BH 2008.11.296 Azok a tárgyak, amelyeket a büntetőeljárás - főként a nyomozás - során a nyomok megőrzése, láthatóvá tétele, szakértői vizsgálat alá vonhatósága, ezáltal a bizonyítékként felhasználhatóság érdekében készítenek (pl. vérszennyeződést rögzítő gézlap, lábnyomtöredék, ujjnyomat, s ezekről vagy más nyomokról készült fényképfelvétel stb.) a bűnügy iratainak részét (mellékletét) képezik, s így lefoglalásukra, az érdemi döntést követően az elkobzásukra vagy megsemmisítésük elrendelésére nem kerülhet sor [Be. 115. § (1), (2) bek., 116. § (2) bek., 151. § (1) bek., 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes r. 35. § (7) bek., 11/2003. (V. 8.) IM-BM-PM együttes r. 1. § (1) bek.].

Az S. megyei bíróság a 2007. október 9. napján hozott ítéletével bűnösnek mondta ki J. B. terheltet életveszélyt okozó testi sértés bűntettében, és ezért egy év nyolc hónapi szabadságvesztésre és háromévi közügyektől eltiltásra ítélte. Határozatában rendelkezett a bűnjelekről is, és megsemmisíteni rendelte a bűnjeljegyzék 11-18. és 20. tételszáma alatt nyilvántartott nyomokat és anyagmaradványokat, ezek között a nyomozás során foganatosított szemlén a bűnügyi technikus segítségével készített vérgyanús szennyeződést rögzítő gézlapokat, illetve a lábbelinyom-töredékeket és fényképfelvételeket.

A fenti tárgyakat a nyomozás során a megyei rendőr-főkapitányság határozatával lefoglalta. E határozatot azonban a megyei főügyészség a 2007. július 19. napján - a vádirattal azonos napon - kelt határozatával hatályon kívül helyezte.

Az ítélőtábla a 2008. március 4. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét felülbírálta, és azt helybenhagyta, azzal azonban, hogy mellőzte a bűnjeljegyzék 11-18. és 20. tétele alatti nyomok és fényképfelvételek megsemmisítésére vonatkozó rendelkezést, majd az ugyanekkor kelt 5/I. sorszámú végzésével elrendelte azok lefoglalását.

Ez utóbbi - a lefoglalást elrendelő - végzés ellen a fellebbviteli főügyészség jelentett be fellebbezést.

A Legfőbb Ügyészség a fellebbezést fenntartotta, és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot helyezze hatályon kívül, mivel álláspontja szerint a lefoglalni rendelt dolgok tárgyi bizonyítási eszközök, illetve okiratok, így lefoglalásuk indokolatlan.

A fellebbezés alapos.

A Be. 151. § (1) bekezdése szerint a lefoglalás a dolog birtokának elvonása a birtokos rendelkezése alól a bizonyítás érdekében, illetve az elkobzás, illetve a vagyonelkobzás biztosítására.

A megtámadott határozattal lefoglalni rendelt tárgyak azonban nem vitásan a nyomozás során - a nyomozó hatóság közreműködésével - a bizonyítás érdekében keletkeztek, így azok nem is állhattak és nem is álltak más rendelkezése alatt. Ezért azok birtokát nem lehetett és nem is kellett senkinek a rendelkezése alól elvonni.

Az ítélőtábla által hivatkozott - a belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól szóló - 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet 35. § (7) bekezdése valóban akként rendelkezik, hogy a rögzített, eredetben biztosított, illetve megmintázott nyomokat a bűnjelkezelésről szóló jogszabályoknak megfelelően kell kezelni. Ez azonban csak a kezelés módját határozza meg, és nem minősíti az ilyen tárgyakat bűnjeleknek.

Nem helytálló az ítélőtáblának az az álláspontja sem, hogy a bizonyítás eszközéül szolgáló dolog egyben lefoglalt dolog is. Az általa felhívott - a lefoglalás és a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezelésének, nyilvántartásának, előzetes értékesítésének és megsemmisítésének szabályairól, valamint az elkobzás végrehajtásáról szóló - 11/2003. (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendelet 1. § (1) bekezdése szerint azt a lefoglalt dolgot, amely az eljárás során a bizonyítás eszközéül szolgál, valamint amelyet az eljárás során azonosítani, megvizsgálni, valamint megtekinteni szükséges, továbbá - többek között - az okiratot a nyomozó hatóság, az ügyész vagy a bíróság tárgyletétbe helyezi.