A Fővárosi Ítélőtábla Bf.345/2010/6. számú határozata adócsalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 90. §, 276. §, 289. §, 290. §, 310. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 85. §, 258. §, 301. §, 349. §, 351. §, 352. §, 371. §] Bírók: Halász Irén, Máziné dr. Szepesi Erzsébet, Zólyominé dr. Törő Erzsébet

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.345/2010/6. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2011. év december hó 16. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

VÉGZÉST:

Az adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt I.r. vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Nógrád Megyei Bíróság 9.B.144/2008/58. számú ítéletét - a III. r. vádlott vonatkozásában - helybenhagyja, azzal, hogy a próbaidő végrehajtandó részéből nem bocsátható feltételes szabadságra.

A III. r. vádlott személyi igazolványának száma: A.

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A Nógrád Megyei Bíróság a 2010. szeptember 9. napján kelt 9.B.144/2008/58. számú ítéletével a III.r. vádlott bűnösségét 1 rb. bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében (Btk. 310.§ (1), (4) bekezdés), 1 rb. bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276.§), 1 rb. számvitel rendje megsértésének vétségében mint bűnsegédet (Btk. 289.§ (3) bekezdés) és 1 rb. csődbűncselekmény bűntettében mint bűnsegédet (Btk. 290.§ (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés) állapította meg.

Ezért őt 3 év börtönbüntetésre és 400 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A börtönbüntetés végrehajtását fele részben 2 évre felfüggesztette, míg a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 2500 Ft-ban határozta meg. Az így kiszabott 1.000.000 Ft pénzbüntetést meg nem fizetése esetén 400 napi szabadságvesztésre rendelte átváltoztatni.

A bíróság a III.r. vádlottal szemben 5 év közügyektől eltiltást is kiszabott, továbbá rendelkezett a járulékos kérdésekről is.

Az elsőfokú ítélet az I.r. és a II.r. vádlottal szemben jogerőre emelkedett, míg a III.r. vádlott és védője fellebbezést jelentettek be elsődlegesen felmentésért, másodlagosan pedig enyhítésért.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.937/2009/3-I. számú átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

Az ügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg és részletesen, kellően indokolta meg, hogy mely bizonyítékokat és miért vett figyelembe és melyeket, és miért vetett el. A III.r. vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, a cselekmények jogi minősítése is helytálló.

Ugyanakkor az ügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket nem tárta fel teljeskörűen. Nem helytálló a súlyosító körülmény között a III.r. vádlott többszörösen büntetett előéletére történő hivatkozás, ugyanis az ítéletek azt követően emelkedtek jogerőre, hogy a jelen eljárásban szereplő cselekményét elkövette volna. Ugyanakkor azonban súlyosító körülményként kell értékelni, hogy a III.r. vádlott több büntetőeljárás hatálya alatt követte el a jelen ügyben elbírált cselekményeket.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által a III.r. vádlottal szemben kiszabott büntetés nem igazodik sem a cselekmények tárgyi súlyához, sem a bűnösségi körülményekhez megfelelően, súlyosításra irányuló fellebbezés hiányában azonban a büntetés súlyosítására lehetőség nincs.

Ugyanakkor ez egyben azt is jelenti, hogy a kiszabott büntetés enyhítése sem indokolt.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az elsőfokú ítéletre vonatkozóan még megjegyezte azt is, hogy a Btk. 2.§ alkalmazása, mellyel az elsőfokú bíróság az elbíráláskor hatályos Btk.-t alkalmazta, valójában súlyosabb joghátránnyal fenyegeti a III.r. vádlott által elkövetett cselekményeket, azonban az elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezések tették lehetővé, hogy az elsőfokú bíróság a kiszabott szabadságvesztés fele részét a III.r. vádlottal szemben felfüggessze.

Összességében a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a fenti korrigálások mellet az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta a III.r. vádlott tekintetében.

A nyilvános ülésen a védő az elsődlegesen felmentésért bejelentett fellebbezését fenntartotta. Hangsúlyozta, hogy az adóbevallások elkészítéséért és azok benyújtásáért nem a III.r. vádlottat terhelte a felelősség, hiszen ő nem volt e gazdasági társaságnak sem az ügyvezetője, de még csak a tagja sem. A védő álláspontja szerint az elsőfokú bíróság összemosta a három vádlott magatartását és ezáltal összemosta a felelősségüket is.

Kiemelte, hogy a III.r. vádlott semmilyen magatartásával nem segítette az I.r. vádlottat az adóbevallás benyújtásának elmulasztása terén. A védő álláspontja szerint nem hagyható figyelmen kívül, hogy a III.r. vádlott nem szolgáltatott hamis adatokat, az értékesítések számlával történtek, így alapvetően téves az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy ő volt a gazdasági társaság irányítója.

A védő hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság helytelen jogi következtetés útján jutott arra az álláspontra, hogy a III.r. vádlott bűnösségét megállapította.

A védő a fellebbezését másodlagosan enyhítésért tartotta fenn. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés nem felel meg a belső arányosság követelményének, hiszen a III.r. vádlott kapta a legsúlyosabb büntetést. Az elsőfokú bíróság nem vette kellő súllyal figyelembe, hogy a III.r. vádlottnak súlyos betegségei vannak, így kivették a fél veséjét, két infarktuson, valamint egy szívműtéten is átesett, naponta a 17-19 db gyógyszert kell szednie, emellett cukorbetegségben és magas vérnyomás megbetegedésben is szenved. Mindezen körülmények alapján figyelembe véve a III.r. vádlott idősebb életkorát is, mindenképpen a kiszabott büntetés jelentős enyhítése indokolt.

A III.r. vádlott a felszólalásában az ártatlanságát hangsúlyozta és 70 %-os rokkantságára, a 128.000 Ft-os rokkantnyugdíjára, valamint a folyamatos orvosi felügyelet szükségességére hivatkozott.

A bejelentett vádlotti és védői fellebbezés nem alapos.

A felülbírálat során a Fővárosi Ítélőtábla a vádlott és a védő fellebbezésével megtámadott elsőfokú ítéletet a Be.349.§ (1) bekezdése alapján az azt megelőző eljárással együtt a III.r. vádlottat érintően bírálta felül.

Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat maradéktalanul betartotta. A vád tárgyává tett bűncselekmények elbírálása szempontjából releváns bizonyítékokat hiánytalanul feltárta, azokat egymással és egyenként is értékelte, mérlegelte, és az ítélőtábla a tényből tényre történő következtetéseivel is egyetértett.

Az is megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság törvényesen utasította el a tanú1 tanúkénti meghallgatására irányuló vádlotti és védői indítványt a Be. 258.§ (3) bekezdés f) pontja alapján, és ennek az elsőfokú ítélet 9. oldal 5. bekezdésében részletes indokát is adta, mellyel a másodfokú bíróság is egyetértett.

Megállapította az ítélőtábla, hogy törvényesen engedélyezte az elsőfokú bíróság a tanúknak az írásbeli vallomástételét a Be. 85.§ (5) és (6) bekezdése alapján, majd a Be. 301.§ (1) bekezdésében írtaknak megfelelően használta fel e vallomásokat a bizonyítási eljárás során.