A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.31948/2019/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 206. §, 215. §, 324. §, 340. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 45/A. §, 62. §, 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 4. §, 9. §, 29. §, 59. §, 62. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 5/A. §, 93/A. §, 108. §, 109. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 5. §, 6. §]

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

37.K.31.948/2019/5.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperesi képviselő neve (felperesi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a alperesi képviselő neve jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (1134 Budapest, Dózsa György út 128-132.) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 950 000 (kilencszázötvenezer) forint perköltséget és az állami adóhatóság külön felhívására 1 093 000 (egymillió-kilencvenháromezer) forint kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A per alapjául szolgáló tényállás

A NAV Észak-budapesti Adó- és Vámigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a felperesnél 2010-2013. évekre vonatkozóan - új eljárás keretében - személyi jövedelemadó, általános forgalmi adó és egészségügyi hozzájárulás adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A feltárt tényállás szerint a felperes nyugdíjas magánszemély, aki 2012. április 23-án megvásárolta a ......... alatti építési telket, amelyen négylakásos társasházat építtetett. Az újonnan építtetett társasházi lakásokat 2012. és 2013. években magánszemélyek részére értékesítette, az ingatlanok eladására a telek megvásárlásától számított egy éven belül sor került. Az elsőfokú adóhatóság a 2017. július 10-én kelt, .... iktatószámú határozatában megállapította, hogy a felperes az ingatlanok felépítését, majd értékesítését haszonszerzési célzattal, üzletszerű gazdasági tevékenység keretében végezte, aminek következtében az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 6. § (1) bekezdése alapján az áfa alanyává vált. Mindezek alapján áfa adónemben a felperes terhére 2012. IV. negyedévére 1.089.000,- Ft, 2013. márciusra 1.125.000,- Ft, 2013. áprilisra 1.679.000,- Ft, 2013. májusra 2.339.000,- Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg. A felperes javára összesen 2.879.000,- Ft következő időszakra átvihető követelés különbözetet tárt fel.

Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy a felperes ingatlanértékesítési tevékenysége a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3. § 46. pontja alapján üzletszerű gazdasági tevékenységnek minősül, amelyből származó jövedelmet az Szja tv. 16. §-a szerinti, összevonás alá eső, önálló tevékenységből származó jövedelemként kell figyelembe venni. A felperes 2012. és 2013. évi ingatlanértékesítésből származó jövedelme az Szja tv. 62. § (3a) bekezdése értelmében az Szja tv. 59-61. §-ai alapján került megállapításra.

A felperes 2012. évi bevételének összege 26.692.860,- Ft, 2013. évi bevétele 11.023.600,- Ft volt. A

bevétellel szemben felmerült költségként az elsőfokú adóhatóság az Szja tv. 62. §-a alapján figyelembe vette az építési telek vételárát, a földhivatali igazgatási szolgáltatási díjakat, valamint a felperes által csatolt költségszámlák nettó összegét, összesen 22.011.187,- Ft-ot, melyet 2012. és 2013. évre vonatkozóan megosztott. Mindezek alapján a felperes ingatlanértékesítésből származó jövedelmét 2012. évre 10.651.107,- Ft-ban, 2013. évre 5.969.434,- Ft-ban állapította meg.

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél vagyongyarapodási vizsgálatot is végzett, amelynek során a felperes vizsgált időszaki, készpénzben felmerült kiadásait hasonlította össze a készpénzben igazoltan megszerzett bevételeivel. Az elsőfokú adóhatóság a kronologikus készpénzforgalmi mérleg módszer alkalmazásával a felperes terhére 2011. évre 11.342.807,- Ft forráshiányt tárt fel, és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art) 109. § (1) bekezdés szerinti becslést alkalmazott. A forráshiány fedezetéhez szükséges, ismeretlen forrásból származó jövedelmet a felperes egyéb jövedelmeként becsülte meg és vonta adózás alá az Szja tv. 28. § (1) bekezdése alapján.

Az elsőfokú adóhatóság megállapította továbbá, hogy a felperes bankszámláin 2010. február 18-án jóváírt 650.000,- Ft, valamint 2010. február 26-án jóváírt 30.000,- EUR bevételek adómentes jogcíme nem igazolt, ezért ezen összegeket a felperes egyéb jogcímen megszerzett jövedelmeként vonta adózás alá. A felperes az új eljárás során tett nyilatkozatában előadta, hogy a 30.000,- EUR-t ...... tól kapta kölcsön, visszafizetési kötelezettséggel, ezért e bevétele nem adóköteles. Bizonyítékul két tanú által aláírt, teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt kölcsönszerződést csatolt. Az elsőfokú adóhatóság a felperes nyilatkozatát és a csatolt kölcsönszerződést a bevétel adómentes jogcímét igazoló hitelt érdemlő bizonyítékként nem fogadta el.

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998 évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho tv.) 2.-3. §-ai alapján az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy a felperest 27%-os egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli a 2010-2011. években megszerzett egyéb jövedelmei, illetve a 2012-2013. években megszerzett önálló tevékenységből származó jövedelmei után. Az adókötelezettség összegét, egyben a felperes terhére feltárt, adóhiánynak minősülő adókülönbözet összegét 2010. évre 1.843.950,- Ft-ban, 2011. évre 2.388.795,- Ft-ban, 2012. évre 2.243.123,- Ft-ban, 2013. évre 1.064.407,- Ft-ban állapította meg.

Az elsőfokú adóhatóság az Art. 170-171. §-ai alapján eljárva a 2010-2011. évekre feltárt egyéb jövedelem kapcsán szja és eho adónemben tett megállapítások után 75%-os adóbírságot szabott ki, tekintettel arra, hogy az adóhiány bevétel eltitkolással függ össze. A 2012-2013. évekre vonatkozóan áfa és eho adónemekben feltárt adóhiányok után az eset összes körülményének mérlegelése alapján 30%-os mértékű adóbírság került kiszabásra.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2017. december 4-én kelt, ..... iktatószámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Egyetértett azzal, hogy a felperes az ingatlanok építését és értékesítését üzletszerűen végezte, ezért az Áfa tv. 6. § (1) bekezdése alapján az áfa alanyának minősült. Véleménye szerint az elsőfokú adóhatóság helyesen minősítette az ingatlanok értékesítéséből származó jövedelmet önálló tevékenységből származó jövedelemnek, amelynek összegét és megszerzésének időpontját is a külön adózó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani. Jogszerűnek találta azt is, hogy a felperes bankszámlájára érkezett átutalások a felperes bevételét képezik, és adómentes jogcím igazolásának hiányában azokat egyéb jövedelemként kell kezelni. Egyetértett az elsőfokú adóhatósággal abban is, hogy a felperes nem tudta hitelt érdemlő módon bizonyítani, hogy a 30.000,- EUR-t kölcsönként kapta, ezért azt eltitkolt jövedelemnek kell tekinteni. Álláspontja szerint a felperes eho kötelezettsége is jogszerűen került megállapításra. Az adóbírság kiszabása az Art vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően történt.