. és a 43-45. cikke valamint az EKSz. korábbi 11. és 11a. cikke)
A megerősített együttműködéseknek tiszteletben kell tartaniuk azoknak a tagállamoknak a hatásköreit, jogait és kötelezettségeit, amelyek az együttműködésben nem vesznek részt. Az ilyen tagállamok nem akadályozhatják a megerősített együttműködésnek a részt vevő tagállamok által történő végrehajtását.
328. cikk[484]
(az EUSz. korábbi 27a-27e., 40-40b. és a 43-45. cikke valamint az EKSz. korábbi 11. és 11a. cikke)
(1) A megerősített együttműködés annak létrehozásakor valamennyi tagállam számára nyitva áll, feltéve, hogy azok megfelelnek az együttműködésre felhatalmazó határozatban megállapított részvételi feltételeknek. Az együttműködés bármely későbbi időpontban is nyitva áll mindazon tagállamok számára, amelyek e feltételek mellett az annak keretében már elfogadott jogi aktusoknak is megfelelnek.
A Bizottság és a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamok gondoskodnak annak előmozdításáról, hogy az együttműködésben a lehető legtöbb tagállam részt vegyen.
(2) A Bizottság és adott esetben az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot a megerősített együttműködés előrehaladásáról.
329. cikk[485]
(az EUSz. korábbi 27a-27e., 40-40b. És a 43-45. cikk e valamint az EKSz. korábbi 11. és 11a. cikke)
(1) Azoknak a tagállamoknak, amelyek egymás között megerősített együttműködést kívánnak létrehozni a Szerződések alkalmazási körébe tartozó területek valamelyikén – a kizárólagos hatáskörök területe és a közös kül- és biztonságpolitika kivételével –, kérelmet kell a Bizottság elé terjeszteniük, amelyben meghatározzák a javasolt megerősített együttműködés hatókörét és célkitűzéseit. A Bizottság ilyen értelmű javaslatot terjeszthet a Tanács elé. Ha a Bizottság nem nyújt be javaslatot, az érintett tagállamokat tájékoztatja ennek okairól.
Az első albekezdésben említett megerősített együttműködés folytatására vonatkozó felhatalmazást a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament egyetértését követően a Tanács adja meg.
(2) Az egymás között a közös kül- és biztonságpolitika keretében megerősített együttműködést létrehozni kívánó tagállamoknak kérelmüket a Tanácshoz kell benyújtaniuk. A kérelmet továbbítani kell az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez, aki véleményt nyilvánít arról, hogy a tervezett megerősített együttműködés összhangban van-e az Unió közös kül- és biztonságpolitikájával, valamint a Bizottsághoz, amely véleményt nyilvánít, különösen arról, hogy a javasolt megerősített együttműködés összhangban van-e az Unió egyéb politikáival. A kérelmet tájékoztatásul az Európai Parlamentnek is meg kell küldeni.
A megerősített együttműködés folytatására vonatkozó felhatalmazást a Tanács egyhangúlag elfogadott határozatban adja meg.
330. cikk[486]
(az EUSz. korábbi 27a-27e., 40-40b. és a 43-45. cikke valamint az EKSz. korábbi 11. és 11a. cikke)
A Tanács tanácskozásain valamennyi tagállam részt vehet, de a szavazásban a Tanácsnak csak a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamokat képviselő tagjai vesznek részt.
Az egyhangúság eléréséhez csak a részt vevő tagállamok képviselőinek szavazatait kell figyelembe venni.
A minősített többséget a 238. cikk (3) bekezdésének megfelelően kell meghatározni.
331. cikk[487]
(az EUSz. korábbi 27a-27e., 40-40b. és a 43-45. cikke valamint az EKSz. korábbi 11. és 11a. cikke)
(1) Bármely tagállam, amely a 329. cikk (1) bekezdésében említett területek valamelyikén folytatott megerősített együttműködésben részt kíván venni, ezt a szándékát bejelenti a Tanácsnak és a Bizottságnak.
A Bizottság a bejelentés kézhezvételétől számított négy hónapon belül megerősíti az érintett tagállam részvételét. Adott esetben megállapítja, hogy a részvételi feltételek teljesültek, és elfogadja azokat az átmeneti intézkedéseket, amelyek a megerősített együttműködés keretében már elfogadott jogi aktusok alkalmazása szempontjából szükségesek.
Ha azonban a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a részvételi feltételek nem teljesültek, megjelöli azokat a rendelkezéseket, amelyeket a feltételek teljesítéséhez el kell fogadni, és a részvételi kérelem újbóli vizsgálatára határidőt állapít meg. E határidő lejárta után a kérelmet a második albekezdésben előírt eljárásnak megfelelően újra megvizsgálja. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a részvételi feltételek még mindig nem teljesültek, az érintett tagállam az ügyet a Tanács elé utalhatja, amely dönt a kérelemről. A Tanács a 330. cikk szerint határoz. A Tanács továbbá a Bizottság javaslata alapján a második albekezdés szerinti átmeneti intézkedéseket fogadhat el.
(2) Bármely tagállam, amely a közös kül- és biztonságpolitika területén folytatott megerősített együttműködésben kíván részt venni, ezt a szándékát bejelenti a Tanácsnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak.
A Tanács az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjével folytatott konzultációt és – adott esetben – a részvételi feltételek teljesítésének megállapítását követően megerősíti az érintett tagállam részvételét. Emellett a Tanács a főképviselő javaslata alapján olyan átmeneti intézkedéseket fogadhat el, amelyek a megerősített együttműködés keretében már elfogadott jogi aktusok alkalmazása szempontjából szükségesek. Ha azonban a Tanács úgy ítéli meg, hogy a részvételi feltételek nem teljesültek, megjelöli azokat a rendelkezéseket, amelyeket a feltételek teljesítéséhez el kell fogadni, és a részvételi kérelem újbóli vizsgálatára határidőt állapít meg.
E bekezdés alkalmazásakor a Tanács egyhangúlag és a 330. cikknek megfelelően határoz.
332. cikk[488]
(az EUSz. korábbi 27a-27e., 40-40b. és a 43-45. cikke valamint az EKSz. korábbi 11. és 11a. cikke)
A megerősített együttműködés végrehajtásából eredő, az intézményeknél felmerülő igazgatási költségeken kívüli kiadások a részt vevő tagállamokat terhelik, kivéve, ha az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően a Tanács valamennyi tagja egyhangúlag másként határoz.
333. cikk[489]
(az EUSz. korábbi 27a-27e., 40-40b. és a 43-45. cikke valamint az EKSz. korábbi 11. és 11a. cikke)
(1) Amennyiben a Szerződéseknek a megerősített együttműködés keretében esetlegesen alkalmazásra kerülő valamely rendelkezése a Tanács számára egyhangú határozathozatalt ír elő, a Tanács a 330. cikkben foglalt szabályokkal összhangban egyhangúlag elfogadott határozatban úgy rendelkezhet, hogy a jövőben minősített többséggel kell határozni.
(2) Ha a Szerződéseknek a megerősített együttműködés keretében esetlegesen alkalmazásra kerülő valamely rendelkezése a Tanács számára a jogi aktusok elfogadására különleges jogalkotási eljárás alkalmazását írja elő, a Tanács a 330. cikkben foglalt szabályokkal összhangban egyhangúlag elfogadott határozatban úgy rendelkezhet, hogy a jövőben rendes jogalkotási eljárás keretében kell határozni. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően határoz.
(3) Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazandó a katonai vagy védelmi vonatkozású döntések esetén.
334. cikk[490]
(az EUSz. korábbi 27a-27e., 40-40b. és a 43-45. cikke valamint az EKSz. korábbi 11. és 11a. cikke)
A Tanács és a Bizottság biztosítja a megerősített együttműködés keretében kifejtett tevékenységek közötti, valamint az ilyen tevékenységek és az Unió politikái közötti összhangot, és ennek érdekében együttműködnek egymással.
HETEDIK RÉSZ[491]
ÁLTALÁNOS ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
335. cikk[492]
(az EKSz. korábbi 282. cikke)
Az Unió valamennyi tagállamban az adott tagállam jogában a jogi személyeknek biztosított legteljesebb jogképességgel rendelkezik; így különösen ingó és ingatlan vagyont szerezhet és idegeníthet el, továbbá bíróság előtt eljárhat. E célból az Uniót a Bizottság képviseli. Mindazonáltal igazgatási autonómiájuk alapján a saját működésükkel kapcsolatos ügyekben az Uniót az egyes intézmények maguk képviselik.
336. cikk[493]
(az EKSz. korábbi 283. cikke)
Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben, a többi érintett intézménnyel folytatott konzultációt követően megállapítja az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatát és az Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeket.
337. cikk[494]
(az EKSz. korábbi 284. cikke)
A Tanács által a Szerződések rendelkezéseinek megfelelően, egyszerű többséggel megállapított kereteken belül és feltételek szerint a Bizottság a rábízott feladatok teljesítéséhez szükséges bármilyen információt megszerezhet és bármilyen ellenőrzést lefolytathat.
338. cikk[495]
(az EKSz. korábbi 285. cikke)
(1)[496] A Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 5. cikkének sérelme nélkül az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket fogad el statisztikák készítésére vonatkozóan, amennyiben ez az Unió tevékenységeinek ellátásához szükséges.
(2)[497] Az uniós statisztikák készítésének a pártatlanság, a megbízhatóság, a tárgyilagosság, a tudományos függetlenség, a költséghatékonyság és a statisztikai adatok bizalmas kezelésének tiszteletben tartásával kell történnie; az nem róhat túlzott terheket a gazdasági szereplőkre.
339. cikk[498]
(az EKSz. korábbi 287. cikke)
Az Unió intézményeinek tagjai, a bizottságok tagjai, valamint az Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai szolgálati jogviszonyuk megszűnését követően sem fedhetik fel a szolgálati titoktartási kötelezettség alá eső információkat, így különösen a vállalkozásokra, az ezek üzleti kapcsolataira vagy költségösszetevőire vonatkozó információkat.
340. cikk[499]
(az EKSz. korábbi 288. cikke)
Az Unió szerződéses felelősségét az adott szerződésre alkalmazandó jog szabályozza.
Szerződésen kívüli felelősség esetén az Unió a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően megtéríti az intézményei vagy alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott károkat.
A második bekezdéstől eltérve, a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően az Európai Központi Bank köteles megtéríteni az általa vagy alkalmazottai által feladataik ellátása során okozott károkat.
Az Unió alkalmazottainak az Unióval szembeni személyes felelősségét a személyzeti szabályzatukban vagy a rájuk vonatkozó alkalmazási feltételekben megállapított rendelkezések szabályozzák.
341. cikk[500]
(az EKSz. korábbi 289. cikke)
Az Unió intézményeinek székhelyét a tagállamok kormányai közös megegyezéssel határozzák meg.
342. cikk[501]
(az EKSz. korábbi 290. cikke)
Az Unió intézményeinek nyelvhasználatára vonatkozó szabályokat, az Európai Unió Bíróságának alapokmányában foglalt rendelkezések sérelme nélkül, a Tanács határozza meg egyhangúlag elfogadott rendeletekben.
343. cikk[502]
(az EKSz. korábbi 291. cikke)
Az Uniót a tagállamok területén megilletik a feladatai ellátásához szükséges kiváltságok és mentességek az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 1965. április 8-ai jegyzőkönyvben megállapított feltételek szerint. Ugyanez vonatkozik az Európai Központi Bankra és az Európai Beruházási Bankra.
344. cikk[503]
(az EKSz. korábbi 292. cikke)
A tagállamok vállalják, hogy a Szerződések értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó vitáikat kizárólag a Szerződésekben előírt eljárások útján rendezik.
345. cikk[504]
(az EKSz. korábbi 295. cikke)
A Szerződések nem sérthetik a tagállamokban fennálló tulajdoni rendet.
346. cikk[505]
(az EKSz. korábbi 296. cikke)
(1) A Szerződések rendelkezései nem zárják ki a következő szabályok alkalmazását:[506]
a) egyik tagállam sem köteles olyan információt szolgáltatni, amelynek közlését ellentétesnek tartja alapvető biztonsági érdekeivel;
b)[507] a tagállamok megtehetik az alapvető biztonsági érdekeik védelme érdekében általuk szükségesnek tartott, fegyverek, lőszerek és hadianyagok előállításával vagy kereskedelmével kapcsolatos intézkedéseket; ezek az intézkedések nem befolyásolhatják hátrányosan a belső piacon belüli versenyfeltételeket a nem kifejezetten katonai célokra szánt termékek tekintetében.
(2) A Tanács az általa 1958. április 15-én megállapított, az (1) bekezdés b) pontjának hatálya alá tartozó termékekre vonatkozó listát a Bizottság javaslata alapján egyhangú határozattal megváltoztathatja.
347. cikk[508]
(az EKSz. korábbi 297. cikke)
A tagállamok konzultálnak egymással annak érdekében, hogy közösen megtegyék a szükséges intézkedéseket annak megakadályozására, hogy a belső piac működését hátrányosan befolyásolják az olyan intézkedések, amelyek megtételére egy tagállam a közrend fenntartását befolyásoló súlyos belső zavarok esetén, háború, háborús fenyegetést jelentő súlyos nemzetközi feszültség esetén vagy a béke és nemzetközi biztonság fenntartása céljából vállalt kötelezettségei teljesítése érdekében kényszerül.
348. cikk[509]
(az EKSz. korábbi 298. cikke)
Ha a 346. és 347. cikkben említett esetekben tett intézkedések a belső piacon belüli versenyfeltételekre torzító hatást gyakorolnak, a Bizottság az érintett állammal együtt megvizsgálja, hogyan lehet ezeket az intézkedéseket a Szerződésekben megállapított rendelkezésekhez igazítani.
A 258. és 259. cikkben megállapított eljárástól eltérve, a Bizottság vagy bármely tagállam közvetlenül a Bírósághoz fordulhat, ha megítélése szerint egy másik tagállam visszaél a 346. és 347. cikkben megállapított hatáskörével. A Bíróság határozatát zárt ülésen hozza meg.
349. cikk[510]
(az EKSz. korábbi 299. cikke (2) bekezdésének második, harmadik és negyedik albekezdése)
Figyelembe véve Guadeloupe, Francia Guyana, Martinique, Mayotte, Réunion, Saint Martin, valamint, az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek gazdasági és társadalmi strukturális helyzetét, amit távoli fekvésük, szigetjellegük, kis méretük, kedvezőtlen domborzati és éghajlati viszonyaik és néhány terméktől való gazdasági függésük súlyosbít, amely tényezők állandósága és együttes hatása súlyosan hátráltatja fejlődésüket, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyedi intézkedéseket fogad el, amelyek célja különösen az, hogy meghatározza a Szerződések - így a közös politikák - alkalmazásának feltételeit ezekben a régiókban. Amennyiben a szóban forgó egyedi intézkedéseket különleges jogalkotási eljárás keretében a Tanács fogadja el, a Tanács szintén a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően határoz.
Az első bekezdésben említett intézkedések különösen olyan területekre vonatkoznak, mint a vám- és kereskedelempolitika, a fiskális politika, a vámszabad területek, a mezőgazdasági és halászati politika, a nyersanyagokkal és alapvető fogyasztási cikkekkel való ellátás feltételei, az állami támogatások, valamint a strukturális alapokhoz és a horizontális uniós programokhoz való hozzáférés feltételei.
A Tanács az első albekezdésben említett intézkedéseket a legkülső régiók sajátos jellemzőinek és korlátainak figyelembevételével fogadja el anélkül, hogy veszélyeztetné az uniós jogrend – így a belső piac és a közös politikák – integritását és koherenciáját.
350. cikk[511]
(az EKSz. korábbi 306. cikke)
A Szerződések rendelkezései nem zárják ki a Belgium és Luxemburg, valamint a Belgium, Luxemburg és Hollandia közötti regionális uniók fennállását és megvalósítását annyiban, amennyiben e regionális uniók célkitűzései a Szerződések alkalmazásával nem valósulnak meg.
351. cikk[512]
(az EKSz. korábbi 307. cikke)
Az egyrészről egy vagy több tagállam, másrészről egy vagy több harmadik állam által egymás között 1958. január 1-je előtt, illetve a csatlakozó államok esetében a csatlakozásukat megelőzően kötött megállapodásokból eredő jogokat és kötelezettségeket a Szerződések rendelkezései nem érintik.
Annyiban, amennyiben ezek a megállapodások nem egyeztethetőek össze a Szerződésekkel, az érintett tagállam vagy tagállamok megteszik a megfelelő lépéseket a megállapított összeegyeztethetetlenség kiküszöbölésére. A tagállamok e cél érdekében szükség esetén segítséget nyújtanak egymásnak, és amennyiben indokolt, egységes magatartást tanúsítanak.
Az első bekezdésben említett megállapodások alkalmazása során a tagállamok figyelembe veszik azt, hogy a Szerződések szerint az egyes tagállamok által nyújtott előnyök az Unió létrehozásának szerves részét képezik, és ezáltal elválaszthatatlanul összekapcsolódnak a közös intézmények létrehozásával, ez utóbbiak hatáskörrel történő felruházásával, valamint ugyanilyen előnyöknek az összes többi tagállam részéről történő biztosításával.
352. cikk[513]
(az EKSz. korábbi 308. cikke)
(1) Ha a Szerződésekben meghatározott politikák keretében az Unió fellépése bizonyul szükségesnek ahhoz, hogy a Szerződésekben foglalt célkitűzések valamelyike megvalósuljon, és a Szerződések nem biztosítják a szükséges hatáskört, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament egyetértését követően, egyhangúlag elfogadja a megfelelő rendelkezéseket. Amennyiben a szóban forgó rendelkezéseket különleges jogalkotási eljárás keretében a Tanács fogadja el, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament egyetértését követően szintén egyhangúlag határoz.
(2) A szubszidiaritás elve érvényesülésének ellenőrzésére szolgáló, az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke (3) bekezdésében említett eljárás keretében a Bizottság köteles felhívni a nemzeti parlamentek figyelmét azokra a javaslatokra, amelyek e cikken alapulnak.
(3) Az e cikken alapuló intézkedések nem eredményezhetik a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációját olyan területeken, amelyeken a Szerződések az ilyen harmonizációt kizárják.
(4) Ez a cikk nem szolgálhat a közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos célkitűzések megvalósításának alapjául, és az e cikk alapján elfogadott valamennyi jogi aktusnak tiszteletben kell tartania az Európai Unióról szóló szerződés 40. cikkének második bekezdésében megállapított határokat.
353. cikk[514]
Az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikkének (7) bekezdése nem alkalmazható a következő cikkekre:
- 311. cikk, harmadik és negyedik bekezdés,
- 312. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés,
- 352. cikk és
- 354. cikk.
354. cikk[515]
(az EKSz. korábbi 309. cikke)
Az Európai Unióról szóló szerződésnek az egyes uniós tagsági jogok felfüggesztéséről szóló 7. cikke alkalmazásában az Európai Tanácsnak vagy a Tanácsnak az érintett tagállamot képviselő tagja nem vesz részt a szavazásban, és az érintett tagállamot nem lehet figyelembe venni a tagállamok egyharmadának, illetve négyötödének az említett cikk (1), illetve (2) bekezdése szerinti kiszámításakor. A személyesen jelen lévő vagy képviselt tagok tartózkodása nem akadálya az említett cikk (2) bekezdése szerinti határozatok elfogadásának.
Az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének (3) és (4) bekezdése szerinti határozatok elfogadásához szükséges minősített többséget az e szerződés 238. cikke (3) bekezdése b) pontjának megfelelően kell meghatározni.
Ha a szavazati jog felfüggesztéséről szóló, az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően elfogadott határozat elfogadását követően a Tanács a Szerződések valamely rendelkezése alapján minősített többséggel jár el, a minősített többséget az e szerződés 238. cikke (3) bekezdése b) pontjának megfelelően kell meghatározni, illetve – ha a Tanács a Bizottságnak vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a javaslata alapján jár el – a minősített többséget az e szerződés 238. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően kell meghatározni.
Az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének alkalmazásakor az Európai Parlament a leadott szavazatoknak az egyben a tagjai többségét is kitevő kétharmados többségével dönt.
355. cikk[516]
(az EKSz. korábbi 299. cikke (2) bekezdésének első albekezdése és a (3)-(6) bekezdése)
Az Európai Unióról szóló szerződésnek a Szerződések területi hatályáról szóló 52. cikke rendelkezései mellett az alábbi rendelkezéseket kell alkalmazni:
(1)[517] A Szerződések rendelkezéseit a 349. cikknek megfelelően alkalmazni kell Guadeloupe-ra, Francia Guyanára, Martinique-re, Mayotte-ra, Réunionra, Saint-Martinre, valamint az Azori-szigetekre, Madeirára és a Kanári-szigetekre.
(2) A II. mellékletben felsorolt tengerentúli országokra és területekre a negyedik részben a társulásra vonatkozóan meghatározott különleges szabályokat kell alkalmazni.
A Szerződések nem alkalmazhatók azokra a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával különleges kapcsolatban álló tengerentúli országokra és területekre, amelyeket a fenti felsorolás nem tartalmaz.
(3) A Szerződések rendelkezéseit alkalmazni kell azokra az európai területekre, amelyek külkapcsolataiért valamely tagállam felel.
(4) A Szerződések rendelkezéseit az Aland-szigetekre az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozásának feltételeiről szóló okmányhoz csatolt 2. jegyzőkönyvben foglalt rendelkezéseknek megfelelően kell alkalmazni.
(5) Az Európai Unióról szóló szerződés 52. cikkétől és e cikk (1)–(4) bekezdésétől eltérően:
a) a Szerződések nem alkalmazhatók a Feröer-szigetekre;
b) a Szerződések az Egyesült Királyság ciprusi Akrotiri és Dhekelia felségterületeire csak annyiban alkalmazandók, amennyiben arra a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának feltételeiről szóló okmányhoz csatolt, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának ciprusi felségterületeiről szóló jegyzőkönyvben megállapított szabályok alkalmazásának az említett jegyzőkönyvben foglaltaknak megfelelően történő biztosítása érdekében szükség van;
c) a Szerződések a Csatorna-szigetekre és a Man-szigetre csak annyiban alkalmazhatók, amennyiben erre szükség van az új tagállamoknak az Európai Gazdasági Közösséghez és az Európai Atomenergia-közösséghez történő csatlakozásáról szóló, 1972. január 22-én aláírt szerződés e szigetekre vonatkozó szabályainak alkalmazása érdekében.
(6) Az érintett tagállam kezdeményezésére az Európai Tanács az (1) és (2) bekezdésben említett valamely dán, francia vagy holland ország vagy terület Unióval kapcsolatos jogállását határozattal módosíthatja. Az Európai Tanács a Bizottsággal folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz.
356. cikk[518]
(az EKSz. korábbi 312. cikke)
E szerződés határozatlan időre jön létre.
357. cikk[519]
(az EKSz. korábbi 313. cikke)
E szerződést a Magas Szerződő Felek alkotmányos követelményeiknek megfelelően megerősítik. A megerősítő okiratokat az Olasz Köztársaság Kormányánál helyezik letétbe.
E szerződés az utolsó megerősítő okirat letétbe helyezését követő hónap első napján lép hatályba. Ha azonban ez a letétbe helyezés a következő hónap kezdetét megelőző tizenöt napon belül történik, a szerződés e letétbe helyezés napját követő második hónap első napján lép hatályba.
358. cikk[520]
Az Európai Unióról szóló szerződés 55. cikkének rendelkezéseit erre a szerződésre is alkalmazni kell.
FENTIEK HITELÉÜL az alulírott meghatalmazottak aláírták ezt a szerződést.
Kelt Rómában, az ezerkilencszázötvenhetedik év március havának huszonötödik napján.
(az aláírók listája nem kerül kiadásra)
JEGYZŐKÖNYVEK[521]
(1.) JEGYZŐKÖNYV[522]
A NEMZETI PARLAMENTEKNEK AZ EURÓPAI UNIÓBAN BETÖLTÖTT SZEREPÉRŐL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
EMLÉKEZTETVE ARRA, hogy az az eljárás, ahogyan a nemzeti parlamentek az Európai Unió tevékenységei vonatkozásában kormányuk felett ellenőrzést gyakorolnak, az egyes tagállamok saját alkotmányos szervezetére és gyakorlatára tartozik,
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy ösztönözzék a nemzeti parlamentek nagyobb mértékű részvételét az Európai Unió tevékenységében, és fokozzák lehetőségüket nézeteik kifejtésére az Európai Unió jogalkotási aktusainak tervezetére vonatkozóan, valamint azokban az ügyekben, amelyek különös érdeklődésükre tarthatnak számot,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez, az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolnak:
I. CÍM
A NEMZETI PARLAMENTEK TÁJÉKOZTATÁSA
1. cikk
A bizottsági konzultációs dokumentumokat (zöld könyveket és fehér könyveket, valamint közleményeket) a Bizottság azok közzététele időpontjában közvetlenül továbbítja a nemzeti parlamenteknek. A Bizottság - az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak való megküldéssel egyidejűleg - továbbítja a nemzeti parlamenteknek az éves jogalkotási programot, valamint minden egyéb, a jogalkotási tervezésre vagy a politikai stratégia kialakítására vonatkozó dokumentumot.
2. cikk
Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak megküldött jogalkotási aktusok tervezetét továbbítani kell a nemzeti parlamenteknek is.
E jegyzőkönyv alkalmazásában "jogalkotási aktus tervezete" a Bizottság azon javaslata, a tagállamok egy csoportja vagy az Európai Parlament azon kezdeményezése, a Bíróság azon kérelme, az Európai Központi Bank azon ajánlása, illetve az Európai Beruházási Bank azon kérelme, amely jogalkotási aktus elfogadására irányul.
A Bizottságtól származó jogalkotási aktusok tervezetét - az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak való megküldéssel egyidejűleg - a Bizottság közvetlenül továbbítja a nemzeti parlamenteknek.
Az Európai Parlamenttől származó jogalkotási aktusokra vonatkozó tervezetet az Európai Parlament közvetlenül továbbítja a nemzeti parlamenteknek.
A tagállamok egy csoportjától, a Bíróságtól, az Európai Központi Banktól, illetve az Európai Beruházási Banktól származó jogalkotási aktusokra vonatkozó tervezetet a Tanács továbbítja a nemzeti parlamenteknek.
3. cikk
A nemzeti parlamentek a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvben megállapított eljárásnak megfelelően indokolt véleményt küldhetnek az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökeinek arra vonatkozóan, hogy egy jogalkotási aktus tervezete összhangban van-e a szubszidiaritás elvével.
Amennyiben a jogalkotási aktus tervezete a tagállamok egy csoportjától származik, a Tanács elnöke a vonatkozó indokolt vélemény(eke) t továbbítja e tagállamok kormányainak.
Amennyiben a jogalkotási aktus tervezete a Bíróságtól, az Európai Központi Banktól, illetőleg az Európai Beruházási Banktól származik, a Tanács elnöke a vonatkozó indokolt vélemény(eke) t továbbítja az érintett intézménynek vagy szervnek.
4. cikk
A között az időpont között, amikor valamely jogalkotási aktus tervezetét az Unió hivatalos nyelvein a nemzeti parlamentek rendelkezésére bocsátják, és a között az időpont között, amikor azt elfogadás céljából, illetőleg egy álláspont jogalkotási eljárás keretében történő elfogadása céljából a Tanács ideiglenes napirendjére tűzik, egy nyolchetes időszaknak kell eltelnie. Sürgős esetben kivétel tehető; ebben az esetben az indokokat a Tanács jogi aktusában vagy álláspontjában meg kell jelölni. A kellően indokolt sürgős esetek kivételével e nyolchetes időszakban a jogalkotási aktus tervezetéről semmilyen megállapodás nem köthető. A kellően indokolt sürgős esetek kivételével a jogalkotási aktus tervezetének a Tanács ideiglenes napirendjére tűzése és az álláspont elfogadása között tíz napnak kell eltelnie.
5. cikk
A Tanács üléseinek napirendjét és eredményét - beleértve az azon ülésekről készült jegyzőkönyveket, amelyek során a Tanács jogalkotási aktusok tervezetéről tanácskozik - a tagállamok kormányai részére történő továbbítással egyidejűleg közvetlenül továbbítani kell a nemzeti parlamenteknek.
6. cikk
Amennyiben az Európai Tanács élni kíván az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikke (7) bekezdésének első, illetve második albekezdésében foglaltakkal, a nemzeti parlamenteket legalább hat hónappal a határozat elfogadása előtt tájékoztatni kell az Európai Tanács kezdeményezéséről.
7. cikk
A Számvevőszék éves jelentését az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak való megküldéssel egyidejűleg tájékoztatásul megküldi a nemzeti parlamenteknek.
8. cikk
Amennyiben a nemzeti parlament nem egykamarás rendszerű, az 1-7. cikket a nemzeti parlamentet alkotó minden kamarára alkalmazni kell.
II. CÍM
PARLAMENTEK KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉS
9. cikk
Az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közösen meghatározzák az Európai Unión belül a parlamentek közötti hatékony és rendszeres együttműködés megszervezésének és előmozdításának módját.
10. cikk
Egy, az uniós ügyekre szakosodott parlamenti bizottságokból álló konferencia bármilyen olyan észrevételt megfogalmazhat, amelyet az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság figyelmére érdemesnek tart. A konferencia továbbá előmozdítja az információk és a bevált gyakorlatok cseréjét a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament között, beleértve azok különbizottságait is. Emellett a konferencia meghatározott kérdések, így különösen a közös kül- és biztonságpolitika, - beleértve a közös biztonság- és védelempolitikát - megvitatása céljából parlamentközi konferenciákat is szervezhet. A konferencia által megfogalmazott észrevételek a nemzeti parlamenteket nem kötelezik, és azok álláspontját nem befolyásolják.
(2.) JEGYZŐKÖNYV[523]
A SZUBSZIDIARITÁS ÉS AZ ARÁNYOSSÁG ELVÉNEK ALKALMAZÁSÁRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
AZZAL A KÍVÁNSÁGGAL, hogy biztosítsák, hogy a döntéseket az Unió polgáraihoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg,
AZZAL A SZÁNDÉKKAL, hogy megállapítsák a szubszidiaritásnak és az arányosságnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elve alkalmazásának feltételeit, továbbá hogy létrehozzanak egy, az ezen elvek alkalmazásának az ellenőrzésére irányuló rendszert,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
1. cikk
Valamennyi intézmény biztosítja a szubszidiaritás és az arányosság elvének folyamatos tiszteletben tartását az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározottak szerint.
2. cikk
A jogalkotási aktusokra irányuló javaslatok előterjesztése előtt a Bizottság széles körű konzultációt folytat. Ennek során, adott esetben, a tervezett intézkedés regionális és helyi vonatkozásait is figyelembe kell venni. Különösen sürgős esetekben a Bizottság nem folytat ilyen konzultációt. Az erre vonatkozó döntését a javaslatban meg kell indokolnia.
3. cikk
E jegyzőkönyv alkalmazásában "jogalkotási aktus tervezete" a Bizottság azon javaslata, a tagállamok egy csoportja vagy az Európai Parlament azon kezdeményezése, a Bíróság azon kérelme, az Európai Központi Bank azon ajánlása, illetve az Európai Beruházási Bank azon kérelme, amely jogalkotási aktus elfogadására irányul.
4. cikk
A Bizottság a jogalkotási aktusok tervezeteit és módosított tervezeteit az uniós jogalkotóknak történő továbbítással egyidejűleg továbbítja a nemzeti parlamenteknek.
Az Európai Parlament jogalkotási aktusokra vonatkozó tervezeteit és módosított tervezeteit továbbítja a nemzeti parlamenteknek.
A tagállamok egy csoportjától, a Bíróságtól, az Európai Központi Banktól, illetőleg az Európai Beruházási Banktól származó, jogalkotási aktusokra vonatkozó tervezeteket és módosított tervezeteket a Tanács továbbítja a tagállamok nemzeti parlamentjeinek.
Az Európai Parlament a jogalkotási állásfoglalásait, a Tanács pedig az álláspontjait azok elfogadását követően továbbítja a nemzeti parlamenteknek.
5. cikk
A jogalkotási aktusok tervezeteit a szubszidiaritás és az arányosság elve tekintetében külön indokolni kell. Minden jogalkotási aktus tervezetének egy külön feljegyzésben részletesen tartalmaznia kell azokat az adatokat, amelyek a szubszidiaritás és az arányosság elvével való összhang megítéléséhez szükségesek. Ennek a feljegyzésnek adatokat kell tartalmaznia a tervezet előrelátható pénzügyi hatásairól, továbbá - irányelv esetében - a tagállamok, illetve adott esetben a régiók által annak végrehajtására elfogadandó jogszabályokra vonatkozó hatásairól. Az annak megállapításához vezető okokat, hogy egy uniós cél az Unió szintjén jobban megvalósítható, minőségi és - ahol csak lehetséges - mennyiségi mutatókkal kell alátámasztani. A jogalkotási aktus tervezetének figyelembe kell vennie annak szükségességét, hogy az Unióra, a nemzeti kormányokra, a regionális vagy helyi hatóságokra, a gazdasági szereplőkre és a polgárokra háruló pénzügyi vagy igazgatási terheket a lehető legkisebbre csökkentsék, és hogy azok arányban álljanak az elérendő célkitűzésekkel.
6. cikk
A jogalkotási aktus tervezetének az Unió hivatalos nyelvein való továbbításától számított nyolc héten belül bármely nemzeti parlament, illetve bármely nemzeti parlamenti kamara indokolt véleményt küldhet az Európai Parlament, a Tanács, illetve a Bizottság elnökének, amelyben ismerteti azokat az okokat, amelyek alapján az adott tervezetet nem tartja összeegyeztethetőnek a szubszidiaritás elvével. A nemzeti parlamentekre, illetve nemzeti parlamenti kamarákra tartozik, hogy - adott esetben - a jogalkotói hatáskörökkel rendelkező regionális parlamentekkel egyeztessenek.
Amennyiben a jogalkotási aktus tervezete a tagállamok egy csoportjától származik, a Tanács elnöke a véleményt továbbítja e tagállamok kormányainak.
Amennyiben a jogalkotási aktus tervezete a Bíróságtól, az Európai Központi Banktól, illetőleg az Európai Beruházási Banktól származik, a Tanács elnöke a véleményt továbbítja az érintett intézménynek vagy szervnek.
7. cikk
(1) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság, illetve adott esetben - amennyiben a jogalkotási aktus tervezete tőlük származik - a tagállamok csoportja, a Bíróság, az Európai Központi Bank, illetőleg az Európai Beruházási Bank figyelembe veszi a nemzeti parlamentek, illetve a nemzeti parlamenti kamarák indokolt véleményét.
Minden egyes nemzeti parlamentnek - a nemzeti parlamenti rendszernek megfelelően elosztva - két szavazata van. Kétkamarás nemzeti parlament esetén mindkét kamara egy-egy szavazattal rendelkezik.
(2) Amennyiben az indokolt véleményeknek a nemzeti parlamentek részére az (1) bekezdés második albekezdésével összhangban biztosított szavazatok együttes összegének legalább egyharmadát képviselő része azt állapítja meg, hogy a jogalkotási aktus tervezete nincs összhangban a szubszidiaritás elvével, a tervezetet felül kell vizsgálni. E szavazatküszöb az Európai Unió működéséről szóló szerződés 76. cikke alapján előterjesztett, a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó jogalkotási aktusok tervezete esetén az összes szavazat egynegyede.
E felülvizsgálatot követően a Bizottság, illetve adott esetben - amennyiben a jogalkotási aktus tervezete tőlük származik - a tagállamok csoportja, az Európai Parlament, a Bíróság, az Európai Központi Bank vagy az Európai Beruházási Bank a tervezetet fenntarthatja, módosíthatja vagy visszavonhatja. Ezt a döntést indokolni kell.
(3) Ezenfelül a rendes jogalkotási eljárás keretében, amennyiben az indokolt véleményeknek a nemzeti parlamentek részére az (1) bekezdés második albekezdésével összhangban biztosított szavazatoknak legalább az egyszerű többségét képviselő része azt állapítja meg, hogy a jogalkotási aktusra vonatkozó javaslat nincs összhangban a szubszidiaritás elvével, a javaslatot felül kell vizsgálni. E felülvizsgálatot követően a Bizottság a javaslatot fenntarthatja, módosíthatja vagy visszavonhatja.
Amennyiben a Bizottság úgy határoz, hogy fenntartja a javaslatot, indokolt véleményben alá kell támasztania, hogy álláspontja szerint miért felel meg a javaslat a szubszidiaritás elvének. Ezt az indokolt véleményt a nemzeti parlamentek indokolt véleményével együtt az uniós jogalkotó elé kell terjeszteni, hogy azt az eljárásban figyelembe vegye:
a) az első olvasat lezárását megelőzően a jogalkotó (az Európai Parlament és a Tanács) megvizsgálja a jogalkotási javaslatnak a szubszidiaritás elvével való összeegyeztethetőségét, különös figyelmet fordítva a nemzeti parlamentek többsége által kifejezett és osztott véleményt tükröző indokolásra, valamint a Bizottság indokolt véleményére;
b) amennyiben a jogalkotó véleménye szerint - a Tanács tagjainak 55%-át képező többség vagy az Európai Parlamentben leadott szavazatok többsége alapján - a javaslat a szubszidiaritás elvével nem összeegyeztethető, a jogalkotási javaslat a továbbiakban nem tárgyalható.
8. cikk
Az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik a szubszidiaritás elvét megsértő jogalkotási aktus megtámadására irányuló, valamely tagállam által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 263. cikkében megállapított eljárás szerint benyújtott, illetve egy tagállam által a saját jogrendje szerint nemzeti parlamentje, illetve a nemzeti parlamenti kamarája nevében hozzá továbbított keresetek elbírálására.
A hivatkozott cikkben előírt szabályok szerint a Régiók Bizottsága szintén keresetindítási joggal rendelkezik az olyan jogalkotási aktusok tekintetében, amelyek elfogadásához az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezései szerint vele konzultálni kell.
9. cikk
A Bizottság minden évben jelentést nyújt be az Európai Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének alkalmazásáról. Ezt az éves jelentést a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának is meg kell küldeni.
(3.) JEGYZŐKÖNYV[524]
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGÁNAK ALAPOKMÁNYÁRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 281. cikkében előírtaknak megfelelően megállapítsák az Európai Unió Bíróságának alapokmányát,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez, az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolnak:
1. cikk
Az Európai Unió Bírósága a Szerződéseknek, az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés (EAK-Szerződés) és ezen alapokmány rendelkezéseinek megfelelően alakul meg és működik.
I. CÍM
BÍRÁK ÉS FŐTANÁCSNOKOK
2. cikk[525]
Hivatalba lépése előtt minden bíró a Bíróság nyilvános ülésén esküt tesz arra, hogy feladatait pártatlanul és lelkiismeretesen látja el, és megőrzi a Bíróság tanácskozásainak titkosságát.
3. cikk
A bírákat mentesség illeti meg mindenfajta bírósági eljárás alól. Hivatali idejük lejárta után továbbra is megilleti őket a mentelmi jog hivatali minőségükben végzett cselekményeik vonatkozásában, beleértve szóbeli vagy írásbeli megnyilatkozásaikat is.
A Bíróság a mentelmi jogot teljes ülésben eljárva felfüggesztheti. Amennyiben az ilyen döntés a Törvényszék, illetve egy különös hatáskörű törvényszék valamely tagjára vonatkozik, a Bíróság az érintett törvényszékkel folytatott konzultációt követően határoz.
Ha a bíró mentelmi jogát felfüggesztették és ellene büntetőeljárást indítottak, az ügyet valamennyi tagállamban csak a legfelsőbb szintű nemzeti bíróságok tagjaival szemben eljárásra jogosult bíróság tárgyalhatja.
Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 11-14. és 17. cikkét alkalmazni kell az Európai Unió Bíróságának bíráira, főtanácsnokaira, hivatalvezetőjére, valamint segédelőadóira; ez a rendelkezés a bírák bírósági eljárások alóli mentességére vonatkozóan az előző bekezdésekben meghatározott rendelkezéseket nem érinti.
4. cikk
A bírák semmilyen politikai vagy közigazgatási hivatalt nem tölthetnek be.
A bírák semmilyen egyéb - akár kereső, akár ingyenesen végzett - foglalkozást nem folytathatnak, kivéve ha ez alól a Tanács egyszerű többséggel kivételesen mentesítést ad.
Hivatalba lépésükkor a bírák ünnepélyesen kötelezettséget vállalnak arra, hogy hivatali idejük alatt és annak lejárta után is tiszteletben tartják a hivatalukból eredő kötelezettségeiket, így különösen azt, hogy megbízatásuk megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan járnak el egyes kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban.
Az e tekintetben felmerülő bármilyen kétség esetén a Bíróság dönt. Amennyiben az ilyen döntés a Törvényszék, illetve egy különös hatáskörű törvényszék valamely tagjára vonatkozik, a Bíróság az érintett törvényszékkel folytatott konzultációt követően határoz.
5. cikk
A bírói megbízatás - a megbízatás lejártától vagy az elhalálozástól eltekintve - lemondással szűnik meg.
Lemondás esetén a bíró lemondólevelét a Bíróság elnökéhez kell címezni azzal, hogy azt továbbítsa a Tanács elnökének. Ez utóbbi értesítéssel a tisztség megüresedik.
A 6. cikk alkalmazásának eseteit kivéve, a bíró a hivatalát utódja hivatalba lépéséig tölti be.
6. cikk
A bírót csak akkor lehet hivatalából elmozdítani, illetve nyugdíjjogosultságától vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatáshoz való jogosultságától megfosztani, ha a Bíróság bíráinak és főtanácsnokainak egyhangú megítélése szerint már nem felel meg a megkívánt feltételeknek, vagy nem tesz eleget a hivatalából eredő kötelezettségeknek. Az ilyen határozatok meghozatalában az érintett bíró nem vehet részt. Amennyiben az érintett személy a Törvényszék, illetve egy különös hatáskörű törvényszék tagja, a Bíróság az érintett törvényszékkel folytatott konzultációt követően határoz.
A Bíróság hivatalvezetője a Bíróság határozatát közli az Európai Parlament és a Bizottság elnökével és arról értesíti a Tanács elnökét.
A bírót hivatalából elmozdító határozat esetében a tisztség ez utóbbi értesítéssel üresedik meg.
7. cikk
Azt a bírót, aki a Bíróság olyan tagjának a helyére lép, akinek hivatali ideje még nem járt le, elődjének fennmaradó hivatali idejére kell kinevezni.
8. cikk
A 2-7. cikk rendelkezéseit a főtanácsnokokra is alkalmazni kell.
II. CÍM
A BÍRÓSÁG SZERVEZETE
9. cikk[526]
A bírói kar részleges megújítása, amelyre háromévente kerül sor, a bírák felét érinti. Amennyiben a bírák száma páratlan, a bírói kar megújítása felváltva a bírák számának feléhez legközelebb eső nagyobb számú, illetve a bírák számának feléhez legközelebb eső kisebb számú bírót érinti.
Az első bekezdés alkalmazandó a főtanácsnoki kar részleges megújításakor is, amelyre háromévente kerül sor.
9a. cikk[527]
A Bíróság elnökét és elnökhelyettesét a bírák maguk közül választják meg hároméves időtartamra. Az elnök és az elnökhelyettes újraválasztható.
Az elnökhelyettes az eljárási szabályzatban megállapított feltételek szerint segíti az elnököt. Az elnököt, annak akadályoztatása esetén, illetve ha az elnöki tisztség betöltetlen, az elnökhelyettes helyettesíti.
10. cikk
A hivatalvezető a Bíróság előtt esküt tesz arra, hogy feladatait pártatlanul és lelkiismeretesen látja el, és megőrzi a Bíróság tanácskozásainak titkosságát.
11. cikk
A Bíróság a hivatalvezető akadályoztatása esetére gondoskodik annak helyettesítéséről.
12. cikk
A Bíróság működésének biztosítása érdekében a Bíróság mellett tisztviselők és egyéb alkalmazottak dolgoznak. Ezek a személyek az elnök felügyelete alatt a hivatalvezetőnek tartoznak felelősséggel.
13. cikk
A Bíróság kérésére az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében segédelőadók kinevezéséről rendelkezhet, és megállapíthatja a tevékenységükre irányadó szabályokat. A segédelőadók az eljárási szabályzatban megállapított feltételek szerint megbízhatók a Bíróság előtt folyamatban lévő ügyek előkészítésében való részvétellel és az előadó bíróval való együttműködéssel.[528]
A segédelőadókat olyan személyek közül választják, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik rendelkeznek a szükséges jogi képesítésekkel; a segédelőadókat a Tanács egyszerű többséggel nevezi ki. A segédelőadók a Bíróság előtt esküt tesznek arra, hogy feladataikat pártatlanul és lelkiismeretesen látják el, és megőrzik a Bíróság tanácskozásainak titkosságát.
14. cikk
A bíráknak, a főtanácsnokoknak és a hivatalvezetőnek a Bíróság székhelyén kell lakniuk.
15. cikk
A Bíróság folyamatosan működik. A törvénykezési szünet időtartamát, feladatainak kellő figyelembevételével, a Bíróság határozza meg.
16. cikk[529]
A Bíróság három, illetve öt bíróból álló tanácsokat hoz létre. A tanácsok elnökét a bírák maguk közül választják meg. Az öt bíróból álló tanácsok elnökeit három évre választják. Az elnök egy alkalommal újraválasztható.
A nagytanács tizenöt bíróból áll. Az elnöki tisztet a Bíróság elnöke tölti be. A Bíróság elnökhelyettese és az eljárási szabályzatban megállapított feltételek szerint az öt bíróból álló tanácsok elnökei közül három elnök és más bírák szintén tagjai a nagytanácsnak.
A Bíróság nagytanácsa akkor jár el, ha az eljárásban félként részt vevő tagállam vagy uniós intézmény azt kéri.
A Bíróság teljes ülésben jár el az Európai Unió működéséről szóló szerződés 228. cikkének (2) bekezdése, 245. cikkének (2) bekezdése, 247. cikke vagy 286. cikkének (6) bekezdése alapján elé terjesztett ügyekben.
Ezen túlmenően, ha Bíróság úgy ítéli meg, hogy az előtte folyó ügy kivételes jelentőséggel bír, a főtanácsnok meghallgatását követően úgy határozhat, hogy az ügyet a teljes ülés elé utalja.
17. cikk[530]
A Bíróság határozatai csak akkor érvényesek, ha a tanácskozásokon a bírák páratlan számban vesznek részt.
A három vagy öt bíróból álló tanácsok határozatai csak akkor érvényesek, ha azok meghozatalában három bíró részt vett.
A nagytanács határozatai csak akkor érvényesek, ha tizenegy tag jelen van. A teljes ülés határozatai csak akkor érvényesek, ha tizenhét tag jelen van.
Egy tanács valamely bírájának akadályoztatása esetén az eljárási szabályzatban megállapított feltételek szerint egy másik tanács bírája kérhető fel a tanácsban való részvételre.
18. cikk
A bírák vagy főtanácsnokok nem vehetnek részt olyan ügy elbírálásában, amelyben előzőleg valamelyik fél érdekében meghatalmazottként vagy tanácsadóként vettek részt, illetve ügyvédként jártak el, vagy amelyben előzőleg bíróság, vizsgálóbizottság tagjaként vagy bármilyen más minőségben állást kellett foglalniuk.
Ha egy bíró vagy főtanácsnok valamilyen különleges ok folytán úgy ítéli meg, hogy egy meghatározott ügyben az ítélethozatalban vagy az ügy kivizsgálásában nem vehet részt, erről tájékoztatja az elnököt. Ha valamilyen különleges ok folytán az elnök úgy ítéli meg, hogy valamely bíró vagy főtanácsnok egy meghatározott ügy tárgyalásában nem vehet részt, illetve indítványait nem adhatja elő, erre felhívja az érintett figyelmét.
Az e cikk alkalmazásával kapcsolatban felmerülő minden nehézség esetén a Bíróság dönt.
A felek nem kérelmezhetik a Bíróság vagy valamely tanácsa összetételének megváltoztatását sem a bíró állampolgársága alapján, sem arra való hivatkozással, hogy a Bíróságban vagy a tanácsban nincs az állampolgárságuknak megfelelő bíró.
III. CÍM
A BÍRÓSÁG ELJÁRÁSA
19. cikk
A tagállamokat és az uniós intézményeket a Bíróság előtt esetenként kinevezett meghatalmazott képviseli; a meghatalmazottat tanácsadó vagy ügyvéd segítheti.
Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes azon államok, amelyek nem tagállamok, valamint a megállapodásban említett EFTA Felügyeleti Hatóság ugyanilyen módon képviseltetik magukat.
A többi felet ügyvédnek kell képviselnie.
A felet a Bíróság előtt csak olyan ügyvéd képviselheti vagy segítheti, aki valamely tagállam bírósága előtt vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más részes államának bírósága előtt eljárni jogosult.
E meghatalmazottak, tanácsadók és ügyvédek a Bíróság előtti eljárás folyamán az eljárási szabályzatban megállapított feltételeknek megfelelően rendelkeznek azokkal a jogokkal és biztosítékokkal, amelyek feladataik független ellátásához szükségesek.
A Bíróság az eljárási szabályzatban megállapított feltételek szerint az előtte megjelenő tanácsadókkal és ügyvédekkel szemben a rendszerint a bíróságoknak biztosított jogokkal rendelkezik.
Azok az egyetemi vagy főiskolai oktatók, akik olyan tagállam állampolgárai, amelynek joga lehetővé teszi számukra, hogy bíróság előtt eljárjanak, a Bíróság előtt ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint amelyeket e cikk az ügyvédeknek biztosít.
20. cikk[531]
A Bíróság előtti eljárás két részből, egy írásbeli és egy szóbeli szakaszból áll.
Az írásbeli szakasz a keresetleveleknek, az előkészítő iratoknak, az ellenkérelmeknek, az észrevételeknek és az esetleges válaszoknak, valamint az ezek alátámasztásául szolgáló minden iratnak és okiratnak vagy ezek hiteles másolatainak közlése a felekkel és az Unió azon intézményeivel, amelyeknek határozatai a jogvita tárgyát képezik.
Ezeket a közléseket az eljárási szabályzatban megállapított rendben és határidőn belül a hivatalvezető teszi meg.
