A Szegedi Törvényszék G.40033/2012/4. számú határozata elszámolás tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 141. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 298. §, 417. §, 419. §] Bíró: Gaálné dr. Jobbágy Ildikó

Szegedi Törvényszék

11.G.40.033/2012/4.

A Szegedi Törvényszék ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen - elszámolásból eredő követelés iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A bíróság kötelezi alperest, fizessen meg felperesnek 15 napon belül 17.613.850,- (Tizenhétmillió-hatszáztizenháromezer-nyolcszázötven) forintot, ezen összegnek 2008. február hó 01. napjától a kifizetés napjáig minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamatot, valamint 2.070.000,- (Kettőmillió-hetvenezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen a Szegedi Ítélőtáblához címzett, jelen bíróságnál három példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye 15 napon belül.

A másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el a fellebbezést, ha ezt a felek kérték, továbbá ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, avagy csupán az ítélet indokolása ellen irányul és a fellebbező fél a fellebbezésében nem kérte tárgyalás tartását, továbbá ha bármely okból a tárgyaláson kívüli elbírálást a másodfokú bíróság indokoltnak tartja.

Ha a fellebbező fél akár a fellebbezésben, akár a másodfokú bíróság felhívására, illetve a fellebbező fél ellenfele a másodfokú bíróság felhívására tárgyalás tartását kéri, a fellebbezést tárgyaláson kell elbírálni.

I N D O K O L Á S :

A bíróság az alábbi tényállást a felperes keresetlevele, annak mellékletei, az alperes érdemi ellenkérelme, az alperes személyes előadása, 4 tanú vallomása, valamint a perben keletkezett iratok alapján állapította meg.

A cég1, valamint az alperes között 2007. augusztus 03. napján mezőgazdasági termékértékesítési szerződés jött létre, melyben megállapodtak, hogy "együttműködnek kb. 2500 db/turnus sertéshizlalás terén" az alperesi sertéstelepen "maximum 125 kg/db leadási súlyhatárral". A cég2 vállalta, hogy a sertéshizlaláshoz szükséges malacokat, takarmányt (szükség esetén a medikációt) turnusonként mérlegelve biztosítja, míg az alperes "azokat mérlegelést követően, mérve, illetve megszámolva átveszi". Rendelkeztek arról, hogy a megrendelő a medikációt a malacok átadása után egy hétig, majd további két alkalommal egy héten keresztül az alperes által kért időpontban biztosítja. Az állatállomány és a takarmány tulajdonjogát a megrendelő fenntartotta. Az alperes- egyebek mellett - vállalta állatorvos biztosítását, az elhullások állatorvosi igazolását, az ezzel összefüggő vizsgálatok elvégeztetését. Megállapodtak abban, hogy 5 %-os mértékig az igazolt elhullás a megrendelőt, míg az afeletti elhullás és az azzal összefüggő költség az alperest terheli. Vállalta továbbá az alperes, hogy a hizlaláshoz szükséges nyilvántartást előírásszerűen vezeti. A szerződés 5. pontja szerint kötelezettséget vállalt arra, hogy 3,2 kg takarmányból az állományban egyedenként 1 kg súlygyarapodást ér el. Amennyiben ezt nem tudja teljesíteni, a különbözetet saját költségén biztosítja. A felek az alperest illető hizlalási díjat minden leadott sertésre ráhizlalt 1 kg súlygyarapodás után 35,- forint + ÁFA mértékben határozták meg. Megállapodtak, hogy bármelyikük személyében bekövetkezett jogutódlás esetén, a megállapodás rendelkezéseit kötelezőnek tekintik a jogutód vonatkozásában is. Kikötötték, hogy egymásnak küldött értesítéseik írott formában, tértivevényes, ajánlott levélben történnek.

A cég2 2007. augusztus 6-án a dokumentáció szerint 900 db sertést adott át az alperesnek a telephelyén.

A felperes 2007. szeptember 5. napján megszerezte az állomány tulajdonjogát a cég2-től. Ugyanezen a napon megszövegezték az együttműködési megállapodás módosítását, melynek 2. pontjában rendelkeztek arról, hogy a cég2-re vonatkozó jogok és kötelezettségek ezt követően a felperest terhelik. Megállapodtak, hogy a szerződés megkötésének napjáig a cég2 teljesítéseiért és az esetleges szerződésszegésekért a jogutód felelősséget nem vállal. A szerződést a cég2 és a felperes cégszerűen aláírta, az alperes az aláírást megtagadta.

A hizlalási időszakban 2007. szeptember 05. napját követően az alperes megrendelésére összesen 332760 kg, beszerzési áron számított, 25.866.150,- forint értékű takarmányt szállított ki a felperes.

Az állomány kihelyezésekor és augusztus 14-én "Starter malac II" tápot, szeptember1-jén "Hízó I" tápot szállított ki a felperesi jogelőd. Az állományt érintő tulajdonosváltozást követően az alperes jelezte a felperesnek, hogy a táp nem a sertések korának, fejlettségének megfelelő.

Ezt követően 2007. szeptember 11-én és 18-án "Süldőtáp", 25-én "Malac II" táp gyógyszertartalommal, 27-től több ízben süldőtáp, végül december 17-től hízótáp került kiszállításra.

Az alperes 2007. decemberében és 2008. januárjában a felperesnek összesen 686 db sertést adott le 87,94 kg/db átlagsúlyban.

A felperes keresetében 17.613.850,- forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni alperest. A kereseti kérelmének indokolásában a felperesi jogelőd és az alperes között létrejött mezőgazdasági termékértékesítési szerződés rendelkezéseire utalt, melybe a megrendelő jogutódjaként belépett. A követelt összeg áll a hizlalásra átadott állatállomány és az általa leszállított táp ellenértékéből, melyet csökkentett a megengedett 5 % mértékű elhullás és az arra jutó táp értékével, valamint az alperesnek járó bérhizlalási díjjal.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a felperesi elszámolást, egyben beszámítási kifogással élt. Utóbbi körében azzal érvelt, hogy a szerződés szerinti 2500 db sertés helyett csupán 889 db kihelyezése történt meg, a szerződésszegés miatt jelentős haszontól esett el. Állította, kára keletkezett amiatt is, hogy a felperes illetőleg jogelődje a medikációban nem vett részt, nem volt elégséges a takarmány gyógyszerezése és több esetben nem az állatállomány korának, súlyának megfelelő tápot kapott. Hangsúlyozta továbbá, a kihelyezett malacok - a felperesi jogelőd által vállalttal szemben - csupán 15 kg átlagsúlyúak voltak.

A Megyei Bíróság, mint elsőfokú bíróság ítéletével az alperest a kereseti kérelem szerint marasztalta.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét végzésével hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Határozatában előírta, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak bizonyítást kell lefolytatnia az állatállomány egyedeinek kihelyezéskori átlagsúlyára, majd ennek megállapítása után - a költségek alperesi előlegzése mellett - mezőgazdasági szakértőt kell kirendelnie arra nézve, hogy az egyes időpontokban kiszállított tápfajták és azok gyógyszerezése az állomány korának, súlyának megfelelt-e. Amennyiben nem, a hibás tápszállítás közrehatott-e abban, hogy az állatok nagyobb mennyiségű takarmányt igényeltek, ennek ellenére nem fejlődtek megfelelő ütemben. Ha a közrehatás megállapítható, a szakértőnek nyilatkoznia kell arra is, megfelelő takarmányozás mellett milyen mértékű súlygyarapodás lett volna elérhető, illetve mennyi volt a feleslegesen felhasznált táp mennyisége, értéke.