A Budakörnyéki Járásbíróság P.20294/2016/27. számú határozata kölcsöntartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, (1) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 242. §, (1) bek., 301. §, (1) bek., 523. §, (1) bek.]

A Járásbíróság felperes neve, szám alatti lakos felperesnek, -

a dr. Ügyvédi Iroda ( ) által képviselt alperes neve, szám alatti lakos alperes ellen kölcsön visszafizetése iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T

A bíróság kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felpereseknek 4.500.000.- (négymillió-ötszázezer) forintot, és ezen összeg után 2011 szeptember 1. napjától, a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát.

Ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét e l u t a s í t j a.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felpereseknek 638. 300.- (hatszázharmincnyolcezer-háromszáz) forint perköltséget.

Ezen ítélet ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül fellebbezéssel lehet élni, amelyet a Törvényszékhez címezve, de a Járásbíróságon kell írásban, három példányban benyújtani.

Felhívja a bíróság a felek figyelmét, hogy ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére vonatkozik, valamint a fellebbezés csak az indokolás ellen irányul, a másodfokú bíróság tárgyalást csak kifejezett kérelemre tart, ennek hiányában a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el.

A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását.

I N D O K O L Á S

A bíróság a felperes keresete, a felek nyilatkozatai és személyes előadása, a becsatolt kölcsönszerződés, a Főkapitányság kerületi Vizsgálati Osztály bü. számú iratai, valamint dr. egyéb érdekelt tanú tanúvallomása alapján a következő tényállást állapította meg:

A felperes az alperes részére több alkalommal különböző összegű kölcsönöket biztosított, amelyekről írásbeli szerződés nem készült. A felek ezért 2010. október 01 napján írásbeli kölcsönszerződést kötöttek egymással, melynek keretében a felperes és az alperes rögzítették, hogy a felperes az alperes részére összesen 4.500.000,- forint összegű kölcsönt biztosított.

A kölcsön visszafizetésének határidejét a felek 2011. augusztus 31. napjában határozták meg, azzal, hogy a határidő leteltéig a kölcsöntartozást kamat nem terhelti.

A kölcsön fedezetéül az alperes felajánlotta a vagyonát, jövedelmét, illetve a futamidő alatt a birtokába kerülő vállalkozások tulajdonjogát annak értéke esetén, ha jövedelemtermelő képessége a tőkét hat hónapon belül kitermel, illetve hozzájárul a társasság számláiról az összeg azonnali beszedési megbízással való leemeléséhez.

A kölcsönszerződést a felek a képviselői irodaházban írták alá, és a szerződést az ott dolgozó egyéb érdekelt, és tanú mint ügyleti tanúk is aláírták.

Az alperes a szerződésben foglaltakat nem teljesítette, ezért a felperes 2012. szeptember 4-én postai küldeményben felszólította az alperest a kölcsönösszeg visszafizetésére.

Ezért az alperes 2012. szeptember 26. napján kelt feljelentésében feljelentést tett ismeretlen tettes ellen a vele szemben elkövetett, éss a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 276. § -ba ütköző magánokirat-hamisítás vétsége, továbbá a Btk. 318. § (2) c) pontjába ütköző, és annak (5) a) pontja szerint minősülő üzletszerűen elkövetett jelentős kárt okozó csalás kísérletének, valamit a Btk. 323.§ (1) bekezdésébe ütköző zsarolás kíséreltének bűntette miatt.

Feljelentésében az alperes előadta, 2010-ben támogatókat keresett a című filmem elkészítéséhez, amely célból a felperes felajánlotta, hogy szponzorokat keres. Ezt követően 2010. május 24-én egy étteremben a felperes 20.000.- Euro összeget adott át részére a fenti célból, de a támogató kilétét nem kívánta felfedni, többszöri kérésre sem. Azt állította, hogy az adományozó egy olyan személy, aki neki "régi rajongója", és szívesen segítene a film elkészítésében, ugyanakkor a pénzt nem igényli vissza, hanem azt ajándékba adja. Az alperes szerette volna megtudni, hogy ez a nagy összegű adomány kitől származik, hogy legalább megköszönhesse azt neki, illetve úgy gondolta, hogy alá kellene írnia egy olyan átvételi elismervényt, amely igazolja az adományozó részére, hogy az adott helyen és időpontban, a felperestől átvett 20.000.- Euro összeget, amelyet a című film elkészítésére kíván fordítani.

A feljelentésben az alperes előadta azt is, hogy összeg átvételét követően továbbra sem tudott belenyugodni abba, hogy nem ismeri a nagylelkű adományozó személyét, és 2010. november 26-án sikerült annyit elérnie, hogy a felperes egy átvételi elismervényt fogalmazott meg, amelyben arról nyilatkozott, hogy a 20.000.- Euro összegű adományt átvettem az adományozótól. Ekkor látta meg az állítólagos adományozó nevét, aki egy hölgy volt, valamint egy cég neve is fel volt tüntetve a papíron. A hölgy és a cég neve ismeretlen volt, és a személyes találkozóra később sem került sor. Előadta, hogy az z általa 2010. október 26-án aláírt átvételi elismervény példányából szeretett volna kapni egy másolatot, de a felperes sem akkor, sem pedig azt követően nem adott belőle. Az aláíráskor arra hivatkozott, hogy elviszi és letanúztatja azt két személlyel, és majd akkor fogja megkapni a saját példányát, ha már mindenki - az adományozó, valamint a két tanú is - aláírta.

Előadta, hogy a felperestől soha nem vett fel semmiféle baráti kölcsönt, hiszen soha nem is volt a barátja.

A nyomozó hatóság az alperes által becsatolt baráti kölcsönszerződésen szereplő alperes neve névaláírás tekintetében a tanúktól írásmintát vett, majd igazságügyi írásszakértőt rendelt ki. A szakvélemény alapján megállapították, hogy a kölcsönszerződésen lévő alperes neve aláírás nem emberi írómozgással, és nem íróeszközzel készült. Az íráskép a névtulajdonos valódi aláírásáról nyomtatási/ másolási technikával jött létre.

Mivel ez a szakvélemény az eredeti szerződés fénymásolatáról készült, nyomozás során lefoglalásra került a baráti kölcsönszerződés egy eredeti példánya, amelynek a szakértői vizsgálat megállapította, hogy az eredeti baráti kölcsönszerződésen lévő alperes neve aláírás a névtulajdonostól származik.

A szakvélemény ismeretében az alperes úgy nyilatkozott, hogy amikor a felperes az átvételről szóló bizonylatot gépelte, akkor ő egy teljesen üres és egynél több A/4-es papírt írt alá. Előadta, hogy a szövegezés véleménye szerint az ő aláírását követően került rá az iratokra.

A nyomozóhatóság ezt követően igazságügyi vegyészszakértőt rendelt ki annak megállapítása céljából, hogy kölcsönszerződésen az alperes neve nyomtatott név felett talál ható alperes neve aláírás korábban került-e az iratra, mint a szerződés tartalma. A szakértői vizsgálat szerint az a hipotézis, hogy a vizsgálatra küldött irat nyomtatott szövegrésze az alperes neve névaláírás papírra kerülését megelőzően keletkezett, azt vizsgálati eredmény nagyon erősen támogatja, figyelemmel arra, hogy a névaláírás nyomvonalában 9 db tonerszemcsét vizsgáltak, melyek mikrokörnyezetében a papírfelszín tintával folytonosan fedett volt.