A szóbeli szakasz a meghatalmazottaknak, tanácsadóknak és ügyvédeknek, továbbá a főtanácsnok indítványainak a Bíróság részéről történő meghallgatásából, valamint az esetleges tanúk és szakértők ki-, illetve meghallgatásából áll.
Ha a Bíróság úgy ítéli meg, hogy az ügy semmilyen új jogkérdést nem vet fel, a főtanácsnok meghallgatását követően úgy határozhat, hogy az ügyben a főtanácsnok indítványa nélkül dönt.
21. cikk[532]
A Bíróság előtt a keresetet a hivatalvezetőnek címzett keresetlevéllel kell megindítani. A keresetlevélnek tartalmaznia kell a kérelmező nevét és lakóhelyét vagy székhelyét, az aláíró perbeli állását, annak a félnek vagy feleknek a nevét, aki vagy akik ellen a keresetet benyújtották, a jogvita tárgyát, a Bíróság döntésére irányuló kérelmet és azoknak a jogalapoknak a rövid összefoglalását, amelyekre a kérelmet alapozzák.
A keresetlevélhez adott esetben csatolni kell azt a jogi aktust, amelynek megsemmisítését a Bíróságtól kérik, vagy - az Európai Unió működéséről szóló szerződés 265. cikkében említett körülmények fennállta esetén - egy arra az időpontra vonatkozó okirati bizonyítékot, amikor az intézményt a hivatkozott cikk értelmében felkérték, hogy járjon el. Ha ezeket az okmányokat nem csatolták a keresetlevélhez, a hivatalvezető felkéri az érintett felet arra, hogy azokat ésszerű határidőn belül nyújtsa be, de a fél jogai akkor sem évülnek el, ha ezeket az okmányokat az eljárás megindítására nyitva álló határidő letelte után nyújtja be.
22. cikk[533]
Az EAK-Szerződés 18. cikke szerinti ügyekben a hivatalvezetőnek címzett írásbeli jogorvoslati kérelemmel lehet a Bírósághoz a fordulni. A kérelemnek tartalmaznia kell a kérelmező nevét és lakóhelyét vagy székhelyét, az aláíró perbeli állását, a megtámadott határozat megjelölését, az ellenérdekű felek megnevezését, a jogvita tárgyát, a Bíróság döntésére irányuló kérelmet és azoknak a jogalapoknak a rövid összefoglalását, amelyekre a kérelmet alapozzák.
A kérelemhez csatolni kell a Választottbírósági Bizottság megtámadott határozatának hiteles másolatát.
Amennyiben a Bíróság a jogorvoslati kérelmet elutasítja, a Választottbírósági Bizottság határozata jogerőre emelkedik.
Ha a Bíróság a Választottbírósági Bizottság határozatát megsemmisíti, a Választottbírósági Bizottság előtti eljárás, adott esetben az eljárásban részt vevő felek valamelyikének kezdeményezésére újra lefolytatható. A Bíróság jogkérdésben hozott döntései a Választottbírósági Bizottságra nézve kötelezőek.
23. cikk
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikkében említett esetekben egy tagállam bíróságának az eljárás felfüggesztéséről és az ügynek a Bíróság elé utalásáról szóló határozatát az érintett bíróság közli a Bírósággal. Ezt a határozatot azután a Bíróság hivatalvezetője továbbítja a feleknek, a tagállamoknak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Központi Banknak, továbbá annak az uniós intézménynek, szervnek vagy hivatalnak, amelyik meghozta azt a jogi aktust, amelynek érvényessége vagy értelmezése a jogvita tárgyát képezi.[534]
E határozat közlésétől számított két hónapon belül a feleknek, a tagállamoknak, a Bizottságnak és - amennyiben úgy ítélik meg, hogy különleges érdekük fűződik az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben felvetett kérdésekhez - az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Központi Banknak jogában áll a Bírósághoz beadványokat vagy írásbeli észrevételeket benyújtani. Adott esetben annak az intézménynek, szervnek vagy hivatalnak, amely meghozta azt a jogi aktust, amelynek érvényessége vagy értelmezése a jogvita tárgyát képezi, szintén jogában áll beadványokat vagy írásbeli észrevételeket benyújtani.[535]
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikkében említett esetekben a tagállam bíróságának határozatát a Bíróság hivatalvezetője ezenkívül továbbítja az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás azon részes államainak, amelyek nem tagállamok, valamint a megállapodásban említett EFTA Felügyeleti Hatóságnak, amelyek a közléstől számított két hónapon belül beadványokat és írásbeli észrevételeket nyújthatnak be a Bírósághoz, amennyiben a határozat a megállapodás alkalmazási területeinek valamelyikét érinti.
Amennyiben a Tanács és egy vagy több harmadik állam között megkötött, valamely meghatározott tárgyra vonatkozó megállapodás úgy rendelkezik, hogy ezeknek az államoknak jogában áll beadványokat vagy írásbeli észrevételeket benyújtani, ha valamely tagállam bírósága egy olyan kérdést utal a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra, amely a megállapodás hatálya alá tartozik, a tagállami bíróságnak az ilyen kérdés Bíróság elé utalásáról szóló határozatát az érintett harmadik állam részére szintén továbbítani kell. E határozat közlésétől számított két hónapon belül ezeknek az államoknak jogában áll a Bírósághoz beadványokat vagy írásbeli észrevételeket benyújtani.
Az érdekelt által e cikk alapján benyújtott beadványokat vagy írásbeli észrevételeket az ügy lezárását követő észszerű időn belül közzé kell tenni az Európai Unió Bíróságának honlapján, kivéve, ha az említett érdekelt tiltakozik saját beadványainak vagy írásbeli észrevételeinek közzététele ellen.[536]
23a. cikk[537]
Az eljárási szabályzat gyorsított eljárást és a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó előzetes döntéshozatalra utalás esetében sürgősségi eljárást írhat elő.
Ezen eljárások vonatkozásában a beadványok vagy írásbeli észrevételek benyújtására a 23. cikkben meghatározottnál rövidebb határidőt, és a 20. cikk (4) bekezdésétől eltérve a főtanácsnoki indítvány mellőzését lehet előírni.
A sürgősségi eljárás vonatkozásában ezenkívül a 23. cikkben felsorolt, beadványok vagy írásbeli észrevételek benyújtására jogosult felek és egyéb érdekeltek körének korlátozását, kivételesen sürgős esetben pedig az eljárás írásbeli szakaszának mellőzését lehet előírni.
24. cikk
A Bíróság felkérheti a feleket, hogy nyújtsanak be minden olyan okiratot, és adjanak meg minden olyan tájékoztatást, amelyet a Bíróság szükségesnek tart. Elutasítás esetén a Bíróság alakszerű feljegyzést készít.
A Bíróság az eljárásban félként részt nem vevő tagállamokat valamint intézményeket, szerveket és hivatalokat is felkérheti, hogy adjanak meg minden olyan tájékoztatást, amelyet a Bíróság az eljáráshoz szükségesnek tart.
25. cikk
A Bíróság bármely általa választott személyt, testületet, hatóságot, bizottságot vagy egyéb szervezetet bármikor szakértői vélemény elkészítésével bízhat meg.
26. cikk
A tanúkat az eljárási szabályzatban megállapított feltételek szerint lehet kihallgatni.
27. cikk
A Bíróság az eljárási szabályzatban megállapított feltételek szerint a megjelenést elmulasztó tanúkkal szemben a rendszerint a bíróságoknak biztosított jogokkal rendelkezik, és pénzbírságot szabhat ki.
28. cikk
A tanúkat és a szakértőket az eljárási szabályzatban megállapított formában tett eskü alatt, illetve a tanú vagy szakértő országának jogában meghatározott módon kell kihallgatni, illetve meghallgatni.
29. cikk[538]
A Bíróság elrendelheti, hogy valamely tanút vagy szakértőt a lakóhelye szerinti bíróság hallgasson ki.
A végzést végrehajtás céljából az eljárási szabályzatban megállapított feltételeknek megfelelően meg kell küldeni az illetékes bíróságnak. A jogsegély iránti megkeresés alapján elkészített iratokat ugyanezen feltételek szerint vissza kell küldeni a Bíróságnak.
A költségeket a Bíróság viseli, de azokat adott esetben a felekre háríthatja.
30. cikk
Ha a tanú hamis vallomást tesz vagy a szakértő hamis szakvéleményt ad, a tagállam ezt ugyanúgy ítéli meg, mintha ezt a bűncselekményt valamely polgári ügyekben hatáskörrel rendelkező bírósága előtt követték volna el. A Bíróság feljelentése alapján az elkövetőt az érintett tagállam a hatáskörrel rendelkező bírósága elé állítja.
31. cikk
Ha a Bíróság hivatalból vagy a felek kérelmére nyomós okból másként nem határoz, a Bíróság tárgyalásai nyilvánosak.
32. cikk
A tárgyalásokon a Bíróság kihallgathatja a tanúkat, illetve meghallgathatja a szakértőket és magukat a feleket. Ez utóbbiak azonban csak képviselőik útján szólalhatnak fel a Bíróságon.
33. cikk
Minden tárgyalásról jegyzőkönyv készül, amelyet az elnök és a hivatalvezető ír alá.
34. cikk
Az ügyek tárgyalásának sorrendjét az elnök határozza meg.
35. cikk
A Bíróság tanácskozásai titkosak, és azok titkosságát később is meg kell őrizni.
36. cikk
Az ítéleteket indokolni kell. Az ítéleteknek tartalmazniuk kell azoknak a bíráknak a nevét, akik a határozathozatalban részt vettek.
37. cikk[539]
Az ítéleteket az elnök és a hivatalvezető írja alá. Az ítéleteket nyilvános ülésen fel kell olvasni.
38. cikk
A költségekről a Bíróság határoz.
39. cikk[540]
A Bíróság elnöke határozhat - az ebben az alapokmányban foglalt egyes szabályoktól a szükséges mértékig eltérő és az eljárási szabályzatban megállapított gyorsított eljárással - a végrehajtásnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 278. cikkében, illetve az EAK-Szerződés 157. cikkében előírtak szerinti felfüggesztésére irányuló kérelmekről vagy az ideiglenes intézkedéseknek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 279. cikke szerinti elrendelésére irányuló kérelmekről, továbbá a végrehajtásnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 299. cikkének negyedik bekezdése, illetve az EAK-Szerződés 164. cikkének harmadik bekezdése szerinti felfüggesztésére irányuló kérelmekről.
Az első bekezdésben említett hatásköröket az eljárási szabályzatban megállapított feltételek szerint a Bíróság elnökhelyettese is gyakorolhatja.
Az elnököt és az elnökhelyettest mindkettejük akadályoztatása esetén az eljárási szabályzatban megállapított feltételek szerint egy másik bíró helyettesíti.
Az elnök vagy az őt helyettesítő bíró végzése ideiglenes, és semmiben nem befolyásolja előre a Bíróságnak az ügy érdemére vonatkozó határozatát.
40. cikk[541]
A tagállamok és az Unió intézményei a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárásokba beavatkozhatnak.
Ugyanez a jog megilleti az Unió szerveit és hivatalait, továbbá minden egyéb személyt, amennyiben igazolni tudják, hogy a Bíróság elé vitt jogvita kimeneteléhez jogos érdekük fűződik. Természetes vagy jogi személyek nem avatkozhatnak be a tagállamok közötti, az Unió intézményei közötti, illetve a tagállamok és az Unió intézményei közötti jogvitákba.
A második bekezdés sérelme nélkül az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás azon részes államai, amelyek nem tagállamok, valamint a megállapodásban említett EFTA Felügyeleti Hatóság beavatkozhatnak a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárásokba, amennyiben azok e megállapodás alkalmazási területeinek egyikét érintik.
A beavatkozásra vonatkozó kérelemben tett indítványok csak az egyik fél indítványainak támogatására korlátozódhatnak.
41. cikk[542]
Ha az alperes, akinek a keresetlevelet szabályszerűen kézbesítették, nem nyújtja be írásbeli védekezését, ellene elmarasztaló ítéletet kell hozni. Az ilyen mulasztási ítélet ellen az annak közlésétől számított egy hónapon belül ellentmondással lehet élni. Ha a Bíróság másként nem határoz, az ellentmondás nem jár a mulasztási ítélet végrehajtásának felfüggesztésével.
42. cikk
A tagállamok, az Unió intézményei, szervei vagy hivatalai és minden egyéb természetes vagy jogi személy az eljárási szabályzatban meghatározandó esetekben és feltételekkel harmadik félként megtámadhatják a meghallgatásuk nélkül meghozott ítéleteket, ha azok jogaikat sértik.
43. cikk
Ha egy ítélet értelme vagy hatálya kétséges, bármelyik fél vagy az Unió bármelyik intézménye kérelmére a Bíróság azt értelmezi, ha érdekeltségüket valószínűsítik.
44. cikk
Perújítási kérelemmel csak akkor lehet a Bírósághoz fordulni, ha olyan döntő jelentőségű tény merül fel, amely az ítélet meghozatalát megelőzően a Bíróság és a perújítást kérő fél előtt ismeretlen volt.
A perújítási eljárás a Bíróságnak az új tény fennállása miatt a perújítást megengedő határozatával veszi kezdetét, amelyben a Bíróság elismeri, hogy az új tény természete miatt az ügyben perújításnak van helye, és a kérelmet ezen az alapon elfogadhatónak nyilvánítja.
Perújítási kérelmet az ítélet meghozatalától számított 10 év után nem lehet benyújtani.
45. cikk
A távolságra tekintettel biztosított külön eljárási határidőket az eljárási szabályzat határozza meg.
A határidők elmulasztása nem jár jogvesztéssel, ha az érintett fél előre nem látható körülmények vagy vis maior fennállását igazolja.
46. cikk[543]
A szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre vonatkozó ügyekben az Unió elleni eljárás megindításának joga az erre okot adó esemény felmerülésétől számított öt év alatt évül el. Az elévülés megszakad, ha a Bírósághoz keresetet nyújtottak be, vagy ha a károsult fél az eljárás megindítása előtt követelésével az Unió megfelelő intézményéhez fordult. Ez utóbbi esetben az eljárást az Európai Unió működéséről szóló szerződés 263. cikkében előírt két hónapos határidőn belül kell megindítani; adott esetben Európai Unió működéséről szóló szerződés 265. cikke második bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.
Ezt a cikket az Európai Központi Bank ellen szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre vonatkozóan benyújtott keresetekre is alkalmazni kell.
IV. CÍM
A TÖRVÉNYSZÉK
47. cikk[544]
A 9. cikk első bekezdését, a 9a. cikket, a 14. és 15. cikket, a 17. cikk első, második, negyedik és ötödik bekezdését, valamint a 18. cikket a Törvényszékre és annak tagjaira is alkalmazni kell.
A 3. cikk negyedik bekezdését, valamint a 10., 11. és 14. cikket a Törvényszék hivatalvezetőjére is megfelelően alkalmazni kell.
48. cikk[545]
A Törvényszék bíráinak száma
a) 2015. december 25-től 40;
b) 2016. szeptember 1-jétől 47;
c)[546] 2019. szeptember 1-jétől pedig tagállamonként kettő.
49. cikk
A Törvényszék tagjait fel lehet kérni főtanácsnoki feladatok ellátására.
A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva, nyilvános tárgyaláson indokolással ellátott indítványt terjesszen elő a Törvényszék előtt folyó meghatározott ügyekre vonatkozóan annak érdekében, hogy segítse a Törvényszéket feladatának ellátásában.
Az ilyen ügyek kiválasztásának szempontjait, valamint a főtanácsnok kijelölésére vonatkozó szabályokat a Törvényszék eljárási szabályzata állapítja meg.
Az a tag, akit egy ügyben a főtanácsnoki feladatok ellátására kértek fel, az ügy elbírálásában nem vehet részt.
49a. cikk[547]
A Törvényszéket egy vagy több főtanácsnok segíti az 50b. cikknek megfelelően hozzá továbbított előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elbírálásában.
A Törvényszék bírái – a Törvényszék eljárási szabályzatának megfelelően – maguk közül választják meg a főtanácsnoki feladatokat ellátó tagokat. Abban az időszakban, amíg az említett tagok főtanácsnoki feladatokat látnak el, nem járhatnak el bíróként előzetes döntéshozatal iránti kérelmek ügyében.
A főtanácsnokot minden előzetes döntéshozatal iránti kérelem esetében az e feladat ellátására megválasztott olyan bírák közül választják ki, akik nem ahhoz a tanácshoz tartoznak, amelyre a szóban forgó kérelmet kiosztották.
A második bekezdésben említett feladatok ellátására megválasztott bírákat három évre választják meg. Egy alkalommal újraválaszthatók.
50. cikk
A Törvényszék három, illetve öt bíróból álló tanácsokban ülésezik. A tanácsok elnökét a bírák maguk közül választják meg. Az öt bíróból álló tanácsok elnökeit három évre választják. Az elnök egy alkalommal újraválasztható.
A Törvényszék nagytanácsban, az öt bíróból álló tanácsok és a nagytanács közötti köztes létszámú tanácsban, vagy egyesbíróként is eljárhat.[548]
A tanácsok összetételét, valamint azon eseteket és feltételeket, amelyek mellett a Törvényszék e különböző ítélkező testületekben eljár, az eljárási szabályzat határozza meg.[549]
A Törvényszék köztes létszámú tanácsban jár el az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikke alapján elé terjesztett ügyekben, ha az eljárásban félként részt vevő tagállam vagy uniós intézmény ezt kéri.[550]
50a. cikk[551]
(1) A Törvényszék hatáskörrel rendelkezik az Európai Unió működéséről szóló szerződés 270. cikkének megfelelően az Unió és alkalmazottai közötti jogviták elsőfokú elbírálására, beleértve az egyrészt valamennyi intézmény, szerv vagy hivatal, másrészt pedig azok alkalmazottai közötti azon jogvitákat, amelyek az Európai Unió Bíróságának hatáskörébe tartoznak.
(2) A Törvényszék a keresetlevél benyújtásától kezdődően az eljárás minden szakaszában vizsgálhatja a jogvita egyezséggel történő rendezésének lehetőségét, és törekedhet az ilyen egyezség előmozdítására.
50b. cikk[552]
A Törvényszék hatáskörrel rendelkezik arra, hogy elbírálja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikke alapján előterjesztett azon előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket, amelyek kizárólag az egyes alábbi ügycsoportok valamelyikének vagy azok közül többnek a területére tartoznak:
a) a közös hozzáadottértékadó-rendszer;
b) a jövedéki adók;
c) a vámkódex;
d) az áruknak a Kombinált Nómenklatúra szerinti tarifális besorolása;
e) visszautasított beszállás vagy közlekedési szolgáltatások késése vagy törlése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség;
f) az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere.
Az első bekezdés ellenére a Bíróság továbbra is hatáskörrel rendelkezik az olyan előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elbírálására, amelyek önálló kérdéseket vetnek fel az elsődleges jog, a nemzetközi közjog, az uniós jog általános elvei vagy az Európai Unió Alapjogi Chartája értelmezésével kapcsolatban.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikke alapján előterjesztett minden kérelmet a Bírósághoz kell benyújtani. A Bíróság, a lehető leggyorsabban és miután az eljárási szabályzatában meghatározott részletes szabályoknak megfelelően meggyőződött arról, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem kizárólag az e cikk első bekezdése szerinti ügycsoportok valamelyikének vagy azok közül többnek a területére tartozik, átteszi e kérelmet a Törvényszékhez.
Azokat az előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket, amelyeket a Törvényszék az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikke alapján bírál el, a Törvényszék eljárási szabályzatában meghatározott részletes szabályoknak megfelelően kell kiosztani az e célból kijelölt tanácsokra.”
51. cikk[553]
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 256. cikkének (1) bekezdésében foglaltaktól eltérve, a Bíróság rendelkezik hatáskörrel a következő keresetek elbírálására:
a) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 263. és 265. cikkében említett azon keresetek, amelyeket a tagállamok valamelyike nyújt be:
i. jogalkotási aktus ellen, az Európai Parlament, az Európai Tanács vagy a Tanács aktusa ellen vagy az említett intézmények közül egynek vagy többnek a mulasztása miatt, kivéve:
- a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján elfogadott határozatokat;
- a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke szerinti kereskedelempolitikai védintézkedésekre vonatkozó valamely tanácsi rendelet alapján elfogadott jogi aktusokat;
- azokat a tanácsi jogi aktusokat, amelyek révén a Tanács az Európai Unió működéséről szóló szerződés 291. cikkének (2) bekezdésével összhangban végrehajtási hatáskört gyakorol;
ii. a Bizottságnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 331. cikkének (1) bekezdése szerinti valamely aktusa ellen vagy mulasztása miatt;
b) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 263. és 265. cikkében említett azon keresetek, amelyeket az uniós intézmények valamelyike nyújt be jogalkotási aktus, az Európai Parlament, az Európai Tanács, a Tanács, a Bizottság vagy az Európai Központi Bank aktusa ellen vagy az említett intézmények közül egynek vagy többnek a mulasztása miatt;
c) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 263. cikkében említett azon keresetek, amelyeket a tagállamok valamelyike nyújt be a Bíróság által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 260. cikke (2) bekezdésének második albekezdése vagy (3) bekezdésének második albekezdése alapján hozott ítélet végrehajtásának elmulasztásához kapcsolódóan, a Bizottság által elfogadott jogi aktus ellen.
52. cikk[554]
A Bíróság elnöke és a Törvényszék elnöke közös megegyezéssel meghatározza azokat a feltételeket, amelyek szerint a Bíróság tisztviselői és egyéb alkalmazottai a Törvényszék számára - működésének biztosítása érdekében - szolgálatot teljesítenek. Bizonyos tisztviselők és egyéb alkalmazottak az a Törvényszék elnökének felügyelete alatt a Törvényszék hivatalvezetőjének tartoznak felelősséggel.
53. cikk
A Törvényszék előtti eljárásra ezen alapokmány III. címe az irányadó.
Az eljárás további és részletes szabályait szükség szerint a Törvényszék eljárási szabályzata határozza meg. A szellemi tulajdon terén felmerülő jogviták sajátosságainak figyelembe vétele érdekében az eljárási szabályzat eltérhet a 40. cikk negyedik bekezdésétől és a 41. cikktől.
A 20. cikk negyedik bekezdésétől eltérően indokolással ellátott indítványait a főtanácsnok írásban is megteheti.
54. cikk
Ha valamely, a Törvényszékhez intézett keresetlevelet vagy egyéb beadványt tévesen a Bíróság hivatalvezetőjéhez nyújtanak be, a hivatalvezető azt haladéktalanul továbbítja a Törvényszék hivatalvezetőjének; hasonlóképpen, ha egy, a Bírósághoz intézett keresetlevelet vagy egyéb beadványt tévesen az a Törvényszék hivatalvezetőjének nyújtanak be, a hivatalvezető azt haladéktalanul továbbítja a Bíróság hivatalvezetőjének.
Ha a Törvényszék megállapítja, hogy nincs hatásköre valamely olyan kereset vagy előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálására, amely a Bíróság hatáskörébe tartozik, az ügyet átteszi a Bírósághoz. Hasonlóképpen, ha a Bíróság megállapítja, hogy egy kereset vagy előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Törvényszék hatáskörébe tartozik, ezt a keresetet vagy kérelmet átteszi a Törvényszékhez, amely ezt követően az ügyben hatáskörének hiányát nem állapíthatja meg.[555]
Ha a Bírósághoz és a Törvényszékhez olyan ügyekben fordultak, amelyeknek ugyanaz a tárgya, amelyekben ugyanaz az értelmezési kérdés merül fel vagy ugyanannak a jogi aktusnak az érvényességét vitatják, a Törvényszék az előtte folyó eljárást a felek meghallgatását követően a Bíróság ítéletéig felfüggesztheti, vagy - az Európai Unió működéséről szóló szerződés 263. cikke alapján benyújtott keresetek esetén - hatáskörét átengedheti e keresetekre nézve annak érdekében, hogy ezekről a Bíróság dönthessen. Ugyanilyen feltételekkel a Bíróság is határozhat úgy, hogy az előtte folyó eljárást felfüggeszti; ebben az esetben a Törvényszék előtti eljárás folytatódik.
Ha keresetével valamely tagállam és egy intézmény ugyanazon jogi aktust támadja meg, a Törvényszék köteles hatáskörét átengedni e keresetekre nézve annak érdekében, hogy ezekről a Bíróság dönthessen.
55. cikk
A Törvényszék eljárást befejező határozatait, az érdemi kérdésekről csak részben rendelkező, illetve a hatáskör hiányára vagy a kereset meg nem engedhetőségére alapozott kifogásra vonatkozó eljárási kérdésről rendelkező határozatokat a Törvényszék hivatalvezetője közli a felekkel, valamennyi tagállammal és az Unió intézményeivel akkor is, ha azok a Törvényszék előtt folyó eljárásba nem avatkoztak be.
56. cikk[556]
A Törvényszék eljárást befejező határozata ellen és annak az érdemi kérdésekről csak részben rendelkező, illetve a hatáskör hiányára vagy a kereset meg nem engedhetőségére alapozott kifogásra vonatkozó eljárási kérdésről rendelkező határozata ellen a Bírósághoz a megtámadott határozat közlésétől számított két hónapon belül fellebbezést lehet benyújtani.
Ilyen fellebbezéssel bármelyik fél élhet, akinek indítványait egészben vagy részben elutasították. A tagállamokon és az Unió intézményein kívüli beavatkozók csak akkor nyújthatnak be fellebbezést, ha őket a Törvényszék határozata közvetlenül érinti.
Az Unió és az alkalmazottai közötti jogviták esetét kivéve fellebbezést nyújthatnak be azok a tagállamok és uniós intézmények is, amelyek a Törvényszék előtt folyó perbe nem avatkoztak be. Ilyen esetekben ezeknek a tagállamoknak és intézményeknek a helyzete az első fokon beavatkozó tagállamok vagy intézmények helyzetével azonos.
57. cikk
Minden olyan személy, akinek a beavatkozási kérelmét a Törvényszék elutasította, a kérelmet elutasító határozat közlésétől számított két héten belül fellebbezést nyújthat be a Bírósághoz.
Az eljárásban részt vevő felek a Törvényszéknek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 278., 279. cikke vagy 299. cikkének negyedik bekezdése, illetve az EAK-Szerződés 157. cikke vagy 164. cikkének harmadik bekezdése alapján hozott határozatai ellen a határozat velük való közlésétől számított két hónapon belül élhetnek fellebbezéssel.
Az e cikk első két bekezdésében említett fellebbezésről a 39. cikkben említett eljárás szerint kell határozni.
58. cikk
A Bírósághoz benyújtott fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat. A fellebbezésben csak a Törvényszék hatáskörének hiányára, a fellebbező érdekeit hátrányosan befolyásoló eljárási szabálytalanságra, valamint az uniós jognak a Törvényszék általi megsértésére lehet hivatkozni.
A fellebbezés nem vonatkozhat kizárólag a költségek összegére vagy arra, hogy a költségek viselésére melyik felet kötelezték.
58a. cikk[557]
Amennyiben az Unió következő szervei vagy hivatalai valamelyikének független fellebbezési tanácsa által hozott határozatra vonatkozóan a Törvényszék által hozott határozat ellen fellebbezést nyújtottak be, a Bíróság előzetesen határoz a fellebbezés megengedhetőségéről:
a) az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala;
b) a Közösségi Növényfajta-hivatal;
c) az Európai Vegyianyag-ügynökség;
d) az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynöksége;
e) az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége;
f) az Egységes Szanálási Testület;
g) az Európai Bankhatóság;
h) az Európai Értékpapírpiaci Hatóság;
i) az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság;
j) az Európai Unió Vasúti Ügynöksége.
Az első bekezdésben említett eljárás azokra a fellebbezésekre is alkalmazandó, amelyeket a következőkkel szemben nyújtanak be:
a) a Törvényszék azon határozatai, amelyek az Unió bármely más szervén vagy hivatalán belül 2019. május 1. után létrehozott olyan független fellebbezési tanács határozatára vonatkoznak, amelynél eljárást kell kezdeményezni, mielőtt a Törvényszék előtt keresetet lehetne indítani;
b) a Törvényszék azon határozatai, amelyek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 272. cikke értelmében vett, választott bírósági kikötést tartalmazó szerződés teljesítésére vonatkoznak.
A fellebbezés az eljárási szabályzatban meghatározott részletes szabályoknak megfelelően teljes egészében vagy részben megengedhető, ha az az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából jelentős kérdést vet fel.
A fellebbezés megengedhetőségére vonatkozó határozatot indokolni kell és közzé kell tenni.
59. cikk[558]
Ha a Törvényszék valamely határozata ellen fellebbezést nyújtottak be, a Bíróság előtti eljárás írásbeli és szóbeli szakaszból áll. Az eljárási szabályzatban megállapított feltételeknek megfelelően a Bíróság a főtanácsnok és a felek meghallgatását követően szóbeli szakasz nélkül is határozhat.
60. cikk[559]
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 278. és 279. cikkének, illetve az EAK-Szerződés 157. cikkének sérelme nélkül a fellebbezésnek nincs felfüggesztő hatálya.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 280. cikkétől eltérve, a Törvényszék valamely rendeletet semmissé nyilvánító határozata csak az ezen alapokmány 56. cikkének első bekezdésében említett határidő lejártát követően vagy - ha e határidőn belül fellebbezést nyújtottak be - a fellebbezés elutasítását követően lép hatályba, ami ugyanakkor nem érinti a félnek azt a jogát, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 278. és 279. cikke, illetve az EAK-Szerződés 157. cikke alapján a semmissé nyilvánított rendelet hatályának felfüggesztése vagy bármilyen egyéb ideiglenes intézkedés elrendelése érdekében a Bírósághoz forduljon.
61. cikk[560]
Ha a fellebbezés megalapozott, a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi. Ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.
Egy ügynek a Törvényszékhez való visszautalása esetén a Törvényszéket jogkérdésekben köti a Bíróság határozata.
Ha a Törvényszék előtt folyó perbe be nem avatkozó tagállam vagy uniós intézmény által benyújtott fellebbezés megalapozott, a Bíróság - ha szükségesnek tartja - megállapíthatja, hogy a Törvényszék hatályon kívül helyezett határozatának mely joghatásait kell véglegesnek tekinteni az eljárásban részt vevő felek tekintetében.
62. cikk
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 256. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett esetekben az első főtanácsnok, ha úgy ítéli meg, hogy fennáll a komoly veszélye annak, hogy az uniós jog egységessége vagy koherenciája sérül, a Törvényszék határozatának felülvizsgálatát indítványozhatja a Bíróságnál.
Az indítványt a Törvényszék határozatának kihirdetésétől számított egy hónapon belül kell megtenni. A Bíróság az első főtanácsnok indítványának előterjesztésétől számított egy hónapon belül dönt arról, hogy szükséges-e a határozat felülvizsgálata.
62a. cikk
A Bíróság a felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekkel kapcsolatban gyorsított eljárás keretében, a Törvényszék által részére megküldött iratok alapján határoz.
Az ezen alapokmány 23. cikkében említett érdekelteknek, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 256. cikkének (2) bekezdésében említett esetekben a Törvényszék előtti eljárás feleinek jogukban áll a felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekkel kapcsolatban a megadott határidőn belül beadványokat vagy írásbeli észrevételeket benyújtani a Bírósághoz.
A Bíróság a határozathozatalt megelőzően elrendelheti a szóbeli szakasz megnyitását.
62b. cikk
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 256. cikkének (2) bekezdésében említett esetekben, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 278. és 279. cikkének sérelme nélkül, a felülvizsgálati indítványnak és a felülvizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatnak nincs felfüggesztő hatálya. Ha a Bíróság azt állapítja meg, hogy a Törvényszék határozata sérti az uniós jog egységességét vagy koherenciáját, az ügyet visszautalja a Törvényszék elé, amelyet jogkérdésekben köt a Bíróság határozata; a Bíróság meghatározhatja, hogy a Törvényszék határozatának mely részei rendelkeznek jogerővel az eljárásban részt vevő felek tekintetében. Ugyanakkor, ha a jogvita eldöntése - a felülvizsgálat eredményére figyelemmel - a Törvényszék határozatában megállapított tényálláson alapul, a Bíróság határozata jogerős.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 256. cikke (3) bekezdésében említett esetekben - felülvizsgálati indítvány vagy felülvizsgálati eljárás indítására irányuló határozat hiányában - a Törvényszéknek a hozzá intézett kérdésekre adott válaszai az erre a célra a 62. cikk második bekezdésében meghatározott határidő lejártával hatályosak. Felülvizsgálati eljárás megindítása esetén a felülvizsgálat tárgyát képező válasz vagy válaszok az eljárás lezárultával válnak hatályossá, kivéve, ha a Bíróság ettől eltérően határoz. Ha a Bíróság azt állapítja meg, hogy a Törvényszék határozata sérti az uniós jog egységességét vagy koherenciáját, a Bíróságnak a felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre adott válasza lép a Törvényszék válasza helyébe.
IVA. CÍM
KÜLÖNÖS HATÁSKÖRŰ TÖRVÉNYSZÉKEK
62c. cikk[561]
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 257. cikke alapján létrehozott minden különös hatáskörű törvényszék hatáskörére, összetételére, szervezetére és eljárására vonatkozó rendelkezéseket ezen alapokmány mellékletben tartalmazza.
V. CÍM
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
62d. cikk[562]
Az ezen alapokmány módosítására irányuló kérelem vagy javaslat benyújtása előtt - esettől függően - a Bíróság vagy a Bizottság széles körű konzultációt folytat.
63. cikk
Az ezen alapokmány alkalmazásához és, amennyiben szükséges, a kiegészítéséhez szükséges rendelkezéseket a Bíróság és a Törvényszék eljárási szabályzata tartalmazza.
64. cikk
Az Európai Unió Bíróságának nyelvhasználati szabályaira vonatkozó rendelkezéseket a Tanács által egyhangúlag elfogadott rendelet állapítja meg. A rendeletet vagy a Bíróság kérésére és a Bizottsággal, valamint az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, vagy a Bizottság javaslatára és a Bírósággal, valamint az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően kell elfogadni.
A Bíróság eljárási szabályzatának és a Törvényszék eljárási szabályzatának a nyelvhasználati szabályokra vonatkozó rendelkezéseit továbbra is alkalmazni kell mindaddig, amíg a fenti szabályok elfogadásra nem kerülnek. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 253. és 254. cikkében foglaltaktól eltérve, a nyelvhasználati szabályokra vonatkozó rendelkezéseket kizárólag a Tanács egyhangú jóváhagyásával lehet módosítani vagy hatályon kívül helyezni.
MELLÉKLET[563]
(4.) JEGYZŐKÖNYV[564]
A KÖZPONTI BANKOK EURÓPAI RENDSZERE ÉS AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK ALAPOKMÁNYÁRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy megállapítsák Európai Unió működéséről szóló szerződés 129. cikkének (2) bekezdésében előírt Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányát,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
I. FEJEZET
A KÖZPONTI BANKOK EURÓPAI RENDSZERE
1. cikk[565]
A Központi Bankok Európai Rendszere
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 282. cikkének (1) bekezdésével összhangban az Európai Központi Bank (EKB) és a nemzeti központi bankok alkotják a Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER). Az eurorendszert az EKB és azon tagállamok nemzeti központi bankjai alkotják, amelyek pénzneme az euro.
A KBER és az EKB feladatait és tevékenységét a Szerződéseknek és ezen alapokmány rendelkezéseinek megfelelően végzi.
II. FEJEZET
A KBER CÉLKITŰZÉSEI ÉS FELADATAI
2. cikk
Célkitűzések
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 127. cikke (1) bekezdésének és 282. cikke (2) bekezdésének megfelelően a KBER elsődleges célja az árstabilitás fenntartása. Az árstabilitási cél veszélyeztetése nélkül a KBER támogatja az Unión belüli általános gazdaságpolitikát azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében megállapított uniós célkitűzések megvalósításához. A KBER a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban tevékenykedik, ezáltal elősegítve az erőforrások hatékony elosztását és tiszteletben tartva az Európai Unió működéséről szóló szerződés 119. cikkében meghatározott alapelveket.
3. cikk
Feladatok
3.1. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 127. cikke (2) bekezdésének megfelelően a KBER alapvető feladatai a következők:
- az Unió monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása;
- devizaműveletek végzése az említett szerződés 219. cikke rendelkezéseinek megfelelően;[566]
- a tagállamok hivatalos devizatartalékainak tartása és kezelése;
- a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása.
3.2. Az említett szerződés 127. cikke (3) bekezdésének megfelelően a 3.1. cikk harmadik francia bekezdése nem érinti a devizában tartott technikai egyenlegeknek a tagállamok kormányai által történő tartását és kezelését.
3.3. Az említett szerződés 127. cikke (5) bekezdésének megfelelően a KBER támogatja a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a hitelintézetek prudenciális felügyeletére és a pénzügyi rendszer stabilitására vonatkozó politikáik zavartalan megvalósításában.
4. cikk
Tanácsadói feladatok
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 127. cikke (4) bekezdésének megfelelően:
a) az EKB-val konzultálni kell:
- a hatáskörébe tartozó valamennyi uniós jogi aktusra irányuló javaslattal kapcsolatban;
- a nemzeti hatóságok részéről az EKB hatáskörébe tartozó valamennyi jogszabálytervezettel kapcsolatban a Tanács által a 41. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően meghatározott kereteken belül és feltételek mellett;
b) az EKB a hatáskörébe tartozó területeken véleményt terjeszthet az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok, vagy a nemzeti hatóságok elé.
5. cikk
Statisztikai adatok gyűjtése
5.1. A KBER feladatainak megvalósítása céljából az EKB a nemzeti központi bankok közreműködésével összegyűjti a szükséges statisztikai adatokat a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoktól vagy közvetlenül a gazdasági szereplőktől. Ennek érdekében együttműködik az uniós intézményekkel, szervekkel és hivatalokkal, a tagállamok vagy harmadik államok hatáskörrel rendelkező hatóságaival, valamint a nemzetközi szervezetekkel.
5.2. Az 5.1. cikkben meghatározott feladatokat - amennyire lehetséges - a nemzeti központi bankok látják el.
5.3. Az EKB szükség esetén hozzájárul a hatáskörébe tartozó területeken a statisztikai adatok gyűjtésére, összeállítására és terjesztésére vonatkozó szabályok és gyakorlatok összehangolásához.
5.4. A Tanács a 41. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően meghatározza az adatszolgáltatásra kötelezett természetes és jogi személyek körét, a titoktartási szabályokat és a végrehajtásra vonatkozó megfelelő rendelkezéseket.
6. cikk
Nemzetközi együttműködés
6.1. A KBER feladatkörébe tartozó nemzetközi együttműködés terén az EKB határozza meg a KBER képviseletének formáját.
6.2. Az EKB és - annak jóváhagyásával - a nemzeti központi bankok részt vehetnek nemzetközi monetáris intézményekben.
6.3. A 6.1. és a 6.2. cikk nem érinti az Európai Unió működéséről szóló szerződés 138. cikkét.
III. FEJEZET
A KBER SZERVEZETE
7. cikk
Függetlenség
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 130. cikkének megfelelően a Szerződések és az ezen alapokmány által rájuk ruházott hatáskörök gyakorlása, valamint az ilyen feladatok és kötelezettségek végrehajtása során sem az EKB, sem a nemzeti központi bankok, sem döntéshozó szerveik valamely tagja nem kérhet vagy fogadhat el utasítást az uniós intézményektől, szervektől vagy hivataloktól, a tagállamok kormányaitól vagy bármely egyéb szervtől. Az uniós intézmények, szervek és hivatalok, valamint a tagállamok kormányai kötelezettséget vállalnak arra, hogy tiszteletben tartják ezt az elvet, és nem kísérlik meg az EKB vagy a nemzeti központi bankok döntéshozó szervei tagjainak befolyásolását feladataik ellátása során.
8. cikk
Általános alapelv
A KBER-t az EKB döntéshozó szervei irányítják.
9. cikk
Az Európai Központi Bank
9.1. Az EKB, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés 282. cikke (3) bekezdésének megfelelően jogi személyiséggel rendelkezik, valamennyi tagállamban az adott tagállam jogában a jogi személyeknek biztosított legteljesebb jogképességgel rendelkezik; így különösen ingó és ingatlan vagyont szerezhet és idegeníthet el, továbbá bíróság előtt eljárhat.
9.2. Az EKB biztosítja, hogy az említett szerződés 127. cikkének (2), (3) és (5) bekezdése alapján a KBER-re ruházott feladatokat vagy az ezen alapokmány értelmében végzett saját tevékenysége keretében vagy a 12.1. és 14. cikk értelmében a nemzeti központi bankokon keresztül hajtsák végre.
9.3. Az említett szerződés 129. cikke (1) bekezdésének megfelelően az EKB döntéshozó szervei a Kormányzótanács és az Igazgatóság.
10. cikk
A Kormányzótanács
10.1. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 283. cikke (1) bekezdésének megfelelően az EKB Kormányzótanácsa az EKB Igazgatóságának tagjaiból és azon tagállamok nemzeti központi bankjainak elnökeiből áll, amelyek pénzneme az euro.[567]
10.2. A Kormányzótanács minden tagjának egy szavazata van. Attól a naptól kezdődően, amikor a Kormányzótanács tagjainak a száma a 21-et meghaladja, az Igazgatóság minden egyes tagjának egy szavazata lesz, és a szavazati joggal rendelkező nemzeti központi banki elnökök száma 15 lesz. Ez utóbbi szavazati jogok elosztása és rotációja a következőképpen történik:
- attól a naptól kezdődően, amikor a nemzeti központi banki elnökök száma meghaladja a 15-öt, és addig a napig, amíg számuk eléri a 22-t, a nemzeti központi banki elnököket két csoportba kell sorolni azon rangsornak megfelelően, amelyet az elnök által képviselt nemzeti központi bank tagállamának az azon tagállamok piaci áron számított aggregált bruttó hazai termékében, illetve monetáris pénzügyi intézményeik teljes aggregált mérlegében megállapított részesedése határoz meg, amely tagállamok pénzneme az euro. Az aggregált bruttó hazai termékben, illetve a monetáris pénzügyi intézmények teljes aggregált mérlegében történő részesedés figyelembevétele 5/6 és 1/6 súlyokkal történik. Az első csoport öt nemzeti központi banki elnökből, a második csoport a többi nemzeti központi banki elnökből áll. Az első csoportba sorolt nemzeti központi banki elnökök a nekik juttatott szavazati jogot nem gyakorolhatják kevesebbszer, mint a második csoportba sorolt nemzeti központi bankok elnökei. Az előző mondatra is figyelemmel az első csoport négy, a második csoport tizenegy szavazati jogot kap;
- attól a naptól kezdődően, amikor a nemzeti központi banki elnökök száma a 22-t eléri, a nemzeti központi banki elnököket három csoportba kell sorolni a fenti kritériumokra alapozott rangsornak megfelelően. Az első csoport öt nemzeti központi banki elnökből áll és négy szavazati jogot kap. A második csoport a nemzeti központi banki elnökök teljes számának felével megegyező számú a nemzeti központi banki elnökből áll, ahol az esetleges töredékszámot a legközelebbi egész számra felfelé kell kerekíteni, és e csoport nyolc szavazati jogot kap. A harmadik csoport a fennmaradó nemzeti központi banki elnökökből áll, és három szavazati jogot kap;
- a nemzeti központi bankok elnökei minden egyes csoporton belül azonos ideig rendelkeznek szavazati joggal;
- a piaci áron számított aggregált bruttó hazai termékből való részesedés kiszámításához a 29.2. cikket kell alkalmazni. A monetáris pénzügyi intézmények teljes aggregált mérlegét az Unióban a számítás idején alkalmazandó statisztikai keretrendszerrel összhangban kell meghatározni;
- amennyiben a piaci áron számított aggregált bruttó hazai terméket a 29.3. cikkel összhangban módosítani kell, vagy ha a nemzeti központi banki elnökök száma növekszik, az egyes csoportok nagyságát és/vagy összetételét a fenti elvekkel összhangban ki kell igazítani;
- a Kormányzótanács valamennyi szavazati joggal rendelkező, illetve azzal nem rendelkező tagjának kétharmados többségével hozza meg a fenti elvek végrehajtásához szükséges összes intézkedést, és elhatározhatja a rotációs rendszer bevezetésének elhalasztását addig a napig, amikor a nemzeti központi banki elnökök száma a 18-at meghaladja.[568]
Csak a Kormányzótanács személyesen jelenlévő tagjai rendelkeznek szavazati joggal. E szabálytól eltérve, a 12.3. cikkben említett eljárási szabályzata előírhatja, hogy a Kormányzótanács tagjai szavazatukat telekonferencia keretében is leadhatják. E szabályzat azt is előírja, hogy a Kormányzótanács ülésein való részvételben hosszabb időre akadályozott tag kijelölhet a Kormányzótanács tagjaként őt helyettesítő személyt.
Az előző bekezdések rendelkezései nem érintik a Kormányzótanács valamennyi, szavazati joggal rendelkező, illetve azzal nem rendelkező tagját a 10.3, illetve a 40.2. és 40.3. cikk alapján megillető szavazati jogokat.
Ha ezen alapokmány eltérően nem rendelkezik, a Kormányzótanács a szavazati joggal rendelkező tagjai egyszerű többségével határoz. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt.
A Kormányzótanács határozatképességéhez szavazati joggal rendelkező tagjai kétharmadának jelenléte szükséges. Határozatképtelenség esetén az elnök rendkívüli ülést hívhat össze, amelyen határozatképességre való tekintet nélkül lehet határozatot hozni.
10.3. Olyan határozatok esetében, amelyeket a 28., 29., 30., 32. és 33. cikk alapján kell meghozni, a Kormányzótanács tagjainak szavazatait a nemzeti központi bankoknak az EKB jegyzett tőkéjében való részesedése arányában kell súlyozni. Az Igazgatóság tagjainak szavazatát nullával kell súlyozni. A minősített többséget igénylő határozatok esetében a határozat akkor tekinthető meghozottnak, ha a leadott igen szavazatok az EKB jegyzett tőkéjének legalább a kétharmadát és a részvényeseknek legalább a felét képviselik. Akadályoztatásuk esetén a nemzeti központi bankok elnökei helyettest jelölhetnek ki súlyozott szavazatuk leadása céljából.
10.4. Az üléseken elhangzottak titkosak. A Kormányzótanács úgy határozhat, hogy tanácskozásainak eredményét nyilvánosságra hozza.
10.5. A Kormányzótanács évente legalább tíz alkalommal ülésezik.
11. cikk
Az Igazgatóság
11.1. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 283. cikke (2) bekezdése első albekezdésének megfelelően az Igazgatóság az elnökből, az alelnökből és négy további tagból áll.
A tagok feladataikat teljes munkaidőben látják el. A tagok semmilyen egyéb - akár kereső, akár ingyenesen végzett - foglalkozást nem folytathatnak, kivéve ha ez alól a Kormányzótanács kivételesen mentesítést ad.
11.2. Az említett szerződés 283. cikke (2) bekezdése második albekezdésének megfelelően az elnököt, az alelnököt és az Igazgatóság többi tagját az Európai Tanács minősített többséggel, a Tanácsnak az Európai Parlamenttel és az EKB Kormányzótanácsával folytatott konzultációt követő ajánlása alapján olyan személyek közül nevezi ki, akik monetáris vagy banki területen elismert szakmai tekintéllyel és tapasztalattal rendelkeznek.[569]
Megbízatásuk nyolc évre szól és nem újítható meg.
Az Igazgatóság tagjai csak a tagállamok állampolgárai lehetnek.
11.3. Az Igazgatóság tagjainak alkalmazási feltételei, különösen illetményük, nyugdíjuk és egyéb szociális biztonsági juttatásaik az EKB-val kötendő szerződés tárgyát képezik, és ezeket a Kormányzótanács és a Tanács által kinevezett három-három tagból álló bizottság javaslata alapján a Kormányzótanács határozza meg. Az e bekezdésben említett kérdésekben az Igazgatóság tagjai nem rendelkeznek szavazati joggal.
11.4. Ha az Igazgatóság valamely tagja már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, vagy ha súlyos kötelezettségszegést követett el, a Bíróság a Kormányzótanács vagy az Igazgatóság kérelmére felmentheti hivatalából.
11.5. Az Igazgatóság minden egyes jelen lévő tagja jogosult szavazni és e célból egy szavazattal rendelkezik. Eltérő rendelkezés hiányában az Igazgatóság a leadott szavazatok egyszerű többségével határoz. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. A szavazási szabályokat a 12.3. cikkben említett eljárási szabályzat határozza meg.
11.6. Az Igazgatóság felel az EKB folyó ügyeinek intézéséért.
11.7. Az Igazgatóság megüresedő helyét egy új tagnak a 11.2. cikknek megfelelően történő kinevezése útján kell betölteni.
12. cikk
A döntéshozó szervek felelőssége
12.1. A Kormányzótanács elfogadja a Szerződések és az ezen alapokmány alapján a KBER-re ruházott feladatok ellátásának biztosítása érdekében szükséges iránymutatásokat és határozatokat. A Kormányzótanács alakítja ki az Unió monetáris politikáját, beleértve adott esetben a közbülső monetáris célokra, az irányadó kamatokra és a KBER-ben a jegybanki pénzkínálatra vonatkozó határozatokat, továbbá meghatározza a végrehajtásukhoz szükséges iránymutatásokat.
Az Igazgatóság a monetáris politikát a Kormányzótanács által hozott iránymutatások és határozatok alapján hajtja végre. Ennek érdekében kiadja a szükséges utasításokat a nemzeti központi bankok számára. Ezen túlmenően az Igazgatóság a Kormányzótanács határozata által ráruházott bizonyos hatáskörökkel is rendelkezhet.
E cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül az EKB a lehetségesnek és megfelelőnek ítélt mértékben a nemzeti központi bankokhoz folyamodhat a KBER feladatkörébe tartozó műveletek elvégzése végett.
12.2. Az Igazgatóság felel a Kormányzótanács üléseinek előkészítéséért.
12.3. A Kormányzótanács eljárási szabályzatot fogad el, amely meghatározza az EKB-nak és döntéshozó szerveinek belső felépítését.
