A Győri Ítélőtábla Bf.58/2021/8. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 160. § (1) bek.] Bírók: Péntek László, Szalainé dr. Joánovits Krisztina, Széplaki László

A határozat elvi tartalma:

Büntetéskiszabási körülmények vizsgálata a másodfokú eljárásban

***********

Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

Bf.III.58/2021/8.

A Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Győrött, a 2021. október 20. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

az emberölés bűntette miatt Terhelt1 vádlott ellen indított büntetőügyben a Veszprémi Törvényszék 2021. április 29. napján kihirdetett 10.B.313/2020/23. számú ítéletét helybenhagyja.

Indokolás

[1] A Veszprémi Törvényszék 10.B.313/2020/23. számú Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [Btk. 160.§ (1) bekezdés és (2) bekezdés d) és j) pont], ezért a vádlottat - mint visszaesőt - életfogytig tartó fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre, és 10 év közügyektől ítélte. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 33 évben határozta meg, rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről, valamint határozott az eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről.

[2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosítás, a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből való kizárás, míg a vádlott és a védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.

[3] A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.156/2021/1-I. számú átiratában a vádlott terhére súlyosítás érdekében bejelentett fellebbezést módosított formában fenntartva a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját az elsőfokú ítéletben megállapítotthoz képest hosszabb időtartamban, 40 évben indítványozta meghatározni, míg a vádlott és védője felmentést célzó jogorvoslati kérelmét nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, megalapozott tényállást állapított meg, a mérlegelő tevékenységét az ítélet indokolásában kellő részletességgel bemutatta. Kiemelte, hogy azonos bizonyítéki kör mellett eltérő tényállás megállapítására, és azon keresztül a vádlott felmentésére - a felülmérlegelés tilalma folytán - a másodfokú felülbírálat keretében nincs törvényes lehetőség. Az irányadó tényállásból egyértelmű a vádlott bűnössége és a terhére rótt cselekmény minősítése mindkét minősítő körülmény vonatkozásában.

[4] Hangsúlyozta, hogy nem enyhítő körülmény az, hogy a vádlott próbált szakszerű segítséget hívni, mert az az általa kitalált, a felelősségéről a figyelmet elterelni kívánó történet (a vádlott balesetet szenvedett) alátámasztására, és nem a sértett életének megmentése érdekében történt. További súlyosító körülményként kérte értékelni, hogy a vádlott a bűncselekményt a végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás megkezdése előtt követte el, továbbá, hogy a cselekmény két okból is súlyosabban minősül. Az ügyben olyan számban és nyomatékkal vannak jelen a súlyosító körülmények, amelyek helytálló értékelése mellett a vádlottal szemben, biztosítva még a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, a törvény teljes szigorát kell alkalmazni. Csak az fejezheti ki, hogy a vádlott "javíthatatlanul", a korábbi büntetőeljárások újabb bűncselekmény elkövetésétől visszatartó céljának "kudarcaként" 2003. év óta négy alkalommal követett el egyre súlyosabb, testi épség, majd jelen ügyben minősített élet elleni bűncselekményt. A bűncselekmény konkrét tárgyi súlya, a vádlott személyében rejlő kiemelkedő társadalomra veszélyesség, a társadalom tagjainak védelme indokolják a vádlott hosszabb ideig történő elszigetelését. A különös kegyetlenséggel történő elkövetés kategórián belül is példátlanul brutális, elvetemült az elkövetési mód.

[5] A BH2008.296. számú eseti döntésre utalással kifejtette, hogy azok a dolgok, amelyek a büntetőeljárásban a nyomok rögzítése során, esetleges későbbi szakértői vizsgálat céljából, bizonyítékként történő felhasználás érdekében keletkeztek, a Be. 204. § (1) bekezdés a) pontjában írt tárgyi bizonyítási eszközök, amelyek a bűnügyi iratok részét képezik, ezért azok megsemmisítésére nem kerülhet sor.

[6] Összességében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és - a büntetéskiszabási körülmények pontosítását, kiegészítését követően - annak megállapítását indítványozta, hogy a vádlott az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésből legkorábban 40 év elteltét követően bocsátható feltételes szabadságra. Emellett a 8-13. és 21-30. tétel alatt kezelt biológiai anyagmaradvány, mikronyom, körömminta, szájnyálkahártya-törlet és lábbelinyom-töredék megsemmisítésére vonatkozó rendelkezést mellőzését és azok iratokhoz csatolását indítványozta.

[7] A vádlott a fellebbezése írásbeli indokolásában a felmentését kérte. Arra hivatkozott, hogy a nyomozati eljárásban a panasza ellenére többször jogi képviselő nélkül hallgatták ki, valamint a szomszédja tanúvallomását nem vették figyelembe, amely a segítségnyújtás elmulasztását kizárja. A bűncselekmény minősítésével sem értett egyet, mivel bizonyítottság nélkül minősítették különös kegyetlenséggel elkövetettnek a cselekményt. Kifogásolta, hogy a külsérelmi nyomokat és az alkoholos befolyásoltságot rögzítő igazságügyi orvosszakértői véleményt sem vették figyelembe.

[8] A fellebbviteli nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője a perbeszédében az átiratban írtakkal egyező nyilatkozatot tett. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság irathűen megindokolta a döntését, és megalapozottan állapította meg, hogy kizárólag a vádlott követhette el a bűncselekményt. Az indokolás [27] bekezdésének mellőzését, továbbá az erkölcsi bizonyítványra utalással a korábbi elítélések pontosítását indítványozta: a könnyű testi sértést társtettesként követte el, a Debreceni Járásbíróság ittas állapotban elkövetett járművezetés vétsége és más bűncselekményben mondta ki a vádlottat bűnösnek.

[9] A fellebbviteli nyilvános ülésen a vádlott védője a perbeszédében a vádlott felmentését kérte. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kiemelt helyen szerepel a vádlott első alkalommal tett gyanúsítotti vallomása. Ennek a vallomásnak a megtételekor ő egyedül volt, a nyomozóhatóság pedig három tagból álló kihallgató csoportot állított fel a cselekmény estéjén a jegyzőkönyv szerint. A kihallgatás időpontját megelőzően 17.30-kor az ő vérében alkohol volt, ami a régi véralkohol szint figyelembevételével a közepes- és súlyos határán volt. Álláspontja szerint egy ilyen ittas állapotban lévő ember nincs kihallgatható állapotban, az ő vallomását nem lehet aggálytalanul elfogadni, az ekkor tett beismerő vallomását nem lehet főbizonyítékként az ítélet alapjává tenni. Beismerő vallomás hiányában a többi rendelkezésre álló bizonyíték csak közvetett bizonyíték. Megemlíti a törvényszék, hogy nem igazolható, nincs adat arra, hogy amikor a vádlott nem tartózkodott az ingatlanban és a sértett közelében, amikor a benzinkúthoz ment, senki nem látott ott idegen személyt, és ő követte vagy követhette el ezt a bűncselekményt. Az, hogy ott nem látnak más személyt, vagy nincs arra adat, nem jelenti azt, hogy ott nem járt senki. Ezt csak valószínűsítheti, de kétséget kizáróan bizonyítékoknak kell lenni. Nem perdöntő állítás a tanúk vallomása sem. Mivel a vádlott tagadta a bűncselekmény elkövetését, ilyen bizonyítékokra nem lehet súlyos büntetést alapítani.