12.4. A Kormányzótanács ellátja a 4. cikkben említett tanácsadói feladatokat.
12.5. A Kormányzótanács határoz a 6. cikkben említett kérdésekben.
13. cikk
Az elnök
13.1. Az EKB Kormányzótanácsának és Igazgatóságának ülésein az elnök, vagy távollétében az alelnök elnököl.
13.2. A 38. cikk sérelme nélkül az EKB-t külső kapcsolataiban az elnök vagy az általa kijelölt személy képviseli.
14. cikk
A nemzeti központi bankok
14.1. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 131. cikkének megfelelően valamennyi tagállam biztosítja, hogy nemzeti jogszabályai - nemzeti központi bankjának statútumát is beleértve - összeegyeztethetők legyenek a Szerződésekkel és ezen alapokmánnyal.
14.2. A nemzeti központi bankok statútumának rendelkeznie kell különösen arról, hogy a nemzeti központi bank elnökének hivatali ideje legalább öt év.
Valamely nemzeti központi bank elnökét kizárólag abban az esetben lehet hivatalából felmenteni, ha már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, vagy ha súlyos kötelezettségszegést követett el. Az erre vonatkozó határozatot az érintett elnök vagy a Kormányzótanács a Bíróság előtt megtámadhatja a Szerződések vagy az azok alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértésére hivatkozva. Ezt az eljárást, az esettől függően, az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett.
14.3. A nemzeti központi bankok a KBER szerves részét képezik és az EKB iránymutatásainak és utasításainak megfelelően tevékenykednek. A Kormányzótanács megteszi az EKB iránymutatásai és utasításai betartásának biztosításához szükséges lépéseket, és ehhez megköveteli a szükséges információk rendelkezésére bocsátását.
14.4. A nemzeti központi bankok az ebben az alapokmányban foglaltakon kívül egyéb feladatokat is elláthatnak, kivéve ha a Kormányzótanács a leadott szavazatok kétharmados többségével azokat a KBER céljaival és feladataival ellentétesnek találja. E feladatokat a nemzeti központi bankok saját felelősségükre és kockázatukra látják el, és ezek nem tekinthetők a KBER feladatkörébe tartozónak.
15. cikk
Jelentési kötelezettség
15.1. Az EKB legalább negyedévente jelentést készít és tesz közzé a KBER tevékenységéről.
15.2. A KBER konszolidált pénzügyi kimutatását hetente közzé kell tenni.
15.3. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 284. cikke (3) bekezdésének megfelelően az EKB a KBER tevékenységéről, valamint az előző és a folyó év monetáris politikájáról éves jelentést készít az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Tanácsnak.
15.4. Az e cikkben említett jelentéseket és kimutatásokat térítésmentesen az érdeklődők rendelkezésére kell bocsátani.
16. cikk
Bankjegyek
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 128. cikke (1) bekezdésének megfelelően az Unión belül kizárólag a Kormányzótanács jogosult eurobankjegyek kibocsátásának az engedélyezésére. Ilyen bankjegyek kibocsátására az EKB és a nemzeti központi bankok jogosultak. Kizárólag az EKB és a nemzeti központi bankok által kibocsátott bankjegyek minősülnek törvényes fizetőeszköznek az Unión belül.
Az EKB a lehető legnagyobb mértékig tiszteletben tartja a bankjegyek kibocsátására és külső megjelenésére vonatkozóan fennálló gyakorlatot.
IV. FEJEZET
A KBER MONETÁRIS FELADATAI ÉS MŰVELETEI
17. cikk
Az EKB-nál és a nemzeti központi bankoknál vezetett számlák
Műveleteik végzése érdekében az EKB és a nemzeti központi bankok számlát nyithatnak hitelintézeteknek, közigazgatási intézményeknek és más piaci szereplőknek, valamint fedezetként elfogadhatnak eszközöket, beleértve a dematerializált értékpapírokat is.
18. cikk
Nyíltpiaci és hitelműveletek
18.1. A KBER céljai elérése és feladatainak ellátása érdekében az EKB és a nemzeti központi bankok:
- műveleteket végezhetnek a pénzügyi piacokon követelések és forgalomképes eszközök végleges (azonnali vagy határidős) vagy visszavásárlási megállapodás keretében történő eladásával és vásárlásával, valamint kölcsönbe adásával vagy vételével mind euróban, mind egyéb pénznemekben, valamint nemesfémekben;[570]
- hitelműveleteket végezhetnek hitelintézetekkel és más piaci szereplőkkel megfelelő fedezet mellett történő hitelnyújtás révén.
18.2. Az EKB meghatározza a saját maga vagy a nemzeti központi bankok által végzendő nyíltpiaci és hitelműveletekre vonatkozó általános elveket, beleértve azoknak a feltételeknek a közzétételére vonatkozó elveket is, amelyek alapján ilyen műveleteket végezhetnek.
19. cikk
Kötelező tartalék
19.1. A 2. cikkre is figyelemmel, az EKB a monetáris politikai célok megvalósítása érdekében megkövetelheti, hogy a tagállamokban létrehozott hitelintézetek kötelező tartalékot tartsanak az EKB-ban és a nemzeti központi bankokban lévő számláikon. A kötelező tartalék kiszámítására és meghatározására vonatkozó szabályokat a Kormányzótanács állapíthatja meg. E kötelezettségek nem teljesítése esetén az EKB büntető kamatok és más hasonló következményekkel járó szankciók kiszabására jogosult.
19.2. E cikk alkalmazása céljából a Tanács a 41. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően meghatározza a kötelező tartalék alapját és az ezen tartaléknak a tartalékalaphoz viszonyított maximálisan megengedhető arányát, továbbá az ezek nem teljesítése esetén alkalmazandó megfelelő szankciókat.
20. cikk
A monetáris politika egyéb eszközei
A Kormányzótanács a leadott szavazatok kétharmados többségével hozott határozatával a monetáris politika olyan egyéb módszereinek alkalmazásáról dönthet, amelyeket a 2. cikkre is figyelemmel megfelelőnek ítél.
E módszerek alkalmazási körét a Tanács határozza meg a 41. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően, ha azok harmadik felekre kötelezettséget rónak.
21. cikk
Közigazgatási intézményekkel folytatott műveletek
21.1. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 123. cikkének megfelelően az EKB, illetve a tagállamok központi bankjai nem nyújthatnak folyószámlahitelt vagy bármely más hitelt az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok, a tagállamok központi kormányzata, regionális vagy helyi közigazgatási szervei, közjogi testületei, egyéb közintézményei vagy közvállalkozásai részére, továbbá ezektől közvetlenül nem vásárolhatnak adósságinstrumentumokat.
21.2. Az EKB és a nemzeti központi bankok fiskális megbízottként tevékenykedhetnek a 21.1. cikkben meghatározott intézmények részére.
21.3. E cikk rendelkezései nem alkalmazható a köztulajdonban lévő hitelintézetekre, amelyeket a jegybanki pénzkínálat vonatkozásában a nemzeti központi bankoknak és az EKB-nak a magántulajdonban lévő hitelintézetekkel azonos elbánásban kell részesíteniük.
22. cikk
Elszámolási és fizetési rendszerek
Az EKB és a nemzeti központi bankok megfelelő eszközöket bocsáthatnak rendelkezésre, az EKB pedig rendeleteket alkothat annak érdekében, hogy biztosítsák az Unión belüli és a más államokkal fenntartott elszámolási és fizetési rendszerek hatékony és megbízható működését.
23. cikk
Külső műveletek
Az EKB és a nemzeti központi bankok:
- kapcsolatot létesíthetnek más államok központi bankjaival és pénzügyi szervezeteivel, és szükség szerint nemzetközi szervezetekkel;
- azonnali és határidős ügylet keretében bármilyen devizaeszközt és nemesfémet vásárolhatnak és adhatnak el; a "devizaeszköz" fogalma magában foglalja a bármely ország valutájában vagy bármely elszámolási egységében és bármely formában nyilvántartott értékpapírokat és egyéb eszközöket;
- rendelkezhetnek az e cikkben említett eszközökkel és kezelhetik azokat;
- harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel bármilyen banki ügyletet lebonyolíthatnak, beleértve a hitelnyújtási és hitelfelvételi műveleteket.
24. cikk
Egyéb műveletek
A feladatkörükből adódó műveleteken túl az EKB és a nemzeti központi bankok igazgatási célokból vagy személyzetük részére végezhetnek műveleteket.
V. FEJEZET
PRUDENCIÁLIS FELÜGYELET
25. cikk
Prudenciális felügyelet
25.1. Az EKB a hitelintézetek prudenciális felügyeletére és a pénzügyi rendszer stabilitására vonatkozó uniós jogszabályok hatálya és végrehajtása tárgyában tanácsot adhat a Tanácsnak, a Bizottságnak vagy a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak, illetve ezek az EKB-val konzultálhatnak.
25.2. A Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 127. cikkének (6) bekezdése alapján hozott rendeleteknek megfelelően az EKB külön feladatokat láthat el a hitelintézetek és - a biztosítóintézetek kivételével - az egyéb pénzügyi szervezetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatban.
VI. FEJEZET
A KBER-RE VONATKOZÓ PÉNZÜGYI RENDELKEZÉSEK
26. cikk
Pénzügyi beszámoló
26.1. Az EKB és a nemzeti központi bankok pénzügyi éve január első napján kezdődik és december utolsó napján ér véget.
26.2. Az EKB éves beszámolóját az Igazgatóság állítja össze a Kormányzótanács által megállapított elveknek megfelelően. Az éves beszámolót a Kormányzótanács hagyja jóvá, majd ezután azt közzé kell tenni.
26.3. Elemzési és működtetéssel összefüggő célokból az Igazgatóság elkészíti a KBER konszolidált mérlegét, amely magában foglalja a nemzeti központi bankoknak a KBER-hez tartozó eszközeit és forrásait.
26.4. E cikk alkalmazása érdekében a Kormányzótanács megállapítja a nemzeti központi bankok által végzett műveletek könyvvitelének és jelentéstételének egységesítéséhez szükséges szabályokat.
27. cikk
Pénzügyi ellenőrzés
27.1. Az EKB és a nemzeti központi bankok beszámolóit a Kormányzótanács által javasolt és a Tanács által jóváhagyott, független külső könyvvizsgálók ellenőrzik. A könyvvizsgálók jogosultak az EKB és a nemzeti központi bankok valamennyi könyvét és számláját megvizsgálni, valamint ügyleteikről teljes tájékoztatást kapni.
27.2. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikkének rendelkezéseit csak az EKB ügyvezetése hatékonyságának vizsgálatára kell alkalmazni.
28. cikk
Az EKB tőkéje
28.1. Az EKB tőkéje 5 milliárd euro. Tőkeemelésre olyan összegben kerülhet sor, amelyet adott esetben a Kormányzótanács a 10.3. cikkben előírt minősített többséggel határoz meg a 41. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően a Tanács által rögzített határokon belül és feltételekkel.
28.2. Az EKB tőkéjét kizárólag a nemzeti központi bankok jegyezhetik és birtokolhatják. A tőke jegyzése a 29. cikknek megfelelően meghatározott kulcs szerint történik.
28.3. A Kormányzótanács a 10.3. cikkben előírt minősített többséggel határozza meg a tőkebefizetési kötelezettség mértékét és formáját.
28.4. A 28.5. cikkre is figyelemmel, a nemzeti központi bankoknak az EKB jegyzett tőkéjében meglévő részesedését nem lehet átruházni, zálogjoggal megterhelni vagy lefoglalni.
28.5. A 29. cikkben meghatározott kulcs módosítása esetén a nemzeti központi bankok egymás között olyan mértékben ruházzák át tőkerészesedésüket, hogy a részesedések megoszlása megfeleljen a módosított kulcsnak. Az ilyen átruházás feltételeit és módját a Kormányzótanács határozza meg.
29. cikk
Tőkejegyzési kulcs
29.1. Az EKB tőkéjének jegyzésére vonatkozó kulcsot - amelyet első alkalommal 1998-ban, a KBER létrehozásakor rögzítettek - úgy kell meghatározni, hogy valamennyi nemzeti központi bankhoz egy súlyt kell rendelni, amely a következők összegének felel meg:
- a KBER létrehozását megelőző utolsó előtti évben az Unió népességszámából való tagállami részesedés 50 %-a;
- a KBER létrehozását megelőző utolsó előtti évet megelőző öt évben az Unió piaci áron számított bruttó hazai össztermékéből való tagállami részesedés 50 %-a.
A százalékokat a 0,0001 százalékpont legközelebb eső többszörösére kell felfelé vagy lefelé kerekíteni.
29.2. Az e cikk alkalmazásához szükséges statisztikai adatokat a Bizottság biztosítja a 41. cikkben megállapított eljárás alapján a Tanács által elfogadott szabályoknak megfelelően.
29.3. Az egyes nemzeti központi bankokhoz rendelt súlyokat a KBER létrehozását követően ötévente módosítják a 29.1. cikkben megállapított rendelkezések értelemszerű alkalmazásával. A módosított kulcsot a következő év első napjától kezdve kell alkalmazni.
29.4. A Kormányzótanács megteszi az e cikk alkalmazásához szükséges egyéb intézkedéseket.
30. cikk
Devizatartalékokat megtestesítő eszközök átadása a EKB-nak
30.1. A 28. cikk sérelme nélkül a nemzeti központi bankok devizatartalékokat megtestesítő eszközökkel látják el az EKB-t legfeljebb 50 milliárd eurónak megfelelő összegben, amely nem állhat a tagállamok valutájából, euróból, IMF-tartalékpozícióból és SDR-ből. A Kormányzótanács dönt arról, hogy az EKB milyen arányban hívja le ezeket az eszközöket az EKB létrehozását követően, és milyen összegben hívja le későbbi időpontokban. Az EKB korlátlanul jogosult a részére átadott devizatartalékok tartására és kezelésére, továbbá az ebben az alapokmányban meghatározott célokra történő felhasználására.
30.2. Az egyes nemzeti központi bankok hozzájárulását az EKB jegyzett tőkéjéből való részesedésük arányában kell meghatározni.
30.3. Az EKB az egyes nemzeti központi bankok javára a hozzájárulás mértékével megegyező követelést ír jóvá. A Kormányzótanács határozza meg az ilyen követelések denominációját és kamatozását.
30.4. Az EKB a 30.1. cikkben meghatározott mértéken túl a 30.2. cikknek megfelelően devizatartalékokat megtestesítő eszközöket hívhat le a 41. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően a Tanács által meghatározott kereteken belül és feltételek mellett.
30.5. Az EKB IMF-tartalékpozíciókat és SDR-t tarthat és kezelhet, valamint rendelkezhet ezek összevonásáról.
30.6. A Kormányzótanács megteszi az e cikk alkalmazásához szükséges egyéb intézkedéseket.
31. cikk
A nemzeti központi bankok által tartott devizatartalékot megtestesítő eszközök
31.1. A nemzeti központi bankok jogosultak a nemzetközi szervezetek irányában fennálló kötelezettségeik teljesítése érdekében ügyleteket lebonyolítani a 23. cikknek megfelelően.
31.2. A devizatartalékot megtestesítő eszközök 30. cikkben említett átadását követően a nemzeti központi bankoknál maradó devizatartalékokkal végzendő valamennyi egyéb művelethez, továbbá a tagállamoknak a devizában tartott technikai egyenlegeikhez kapcsolódó műveleteihez - a 31.3. cikk keretében meghatározandó összeghatáron felül - meg kell szerezni az EKB jóváhagyását annak érdekében, hogy biztosítsák az Unió árfolyam- és monetáris politikájával való összhangot.
31.3. A Kormányzótanács iránymutatásokat bocsát ki az ilyen műveletek bonyolításának elősegítése céljából.
32. cikk
A nemzeti központi bankok monetáris jövedelmének felosztása
32.1. A KBER monetáris politikai feladatainak ellátása folytán a nemzeti központi bankoknál felhalmozódó jövedelmeket (a továbbiakban: monetáris jövedelem) minden egyes pénzügyi év végén fel kell osztani e cikk rendelkezéseinek megfelelően.
32.2. Minden egyes nemzeti központi bank monetáris jövedelmének összege megegyezik a forgalomban lévő bankjegyekkel, valamint a hitelintézetek jegybanki betéteivel szemben fennálló eszközökből származó éves bevételével. Ezeket az eszközöket a nemzeti központi bankok a Kormányzótanács által megállapítandó iránymutatásoknak megfelelően külön mutatják ki.
32.3. Ha az euro bevezetését követően a nemzeti központi bankok mérlegének struktúrája a Kormányzótanács megítélése szerint nem teszi lehetővé a 32.2. cikk alkalmazását, a Kormányzótanács minősített többséggel úgy határozhat, hogy a 32.2. cikk rendelkezéseitől eltérve a monetáris jövedelmet legfeljebb öt éven keresztül más módszerrel kell kiszámítani.
32.4. Az egyes nemzeti központi bankok monetáris jövedelméből le kell vonni a 19. cikknek megfelelően a nemzeti központi bank által a hitelintézetek jegybanki betétei után fizetett kamatok összegét.
A Kormányzótanács úgy határozhat, hogy a bankjegykibocsátással összefüggésben felmerülő költségeket, illetve - kivételes esetben - a KBER számára végzett monetáris politikai műveletek kapcsán elszenvedett meghatározott veszteségeket a nemzeti központi bankok részére meg kell téríteni. A költségek, illetve veszteségek megtérítésére a Kormányzótanács által megfelelőnek ítélt formában kerül sor; ezeket az összegeket el lehet számolni a nemzeti központi bankok monetáris jövedelmének terhére.
32.5. A nemzeti központi bankok monetáris jövedelmének összege az EKB-ba befizetett tőkerészesedésük arányában kerül felosztásra a nemzeti központi bankok között, figyelembe véve a Kormányzótanács 33.2. cikk értelmében hozott határozatát.
32.6. Az EKB a Kormányzótanács iránymutatásainak megfelelően végzi a monetáris jövedelem felosztásából származó egyenlegek elszámolását és kiegyenlítését.
32.7. A Kormányzótanács megteszi az e cikk alkalmazásához szükséges egyéb intézkedéseket.
33. cikk
Az EKB nettó nyereségének és veszteségének felosztása
33.1. Az EKB nettó nyeresége a következő sorrendben kerül felosztásra:
a) a nettó nyereség 20 %-át meg nem haladó, a Kormányzótanács által meghatározott összeget az általános tartalékalapba kell átutalni legfeljebb a tőke 100 %-át elérő mértékben;
b) a nettó nyereség maradványát befizetett részesedésük arányában az EKB részvényesei között kell felosztani.
33.2. Az EKB által elszenvedett veszteség esetében a hiány az EKB általános tartalékalapja, szükség esetén pedig a Kormányzótanács határozatát követően az adott pénzügyi év monetáris jövedelme terhére jóváírható a nemzeti központi bankok között a 32.5. cikknek megfelelően felosztott összegek arányában és mértékéig.
VII. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
34. cikk
Jogi aktusok
34.1. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 132. cikkének megfelelően az EKB:
- rendeleteket alkot a 3.1. cikk első francia bekezdésében, 19.1., 22. és 25.2. cikkben meghatározott feladatok végrehajtásához szükséges mértékben, valamint a Tanács 41. cikkben említett jogi aktusaiban megállapítandó esetekben;
- meghozza a Szerződések és az ezen alapokmány értelmében a KBER-re ruházott feladatok végrehajtásához szükséges határozatokat;
- ajánlásokat tesz és véleményeket ad.
34.2. Az EKB úgy határozhat, hogy határozatait, ajánlásait és véleményeit nyilvánosságra hozza.
34.3. A 41. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően a Tanács által meghatározott kereteken belül és feltételek mellett az EKB pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot szabhat ki azokra a vállalkozásokra, amelyek nem tesznek eleget a rendeleteiből és határozataiból fakadó kötelezettségeknek.
35. cikk
Bírósági felülvizsgálat és kapcsolódó kérdések
35.1. A Szerződésekben megállapított esetekben és feltételek mellett az Európai Unió Bírósága felülvizsgálhatja, illetve értelmezheti az EKB aktusait és mulasztásait. Az EKB - a Szerződésekben megállapított esetekben és feltételek mellett - eljárást indíthat.
35.2. Az egyrészről az EKB, másrészről annak hitelezői, adósai vagy bármely más személy közötti jogvitákban a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság jár el, kivéve azokat az eseteket, amelyekben az Európai Unió Bírósága rendelkezik hatáskörrel.
35.3. Az EKB az Európai Unió működéséről szóló szerződés 340. cikkében meghatározott felelősségi szabályok hatálya alá tartozik. A nemzeti központi bankok felelősségét saját nemzeti joguk határozza meg.
35.4. Az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az EKB által vagy nevében kötött közjogi vagy magánjogi szerződésekben foglalt választottbírósági kikötés alapján határozatot hozzon.
35.5. Az Európai Unió Bírósága előtt történő keresetindításról az EKB nevében a Kormányzótanács dönt.
35.6. Az Európai Unió Bírósága rendelkezik hatáskörrel a nemzeti központi bankoknak a Szerződésekből és az ezen alapokmányból eredő kötelezettségeinek teljesítésével kapcsolatos jogvitákban. Ha az EKB megítélése szerint valamely nemzeti központi bank a Szerződésekből és az ezen alapokmányból eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette, az ügyről indokolással ellátott véleményt ad, miután az érintett nemzeti központi banknak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére. Ha az érintett nemzeti központi bank az EKB által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget a véleményben foglaltaknak, az EKB az Európai Unió Bíróságához fordulhat.
36. cikk
Személyzet
36.1. A Kormányzótanács az Igazgatóság javaslata alapján meghatározza az EKB személyzetének alkalmazási feltételeit.
36.2. Az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik az EKB és alkalmazottai között felmerülő minden vitás ügyben az alkalmazási feltételekben megállapított keretek között és feltételek mellett.
37. cikk (korábbi 38. cikk)
Titoktartás
37.1. Az EKB és a nemzeti központi bankok irányító szerveinek és személyzetének tagjai megbízatásuk megszűnését követően sem fedhetnek fel szolgálati titoktartási kötelezettség alá eső információt.
37.2. A titoktartási kötelezettséget előíró uniós jogi rendelkezések az e rendelkezések hatálya alá tartozó adatokhoz hozzáférő személyekre is vonatkoznak.
38. cikk (korábbi 39. cikk)
Aláírásra jogosultak
Az EKB harmadik személyekkel szemben elnöke vagy Igazgatóságának két tagja útján, vagy az elnök által az EKB nevében aláírásra kellően feljogosított két alkalmazottjának aláírásával vállal jogi kötelezettséget.
39. cikk (korábbi 40. cikk)
Kiváltságok és mentességek
Az EKB-t a tagállamok területén megilletik a feladatai ellátásához szükséges kiváltságok és mentességek az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyvben megállapított feltételek szerint.
VIII. FEJEZET
AZ ALAPOKMÁNY MÓDOSÍTÁSA ÉS KIEGÉSZÍTŐ JOGALKOTÁS
40. cikk (korábbi 41. cikk)
Egyszerűsített módosítási eljárás
40.1. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 129. cikke (3) bekezdésének megfelelően az Európai Parlament és a Tanács az EKB ajánlása alapján és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően, rendes jogalkotási eljárás keretében, illetve a Bizottság javaslata alapján és az EKB-val folytatott konzultációt követően módosíthatja az ezen alapokmány 5.1., 5.2., 5.3., 17., 18., 19.1., 22., 23., 24., 26., 32.2., 32.3., 32.4., 32.6., cikkét, 33.1. cikkének a) pontját és 36. cikkét.
40.2. Az Európai Tanács az Európai Központi Bank ajánlása alapján és az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően, vagy a Bizottság ajánlása alapján és az Európai Parlamenttel és az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően határozattal egyhangúlag módosíthatja a 10.2 cikket. Ezek a módosítások csak azt követően léphetnek hatályba, hogy azokat a tagállamok saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően jóváhagyták.[571]
40.3. Az EKB e cikk szerinti ajánlásához a Kormányzótanács egyhangú határozata szükséges.
41. cikk (korábbi 42. cikk)
Kiegészítő jogalkotás
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 129. cikke (4) bekezdésének megfelelően, a Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel és az EKB-val folytatott konzultációt követően, illetve az EKB ajánlása alapján, az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően fogadja el az ezen alapokmány 4., 5.4., 19.2., 20., 28.1., 29.2., 30.4. és 34.3. cikkében említett rendelkezéseket.
IX. FEJEZET
A KBER-RE VONATKOZÓ ÁTMENETI ÉS EGYÉB RENDELKEZÉSEK
42. cikk (korábbi 43. cikk)
Általános rendelkezések
42.1. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 139. cikkében említett eltérés azzal a következménnyel jár, hogy az alapokmány következő cikkei nem keletkeztetnek jogokat és kötelezettségeket az érintett tagállamok számára: 3., 6., 9.2, 12.1, 14.3, 16., 18., 19., 20., 22., 23., 26.2, 27., 30., 31., 32., 33., 34. és 49.[572]
42.2. Az említett szerződés 139. cikkében meghatározott eltéréssel rendelkező tagállamok központi bankjai a nemzeti jognak megfelelően megőrzik hatáskörüket a monetáris politika területén.
42.3. Az említett szerződés 139. cikkének megfelelően "tagállamok" alatt az ezen alapokmány 3., 11.2. és 19. cikkében azon tagállamokat kell érteni, amelyek pénzneme az euro.[573]
42.4. "Nemzeti központi bankok" alatt azon tagállamok központi bankjait kell érteni az ezen alapokmány 9.2., 10.2., 10.3., 12.1., 16., 17., 18., 22., 23., 27., 30., 31., 32., 33.2. és 49. cikkében, amelyek pénzneme az euro.[574]
42.5. "Részvényesek" alatt azon tagállamok központi bankjait kell érteni a 10.3. és 33.1. cikkben, amelyek pénzneme az euro.
42.6. Az "EKB jegyzett tőkéje" alatt az EKB-nak azon tagállamok központi bankjai által jegyzett tőkéjét kell érteni a 10.3. és 30.2. cikkben, amelyek pénzneme az euro.
43. cikk (korábbi 44. cikk)
Az EKB átmeneti feladatai
Az EKB átveszi az EMI-nek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 141. cikkének (2) bekezdésében említett azon korábbi feladatait, amelyeket egy vagy több tagállam eltérése következtében az euro bevezetését követően továbbra is végre kell hajtani.
Az EKB az említett szerződés 140. cikkében meghatározott eltérések hatályon kívül helyezésére történő felkészüléshez tanácsot ad.
44. cikk (korábbi 45. cikk)
Az EKB Általános Tanácsa
44.1. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 129. cikke (1) bekezdésének sérelme nélkül az EKB harmadik döntéshozó szerveként létre kell hozni az Általános Tanácsot.[575]
44.2. Az Általános Tanács tagjai az EKB elnöke és alelnöke, valamint a nemzeti központi bankok elnökei. Az Igazgatóság többi tagja szavazati jog nélkül részt vehet az Általános Tanács ülésein.
44.3. Az Általános Tanács feladatait teljes körűen ezen alapokmány 46. cikke sorolja fel.
45. cikk (korábbi 46. cikk)
Az Általános Tanács eljárására vonatkozó szabályok
45.1. Az EKB Általános Tanácsának ülésein az EKB elnöke, vagy távollétében az alelnöke elnököl.
45.2. A Tanács elnöke és a Bizottság egy tagja szavazati jog nélkül részt vehet az Általános Tanács ülésein.
45.3. Az Általános Tanács üléseit az elnök készíti elő.
45.4. A 12.3. cikktől eltérve, az Általános Tanács maga fogadja el eljárási szabályzatát.
45.5. Az Általános Tanács titkárságát az EKB biztosítja.
46. cikk (korábbi 47. cikk)
Az Általános Tanács feladatai
46.1. Az Általános Tanács:
- ellátja a 43. cikkben említett feladatokat,
- közreműködik a 4. és a 25.1. cikkben említett tanácsadói feladatok ellátásában.
46.2. Az Általános Tanács közreműködik:
- az 5. cikkben foglaltak szerinti statisztikai adatok gyűjtésében,
- az EKB jelentéstételi tevékenységében a 15. cikkben foglaltak szerint,
- a 26. cikk alkalmazásához szükséges szabályok megalkotásában a 26.4. cikkben foglaltak szerint,
- a 29. cikk alkalmazásához szükséges egyéb intézkedések meghozatalában a 29.4. cikkben foglaltak szerint,
- az EKB személyzete alkalmazási feltételeinek megállapításában a 36. cikkben foglaltak szerint.
46.3. Az Általános Tanács közreműködik az eltéréssel rendelkező tagállamok valutái árfolyamának az Európai Unió működéséről szóló szerződés 140. cikke (3) bekezdésében foglaltak szerint az euróhoz viszonyított visszavonhatatlan rögzítéséhez szükséges előkészületekben.
46.4. Az Általános Tanácsot az EKB elnöke tájékoztatja a Kormányzótanács határozatairól.
47. cikk (korábbi 48. cikk)
Az EKB tőkéjére vonatkozó átmeneti rendelkezések
A 29.1. cikknek megfelelően az EKB tőkéjének jegyzéséhez meghatározott kulcsban valamennyi nemzeti központi bankhoz egy súlyt kell rendelni. A 28.3. cikktől eltérve, az eltéréssel rendelkező tagállamok központi bankjai az általuk jegyzett tőkét nem fizetik be, kivéve ha az Általános Tanács az EKB jegyzett tőkéjének legalább kétharmadát és a részvényesek legalább felét képviselő többséggel úgy határoz, hogy az általuk jegyzett tőkének egy minimális százalékát be kell fizetni az EKB működési költségeihez történő hozzájárulásként.
48. cikk (korábbi 49. cikk)
Az EKB tőkéjének, általános tartalékainak és céltartalékainak halasztott befizetése
48.1. Annak a tagállamnak a központi bankja, amelynek eltérését hatályon kívül helyezték, ugyanolyan mértékben fizeti be az EKB jegyzett tőkéjében meglévő részesedését, mint azon tagállamok központi bankjai, amelyek pénzneme az euro, és az EKB-nak devizatartalékot megtestesítő eszközöket ad át a 30.1. cikknek megfelelően. Az átadásra kerülő összeget úgy határozzák meg, hogy a 30.1. cikknek megfelelően az EKB-nak átadott devizatartalékot megtestesítő eszközök folyó árfolyamon vett euroértékét megszorozzák az érintett nemzeti központi bank által jegyzett részvények számának és a többi nemzeti központi bank által már befizetett részvények számának arányával.
48.2. A 48.1. cikknek megfelelően teljesítendő befizetéseken túlmenően az érintett központi bank köteles hozzájárulni az EKB általános tartalékaihoz, az ezzel egyenértékű céltartalékokhoz, továbbá ahhoz az összeghez, amelyet az eltérés hatályon kívül helyezését megelőző év december 31-e szerinti eredménykimutatás egyenlege alapján az általános tartalékhoz és céltartalékhoz még biztosítani kell. A hozzájárulás összegét úgy határozzák meg, hogy a fentiekben meghatározott és az EKB jóváhagyott mérlegében kimutatott tartalékok összegét megszorozzák az érintett központi bank által jegyzett részvények számának és a többi központi bank által már befizetett részvények számának arányával.
48.3. Amikor egy vagy több ország tagállammá, azok nemzeti központi bankjai pedig a KBER részévé válnak, az EKB jegyzett tőkéjét és az EKB-nak átadható devizatartalékot megtestesítő eszközök összegére vonatkozó korlátot automatikusan meg kell növelni. Ezt a növekedést úgy kell kiszámítani, hogy az adott időpontban alkalmazandó megfelelő összegeket meg kell szorozni a kibővített tőkejegyzési kulcsnak megfelelően az érintett belépő nemzeti központi bankhoz rendelt súly és a KBER-ben már tag nemzeti bankokhoz rendelt súlyok közötti aránnyal. A tőkejegyzési kulcsban az egyes nemzeti központi bankokhoz rendelt súlyokat a 29.1. cikk értelemszerű alkalmazásával, a 29.2. cikkel összhangban kell megállapítani. A statisztikai adatok céljából alkalmazandó referencia-időszakok megegyeznek a súlyozás legutóbbi, a 29.3. cikk szerint végrehajtott ötévenkénti kiigazításakor alkalmazott referencia-időszakokkal.
49. cikk (korábbi 52. cikk)
A tagállamok pénznemeiben denominált bankjegyek cseréje
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 140. cikkének (3) bekezdésével összhangban az árfolyamok visszavonhatatlan rögzítését követően a Kormányzótanács megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a visszavonhatatlanul rögzített árfolyamú pénznemben denominált bankjegyeket a nemzeti központi bankok névértéken váltsák át.
50. cikk (korábbi 53. cikk)
Az átmeneti rendelkezések alkalmazhatósága
A 42-47. cikk akkor és addig alkalmazható, ha és ameddig eltéréssel rendelkező tagállamok léteznek.
(5.) JEGYZŐKÖNYV[576]
AZ EURÓPAI BERUHÁZÁSI BANK ALAPOKMÁNYÁRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy megállapítsák az Európai Beruházási Banknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 308. cikkében előírt alapokmányát,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
1. cikk[577]
Megalakul az Európai Unió működéséről szóló szerződés 308. cikke által létrehozott Európai Beruházási Bank (a továbbiakban: a Bank); feladatait és tevékenységét a Szerződések és ezen alapokmány rendelkezéseinek megfelelően végzi.
2. cikk
A Bank feladatát az Európai Unió működéséről szóló szerződés 309. cikke határozza meg.
3. cikk
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 308. cikkének megfelelően a Bank tagjai a tagállamok.
4. cikk
(1)[578] A Bank tőkéje 248 795 606 881 EUR, amelyet a tagállamok a következők szerint jegyeznek:[579]
| Németország | 46 722 369 149 |
| Franciaország | 46 722 369 149 |
| Olaszország | 46 722 369 149 |
| Spanyolország | 28 033 421 847 |
| Belgium | 12 951 115 777 |
| Hollandia | 12 951 115 777 |
| Svédország | 8 591 781 713 |
| Dánia | 6 557 521 657 |
| Ausztria | 6 428 994 386 |
| Lengyelország | 11 366 679 827 |
| Finnország | 3 693 702 498 |
| Görögország | 3 512 961 713 |
| Portugália | 2 263 904 037 |
| Csehország | 2 206 922 328 |
| Magyarország | 2 087 849 195 |
| Írország | 1 639 379 073 |
| Románia | 1 639 379 073 |
| Horvátország | 1 062 312 542 |
| Szlovákia | 751 236 149 |
| Szlovénia | 697 455 090 |
| Bulgária | 510 041 217 |
| Litvánia | 437 633 208 |
| Luxemburg | 327 878 318 |
| Ciprus | 321 508 011 |
| Lettország | 267 076 094 |
| Észtország | 206 248 240 |
| Málta | 122 381 664 ” |
A tagállamok csak a jegyzett és be nem fizetett tőkerészesedésük összegének erejéig felelnek.
(2) Új tag felvétele esetén a jegyzett tőke az új tag tőke-hozzájárulásának megfelelően emelkedik.
(3) A Kormányzótanács egyhangúlag a jegyzett tőke felemeléséről határozhat.
(4) A jegyzett tőkében való részesedést nem lehet átruházni, zálogjoggal megterhelni vagy lefoglalni.
5. cikk
(1)[581] A jegyzett tőkéből a tagállamok a 4. cikk (1) bekezdésében megállapított összegek átlagosan 8,919255272 %-át fizetik be
(2) A jegyzett tőke felemelése esetén a Kormányzótanács egyhangúlag meghatározza a befizetendő százalékot, valamint a befizetés módját. A befizetések kizárólag euróban teljesíthetők.
(3) Az Igazgatótanács előírhatja a jegyzett tőke fennmaradó részének befizetését olyan mértékben, amilyen mértékben az a Bank kötelezettségeinek teljesítéséhez szükségessé válik.
A befizetést a tagállamok a jegyzett tőkében való részesedésükkel arányosan teljesítik.
6. cikk
(korábbi 8. cikk)
A Bankot a Kormányzótanács, az Igazgatótanács és az Igazgatási Bizottság irányítja és igazgatja.
7. cikk
(korábbi 9. cikk)
(1) A Kormányzótanács a tagállamok által kijelölt miniszterekből áll.
(2) A Kormányzótanács az Unió célkitűzéseinek megfelelően megállapítja a Bank hitelpolitikájára vonatkozó általános irányelveket.
A Kormányzótanács felügyeli ezeknek az irányelveknek a végrehajtását.
(3) A Kormányzótanács továbbá:
a) határoz a jegyzett tőke felemeléséről a 4. cikk (3) bekezdésének és az 5. cikk (2) bekezdésének megfelelően;
b) a 9. cikk (1) bekezdésében foglaltak céljából meghatározza a Bank feladatának keretein belül végzett finanszírozási műveletekre vonatkozó elveket;
c) gyakorolja a 9. és 11. cikkben az Igazgatótanács és az Igazgatási Bizottság tagjainak kinevezésére és felmentésére vonatkozó, valamint a 11. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében megállapított hatáskört;
d) a 16. cikk (1) bekezdésének megfelelően dönt a teljes egészében vagy részben a tagállamok területén kívül eső befektetési műveletek finanszírozásáról;
e) jóváhagyja az Igazgatótanács éves jelentését;
f) jóváhagyja az éves mérleget és az eredménykimutatást;
g) gyakorolja, illetve ellátja az ezen alapokmány által ráruházott egyéb hatásköröket és feladatokat;
h) minősített többséggel eljárva jóváhagyja a Bank eljárási szabályzatát.[582]
(4) A Kormányzótanács hatáskörébe tartozik, hogy a szerződés és ezen alapokmány keretén belül, egyhangúlag eljárva a Bank tevékenységének felfüggesztéséről és, adott esetben, felszámolásáról határozzon.
8. cikk
(korábbi 10. cikk)
Ha az alapokmány másként nem rendelkezik, a Kormányzótanács határozatait tagjainak többségével hozza meg. Ennek a többségnek a jegyzett tőke legalább 50 %-át kell képviselnie.
A minősített többséghez a jegyzett tőke legalább 68 %-át képviselő tagok tizennyolc igen szavazata szükséges.
A személyesen jelen lévő vagy képviselt tagok tartózkodása nem akadálya a minősített többséget megkövetelő jogi aktusok elfogadásának.
9. cikk
(korábbi 11. cikk)
(1) Az Igazgatótanács határoz a - különösen kölcsönök és garanciák formájában történő - finanszírozásról, valamint kölcsönök felvételéről, továbbá megállapítja a kölcsönök kamatait, a jutalékot, valamint a további díjakat. Az Igazgatótanács minősített többséggel hozott határozatával egyes feladatait az Igazgatási Bizottságra ruházhatja; az Igazgatótanács rendelkezik a hatáskör-átruházás feltételeiről és módjáról, valamint felügyeli annak végrehajtását. Az Igazgatótanács minősített többséggel határoz a Bank operatív tervéről.[583]
Az Igazgatótanács gondoskodik a Bank megfelelő igazgatásáról; biztosítja a Bank ügyvezetésének a Szerződések és az alapokmány rendelkezéseivel, valamint a Kormányzótanács által megállapított általános irányelvekkel való összhangját.
A pénzügyi év végén az Igazgatótanács jelentést nyújt be a Kormányzótanácsnak, és a jóváhagyását követően azt közzéteszi.
(2)[584] Az Igazgatótanács huszonnyolc igazgatóból és harmincegy helyettesből áll, akiket az e bekezdéssel összhangban neveznek ki.[585]
Az igazgatókat a Kormányzótanács öt évre nevezi ki, minden egyes tagállam, valamint a Bizottság egy-egy jelölése alapján.
A helyetteseket a Kormányzótanács öt évre nevezi ki a következők szerint:[586]
- két helyettest a Németországi Szövetségi Köztársaság jelölése alapján,
- két helyettest a Francia Köztársaság jelölése alapján,
- két helyettest az Olasz Köztársaság jelölése alapján,
- két helyettest a Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság közös megegyezéssel történő jelölése alapján,
- három helyettest a Belga Királyság, a Luxemburgi Nagyhercegség és a Holland Királyság közös megegyezéssel történő jelölése alapján,
- három helyettest a Horvát Köztársaság, Magyarország és a Lengyel Köztársaság közös megegyezéssel történő jelölése alapján,
- négy helyettest a Dán Királyság, a Görög Köztársaság, Írország és Románia közös megegyezéssel történő jelölése alapján,
- hat helyettest az Észt Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság közös megegyezéssel történő jelölése alapján,
- hat helyettest a Bolgár Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közös megegyezéssel történő jelölése alapján,
- egy helyettest a Bizottság jelölése alapján.
Az Igazgatótanács hat, szavazati joggal nem rendelkező szakértőt választ: hármat tagnak és hármat helyettesnek.
Az igazgatók és helyettesek megbízatása megújítható.
Az eljárási szabályzat megállapítja az Igazgatótanács ülésein való részvétel szabályait, valamint a helyettesekre és a választott szakértőkre vonatkozó rendelkezéseket.
Az Igazgatótanács ülésein az Igazgatási Bizottság elnöke, illetve akadályoztatása esetén egyik alelnöke elnököl; az elnök nem szavaz.
Az Igazgatótanács tagjait olyan személyek közül választják ki, akiknek függetlenségéhez és alkalmasságához nem férhet kétség; a tagok kizárólag a Banknak tartoznak felelősséggel.
(3) Az igazgatót a Kormányzótanács csak akkor mentheti fel hivatalából, ha már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek; ebben az esetben a Kormányzótanácsnak minősített többséggel kell eljárnia.
Ha az éves jelentést nem hagyják jóvá, az Igazgatótanácsnak le kell mondania.
(4) Az elhalálozás, lemondás, hivatalból való felmentés vagy testületi lemondás miatt megüresedő helyeket a (2) bekezdésnek megfelelően kell újra betölteni. A távozó tag helyére a hivatali idejének fennmaradó részére új tagot kell kinevezni, kivéve azt az esetet, ha az Igazgatótanács egészének megszűnik a megbízatása.
(5) Az Igazgatótanács tagjainak javadalmazását a Kormányzótanács határozza meg. A Kormányzótanács megállapítja, hogy mely tevékenységek összeférhetetlenek az igazgató vagy a helyettes hivatalával.
10. cikk
(korábbi 12. cikk)
(1) Az Igazgatótanácsban minden egyes igazgató egy szavazattal rendelkezik. Szavazati jogát minden esetben átruházhatja a Bank eljárási szabályzatában megállapítandó szabályok szerint.
(2)[587] Ha ez az alapokmány másként nem rendelkezik, az Igazgatótanács határozatait a szavazásra jogosult tagok legalább egyharmadának szavazatával hozza meg, akik a jegyzett tőke legalább 50 %-át képviselik. A minősített többséghez tizennyolc igen szavazat és a jegyzett tőke 68 %-a szükséges. A Bank eljárási szabályzata meghatározza az Igazgatótanács határozatképességére vonatkozó szabályokat.
11. cikk
(korábbi 13. cikk)
(1) Az Igazgatási Bizottság a Kormányzótanács által minősített többséggel - az Igazgatótanács minősített többséggel elfogadott javaslata alapján - hatéves időtartamra kinevezett elnökből nyolc alelnökből áll.[588]
A Kormányzótanács egyhangúlag megváltoztathatja az Igazgatási Bizottság tagjainak számát.
(2) Az Igazgatótanács minősített többséggel hozott javaslata alapján a Kormányzótanács minősített többséggel az Igazgatási Bizottság bármely tagját felmentheti hivatalából.
(3) Az Igazgatási Bizottság az elnök felügyelete alatt és az Igazgatótanács ellenőrzése mellett felel a Bank folyó ügyeinek intézéséért.
Előkészíti az Igazgatótanács határozatait, ideértve a kölcsönök felvételére és különösen kölcsönök és garanciák formájában megvalósuló finanszírozásra vonatkozó határozatokat, továbbá gondoskodik ezeknek a határozatoknak a végrehajtásáról.
(4) Az Igazgatási Bizottság a különösen kölcsönök és garanciák formájában megvalósuló finanszírozásra irányuló javaslatokra vonatkozó véleményét többségi szavazással alakítja ki.
(5) A Kormányzótanács meghatározza az Igazgatási Bizottság tagjainak javadalmazását és megállapítja, hogy mely tevékenységek összeférhetetlenek hivatalukkal.
(6) Bírósági és egyéb ügyekben a Bankot az elnök, illetve akadályoztatása esetén az egyik alelnök képviseli.
(7) A Bank személyzetének tagjai az elnök irányítása alatt állnak. Az elnök dönt felvételükről és elbocsátásukról. A személyzet kiválasztásakor nemcsak a személyes alkalmasságot és szakmai képesítést kell figyelembe venni, hanem az egyes tagállamok állampolgárainak méltányos képviseletét is. Az eljárási szabályzat meghatározza, hogy mely szerv hatáskörébe tartozik a személyzetre vonatkozó szabályok megállapítása.
(8) Az Igazgatási Bizottság és a Bank személyzete kizárólag a Banknak tartozik felelősséggel, és feladataik ellátása során teljesen függetlenül járnak el.
12. cikk
(korábbi 14. cikk)
(1) Egy bizottság, amelynek hat tagját szakértelmük alapján a Kormányzótanács nevezi ki, ellenőrzi, hogy a Bank tevékenysége megfelel-e a prudenciális banki működés feltételeinek, továbbá felel a Bank elszámolásainak ellenőrzéséért.
(2) Az (1) bekezdésben említett bizottság évente ellenőrzi a Bank műveleteinek és könyveinek szabályszerűségét. E célból a bizottság ellenőrzi, hogy a Bank műveletei megfelelnek-e az alapokmányban, illetőleg az eljárási szabályzatban előírt alaki és eljárási követelményeknek.
(3) Az (1) bekezdésben említett bizottság igazolja, hogy a mérleg és az Igazgatótanács által elkészített éves eredménykimutatásban található pénzügyi adatok az eszközök és források, a műveletek eredményei, valamint a vizsgált pénzügyi évben bonyolított pénzforgalom tekintetében hitelesen tükrözik a Bank helyzetét.
(4) Az eljárási szabályzat meghatározza a bizottsági tagsághoz szükséges szakmai képesítéseket, és megállapítja a bizottság tevékenységének részletes szabályait és feltételeit.
13. cikk
(korábbi 15. cikk)
A Bank az egyes tagállamokkal az adott állam által kijelölt hatóság útján érintkezik. Pénzügyi műveletek végrehajtása során a Bank az adott tagállam nemzeti központi bankját vagy az adott tagállam által felhatalmazott más pénzügyi szervezetet veszi igénybe.
14. cikk
(korábbi 16. cikk)
(1) A Bank együttműködik a hasonló területeken működő nemzetközi szervezetekkel.
(2) A Bank a hitelintézetekkel és az egyéb pénzügyi szervezetekkel való együttműködés érdekében megfelelő kapcsolatok kiépítésére törekszik azokban az országokban, amelyekre tevékenysége kiterjed.
15. cikk
(korábbi 17. cikk)
Egy tagállam vagy a Bizottság kérelmére, illetve hivatalból a Kormányzótanács az ezen alapokmány 7. cikkének értelmében általa megállapított irányelveket értelmezi, illetve kiegészíti az elfogadásukra irányadó rendelkezéseknek megfelelően.
16. cikk
(korábbi 18. cikk)
(1) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 309. cikkében meghatározott feladat keretei között a Bank - különösen kölcsönök és garanciák formájában - finanszírozást nyújt tagjainak, valamint magán- vagy közvállalkozásoknak a tagállamok területein megvalósítandó beruházásokhoz annyiban, amennyiben más forrásból megfelelő feltételekkel nem állnak rendelkezésre pénzeszközök.
A Bank azonban - az Igazgatótanács javaslatára a Kormányzótanács minősített többséggel hozott határozata alapján - az egészben vagy részben a tagállamok területein kívül megvalósítandó beruházásokat is finanszírozhatja.
(2) Amennyire csak lehetséges, a kölcsönök csak azzal a feltétellel nyújthatók, hogy más finanszírozási forrásokat is felhasználnak.
(3) Vállalkozásnak vagy - a tagállamok kivételével - valamely testületnek nyújtott kölcsön esetében a Bank a kölcsön nyújtását vagy attól a tagállamtól kapott garanciától teszi függővé, amelynek a területén a beruházást megvalósítják, vagy egyéb megfelelő garanciától, vagy az adós pénzügyi helyzetének szilárdságától.
Az Igazgatótanács továbbá - a Kormányzótanács által a 7. cikk (3) bekezdése b) pontjának megfelelően megállapított irányelvekkel összhangban, és ahol az Európai Unió működéséről szóló szerződés 309. cikkében említett műveletek végrehajtása megköveteli - minősített többséggel eljárva megállapítja az olyan finanszírozási műveletek feltételeit, amelyek különleges kockázatot képviselnek, és ennek megfelelően különleges tevékenységnek minősülnek.
(4) A Bank garanciát vállalhat a köz- vagy magánvállalkozások, illetve egyéb testületek által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 309. cikkében említett projektek megvalósítása céljából felvett kölcsönökért.
(5) A Bank által nyújtott kölcsönök és garanciák kinnlevőségként fennálló mindenkori összege nem haladhatja meg a jegyzett tőkéje, a tartalékok, a máshová nem sorolt céltartalék és az eredménykimutatási többlet összegének 250 %-át. Az utóbbi összesített összeget csökkenteni kell a Bank bármely jegyzett - akár befizetett, akár be nem fizetett - tőkerészesedésének összegével.
A Bank mindenkori kifizetett tőkerészesedése nem haladhatja meg a befizetett jegyzett tőke, a tartalékok, az általános kockázati céltartalék és az eredménykimutatási többlet teljes összegének megfelelő összeget.
Kivételt képeznek a Kormányzótanács és az Igazgatótanács által a (3) bekezdésnek megfelelően meghatározott különleges tevékenységek, amelyek különleges céltartalékból részesülnek.
E bekezdést a Bank konszolidált éves beszámolójára is alkalmazni kell.
(6) Az árfolyamkockázattal szemben a Bank az általa megfelelőnek tartott záradékoknak a kölcsön- és garanciaszerződésekbe történő foglalásával védekezik.
17. cikk
(korábbi 19. cikk)
(1) A Bank által nyújtandó kölcsönök kamatát és a jutalékot és egyéb díjakat a tőkepiacon érvényes feltételekhez kell igazítani, és úgy kell kiszámítani, hogy az ebből származó bevételből a Bank teljesíthesse kötelezettségeit, fedezhesse költségeit és kockázatait, és a 22. cikkben előírt tartalékalapot képezhessen.
(2) A Bank nem nyújthat kamatcsökkentési kedvezményt. Ha a finanszírozandó beruházás természeténél fogva szükségesnek tűnik a kamat csökkentése, az érintett tagállam vagy egy harmadik szerv az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkével összeegyeztethető mértékben kamattámogatást nyújthat.
18. cikk
(korábbi 20. cikk)
Finanszírozási műveletei során a Bank a következő elveket tartja szem előtt:
(1) Biztosítja pénzeszközeinek az Unió érdekében történő lehető legésszerűbb felhasználását. Csak akkor nyújthat kölcsönt vagy garanciát, ha:
a) a termelési szektorban működő vállalkozások által megvalósított beruházások esetében a kamatfizetést és a törlesztést az üzemi nyereségből, egyéb esetekben pedig vagy a beruházás megvalósításának helye szerinti állam kötelezettségvállalása útján vagy egyéb módon fedezik; és
b) a beruházás végrehajtása hozzájárul az általános gazdasági termelékenység növekedéséhez és előmozdítja a belső piac megvalósítását.
(2) A Bank nem szerezhet érdekeltséget vállalkozásban, és nem vállalhat felelősséget annak vezetésében, kivéve ha ezt a kölcsönadott pénzeszközök visszafizetésének biztosítása érdekében jogainak védelme megköveteli.
Ugyanakkor a Kormányzótanács által a 7. cikk (3) bekezdése b) pontjának megfelelően megállapított irányelvekkel összhangban, ha az Európai Unió működéséről szóló szerződés 309. cikkében említett műveletek végrehajtása megköveteli, az Igazgatótanács minősített többséggel eljárva megállapítja a kereskedelmi vállalkozásban történő tőkerészesedés megszerzésének feltételeit, amennyiben ez valamely beruházás vagy program finanszírozásához szükséges, általában valamely kölcsön vagy garancia kiegészítéseként.
(3) Követeléseit a tőkepiacon értékesítheti és e célból adósaitól kötvények vagy egyéb értékpapírok kibocsátását követelheti.
(4) Sem a Bank, sem a tagállamok nem írhatnak elő olyan feltételeket, amelyek szerint a Bank által kölcsönadott pénzeszközöket egy meghatározott tagállamban kell elkölteni.
(5) A Bank a kölcsön nyújtását nemzetközi pályázat kiírásához kötheti.
(6) A Bank sem egészben, sem részben nem finanszírozhat olyan beruházást, amely ellen az a tagállam, amelynek területén a projektet meg kell valósítani, tiltakozik.
(7) Hitelnyújtási tevékenységét kiegészítendő a Bank technikai segítségnyújtási szolgáltatásokat végezhet a Kormányzótanács által minősített többséggel meghatározott feltételekkel és ezen alapokmánynak megfelelően.
19. cikk
(korábbi 21. cikk)
(1) Bármely vállalkozás, köz- vagy magánintézmény közvetlenül a Bankhoz fordulhat finanszírozásért. A Bankhoz intézett kérelmeket a Bizottságon, vagy azon a tagállamon keresztül is be lehet nyújtani, amelynek területén a beruházást megvalósítják.
(2) A Bizottságon keresztül beadott kérelmeket véleményezésre be kell nyújtani ahhoz a tagállamhoz, amelynek a területén a beruházást megvalósítják. A tagállamon keresztül beadott kérelmeket a Bizottsághoz kell véleményezésre benyújtani. A valamely vállalkozás által közvetlenül beadott kérelmeket mind az érintett tagállammal, mind pedig a Bizottsággal véleményeztetni kell.
Az érintett tagállamnak és a Bizottságnak két hónapon belül kell véleményt adnia. Ha e határidőn belül nem nyilvánítanak véleményt, a Bank vélelmezheti, hogy a kérdéses beruházással szemben nem merült fel kifogás.
(3) Az Igazgatási Bizottság által elé terjesztett finanszírozási műveletekről az Igazgatótanács határoz.
(4) Az Igazgatási Bizottság megvizsgálja, hogy a hozzá benyújtott finanszírozási műveletek megfelelnek-e ezen alapokmány rendelkezéseinek, különösen a 16. és 18. cikknek. Ha az Igazgatási Bizottság a finanszírozás mellett foglal állást, a vonatkozó javaslatot az Igazgatótanács elé terjeszti; az Igazgatási Bizottság kedvező véleményét általa lényegesnek tartott feltételekhez kötheti. Ha az Igazgatási Bizottság a finanszírozás ellen foglal állást, a vonatkozó iratokat véleményével együtt az Igazgatótanács elé terjeszti.
(5) A Igazgatási Bizottság kedvezőtlen véleménye esetén az Igazgatótanács csak egyhangú határozattal engedélyezheti a kérdéses finanszírozást.
(6) A Bizottság kedvezőtlen véleménye esetén az Igazgatótanács csak egyhangú határozattal engedélyezheti a kérdéses finanszírozást; a Bizottság által kijelölt igazgató e szavazásnál tartózkodik.
(7) Ha az Igazgatási Bizottság és a Bizottság egyaránt kedvezőtlen véleményt ad, az Igazgatótanács finanszírozást nem engedélyezheti.
(8) Amennyiben egy jóváhagyott beruházásra vonatkozó finanszírozási műveletet a Bank jogainak és érdekeinek védelmében át kell alakítani, az Igazgatási Bizottság késedelem nélkül megteszi az általa szükségesnek ítélt sürgősségi intézkedéseket, amelyekről haladéktalanul jelentést tesz az Igazgatótanácsnak.
20. cikk
(korábbi 22. cikk)
(1) A Bank a feladatai ellátásához szükséges pénzeszközöket a tőkepiacokról kölcsönzi.
(2) A Bank a tagállamok tőkepiacairól az e tőkepiacokra vonatkozó jogi rendelkezéseknek megfelelően vehet fel kölcsönt.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 139. cikke (1) bekezdésének értelmében eltéréssel rendelkező tagállam hatáskörrel bíró hatóságai csak akkor élhetnek ez ellen kifogással, ha az adott állam tőkepiacán komoly zavaroktól lehet tartani.
21. cikk
(korábbi 23. cikk)
(1) A Bank azokat a rendelkezésére álló pénzeszközöket, amelyekre kötelezettségei teljesítéséhez nincs haladéktalanul szüksége, a következőképpen használhatja fel:
a) beruházhat pénzpiacokon;
b) a 18. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel értékpapírt vehet vagy eladhat;
c) a célkitűzéseivel összefüggő egyéb pénzügyi műveleteket végezhet.
(2) A 23. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül befektetéseinek kezelésekor a Bank nem végezhet olyan devizaarbitrázst, amely nem közvetlenül kölcsönügyletei lebonyolításához, illetve az általa felvett kölcsönökből vagy az általa nyújtott garanciákból eredő kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges.
(3) A Bank az e cikkben szabályozott területeken az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaival vagy nemzeti központi bankjával egyetértésben jár el.
22. cikk
(korábbi 24. cikk)
(1) A jegyzett tőke 10 %-áig terjedő mértékben fokozatosan tartalékalapot kell képezni. Ha a Bank kötelezettségeinek állása indokolttá teszi, az Igazgatótanács további tartalékok képzéséről határozhat. Amíg a tartalékalapot teljesen létre nem hozták, abba a következőket kell befizetni:
a) a tagállamok által az 5. cikk értelmében befizetendő összegekből a Bank által nyújtott kölcsönökkel kapcsolatos kamatbevételt;
b) az a) pontban említett kölcsönök visszafizetéséből származó pénzeszközökből a Bank által nyújtott kölcsönökkel kapcsolatos kamatbevételt
annyiban, amennyiben erre a kamatbevételre a Bank kötelezettségeinek teljesítéséhez és költségeinek fedezéséhez nincs szükség.
(2) A tartalékalap forrásait úgy kell befektetni, hogy bármikor rendelkezésre álljanak az alap céljának elérése érdekében.
23. cikk
(korábbi 25. cikk)
(1) A Bank eszközeit az Európai Unió működéséről szóló szerződés 309. cikkében meghatározott feladatnak megfelelő pénzügyi műveletek elvégzése érdekében - az ezen alapokmány 21. cikkének rendelkezéseit figyelembe véve - bármikor átválthatja egy olyan tagállam valutájára, amelynek pénzneme nem az euro. A Bank lehetőség szerint tartózkodik az ilyen átváltások alkalmazásától, ha rendelkezik a szükséges pénznemben lévő készpénzzel vagy likvid eszközökkel.
(2) A Bank egy olyan tagállam valutájában meglévő eszközeit, amelynek pénzneme nem az euro, csak az érintett tagállam beleegyezésével válthatja át egy harmadik ország valutájára.
(3) Tőkéjének befizetett részével, valamint a Közösségen kívüli piacokon kölcsönzött devizával a Bank szabadon rendelkezhet.
(4) A tagállamok vállalják, hogy a Bank adósainak rendelkezésére bocsátják a Bank által a területükön megvalósítandó beruházásokhoz nyújtott kölcsönök visszafizetéséhez, valamint az ilyen kölcsönök után járó kamatok vagy a Bank által nyújtott garanciavállalás díjának megfizetéséhez szükséges devizát.
24. cikk
(korábbi 26. cikk)
Ha egy tagállam az ebből az alapokmányból eredő tagsági kötelezettségeit - különösen a jegyzett tőkében való részesedésének befizetésére vagy a kölcsöneinek törlesztésére vonatkozó kötelezettségét - nem teljesíti, az ezen tagállam vagy állampolgárai részére történő kölcsön- vagy garancianyújtást a Kormányzótanács minősített többséggel hozott határozatával fel lehet függeszteni.
Ez a határozat sem az államot, sem állampolgárait nem mentesíti a Bankkal szembeni kötelezettségei alól.
25. cikk
(korábbi 27. cikk)
(1) Ha a Kormányzótanács elhatározza a Bank tevékenységének felfüggesztését, a Bank minden tevékenységét haladéktalanul be kell szüntetni, kivéve azokat, amelyek a vagyona megfelelő hasznosításának, védelmének és megőrzésének, valamint a tartozásai rendezésének biztosításához szükségesek.
(2) Felszámolás esetén a Kormányzótanács kinevezi a felszámolókat és utasításokat ad számukra a felszámolás végrehajtására vonatkozóan. A Kormányzótanács gondoskodik a személyzet tagjait megillető jogok védelméről.
26. cikk
(korábbi 28. cikk)
(1) A Bank valamennyi tagállamban az adott tagállam jogában a jogi személyeknek biztosított legteljesebb jogképességgel rendelkezik; így különösen ingó, illetve ingatlan vagyont szerezhet és idegeníthet el, továbbá bíróság előtt eljárhat.
(2) A Bank vagyona mentes a bármilyen formában történő hatósági igénybevételtől vagy kisajátítástól.
27. cikk
(korábbi 29. cikk)
Az egyrészről a Bank, másrészről annak hitelezői, adósai vagy bármely más személy közötti jogvitákban a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság jár el, kivéve azokat az eseteket, amelyekben az Európai Unió Bírósága rendelkezik hatáskörrel. A Bank bármely szerződésben választottbírósági eljárást köthet ki.
A Bank minden tagállamban megjelöli az illetékességet megalapozó címét. A Bank azonban szerződésben meghatározott illetékességet is kiköthet.
A Bank vagyonát és eszközeit csak bírósági határozattal lehet lefoglalni vagy végrehajtás alá vonni.
28. cikk
(korábbi 30. cikk)
(1) A Kormányzótanács egyhangúlag eljárva jogi személyiséggel és pénzügyi függetlenséggel rendelkező leányvállalatok vagy más jogi egységek létrehozásáról határozhat.
(2) A Kormányzótanács egyhangúlag fogadja el az (1) bekezdésben említett szervezetek alapokmányát. Az alapokmány meghatározza különösen a szervezetek célkitűzéseit, szervezeti felépítését, tőkéjét, tagságát, székhelyét, pénzügyi forrásait, beavatkozási eszközeit és ellenőrzési szabályait, valamint a Bank szerveivel fennálló viszonyukat.
(3) A Bank hatáskörébe tartozik, hogy részt vesz e szervezetek irányításában, és jegyzett tőkéjükhöz a Kormányzótanács által egyhangúlag meghatározott összeg erejéig hozzájárul.
(4) Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyvet az (1) bekezdésben említett szervezetekre - amennyiben azok az uniós jog hatálya alá tartoznak -, azok szerveinek tagjaira feladataik ellátása során, valamint azok személyzetére is ugyanazokkal a feltételekkel kell alkalmazni, mint amelyek a Bankra vonatkoznak.
Arra az osztalékra, tőkenyereségre vagy az ilyen szervezetektől származó egyéb jövedelemre azonban, amelyre a tagok - az Európai Unió és a Bank kivételével - jogosultak, továbbra is alkalmazni kell az irányadó jog adózásra vonatkozó rendelkezéseit.
(5) Az Európai Unió Bírósága - a továbbiakban megállapított kereteken belül - hatáskörrel rendelkezik az uniós jog hatálya alá tartozó szervezet szervei által elfogadott intézkedésekkel kapcsolatos jogvitákban. Az ilyen intézkedések ellen e szervezetek bármely tagja - e minőségében -, illetve bármely tagállam keresetet indíthat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 263. cikkében megállapított feltételek szerint.
(6)[589] A Kormányzótanács egyhangúlag eljárva az uniós jog hatálya alá tartozó szervezetek személyzetének a vonatkozó belső eljárási szabályok tiszteletben tartása mellett a Bankkal közös rendszerekhez hozzáférést adhat.
(6.) JEGYZŐKÖNYV[590]
AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEINEK, EGYES SZERVEINEK, HIVATALAINAK ÉS SZERVEZETI EGYSÉGEINEK SZÉKHELYÉRŐL
A TAGÁLLAMOK KORMÁNYAINAK KÉPVISELŐI,
TEKINTETTEL az Európai Unió működéséről szóló szerződés 341. cikkére, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 189. cikkére,
FELIDÉZVE ÉS MEGERŐSÍTVE az 1965. április 8-ai határozatot, és a jövőben létrejövő intézmények, szervek, hivatalok és szervezeti egységek székhelyére vonatkozó határozatok sérelme nélkül,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez, az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolnak:
Egyetlen cikk
a) Az Európai Parlament székhelye Strasbourg, ahol a tizenkét, havonta tartandó plenáris ülésszak zajlik, beleértve a költségvetési ülésszakot is. A további plenáris ülésszakokat Brüsszelben tartják. Az Európai Parlament bizottságai Brüsszelben üléseznek. Az Európai Parlament Főtitkársága és annak szervezeti egységei Luxembourgban maradnak.
b) A Tanács székhelye Brüsszel. Április, június és október hónapban a Tanács Luxembourgban tartja üléseit.
c) A Bizottság székhelye Brüsszel. Az 1965. április 8-ai határozat 7., 8. és 9. cikkében felsorolt szervezeti egységek Luxembourgban kerülnek létrehozásra.
d) Az Európai Unió Bíróságának székhelye Luxembourg.
e) A Számvevőszék székhelye Luxembourg.
f) A Gazdasági és Szociális Bizottság székhelye Brüsszel.
g) A Régiók Bizottságának székhelye Brüsszel.
h) Az Európai Beruházási Bank székhelye Luxembourg.
i) Az Európai Központi Bank székhelye Frankfurt.
j) Az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) székhelye Hága.
(7.) JEGYZŐKÖNYV[591]
AZ EURÓPAI UNIÓ KIVÁLTSÁGAIRÓL ÉS MENTESSÉGEIRŐL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
FIGYELEMBE VÉVE, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 343. cikkének és az Európai Atomenergia-közösséget (Euratom) létrehozó szerződés 191. cikkének megfelelően az Európai Uniót és az Euratomot a tagállamok területén megilletik a feladataik ellátásához szükséges kiváltságok és mentességek,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez, az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolnak:
I. FEJEZET
AZ EURÓPAI UNIÓ VAGYONA, INGATLANAI, KÖVETELÉSEI ÉS ÜGYLETEI
1. cikk
Az Unió helyiségei és épületei sérthetetlenek. Mentesek a házkutatás, igénybevétel, elkobzás és kisajátítás alól. Az Unió vagyona és követelései a Bíróság engedélye nélkül nem képezhetik kényszerítő közigazgatási vagy bírósági intézkedés tárgyát.
2. cikk
Az Unió irattárai sérthetetlenek.
3. cikk
Az Unió, az Unió követelései, bevételei és egyéb vagyona mentesek mindenfajta közvetlen adó alól.
A tagállamok kormányai lehetőség szerint kötelesek megtenni a megfelelő intézkedéseket az ingó és ingatlan vagyontárgyak árában foglalt közvetett, illetve forgalmi adók összegének elengedése vagy visszatérítése érdekében mindazon esetekben, amikor az Unió hivatalos használatra jelentős összegű beszerzéseket hajt végre, amelyek ára ilyen jellegű adót tartalmaz. E rendelkezések alkalmazása azonban nem járhat az Unión belüli versenyt torzító hatással.
Nem adható mentesség azon adók és egyéb közterhek alól, amelyek csupán közüzemi szolgáltatások díjának felelnek meg.
4. cikk
Az Unió a hivatali használatukra szánt árucikkek tekintetében mentességet élvez minden behozatali és kiviteli vám, valamint tilalom és korlátozás alól; az ilyen módon importált árucikkek sem ellenérték fejében, sem ingyenesen nem ruházhatók át annak az országnak a területén, ahová azokat importálták, kivéve ha ez az illető ország kormánya által jóváhagyott feltételek mellett történik.
Az Unió saját kiadványai tekintetében szintén mentességet élvez minden kiviteli és behozatali vám, valamint tilalom és korlátozás alól.
II. FEJEZET
KAPCSOLATTARTÁS ÉS LAISSEZ-PASSER
5. cikk
(korábbi 6. cikk)
Az Unió intézményei hivatalos kapcsolattartásuk és összes dokumentumuk továbbítása tekintetében valamennyi tagállam területén azt az elbánást élvezik, amelyben az illető állam a diplomáciai képviseleteket részesíti.
Az Unió intézményeinek hivatalos levelezése és egyéb hivatalos közlései nem cenzúrázhatók.
6. cikk
(korábbi 7. cikk)
Az uniós intézmények elnökei az uniós intézmények tagjai és alkalmazottai részére a Tanács által egyszerű többséggel előírt formájú útiokmányt (laissez-passer) állíthatnak ki, amelyet a tagállamok hatóságai érvényes útiokmányként fogadnak el. Ezt az útiokmányt az Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatában és az egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételekben megállapított előírásoknak megfelelően a tisztviselők és egyéb alkalmazottak részére állítják ki.
A Bizottság megállapodásokat köthet annak érdekében, hogy ezeket az útiokmányokat harmadik államok területén is érvényes útiokmányként ismerjék el.
III. FEJEZET
AZ EURÓPAI PARLAMENT TAGJAI
7. cikk
(korábbi 8. cikk)
Az Európai Parlament üléseinek helyszínére utazó, illetve onnan visszautazó Európai parlamenti tagok szabad mozgására vonatkozóan semmilyen igazgatási vagy egyéb korlátozás nem alkalmazható.
Az Európai Parlament tagjai a vám- és devizaellenőrzést illetően:
a) saját kormányuk részéről ugyanazokban a könnyítésekben részesülnek, mint az ideiglenes hivatalos kiküldetésben külföldre utazó magas rangú tisztviselők,
b) a többi tagállam kormánya részéről ugyanazokban a könnyítésekben részesülnek, mint a külföldi kormányok ideiglenes hivatalos kiküldetésben lévő képviselői.
8. cikk
(korábbi 9. cikk)
A feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament tagjai ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe és nem vonhatók bírósági eljárás alá.
9. cikk
(korábbi 10. cikk)
Az Európai Parlament ülésszakainak ideje alatt, az Európai Parlament tagjai:
a) saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik,
b) a többi tagállam területén mentességet élveznek mindenfajta őrizetbe vételre és bírósági eljárásra vonatkozó intézkedés alól.
A mentesség akkor is megilleti a tagokat, amikor az Európai Parlament üléseinek helyére utaznak, illetve onnan visszatérnek.
Nem lehet hivatkozni a mentességre olyan esetben, amikor valamely tagot bűncselekmény elkövetésében tetten érnek, továbbá a mentesség nem akadályozhatja meg az Európai Parlamentet azon jogának gyakorlásában, hogy valamely tagjának mentességét felfüggessze.
IV. FEJEZET
AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEINEK MUNKÁJÁBAN RÉSZT VEVŐ TAGÁLLAMI KÉPVISELŐK
10. cikk
(korábbi 11. cikk)
Az uniós intézmények munkájában részt vevő tagállami képviselők, valamint az ő tanácsadóik és szakértőik feladataik ellátása, valamint az ülések helyére történő utazás és az onnan történő visszatérés során a szokásos kiváltságokat, mentességeket és könnyítéseket élvezik.
Ezt a cikket az Unió tanácsadó szerveinek tagjaira is alkalmazni kell.
V. FEJEZET
AZ EURÓPAI UNIÓ TISZTVISELŐI ÉS EGYÉB ALKALMAZOTTAI
11. cikk
(korábbi 12. cikk)
Az egyes tagállamok területén az Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai állampolgárságuktól függetlenül:
a) a szerződéseknek az egyfelől a tisztviselők és egyéb alkalmazottak az Unióval szemben fennálló felelősségével kapcsolatos szabályokra vonatkozó rendelkezéseire, másfelől az Európai Unió Bíróságának az Unió, valamint az uniós tisztviselők és egyéb alkalmazottak közötti jogvitákkal kapcsolatos hatáskörére vonatkozó rendelkezéseire is figyelemmel, hivatalos minőségükben végrehajtott cselekedeteik tekintetében, szóbeli vagy írásbeli megnyilatkozásaikat is beleértve, mentességet élveznek a bírósági eljárások alól. Ez a mentesség hivataluk megszűnését követően is megilleti őket,
b) házastársaikat és eltartott családtagjaikat is beleértve nem tartoznak a bevándorlási korlátozások, illetve a külföldiek nyilvántartására vonatkozó szabályok hatálya alá,
c) a valuta- és devizaszabályozást illetően ugyanazokat a könnyítéseket élvezik, mint amelyek a nemzetközi szervezetek tisztviselőit általában megilletik,
d) az első alkalommal, amikor az adott országban elfoglalják hivatalukat, vámmentesen hozhatják be saját berendezési tárgyaikat és személyes használati tárgyaikat, továbbá hivataluk megszűnésekor az adott országból vámmentesen vihetik ki berendezési tárgyaikat és személyes használati tárgyaikat, mindkét esetben azon ország kormánya által szükségesnek ítélt feltételeknek megfelelően, amelyben ezt a jogot gyakorolják,
e) vámmentesen hozhatnak be egy saját személyes használatukra szolgáló gépkocsit, amelyet a legutolsó tartózkodási helyük vagy az állampolgárságuk szerinti országban, az ezen ország belső piacán érvényes feltételek mellett szereztek meg, illetve azt vámmentesen újra kivihetik, mindkét esetben az érintett állam kormánya által szükségesnek ítélt feltételeknek megfelelően.
12. cikk
(korábbi 13. cikk)
Az Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai az Unió által számukra fizetett illetmények, bérek és járandóságok után kötelesek adót fizetni az Unió javára az Európai Parlament és a Tanács által rendes jogalkotási eljárás keretében, az érintett intézményekkel folytatott konzultációt követően elfogadott rendeletekben meghatározott feltételeknek és eljárásnak megfelelően.
Az Unió által számukra kifizetett illetmények, bérek és járandóságok tekintetében nemzeti adókötelezettség alól mentességet élveznek.
13. cikk
(korábbi 14. cikk)
A jövedelemadó, a vagyonadó és az örökösödési adó alkalmazásakor, valamint az Unió tagállamai között a kettős adóztatás elkerülésére vonatkozóan kötött egyezmények alkalmazásakor az Unió azon tisztviselőit és egyéb alkalmazottait, akik - kizárólag az Unió szolgálatában végzett feladataik ellátása miatt - az Unió szolgálatába történő belépéskor az adózás szempontjából lakóhelyük szerinti országon kívüli tagállam területére helyezik át tartózkodási helyüket, mind a tényleges tartózkodási helyük szerinti országban, mind az adózás szempontjából lakóhelyük szerinti országban úgy kezelik, mintha ez utóbbi országban tartanák fent lakóhelyüket, amennyiben ez az ország tagja az Uniónak. Ezt a rendelkezést alkalmazni kell a házastársakra is, amennyiben ez utóbbiak nem végeznek külön kereső tevékenységet, illetve az e cikkben említett személyek által eltartott és az ő gondozásuk alatt álló gyermekekre is.
Az előző bekezdésben említett személyeknek a tartózkodásuk szerinti országban található ingó vagyona ebben az országban mentességet élvez az örökösödési adó alól; az adó megállapítása céljából az ilyen tulajdont úgy kell tekinteni, mintha az adózás szempontjából lakóhely szerinti országban volna található, figyelemmel harmadik országok jogaira, valamint a kettős adóztatásra vonatkozó nemzetközi egyezmények rendelkezéseinek lehetséges alkalmazására is.
E cikk rendelkezéseinek alkalmazásakor a kizárólag egyéb nemzetközi szervezetek szolgálatában végzett feladatok ellátása érdekében megszerzett lakóhelyek nem vehetők figyelembe.
14. cikk
(korábbi 15. cikk)
Az Európai Parlament és a Tanács az érintett intézményekkel folytatott konzultációt követően rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben meghatározza az Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai szociális biztonsági juttatásainak rendszerét.
15. cikk
(korábbi 16. cikk)
Az Európai Parlament és a Tanács az érintett intézményekkel folytatott konzultációt követően rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben meghatározza az uniós tisztviselők és egyéb alkalmazottak azon kategóriáit, akikre a 11. cikket, a 12. cikk második bekezdését és a 13. cikket részben vagy egészben alkalmazni kell.
Az e kategóriákba tartozó tisztviselők és egyéb alkalmazottak nevét, besorolását és címét időről időre továbbítani kell a tagállamok kormányainak.
VI. FEJEZET
A HARMADIK ORSZÁGOK EURÓPAI UNIÓHOZ AKKREDITÁLT KÉPVISELETEINEK KIVÁLTSÁGAI ÉS MENTESSÉGEI
16. cikk
(korábbi 17. cikk)
Az a tagállam, amelynek területén az Unió székhelye található, a harmadik országoknak az Unióhoz akkreditált képviseletei számára a szokásos diplomáciai mentességeket és kiváltságokat biztosítja.
VII. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
17. cikk
(korábbi 18. cikk)
Az Unió tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak kizárólag az Unió érdekében lehet különféle kiváltságokat, mentességeket és könnyítéseket adni.
Valamennyi uniós intézmény köteles visszavonni az egyes tisztviselői vagy egyéb alkalmazottai részére biztosított mentességet olyan esetben, amikor az illető intézmény megítélése szerint a mentesség visszavonása nem ellentétes az Unió érdekével.
18. cikk
(korábbi 19. cikk)
Az uniós intézmények e jegyzőkönyv alkalmazása érdekében kötelesek együttműködni az érintett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaival.
19. cikk[592]
(korábbi 20. cikk)
A 11-14. és a 17. cikket az Európai Tanács elnökére is alkalmazni kell. Az említett cikkeket a Bizottság tagjaira is alkalmazni kell.
20. cikk
(korábbi 21. cikk)
A 11-14. és a 17. cikket alkalmazni kell az Európai Unió Bíróságának bíráira, főtanácsnokaira, hivatalvezetőjére, valamint segédelőadóira; ez a rendelkezés az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 3. cikkének a bírák bírósági eljárások alóli mentességére vonatkozó rendelkezéseit nem érinti.
21. cikk
(korábbi 22. cikk)
Ezt a jegyzőkönyvet továbbá - a Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyvben foglaltak sérelme nélkül - alkalmazni kell az Európai Beruházási Bankra, a Bank szerveinek tagjaira, alkalmazottaira, valamint a tagállamoknak a Bank tevékenységében részt vevő képviselőire.
Az Európai Beruházási Bank tőkeemelés esetén mentességet élvez továbbá a Bank székhelye szerinti államban az adózás valamennyi formája és minden egyéb közteher, valamint az ezekkel kapcsolatos alakiságok alól. Hasonlóképpen, a Bank megszüntetése vagy felszámolása sem keletkeztet semmiféle közteher-fizetési kötelezettséget. Végezetül, a Bank és szervei által a Bank alapokmányának megfelelően végzett tevékenységek nem esnek forgalmiadó-fizetési kötelezettség hatálya alá.
22. cikk
(korábbi 23. cikk)
Ezt a jegyzőkönyvet a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv rendelkezéseinek sérelme nélkül az Európai Központi Bankra, szerveinek tagjaira és személyzetére is alkalmazni kell.
Az Európai Központi Bank tőkeemelés esetén mentességet élvez továbbá az adózás valamennyi formája és minden egyéb közteher, valamint az ezekkel kapcsolatos alakiságok alól a Bank székhelye szerinti államban. A Banknak és szerveinek a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányának megfelelően végzett tevékenységei nem esnek forgalmiadó-fizetési kötelezettség hatálya alá.
(8.) JEGYZŐKÖNYV[593]
AZ EURÓPAI UNIÓRÓL SZÓLÓ SZERZŐDÉS 6. CIKKÉNEK (2) BEKEZDÉSÉVEL ÖSSZEFÜGGÉSBEN AZ UNIÓNAK AZ EMBERI JOGOK ÉS ALAPVETŐ SZABADSÁGOK VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ EURÓPAI EGYEZMÉNYHEZ TÖRTÉNŐ CSATLAKOZÁSÁRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
1. cikk
Az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (a továbbiakban: európai egyezmény) történő, az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (2) bekezdésében előírt csatlakozásával kapcsolatos megállapodásnak rendelkeznie kell az Unió és az uniós jog sajátos jellemzőinek megőrzéséről, különös tekintettel:
a) az Uniónak az európai egyezmény ellenőrző szerveiben való esetleges részvételére vonatkozó különleges szabályokra;
b) az annak biztosításához szükséges mechanizmusokra, hogy a nem tagállamok által benyújtott kereseteket és az egyéni kereseteket megfelelően a tagállamok, illetve - adott esetben - az Unió ellen helyesen nyújtsák be.
2. cikk
Az 1. cikkben említett megállapodásnak biztosítania kell, hogy a csatlakozás nem érinti sem az Unió, sem az Unió intézményeinek hatásköreit. Biztosítania kell továbbá, hogy az abban foglaltak semmilyen módon nem befolyásolják a tagállamoknak az európai egyezménnyel, és különösen annak jegyzőkönyveivel, továbbá a tagállamok által az európai egyezmény 15. cikkével összhangban tett, az európai egyezménytől eltérő intézkedésekkel és a tagállamok által az európai egyezmény 57. cikkével összhangban tett fenntartásokkal kapcsolatos helyzetét.
3. cikk
Az 1. cikkben említett rendelkezések egyike sem érinti az Európai Unió működéséről szóló szerződés 344. cikkét.
(9.) JEGYZŐKÖNYV[594]
AZ EURÓPAI UNIÓRÓL SZÓLÓ SZERZŐDÉS 16. CIKKE (4) BEKEZDÉSÉNEK ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ MŰKÖDÉSÉRŐL SZÓLÓ SZERZŐDÉS 238. CIKKE (2) BEKEZDÉSÉNEK EGYRÉSZRŐL 2014. NOVEMBER 1. ÉS 2017. MÁRCIUS 31. KÖZÖTTI, MÁSRÉSZRŐL 2017. ÁPRILIS 1-JÉTŐL KEZDŐDŐ VÉGREHAJTÁSÁRÓL SZÓLÓ TANÁCSI HATÁROZATRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
FIGYELEMBE VÉVE, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikke (4) bekezdésének és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (2) bekezdésének egyrészről 2014. november 1. és 2017. március 31. közötti, másrészről 2017. április 1-jétől kezdődő végrehajtásáról szóló tanácsi határozatról (a továbbiakban: a határozat) való megállapodás a Lisszaboni Szerződés jóváhagyásakor alapvető fontosságú volt,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
Egyetlen cikk
Azt megelőzően, hogy a Tanács bármely olyan tervezetet megvizsgál, amelynek célja akár a határozatnak vagy a határozat valamely rendelkezésének módosítása vagy hatályon kívül helyezése, akár az Unió egy másik jogi aktusának módosítása révén hatályának vagy tartalmának közvetett módosítása, az Európai Tanács az Európai Unióról szóló szerződés 15. cikkének (4) bekezdésével összhangban konszenzussal eljárva előzetes tanácskozást tart az említett tervezetről.
(10.) JEGYZŐKÖNYV[595]
AZ EURÓPAI UNIÓRÓL SZÓLÓ SZERZŐDÉS 42. CIKKÉVEL LÉTREHOZOTT ÁLLANDÓ STRUKTURÁLT EGYÜTTMŰKÖDÉSRŐL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
TEKINTETTEL az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkének (6) bekezdésére és 46. cikkére,
EMLÉKEZTETVE arra, hogy az Unió közös kül- és biztonságpolitikát folytat, amely a tagállamok fellépései között egyre növekvő fokú összhang megvalósításán alapul,
EMLÉKEZTETVE arra, hogy a közös biztonság- és védelempolitika a közös kül- és biztonságpolitika szerves része; hogy e politika polgári és katonai eszközök igénybevételével biztosítja az Unió műveleti képességét; hogy az Unió ezeket az eszközöket az Egyesült Nemzetek Alapokmányának alapelveivel összhangban igénybe veheti az Európai Unióról szóló szerződés 43. cikkében említett, az Unión kívüli békefenntartó, konfliktusmegelőző és a nemzetközi biztonságot erősítő missziókban; hogy a fenti feladatokat a tagállamok által rendelkezésre bocsátott képességek alkalmazásával, az egységes erő elvével összhangban kell végrehajtani,
EMLÉKEZTETVE arra, hogy az Unió közös biztonság- és védelempolitikája nem érinti az egyes tagállamok biztonság- és védelempolitikájának egyedi jellegét,
EMLÉKEZTETVE arra, hogy az Unió közös biztonság- és védelempolitikája tiszteletben tartja azoknak a tagállamoknak az Észak-atlanti Szerződés alapján vállalt kötelezettségeit, amelyek közös védelmüket az Észak-atlanti Szerződés Szervezetében látják megvalósítottnak, és összeegyeztethető az annak keretében meghatározott közös biztonság- és védelempolitikával,
ABBAN A MEGGYŐZŐDÉSBEN, hogy az Unió megerősített szerepe a biztonsági és védelmi kérdésekkel kapcsolatban - az úgynevezett "Berlin plusz" rendszernek megfelelően - hozzájárul a megújult Atlanti Szövetség életképességéhez,
AZZAL AZ ELHATÁROZÁSSAL, hogy biztosítsák, hogy az Unió a nemzetközi közösségben teljeskörűen eleget tudjon tenni kötelezettségeinek,
FELISMERVE, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete kérheti az Unió segítségét az Egyesült Nemzetek Alapokmánya VI. és VII. fejezete alapján megkezdett missziók sürgős végrehajtásához,
FELISMERVE, hogy a biztonság- és védelempolitika erősítése a tagállamok részéről erőfeszítéseket kíván a képességek területén,
ANNAK TUDATÁBAN, hogy az európai biztonság- és védelempolitika fejlődésének új szakaszába lépés az érintett tagállamok elszánt erőfeszítésével jár,
EMLÉKEZTETVE annak fontosságára, hogy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője az állandó strukturált együttműködéssel kapcsolatos minden intézkedésben teljeskörűen részt vegyen,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
1. cikk
Az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkének (6) bekezdésében említett állandó strukturált együttműködés bármely tagállam számára nyitva áll, amely - a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének időpontjától - vállalja, hogy:
a) védelmi képességeit intenzívebben fejleszti a többnemzetiségű erők, a fő európai fejlesztési programok, valamint a védelmiképesség-fejlesztési, kutatási, beszerzési és fegyverzeti kérdésekkel foglalkozó ügynökség (Európai Védelmi Ügynökség) tevékenységéhez való nemzeti hozzájárulásainak, illetve - adott esetben - az azokban való részvételének fejlesztésével, és
b) rendelkezik az ahhoz szükséges képességekkel, hogy legkésőbb 2010-ig - akár nemzeti szinten, akár egy többnemzetiségű erőkből álló csoport részeként - olyan célzott harci egységeket bocsásson a tervezett missziók rendelkezésére, amelyek taktikai szinten gyorsreagálású taktikai csoportként épülnek fel a támogató elemekkel, köztük a közlekedés- és a logisztikabiztosító elemekkel együtt, és amelyek - különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetének felkérésére - alkalmasak az Európai Unióról szóló szerződés 43. cikkében említett feladatok 5-30 napon belüli végrehajtására, továbbá amelyek egy kezdeti 30 napos időszakon át fenntarthatók, és legalább 120 napra meghosszabbíthatók.
2. cikk
Az 1. cikkben említett célkitűzések elérése érdekében az állandó strukturált együttműködésben részt vevő tagállamok kötelezettséget vállalnak arra, hogy:
a) a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésétől kezdődően együttműködnek egymással a védelmi felszerelések tárgyában történő beruházások kiadási szintjére vonatkozó jóváhagyott célkitűzések megvalósítása érdekében, valamint rendszeresen felülvizsgálják e célkitűzéseket a biztonsági környezet és az Unió nemzetközi kötelezettségei fényében;
b) védelmi berendezéseiket a lehető legnagyobb mértékben közelítik egymáshoz, különösen katonai szükségleteik meghatározásának összehangolásával, védelmi eszközeik és képességeik összevonásával és - szükség esetén - szakosításával, valamint a képzés és a logisztika területén történő együttműködés ösztönzésével;
c) konkrét intézkedéseket hoznak katonai erejük rendelkezésre állásának, interoperabilitásának, rugalmasságának és bevethetőségének fokozása érdekében, különösen közös célkitűzéseik meghatározásával a katonai kötelezettségvállalások területén, beleértve - adott esetben - a nemzeti döntéshozatali eljárások felülvizsgálatát;
d) együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket - a többnemzetiségű megközelítéseket is beleértve és az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének keretében vállalt kötelezettségek sérelme nélkül - a "Képességfejlesztési Mechanizmus" keretében észlelt hiányosságok megszüntetésére;
e) adott esetben részt vesznek az Európai Védelmi Ügynökség keretében nagyszabású közös vagy európai felszerelési programok kidolgozásában.
3. cikk
Az Európai Védelmi Ügynökség hozzájárul a képességekre vonatkozóan a részt vevő tagállamok hozzájárulásainak, így különösen a 2. cikk alapján megállapítandó feltételek szerint biztosított hozzájárulások rendszeres értékeléséhez, és erről évente legalább egy alkalommal jelentést készít. Az értékelés az Európai Unióról szóló szerződés 46. cikkével összhangban elfogadott tanácsi ajánlások és határozatok alapjául szolgálhat.
(11.) JEGYZŐKÖNYV[596]
AZ EURÓPAI UNIÓRÓL SZÓLÓ SZERZŐDÉS 42. CIKKÉRŐL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
SZEM ELŐTT TARTVA annak szükségességét, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseit teljes körűen végrehajtsák,
SZEM ELŐTT TARTVA, hogy az Unió 42. cikk szerinti politikája nem érinti azoknak a tagállamoknak az Észak-atlanti Szerződés alapján vállalt kötelezettségeit, amelyek közös védelmüket a NATO-ban látják megvalósítottnak, és hogy e politika összeegyeztethető az annak keretében meghatározott közös biztonság- és védelmi politikával,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésben, amelyet az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
Az Európai Unió a Nyugat-európai Unióval közösen intézkedéseket hoz a közöttük megvalósuló fokozott együttműködésre vonatkozóan.
(12.) JEGYZŐKÖNYV[597]
A TÚLZOTT HIÁNY ESETÉN KÖVETENDŐ ELJÁRÁSRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy megállapítsák az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126. cikkében említett túlzott hiány esetén követendő eljárás részletes szabályait,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
1. cikk
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126. cikkének (2) bekezdésében említett referenciaértékek a következők:
- 3 % a tervezett vagy tényleges költségvetési hiánynak a bruttó hazai termékhez viszonyított arányára vonatkozóan;
- 60 % az államadósságnak a piaci árakon számított bruttó hazai termékhez viszonyított arányára vonatkozóan.
2. cikk
Az említett szerződés 126. cikkében és e jegyzőkönyvben:
- "költségvetési": államháztartási, azaz központi kormányzati, regionális vagy helyi önkormányzati, valamint a társadalombiztosítási alapoknál felmerülő - kivéve a kereskedelmi ügyleteket -, az Integrált Nemzeti Számlák Európai Rendszerében szereplő meghatározás szerint;
- "hiány": az Integrált Nemzeti Számlák Európai Rendszerében meghatározott nettó hitelfelvétel;
- "beruházás": az Integrált Nemzeti Számlák Európai Rendszerében meghatározott bruttó állóeszköz-felhalmozás;[598]
- "adósság": az év végén névértéken fennálló és az első francia bekezdésben meghatározott kormányzati ágazatok között és az azokon belül összevont teljes bruttó adósság.
3. cikk
A túlzott hiány esetén követendő eljárás hatékonyságának biztosítása érdekében a tagállamok kormányai ezen eljárás szerint felelősek a 2. cikk első francia bekezdésében meghatározott államháztartási hiányért. A tagállamok biztosítják, hogy a költségvetés területén alkalmazott nemzeti eljárások lehetővé tegyék számukra a Szerződésekből ezen a területen fakadó kötelezettségeik teljesítését. A tagállamok tervezett és tényleges hiányukról, valamint adósságuk szintjéről haladéktalanul és rendszeresen tájékoztatják a Bizottságot.
4. cikk
Az e jegyzőkönyv alkalmazásához felhasználandó statisztikai adatokat a Bizottság biztosítja.
(13.) JEGYZŐKÖNYV[599]
A KONVERGENCIAKRITÉRIUMOKRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy közelebbről meghatározzák az Európai Unió működéséről szóló szerződés 140. cikkének (1) bekezdésében említett konvergenciakritériumokat, amelyeknek az eltéréssel rendelkező tagállamok eltérésének megszüntetéséről szóló határozatok meghozatalakor az Unió számára iránymutatásul kell szolgálniuk,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
1. cikk
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 140. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdésében említett árstabilitási kritérium azt jelenti, hogy egy tagállam fenntartható árstabilitással és a vizsgálatot megelőző egy éves időszakon keresztül az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállam átlagos inflációs rátáját legfeljebb 1,5 százalékponttal meghaladó inflációs rátával rendelkezett. Az inflációt a fogyasztói árindex segítségével összehasonlítható alapon, a tagállami fogalommeghatározások közötti eltérések figyelembevételével kell meghatározni.
2. cikk
Az említett szerződés 140. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdésében említett állami költségvetési helyzetre vonatkozó kritérium azt jelenti, hogy a vizsgálat időpontjában a tagállam nem áll a Tanács által a túlzott hiány fennállásáról az említett szerződés 126. cikke (6) bekezdésének értelmében hozott határozat hatálya alatt.
3. cikk
Az említett szerződés 140. cikke (1) bekezdésének harmadik francia bekezdésében említett, az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusában történő részvételre vonatkozó kritérium azt jelenti, hogy egy tagállam a vizsgálatot megelőző legalább két éven keresztül komoly feszültségek nélkül az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusa által előírt normál ingadozási sávokon belül maradt. Így különösen azt, hogy ugyanezen időszak alatt a tagállam saját kezdeményezésére nem értékelte le valutájának bilaterális középárfolyamát az euróval szemben.
4. cikk
Az említett szerződés 140. cikke (1) bekezdésének negyedik francia bekezdésében említett kamatokra vonatkozó konvergenciakritérium azt jelenti, hogy egy tagállam a vizsgálatot megelőző egy éves időszakon keresztül az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállam átlagos nominális hosszú távú kamatát legfeljebb 2 százalékponttal meghaladó kamattal rendelkezett. A kamatokat a hosszú lejáratú államkötvények vagy azokkal összehasonlítható értékpapírok alapján, a tagállami fogalommeghatározások közötti eltérések figyelembevételével kell meghatározni.
5. cikk
Az e jegyzőkönyv alkalmazásához felhasználandó statisztikai adatokat a Bizottság biztosítja.
6. cikk
A Tanács a Bizottság javaslata alapján, valamint az Európai Parlamenttel, az EKB-val, és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal folytatott konzultációt követően egyhangúlag megfelelő rendelkezéseket fogad el az említett szerződés 140. cikkében említett konvergenciakritériumok részletes szabályainak megállapítására, amelyek ezután e jegyzőkönyv helyébe lépnek.
(14.) JEGYZŐKÖNYV[600]
AZ EUROCSOPORTRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy javítsák a fokozottabb gazdasági növekedés feltételeit az Európai Unióban, és e célból elősegítsék az euroövezetben a gazdaságpolitikák egyre szorosabb összehangolását,
ANNAK TUDATÁBAN, hogy külön rendelkezéseket szükséges megállapítani az azon tagállamok közötti megerősített párbeszéd érdekében, amelyek pénzneme az euro, mindaddig, amíg az euro az Unió valamennyi tagállamának pénznemévé nem válik,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
1. cikk
Azon tagállamok miniszterei, amelyek pénzneme az euro, egymás között informálisan üléseznek. Ezekre az ülésekre szükség esetén, azzal a céllal kerül sor, hogy megvitassák az általuk a közös valutával összefüggésben közösen viselt különleges felelősséggel kapcsolatos kérdéseket. A Bizottság részt vesz az üléseken. Az Európai Központi Bankot meg kell hívni ezekre az ülésekre, amelyeket a Bizottság képviselői, és azon tagállamok pénzügyekért felelős minisztereinek képviselői készítenek elő, amelyek pénzneme az euro.
2. cikk
Azon tagállamok miniszterei, amelyek pénzneme az euro, e tagállamok többségével két és fél évre elnököt választanak.
(15.) JEGYZŐKÖNYV[601]
EGYES NAGY BRITANNIA ÉS ÉSZAK ÍRORSZÁG EGYESÜLT KIRÁLYSÁGÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEKRŐL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
ELISMERVE, hogy kormányának és parlamentjének erre vonatkozó külön határozata nélkül az Egyesült Királyság nem kötelezhető és nem vállal kötelezettséget arra, hogy bevezesse az eurót,
TEKINTETTEL arra, hogy 1996. október 16-án és 1997. október 30-án az Egyesült Királyság kormánya bejelentette a Tanácsnak, hogy nem kíván részt venni a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában,
TUDOMÁSUL VÉVE az Egyesült Királyság Kormányának azon gyakorlatát, hogy hiteligényét a magánszektornak történő adósságeladással finanszírozza,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
1. Az Egyesült Királyság csak akkor kötelezhető az euro bevezetésére, ha erre irányuló szándékát bejelenti a Tanácsnak.
2. Tekintettel az Egyesült Királyság kormányának az 1996. október 16-i és az 1997. október 30-i, a Tanácshoz címzett bejelentésére, a 3-8. és a 10. pontot az Egyesült Királyságra alkalmazni kell.
3. Az Egyesült Királyság fenntartja a monetáris politika területén a nemzeti joga szerint fennálló hatásköreit.
4. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 282. cikkének (2) bekezdése - az első és az utolsó mondat kivételével -, 282. cikkének (5) bekezdése, 119. cikkének második bekezdése, 126. cikkének (1), (9) és (11) bekezdése, 127. cikkének (1)-(5) bekezdése, 128. cikke, 130. cikke, 131. cikke, 132. cikke, 133. cikke, 138. cikke, 140. cikkének (3) bekezdése, 219. cikke, valamint 283. cikke az Egyesült Királyságra nem alkalmazható. Szintén nem alkalmazható az Egyesült Királyságra az e szerződés 121. cikkének (2) bekezdése az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások azon részeinek elfogadása tekintetében, amelyek általános jelleggel az euroövezetre vonatkoznak. Az e rendelkezésekben az Unióra vagy a tagállamokra történő hivatkozások nem vonatkoznak az Egyesült Királyságra, a nemzeti központi bankokra történő hivatkozások pedig nem vonatkoznak a Bank of England-re.
5. Az Egyesült Királyság törekszik a túlzott költségvetési hiány elkerülésére.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 143. és 144. cikkét továbbra is alkalmazni kell az Egyesült Királyságra. A 134. cikk (4) bekezdését és a 142. cikket az Egyesült Királyságra úgy kell alkalmazni, mintha eltéréssel rendelkezne.
6. Az Egyesült Királyság szavazati jogát a Tanácsnak a 4. pontban felsorolt cikkekben említett jogi aktusai tekintetében és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 139. cikke (4) bekezdésének első albekezdésében említett esetekben fel kell függeszteni. Ezekre az esetekre az említett szerződés 139. cikke (4) bekezdésének második albekezdését kell alkalmazni.
Az Egyesült Királyság nem jogosult arra sem, hogy részt vegyen az EKB elnökének, alelnökének és Igazgatósága többi tagjának az említett szerződés 283. cikke (2) bekezdésének második albekezdése szerinti kinevezésében.
7. A Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv ("alapokmány") 3., 4., 6., 7., 9.2., 10.1., 10.3., 11.2., 12.1., 14., 16., 18-20., 22., 23., 26., 27., 30-34. és 49. cikkét az Egyesült Királyságra nem kell alkalmazni.
Az e cikkekben az Unióra vagy a tagállamokra történő hivatkozások nem vonatkoznak az Egyesült Királyságra, a nemzeti központi bankokra vagy a részvényesekre történő hivatkozások pedig nem vonatkoznak a Bank of England-re.
Az alapokmány 10.3. és 30.2. cikkében az "EKB jegyzett tőkéjére" történő hivatkozások nem vonatkoznak az Bank of England által jegyzett tőkére.
8. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 141. cikkének (1) bekezdését és az alapokmány 43-47. cikkét - akár van eltéréssel rendelkező tagállam, akár nincs - a következő módosításokkal kell alkalmazni:
a) a 43. cikkben az EKB és az EMI feladataira történő hivatkozások azokra a feladatokra vonatkoznak, amelyeket az Egyesült Királyságnak az euro bevezetését elutasító esetleges határozata következtében euro bevezetését követően továbbra is teljesíteni kell;
b) a 46. cikkben említett feladatokon túlmenően az EKB tanácsot ad és hozzájárul a Tanács valamennyi olyan határozatának előkészítéséhez is, amelyet a 9. pont a) és c) alpontjának megfelelően az Egyesült Királyságra vonatkozóan hoz meg;
c) a Bank of England az EKB jegyzett tőkéjében való részesedését a működési költségekhez történő hozzájárulásként ugyanazon az alapon fizeti be, mint az eltéréssel rendelkező tagállamok nemzeti központi bankjai.
9. Az Egyesült Királyság bármikor bejelentheti az euro bevezetésére vonatkozó szándékát. Ebben az esetben:
a) az Egyesült Királyság csak akkor jogosult az euro bevezetésére, ha a szükséges feltételeknek eleget tesz. A Tanács - az Egyesült Királyság kérelmére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 140. cikkének (1) és (2) bekezdésében megállapított feltételekkel és eljárásnak megfelelően -határoz arról, hogy az Egyesült Királyság eleget tesz-e a szükséges feltételeknek.
b) a Bank of England ugyanazon az alapon fizeti be a jegyzett tőkében való részesedését, ruház át devizatartalékot megtestesítő eszközöket az EKB-ra és járul hozzá annak tartalékaihoz, mint egy olyan tagállam nemzeti központi bankja, amelynek eltérését megszüntették.
c) a Tanács az említett szerződés 140. cikkének (3) bekezdésében megállapított feltételekkel és eljárásnak megfelelően meghozza azokat az egyéb határozatokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az Egyesült Királyság bevezesse az eurót.
Ha az Egyesült Királyság e jegyzőkönyv rendelkezéseinek értelmében bevezeti az eurót, a 3-8. pont hatályát veszti.
10. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 123. cikkét, valamint az alapokmány 21.1. cikkét nem érintve, mindaddig, amíg az Egyesült Királyság be nem vezeti az eurót, az Egyesült Királyság Kormánya fenntarthatja a Bank of England által biztosított úgynevezett "ways and means" hitelfelvételi lehetőséget.
(16.) JEGYZŐKÖNYV[602]
EGYES DÁNIÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEKRŐL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
FIGYELEMMEL arra, hogy a dán alkotmány olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek népszavazás kiírását tehetik szükségessé azt megelőzően, hogy Dánia lemond a mentességéről,
TEKINTETTEL arra, hogy 1993. november 3-án Dánia kormánya bejelentette a Tanácsnak, hogy nem kíván részt venni a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
1. Tekintettel Dánia kormányának 1993. november 3-i, a Tanácshoz címzett bejelentésére, Dánia mentességben részesül. A mentesség következményeként a Szerződéseknek, valamint az EKB és a KBER alapokmányának az eltérésekre vonatkozó cikkeit és rendelkezéseit Dániára is alkalmazni kell.
2. A mentesség megszüntetését illetően az Európai Unió működéséről szóló szerződés 140. cikkében említett eljárást kizárólag Dánia kérelmére lehet kezdeményezni.
3. A mentességi jogállás megszüntetése esetén e jegyzőkönyv hatályát veszti.
(17.) JEGYZŐKÖNYV
DÁNIÁRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy rendezzenek egyes Dániát érintő sajátos problémákat,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
A Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 14. cikkének rendelkezései nem érintik Dánia Nemzeti Bankjának azt a jogát, hogy ellássa meglévő feladatait a Dán Királyságnak azokra a részeire vonatkozóan, amelyek nem részei az Uniónak.
(18.) JEGYZŐKÖNYV[603]
FRANCIAORSZÁGRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy figyelembe vegyenek egy Franciaországot érintő sajátos kérdést,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
Franciaország a nemzeti jogában meghatározott feltételekkel továbbra is rendelkezik a pénzkibocsátás előjogával Új-Kaledónia, Francia Polinézia, továbbá Wallis és Futuna területén, és kizárólagosan jogosult a CFP-frank paritásának meghatározására.
(19.) JEGYZŐKÖNYV[604]
AZ EURÓPAI UNIÓ KERETÉBE BEILLESZTETT SCHENGENI VÍVMÁNYOKRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
TUDOMÁSUL VÉVE, hogy az Európai Unió egyes tagállamai által 1985. június 14-én, illetve 1990. június 19-én Schengenben aláírt, a közös határokon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló megállapodások, valamint az ezekhez kapcsolódó megállapodások és az e megállapodások alapján elfogadott szabályok az 1997. október 2-i Amszterdami Szerződéssel beépültek az Európai Unió keretei közé,
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy megőrizzék a schengeni vívmányoknak az Amszterdami Szerződés hatálybalépése óta végbement fejlődését, valamint hogy e vívmányokat továbbfejlesszék annak érdekében, hogy hozzájáruljanak azon cél eléréséhez, hogy az Unió polgárai számára egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget biztosítsanak,
FIGYELEMMEL Dánia különleges helyzetére,
FIGYELEMMEL arra a tényre, hogy Írország, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága nem részesei a schengeni vívmányok minden egyes rendelkezésének; hogy mindazonáltal rendelkezni kell annak lehetőségéről, hogy e tagállamok e vívmányok más rendelkezéseit teljesen vagy részben elfogadják,
FELISMERVE, hogy ennek következtében a Szerződéseknek az egyes tagállamok megerősített együttműködésére vonatkozó rendelkezéseit szükséges igénybe venni,
FIGYELEMMEL az Izlandi Köztársasággal és a Norvég Királysággal való különleges kapcsolat fenntartásának szükségességére, amely államokra nézve - azon skandináv államokkal egyetemben, amelyek tagjai az Európai Uniónak - a skandináv útlevélunió rendelkezései kötelezőek,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
1. cikk
A Belga Királyság, a Bolgár Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Portugál Köztársaság, Románia, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság felhatalmazást kapnak arra, hogy egymás között megerősített együttműködést hozzanak létre a Tanács által meghatározott rendelkezések hatálya alá tartozó területeken, amelyek együttesen a "schengeni vívmányokat" alkotják. Ezt az együttműködést az Európai Unió intézményi és jogi keretén belül folytatják a Szerződések megfelelő rendelkezéseinek tiszteletben tartása mellett.[605]
2. cikk
A schengeni vívmányokat az 1. cikkben említett tagállamokra a 2003. április 16-i csatlakozási okmány 3. cikkének és a 2005. április 25-i csatlakozási okmány 4. cikkének sérelme nélkül alkalmazni kell. A schengeni megállapodások által létrehozott Végrehajtó Bizottság helyébe a Tanács lép.[606]
3. cikk
Dániának a schengeni vívmányok fejlesztését szolgáló intézkedések elfogadásában való részvételére, valamint ezen intézkedések végrehajtására és Dániában történő alkalmazására a Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv rendelkezései az irányadóak.
4. cikk
Írország, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága bármikor kérhetik, hogy a schengeni vívmányok rendelkezései egy részének vagy egészének alkalmazásában részt vehessenek.
A Tanács a kérelemről az 1. cikkben említett tagjainak és az érintett államok kormánya képviselőinek egyhangú szavazatával határoz.
5. cikk
(1) A Szerződések vonatkozó rendelkezéseinek hatálya kiterjed a schengeni vívmányokon alapuló javaslatokra és kezdeményezésekre.
Ebben az összefüggésben, ha Írország vagy az Egyesült Királyság nem jelenti be részvételi szándékát ésszerű időn belül írásban a Tanácsnak, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 329. cikkében említett felhatalmazást az 1. cikkben említett tagállamok részére, illetve - amennyiben az együttműködés kérdéses területein valamelyikük részt kíván venni - Írország vagy az Egyesült Királyság részére megadottnak kell tekinteni.
(2) Amennyiben Írország vagy az Egyesült Királyság a 4. cikk szerinti határozat értelmében ilyen bejelentést tevő tagállamnak minősül, 3 hónapon belül írásban bejelentheti a Tanácsnak, hogy mégsem kíván részt venni a javaslatban vagy kezdeményezésben. Ebben az esetben Írország vagy az Egyesült Királyság nem vesz részt a javaslat vagy kezdeményezés elfogadásában. A schengeni vívmányokon alapuló intézkedés elfogadási eljárását az utóbbi bejelentés időpontjától a (3) vagy (4) bekezdésben megállapított eljárás végéig vagy a bejelentésnek az eljárás bármely szakaszában történő visszavonásáig fel kell függeszteni.
(3) A javasolt intézkedés hatálybalépésének időpontjától kezdődően a Tanács által a 4. cikk alapján hozott valamennyi határozat alkalmazása - a Tanács által szükségesnek ítélt mértékben és a Bizottság javaslata alapján, a Tanács által minősített többséggel meghozott határozatban megállapított feltételek mellett - megszűnik a (2) bekezdésben említett bejelentést tevő országra nézve. Az említett határozatot a következő feltételekkel kell meghozni: a Tanácsnak arra kell törekednie, hogy az érintett tagállam a lehető legnagyobb mértékben fenntartsa részvételét úgy hogy az komolyabban ne hátráltassa a schengeni vívmányok különböző elemeinek gyakorlati érvényesülését, és tiszteletben tartsa azok összhangját. A Bizottság a (2) bekezdésben említett bejelentést követően a lehető leghamarabb benyújtja javaslatát. A Tanács - szükség esetén akár két egymást követő ülés összehívásával is - a bizottsági javaslat benyújtásától számított négy hónapon belül határoz.
(4) Amennyiben négy hónap elteltével a Tanács nem fogadta el a határozatot, bármely tagállam haladéktalanul kérheti, hogy az ügyet az Európai Tanács elé terjesszék. Ebben az esetben az Európai Tanács a soron következő ülésén a Bizottság javaslata alapján minősített többséggel határozatot hoz a (3) bekezdésben említett feltételekkel összhangban.
(5) Amennyiben a (3) vagy (4) bekezdésben megállapított eljárás végéig a Tanács, vagy adott esetben az Európai Tanács nem fogadott el határozatot, a schengeni vívmányokon alapuló intézkedés elfogadási eljárásának felfüggesztése megszűnik. Amennyiben az említett intézkedés ezt követően elfogadásra kerül, az intézkedés hatálybalépésének időpontjától kezdődően a Tanács által a 4. cikk alapján hozott valamennyi határozat alkalmazása - a Bizottság által megállapított mértékben és feltételek mellett - megszűnik az érintett tagállamra nézve, kivéve, ha az említett tagállam az intézkedés elfogadását megelőzően visszavonta a (2) bekezdésben említett bejelentését. A Bizottság legkésőbb az intézkedés elfogadásának időpontjáig meghozza határozatát. Határozata meghozatalakor a Bizottság tiszteletben tartja a (3) bekezdésben meghatározott feltételeket.
6. cikk
Az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság társultként részt vesz a schengeni vívmányok végrehajtásában és továbbfejlesztésében. Az erre irányuló megfelelő eljárásokról egy ezekkel az államokkal megkötendő megállapodásban kell megegyezni, amelyet a Tanács köt meg az 1. cikkben említett tagjainak egyhangú szavazata alapján eljárva. Az ilyen megállapodásnak rendelkezéseket kell tartalmaznia Izlandnak és Norvégiának az e jegyzőkönyv végrehajtásából eredő bármely pénzügyi következményhez való hozzájárulásáról.
A Tanács egyhangú határozattal Izlanddal és Norvégiával külön megállapodást köt az egyrészről Írország, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, másrészről Izland és Norvégia közötti azon jogok és kötelezettségek megállapításáról, amelyeket a schengeni vívmányok hatálya alá tartozó területeken ezekre az államokra alkalmazni kell.
7. cikk
Az új tagállamoknak az Európai Unióba történő felvételére vonatkozó tárgyalások során a schengeni vívmányokat és az intézmények által az ezek hatálya alá tartozó területen hozott további intézkedéseket olyan vívmányoknak kell tekinteni, amelyeket a tagjelölt országoknak teljes egészében el kell fogadniuk.
(20.) JEGYZŐKÖNYV[607]
AZ EURÓPAI UNIÓ MŰKÖDÉSÉRŐL SZÓLÓ SZERZŐDÉS 26. CIKKE EGYES VONATKOZÁSAINAK AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁGRA ÉS ÍRORSZÁGRA TÖRTÉNŐ ALKALMAZÁSÁRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy az Egyesült Királysággal és Írországgal kapcsolatos egyes kérdéseket rendezzenek,
TEKINTETTEL az Egyesült Királyság és Írország közötti különleges utazási szabályok többéves fennállására,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
1. cikk
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 26. és 77. cikkétől, azon szerződés vagy az Európai Unióról szóló szerződés egyéb rendelkezéseitől, az e szerződések alapján elfogadott intézkedésektől vagy az Unió, illetve az Unió és tagállamai által egy vagy több harmadik állammal kötött bármely nemzetközi megállapodástól függetlenül az Egyesült Királyság jogosult az Egyesült Királyságba belépni kívánó személyeket a többi tagállammal közös határain olyan ellenőrzéseknek alávetni, amelyeket szükségesnek tart a következő célból:
a) az Egyesült Királyságba való belépés jogának vizsgálata a tagállamoknak az uniós jog által rájuk ruházott jogaikat gyakorló állampolgárainál és azok eltartott hozzátartozóinál, valamint más olyan államok állampolgárainál, akikre az Egyesült Királyságra nézve kötelező megállapodás alapján ruháztak ilyen jogokat; és
b) annak meghatározása, hogy más személyeknek engedélyt adjanak-e az Egyesült Királyságba történő belépésre.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 26. és 77. cikke, illetve azon szerződés vagy az Európai Unióról szóló szerződés egyéb rendelkezései vagy az ezek alapján elfogadott intézkedések nem érintik az Egyesült Királyságnak azt a jogát, hogy ilyen ellenőrzéseket vezessen be vagy végezzen. Az ebben a cikkben az Egyesült Királyságra történő hivatkozások azokra a területekre is vonatkoznak, amelyek külkapcsolataiért az Egyesült Királyság felelős.
2. cikk
Az Egyesült Királyság és Írország egymás között továbbra is megállapíthatják a személyeknek a területeik ("a közös utazási terület") közötti mozgására vonatkozó szabályokat, miközben teljes mértékben tiszteletben tartják az e jegyzőkönyv 1. cikke első bekezdésének a) pontjában említett személyek jogait. Ennek megfelelően mindaddig, amíg egymás között ilyen szabályokat tartanak fenn, az e jegyzőkönyv 1. cikkének rendelkezései ugyanazokkal a feltételekkel alkalmazandók Írországra, mint az Egyesült Királyságra. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 26. és 77. cikke, illetve azon szerződés vagy az Európai Unióról szóló szerződés egyéb rendelkezései vagy az ezek alapján elfogadott intézkedések az ilyen szabályokat nem érintik.
3. cikk
A többi tagállam jogosult határain vagy a területükre való belépés bármely pontján ilyen ellenőrzéseknek alávetni az Egyesült Királyságból vagy bármely olyan területről, amelynek külkapcsolataiért az felelős, a területükre belépni kívánó személyeket - ugyanolyan célból, mint amelyet e jegyzőkönyv 1. cikke tartalmaz -, illetve az Írországból belépni kívánó személyeket addig, ameddig e jegyzőkönyv 1. cikke rendelkezéseinek hatálya Írországra is kiterjed.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 26. és 77. cikke, illetve azon szerződés vagy az Európai Unióról szóló szerződés egyéb rendelkezései vagy az azok alapján elfogadott intézkedések nem érintik a tagállamoknak azt a jogát, hogy ilyen ellenőrzéseket vezessenek be vagy végezzenek.
(21.) JEGYZŐKÖNYV[608]
AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁGNAK ÉS ÍRORSZÁGNAK A SZABADSÁGON, A BIZTONSÁGON ÉS A JOG ÉRVÉNYESÜLÉSÉN ALAPULÓ TÉRSÉG TEKINTETÉBEN FENNÁLLÓ HELYZETÉRŐL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy az Egyesült Királysággal és Írországgal kapcsolatos egyes kérdéseket rendezzenek,
TEKINTETTEL az Európai Unió működéséről szóló szerződés 26. cikke egyes vonatkozásainak az Egyesült Királyságra és Írországra történő alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvre,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
1. cikk
A 3. cikkre is figyelemmel, az Egyesült Királyság és Írország nem vesz részt az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik részének V. címe alapján javasolt intézkedések Tanács által történő elfogadásában. A Tanács egyhangúlag elfogadandó jogi aktusainak elfogadásához az Egyesült Királyság és Írország kormányainak képviselőit kivéve a Tanács tagjainak egyhangú szavazata szükséges.
E cikk alkalmazásában a minősített többséget az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (3) bekezdésének megfelelően kell meghatározni.
2. cikk
Az 1. cikkből következően, valamint a 3., 4. és 6. cikkre is figyelemmel, Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik része V. címének rendelkezései, az e cím alapján elfogadott intézkedések, az e cím alapján kötött nemzetközi megállapodások rendelkezései és az Európai Unió Bíróságának az ilyen rendelkezést vagy intézkedést értelmező határozatai nem kötelezőek, illetve nem alkalmazhatóak az Egyesült Királyságra vagy Írországra; az ilyen rendelkezések, intézkedések vagy határozatok ezeknek az országoknak a hatásköreit, jogait és kötelezettségeit semmilyen módon nem érintik. Az ilyen rendelkezések, intézkedések vagy határozatok semmilyen módon nem érintik sem a közösségi, sem az uniós vívmányokat, továbbá nem képezik részét az uniós jognak annyiban, amennyiben ezeket az Egyesült Királyságra és Írországra kell alkalmazni.
3. cikk
(1) Az Egyesült Királyság vagy Írország valamely javaslatnak vagy kezdeményezésnek az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik részének V. címe alapján a Tanácshoz történt benyújtását követő három hónapon belül írásban bejelentheti a Tanács elnökének, hogy részt kíván venni egy ilyen javasolt intézkedés meghozatalában és alkalmazásában, amely bejelentéssel egyben erre jogosulttá válik.
A Tanácsnak azokhoz a határozataihoz, amelyeket egyhangúlag kell elfogadni, az ilyen bejelentést nem tévő tagot kivéve a Tanács tagjainak egyhangú szavazata szükséges. Az e bekezdés alapján elfogadott intézkedés valamennyi olyan tagállamra kötelező, amely annak elfogadásában részt vett.
Az Egyesült Királyságnak és Írországnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik része V. címének hatálya alá tartozó területekre vonatkozó értékelésekben való részvételének feltételeit az említett szerződés 70. cikke alapján elfogadott intézkedések határozzák meg.
E cikk alkalmazásában a minősített többséget az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (3) bekezdésének megfelelően kell meghatározni.
(2) Ha az (1) bekezdésben említett valamely intézkedést az Egyesült Királyság vagy Írország részvételével ésszerű időn belül nem lehet elfogadni, a Tanács az ilyen intézkedést az 1. cikknek megfelelően az Egyesült Királyság vagy Írország részvétele nélkül is elfogadhatja. Ebben az esetben a 2. cikket kell alkalmazni.
4. cikk
Azt követően, hogy a Tanács az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik részének V. címe alapján valamilyen intézkedést fogad el, az Egyesült Királyság vagy Írország bármikor bejelentheti a Tanácsnak és a Bizottságnak azon szándékát, hogy az intézkedést el kívánja fogadni. Ebben az esetben az Európai Unió működéséről szóló szerződés 331. cikkének (1) bekezdésében meghatározott eljárást kell értelemszerűen alkalmazni.
4a. cikk
(1) E jegyzőkönyv rendelkezései az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik részének V. címe alapján javasolt vagy elfogadott olyan intézkedések esetében is vonatkoznak az Egyesült Királyságra és Írországra, amelyek az e két országra nézve kötelező, meglévő intézkedést módosítanak.
(2) Azokban az esetekben azonban, amikor a Tanács a Bizottság javaslata alapján úgy határoz, hogy az Egyesült Királyság vagy Írország kívülmaradása a meglévő intézkedés módosított változatának alkalmazásából gyakorlatilag lehetetlenné teszi az érintett intézkedés alkalmazását más tagállamok vagy az Unió számára, az említett két tagállamot a 3. vagy 4. cikk szerinti bejelentés megtételére szólíthatja fel. A 3. cikk alkalmazásában egy új két hónapos határidő veszi kezdetét azon a napon, amikor a Tanács ilyen határozatot hozott.
Amennyiben a Tanács határozatának meghozatalától számított két hónapos határidő leteltével az Egyesült Királyság vagy Írország nem tett a 3. vagy 4. cikk alapján bejelentést, a meglévő intézkedés a továbbiakban nem kötelezi és nem alkalmazható rá, kivéve, ha az érintett tagállam a módosító intézkedés hatálybalépése előtt a 4. cikkel összhangban bejelentést tett. Ennek kezdete megegyezik a módosító intézkedés hatálybalépésének, illetve - ha az a későbbi - a két hónapos határidő leteltének napjával.
E bekezdés alkalmazásában a Tanács az ügy alapos megvitatását követően a módosító intézkedés elfogadásában részt vevő vagy korábban részt vett tagállamokat képviselő tagjainak minősített többségével határoz. A Tanács tagjainak minősített többségét az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően kell meghatározni.
(3) A Tanács a Bizottság javaslatára minősített többséggel úgy határozhat, hogy adott esetben az Egyesült Királyságnak vagy Írországnak kell viselnie a meglévő intézkedésben való részvételének megszüntetése nyomán szükségszerűen és elkerülhetetlenül felmerülő közvetlen pénzügyi következményeket.
(4) Ez a cikk nem sérti a 4. cikket.
5. cikk
Az a tagállam, amelyre nézve az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik részének V. címe szerint elfogadott valamely intézkedés nem kötelező, nem viseli az intézkedésnek az intézményeknél felmerülő igazgatási költségeken kívüli pénzügyi következményeit, kivéve, ha az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően a Tanács minden tagja egyhangúlag ettől eltérően határoz.
6. cikk
Ha az e jegyzőkönyvben említett esetekben a Tanács által Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik részének V. címe alapján elfogadott valamely intézkedés kötelező az Egyesült Királyságra vagy Írországra, a Szerződések megfelelő rendelkezéseit alkalmazni kell az érintett államra az adott intézkedéssel kapcsolatban.
6a. cikk
Az Egyesült Királyságot és Írországot nem kötelezik az Európai Unió működéséről szóló szerződés 16. cikke alapján megállapított azon szabályok, amelyek a személyes adatoknak a tagállamok által, az említett szerződés harmadik része V. címének 4. vagy 5. fejezete alkalmazási körébe tartozó tevékenységek során végzett feldolgozására vonatkoznak, amennyiben az Egyesült Királyságot vagy Írországot nem kötelezik a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés vagy a rendőrségi együttműködés formáira vonatkozó olyan szabályok, amelyek megkívánják a 16. cikk alapján meghatározott rendelkezések betartását.
7. cikk
A 3., 4. és 4a. cikk nem érinti az Európai Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról szóló jegyzőkönyvet.
8. cikk
Írország írásban bejelentheti a Tanácsnak, hogy nem kíván tovább e jegyzőkönyv rendelkezéseinek hatálya alá tartozni. Ebben az esetben Írországra az általános szerződéses rendelkezések alkalmazandók.
9. cikk
Írország tekintetében ezt a jegyzőkönyvet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 75. cikk vonatkozásában nem kell alkalmazni.
(22.) JEGYZŐKÖNYV[609]
DÁNIA HELYZETÉRŐL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
EMLÉKEZTETVE az 1992. december 12-én, Edinburghban az Európai Tanács keretében ülésező állam-, illetve kormányfőknek a Dánia által az Európai Unióról szóló szerződéssel kapcsolatban felvetett egyes problémákra vonatkozó határozatára,
TUDOMÁSUL VÉVE Dániának az állampolgárságra, a gazdasági és monetáris unióra, a védelmi politikára, valamint a bel- és igazságügyre vonatkozóan az edinburghi határozatban rögzített álláspontját,
ANNAK TUDATÁBAN, hogy az edinburghi határozatból eredő, és a Szerződések alapján továbbra is fenntartott jogi szabályozás jelentős mértékben korlátozni fogja Dánia részvételét az uniós együttműködés fontos területein, és hogy az Unió érdekében állna, hogy a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térségben biztosítsa a vívmányok integritását,
AZZAL A KÍVÁNSÁGGAL tehát, hogy olyan jogi keretet hozzanak létre, amely lehetőséget biztosít Dánia számára, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik részének V. címe alapján javasolt intézkedések elfogadásában részt vegyen, valamint üdvözölve Dánia arra vonatkozó szándékát, hogy ezt a lehetőséget igénybe vegye, amennyiben az saját alkotmányos követelményeivel összhangban lehetséges,
MEGÁLLAPÍTVA, hogy Dánia a rá nézve kötelező erővel nem bíró intézkedések terén nem akadályozza a többi tagállam együttműködésének továbbfejlesztését,
SZEM ELŐTT TARTVA az Európai Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról szóló jegyzőkönyv 3. cikkét,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
I. RÉSZ
1. cikk
Dánia nem vesz részt Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik részének V. címe alapján javasolt intézkedések Tanács által történő elfogadásában. A Tanácsnak azokhoz a határozataihoz, amelyeket egyhangúlag kell elfogadni, Dánia Kormányának képviselőit kivéve a Tanács tagjainak egyhangú szavazata szükséges.
E cikk alkalmazásában a minősített többséget az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (3) bekezdésének megfelelően kell meghatározni.
2. cikk
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik része V. címének rendelkezései, az e cím alapján elfogadott intézkedések, az Unió által az e cím alapján megkötött nemzetközi megállapodások rendelkezései és az Európai Unió Bíróságának az ilyen rendelkezést vagy intézkedést értelmező határozatai, vagy az említett cím alapján módosított vagy módosítható intézkedések nem kötelezőek és nem alkalmazhatóak Dániára; az ilyen rendelkezések, intézkedések vagy határozatok Dánia hatásköreit, jogait és kötelezettségeit semmilyen módon nem érintik; az ilyen rendelkezések, intézkedések vagy határozatok semmilyen módon nem érintik a közösségi vagy uniós vívmányokat, továbbá nem képezik részét az uniós jognak annyiban, amennyiben ezeket Dániára kell alkalmazni. Különösen a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőzően elfogadott uniós jogi aktusok módosításuk esetén továbbra is változatlanul kötelezőek és alkalmazandók Dániára.
2a. cikk
E jegyzőkönyv 2. cikkét továbbá alkalmazni kell az Európai Unió működéséről szóló szerződés 16. cikke alapján megállapított azon szabályokra, amelyek a személyes adatoknak a tagállamok által, az említett szerződés harmadik része V. címének 4. vagy 5. fejezete alkalmazási körébe tartozó tevékenységek során végzett feldolgozására vonatkoznak.
3. cikk
Dánia nem viseli az 1. cikkben említett intézkedéseknek az intézményeknél felmerülő igazgatási költségeken kívüli pénzügyi következményeit.
4. cikk
(1) Az ebben a részben szabályozott, a schengeni vívmányok továbbfejlesztésére irányuló javaslaton vagy kezdeményezésen alapuló tanácsi intézkedés elfogadását követő hat hónapon belül Dánia dönt arról, hogy nemzeti jogában végrehajtja-e ezt az intézkedést. Ha úgy dönt, hogy végrehajtja, az intézkedés nemzetközi jogi kötelezettséget hoz létre Dánia és az intézkedéssel kötelezett tagállamok között.
(2) Ha Dánia úgy dönt, hogy nem hajtja végre a Tanács (1) bekezdés szerinti intézkedését, az adott intézkedéssel kötelezett tagállamok és Dánia megvizsgálják, hogy milyen megfelelő intézkedéseket hozzanak.
II. RÉSZ
5. cikk
A Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés 26. cikkének (1) bekezdése, 42. cikke és 43-46. cikke területén elfogadott intézkedések vonatkozásában Dánia nem vesz részt az Unió olyan határozatainak és intézkedéseinek kidolgozásában és végrehajtásában, amelyeknek védelmi vonatkozásai vannak. Ezért Dánia nem vesz részt ezek elfogadásában. Dánia nem akadályozza meg, hogy a többi tagállam továbbfejlessze együttműködését ezen a területen. Dánia nem köteles hozzájárulni az ilyen intézkedésekből eredő műveleti költségek finanszírozásához, továbbá nem köteles katonai képességeket az Unió rendelkezésére bocsátani.
A Tanács egyhangúlag elfogadandó jogi aktusainak elfogadásához Dánia kormányának képviselőit kivéve a Tanács tagjainak egyhangú szavazata szükséges.
E cikk alkalmazásában a minősített többséget az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (3) bekezdésének megfelelően kell meghatározni.
III. RÉSZ
6. cikk
Az 1., 2. és 3. cikk nem alkalmazható az azon harmadik országokat meghatározó intézkedésekre, amelyek állampolgárainak a tagállamok külső határainak átlépésekor vízummal kell rendelkezniük, illetve azokra az intézkedésekre, amelyek az egységes vízumformátumra vonatkoznak.
IV. RÉSZ
7. cikk
Dánia alkotmányos követelményeivel összhangban bármikor tájékoztathatja a többi tagállamot, hogy a továbbiakban részben vagy egészben nem kíván élni az e jegyzőkönyvben foglaltakkal. Ebben az esetben Dánia teljes egészében alkalmazni fogja az Európai Unió keretében meghozott akkor hatályban lévő valamennyi intézkedést.
8. cikk
(1) Dánia alkotmányos követelményeivel összhangban és a 7. cikk sérelme nélkül bármikor bejelentheti a többi tagállamnak, hogy a bejelentést követő hónap első napjától kezdődő hatállyal az I. részt a melléklet rendelkezései alkotják. Ebben az esetben az 5-8. cikk számozása megfelelően módosul.
(2) Hat hónappal az (1) bekezdésben említett bejelentés hatálybalépésének időpontját követően minden schengeni vívmány, valamint az e vívmányok továbbfejlesztésére elfogadott minden olyan intézkedés, amely addig az időpontig nemzetközi jogi kötelezettségként kötelezte Dániát, uniós jogként kötelezi Dániát.
MELLÉKLET
1. cikk
A 3. cikk rendelkezéseire is figyelemmel, Dánia nem vesz részt az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik részének V. címe alapján javasolt intézkedések Tanács által történő elfogadásában. A Tanács egyhangúlag elfogadandó jogi aktusainak elfogadásához Dánia kormányának képviselőit kivéve a Tanács tagjainak egyhangú szavazata szükséges.
E cikk alkalmazásában a minősített többséget az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (3) bekezdésének megfelelően kell meghatározni.
2. cikk
Az 1. cikkből következően, valamint a 3., 4. és 8. cikkre is figyelemmel, az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik része V. címének rendelkezései, az említett cím alapján elfogadott intézkedések, az Európai Unió által az említett cím alapján megkötött nemzetközi megállapodások, valamint az Európai Unió Bíróságának az ilyen rendelkezéseket vagy intézkedéseket értelmező határozatai nem kötelezőek, illetve nem alkalmazhatóak Dániára. Az ilyen rendelkezések, intézkedések vagy határozatok Dánia hatásköreit, jogait és kötelezettségeit semmilyen módon nem érintik. Ezek a rendelkezések, intézkedések vagy határozatok semmilyen módon nem érintik sem a közösségi vívmányokat sem az uniós vívmányokat, továbbá nem képezik részét az uniós jognak annyiban, amennyiben ezeket Dániára kell alkalmazni.
3. cikk
(1) Dánia valamely javaslatnak vagy kezdeményezésnek az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik részének V. címe alapján a Tanácshoz történt benyújtását követő három hónapon belül írásban bejelentheti a Tanács elnökének, hogy részt kíván venni az ilyen javasolt intézkedés meghozatalában és alkalmazásában, amely bejelentéssel egyben Dánia erre jogosulttá válik.
(2) Ha az (1) bekezdésben említett valamely intézkedést Dánia részvételével ésszerű időn belül nem lehet elfogadni, a Tanács az (1) bekezdésben említett intézkedést az 1. cikknek megfelelően Dánia részvétele nélkül is elfogadhatja. Ebben az esetben a 2. cikket kell alkalmazni.
4. cikk
Dánia az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik részének V. címe alapján elfogadott valamely intézkedés elfogadását követően bármikor bejelentheti a Tanácsnak és a Bizottságnak azon szándékát, hogy az intézkedést el kívánja fogadni. Ebben az esetben az említett szerződés 331. cikkének (1) bekezdésében említett eljárást kell értelemszerűen alkalmazni.
5. cikk
(1) E jegyzőkönyv rendelkezései az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik részének V. címe alapján javasolt vagy elfogadott olyan intézkedések esetében is vonatkoznak Dániára, amelyek rá nézve kötelező, meglévő intézkedést módosítanak.
(2) Azokban az esetekben azonban, amikor a Tanács a Bizottság javaslata alapján úgy határoz, hogy Dánia kívülmaradása a meglévő intézkedés módosított változatának alkalmazásából gyakorlatilag lehetetlenné teszi az érintett intézkedés alkalmazását más tagállamok vagy az Unió számára, az említett tagállamot a 3. vagy 4. cikk szerinti bejelentés megtételére szólíthatja fel. A 3. cikk alkalmazásában egy új két hónapos határidő veszi kezdetét azon a napon, amikor a Tanács ilyen határozatot hozott.
Amennyiben a Tanács határozatának meghozatalától számított két hónapos határidő leteltével Dánia nem tett a 3. vagy 4. cikk alapján bejelentést, a meglévő intézkedés a továbbiakban nem kötelezi és nem alkalmazható rá, kivéve, ha a módosító intézkedés hatálybalépése előtt a 4. cikkel összhangban bejelentést tett. Ennek kezdete megegyezik a módosító intézkedés hatálybalépésének, illetve - ha az a későbbi - a két hónapos határidő leteltének napjával.
E bekezdés alkalmazásában a Tanács az ügy alapos megvitatását követően a módosító intézkedés elfogadásában részt vevő vagy korábban részt vett tagállamokat képviselő tagjainak minősített többségével határoz. A Tanács tagjainak minősített többségét az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően kell meghatározni.
(3) A Tanács a Bizottság javaslatára minősített többséggel úgy határozhat, hogy adott esetben Dániának kell viselnie a meglévő intézkedésben való részvételének megszüntetése nyomán szükségszerűen és elkerülhetetlenül felmerülő közvetlen pénzügyi következményeket.
(4) Ez a cikk nem sérti a 4. cikket.
6. cikk
(1) A 4. cikkben említett bejelentést a schengeni vívmányok továbbfejlesztésére vonatkozó intézkedések esetén az intézkedés végső elfogadásának időpontjától számított hat hónapon belül kell benyújtani.
Ha Dánia a schengeni vívmányok továbbfejlesztésére vonatkozó valamely intézkedés tekintetében nem tesz a 3., illetve 4. cikknek megfelelően bejelentést, az adott intézkedéssel kötelezett tagállamok és Dánia megvizsgálják, hogy milyen megfelelő intézkedéseket tegyenek.
(2) A schengeni vívmányok továbbfejlesztésére vonatkozó intézkedések tekintetében a 3. cikk alapján megtett bejelentést visszavonhatatlanul a 3. cikk alapján megtett bejelentésnek kell tekinteni minden olyan további javaslat vagy kezdeményezés tekintetében, amely erre az intézkedésre épül, amennyiben a javaslat vagy kezdeményezés a schengeni vívmányok továbbfejlesztésére vonatkozik.
7. cikk
Dániát nem kötelezik az Európai Unió működéséről szóló szerződés 16. cikke alapján megállapított azon szabályok amelyek a személyes adatoknak a tagállamok által, az említett szerződés harmadik része V. címének 4. vagy 5. fejezete alkalmazási körébe tartozó tevékenységek során végzett feldolgozására vonatkoznak, amennyiben Dániát nem kötelezik a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés vagy a rendőrségi együttműködés formáira vonatkozó olyan szabályok, amelyek megkívánják a 16. cikk alapján meghatározott rendelkezések betartását.
8. cikk
Ha az e jegyzőkönyvben említett esetekben a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik részének V. címe alapján elfogadott valamely intézkedés kötelező Dániára, a Szerződések megfelelő rendelkezéseit alkalmazni kell Dániára az adott intézkedéssel kapcsolatban.
9. cikk
Abban az esetben, ha az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik részének V. címe alapján elfogadott valamely intézkedés Dániára nézve nem kötelező, Dánia nem viseli az intézkedésnek az intézményeknél felmerülő igazgatási költségeken kívüli pénzügyi következményeit, kivéve, ha az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően a Tanács minden tagja egyhangúlag ettől eltérően határoz.
(23.) JEGYZŐKÖNYV[610]
A KÜLSŐ HATÁROK ÁTLÉPÉSÉT ILLETŐEN A TAGÁLLAMOK KÜLKAPCSOLATAIRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
FIGYELEMMEL a tagállamok azon igényére, hogy - adott esetben harmadik országokkal együttműködve - biztosítsák külső határaik eredményes ellenőrzését,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésben, amelyet az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 77. cikkének 2. b) pontjában foglalt, a külső határok átlépésére vonatkozó intézkedésekről szóló rendelkezések nem érintik a tagállamok azon hatáskörét, hogy harmadik országokkal tárgyalásokat folytassanak vagy megállapodásokat kössenek, amennyiben ezek a megállapodások tiszteletben tartják az uniós jogot és az egyéb vonatkozó nemzetközi megállapodásokat.
(24.) JEGYZŐKÖNYV[611]
AZ EURÓPAI UNIÓ TAGÁLLAMAINAK ÁLLAMPOLGÁRAI SZÁMÁRA NYÚJTOTT MENEDÉKJOGRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
MIVEL az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájában meghatározott jogokat, szabadságokat és elveket;
MIVEL az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (3) bekezdése szerint az alapvető jogok, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény biztosítja, általános elvekként az Unió jogának részét képezik;
MIVEL az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik annak biztosítására, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke (1) és (3) bekezdésének értelmezése és alkalmazása során az Európai Unió a jogot tiszteletben tartsa;
MIVEL az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikke értelmében minden olyan európai országnak, amely tagként való felvételét kéri az Unióba, tiszteletben kell tartania az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében megállapított értékeket;
SZEM ELŐTT TARTVA, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikke egy meghatározott jogok felfüggesztésére irányuló eljárást ír elő arra az esetre, ha ezeket az értékeket egy tagállam súlyosan és tartósan megsérti;
EMLÉKEZTETVE arra, hogy uniós polgárként a tagállamok minden állampolgára különleges státuszt és védelmet élvez, amelyet a tagállamoknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés második részének rendelkezései szerint kell biztosítaniuk;
SZEM ELŐTT TARTVA, hogy a Szerződések egy belső határok nélküli térséget hoznak létre, és minden uniós polgárnak biztosítják a tagállamok területén való szabad mozgás és letelepedés jogát;
AZZAL A KÍVÁNSÁGGAL, hogy megelőzzék a menedékjog intézményének az eredeti szándékoktól eltérő célokra történő felhasználását;
MIVEL ez a jegyzőkönyv tiszteletben tartja a menekültek jogállásáról szóló 1951. július 28-ai genfi egyezmény rendeltetését és célkitűzéseit;
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
Egyetlen cikk
Tekintettel az Európai Unió tagállamai által az alapvető jogokra és szabadságokra vonatkozóan nyújtott védelem szintjére, a tagállamokat egymás vonatkozásában a menedékjogi ügyekkel összefüggő valamennyi jogi és gyakorlati célból biztonságos származási országoknak kell tekinteni. Ennek megfelelően a tagállamok valamelyikének állampolgára által benyújtott bármely menedékjog iránti kérelmet egy másik tagállam csak a következő esetben veheti figyelembe, illetve nyilváníthatja az eljárás lefolytatásához elfogadhatónak:
a) ha az a tagállam, amelynek a kérelmező az állampolgára, az Amszterdami Szerződés hatálybalépése után az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 15. cikkének rendelkezéseivel élve saját területén az egyezmény szerinti kötelezettségeitől eltérő intézkedéseket tesz;
b) ha az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének (1) bekezdésében említett eljárás kezdeményezésére került sor; addig, amíg a Tanács vagy - adott esetben - az Európai Tanács meghozza erre vonatkozó határozatát azt a tagállamot illetően, amelynek a kérelmező az állampolgára;
c) ha a Tanács az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően határozatot fogadott el azt a tagállamot illetően, amelynek a kérelmező az állampolgára, vagy ha az Európai Tanács az említett szerződés 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően határozatot fogadott el azt a tagállamot illetően, amelynek a kérelmező az állampolgára;
d) ha egy tagállam egy másik tagállam állampolgárának kérelméről egyoldalúan így határoz; ebben az esetben a Tanácsot azonnal tájékoztatni kell; a kérelmet azon vélelem alapján kell kezelni, hogy az nyilvánvalóan alaptalan, ami azonban a tagállam döntéshozatali hatáskörét - legyen szó bármilyen esetről - semmilyen módon nem érinti.
(25.) JEGYZŐKÖNYV[612]
A MEGOSZTOTT HATÁSKÖRÖK GYAKORLÁSÁRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
Egyetlen cikk
Hivatkozással az Európai Unió működéséről szóló szerződés megosztott hatáskörökről szóló 2. cikkének (2) bekezdésére, amikor az Unió egy adott területen fellép, a hatáskör e gyakorlása kizárólag azokra az elemekre terjed ki, amelyekre a szóban forgó uniós fellépés vonatkozik, és ennek megfelelően nem terjed ki a terület egészére.
(26.) JEGYZŐKÖNYV[613]
AZ ÁLTALÁNOS ÉRDEKŰ SZOLGÁLTATÁSOKRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
HANGSÚLYOZNI KÍVÁNVA az általános érdekű szolgáltatások jelentőségét,
MEGÁLLAPODTAK a következő értelmező rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
1. cikk
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 14. cikke szerinti általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó közös uniós értékek magukban foglalják különösen:
- a nemzeti, regionális és helyi hatóságok alapvető szerepét és széles mérlegelési jogkörét a tekintetben, hogy a felhasználók igényeihez a lehető legközelebb álló módon hogyan gondoskodjanak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásáról, más által való ellátásáról, illetve megszervezéséről;
- a különböző, általános gazdasági érdekű szolgáltatások sokféleségét, valamint a felhasználók igényei és preferenciái közötti különbségeket, amelyek földrajzi, társadalmi és kulturális különbségekből eredhetnek;
- a magas minőségi szintet, magas fokú biztonságot és megfizethetőséget, az egyenlő bánásmódot, valamint az egyetemes hozzáférés és a felhasználói jogok előmozdítását.
2. cikk
A Szerződésekben foglalt rendelkezések nem érintik a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy általános érdekű, nem gazdasági jellegű szolgáltatások nyújtásáról, más által való ellátásáról, illetve megszervezéséről gondoskodjanak.
(27.) JEGYZŐKÖNYV[614]
A BELSŐ PIACRÓL ÉS A VERSENYRŐL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
FIGYELEMBE VÉVE, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében meghatározott belső piac olyan rendszert foglal magában, amely biztosítja azt, hogy a verseny ne torzuljon,
MEGÁLLAPODTAK abban, hogy,
az Unió e célból szükség esetén intézkedéseket fogad el a Szerződések rendelkezései, köztük az Európai Unió működéséről szóló szerződés 352. cikke alapján.
E jegyzőkönyvet az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolják.
(28.) JEGYZŐKÖNYV[615]
A GAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS TERÜLETI KOHÉZIÓRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
EMLÉKEZTETVE arra, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke magában foglalja a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, valamint a tagállamok közötti szolidaritás előmozdításának célkitűzését, és hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítése szerepel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4. cikke (2) bekezdésének c) pontjában felsorolt megosztott uniós hatáskörrel érintett területek között,
EMLÉKEZTETVE arra, hogy a harmadik rész gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló XVIII. címében foglalt rendelkezések összességükben biztosítják a jogi alapot a gazdasági, társadalmi és területi kohézió területén az uniós fellépés megszilárdításához és továbbfejlesztéséhez, beleértve egy új alap létrehozását,
EMLÉKEZTETVE arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 177. cikkének rendelkezései előírják egy kohéziós alap létrehozását,
TUDOMÁSUL VÉVE, hogy az Európai Beruházási Bank jelentős és egyre növekvő összegű kölcsönöket nyújt a szegényebb régiók számára,
TUDOMÁSUL VÉVE azt az igényt, hogy a strukturális alapokból történő forráselosztás szabályai rugalmasabbá váljanak,
TUDOMÁSUL VÉVE azt az igényt, hogy az Unió differenciált mértékben vegyen részt bizonyos országok programjaiban és projektjeiben,
TUDOMÁSUL VÉVE azt a javaslatot, hogy a saját források rendszerében nagyobb súllyal vegyék figyelembe a tagállamok viszonylagos jólétét,
ÚJÓLAG MEGERŐSÍTIK, hogy a gazdasági és társadalmi kohézió előmozdítása létfontosságú a Közösség teljes körű fejlődéséhez és tartós sikeréhez;
ÚJÓLAG MEGERŐSÍTIK azt a meggyőződésüket, hogy a strukturális alapoknak továbbra is jelentős szerepet kell játszaniuk a kohézió területén az uniós célkitűzések megvalósításában;
ÚJÓLAG MEGERŐSÍTIK azt a meggyőződésüket, hogy az Európai Beruházási Banknak forrásai többségét továbbra is a gazdasági, társadalmi és területi kohézió elősegítésére kell fordítania, és kinyilvánítják hajlandóságukat arra, hogy felülvizsgálják az Európai Beruházási Bank tőkeigényét, amint az ennek érdekében szükségessé válik;
MEGÁLLAPODNAK abban, hogy a Kohéziós Alap uniós pénzügyi hozzájárulásokat fog nyújtani a környezetvédelem és a transzeurópai hálózatok terén megvalósuló projektekhez azokban a tagállamokban, ahol az egy főre jutó GNP az uniós átlag 90 %-ánál alacsonyabb, és amelyek rendelkeznek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126. cikkében a gazdasági konvergenciára meghatározott feltételek teljesítésére irányuló programmal;[616]
KINYILVÁNÍTJÁK azt a szándékukat, hogy a strukturális alapokról szóló jelenlegi rendeletekben nem szabályozott egyes szükségletekre tekintettel nagyobb rugalmasságot tegyenek lehetővé a strukturális alapokból történő forráselosztás során;
KINYILVÁNÍTJÁK hajlandóságukat arra, hogy differenciálttá tegyék a strukturális alapok programjaiban és projektjeiben való uniós részvétel mértékét annak érdekében, hogy elkerüljék a kevésbé virágzó tagállamokban a költségvetési kiadások túlzott mértékű megnövekedését;
ELISMERIK annak szükségességét, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megvalósításában elért előrehaladást rendszeresen figyelemmel kell kísérni, továbbá kinyilvánítják hajlandóságukat arra, hogy ezzel kapcsolatban megvizsgálnak minden szükséges intézkedést;
KINYILVÁNÍTJÁK azt a szándékukat, hogy a saját források rendszerében nagyobb súllyal vegyék figyelembe az egyes tagállamok hozzájárulási képességét, és hogy megvizsgálják a saját források jelenlegi rendszerében meglévő hátrányos elemeknek a kevésbé virágzó tagállamok javára történő kiigazítását szolgáló eszközöket;
MEGÁLLAPODNAK abban, hogy ezt a jegyzőkönyvet az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolják.
(29.) JEGYZŐKÖNYV[617]
A TAGÁLLAMOKBAN TÖRTÉNŐ KÖZCÉLÚ MŰSORSZOLGÁLTATÁS RENDSZERÉRŐL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
FIGYELEMBE VÉVE, hogy a tagállamok közcélú műsorszolgáltatási rendszere közvetlenül kapcsolódik az egyes társadalmak demokratikus, társadalmi és kulturális igényeihez és a médiapluralizmus megőrzésének követelményéhez,
MEGÁLLAPODTAK a következő értelmező rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
A Szerződések rendelkezései nem érintik a tagállamok azon a hatáskörét, hogy közszolgálati műsorszolgáltatást finanszírozzanak, amennyiben az ilyen finanszírozást a műsorszolgáltató szervezeteknek az egyes tagállamok által rájuk ruházott, meghatározott és megszervezett közszolgálati feladat ellátásához nyújtják, és amennyiben az ilyen finanszírozás az Unión belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket nem befolyásolja a közös érdekkel ellentétes mértékben, ugyanakkor e tekintetben a közszolgálati feladat megvalósulását is figyelembe kell venni.
(30.) JEGYZŐKÖNYV[618]
AZ EURÓPAI UNIÓ ALAPJOGI CHARTÁJÁNAK LENGYELORSZÁGRA ÉS AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁGRA TÖRTÉNŐ ALKALMAZÁSÁRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
MIVEL az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt jogokat, szabadságokat és elveket,
MIVEL a Chartát szigorúan a fent említett 6. cikknek és a Charta VII. címének megfelelően kell alkalmazni,
MIVEL a fent említett 6. cikk előírja, hogy a Chartát Lengyelország és az Egyesült Királyság bíróságainak szigorúan az ugyanezen cikkben említett magyarázatoknak megfelelően kell alkalmazniuk és értelmezniük,
MIVEL a Charta jogokat és elveket egyaránt tartalmaz,
MIVEL a Charta mind polgári és politikai jellegű, mind pedig gazdasági és szociális jellegű rendelkezéseket is tartalmaz,
MIVEL a Charta újólag megerősíti az Unió által elismert jogokat, szabadságokat és elveket, és e jogokat láthatóbbá teszi, ugyanakkor nem teremt új jogokat és elveket,
EMLÉKEZTETVE Lengyelországnak és az Egyesült Királyságnak az Európai Unióról szóló szerződés, az Európai Unió működéséről szóló szerződés és általában az uniós jog szerinti kötelezettségeire,
TUDOMÁSUL VÉVE Lengyelország és az Egyesült Királyság azon óhaját, hogy tisztázzák a Charta alkalmazásának egyes szempontjait,
AZZAL AZ ÓHAJJAL ezért, hogy tisztázzák a Charta alkalmazását Lengyelország és az Egyesült Királyság joga és közigazgatási intézkedései tekintetében, valamint annak Lengyelországon és az Egyesült Királyságon belüli jogi érvényesíthetőségét,
MEGERŐSÍTVE, hogy az ebben a jegyzőkönyvben foglalt, a Charta különös rendelkezéseinek működésére vonatkozó hivatkozások semmiképpen nem érintik a Charta többi rendelkezésének működését,
MEGERŐSÍTVE, hogy ez a jegyzőkönyv nem érinti a Chartának a többi tagállamra való alkalmazását,
MEGERŐSÍTVE, hogy ez a jegyzőkönyv nem érinti Lengyelországnak és az Egyesült Királyságnak az Európai Unióról szóló szerződés, az Európai Unió működéséről szóló szerződés és általában az uniós jog szerinti kötelezettségeit,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
1. cikk
(1) A Charta nem terjeszti ki az Európai Unió Bíróságának, Lengyelország vagy az Egyesült Királyság bármely bíróságának vagy törvényszékének hatáskörét az annak megállapítására való lehetőségre, hogy Lengyelország vagy az Egyesült Királyság törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései, gyakorlatai vagy intézkedései nincsenek összhangban azokkal az alapvető jogokkal, szabadságokkal és elvekkel, amelyeket a Charta újólag megerősít.
(2) Így különösen, és minden kétely eloszlatására, a Charta IV. címében semmi nem keletkeztet Lengyelországra vagy az Egyesült Királyságra alkalmazható, jogilag érvényesíthető jogokat, kivéve, ha Lengyelország vagy az Egyesült Királyság ilyen jogokról nemzeti jogában rendelkezik.
2. cikk
Amennyiben a Charta valamely rendelkezése nemzeti jogszabályokra vagy gyakorlatokra hivatkozik, Lengyelországban vagy az Egyesült Királyságban kizárólag annyiban kell alkalmazni, amennyiben a benne foglalt jogokat és elveket Lengyelország vagy az Egyesült Királyság jogszabályaiban és gyakorlatában elismerik.
(31.) JEGYZŐKÖNYV[619]
A HOLLAND ANTILLÁKON FINOMÍTOTT KŐOLAJTERMÉKEKNEK AZ EURÓPAI UNIÓBA TÖRTÉNŐ BEHOZATALÁRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy pontosítsák a Holland Antillákon finomított kőolajtermékeknek az Európai Unióba történő behozatalára vonatkozó kereskedelmi szabályozást,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
1. cikk
Ezt a jegyzőkönyvet a 27.10, 27.11, 27.12, ex 27.13 (paraffinviasz, mikrokristályos viasz, paraffingács és préselt paraffinviasz) és 27.14 Brüsszeli Nómenklatúra szerinti vámtarifaszámú olyan kőolajtermékekre kell alkalmazni, amelyeket a tagállamokban történő felhasználás céljából hoznak be.
2. cikk
A tagállamok kötelezettséget vállalnak arra, hogy a Holland Antillákon finomított kőolajtermékek vonatkozásában megadják a Holland Antillák Unióhoz való társulásából adódó vámtarifa-kedvezményeket az e jegyzőkönyvben megállapított feltételek szerint. Ezeket a rendelkezéseket a tagállamok által alkalmazott származási szabályoktól függetlenül kell alkalmazni.
3. cikk
(1) Ha a Bizottság egy tagállam kérelmére vagy saját kezdeményezésére megállapítja, hogy a Holland Antillákon finomított kőolajtermékeknek a 2. cikkben meghatározott szabályozás szerinti behozatala az Unióba tényleges nehézségeket támaszt egy vagy több tagállam piacán, akkor úgy határoz, hogy az érintett tagállamok bevezetik, megemelik, vagy újból bevezetik a behozatali vámokat, olyan mértékben és annyi időre, ahogy azt a helyzet megkívánja. Az ily módon bevezetett, megemelt vagy újra bevezetett vámtételek nem haladhatják meg a harmadik országokkal szemben ugyanezen termékekre alkalmazott vámtételeket.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott rendelkezések valamennyi esetben alkalmazhatók, ha a Holland Antillákon finomított kőolajtermékek Unióba irányuló behozatala eléri az évi kétmillió tonnát.
(3) A Bizottság által az (1) és (2) bekezdés alapján hozott határozatokról - beleértve a tagállam kérelmének elutasítását is - a Tanácsot tájékoztatni kell. A Tanács bármelyik tagállam kérelmére e határozatokat saját hatáskörébe vonhatja, és bármikor módosíthatja vagy visszavonhatja.
4. cikk
(1) Ha valamely tagállam úgy ítéli meg, hogy a Holland Antillákon finomított kőolajtermékeknek a 2. cikkben meghatározott szabályozás szerinti akár közvetlenül, akár egy másik tagállamon keresztül történő behozatala tényleges nehézségeket támaszt belső piacán, és azonnali intézkedésre van szükség e helyzet elhárítására, akkor saját kezdeményezésére e behozatalra vámot vethet ki, amelynek mértéke nem haladhatja meg a harmadik országokkal szemben ugyanezen termékekre alkalmazott vámtételekét. A tagállam e határozatáról értesíti a Bizottságot, amely egy hónapon belül dönt a tagállam által hozott intézkedések fenntartásáról, módosításáról vagy hatályon kívül helyezéséről. A 3. cikk (3) bekezdésének rendelkezéseit a Bizottság e határozatára alkalmazni kell.
(2) Ha a Holland Antillákon finomított kőolajtermékeknek - a 2. cikkben meghatározott szabályozás szerinti - az Európai Unió egy vagy több tagállamába közvetlenül vagy egy másik tagállamon keresztül történő behozatala egy naptári éven keresztül meghaladja az e jegyzőkönyv mellékletében meghatározott mennyiségeket, akkor az e tagállam vagy tagállamok által az (1) bekezdés alapján az adott évre esetlegesen hozott intézkedések jogszerűnek tekintendők; a Bizottság tudomásul veszi a meghozott intézkedéseket, miután megbizonyosodott arról, hogy a rögzített mennyiségeket elérték. Ilyen esetben a többi tagállam tartózkodik attól, hogy a Tanácshoz forduljon.
5. cikk
Ha az Unió úgy dönt, hogy a kőolajtermékek bárhonnan származó behozatalára mennyiségi korlátozásokat alkalmaz, akkor e korlátozásokat e termékek Holland Antillákról származó behozatalára is alkalmazhatja. Ilyen esetben a harmadik országok számára biztosított kedvezőbb elbánást a Holland Antillák számára biztosítani kell.
6. cikk
(1) A Tanács az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően egyhangú határozattal felülvizsgálja a 2-5. cikk rendelkezéseit, amennyiben a harmadik és társult országokból származó kőolajtermékek származásának közös meghatározását fogadja el, a közös kereskedelempolitika keretében az érintett termékekre vonatkozóan határozatokat hoz, vagy közös energiapolitikát alakít ki.
(2) Az ilyen felülvizsgálat során azonban a Holland Antillák számára minden esetben ugyanolyan mértékű kedvezményt kell fenntartani megfelelő formában, legalább két és fél millió tonna mennyiségű kőolajtermékre.
(3) Az Unió e cikk (2) bekezdésében említett ugyanolyan mértékű kedvezményekre vonatkozó kötelezettségvállalásait szükség esetén meg lehet osztani az egyes országok között az e jegyzőkönyv mellékletében jelzett mennyiségek figyelembevételével.
7. cikk
E jegyzőkönyv végrehajtása érdekében a Bizottság felel azért, hogy figyelemmel kísérje a Holland Antillákon finomított kőolajtermékeknek a tagállamokba történő behozatalát. A tagállamok a Bizottság által ajánlott igazgatási feltételek mellett közlik a Bizottsággal a figyelemmel kísérést szolgáló valamennyi információt, amely gondoskodik annak továbbításáról.
A JEGYZŐKÖNYV MELLÉKLETE
A Holland Antillákon finomított kőolajtermékeknek az Európai Unióba történő behozataláról szóló jegyzőkönyv 4. cikke (2) bekezdésének végrehajtására a Magas Szerződő Felek úgy határoztak hogy az Antillákról származó kőolajtermékek 2 millió tonnányi mennyisége a tagállamok között a következők szerint oszlik meg:
| Németországi Szövetségi Köztársaság .............................................................................. Belga-Luxemburgi Gazdasági Unió .................................................................................... Franciaország ..................................................................................................................... Olaszország ....................................................................................................................... Hollandia ........................................................................................................................... | 625 000 tonna 200 000 tonna 75 000 tonna 100 000 tonna 1 000 000 tonna |
(32.) JEGYZŐKÖNYV
A DÁNIÁBAN TÖRTÉNŐ INGATLANSZERZÉSRŐL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy rendezzenek egyes Dániát érintő sajátos problémákat,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésben, amelyet az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
A Szerződések rendelkezéseinek ellenére Dánia fenntarthatja a második lakóingatlan megszerzésére vonatkozó hatályos jogszabályait.
(33.) JEGYZŐKÖNYV[620]
AZ EURÓPAI UNIÓ MŰKÖDÉSÉRŐL SZÓLÓ SZERZŐDÉS 157. CIKKÉRŐL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésben, amelyet az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 157. cikkének alkalmazásában a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben nyújtott juttatások nem tekinthetők díjazásnak akkor és annyiban, amennyiben azok az 1990. május 17-ét megelőző munkaviszony alapján járnak, kivéve az olyan munkavállalók vagy az azok jogán jogosultak esetében, akik ezen időpont előtt az irányadó nemzeti jog szerint bírósági eljárást indítottak vagy ezzel azonos hatályú igényt jelentettek be.
(34.) JEGYZŐKÖNYV[621]
A GRÖNLANDRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOKRÓL
1. cikk
(1) A Grönlandról származó és a halászati termékek piacának közös szervezése alá tartozó termékeknek az Unióba történő behozatala - a közös piacszervezés szabályainak betartása mellett - mentes a vámok és az azokkal azonos hatályú díjak alól, és nem vonatkoznak rájuk a mennyiségi korlátozások, illetve az azokkal azonos hatású korlátozások, ha az Unió és a Grönlandért felelős hatóság közötti megállapodás az Unió számára kielégítő módon lehetőséget biztosít az Uniónak a grönlandi halászati övezetekhez való hozzáférésre.
(2) Az ilyen termékek behozatalára vonatkozó szabályokkal kapcsolatos minden intézkedést - az ezek elfogadásával kapcsolatos intézkedéseket is beleértve - az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően kell elfogadni.
(35.) JEGYZŐKÖNYV[622]
ÍRORSZÁG ALKOTMÁNYÁNAK 40.3.3. CIKKÉRŐL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésben, amelyet az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai működéséről szóló szerződéshez és az Európai Atomnenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolnak:
A Szerződések vagy az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés, illetve az ezeket a szerződéseket módosító vagy kiegészítő további szerződések vagy okmányok rendelkezései nem érintik Írország alkotmánya 40.3.3. cikkének Írországban történő alkalmazását.
(36.) JEGYZŐKÖNYV[623]
AZ ÁTMENETI RENDELKEZÉSEKRŐL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
FIGYELEMBE VÉVE, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt alkalmazandó Szerződések intézményi rendelkezései és az említett szerződésben előírt rendelkezések közötti átmenet megszervezése érdekében átmeneti rendelkezéseket szükséges megállapítani,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez, az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolnak:
1. cikk
Ebben a jegyzőkönyvben a "Szerződések" kifejezés az Európai Unióról szóló szerződésre, az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre utal.
I. CÍM
AZ EURÓPAI PARLAMENTRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
2. cikk[624]
(1) E cikk hatálybalépésének időpontjától számítva a 2009-2014-es megbízatási időszak hátralévő részére, továbbá a 2009. júniusi európai parlamenti választások idején hatályos, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 189. cikkének második bekezdésétől és 190. cikkének (2) bekezdésétől, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 107. cikkének második bekezdésétől és 108. cikkének (2) bekezdésétől eltérően, továbbá az Európai Unióról szóló szerződés 14. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében meghatározott képviselői létszámtól eltérően, a már meglévő 736 képviselői hely az alábbi 18 képviselői hellyel bővül, ami az európai parlamenti képviselők összlétszámát a 2009-2014-es megbízatási időszak végéig ideiglenesen 754 főre emeli:
| Bulgária | 1 | Hollandia | 1 |
| Spanyolország | 4 | Ausztria | 2 |
| Franciaország | 2 | Lengyelország | 1 |
| Olaszország | 1 | Szlovénia | 1 |
| Lettország | 1 | Svédország | 2 |
| Málta | 1 | Egyesült Királyság | 1 |
(2) Az Európai Unióról szóló szerződés 14. cikkének (3) bekezdésétől eltérően az érintett tagállamok az (1) bekezdésben említett további képviselői helyeket betöltő személyeket az érintett tagállamok jogszabályainak megfelelően jelölik ki, feltéve, ha a szóban forgó személyeket az általános és közvetlen választójog alapján választották meg:
a) az érintett tagállamban az általános és közvetlen választójog alapján tartott ad hoc választásokon, az európai parlamenti választások tekintetében alkalmazandó rendelkezéseknek megfelelően;
b) a 2009. június 4- 7-i európai parlamenti választások eredményei alapján; vagy
c) az érintett tagállam nemzeti parlamentje által a saját képviselői közül kijelölve a szükséges számú képviselőt, az ezen egyes tagállamok által megállapított eljárásnak megfelelően.
(3) Az Európai Unióról szóló szerződés 14. cikke (2) bekezdésének második albekezdésével összhangban az Európai Tanács - a 2014-es európai parlamenti választásokat megelőzően kellő időben - határozatot fogad el, amelyben meghatározza az Európai Parlament összetételét.
II. CÍM
A MINŐSÍTETT TÖBBSÉGRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
3. cikk
(1) Az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikkének (4) bekezdésével összhangban az említett bekezdésben foglalt rendelkezések, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezések, amelyek az Európai Tanácsban és a Tanácsban a minősített többség meghatározására vonatkoznak, 2014. november 1-jén lépnek hatályba.
(2) 2014. november 1. és 2017. március 31. között, amennyiben egy jogi aktust minősített többséggel kell elfogadni, a Tanács bármely tagja kérheti, hogy a jogi aktust a (3) bekezdésben meghatározott minősített többséggel fogadják el. Ebben az esetben a (3) és (4) bekezdést kell alkalmazni.
(3)[625] A következő rendelkezések - az Európai Unió működéséről szóló szerződés 235. cikke (1) bekezdése második albekezdésének sérelme nélkül - 2014. október 31-ig hatályban maradnak:
Amennyiben az Európai Tanács, illetve a Tanács eljárásához minősített többség szükséges, tagjaik szavazatait a következőképpen kell súlyozni:
| Belgium | 12 | Litvánia | 7 |
| Bulgária | 10 | Luxemburg | 4 |
| Cseh Köztársaság | 12 | Magyarország | 12 |
| Dánia | 7 | Málta | 3 |
| Németország | 29 | Hollandia | 13 |
| Észtország | 4 | Ausztria | 10 |
| Írország | 7 | Lengyelország | 27 |
| Görögország | 12 | Portugália | 12 |
| Spanyolország | 27 | Románia | 14 |
| Franciaország | 29 | Szlovénia | 4 |
| Horvátország | 7 | Szlovákia | 7 |
| Olaszország | 29 | Finnország | 7 |
| Ciprus | 4 | Svédország | 10 |
| Lettország | 4 | Egyesült Királyság | 29 |
A jogi aktusok elfogadásához a tagok többsége által leadott legalább 260 igen szavazat szükséges, ha azokat a Szerződések értelmében a Bizottság javaslata alapján kell elfogadni. Egyéb esetekben a jogi aktusok elfogadásához legalább a tagok kétharmada által leadott, legalább 260 igen szavazat szükséges.
Ha az Európai Tanács vagy a Tanács valamely jogi aktusát minősített többséggel kell elfogadni, az Európai Tanács, illetve a Tanács bármely tagja kérheti annak megvizsgálását, hogy a minősített többséget adó tagállamok képviselik-e az Unió népességének legalább 62 %-át. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, a jogi aktus nem kerül elfogadásra.
(4) 2014. október 31-ig azokban az esetekben, amikor a Szerződések értelmében a Tanácsnak nem az összes tagja vesz részt a szavazásban, nevezetesen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikkének (3) bekezdésével összhangban meghatározott minősített többségre történő hivatkozás esetén, a minősített többséget a súlyozott szavazatok ugyanolyan arányában, és a Tanács tagjainak ugyanolyan arányában, valamint adott esetben a tagállamok népességének ugyanolyan százalékában kell meghatározni, mint ahogyan azt az e cikk (3) bekezdése meghatározza.
III. CÍM
A TANÁCS FORMÁCIÓIRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
4. cikk
Az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikke (6) bekezdésének első albekezdésében említett határozat hatálybalépéséig a Tanács ülései az említett bekezdés második és harmadik albekezdésében említett formációban, valamint az Általános Ügyek Tanácsának egyszerű többséggel hozott határozatával megállapított listán szereplő más formációkban folynak.
IV. CÍM
A BIZOTTSÁGRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK, BELEÉRTVE AZ UNIÓ KÜLÜGYI ÉS BIZTONSÁGPOLITIKAI FŐKÉPVISELŐJÉT IS
5. cikk
A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének időpontjában hivatalban lévő bizottsági tagok hivatali idejüket végig kitöltik. Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője kinevezésének napján azonban a főképviselővel azonos állampolgárságú bizottsági tag megbízatása megszűnik.
V. CÍM
A TANÁCS FŐTITKÁRÁRA/A KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA FŐKÉPVISELŐJÉRE ÉS A TANÁCS FŐTITKÁRHELYETTESÉRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
6. cikk
A Tanács főtitkárának/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének és a Tanács főtitkárhelyettesének megbízatása a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének időpontjában megszűnik. A Tanács az Európai Unió működéséről szóló szerződés 240. cikkének (2) bekezdésével összhangban kinevezi a főtitkárt.
VI. CÍM
A TANÁCSADÓ SZERVEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
7. cikk[626]
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 301. cikkében említett határozat hatálybalépéséig a Gazdasági és Szociális Bizottság tagjainak megoszlása a következő:
| Belgium | 12 | Litvánia | 9 |
| Bulgária | 12 | Luxemburg | 6 |
| Cseh Köztársaság | 12 | Magyarország | 12 |
| Dánia | 9 | Málta | 5 |
| Németország | 24 | Hollandia | 12 |
| Észtország | 7 | Ausztria | 12 |
| Írország | 9 | Lengyelország | 21 |
| Görögország | 12 | Portugália | 12 |
| Spanyolország | 21 | Románia | 15 |
| Franciaország | 24 | Szlovénia | 7 |
| Horvátország | 9 | Szlovákia | 9 |
| Olaszország | 24 | Finnország | 9 |
| Ciprus | 6 | Svédország | 12 |
| Lettország | 7 | Egyesült Királyság | 24 |
8. cikk[627]
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 305. cikkében említett határozat hatálybalépéséig a Régiók Bizottsága tagjainak megoszlása a következő:
| Belgium | 12 | Litvánia | 9 |
| Bulgária | 12 | Luxemburg | 6 |
| Cseh Köztársaság | 12 | Magyarország | 12 |
| Dánia | 9 | Málta | 5 |
| Németország | 24 | Hollandia | 12 |
| Észtország | 7 | Ausztria | 12 |
| Írország | 9 | Lengyelország | 21 |
| Görögország | 12 | Portugália | 12 |
| Spanyolország | 21 | Románia | 15 |
| Franciaország | 24 | Szlovénia | 7 |
| Horvátország | 9 | Szlovákia | 9 |
| Olaszország | 24 | Finnország | 9 |
| Ciprus | 6 | Svédország | 12 |
| Lettország | 7 | Egyesült Királyság | 24 |
VII. CÍM
AZ EURÓPAI UNIÓRÓL SZÓLÓ SZERZŐDÉS V. ÉS VI. CÍME ALAPJÁN A LISSZABONI SZERZŐDÉS HATÁLYBALÉPÉSE ELŐTT ELFOGADOTT JOGI AKTUSOKRA VONATKOZÓ ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
9. cikk
Az uniós intézmények, szervek és hivatalok által az Európai Unióról szóló szerződés alapján a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt elfogadott jogi aktusok joghatása mindaddig fennmarad, amíg azokat a Szerződések alapján hatályon kívül nem helyezik, semmisnek nem nyilvánítják, vagy nem módosítják. Ugyanez vonatkozik a tagállamok között az Európai Unióról szóló szerződés alapján megkötött megállapodásokra.
10. cikk
(1) Átmeneti intézkedésként a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt elfogadott jogi aktusok tekintetében az intézmények az említett szerződés hatálybalépésének időpontjában a következő hatáskörrel fognak rendelkezni: a Bizottságnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 258. cikke szerinti hatáskörei nem alkalmazhatók, az Európai Unióról szóló szerződésnek a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt hatályos változata VI. címében az Európai Unió Bíróságára ruházott hatáskörök pedig változatlanok maradnak abban az esetben is, ha azok elfogadására az Európai Unióról szóló szerződés korábbi 35. cikke (2) bekezdésének értelmében került sor.
(2) Az (1) bekezdésben említett jogi aktusok módosítása azt vonja maga után, hogy az (1) bekezdésben említett intézményeknek a Szerződésekben meghatározott hatásköreit a módosított jogi aktus tekintetében az azzal érintett tagállamokra alkalmazni kell.
(3) Az (1) bekezdésben foglalt átmeneti intézkedés a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő öt év elteltével mindenképpen hatályát veszti.
(4) Az Egyesült Királyság a (3) bekezdésben említett átmeneti időszak lejárta előtt legkésőbb hat hónappal bejelentheti a Tanácsnak, hogy az (1) bekezdésben említett jogi aktusok tekintetében nem fogadja el az (1) bekezdésben említett intézményeknek a Szerződésekben meghatározott hatásköreit. Amennyiben az Egyesült Királyság ilyen bejelentést tesz, a (3) bekezdésben említett átmeneti időszak lejártától kezdődően az (1) bekezdésben említett jogi aktusoknak az Egyesült Királyság tekintetében való alkalmazása megszűnik. Ez az albekezdés nem alkalmazandó azon módosított jogi aktusok vonatkozásában, amelyeket a (2) bekezdés értelmében alkalmazni kell az Egyesült Királyságra.
A Tanács a Bizottság javaslata alapján, minősített többséggel meghatározza a szükséges átmeneti, illetve az e helyzetből következő egyéb intézkedéseket. Az Egyesült Királyság nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában. A Tanács tagjainak minősített többségét az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően kell meghatározni.
A Tanács a Bizottság javaslata alapján, minősített többséggel elfogadott határozatban úgy rendelkezhet, hogy az Egyesült Királyságnak viselnie kell az említett jogi aktusok alkalmazásában való részvételének megszűnése folytán szükségszerűen és elkerülhetetlenül felmerülő közvetlen pénzügyi következményeket.
(5) Az Egyesült Királyság ezt követően bármikor bejelentheti a Tanácsnak, hogy részt kíván venni azon jogi aktusok alkalmazásában, amelyeknek az alkalmazása rá nézve a (4) bekezdés első albekezdése értelmében megszűnt. Ebben az esetben a konkrét esettől függően az Európai Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról szóló jegyzőkönyv, illetve az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló jegyzőkönyv megfelelő rendelkezéseit kell alkalmazni. Az intézmények hatáskörei ezen jogi aktusok vonatkozásában megegyeznek a Szerződésekben meghatározott hatáskörökkel. Az Unió intézményei és az Egyesült Királyság a megfelelő jegyzőkönyv szerint eljárva arra kell törekedniük, hogy a lehető legnagyobb mértékben helyreállítsák az Egyesült Királyságnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség terén elért uniós vívmányok alkalmazásában való részvételét úgy, hogy az komolyabban ne hátráltassa az említett vívmányok különböző elemeinek gyakorlati érvényesülését, és tiszteletben tartsa azok összhangját.
(37.) JEGYZŐKÖNYV[628]
AZ ESZAK SZERZŐDÉS LEJÁRTÁNAK PÉNZÜGYI KÖVETKEZMÉNYEIRŐL ÉS A SZÉN- ÉS ACÉLIPARI KUTATÁSI ALAPRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK
EMLÉKEZTETVE arra, hogy 2002. július 24-ével az Európai Szén- és Acélközösség 2002. július 23-ai állapot szerinti teljes aktív és passzív vagyona az Európai Közösségre szállt,
FIGYELEMBE VÉVE azt a kívánalmat, hogy ezt a vagyont a szén- és acéliparhoz kapcsolódó ágazatokban folytatott kutatásokra használják fel, és hogy ezért e téren bizonyos különleges szabályok megállapítására van szükség,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
1. cikk
(1) Ezen aktív és passzív vagyonelemeknek az ESZAK 2002. július 23-ai mérlege szerinti nettó értékét, figyelembe véve a felszámolási eljárás eredményeként előálló bármilyen növekményt vagy csökkenést is, a szén- és acéliparhoz kapcsolódó ágazatokban folytatott kutatások céljára szánt vagyonnak kell tekinteni "ESZAK felszámolás alatt" megjelöléssel. A felszámolási eljárás befejezését követően e vagyon a "Szén- és Acélipari Kutatási Alap vagyona" megjelölést viseli.
(2) A "Szén- és Acélipari Kutatási Alap"-ként megjelölt vagyonból származó jövedelem e jegyzőkönyv és az ez alapján elfogadott jogi aktusok rendelkezéseivel összhangban kizárólag a szén- és acéliparhoz kapcsolódó ágazatokban folytatott, a kutatási keretprogramon kívüli kutatások céljára használható fel.
2. cikk
A Tanács az Európai Parlament egyetértését követően különleges jogalkotási eljárás keretében határozattal elfogadja az e jegyzőkönyv végrehajtásához szükséges valamennyi rendelkezést, beleértve a lényeges alapelveket.
A Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően elfogadja a Szén- és Acélipari Kutatási Alap vagyonának kezelésére vonatkozó többéves pénzügyi iránymutatásokat, illetve a Szén- és Acélipari Kutatási Alap kutatási programjára vonatkozó technikai iránymutatásokat megállapító intézkedéseket.
3. cikk
Ha e jegyzőkönyv vagy az ennek alapján elfogadott jogi aktusok eltérően nem rendelkeznek, a Szerződések rendelkezéseit kell alkalmazni.
(38.) JEGYZŐKÖNYV[629]
AZ ÍR NÉPNEK A LISSZABONI SZERZŐDÉSSEL KAPCSOLATOS AGGÁLYAIRÓL
A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,
EMLÉKEZTETVE az Európai Unió 27 tagállamának az Európai Tanács keretében ülésező állam-, illetve kormányfői által 2009. június 18-19-én elfogadott, az ír népnek a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos aggályairól szóló határozatra;
EMLÉKEZTETVE az Európai Tanács keretében ülésező állam-, illetve kormányfők által 2009. június 18-19-én tett nyilatkozatra, miszerint a következő csatlakozási szerződés megkötésének időpontjában az említett határozat rendelkezéseit egy, a saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolandó jegyzőkönyvbe foglalják;
TUDOMÁSUL VÉVE, hogy a Magas Szerződő Felek aláírták a Magas Szerződő Felek és a Horvát Köztársaság közötti, a Horvát Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést;
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:
I. CÍM
AZ ÉLETHEZ VALÓ JOG, A CSALÁD ÉS AZ OKTATÁS
1. cikk
A Lisszaboni Szerződésnek az Európai Unió Alapjogi Chartáját jogi kötőerővel felruházó rendelkezései, illetve a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó rendelkezései semmilyen módon nem érintik Írország Alkotmánya 40.3.1. cikkében, 40.3.2. cikkében és 40.3.3. cikkében az élethez való jog védelmére, 41. cikkében a család védelmére, valamint 42. cikkében, 44.2.1. cikkében és 44.2.5. cikkében az oktatással kapcsolatos jogok védelmére vonatkozó rendelkezések hatályát és alkalmazhatóságát.
II. CÍM
ADÓZÁS
2. cikk
A Lisszaboni Szerződés semmilyen módon és egyetlen tagállam tekintetében sem változtatja meg az Európai Unió hatásköreinek terjedelmét és gyakorlását az adózás területén.
III. CÍM
BIZTONSÁG ÉS VÉDELEM
3. cikk
Az Unió nemzetközi szintű fellépését a demokrácia és a jogállamiság elve, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan voltának elve, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elve, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog elveinek tiszteletben tartása vezérli.
Az Unió közös biztonság- és védelempolitikája a közös kül- és biztonságpolitika szerves része, amely biztosítja az Unió műveleti képességét ahhoz, hogy az Unió - az Egyesült Nemzetek Alapokmányának alapelveivel összhangban - az Unión kívül békefenntartó, konfliktusmegelőző és a nemzetközi biztonságot erősítő missziókat hajtson végre.
A közös biztonság- és védelempolitika nem érinti az egyes tagállamok - így Írország - biztonság- és védelempolitikáját vagy bármely tagállam kötelezettségeit.
A Lisszaboni Szerződés nem érinti és nem sérti Írország hagyományos katonai semlegességi politikáját.
A tagállamok - beleértve Írországot is, amely a szolidaritás szellemében, és hagyományos katonai semlegességi politikájának sérelme nélkül lép fel - maguk fogják meghatározni, hogy milyen jellegű segítséget vagy támogatást fognak nyújtani egy olyan tagállamnak, amelyet terrortámadás ért, vagy amelynek területét fegyveres támadás érte.
A közös védelem irányába mutató bármilyen döntéshez az Európai Tanács egyhangú határozatára van szükség. A tagállamok - köztük Írország - döntik el, hogy a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseinek és saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően létrehoznak-e egy közös védelmet.
Az ebben a címben foglaltak semmilyen módon nem érintik vagy sértik egyetlen más tagállamnak a biztonsággal és védelemmel kapcsolatos álláspontját vagy politikáját sem.
Maguk az egyes tagállamok döntik el azt is, hogy - a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseivel és saját nemzeti jogi követelményeikkel összhangban - részt vesznek-e állandó strukturált együttműködésben vagy az Európai Védelmi Ügynökségben.
A Lisszaboni Szerződés nem rendelkezik európai haderő létrehozásáról vagy bármely katonai alakulatba való besorozásról.
A Lisszaboni Szerződés nem érinti Írország vagy bármely más tagállam arra vonatkozó jogát, hogy meghatározza a védelmi és biztonsági kiadásai jellegét és mértékét vagy védelmi képességeinek jellegét.
Írország és az egyes tagállamok saját nemzeti jogi követelményeikkel összhangban maguk döntik el, hogy részt vesznek-e bármely katonai műveletben.
IV. CÍM
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
4. cikk
E jegyzőkönyv 2012. június 30-áig áll nyitva a Magas Szerződő Felek általi aláírásra.
A Magas Szerződő Felek és - amennyiben a Horvát Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása időpontjában ez a jegyzőkönyv még nem lépett hatályba - a Horvát Köztársaság ezt a jegyzőkönyvet alkotmányos követelményeiknek megfelelően megerősítik. A megerősítő okiratokat az Olasz Köztársaság kormányánál helyezik letétbe.
E jegyzőkönyv - amennyiben lehetséges - 2013. június 30-án lép hatályba, feltéve, hogy az összes megerősítő okiratot letétbe helyezték, illetve ennek hiányában az azt követő hónap első napján, hogy az utolsó tagállam is letétbe helyezte megerősítő okiratát.
5. cikk
Ezt a jegyzőkönyvet, amely egyetlen eredeti példányban angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén nyelven készült, és amelynek az e nyelveken készült szövegeinek mindegyike egyaránt hiteles, az Olasz Köztársaság kormányának irattárában helyezik letétbe, amely minden további tagállam kormányának eljuttat egy-egy hitelesített másolatot.
A Horvát Köztársaság csatlakozásának feltételeiről szóló okmány 2. cikke alapján e jegyzőkönyvnek a Horvát Köztársaság tekintetében történő hatályba lépésétől e jegyzőkönyv horvát nyelvű szövege az első bekezdésben említett szövegekkel együtt egyaránt hiteles, és azt is az Olasz Köztársaság kormányának irattárában helyezik letétbe, amely minden további tagállam kormányának eljuttat egy-egy hitelesített másolatot.
AZ EURÓPAI UNIÓ MŰKÖDÉSÉRŐL SZÓLÓ SZERZŐDÉS MELLÉKLETEI[630]
I. MELLÉKLET
AZ EURÓPAI UNIÓ MŰKÖDÉSÉRŐL SZÓLÓ SZERZŐDÉS 38. CIKKÉBEN HIVATKOZOTT LISTA[631]
| - 1 - | - 2 - |
| A brüsszeli nómenklatúrában szereplő vámtarifaszám | A termékek leírása |
| 1. Árucsoport | Élő állatok |
| 2. Árucsoport | Hús és élelmezési célra alkalmas vágási melléktermékek |
| 3. Árucsoport | Halak, rákfélék és puhatestűek |
| 4. Árucsoport | Tejtermékek; madártojások; természetes méz |
| 5. Árucsoport | |
| 05.04 | Állati belső részek, hólyag és gyomor (kivéve a halakét), egészben vagy darabokban |
| 05.15 | Máshová nem sorolt vagy máshol nem említett állati termék; az 1. árucsoport vagy a 3. árucsoport szerinti, emberi fogyasztásra nem alkalmas élettelen állat |
| 6. Árucsoport | Élő fák és egyéb növények gumók, gyökerek és hasonlók vágott virágok és díszítő lombozat |
| 7. Árucsoport | Élelmezési célra alkalmas zöldségek, gyökerek és gumós gyökerek |
| 8. Árucsoport | Élelmezési célra alkalmas gyümölcs és dió; citrus- és dinnyefélék héja |
| 9. Árucsoport | Kávé, tea és fűszerek, a matétea (09.03 vtsz.) kivételével |
| 10. Árucsoport | Gabonafélék |
| 11. Árucsoport | Malomipari termékek; maláta és keményítő; sikér; inulin |
| 12. Árucsoport | Olajos magvak és olajtartalmú gyümölcsök; különféle magvak és gyümölcsök ipari és gyógynövények; szalma és takarmány |
| 13. Árucsoport | |
| ex 13.03 | Pektin |
| 15. Árucsoport | |
| 15.01 | Sertészsír és egyéb kiolvasztott sertészsiradék; kiolvasztott baromfizsiradék |
| 15.02 | Kiolvasztatlan szarvasmarhafaggyú, juh- vagy kecskefaggyú; ezen zsiradékokból előállított faggyú (beleértve az első lét ("premier jus")) |
| 15.03 | Sertészsírsztearin, oleosztearin és faggyúsztearin; sertészsírolaj, oleoolaj és faggyúolaj, nem emuigeálva, keverve vagy bármilyen más módon elkészítve |
| 15.04 | Halból és tengeri emlősből nyert zsír és olaj, finomítva is |
| 15.07 | Folyékony vagy szilárd stabilizált növényi olajok, nyersen, finomítva vagy tisztítva |
| 15.12 | Állati vagy növényi zsírok és olajok hidrogénezve, finomítva is, de tovább nem elkészítve |
| 15.13 | Margarin, mesterséges zsiradék és más étkezési célra alkalmas feldolgozott zsiradék |
| 15.17 | Zsíros anyagok, illetve állati vagy növényi viaszok feldolgozási maradékai |
| 16. Árucsoport | Húsból, halból, rákfélékből vagy puhatestűekből készült termékek |
| 17. Árucsoport | |
| 17.01 | Répacukor és nádcukor szilárd állapotban |
| 17.02 | Egyéb cukor; cukorszirup; műméz (természetes mézzel keverve is); karamell |
| 17.03 | Melasz, fehérítve is |
| 17.05 (*) | ízesített vagy színezett cukor, szirup és melasz, a bármilyen arányban hozzáadott cukrot tartalmazó gyümölcslevek kivételével |
| 18. Árucsoport | |
| 18.01 | Kakaóbab egészben vagy törve, nyersen vagy pörkölve |
| 18.02 | Kakaóhéj, -hártya, -bőr és kakaóhulladék |
| 20. Árucsoport | Zöldségfélékből, gyümölcsből vagy más növényrészekből előállított készítmények |
| 22. Árucsoport | |
| 22.04 | Szőlőmust, erjedésben vagy alkohol hozzáadásától eltérő módon lefojtva |
| 22.05 | Friss szőlőből készült bor; szőlőmust alkohol hozzáadásával lefojtva |
| 22.07 | Más erjesztett italok (például almabor, körtebor és mézbor) |
| ex 22.08 (*) ex 22.09 (*) | Az I. mellékletben felsorolt mezőgazdasági termékekből nyert bármilyen erősségű etil-alkohol és szesz, denaturálva is; a likőrök, egyéb szeszesitalok és szeszesitalok előállítására használt összetett alkoholos készítmények ("koncentrált kivonatok") kivételével |
| 22.10 (*) | Ecet és ecetpótlók |
| 23. Árucsoport | Az élelmiszeripar melléktermékei; elkészített állati takarmányok |
| 24. Árucsoport | |
| 24.01 | Feldolgozatlan dohány, dohányhulladék |
| 45. Árucsoport | |
| 45.01 | Természetes parafa, megmunkálatlan, aprított, szemcsézett vagy őrölt parafa; parafahulladék |
| 54. Árucsoport | |
| 54.01 | Len, nyersen vagy megmunkálva, de nem fonva; lenkóc és lenhulladék (beleértve a foszlatott rongyhulladékot is) |
| 57. Árucsoport | |
| 57.01 | Kender (Cannabis sativa), nyersen vagy megmunkálva, de nem fonva; kenderkóc és kenderhulladék (beleértve a foszlatott rongyhulladékot is) |
| (*) Az Európai Gazdasági Közösség Tanácsa 1959. december 18-i 7a. rendeletének 1. cikke által beillesztett tétel (HL 7, 1961.1.30., 71/61. o.). | |
II. MELLÉKLET
TENGERENTÚLI ORSZÁGOK ÉS TERÜLETEK, AMELYEKRE AZ EURÓPAI UNIÓ MŰKÖDÉSÉRŐL SZÓLÓ SZERZŐDÉS NEGYEDIK RÉSZÉNEK RENDELKEZÉSEIT KELL ALKALMAZNI[633]
- Grönland,
- Új-Kaledónia és a hozzá tartozó szigetek,
- Francia Polinézia,
- Francia Déli és Antarktiszi Területek,
- Wallis- és Futuna-szigetek,
- Saint-Pierre és Miquelon,
- Saint-Barthélemy,[634]
- Aruba,
- Holland Antillák:
- Bonaire,
- Curaçao,-
- Saba,
- Sint Eustatius,
- Sint Maarten,
- Anguilla,
- Kajmán-szigetek,
- Falkland-szigetek,
- Dél-Georgia és a Déli-Sandwich-szigetek,
- Montserrat,
- Pitcairn,
- Szent Ilona-sziget és a hozzátartozó területek,
- Brit antarktiszi terület,
- Brit indiai-óceáni terület
- Turks- és Caicos-szigetek
- Brit Virgin-szigetek,
- Bermuda.
A 2007. december 13-án aláírt LISSZABONI SZERZŐDÉST ELFOGADÓ KORMÁNYKÖZI KONFERENCIA ZÁRÓNYILATKOZATÁHOZ CSATOLT NYILATKOZATOK
A. A SZERZŐDÉSEK RENDELKEZÉSEIRE VONATKOZÓ NYILATKOZATOK
1. Nyilatkozat az Európai Unió Alapjogi Chartájáról
Az Európai Unió Alapjogi Chartája, amely jogilag kötelező erővel bír, megerősíti az alapvető jogokat úgy, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény biztosítja, és ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból erednek.
A Charta nem terjeszti ki az uniós jog alkalmazási körét az Unió hatáskörein túl, továbbá nem hoz létre új hatásköröket vagy feladatokat az Unió számára, és nem módosítja a Szerződésekben meghatározott hatásköröket és feladatokat.
2. Nyilatkozat az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (2) bekezdéséről
A Konferencia egyetért abban, hogy az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozására az uniós jog sajátosságainak megőrzése mellett kell, hogy sor kerüljön. Ezzel összefüggésben a Konferencia megállapítja, hogy az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága rendszeresen párbeszédet folytat egymással, amely párbeszéd az Európai Uniónak az említett egyezményhez történő csatlakozásakor megerősíthető.
3. Nyilatkozat az Európai Unióról szóló szerződés 8. cikkéről
Az Unió figyelemmel lesz azon kis területű országok sajátos helyzetére, amelyek közelségükből adódóan különleges kapcsolatot tartanak fenn vele.
4. Nyilatkozat az Európai Parlament összetételéről
Az Európai Parlamentben a további képviselői hely Olaszországot illeti.
5. Nyilatkozat az Európai Parlament összetételéről szóló határozattervezettel kapcsolatos európai tanácsi politikai megállapodásáról
Az Európai Tanács politikai megállapodást fog elérni az Európai Parlament javaslata alapján az Európai Parlamentnek a 2004-2009-es megbízatási időszakra vonatkozó összetételéről szóló felülvizsgált határozattervezetre vonatkozóan.
6. Nyilatkozat az Európai Unióról szóló szerződés 15. cikkének (5) és (6) bekezdéséről, 17. cikkének (6) és (7) bekezdéséről, valamint 18. cikkéről
Az Európai Tanács, illetve a Bizottság elnöki posztjának, illetve az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselői posztjának betöltésére kijelölt személyek kiválasztása során kellő figyelmet kell fordítani az Unió, illetve a tagállamok földrajzi és demográfiai sokfélesége tiszteletben tartásának szükségességére.
7. Nyilatkozat az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikkének (4) bekezdéséről és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikkének (2) bekezdéséről
A Konferencia kijelenti, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikke (4) bekezdésének és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (2) bekezdésének végrehajtására vonatkozó határozatot a Tanács a Lisszaboni Szerződés aláírásának időpontjában fogadja el, és a határozat az említett szerződés hatálybalépésének napján lép hatályba. A határozattervezet szövege a következő:
A Tanács határozattervezete az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikke (4) bekezdésének és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (2) bekezdésének egyrészről 2014. november 1. és 2017. március 31. közötti, másrészről 2017. április 1-jétől kezdődő végrehajtásáról
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
mivel:
(1) Helyénvaló az olyan rendelkezések elfogadása, amelyek biztosítják a zavartalan átmenetet a Tanács - az átmeneti rendelkezésekről szóló jegyzőkönyv 3. cikkének (3) bekezdésében meghatározott, és 2014. október 31-ig továbbra is alkalmazandó - minősített többségi döntéshozatali rendszere és a 2014. november 1-jétől hatályba lépő, az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikkének (4) bekezdésében és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (2) bekezdésében előírt szavazási rendszer között, beleértve a 2017. március 31-ig tartó átmeneti időszak folyamán az említett jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdésében megállapított egyedi rendelkezéseket is.
(2) Felidézendő, hogy a Tanács minden erőfeszítést megtesz a minősített többséggel meghozott határozatok demokratikus legitimációjának megerősítésére,
A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:
1. szakasz
A 2014. november 1. és 2017. március 31. között alkalmazandó rendelkezések
Ha a 2014. november 1. és 2017. március 31. közötti időszakban a Tanácsnak az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikke (4) bekezdése első albekezdésének vagy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (2) bekezdésének alkalmazása szerinti blokkoló kisebbség létrejöttéhez szükséges
a) népesség legalább háromnegyedét, vagy
b) tagállamok számának legalább háromnegyedét
képviselő tagjai jelzik, hogy kifogásolják valamely aktusnak a Tanács által minősített többséggel történő elfogadását, a Tanács megvitatja a kérdést.
A Tanács e tárgyalások során minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy ésszerű határidőn belül és az uniós jog által meghatározott kötelező határidők sérelme nélkül kielégítő megoldást találjon a Tanácsnak az 1. cikkben említett tagjai által felvetett aggodalmakat illetően.
Ennek érdekében a Tanács elnöke a Bizottság segítségével és a Tanács eljárási szabályzatának tiszteletben tartásával minden olyan szükséges kezdeményezést megtesz, amely a Tanácson belüli megegyezés szélesebb alapokra helyezését segíti elő. A Tanács tagjai segítik a Tanács elnökét.
2. szakasz
A 2017. április 1-jétől alkalmazandó rendelkezések
Ha 2017. április 1-jétől a Tanácsnak az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikke (4) bekezdése első albekezdésének vagy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 238. cikke (2) bekezdésének alkalmazása szerinti blokkoló kisebbség létrejöttéhez szükséges
a) népesség legalább 55 %-át, vagy
b) tagállamok számának legalább 55 %-át
képviselő tagjai jelzik, hogy ellenezni kívánják valamely aktusnak a Tanács által minősített többséggel történő elfogadását, a Tanács megvitatja a kérdést.
A Tanács e tárgyalások során minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy ésszerű határidőn belül és az uniós jog által meghatározott kötelező határidők sérelme nélkül kielégítő megoldást találjon a Tanácsnak a 4. cikkben említett tagjai által felvetett aggodalmakat illetően.
Ennek érdekében a Tanács elnöke a Bizottság segítségével és a Tanács eljárási szabályzatának tiszteletben tartásával minden olyan szükséges kezdeményezést megtesz, amely a Tanácson belüli megegyezés szélesebb alapokra helyezését segíti elő. A Tanács tagjai segítik a Tanács elnökét.
3. szakasz
A határozat hatálybalépése és alkalmazása
Ez a határozat a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének napján lép hatályba.
8. Nyilatkozat a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének időpontjában az Európai Tanács és a Külügyek Tanácsa elnökségével kapcsolatban meghozandó gyakorlati intézkedésekről
Amennyiben a Lisszaboni Szerződés 2009. január 1. után lépne hatályba, a Konferencia felkéri egyrészt az adott időpontban a Tanács féléves elnökségét betöltő tagállam illetékes hatóságait, másrészt az Európai Tanács elnökének megválasztott személyt és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének kinevezett személyt, hogy - a következő féléves elnökséggel konzultálva - hozza meg azon szükséges konkrét intézkedéseket, amelyek mind anyagi, mind szervezeti szempontból lehetővé teszik az Európai Tanács és a Külügyek Tanácsa elnökségének zökkenőmentes átadását.
9. Nyilatkozat a Tanács elnökségének gyakorlásáról szóló európai tanácsi határozatra vonatkozóan az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikkének (9) bekezdéséről
A Konferencia kijelenti, hogy a Tanácsnak a Lisszaboni Szerződés aláírásával egy időben meg kell kezdenie a Tanács elnökségének gyakorlásáról szóló határozat végrehajtásával kapcsolatos eljárásokat megállapító határozat kidolgozását, valamint az azt követő hat hónapon belül meg kell adnia politikai jóváhagyását. Az Európai Tanács határozattervezete, amelynek elfogadására az említett szerződés hatálybalépésének napján kerül sor, a következő:
Az Európai Tanács határozatának tervezete a Tanács elnökségének gyakorlásáról
(1) A Tanács elnökségének feladatait, a Külügyek Tanácsa formáció kivételével, a tagállamok előre meghatározott hármas csoportokban, 18 hónapon keresztül látják el. Az említett csoportokat egy, a tagállamok egyenjogúságán alapuló rotációs rendszer szerint kell összeállítani, figyelembe véve a tagállamok különbözőségét és az Unión belüli földrajzi egyensúlyt.
(2) A csoport tagjai - a Külügyek Tanácsa formáció kivételével - valamennyi tanácsi formáció elnökségét hathónapos időszakonként, egymást váltva látják el. A csoport többi tagja közös program alapján segíti az elnökséget az összes feladata ellátásában. A csoport tagjai egymás között eltérő szabályokat is megállapíthatnak.
A tagállamok kormányainak képviselőiből álló Állandó Képviselők Bizottságának elnökségét az Általános Ügyek Tanácsa elnökségét ellátó tagállam egy képviselője látja el.
A Politikai és Biztonsági Bizottság elnökségét az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének egy képviselője látja el.
Ha a 4. cikkel összhangban elfogadott határozat eltérően nem rendelkezik, a különböző tanácsi formációk előkészítő szerveinek elnökségét - a Külügyek Tanácsa formáció kivételével - a csoportnak az adott formáció elnökségét ellátó tagja látja el.
Az Általános Ügyek Tanácsa a Bizottsággal együttműködve többéves program keretében gondoskodik a Tanács különböző formációiban folyó munka összhangjáról és folyamatosságáról. Az elnökség feladatait ellátó tagállamok a Tanács Főtitkárságának segítségével meghozzák a Tanács munkájának megszervezését és kielégítő működését segítő rendelkezéseket.
A Tanács határozatban megállapítja az e határozat alkalmazására vonatkozó intézkedéseket.
10. Nyilatkozat az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkéről
A Konferencia úgy ítéli meg, hogy amikor a Bizottságban már nem mindegyik tagállam képviselteti magát állampolgárával, a Bizottságnak kiemelt figyelmet kell fordítania annak szükségességére, hogy a tagállamok összességével való kapcsolatában biztosítsa a teljes átláthatóságot. Ennek megfelelően a Bizottságnak valamennyi tagállammal szoros kapcsolatot kell tartania, függetlenül attól, hogy van-e olyan állampolgára, aki a Bizottság tagja, és ezzel összefüggésben különös figyelmet kell fordítania annak szükségességére, hogy valamennyi tagállammal megossza az információkat, és azokkal konzultáljon.
A Konferencia továbbá úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak meg kell tennie minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi tagállam - ideértve azokat a tagállamokat is, amelyeknek nincs olyan állampolgára, aki a Bizottság tagja - politikai, társadalmi és gazdasági realitásait teljes mértékben figyelembe vegye. Ezen intézkedések egyikeként megfelelő eljárási szabályok elfogadása révén biztosítania kell, hogy az ilyen tagállamok álláspontját figyelembe vegyék.
11. Nyilatkozat az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (6) és (7) bekezdéséről
A Konferencia úgy ítéli meg, hogy a Szerződések rendelkezéseinek megfelelően az Európai Parlament és az Európai Tanács közös felelősséggel tartozik az Európai Bizottság elnökének megválasztásához vezető folyamat zavartalan lebonyolításáért. Ezért az Európai Parlament és az Európai Tanács képviselői az Európai Tanács határozatát megelőzően - a legmegfelelőbbnek ítélt keretek között -lefolytatják a szükséges konzultációkat. A 17. cikk (7) bekezdése első albekezdésének megfelelően e konzultációk során a Bizottság elnöki posztjára jelöltek szakmai hátterére kell összpontosítani, figyelembe véve az európai parlamenti választásokat. E konzultációk részletes szabályai az Európai Parlament és az Európai Tanács által kellő időben elfogadott közös megegyezéssel határozhatók meg.
12. Nyilatkozat az Európai Unióról szóló szerződés 18. cikkéről
1. A Konferencia kijelenti, hogy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének - akinek kinevezése a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésekor esedékes, hivatali ideje pedig az említett szerződés hatálybalépésének időpontjában kezdődik és az azon időpontban hivatalban lévő Bizottság hivatali idejének lejártáig tart - az Európai Unióról szóló szerződés 18. cikkével és az átmeneti rendelkezésekről szóló jegyzőkönyv 5. cikkével összhangban történő kinevezését megelőző előkészítő munkák során megfelelő kapcsolatfelvételre kerül sor az Európai Parlamenttel.
2. A Konferencia továbbá emlékeztet arra, hogy az Unió azon külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, akinek hivatali ideje 2009 novemberében kezdődik a soron következő Bizottságéval megegyező időpontban és időtartammal, az Európai Unióról szóló szerződés 17. és 18. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően kell kinevezni.
13. Nyilatkozat a közös kül- és biztonságpolitikáról
A Konferencia hangsúlyozza, hogy az Európai Unióról szóló szerződésnek a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó rendelkezései, köztük az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője hivatalának és a külügyi szolgálatnak a létrehozására vonatkozó rendelkezései nem érintik a tagállamok jelenleg fennálló, a külpolitikájuk kialakítására és folytatására vonatkozó hatáskörét, valamint a harmadik országokban és a nemzetközi szervezetekben való képviseletüket sem.
A Konferencia továbbá emlékeztet arra, hogy a közös biztonság- és védelempolitikát szabályozó rendelkezések nem sértik a tagállamok biztonság- és védelempolitikájának egyedi jellegét.
A Konferencia hangsúlyozza, hogy az Európai Uniót és tagállamait továbbra is kötelezik az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt rendelkezések, különös tekintettel a Biztonsági Tanácsnak és tagjainak a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában vállalt elsődleges felelősségére.
14. Nyilatkozat a közös kül- és biztonságpolitikáról
Az Európai Unióról szóló szerződés 24. cikkének (1) bekezdésében említett különös szabályokon és eljárásokon túl a Konferencia hangsúlyozza, hogy a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó rendelkezések, beleértve az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjével, valamint a külügyi szolgálattal kapcsolatos rendelkezéseket is, nem érintik az egyes tagállamoknak a saját külpolitikájuk, nemzeti diplomáciai szolgálatuk, harmadik országokkal fennálló kapcsolataik, valamint nemzetközi szervezetekben való részvételük kialakításával és folytatásával kapcsolatos jogalapját, feladatait és hatásköreit, beleértve a tagállamoknak az ENSZ Biztonsági Tanácsában való tagságát is.
A Konferencia megállapítja továbbá, hogy a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó rendelkezések nem ruházzák fel a Bizottságot új hatáskörrel határozat meghozatalának kezdeményezésére vonatkozóan, és az Európai Parlament szerepét sem növelik.
A Konferencia emlékeztet arra is, hogy a közös európai biztonság- és védelempolitikát szabályozó rendelkezések nem sértik a tagállamok biztonság- és védelempolitikájának egyedi jellegét.
15. Nyilatkozat az Európai Unióról szóló szerződés 27. cikkéről
A Konferencia kijelenti, hogy közvetlenül a Lisszaboni Szerződés aláírását követően a Tanács főtitkára, a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője, a Bizottság, valamint a tagállamok megkezdik az európai külügyi szolgálat létrehozásának előkészítő munkálatait.
16. Nyilatkozat az Európai Unióról szóló szerződés 55. cikke (2) bekezdéséről
A Konferencia úgy ítéli meg, hogy az a lehetőség, hogy a Szerződéseket lefordítsák az 55. cikk (2) bekezdésében említett nyelvekre, hozzájárul az Unió gazdag kulturális és nyelvi sokféleségének tiszteletben tartására vonatkozó, a 3. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdésében megállapított célkitűzés megvalósításához. Ebben az összefüggésben a Konferencia megerősíti az Unió elkötelezettségét Európa kulturális sokfélesége iránt, illetve azt, hogy az Unió továbbra is különös figyelmet szentel ezeknek és más nyelveknek.
A Konferencia javasolja, hogy azok a tagállamok, amelyek igénybe kívánják venni az 55. cikk (2) bekezdésében foglalt lehetőséget, a Lisszaboni Szerződés aláírásától számított hat hónapon belül közöljék a Tanáccsal, hogy a Szerződéseket mely nyelvre vagy nyelvekre fogják lefordítani.
17. Nyilatkozat az uniós jog elsőbbségéről
A Konferencia emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Bírósága állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően a Szerződések és a Szerződések alapján az Unió által elfogadott jogi aktusok az említett ítélkezési gyakorlat által megállapított feltételek szerint a tagállamok jogával szemben elsőbbséget élveznek.
A Konferencia továbbá úgy határozott, hogy a Tanács Jogi Szolgálatának az európai uniós jog elsőbbségéről szóló, a 11197/07 (JUR 260) dokumentumban foglalt véleményét csatolja e záróokmányhoz:
"A Tanács Jogi Szolgálatának
2007. június 22-i véleménye
A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a közösségi jog elsőbbsége a közösségi jog egyik alapelve. A Bíróság szerint ez az elv az Európai Közösség sajátos természetéből fakad. E megszilárdult ítélkezési gyakorlat első ítélete (a 6/64. sz. Costa kontra ENEL ügyben hozott 1964. július 15-i ítélet [1]) meghozatalának idején a Szerződésben nem volt említés az elsőbbségre vonatkozóan. Ma ugyanez a helyzet. Az a tény, hogy az elsőbbség elvét a jövőbeli szerződés sem fogja tartalmazni, semmiképpen sem változtat az elv meglétén és a Bíróság meglévő ítélkezési gyakorlatán.[636]
18. Nyilatkozat a hatáskörök elhatárolásáról
A Konferencia hangsúlyozza, hogy az Európai Unióról szóló szerződésben és az Európai Unió működéséről szóló szerződésben előírtak szerinti, az Unió és tagállamok közötti hatáskörmegosztás rendszerével összhangban minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad.
Ha egy meghatározott területen a Szerződések a tagállamokkal megosztott hatáskört ruháznak az Unióra, a tagállamok e hatáskörüket csak olyan mértékben gyakorolhatják, amilyen mértékben az Unió hatáskörét nem gyakorolta, vagy úgy határozott, hogy lemond hatáskörének gyakorlásáról. Ez utóbbi abban az esetben áll fenn, ha a megfelelő uniós intézmények egy jogalkotási aktus hatályon kívül helyezéséről határoznak, különösen a szubszidiaritás és az arányosság elve állandó betartásának megfelelőbb biztosítása érdekében. A Tanács - egy vagy több tagjának (a tagállamok képviselőinek) kezdeményezésére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 241. cikkével összhangban - felkérheti a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot valamely jogalkotási aktus hatályon kívül helyezésére. A Konferencia üdvözli, hogy a Bizottság kijelenti, hogy kiemelt figyelmet szentel az ilyen kéréseknek.
Hasonlóan, a tagállamok kormányainak a kormányközi konferencián ülésező képviselői az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikkének (2)-(5) bekezdésében meghatározott rendes felülvizsgálati eljárással összhangban az Unió alapját képező szerződések módosításáról, így az említett szerződések által az Unióra átruházott hatáskörök kiterjesztéséről vagy szűkítéséről is határozhatnak.
19. Nyilatkozat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikkéről
A Konferencia egyetért abban, hogy az Unió a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenségek kiküszöbölésére irányuló általános erőfeszítései során különböző politikáiban törekszik a házasságon belüli erőszak valamennyi formájának leküzdésére. A tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek e bűncselekmények megelőzése és megbüntetése, valamint az áldozatok támogatása és védelme érdekében.
20. Nyilatkozat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 16. cikkéről
A Konferencia kijelenti, hogy minden olyan esetben, amikor a 16. cikk alapján elfogadandó, a személyes adatok védelmére vonatkozó rendelkezéseknek a nemzetbiztonságot közvetlenül érintő vonatkozásuk van, a kérdés sajátos jellegére kellő figyelmet kell fordítani. A Konferencia emlékeztet arra, hogy a jelenleg alkalmazandó jogi szabályozás (lásd különösen a 95/46/EK irányelvet) különleges eltérésekről rendelkezik e tekintetben.
21. Nyilatkozat a személyes adatok védelméről a büntetőügyekben folytatott igazságügyi, valamint a rendőrségi együttműködés területén
A Konferencia elismeri, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 16. cikke alapján a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés és a rendőrségi együttműködés területén - e területek sajátos természetéből adódóan - a személyes adatok védelmére és az ilyen adatok szabad áramlására vonatkozó különleges szabályok válhatnak szükségessé.
22. Nyilatkozat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 48. és 79. cikkéről
A Konferencia úgy ítéli meg, hogy amennyiben egy, a 48. cikk (2) bekezdésén alapuló jogalkotásiaktus-tervezet a 79. cikk második bekezdésében megállapítottak szerint egy tagállam szociális biztonsági rendszerének lényeges vonatkozásait érintené - beleértve annak alkalmazási körét, költségét vagy finanszírozási rendszerét -, vagy befolyásolná e rendszer pénzügyi egyensúlyát, e tagállam érdekeit megfelelőképpen figyelembe kell venni.
23. Nyilatkozat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 48. cikkének második bekezdéséről
A Konferencia emlékeztet arra, hogy ebben az esetben az Európai Unióról szóló szerződés 15. cikkének (4) bekezdésével összhangban az Európai Tanács konszenzussal dönt.
24. Nyilatkozat az Európai Unió jogi személyiségéről
A Konferencia megerősíti, hogy az a tény, hogy az Európai Unió jogi személyiséggel bír, semmilyen módon nem jogosítja fel az Uniót arra, hogy a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott hatáskörökön kívül jogot alkosson vagy intézkedéseket tegyen.
25. Nyilatkozat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 75. és 215. cikkéről
A Konferencia emlékeztet arra, hogy az alapvető jogok és szabadságok tisztelete magában foglalja különösen azt, hogy az érintett magánszemélyek vagy más jogalanyok tisztességes eljáráshoz való jogának védelmére és tiszteletben tartására kellő figyelmet kell fordítani. E célból és annak érdekében, hogy a valamely magánszemélyt vagy más jogalanyt korlátozó intézkedésnek kitevő bármely határozat teljes körű bírói felülvizsgálatát biztosítsák, az ilyen határozatoknak világos és pontosan meghatározott követelményeken kell alapulniuk. Ezeknek a követelményeknek minden esetben a korlátozó intézkedés sajátosságaihoz kell igazodniuk.
26. Nyilatkozat valamely tagállamnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik részének V. címén alapuló intézkedésen való kívülmaradásáról
A Konferencia kijelenti, hogy amennyiben valamely tagállam úgy határoz, hogy nem vesz részt az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik részének V. címén alapuló valamely intézkedésben, a Tanács alapos vitát folytat az érintett tagállamnak az intézkedésen kívül maradásából eredő lehetséges hatásokról és következményekről.
Továbbá bármely tagállam felkérheti a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 116. cikke alapján vizsgálja meg a helyzetet.
A fenti bekezdések nem sértik a tagállamok azon jogát, hogy e kérdéssel kapcsolatban az Európai Tanácshoz forduljanak.
27. Nyilatkozat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 85. cikke (1) bekezdésének második albekezdéséről
A Konferencia úgy ítéli meg, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 85. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében említett rendeleteknek figyelembe kell venniük a nyomozások megindítására vonatkozó nemzeti szabályokat és gyakorlatot.
28. Nyilatkozat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 98. cikkéről
A Konferencia megállapítja, hogy a 98. cikk rendelkezéseit a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően kell alkalmazni. Az "[azok az] intézkedések, [amelyekre] olyan gazdasági hátrányok ellensúlyozása érdekében van szükség, amelyeket Németország felosztása okozott a Szövetségi Köztársaság e felosztás által érintett egyes területeinek gazdaságában" kifejezést az Európai Unió Bírósága fennálló ítélkezési gyakorlatának megfelelően kell értelmezni.
29. Nyilatkozat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikke (2) bekezdésének c) pontjáról
A Konferencia megállapítja, hogy a 107. cikk (2) bekezdésének c) pontját a Németországi Szövetségi Köztársaság Németország korábbi felosztása által érintett egyes területei gazdaságának nyújtott támogatásra vonatkozó rendelkezések alkalmazhatósága tekintetében az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatának megfelelően kell értelmezni.
30. Nyilatkozat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126. cikkéről
A 126. cikk tekintetében a Konferencia megerősíti, hogy a növekedési potenciál erősítése és a rendezett költségvetési helyzet biztosítása az Unió és a tagállamok gazdasági és fiskális politikájának két pillére. A Stabilitási és Növekedési Paktum e célok megvalósításának fontos eszköze.
A Konferencia ismét megerősíti elkötelezettségét a tagállamok költségvetési politikája összehangolásának keretéül szolgáló Stabilitási és Növekedési Paktumra vonatkozó rendelkezések mellett.
A Konferencia megerősíti, hogy a kötelezettségvállalások végrehajtása, valamint a tagállamok közötti egyenlő bánásmód legjobb biztosítéka a szabályokon alapuló rendszer.
Ennek keretében a Konferencia ismét megerősíti továbbá elkötelezettségét a lisszaboni stratégia céljai - a munkahelyteremtés, a strukturális reformok és a társadalmi kohézió - mellett.
Az Unió célja kiegyensúlyozott gazdasági növekedés és árstabilitás elérése. A gazdasági és költségvetési politikáknak ezért a gazdasági reform, az innováció, a versenyképesség, valamint a gyenge gazdasági növekedés idején a magánbefektetés és a fogyasztás erősítése terén megfelelő prioritásokat kell meghatározniuk. Ezt mind a nemzeti, mind az uniós szintű költségvetési döntések irányvonalának tükröznie kell, különösen a költségvetési bevételek és kiadások szerkezetének átalakításában, egyúttal tiszteletben tartva a Szerződések és a Stabilitási és Növekedési Paktum értelmében vett költségvetési fegyelem követelményét.
A költségvetési és gazdasági kihívások, amelyekkel a tagállamoknak szembe kell nézniük, kiemeli a gazdasági ciklus egészén át tartó hatékony és eredményes költségvetési politika fontosságát.
A Konferencia egyetért abban, hogy a tagállamoknak a gazdasági fellendülés időszakait aktívan ki kell használniuk államháztartásuk megerősítése, valamint költségvetési helyzetük javítása érdekében. A cél egy olyan költségvetési többlet fokozatos elérése a kedvező időszakok során, amely segít megbirkózni a gazdasági recesszióval, s így hozzájárul az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságához.
A tagállamok bizakodva várják a Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásának megerősítésére és tisztázására vonatkozó lehetséges bizottsági javaslatokat és a tagállamok további hozzájárulásait. A tagállamok minden, a gazdaságaik növekedési potenciáljának erősítéséhez szükséges intézkedést meg fognak tenni. A gazdaságpolitika összehangolásának fokozása segíthet e cél elérésében. E nyilatkozat nem befolyásolja a Stabilitási és Növekedési Paktummal kapcsolatos jövőbeli tárgyalásokat.
31. Nyilatkozat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 156. cikkéről
A Konferencia megerősíti, hogy a 156. cikkben megfogalmazott politikák alapvetően a tagállamok hatáskörébe tartoznak. Az e cikkel összhangban uniós szinten bevezetésre kerülő ösztönző és összehangoló intézkedések kiegészítő jellegűek. Céljuk nem a tagállamok különböző rendszereinek harmonizálása, hanem a tagállamok közötti együttműködés elősegítése. Az intézkedések nem érintik az egyes tagállamokban a szociális partnerek felelősségére vonatkozó meglévő biztosítékokat és szokásokat.
E nyilatkozat nem érinti a Szerződések azon rendelkezéseit, amelyek hatáskört ruháznak az Unióra, ideértve a szociális kérdéseket is.
32. Nyilatkozat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 168. cikke (4) bekezdésének c) pontjáról
A Konferencia kijelenti, hogy a 168. cikk (4) bekezdése c) pontjának alkalmazásában elfogadott intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk a biztonsággal kapcsolatos közös kihívásokat és szigorú minőségi és biztonsági előírások megállapítását kell célul kitűzniük abban az esetben, ha a belső piacot érintő nemzeti előírásokkal az emberi egészség magas szintű védelme másként nem lenne elérhető.
33. Nyilatkozat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174. cikkéről
A Konferencia úgy ítéli meg, hogy a 174. cikkben említett szigeti területek - a szükséges feltételeknek való megfelelésük esetén - teljes szigetállamokat is magukban foglalhatnak.
34. Nyilatkozat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 179. cikkéről
A Konferencia egyetért abban, hogy az Unió a kutatás és a technológiafejlesztés területére vonatkozó tevékenysége során megfelelően tiszteletben tartja a tagállamok kutatáspolitikáinak alapvető irányait és választásait.
35. Nyilatkozat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 194. cikkéről
A Konferencia úgy véli, hogy a 194. cikk nem befolyásolja a tagállamok azon jogát, hogy - a 347. cikkben megállapított feltételek szerint - energiaellátásuk biztosítása érdekében megtegyék a szükséges intézkedéseket.
36. Nyilatkozat a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó nemzetközi megállapodások tagállamok általi megtárgyalásával és megkötésével kapcsolatosan az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkéről
A Konferencia megerősíti, hogy a tagállamok a harmadik rész V. címének 3., 4., és 5. fejezetében meghatározott területeken harmadik országokkal vagy nemzetközi szervezetekkel megállapodásokról tárgyalhatnak, illetve ilyen megállapodásokat köthetnek, amennyiben ezen megállapodások összhangban vannak az uniós joggal.
37. Nyilatkozat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 222. cikkéről
Azon intézkedések sérelme nélkül, amelyeket az Unió abból a célból fogad el, hogy eleget tegyen a terrortámadás, illetve természeti vagy ember okozta katasztrófa áldozatává vált tagállammal szembeni szolidaritási kötelezettségének, a 222. cikk egyetlen rendelkezése sem érintheti egy másik tagállam azon jogát, hogy a fenti tagállamra irányuló szolidaritási kötelezettségének eleget téve megválassza a kötelezettség teljesítésének leghatékonyabb módját.
38. Nyilatkozat a Bíróság főtanácsnokainak számával összefüggésben az Európai Unió működéséről szóló szerződés 252. cikkéről
A Konferencia kijelenti, hogy amennyiben az Európai Unió működéséről szóló szerződés 252. cikkének első albekezdésével összhangban a Bíróság kéri, hogy a főtanácsnokok számát hárommal növeljék (nyolcról tizenegyre), a Tanács egyhangúlag eljárva ehhez egyetértését adja.
A Konferencia megállapodik arról, hogy ebben az esetben Lengyelország - az Egyesült Királysághoz, Franciaországhoz, Németországhoz, Olaszországhoz és Spanyolországhoz hasonlóan - állandó főtanácsnokkal rendelkezik majd, és nem vesz részt többé a rotációs rendszerben, a meglévő rotációs rendszerben pedig három helyett öt főtanácsnok vesz majd részt.
39. Nyilatkozat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkéről
A Konferencia tudomásul veszi a Bizottság azon szándékát, hogy a kialakult gyakorlatnak megfelelően továbbra is konzultálni kíván a tagállamok által kinevezett szakértőkkel a pénzügyi szolgáltatások területére vonatkozó, átruházott hatáskörben alkotandó jogi aktusok tervezetéről.
40. Nyilatkozat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 329. cikkéről
A Konferencia kijelenti, hogy a tagállamok a megerősített együttműködés létrehozására irányuló kérelmük benyújtásakor megjelölhetik, hogy már abban a szakaszban alkalmazni kívánják-e a minősített többségi szavazás kiterjesztéséről, illetve a rendes jogalkotási eljárás igénybevételéről rendelkező 333. cikket.
41. Nyilatkozat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 352. cikkéről
A Konferencia kijelenti, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 352. cikkének (1) bekezdésében az Unió célkitűzéseire történő utalás az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott célkitűzésekre, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés ötödik része szerinti külső tevékenységével összefüggésben az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (5) bekezdésében foglalt célkitűzésekre vonatkozik. Ennélfogva kizárt, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 352. cikkén alapuló bármely tevékenység kizárólag az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (1) bekezdésében megállapított célkitűzések megvalósítását célozza. Ezzel összefüggésben a Konferencia megjegyzi, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 31. cikkének (1) bekezdésével összhangban a közös kül- és biztonságpolitika területén nem fogadhatók el jogalkotási aktusok.
42. Nyilatkozat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 352. cikkéről
A Konferencia hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlatával összhangban, mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 352. cikke a hatáskör-átruházás elvére épülő intézményi rendszer szerves része, nem szolgálhat alapként az Unió hatáskörének olyan mértékű kiszélesítéséhez, amely túlmutat a Szerződések egésze, és különösen az Unió feladatait és tevékenységeit meghatározó rendelkezések által létrehozott általános kereten. A 352. cikk semmilyen esetben sem alkalmazható olyan rendelkezések elfogadására, amelyek hatása lényegében a Szerződések módosítását eredményezné az e célt szolgáló eljárások tiszteletben tartása nélkül.
43. Nyilatkozat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 355. cikke (6) bekezdéséről
A Magas Szerződő Felek egyetértenek abban, hogy amint a francia hatóságok arról értesítik az Európai Tanácsot és a Bizottságot, hogy a sziget belső jogállásának jelenleg folyamatban lévő alakulása azt lehetővé teszi, az Európai Tanács - a 355. cikk (6) bekezdésének értelmében - határozatot fogad el Mayotte-nak az Unióval kapcsolatos jogállásának módosításáról annak érdekében, hogy ez a terület a 355. cikk (1) bekezdése és 349. cikk értelmében legkülső régiónak minősüljön.
B. A SZERZŐDÉSEKHEZ CSATOLT JEGYZŐKÖNYVEKRE VONATKOZÓ NYILATKOZATOK
44. Nyilatkozat az Európai Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról szóló jegyzőkönyv 5. cikkéről
A Konferencia megállapítja, hogy abban az esetben, ha valamely tagállam az Európai Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról szóló jegyzőkönyv 5. cikkének (2) bekezdése alapján bejelentést tett arról, hogy nem kíván részt venni valamely javaslatban vagy kezdeményezésben, e bejelentést a schengeni vívmányok továbbfejlesztésére irányuló intézkedés elfogadása előtt bármikor vissza lehet vonni.
45. Nyilatkozat az Európai Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról szóló jegyzőkönyv 5. cikkének (2) bekezdéséről
A Konferencia kijelenti, hogy amennyiben az Egyesült Királyság vagy Írország jelzi a Tanácsnak, hogy nem kíván részt venni valamely olyan intézkedésben, amely a schengeni vívmányok azon részén alapul, amelyben valamelyikük részt vesz, a Tanács részletesen megvitatja az érintett tagállamnak az intézkedésen kívül maradásából eredő lehetséges következményeket. A Tanácson belül folytatandó vita során figyelembe kell venni a javaslat és a schengeni vívmányok közötti kapcsolatról szóló bizottsági tájékoztatást.
46. Nyilatkozat az Európai Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról szóló jegyzőkönyv 5. cikkének (3) bekezdéséről
A Konferencia emlékeztet arra, hogy amennyiben a Tanács a kérdés első érdemi megvitatását követően nem hoz határozatot, a Bizottság módosított javaslatot nyújthat be a Tanácsnak annak érdekében, hogy a Tanács azt négy hónapon belül még egyszer további érdemi vizsgálatnak vesse alá.
47. Nyilatkozat az Európai Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról szóló jegyzőkönyv 5. cikkének (3), (4) és (5) bekezdéséről
A Konferencia megállapítja, hogy az Európai Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról szóló jegyzőkönyv 5. cikkének (3), (4) vagy (5) bekezdésében említett határozatban meghatározandó feltételek előírhatják, hogy adott esetben az érintett tagállam viseli a Tanács által az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően hozott határozatokban foglalt schengeni vívmányok egészének vagy egy részének alkalmazásában való részvételének megszűnése folytán szükségszerűen és elkerülhetetlenül felmerülő közvetlen pénzügyi következményeket.
48. Nyilatkozat a Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyvről
A Konferencia tudomásul veszi, hogy az olyan jogi aktusok tekintetében, amelyeket a Tanács önállóan vagy az Európai Parlamenttel közösen fogad el, és amelyek Dániára alkalmazandó és nem alkalmazandó rendelkezéseket egyaránt tartalmaznak, mivel olyan jogalapra épülnek, amelyre a Dániáról szóló jegyzőkönyv I. része vonatkozik, Dánia kijelenti, hogy szavazati jogát nem használja fel arra, hogy a rá nem alkalmazandó rendelkezések elfogadását megakadályozza.
A Konferencia továbbá tudomásul veszi, hogy a Konferenciának a 222. cikkről szóló nyilatkozata alapján Dánia kijelenti, hogy részvételére a 222. cikkben említett fellépésekben, illetve jogi aktusokban a Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv I. és II. részének megfelelően kerülhet sor.
49. Nyilatkozat Olaszországról
A Konferencia tudomásul veszi, hogy az 1957-ben az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Európai Unióról szóló szerződés elfogadásakor módosított Olaszországról szóló jegyzőkönyv a következőképpen rendelkezett:
"A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK
AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy rendezzenek egyes Olaszországot érintő sajátos problémákat,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket e szerződéshez csatolnak:
A KÖZÖSSÉG TAGÁLLAMAI
TUDOMÁSUL VESZIK azt a tényt, hogy az olasz kormány tízéves gazdaság-bővítő programot hajt végre azzal a céllal, hogy - különösen a kevésbé fejlett dél-olasz területek és olasz szigetek infrastruktúrájának fejlesztése, valamint a munkanélküliség felszámolása érdekében új munkahelyek teremtése révén - helyreállítsa az olasz gazdaság szerkezetének egyensúlyát;
EMLÉKEZTETNEK ARRA, hogy az olasz kormány e programjának alapelveit és céljait megvizsgálták és jóváhagyták azok a nemzetközi együttműködést szolgáló szervezetek, amelyeknek a tagállamok is tagjai;
ELISMERIK hogy az olaszországi program céljainak megvalósulása közös érdekük;
MEGÁLLAPODNAK ABBAN, hogy az olasz kormány e feladata végrehajtásának megkönnyítése érdekében a Közösség intézményeinek figyelmébe ajánlják az e Szerződésben előírt valamennyi módszer és eljárás igénybevételét, különösen azt, hogy megfelelő módon használják fel az Európai Beruházási Bank és az Európai Szociális Alap forrásait;[637]
AZON A VÉLEMÉNYEN VANNAK, hogy e Szerződés alkalmazása során a Közösség intézményeinek figyelembe kell venniük, hogy az olasz gazdaság az elkövetkező években milyen folyamatos erőfeszítések elé néz, továbbá, hogy kívánatos elkerülni azokat a feszültségeket, különösen a fizetési mérleget, illetve a foglalkoztatás szintjét illetően, amelyek e Szerződés olaszországi alkalmazását veszélyeztethetnék;
ELISMERIK, hogy amennyiben a 109h. és 109i. cikk alkalmazására kerül sor, mindenképpen ügyelni kell arra, hogy az olasz kormány számára előírt intézkedések egyike se nehezítse a gazdaság bővítésére és a lakosság életszínvonalának növelésére szolgáló kormányzati program végrehajtását.".
50. Nyilatkozat az átmeneti rendelkezésekről szóló jegyzőkönyv 10. cikkéről
A Konferencia felkéri az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy hatáskörükön belül törekedjenek arra, hogy a megfelelő esetben, és lehetőség szerint az átmeneti rendelkezésekről szóló jegyzőkönyv 10. cikkének (3) bekezdésében említett ötéves határidőn belül elfogadják az említett jegyzőkönyv 10. cikkének (1) bekezdésében említett aktusokat módosító vagy felváltó jogi aktusokat.
C. A TAGÁLLAMOK NYILATKOZATAI
51. A Belga Királyság nyilatkozata a nemzeti parlamentekről
Belgium pontosítja, hogy alkotmányjogának megfelelően mind a Képviselőház, mind a Szövetségi Parlament Szenátusa, mind a közösségek és régiók parlamenti közgyűlései - az Unió által gyakorolt hatásköröknek megfelelően - a nemzeti parlamenti rendszer összetevőiként vagy a nemzeti parlament kamaráiként járnak el.
52. A Belga Királyság, a Bolgár Köztársaság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, az Olasz Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, Románia, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság nyilatkozata az Európai Unió jelképeiről
Belgium, Bulgária, Németország, Görögország, Spanyolország, Olaszország, Ciprus, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Ausztria, Portugália, Románia, Szlovénia és Szlovákia kijelenti, hogy a kék alapon tizenkét arany csillag alkotta körből álló zászlót, Ludwig van Beethoven IX. szimfóniája Örömódájának részletét mint himnuszt, az "Egyesülve a sokféleségben" jelmondatot, az eurót mint az Európai Unió pénznemét, valamint a május 9-i Európa-napot továbbra is a polgárok Európai Unióhoz való közös kötődése és az Európai Unióval való kapcsolata jelképeinek tekinti.
53. A Cseh Köztársaság nyilatkozata az Európai Unió Alapjogi Chartájáról
1. A Cseh Köztársaság emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája rendelkezéseinek címzettjei az Európai Unió intézményei és szervei, megfelelően tiszteletben tartva a szubszidiaritás elvét, valamint az Európai Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztást, ahogyan azt a hatáskörök elhatárolásáról szóló 18. nyilatkozat is megerősíti. A Cseh Köztársaság hangsúlyozza, hogy a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban a címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre, abban az esetben nem, amikor az Unió jogától függetlenül nemzeti jogszabályokat fogadnak el és hajtanak végre.
2. A Cseh Köztársaság hangsúlyozza továbbá, hogy a Charta nem terjeszti ki az uniós jog alkalmazási körét, és nem hoz létre új hatásköröket az Unió számára. Nem szűkíti a nemzeti jog alkalmazási körét, és nem korlátozza a nemzeti hatóságok e téren fennálló jelenlegi hatásköreit.
3. A Cseh Köztársaság hangsúlyozza, hogy annyiban amennyiben a Charta a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból eredő alapvető jogokat és elveket ismer el, ezeket a jogokat és elveket e hagyományokkal összhangban kell értelmezni.
4. A Cseh Köztársaság hangsúlyozza továbbá, hogy a Charta egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, mint amely szűkíti vagy hátrányosan érinti azokat az emberi jogokat és alapvető szabadságokat, amelyeket - saját alkalmazási területükön - az Unió joga, illetve az Unió vagy a tagállamok mindegyikének részességével kötött nemzetközi megállapodások, így különösen az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény, valamint a tagállamok alkotmányai elismernek.
54. A Németországi Szövetségi Köztársaság, Írország, a Magyar Köztársaság, az Osztrák Köztársaság és a Svéd Királyság nyilatkozata
Németország, Írország, Magyarország, Ausztria és Svédország megállapítja, hogy az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés alapvető rendelkezései lényeges módosítására a szerződés hatálybalépése óta nem került sor, így szükség van azok naprakésszé tételére. Ezért támogatnak egy, a tagállamok kormányképviselőinek konferenciájára vonatkozó elképzelést, amelyet mihamarabb össze kell hívni.
55. A Spanyol Királyságnak, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a nyilatkozata
A Szerződéseket alkalmazni kell Gibraltárra mint olyan európai területre, amelynek külkapcsolataiért egy tagállam felelős. Ez a tény az érintett tagállamok álláspontjában semmilyen változást nem jelent.
56. Írország nyilatkozata az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkéről
Írország megerősíti elkötelezettségét az Unió iránt, amely a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget alkot, tiszteletben tartja az alapvető jogokat és a tagállamok eltérő jogrendszereit és jogi hagyományait, és garantálja a polgárok magas szintű biztonságát.
Írország ennek megfelelően kijelenti, hogy az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikke által ráruházott jogát gyakorolni kívánja, és a lehetségesnek ítélt legteljesebb mértékben részt kíván venni az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik részének V. címe szerinti intézkedések meghozatalában.
Írország a lehető legteljesebb mértékben részt fog venni különösen a rendőrségi együttműködés területén meghozandó intézkedésekben.
Írország emlékeztet továbbá arra, hogy a jegyzőkönyv 8. cikkével összhangban írásban bejelentheti a Tanácsnak, hogy nem kíván tovább e jegyzőkönyv rendelkezéseinek hatálya alá tartozni. Írország ezen rendelkezések érvényesülését a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő három éven belül felül kívánja vizsgálni.
57. Az Olasz Köztársaság nyilatkozata az Európai Parlament összetételéről
Olaszország megállapítja, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 10. és 14. cikke értelmében az Európai Parlament az Unió polgárainak képviselőiből áll, a polgárok képviselete arányosan csökkenő módon valósul meg.
Olaszország megállapítja továbbá, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 9. cikke és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 20. cikke értelmében uniós polgár mindenki, aki a tagállamok valamelyikének állampolgára.
Olaszország ennélfogva úgy ítéli meg, hogy - az Európai Parlament 2009-2014-es megbízatási időszakára vonatkozó határozat sérelme nélkül - az Európai Tanács által az Európai Parlament kezdeményezése nyomán és annak egyetértésével elfogadott valamennyi, az Európai Parlament összetételének meghatározásáról szóló határozatnak tiszteletben kell tartania a 14. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében foglalt alapelveket.
58. A Lett Köztársaság, a Magyar Köztársaság és a Máltai Köztársaság nyilatkozata a közös pénz nevének a Szerződésekben szereplő írásmódjáról
A Szerződésekben említett közös pénz nevének a bankjegyeken és pénzérméken megjelenő egységes írásmódját nem érintve, Lettország, Magyarország és Málta kinyilvánítja, hogy a közös pénz nevének, ideértve annak származékos alakjait is, a Szerződések lett, magyar, illetve máltai szövegében alkalmazott írásmódja semmiben nem befolyásolja a lett, a magyar, illetve a máltai nyelv fennálló szabályait.
59. A Holland Királyság nyilatkozata az Európai Unió működéséről szóló szerződés 312. cikkéről
A Holland Királyság az Európai Unió működéséről szóló szerződés 312. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében említett határozathoz akkor adja beleegyezését, ha az említett szerződés 311. cikkének harmadik bekezdése szerinti határozat felülvizsgálata kielégítő megoldást nyújt Hollandiának az Unió költségvetésével szembeni túlzott negatív nettó befizetési pozíciója tekintetében.
60. A Holland Királyság nyilatkozata az Európai Unió működéséről szóló szerződés 355. cikkéről
A Holland Királyság kijelenti, hogy egy, a 355. cikk (6) bekezdésében említett, a Holland Antillák és/vagy Aruba jogállásának az Unióra tekintettel történő módosítását célzó határozatra irányuló kezdeményezés kizárólag egy olyan döntés alapján nyújtható be, amelyet a Holland Királyság Statútumával összhangban hoztak meg.
61. A Lengyel Köztársaság nyilatkozata az Európai Unió Alapjogi Chartájáról
A Charta semmilyen módon nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, hogy jogszabályokat alkossanak a közerkölcs, a családjog, valamint az emberi méltóság védelme és az ember fizikai és szellemi épségének tiszteletben tartása területén.
62. A Lengyel Köztársaság nyilatkozata az Európai Unió Alapjogi Chartájának Lengyelországra és az Egyesült Királyságra történő alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvről
Lengyelország kijelenti, hogy tekintettel a Szolidaritás nevű társadalmi mozgalom hagyományára és a mozgalomnak a szociális és munkajogokért folytatott küzdelemhez való jelentős hozzájárulására, teljes mértékben tiszteletben tartja az Európai Unió joga által meghatározott, és különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája IV. címében újólag megerősített szociális és munkajogokat.
63. Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának nyilatkozata az "állampolgár" kifejezés meghatározásáról
A Szerződések és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés, továbbá minden más ezen szerződésekből eredő vagy ezen szerződések alapján továbbra is hatályban lévő jogi aktus tekintetében az Egyesült Királyság megújítja az 1982. december 31-én, az "állampolgár" kifejezés meghatározásáról tett nyilatkozatát, azzal a kivétellel, hogy a brit függő területek állampolgárai ("British Dependant Territories Citizens") kifejezést a brit tengerentúli területek állampolgáraiként ("British overseas territories citizens") kell érteni.
64. Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának nyilatkozata az európai parlamenti választásokra vonatkozó választójogról
Az Egyesült Királyság megállapítja, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 14. cikke és a Szerződések egyéb rendelkezései nem irányulnak az európai parlamenti választásokra vonatkozó választójog alapjainak megváltoztatására.
65. Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának nyilatkozata az Európai Unió működéséről szóló szerződés 75. cikkéről
Az Egyesült Királyság teljes mértékben támogatja a terrorizmus és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek megelőzésére és az ellenük való küzdelemre irányuló pénzügyi szankciók elfogadását célzó határozott fellépést. Az Egyesült Királyság ezért kijelenti, hogy gyakorolni kívánja az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkében biztosított azon jogát, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 75. cikke alapján benyújtott valamennyi javaslat elfogadásában részt vegyen.
MEGFELELÉSI TÁBLÁZATOK[638]
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés
| Korábbi számozás az Európai Közösséget létre- hozó szerződésben | Új számozás az Európai Unió működéséről szóló szerződésben |
| ELSŐ RÉSZ - ALAPELVEK | ELSŐ RÉSZ - ALAPELVEK |
| 1. cikk (hatályon kívül) | |
| 1. cikk | |
| 2. cikk (hatályon kívül) (25) | |
| I. cím - Az Unió hatásköreinek típusai és területei | |
| 2. cikk | |
| 3. cikk | |
| 4. cikk | |
| 5. cikk | |
| 6. cikk | |
| II. cím - Általánosan alkalmazandó rendelkezések | |
| (25) E cikket, tartalmát tekintve, az EU-Szerződés 3. cikke váltja fel. | |
| Korábbi számozás az Európai Közösséget létre- hozó szerződésben | Új számozás az Európai Unió működéséről szóló szerződésben |
| 7. cikk | |
| 3. cikk, (1) bekezdés (hatályon kívül) (26) | |
| 3. cikk (2) bekezdés | 8. cikk |
| 4. cikk (áthelyezve) | 119. cikk |
| 5. cikk (felváltva) (27) | |
| 9. cikk | |
| 10. cikk | |
| 6. cikk | 11. cikk |
| 153. cikk, (2) bekezdés (áthelyezve) | 12. cikk |
| 13. cikk(28) | |
| 7. cikk (hatályon kívül) (29) | |
| 8. cikk (hatályon kívül) (30) | |
| 9. cikk (hatályon kívül) | |
| 10. cikk (hatályon kívül) (31) | |
| 11. cikk (felváltva) (32) | 326-334. cikk |
| 11a. cikk (felváltva) (32) | 326-334. cikk |
| 12. cikk (áthelyezve) | 18. cikk |
| 13. cikk (áthelyezve) | 19. cikk |
| 14. cikk (áthelyezve) | 26. cikk |
| 15. cikk (áthelyezve) | 27. cikk |
| 16. cikk | 14. cikk |
| 255. cikk (áthelyezve) | 15. cikk |
| 286. cikk (felváltva) | 16. cikk |
| (26) E cikket, tartalmát tekintve, az EUMSz. 3-6. cikke váltja fel. (27) E cikket, tartalmát tekintve, az EU-Szerződés 5. cikke váltja fel. (28) Az állatok védelméről és kíméletéről szóló jegyzőkönyv rendelkező részének beillesztése. (29) E cikket, tartalmát tekintve, az EU-Szerződés 13. cikke váltja fel. (30) E cikket, tartalmát tekintve, az EU-Szerződés 13. cikke, valamint az EUMSz. 282. cikkének (1) bekezdése váltja fel. (31) E cikket, tartalmát tekintve, az EU-Szerződés 4. cikkének (3) bekezdése váltja fel. (32) E cikket egyben az EU-Szerződés 20. cikke is felváltja. | |
| Korábbi számozás az Európai Közösséget létre- hozó szerződésben | Új számozás az Európai Unió működéséről szóló szerződésben |
| 17. cikk | |
| MÁSODIK RÉSZ - UNIÓS POLGÁRSÁG | MÁSODIK RÉSZ - A MEGKÜLÖNBÖZTETÉS TILALMA ÉS AZ UNIÓS POLGÁRSÁG |
| 12. cikk (áthelyezve) | 18. cikk |
| 13. cikk (áthelyezve) | 19. cikk |
| 17. cikk | 20. cikk |
| 18. cikk | 21. cikk |
| 19. cikk | 22. cikk |
| 20. cikk | 23. cikk |
| 21. cikk | 24. cikk |
| 22. cikk | 25. cikk |
| HARMADIK RÉSZ - KÖZÖSSÉGI POLITIKÁK | HARMADIK RÉSZ - AZ UNIÓ BELSŐ POLITIKÁI ÉS TEVÉKENYSÉGEI |
| I. cím - Belső piac | |
| 14. cikk (áthelyezve) | 26. cikk |
| 15. cikk (áthelyezve) | 27. cikk |
| I. cím - Az áruk szabad mozgása | II. cím - Az áruk szabad mozgása |
| 23. cikk | 28. cikk |
| 24. cikk | 29. cikk |
| 1. fejezet - Vámunió | 1. fejezet - Vámunió |
| 25. cikk | 30. cikk |
| 26. cikk | 31. cikk |
| 27. cikk | 32. cikk |
| Harmadik rész, X. cím, Vámügyi együttműködés (áthelyezve) | 2. fejezet - Vámügyi együttműködés |
| 135. cikk (áthelyezve) | 33. cikk |
| 2. fejezet - A tagállamok közötti mennyiségi korlátozások tilalma | 3. fejezet - A tagállamok közötti mennyiségi korlátozások tilalma |
| 28. cikk | 34. cikk |
| Korábbi számozás az Európai Közösséget létre- hozó szerződésben | Új számozás az Európai Unió működéséről szóló szerződésben |
| 29. cikk | 35. cikk |
| 30. cikk | 36. cikk |
| 31. cikk | 37. cikk |
| II. cím - Mezőgazdaság | III. cím - Mezőgazdaság és halászat |
| 32. cikk | 38. cikk |
| 33. cikk | 39. cikk |
| 34. cikk | 40. cikk |
| 35. cikk | 41. cikk |
| 36. cikk | 42. cikk |
| 37. cikk | 43. cikk |
| 38. cikk | 44. cikk |
| III. cím - A személyek a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása | IV. cím - A személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása |
| 1. fejezet - Munkavállalók | 1. fejezet - Munkavállalók |
| 39. cikk | 45. cikk |
| 40. cikk | 46. cikk |
| 41. cikk | 47. cikk |
| 42. cikk | 48. cikk |
| 2. fejezet - Letelepedési jog | 2. fejezet - Letelepedési jog |
| 43. cikk | 49. cikk |
| 44. cikk | 50. cikk |
| 45. cikk | 51. cikk |
| 46. cikk | 52. cikk |
| 47. cikk | 53. cikk |
| 48. cikk | 54. cikk |
| 294. cikk (áthelyezve) | 55. cikk |
| 3. fejezet - Szolgáltatások | 3, fejezet - Szolgáltatások |
| 49. cikk | 56. cikk |
| Korábbi számozás az Európai Közösséget létre- hozó szerződésben | Új számozás az Európai Unió működéséről szóló szerződésben |
| 50. cikk | 57. cikk |
| 51. cikk | 58. cikk |
| 52. cikk | 59. cikk |
| 53. cikk | 60. cikk |
| 54. cikk | 61. cikk |
| 55. cikk | 62. cikk |
| 4. fejezet - Tőke- és fizetési műveletek | 4. fejezet - Töke- és fizetési műveletek |
| 56. cikk | 63. cikk |
| 57. cikk | 64. cikk |
| 58. cikk | 65. cikk |
| 59. cikk | 66. cikk |
| 60. cikk (áthelyezve) | 75. cikk |
| IV. cím - Vízumok, menekültügy, bevándorlás és a személyek szabad mozgására vonatkozó egyéb politikák | V. cím - A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség |
| 1. fejezet - Általános rendelkezések | |
| 61. cikk | 67. cikk (33) |
| 68. cikk | |
| 69. cikk | |
| 70. cikk | |
| 71. cikk (34) | |
| 64. cikk, (1) bekezdés (felváltva) | 72. cikk (35) |
| 73. cikk | |
| 66. cikk (felváltva) | 74. cikk |
| 60. cikk (áthelyezve) | 75. cikk |
| 76. cikk | |
| (33) E cikk egyben a hatályos EU-Szerződés 29. cikkét is felváltja. (34) E cikk a hatályos EU-Szerződés 36. cikkét váltja fel. (35) E cikk egyben a hatályos EU-Szerződés 33. cikkét is felváltja. | |
| Korábbi számozás az Európai Közösséget létre- hozó szerződésben | Új számozás az Európai Unió működéséről szóló szerződésben |
| 2. fejezet - A határok ellenőrzésével, a menekültüggyel és a bevándorlással kapcsolatos politikák | |
| 62. cikk | 77. cikk |
| 63. cikk, 1. és 2. pont, valamint 64. cikk, (2) bekezdés (36) | 78. cikk |
| 63. cikk, 3. és 4. pont | 79. cikk |
| 80. cikk | |
| 64. cikk (1) bekezdés (felváltva) | 72. cikk |
| 3. fejezet - Igazságügyi együttműködés polgári ügyekben | |
| 65. cikk | 81. cikk |
| 66. cikk (felváltva) | 74. cikk |
| 67. cikk (hatályon kívül) | |
| 68. cikk (hatályon kívül) | |
| 69. cikk (hatályon kívül) | |
| 4. fejezet - Igazságügyi együttműködés büntetőügyekben | |
| 82. cikk (37) | |
| 83. cikk (37) | |
| 84. cikk | |
| 85. cikk (37) | |
| 86. cikk | |
| 5. fejezet - Rendőrségi együttműködés | |
| 87. cikk (38) | |
| 88. cikk (38) | |
| 89. cikk (39) | |
| (36) Az EK-Szerződés 63. cikke 1. és 2. pontját az EUMSz. 78. cikkének (1) és (2) bekezdése, az EK-Szerződés 64. cikke (2) bekezdését pedig az EUMSz. 78. cikkének (3) bekezdése váltja fel. (37) E cikk a hatályos EU-Szerződés 31. cikkét váltja fel. (38) E cikk a hatályos EU-Szerződés 30. cikkét váltja fel. (39) E cikk a hatályos EU-Szerződés 32. cikkét váltja fel. | |
| Korábbi számozás az Európai Közösséget létre- hozó szerződésben | Új számozás az Európai Unió működéséről szóló szerződésben |
| V. cím - Közlekedés | VI. cím - Közlekedés |
| 70. cikk | 90. cikk |
| 71. cikk | 91. cikk |
| 72. cikk | 92. cikk |
| 73. cikk | 93. cikk |
| 74. cikk | 94. cikk |
| 75. cikk | 95. cikk |
| 76. cikk | 96. cikk |
| 77. cikk | 97. cikk |
| 78. cikk | 98. cikk |
| 79. cikk | 99. cikk |
| 80. cikk | 100. cikk |
| VI. cím - A versenyre, az adózásra és a jogszabályok közelítésére vonatkozó közös szabályok | VII. cím - A versenyre, az adózásra és a jogszabályok közelítésére vonatkozó közös szabályok |
| 1. fejezet - Versenyszabályok | 1. fejezet - Versenyszabályok |
| 1. szakasz - Vállalkozásokra vonatkozó szabályok | 1. szakasz - Vállalkozásokra vonatkozó szabályok |
| 81. cikk | 101. cikk |
| 82. cikk | 102. cikk |
| 83. cikk | 103. cikk |
| 84. cikk | 104. cikk |
| 85. cikk | 105. cikk |
| 86. cikk | 106. cikk |
| 2. szakasz - Állami támogatások | 2. szakasz - Állami támogatások |
| 87. cikk | 107. cikk |
| 88. cikk | 108. cikk |
| 89. cikk | 109. cikk |
| 2. fejezet - Adórendelkezések | 2. fejezet - Adórendelkezések |
| Korábbi számozás az Európai Közösséget létre- hozó szerződésben | Új számozás az Európai Unió működéséről szóló szerződésben |
| 90. cikk | 110. cikk |
| 91. cikk | 111. cikk |
| 92. cikk | 112. cikk |
| 93. cikk | 113. cikk |
| 3. fejezet - Jogszabályok közelítése | 3. fejezet - Jogszabályok közelítése |
| 95. cikk (áthelyezve) | 114. cikk |
| 94. cikk (áthelyezve) | 115. cikk |
| 96. cikk | 116. cikk |
| 97. cikk | 117. cikk |
| 118. cikk | |
| VII. cím - Gazdaság- és monetáris politika | VIII. cím - Gazdaság- és monetáris politika |
| 4. cikk (áthelyezve) | 119. cikk |
| 1. fejezet - Gazdaságpolitika | 1. fejezet - Gazdaságpolitika |
| 98. cikk | 120. cikk |
| 99. cikk | 121. cikk |
| 100. cikk | 122. cikk |
| 101. cikk | 123. cikk |
| 102. cikk | 124. cikk |
| 103. cikk | 125. cikk |
| 104. cikk | 126. cikk |
| 2. fejezet - Monetáris politika | 2. fejezet - Monetáris politika |
| 105. cikk | 127. cikk |
| 106. cikk | 128. cikk |
| 107. cikk | 129. cikk |
| 108. cikk | 130. cikk |
| 109. cikk | 131. cikk |
| 110. cikk | 132. cikk |
| Korábbi számozás az Európai Közösséget létre- hozó szerződésben | Új számozás az Európai Unió működéséről szóló szerződésben |
| 111. cikk, (1)-(3) és (5) bekezdés (áthelyezve) | 219. cikk |
| 111. cikk, (4) bekezdés (áthelyezve) | 138. cikk |
| 133. cikk | |
| 3. fejezet - Intézményi rendelkezések | 3. fejezet - Intézményi rendelkezések |
| 112. cikk (áthelyezve) | 283. cikk |
| 113. cikk (áthelyezve) | 284. cikk |
| 114. cikk | 134. cikk |
| 115. cikk | 135. cikk |
| 4. fejezet - Azon tagállamokra vonatkozó különös rendelkezések amelyek pénzneme az euro | |
| 136. cikk | |
| 137. cikk | |
| 111. cikk, (4) bekezdés (áthelyezve) | 138. cikk |
| 4. fejezet - Átmeneti rendelkezések | 5. fejezet - Átmeneti rendelkezések |
| 116. cikk (hatályon kívül) | |
| 139. cikk | |
| 117. cikk, (1) bekezdés, (2) bekezdés hatodik francia bekezdése, valamint (3)-(9) bekezdés (hatályon kívül) | |
| 117. cikk, (2) bekezdés, első öt francia bekezdés (áthelyezve) | 141. cikk, (2) bekezdés |
| 121. cikk, (1) bekezdés (áthelyezve) 122. cikk, (2) bekezdés második mondata (áthelyezve) 123. cikk, (5) bekezdés (áthelyezve) | 140. cikk (40) |
| 118. cikk (hatályon kívül) | |
| 123. cikk, (3) bekezdés (áthelyezve) 117. cikk, (2) bekezdés, első öt francia bekezdés (áthelyezve) | 141. cikk (41) |
| (40) - A 140. cikk (1) bekezdése a 121. cikk (1) bekezdésének szövegét veszi át. - A 140. cikk (2) bekezdése a 122. cikk (2) bekezdése második mondatának szövegét veszi át. - A 140. (3) bekezdése a 123. cikk (5) bekezdésének szövegét veszi át. (41) - A 141. cikk (1) bekezdése a 123. cikk (3) bekezdésének szövegét veszi át. - A 141. cikk (2) bekezdése a 117. cikk (2) bekezdése első öt francia bekezdésének szövegét veszi át. | |
| Korábbi számozás az Európai Közösséget létre- hozó szerződésben | Új számozás az Európai Unió működéséről szóló szerződésben |
| 124. cikk, (1) bekezdés (áthelyezve) | 142. cikk |
| 119. cikk | 143. cikk |
| 120. cikk | 144. cikk |
| 121. cikk, (1) bekezdés (áthelyezve) | 140. cikk, (1) bekezdés |
| 121. cikk, (2)-(4) bekezdés (hatályon kívül) | |
| 122. cikk, (1) bekezdés, (2) bekezdés első mondata, valamint (3), (4), (5) és (6) bekezdés (hatályon kívül) | |
| 122. cikk, (2) bekezdés második mondata (áthelyezve) | 140. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés |
| 123. cikk, (1), (2) és (4) bekezdés (hatályon kívül) | |
| 123. cikk, (3) bekezdés (áthelyezve) | 141. cikk, (1) bekezdés |
| 123. cikk, (5) bekezdés (áthelyezve) | 140. cikk, (3) bekezdés |
| 124. cikk, (1) bekezdés (áthelyezve) | 142. cikk |
| 124. cikk, (2) bekezdés (hatályon kívül) | |
| VIII. cím - Foglalkoztatás | IX. cím - Foglalkoztatás |
| 125. cikk | 145. cikk |
| 126. cikk | 146. cikk |
| 127. cikk | 147. cikk |
| 128. cikk | 148. cikk |
| 129. cikk | 149. cikk |
| 130. cikk | 150. cikk |
| IX. cím - Közös kereskedelempolitika (áthelyezve) | Ötödik rész, 11. dm, Közös kereskedelempolitika |
| 131. cikk (áthelyezve) | 206. cikk |
| 132. cikk (hatályon kívül) | |
| 133. cikk (áthelyezve) | 207. cikk |
| 134. cikk (hatályon kívül) | |
| X. cím - Vámügyi együttműködés (áthelyezve) | Harmadik rész, 11. dm, 2. fejezet, Vámügyi együttműködés |
| Korábbi számozás az Európai Közösséget létre- hozó szerződésben | Új számozás az Európai Unió működéséről szóló szerződésben |
| 135. cikk (áthelyezve) | 33. cikk |
| XI. cím - Szociálpolitika, oktatás, szakképzés és ifjúság | X. cím - Szociálpolitika |
| 1. fejezet - Szociális rendelkezések (hatályon kívül) | |
| 136. cikk | 151. cikk |
| 152. cikk | |
| 137. cikk | 153. cikk |
| 138. cikk | 154. cikk |
| 139. cikk | 155. cikk |
| 140. cikk | 156. cikk |
| 141. cikk | 157. cikk |
| 142. cikk | 158. cikk |
| 143. cikk | 159. cikk |
| 144. cikk | 160. cikk |
| 145. cikk | 161. cikk |
| 2. fejezet - Az Európai Szociális Alap | XI. cím - Az Európai Szociális Alap |
| 146. cikk | 162. cikk |
| 147. cikk | 163. cikk |
| 148. cikk | 164. cikk |
| 3. fejezet - Oktatás, szakképzés és ifjúság | XII. cím - Oktatás, szakképzés, ifjúság és sport |
| 149. cikk | 165. cikk |
| 150. cikk | 166. cikk |
| XII. cím - Kultúra | XIII. cím - Kultúra |
| 151. cikk | 167. cikk |
| XIII. cím - Népegészségügy | XIV. cím - Népegészségügy |
| 152. cikk | 168. cikk |
| XIV. cím - Fogyasztóvédelem | XV. cím - Fogyasztóvédelem |
| Korábbi számozás az Európai Közösséget létre- hozó szerződésben | Új számozás az Európai Unió működéséről szóló szerződésben |
| 153. cikk, (1), (3), (4) és (5) bekezdés | 169. cikk |
| 153. cikk, (2) bekezdés (áthelyezve) | 12. cikk |
| XV. cím - Transzeurópai hálózatok | XVI. cím - Transzeurópai hálózatok |
| 154. cikk | 170. cikk |
| 155. cikk | 171. cikk |
| 156. cikk | 172. cikk |
| XVI. cím - Ipar | XVII. cím - Ipar |
| 157. cikk | 173. cikk |
| XVII. cím - Gazdasági és társadalmi kohézió | XVIII. cím - Gazdasági, társadalmi és területi kohézió |
| 158. cikk | 174. cikk |
| 159. cikk | 175. cikk |
| 160. cikk | 176. cikk |
| 161. cikk | 177. cikk |
| 162. cikk | 178. cikk |
| XVIII. cím - Kutatás és technológiai fejlesztés | XIX. cím - Kutatás, technológiai fejlesztés és űrkutatás |
| 163. cikk | 179. cikk |
| 164. cikk | 180. cikk |
| 165. cikk | 181. cikk |
| 166. cikk | 182. cikk |
| 167. cikk | 183. cikk |
| 168. cikk | 184. cikk |
| 169. cikk | 185. cikk |
| 170. cikk | 186. cikk |
| 171. cikk | 187. cikk |
| 172. cikk | 188. cikk |
| 189. cikk |
| Korábbi számozás az Európai Közösséget létre- hozó szerződésben | Új számozás az Európai Unió működéséről szóló szerződésben |
| 173. cikk | 190. cikk |
| XIX. cím - Környezet | XX. cím - Környezet |
| 174. cikk | 191. cikk |
| 175. cikk | 192. cikk |
| 176. cikk | 193. cikk |
| XXI. cím - Energia | |
| 194. cikk | |
| XXII. cím - Idegenforgalom | |
| 195. cikk | |
| XXIII. cím - Polgári védelem | |
| 196. cikk | |
| XXIV. cím - Igazgatási együttműködés | |
| 197. cikk | |
| XX. cím - Fejlesztési együttműködés (áthelyezve) | Ötödik rész, III. ám, 1. fejezet, Fejlesztési együttműködés |
| 177. cikk (áthelyezve) | 208. cikk |
| 178. cikk (hatályon kívül) (42) | |
| 179. cikk (áthelyezve) | 209. cikk |
| 180. cikk (áthelyezve) | 210. cikk |
| 181. cikk (áthelyezve) | 211. cikk |
| XXI. cím - Harmadik országokkal folytatott gazdasági, pénzügyi és műszaki együttműködés (áthelyezve) | Ötödik rész, III. ám, 2. fejezet, Harmadik országokkal folytatott gazdasági, pénzügyi és műszaki együttműködés |
| 181a. cikk (áthelyezve) | 212. cikk |
| NEGYEDIK RÉSZ - A TENGERENTÚLI ORSZÁGOK ÉS TERÜLETEK TÁRSULÁSA | NEGYEDIK RÉSZ - A TENGERENTÚLI ORSZÁGOK ÉS TERÜLETEK TÁRSULÁSA |
| 182. cikk | 198. cikk |
| 183. cikk | 199. cikk |
| (42) E cikket, tartalmát tekintve, az EUMSz. 208. cikke (1) bekezdése második albekezdésének második mondata váltja fel. | |
| Korábbi számozás az Európai Közösséget létre- hozó szerződésben | Új számozás az Európai Unió működéséről szóló szerződésben |
| 184. cikk | 200. cikk |
| 185. cikk | 201. cikk |
| 186. cikk | 202. cikk |
| 187. cikk | 203. cikk |
| 188. cikk | 204. cikk |
| ÖTÖDIK RÉSZ - AZ UNIÓ KÜLSŐ TEVÉKENYSÉGE | |
| I. cím- Az Unió külső tevékenységeire vonatkozó általános rendelkezések | |
| 205. cikk | |
| Harmadik rész, IX. cím, Közös kereskedelempolitika (áthelyezve) | II. cím - Közös kereskedelempolitika |
| 131. cikk (áthelyezve) | 206. cikk |
| 133. cikk (áthelyezve) | 207. cikk |
| III. cím - Együttműködés harmadik országokkal és humanitárius segítségnyújtás | |
| Harmadik rész, XX. cím, Fejlesztési együttműködés (áthelyezve) | 1. fejezet - Fejlesztési együttműködés |
| 177. cikk (áthelyezve) | 208. cikk (43) |
| 179. cikk (áthelyezve) | 209. cikk |
| 180. cikk (áthelyezve) | 210. cikk |
| 181. cikk (áthelyezve) | 211. cikk |
| Harmadik rész, XXI. cím, Harmadik országokkal folytatott gazdasági, pénzügyi és műszaki együttműködés (áthelyezve) | 2. fejezet - Harmadik országokkal folytatott gazdasági, pénzügyi és műszaki együttműködés |
| 181a. cikk (áthelyezve) | 212. cikk |
| 213. cikk | |
| 3. fejezet - Humanitárius segítségnyújtás | |
| 214. cikk | |
| IV. cím - Korlátozó intézkedések | |
| (43) Az (1) bekezdés második albekezdésének második mondata, tartalmát tekintve, az EK-Szerződés 178. cikkét váltja fel. | |
| Korábbi számozás az Európai Közösséget létre- hozó szerződésben | Új számozás az Európai Unió működéséről szóló szerződésben |
| 301. cikk (felváltva) | 215. cikk |
| V. cím - Nemzetközi megállapodások | |
| 216. cikk | |
| 310. cikk (áthelyezve) | 217. cikk |
| 300. cikk (felváltva) | 218. cikk |
| 111. cikk, (1)-(3) és (5) bekezdés (áthelyezve) | 219. cikk |
| VI. cím - Az Unió kapcsolatai nemzetközi szervezetekkel és harmadik országokkal, valamint az Unió küldöttségei | |
| 302-304. cikk (felváltva) | 220. cikk |
| 221. cikk | |
| VII. cím - Szolidaritási klauzula | |
| 222. cikk | |
| ÖTÖDIK RÉSZ - A KÖZÖSSÉG INTÉZMÉNYEI | HATODIK RÉSZ - INTÉZMÉNYI ÉS KÖLTSÉGVETÉSI RENDELKEZÉSEK |
| I. cím - Intézményi rendelkezések | I. cím - Intézményi rendelkezések |
| 1. fejezet- Az intézmények | 1. fejezet- Az intézmények |
| 1. szakasz - Az Európai Parlament | 1. szakasz - Az Európai Parlament |
| 189. cikk (hatályon kívül) (44) | |
| 190. cikk, (1)-(3) bekezdés (hatályon kívül) (45) | |
| 190. cikk, (4) és (5) bekezdés | 223. cikk |
| 191. cikk, első bekezdés (hatályon kívül) (46) | |
| 191. cikk, második bekezdés | 224. cikk |
| 192. cikk, első bekezdés (hatályon kívül) (47) | |
| 192. cikk, második bekezdés | 225. cikk |
| 193. cikk | 226. cikk |
| (44) E cikket, tartalmát tekintve, az EU-Szerződés 4. cikkének (1) és (2) bekezdése váltja fel. (45) E cikket, tartalmát tekintve, az EU-Szerződés 14. cikkének (1)-(3) bekezdése váltja fel. (46) E cikket, tartalmát tekintve, az EU-Szerződés 11. cikkének (4) bekezdése váltja fel. (47) E cikket, tartalmát tekintve, az EU-Szerződés 14. cikkének (1) bekezdése váltja fel. | |
| Korábbi számozás az Európai Közösséget létre- hozó szerződésben | Új számozás az Európai Unió működéséről szóló szerződésben |
| 194. cikk | 227. cikk |
| 195. cikk | 228. cikk |
| 196. cikk | 229. cikk |
| 197. cikk, első bekezdés (hatályon kívül) (48) | |
| 197. cikk, második, harmadik és negyedik bekezdés | 230. cikk |
| 198. cikk | 231. cikk |
| 199. cikk | 232. cikk |
| 200. cikk | 233. cikk |
| 201. cikk | 234. cikk |
| 2. szakasz - Az Európai Tanács | |
| 235. cikk | |
| 236. cikk | |
| 2. szakasz - A Tanács | 3. szakasz - A Tanács |
| 202. cikk (hatályon kívül) (49) | |
| 203. cikk (hatályon kívül) (50) | |
| 204. cikk | 237. cikk |
| 205. cikk, (2) és (4) bekezdés (hatályon kívül) (51) | |
| 205. cikk, (1) és (3) bekezdés | 238. cikk |
| 206. cikk | 239. cikk |
| 207. cikk | 240. cikk |
| 208. cikk | 241. cikk |
| 209. cikk | 242. cikk |
| 210. cikk | 243. cikk |
| 3. szakasz - A Bizottság | 4. szakasz - A Bizottság |
| (48) E cikket, tartalmát tekintve, az EU-Szerződés 14. cikkének (4) bekezdése váltja fel. (49) E cikket, tartalmát tekintve, az EU-Szerződés 16. cikkének (1) bekezdése, valamint az EUMSz. 290., illetve 291. cikke váltja fel. (50) E cikket, tartalmát tekintve, az EU-Szerződés 16. cikkének (2) és (9) bekezdése váltja fel. (51) E cikket, tartalmát tekintve, az EU-Szerződés 16. cikkének (4) és (5) bekezdése váltja fel. | |
| Korábbi számozás az Európai Közösséget létre- hozó szerződésben | Új számozás az Európai Unió működéséről szóló szerződésben |
| 211. cikk (hatályon kívül) (52) | |
| 244. cikk | |
| 212. cikk (áthelyezve) | 249. cikk, (2) bekezdés |
| 213. cikk | 245. cikk |
| 214. cikk (hatályon kívül) (53) | |
| 215. cikk | 246. cikk |
| 216. cikk | 247. cikk |
| 217. cikk, (1), (3) és (4) bekezdés (hatályon kívül) (54) | |
| 217. cikk, (2) bekezdés | 248. cikk |
| 218. cikk, (1) bekezdés (hatályon kívül) (55) | |
| 218. cikk, (2) bekezdés | 249. cikk |
| 219. cikk | 250. cikk |
| 4. szakasz - A Bíróság | 5. szakasz - Az Európai Unió Bírósága |
| 220. cikk (hatályon kívül) (56) | |
| 221. cikk, első bekezdés (hatályon kívül) (57) | |
| 221. cikk, második és harmadik bekezdés | 251. cikk |
| 222. cikk | 252. cikk |
| 223. cikk | 253. cikk |
| 224. cikk (58) | 254. cikk |
| 255. cikk | |
| 225. cikk | 256. cikk |
| 225a. cikk | 257. cikk |
| (52) E cikket, tartalmát tekintve, az EU-Szerződés 17. cikkének (1) bekezdése váltja fel. (53) E cikket, tartalmát tekintve, az EU-Szerződés 17. cikkének (3) és (7) bekezdése váltja fel. (54) E cikket, tartalmát tekintve, az EU-Szerződés 17. cikkének (6) bekezdése váltja fel. (55) E cikket, tartalmát tekintve, az EUMSz. 295. cikke váltja fel. (56) E cikket, tartalmát tekintve, az EU-Szerződés 19. cikke váltja fel. (57) E cikket, tartalmát tekintve, az EU-Szerződés 19. cikke (2) bekezdésének első albekezdése váltja fel. (58) Az első bekezdés első mondatát, tartalmát tekintve, az EU-Szerződés 19. cikke (2) bekezdésének második albekezdése váltja fel. | |
| Korábbi számozás az Európai Közösséget létre- hozó szerződésben | Új számozás az Európai Unió működéséről szóló szerződésben |
| 226. cikk | 258. cikk |
| 227. cikk | 259. cikk |
| 228. cikk | 260. cikk |
| 229. cikk | 261. cikk |
| 229a. cikk | 262. cikk |
| 230. cikk | 263. cikk |
| 231. cikk | 264. cikk |
| 232. cikk | 265. cikk |
| 233. cikk | 266. cikk |
| 234. cikk | 267. cikk |
| 235. cikk | 268. cikk |
| 269. cikk | |
| 236. cikk | 270. cikk |
| 237. cikk | 271. cikk |
| 238. cikk | 272. cikk |
| 239. cikk | 273. cikk |
| 240. cikk | 274. cikk |
| 275. cikk | |
| 276. cikk | |
| 241. cikk | 277. cikk |
| 242. cikk | 278. cikk |
| 243. cikk | 279. cikk |
| 244. cikk | 280. cikk |
| 245. cikk | 281. cikk |
| 6. szakasz - Az Európai Központi Bank | |
| 282. cikk | |
| 112. cikk (áthelyezve) | 283. cikk |
| Korábbi számozás az Európai Közösséget létre- hozó szerződésben | Új számozás az Európai Unió működéséről szóló szerződésben |
| 113. cikk (áthelyezve) | 284. cikk |
| 5. szakasz - A Számvevőszék | 7. szakasz - A Számvevőszék |
| 246. cikk | 285. cikk |
| 247. cikk | 286. cikk |
| 248. cikk | 287. cikk |
| 2. fejezet - Több intézményre vonatkozó közös rendelkezések | 2. fejezet - Az Unió jogi aktusai, az elfogadásukra vonatkozó eljárások és egyéb rendelkezések |
| 1. szakasz - Az Unió jogi aktusai | |
| 249. cikk | 288. cikk |
| 289. cikk | |
| 290. cikk (59) | |
| 291. cikk (59) | |
| 292. cikk | |
| 2. szakasz - A jogi aktusok elfogadására vonatkozó eljárások és egyéb rendelkezések | |
| 250. cikk | 293. cikk |
| 251. cikk | 294. cikk |
| 252. cikk (hatályon kívül) | |
| 295. cikk | |
| 253. cikk | 296. cikk |
| 254. cikk | 297. cikk |
| 298. cikk | |
| 255. cikk (áthelyezve) | 15. cikk |
| 256. cikk | 299. cikk |
| 3. fejezet - Az Unió tanácsadó szervei | |
| 300. cikk | |
| 3. fejezet - A Gazdasági és Szociális Bizottság | 1. szakasz - A Gazdasági és Szociális Bizottság |
| (59) E cikk, tartalmát tekintve, az EK-Szerződés 202. cikkének harmadik francia bekezdését váltja fel. | |
| Korábbi számozás az Európai Közösséget létre- hozó szerződésben | Új számozás az Európai Unió működéséről szóló szerződésben |
| 257. cikk (hatályon kívül) (60) | |
| 258. cikk, első, második és negyedik bekezdés | 301. cikk |
| 258. cikk, harmadik bekezdés (hatályon kívül) (61) | |
| 259. cikk | 302. cikk |
| 260. cikk | 303. cikk |
| 261. cikk (hatályon kívül) | |
| 262. cikk | 304. cikk |
| 4. fejezet - A Régiók Bizottsága | 2. szakasz - A Régiók Bizottsága |
| 263. cikk, első és ötödik bekezdés (hatályon kívül) (62) | |
| 263. cikk, második, harmadik és negyedik bekezdés | 305. cikk |
| 264. cikk | 306. cikk |
| 265. cikk | 307. cikk |
| 5. fejezet - Az Európai Beruházási Bank | 4. fejezet - Az Európai Beruházási Bank |
| 266. cikk | 308. cikk |
| 267. cikk | 309. cikk |
| II. cím- Pénzügyi rendelkezések | II. cím- Pénzügyi rendelkezések |
| 268. cikk | 310. cikk |
| 1. fejezet - Az Unió saját forrásai | |
| 269. cikk | 311. cikk |
| 270. cikk (hatályon kívül) (63) | |
| 2. fejezet - Többéves pénzügyi keret | |
| 312. cikk | |
| 3. fejezet - Az Unió éves költségvetése | |
| (60) E cikket, tartalmát tekintve, az EUMSz. 300. cikkének (2) bekezdése váltja fel. (61) E cikket, tartalmát tekintve, az EUMSz. 300. cikkének (4) bekezdése váltja fel. (62) E cikket, tartalmát tekintve, az EUMSz. 300. cikkének (3) és (4) bekezdése váltja fel. (63) E cikket, tartalmát tekintve, az EUMSz. 310. cikkének (4) bekezdése váltja fel. | |
| Korábbi számozás az Európai Közösséget létre- hozó szerződésben | Új számozás az Európai Unió működéséről szóló szerződésben |
| 272. cikk, (1) bekezdés (áthelyezve) | 313. cikk |
| 271. cikk (áthelyezve) | 316. cikk |
| 272. cikk, (1) bekezdés (áthelyezve) | 313. cikk |
| 272. cikk, (2)-(10) bekezdés | 314. cikk |
| 273. cikk | 315. cikk |
| 271. cikk (áthelyezve) | 316. cikk |
| 4. fejezet - A költségvetés végrehajtása és a felmentés | |
| 274. cikk | 317. cikk |
| 275. cikk | 318. cikk |
| 276. cikk | 319. cikk |
| 5. fejezet - Közös rendelkezések | |
| 277. cikk | 320. cikk |
| 278. cikk | 321. cikk |
| 279. cikk | 322. cikk |
| 323. cikk | |
| 324. cikk | |
| 6. fejezet - Küzdelem a csalás ellen | |
| 280. cikk | 325. cikk |
| III. cím - Megerősített együttműködés | |
| 11. és 11a. cikk (felváltva) | 326. cikk (64) |
| 11. és 11a. cikk (felváltva) | 327. cikk (64) |
| 11. és 11a. cikk (felváltva) | 328. cikk (64) |
| 11. és 11a. cikk (felváltva) | 329. cikk (64) |
| 11. és 11a. cikk (felváltva) | 330. cikk (64) |
| 11. és 11a. cikk (felváltva) | 331. cikk (64) |
| 11. és 11a. cikk (felváltva) | 332. cikk (64) |
| (64) E cikk egyben a hatályos EU-Szerződés 27a-27e., 40-40b. és 43-45. cikkét is felváltja. | |
| Korábbi számozás az Európai Közösséget létre- hozó szerződésben | Új számozás az Európai Unió működéséről szóló szerződésben |
| 11. és 11a. cikk (felváltva) | 333. cikk (64) |
| 11. és 11a. cikk (felváltva) | 334. cikk (64) |
| HATODIK RÉSZ - ÁLTALÁNOS ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK | HETEDIK RÉSZ - ÁLTALÁNOS ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK |
| 281. cikk (hatályon kívül) (65) | |
| 282. cikk | 335. cikk |
| 283. cikk | 336. cikk |
| 284. cikk | 337. cikk |
| 285. cikk | 338. cikk |
| 286. cikk (felváltva) | 16. cikk |
| 287. cikk | 339. cikk |
| 288. cikk | 340. cikk |
| 289. cikk | 341. cikk |
| 290. cikk | 342. cikk |
| 291. cikk | 343. cikk |
| 292. cikk | 344. cikk |
| 293. cikk (hatályon kívül) | |
| 294. cikk (áthelyezve) | 55. cikk |
| 295. cikk | 345. cikk |
| 296. cikk | 346. cikk |
| 297. cikk | 347. cikk |
| 298. cikk | 348. cikk |
| 299. cikk, (1) bekezdés (hatályon kívül) (66) | |
| 299. cikk, (2) bekezdés, második, harmadik és negyedik albekezdés | 349. cikk |
| 299. cikk, (2) bekezdés első albekezdése, valamint (3)-(6) bekezdés (áthelyezve) | 355. cikk |
| (64) E cikk egyben a hatályos EU-Szerződés 27a-27e., 40-40b. és 43-45. cikkét is felváltja. (65) E cikket, tartalmát tekintve, az EU-Szerződés 47. cikke váltja fel. (66) E cikket, tartalmát tekintve, az EU-Szerződés 52. cikke váltja fel. | |
| Korábbi számozás az Európai Közösséget létre- hozó szerződésben | Új számozás az Európai Unió működéséről szóló szerződésben |
| 300. cikk (felváltva) | 218. cikk |
| 301. cikk (felváltva) | 215. cikk |
| 302. cikk (felváltva) | 220. cikk |
| 303. cikk (felváltva) | 220. cikk |
| 304. cikk (felváltva) | 220. cikk |
| 305. cikk (hatályon kívül) | |
| 306. cikk | 350. cikk |
| 307. cikk | 351. cikk |
| 308. cikk | 352. cikk |
| 353. cikk | |
| 309. cikk | 354. cikk |
| 310. cikk (áthelyezve) | 217. cikk |
| 311. cikk (hatályon kívül) (67) | |
| 299. cikk, (2) bekezdés első albekezdése, valamint (3)-(6) bekezdés (áthelyezve) | 355. cikk |
| 312. cikk | 356. cikk |
| Záró rendelkezések | |
| 313. cikk | 357. cikk |
| 358. cikk | |
| 314. cikk (hatályon kívül) (68) | |
| (67) E cikket, tartalmát tekintve, az EU-Szerződés 51. cikke váltja fel. (68) E cikket, tartalmát tekintve, az EU-Szerződés 55. cikke váltja fel. | |
Lábjegyzetek:
[1] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/10. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[2] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/10. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[3] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/11. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[4] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/12. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[5] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/12. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[6] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/12. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[7] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 378, 12007L/TXTR(08) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 1.h) pont]. Megjelent 2011.12.23.
[8] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/12. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[9] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/12. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[10] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/12. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[11] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/13. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[12] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/13. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[13] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a), valamint B/14. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[14] Ez az utalás csak jelölésre szolgál. A legpontosabb tájékoztatásért, kérem nézze meg a Szerződések korábbi és új számozását tartalmazó megfelelési táblázatokat.
[15] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 378, 12007L/TXTR(08) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 1.i) pont]. Megjelent 2011.12.23.
[16] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/18. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[17] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a), valamint B/19. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[18] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/20. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[19] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/21. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[20] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/27. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[21] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/28. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[22] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/29. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[23] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/30. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[24] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 83 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2010.03.30.
[25] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/24. és 33. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[26] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/34. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[27] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 290, 12007LR(13) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 1.k) pont]. Megjelent 2009.11.30.
[28] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/35. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[29] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[30] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/36. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[31] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/37. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[32] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/38. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[33] A címet módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/39. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[34] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/40. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[35] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/41. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[36] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/42. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[37] Számozását módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/43. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[38] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/44. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[39] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[40] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[41] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[42] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[43] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[44] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[45] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[46] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/45. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[47] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/45. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[48] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[49] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[50] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[51] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[52] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[53] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[54] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/46. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[55] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/47. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[56] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[57] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[58] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[59] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/48. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[60] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/49. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[61] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[62] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[63] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[64] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[65] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/50. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[66] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[67] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[68] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/51. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[69] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[70] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/52. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[71] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/53. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[72] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[73] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/54. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[74] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította az A/2.a) pont (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[75] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/55. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[76] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/56. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[77] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.b) és B/57. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[78] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[79] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[80] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/58. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[81] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/59. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[82] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[83] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[84] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[85] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/60. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[86] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 202 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2016.06.07.
[87] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 83 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2010.03.30.
[88] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[89] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.b) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[90] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/61. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[91] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[92] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/63. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[93] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/64. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[94] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 83 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2010.03.30.
[95] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/65. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[96] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, L 150, 12007L/TXTR(12) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 1.a) pont]. Megjelent 2016.06.07.
[97] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, L 150, 12007L/TXTR(12) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 1.b) pont]. Megjelent 2016.06.07.
[98] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/66. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[99] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/67. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[100] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, L 150, 12007L/TXTR(12) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 1.c) pont]. Megjelent 2016.06.07.
[101] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, L 150, 12007L/TXTR(12) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 1.d) pont]. Megjelent 2016.06.07.
[102] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 83 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2010.03.30.
[103] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/68. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[104] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[105] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/69. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[106] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[107] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/70. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[108] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/71. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[109] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította a 2. cikk A/2.b) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[110] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította a 2. cikk B/2.b) pont (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[111] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/72. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[112] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[113] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[114] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[115] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/73. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[116] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/74. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[117] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[118] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/75. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[119] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[120] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[121] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.g) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[122] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[123] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.g) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[124] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[125] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[126] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[127] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/76. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[128] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[129] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 83 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2010.03.30.
[130] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a)-b) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[131] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[132] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.b) és g) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[133] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.g) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[134] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/77.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[135] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.g) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[136] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/77.b) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[137] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[138] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.d) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[139] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[140] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.g) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[141] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/78. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[142] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[143] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[144] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[145] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította a 2. cikk A/2.d) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[146] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/79. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[147] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/80-81. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[148] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 326 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2012.10.26.
[149] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/82. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[150] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 326 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2012.10.26.
[151] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[152] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/84. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[153] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[154] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/85. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[155] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[156] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/86. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[157] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 326 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2012.10.26.
[158] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[159] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/87. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[160] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) és d) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[161] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[162] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a), f) és j) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[163] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.j) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[164] Számozását és szerkezetét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/88. pontja, szövegét módosította az A/2.a) és f) pont (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[165] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[166] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[167] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/89. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[168] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/90. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[169] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[170] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/91.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[171] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[172] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/91.b) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[173] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a), f) és j) pontja, valamint módosítva még a Melléklet B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[174] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/91.c) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[175] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[176] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/92.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[177] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/92.b) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[178] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/93. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[179] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 83 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2010.03.30.
[180] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/94. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[181] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/95. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[182] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/97. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[183] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/99. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[184] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[185] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/100. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[186] Beiktatta az Európai Tanács 2011/199/EU határozata 1. cikke, 32011D0199. Hatályos 2013.05.01.
[187] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 378, 12007L/TXTR(08) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 1.k) pont]. Megjelent 2011.12.23.
[188] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[189] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/101. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[190] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 83 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2010.03.30.
[191] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/102., 107-108. és 109. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[192] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 378, 12007L/TXTR(08) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 1.l) pont]. Megjelent 2011.12.23.
[193] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/103. és 109. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[194] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/104. és 110. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[195] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/105. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[196] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/106. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[197] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[198] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/111. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[199] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[200] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[201] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[202] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[203] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[204] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[205] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.d) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[206] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[207] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította a 2. cikk A/2.c) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[208] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat, valamint a 2. cikk A/2.a) ás 4. pont alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[209] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[210] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/114. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[211] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította az A/2.a)-b) és g) pont (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[212] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/115. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[213] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/116. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[214] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[215] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[216] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[217] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[218] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/117. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[219] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[220] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[221] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/118. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[222] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[223] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/119. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[224] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[225] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.c) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[226] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[227] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/120. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[228] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat, valamint a 2. cikk A/2.a) és 4. pont alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[229] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította az A/2.a) pont (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[230] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/121. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[231] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította az A/2.a) pont (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[232] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[233] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/122. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[234] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/123. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[235] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/124. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[236] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[237] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[238] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[239] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[240] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/2.c), valamint 125. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[241] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[242] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[243] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[244] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[245] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[246] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a)-b) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[247] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/126. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[248] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[249] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/127. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[250] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[251] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/128. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[252] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[253] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[254] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[255] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[256] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[257] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[258] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[259] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[260] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[261] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[262] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/129.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[263] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/129.b) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[264] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[265] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/130. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[266] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/131. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[267] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/132. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[268] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította az A/2.a) pont (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[269] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/133. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[270] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/134. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[271] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[272] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/135. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[273] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/136. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[274] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította a 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[275] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[276] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 83 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2010.03.30.
[277] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/137. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[278] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[279] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) és c) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[280] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/138.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[281] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/138.b) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[282] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/139. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[283] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) és B/140. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[284] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította az A/2.a) pont (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[285] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) és B/141. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[286] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította az A/2.a) pont (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[287] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[288] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/142. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[289] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[290] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[291] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/143. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[292] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/144. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[293] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[294] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/147. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[295] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/147. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[296] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/148. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[297] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/148. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[298] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/149. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[299] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/149. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[300] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/150. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[301] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/150. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[302] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) és B/151. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[303] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[304] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.b) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[305] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[306] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[307] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.b) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[308] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[309] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/152. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[310] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/153. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[311] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[312] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/154. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[313] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/155. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[314] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/155. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[315] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/156. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[316] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/157. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[317] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/158. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[318] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/159. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[319] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/160. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[320] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/161. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[321] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/162. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[322] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/163. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[323] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/164. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[324] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/165. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[325] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/166. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[326] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/167. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[327] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/168. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[328] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/168. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[329] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/169. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[330] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/169. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[331] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 378, 12007L/TXTR(08) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 1.m) pont]. Megjelent 2011.12.23.
[332] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/170. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[333] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/171. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[334] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/172. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[335] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/173. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[336] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/174. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[337] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/175. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[338] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/175. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[339] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/175. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[340] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/176. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[341] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/176. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[342] Számozását módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/177. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[343] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/177. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[344] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/179. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[345] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/180. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[346] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/181. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[347] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 326 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2012.10.26.
[348] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította az A/2.a) pont (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[349] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/183. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[350] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[351] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/185. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[352] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/186. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[353] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/187. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[354] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[355] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/188. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[356] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/189. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[357] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/189. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[358] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/189. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[359] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[360] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[361] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/191. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[362] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 378, 12007L/TXTR(08) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 1.n) pont]. Megjelent 2011.12.23.
[363] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 378, 12007L/TXTR(08) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 1.o) pont]. Megjelent 2011.12.23.
[364] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 378, 12007L/TXTR(08) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 1.p) pont]. Megjelent 2011.12.23.
[365] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[366] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/192. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[367] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/193. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[368] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/194. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[369] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/195. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[370] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[371] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/196. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[372] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/198. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[373] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/200. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[374] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította a 2. cikk A/4. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[375] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/201. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[376] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/202. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[377] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/203. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[378] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[379] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/204. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[380] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/206. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[381] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította a 2. cikk A/2.m) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[382] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.d), m) és B/207. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[383] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.b), d) és m)-n), valamint B/208. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[384] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/209. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[385] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/210. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[386] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/211. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[387] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította a 2. cikk A/2.b) és 7. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[388] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította a 2. cikk A/2.b) és 7. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[389] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/212. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[390] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 202 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2016.06.07.
[391] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/213. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[392] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 378, 12007L/TXTR(08) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 1.q) pont]. Megjelent 2011.12.23.
[393] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/215. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[394] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/216. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[395] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/217. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[396] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/218. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[397] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/219. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[398] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/220. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[399] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/221. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[400] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/222. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[401] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította az A/2.a) és 7. pont (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[402] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította a 2. cikk A/2.b) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[403] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította az A/2.a)-b) és 7. pont (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[404] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/223. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[405] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/223. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[406] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/224. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[407] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította az A/7. pont (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[408] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította az A/7. pont (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[409] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 83 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2010.03.30.
[410] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/226. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[411] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/226. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[412] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/226. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[413] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 378, 12007L/TXTR(08) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 1.r) pont]. Megjelent 2011.12.23.
[414] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/228. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[415] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 378, 12007L/TXTR(08) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 1.s) pont]. Megjelent 2011.12.23.
[416] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 83 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2010.03.30.
[417] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/229. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[418] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[419] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/230. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[420] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/231. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[421] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/232. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[422] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 83 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2010.03.30.
[423] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/233. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[424] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/234. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[425] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/235. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[426] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/236. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[427] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/236. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[428] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/236. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[429] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, L 150, 12007L/TXTR(12) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 1.f) pont]. Megjelent 2016.06.07.
[430] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/236. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[431] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/237. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[432] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/238. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[433] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[434] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/239. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[435] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 378, 12007L/TXTR(08) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 1.t) pont]. Megjelent 2011.12.23.
[436] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/240. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[437] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/241. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[438] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/242. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[439] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/243. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[440] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/7. és B/245. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[441] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/246. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[442] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/246. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[443] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[444] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/248. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[445] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/249. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[446] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/250. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[447] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 290, 12007LR(13) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 1.k) pont]. Megjelent 2009.11.30.
[448] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[449] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/252. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[450] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/253. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[451] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/254. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[452] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[453] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/255. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[454] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította a 2. cikk A/2.a) és g) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[455] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 326 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2012.10.26.
[456] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/257. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[457] A címet beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/258. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[458] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/259. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[459] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/261. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[460] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/261. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[461] A címet beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/262. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[462] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/263. és 265. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[463] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/265. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[464] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/266. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[465] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/267. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[466] A címet beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/268. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[467] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/268. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[468] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/269. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[469] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/270. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[470] A címet beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/271. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[471] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/271. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[472] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította a 2. cikk A/2.b) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[473] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[474] Megállapította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/273. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[475] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) és B/273. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[476] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/274. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[477] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/274. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[478] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/276. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[479] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[480] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a)-b) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[481] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/277. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[482] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/278. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[483] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/278. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[484] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/278. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[485] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/278. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[486] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/278. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[487] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/278. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[488] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/278. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[489] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/278. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[490] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/278. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[491] Számozását módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/279. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[492] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/281. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[493] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/282. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[494] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította a 2. cikk A/2.b) és 4. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[495] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[496] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) és c) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[497] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.a) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[498] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította az A/2.a) pont (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[499] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/283. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[500] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította az A/2.a) pont (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[501] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/284. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[502] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/285. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[503] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 83 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2010.03.30.
[504] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította a 2. cikk A/2.b) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[505] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[506] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.b) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[507] Módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk A/2.g) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[508] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította a 2. cikk A/2.g) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[509] Számozása és szövege módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[510] Módosította a Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának módosításáról szóló 2012/419/EU Európai Tanácsi határozat (2012. július 11.) 2. cikk 1. pontja, 32012D0419. Hatályos 2012.07.11. A határozatot 2014. január 1-jétől kell alkalmazni.
[511] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította a 2. cikk A/2.b) pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[512] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján, szövegét módosította az A/2.a)-b) pont (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[513] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/289. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[514] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/290. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[515] Számozását és szövegét módosította a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/291. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[516] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/293. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[517] Módosította a Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának módosításáról szóló 2012/419/EU Európai Tanácsi határozat (2012. július 11.) 2. cikk 2. pontja, 32012D0419. Hatályos 2012.07.11. A határozatot 2014. január 1-jétől kell alkalmazni.
[518] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[519] Számozása módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[520] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 2. cikk B/295. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[521] A Jegyzőkönyvek szövegét módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek 1. cikk 1-3. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[522] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 4. cikk (1) bekezdése (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[523] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 4. cikk (1) bekezdése (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[524] Módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek B. rész B/10. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[525] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 326 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2012.10.26.
[526] Megállapította az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2015/2422 rendelete 1. cikk 1. pontja, 32015R2422. Hatályos 2015.12.25.
[527] Beiktatta az Európai Parlament és a Tanács 741/2012/EU, Euratom rendelete 1. cikk 1. pontja, 32012R0741. Hatályos 2012.09.01. A bírói karnak a 9. cikk első bekezdés szerinti következő részleges megújításától kell alkalmazni.
[528] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 202 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2016.06.07.
[529] Módosította az Európai Parlament és a Tanács 741/2012/EU, Euratom rendelete 1. cikk 2. pontja, 32012R0741. Hatályos 2012.09.01. A bírói karnak a 9. cikk első bekezdés szerinti következő részleges megújításától kell alkalmazni.
[530] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 202 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2016.06.07.
[531] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 202 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2016.06.07.
[532] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 326 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2012.10.26.
[533] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 326 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2012.10.26.
[534] Megállapította az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2024/2019 rendeletének 1. cikk 1. pont a) alpontja, 32024R2019. Hatályos 2024.09.01.
[535] Megállapította az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2024/2019 rendeletének 1. cikk 1. pont a) alpontja, 32024R2019. Hatályos 2024.09.01.
[536] Beiktatta az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2024/2019 rendeletének 1. cikk 1. pont b) alpontja, 32024R2019. Hatályos 2024.09.01.
[537] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 326 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2012.10.26.
[538] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 202 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2016.06.07.
[539] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 83 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2010.03.30.
[540] Módosította az Európai Parlament és a Tanács 741/2012/EU, Euratom rendelete 1. cikk 5. pontja, 32012R0741. Hatályos 2012.09.01. A bírói karnak a 9. cikk első bekezdés szerinti következő részleges megújításától kell alkalmazni.
[541] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, L 150, 12007L/TXTR(12) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 2. pont]. Megjelent 2016.06.07.
[542] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 326 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2012.10.26.
[543] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 181, 12010E/TXTR(02). Megjelent 2010.07.06.
[544] Módosította az Európai Parlament és a Tanács 741/2012/EU, Euratom rendelete 1. cikk 6. pontja, 32012R0741. Hatályos 2012.09.01. A bírói karnak a 9. cikk első bekezdés szerinti következő részleges megújításától kell alkalmazni.
[545] Megállapította az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2015/2422 rendelete 1. cikk 2. pontja, 32015R2422. Hatályos 2015.12.25.
[546] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 202 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2016.06.07.
[547] Beiktatta az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2024/2019 rendeletének 1. cikk 1. pont b) alpontja, 32024R2019. Hatályos 2024.09.01.
[548] Megállapította az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2024/2019 rendeletének 1. cikk 3. pont a) alpontja, 32024R2019. Hatályos 2024.09.01.
[549] Megállapította az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2024/2019 rendeletének 1. cikk 3. pont a) alpontja, 32024R2019. Hatályos 2024.09.01.
[550] Beiktatta az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2024/2019 rendeletének 1. cikk 3. pont b) alpontja, 32024R2019. Hatályos 2024.09.01.
[551] Beiktatta az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2016/1192 rendeletének 2. cikk 1. pontja, 32016R1192. Hatályos 2016.08.01.
[552] Beiktatta az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2024/2019 rendeletének 1. cikk 4. pontja, 32024R2019. Hatályos 2024.09.01.
[553] Megállapította az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2019/629 rendeletének 1. cikk 1. pontja, 32019R0629. Hatályos 2019.05.01.
[554] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 83 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2010.03.30.
[555] Megállapította az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2024/2019 rendeletének 1. cikk 5. pontja, 32024R2019. Hatályos 2024.09.01.
[556] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 326 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2012.10.26.
[557] Megállapította az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2024/2019 rendeletének 1. cikk 6. pontja, 32024R2019. Hatályos 2024.09.01.
[558] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 202 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2016.06.07.
[559] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 202 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2016.06.07.
[560] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 326 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2012.10.26.
[561] Megállapította az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2016/1192 rendeletének 2. cikk 2. pontja, 32016R1192. Hatályos 2016.08.01.
[562] Beiktatta az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2024/2019 rendeletének 1. cikk 7. pontja, 32024R2019. Hatályos 2024.09.01.
[563] Hatályon kívül helyezte az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2016/1192 rendeletének 2. cikk 3. pontja, 32016R1192. Hatálytalan 2016.08.01.
[564] Módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek B. rész B/11. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[565] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 290, 12007LR(13) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 2.g) pont]. Megjelent 2009.11.30.
[566] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 181, 12010E/TXTR(02). Megjelent 2010.07.06.
[567] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 378, 12007L/TXTR(08) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 2.a) pont]. Megjelent 2011.12.23.
[568] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 326 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2012.10.26.
[569] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 290, 12007LR(13) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 2.j) pont]. Megjelent 2009.11.30.
[570] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 181, 12010E/TXTR(02). Megjelent 2010.07.06.
[571] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 378, 12007L/TXTR(08) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 2.b) pont]. Megjelent 2011.12.23.
[572] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 83 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2010.03.30.
[573] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 83 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2010.03.30.
[574] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 181, 12010E/TXTR(02). Megjelent 2010.07.06.
[575] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 326 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2012.10.26.
[576] Módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek B. rész B/12. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[577] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 290, 12007LR(13) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 2.n) pont]. Megjelent 2009.11.30.
[578] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 59, 12016E/TXTR(04) 1. pont. Megjelent 2017.02.23.
[579] A bevezető szövegrészt megállapította a Tanács (EU) 2019/1255 határozatának 1. cikk 1. pont a) alpontja, 32019D1255. Hatályos 2020.03.01.
[580] Módosította a Tanács (EU) 2019/1255 határozatának 1. cikk 1. pont b) alpontja, 32019D1255. Hatályos 2020.03.01.
[581] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 59, 12016E/TXTR(04) 2. pont. Megjelent 2017.02.23.
[582] Megállapította a Tanács (EU) 2019/654 határozatának 1. cikk 2. pontja, 32019D0654. Hatályos 2019.05.15.
[583] Módosította a Tanács (EU) 2019/654 határozatának 1. cikk 3. pontja, 32019D0654. Hatályos 2019.05.15.
[584] Módosította a Horvát Köztársaság csatlakozási okmánya 10. cikk 2. pont, JOL_2012_112_R_0006_01. Hatályos 2013.07.01.
[585] Megállapította a Tanács (EU) 2019/654 határozatának 1. cikk 4. pont a) alpontja, 32019D0654. Hatályos 2019.05.15.
[586] Megállapította a Tanács (EU) 2019/1255 határozatának 1. cikk 2. pontja, 32019D1255. Hatályos 2020.03.01.
[587] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 202 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2016.06.07.
[588] Megállapította a Tanács (EU) 2019/654 határozatának 1. cikk 5. pontja, 32019D0654. Hatályos 2019.05.15.
[589] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, L 150, 12007L/TXTR(12) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 2. pont]. Megjelent 2016.06.07.
[590] Módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek B. rész B/13. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[591] Módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek B. rész B/14. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[592] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 83 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2010.03.30.
[593] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 4. cikk (1) bekezdése (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[594] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 4. cikk (1) bekezdése (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[595] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 4. cikk (1) bekezdése (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[596] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 4. cikk (1) bekezdése (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[597] Módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek B. rész B/24. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[598] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 326 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2012.10.26.
[599] Módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek B. rész B/15. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[600] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 4. cikk (1) bekezdése (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[601] Módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek B. rész B/16. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[602] Módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek B. rész B/17. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[603] Módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek B. rész B/25. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[604] Módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek B. rész B/18. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[605] A 2011. december 9-i csatlakozási okmánnyal összhangban a Horvát Köztársaság azóta az Európai Unió tagjává vált.
[606] Ezt a rendelkezést továbbá a 2011. december 9-i csatlakozási okmány 4. cikkének sérelme nélkül kell alkalmazni.
[607] Módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek B. rész B/19. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[608] Módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek B. rész B/20. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[609] Módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek B. rész B/21. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[610] Módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek B. rész B/26. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[611] Módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek B. rész B/22. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[612] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 4. cikk (1) bekezdése (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[613] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 4. cikk (1) bekezdése (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[614] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 4. cikk (1) bekezdése (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[615] Módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek B. rész B/23. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[616] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 83 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2010.03.30.
[617] Módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek B. rész B/28. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[618] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 4. cikk (1) bekezdése (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[619] Módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek B. rész B/29. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[620] Módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek B. rész B/30. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[621] Módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek B. rész B/31. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[622] Módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek B. rész B/32. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[623] Beiktatta a Lisszaboni szerződés 4. cikk (1) bekezdése (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[624] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 326 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2012.10.26.
[625] Megállapította a Horvát Köztársaság csatlakozási okmánya 20. cikke, JOL_2012_112_R_0006_01. Hatályos 2013.07.01.
[626] Megállapította a Horvát Köztársaság csatlakozási okmánya 23. cikke, JOL_2012_112_R_0006_01. Hatályos 2013.07.01.
[627] Megállapította a Horvát Köztársaság csatlakozási okmánya 24. cikke, JOL_2012_112_R_0006_01. Hatályos 2013.07.01.
[628] Módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek B. rész B/33. pontja (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[629] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 400, 12016E/TXTR(02) 3. pont. Megjelent 2016.10.28.
[630] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 202 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2016.06.07.
[631] Módosítva a Lisszaboni szerződés Melléklete B. pontjában szereplő megfelelési táblázat alapján (kihirdette a 2007. évi CLXVIII. törvény). Hatályos 2009.12.01.
[632] Módosította a Lisszaboni szerződés Jegyzőkönyvek B. rész B/34. pontja (ld. Rómában 2008. április 30-án aláírt Helyesbítő Jegyzőkönyv 2.k) pont). Hatályos 2009.12.01.
[633] Módosította a Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának módosításáról szóló 2012/419/EU Európai Tanácsi határozat (2012. július 11.) 2. cikk 3. pontja, 32012D0419. Hatályos 2012.07.11. A határozatot 2014. január 1-jétől kell alkalmazni.
[634] Módosította a Saint-Barthélemy sziget Európai Unióval kapcsolatos jogállásának módosításáról szóló 2010/718/EU Európai Tanácsi határozat (2010. október 29.) 2. cikk 3. pontja, 32010D0718. Hatályos 2010.10.29. A határozatot 2012. január 1-jétől kell alkalmazni.
[635] Módosítva az Európai Unió Hivatalos Lapja C 83 számában megjelent egységes szerkezetű szövegnek megfelelően. Megjelent 2010.03.30.
[636] [1] "Mindezekből az következik, hogy a Szerződésből eredő és ezáltal önálló jogforrásból származó joggal szemben - annak eredeti, sajátos természetéből adódóan - bírói úton nem érvényesíthető semmiféle nemzeti szabály anélkül, hogy e jog el ne veszítené közösségi jellegét, és anélkül, hogy ez magának a Közösségnek a jogi alapjait meg ne kérdőjelezné."
[637] Helyesbítette az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 378, 12007L/TXTR(08) [Helyesbítő Jegyzőkönyv 3. pont]. Megjelent 2011.12.23.
[638] E két táblázat a Lisszaboni Szerződés 5. cikkében említett táblázatokon alapul, a Lisszaboni Szerződésben feltüntetett közbenső számozást tartalmazó középső oszlop elhagyásával.