A Fővárosi Ítélőtábla Bf.26/2011/26. számú határozata vesztegetés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 56. §, 57. §, 99. §, 250. §, 253. §, 256. §, 318. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 1. §, 49. §, 81. §, 82. §, 237. §, 348. §, 351. §, 371. §, 372. §, 386. §] Bírók: Miszlayné dr. Lányi Éva, Nehrer Péter, Székely Ákos

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.492/2010/46., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.26/2011/26.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.26/2011/45.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2011. év november hó 23. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A vesztegetés bűntette és más bűncselekmények miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 2010. év november hó 2. napján kelt 14.B.492/2010/46. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottnak a tényállás III. pontjában foglalt cselekményét további 1 rb. vesztegetés bűntettének is [Btk. 250.§ (1), (2) bekezdés a) pont, (3) bekezdés II. fordulata];

a tényállás IV. pontjában foglalt és csalás vétségeként értékelt cselekményét csalás bűntettének [Btk. 318. § (1) (2) bekezdés II. tétel c) pont, (4) bekezdés b) pontja] minősíti.

A vádlottat mellékbüntetésül az egyetemi jogi végzettséghez kötött foglalkozástól 10 (tíz) évre eltiltja.

A Központi Nyomozó Főügyészség által Nyom.381/2009 számon lefoglalt és a bűnjeljegyzék 1, 2, tétel alatt szereplő CD lemeznek, valamint fényképeknek az iratoknál történő elhelyezését rendeli el.

A vádlott által fizetendő bűnügyi költség összegét 73.220 (hetvenháromezer-kettőszázhúsz) forintra változtatja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig házi őrizetben töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe akként számítja be, hogy 4 (négy) napi házi őrizetnek egy napi szabadságvesztés felel meg.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Bíróság - a Központi Nyomozó Főügyészség Nyom.381/2009. számú vádirata alapján eljárva - a 2010. év november hónap 2. napján kihirdetett 14.B.492/2010/46. számú ítéletében a vádlottat 6. rb. vesztegetés bűntette [Btk. 250. § (1), (2) bekezdés a) pont, (3) bekezdés II. fordulat], 2. rb. befolyással üzérkedés bűntette [Btk. 256. § (1), (2) bekezdés a) és c) pont], 2. rb. hivatali visszaélés bűntette [Btk. 225. §], bűnpártolás vétsége [Btk. 244. § (1) bekezdés a) és b) pont] és csalás vétsége [Btk. 318. § (1) és (2) bekezdés] miatt halmazati büntetésül 6 év börtönbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte, egyben 200.000.- forint vagyonelkobzást rendelt el.

A kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által 2009. év augusztus hónap 17. napjától az elsőfokú ítélet kihirdetéséig őrizetben, majd előzetes letartóztatásban töltött időt, és kötelezte őt az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére a minősítés megváltoztatása és a büntetés súlyosítása; míg a vádlott és védője részben felmentés, részben enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség a 2011. év január hónap 24. napján kelt Bf. 367/2010/3-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a törvényesen lefolytatott bizonyítás eredményeként hiánytalan és helytálló tényállást állapított meg, melyből csupán a 10. oldal ötödik bekezdésében írt jogi értékelést kell - a helyes határozatszerkesztés szabályainak megfelelően - a jogi indokolás körébe átemelni. Bizonyíték-értékelő tevékenységéről részletesen és logikus érveléssel adott számot, kifogástalanul eleget téve indokolási kötelezettségének.

Téves a III. tényállási pontban foglaltaknak minősített befolyással üzérkedés bűntetteként való értékelése; a vádlott abban a büntetőügyben kért ügyészi működésével kapcsolatban előnyt, melyben a vádat képviselte, vesztegetési cselekménye az előny kérésével befejezett. Nem eredményezheti tettének enyhébb megítélését az a többlet-magatartás, hogy azt a látszatot is keltette: más hivatalos személyt megveszteget. Az 1. számú tanú lakásának ingyenesen történő rendelkezésre bocsátása, a kizárási ok be nem jelentése okán a III. pontban írt cselekmény a váddal egyezően helyesen: fontosabb ügyekben intézkedni hivatott hivatalos személy által, kötelességszegéssel, hivatali helyzetével visszaélve üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntetteként [Btk. 250. § (1), (2) bekezdés a) pont, (3) bekezdés II. tétel első, harmadik és ötödik fordulat] értékelendő.

A fellebbviteli főügyészi álláspont szerint az ügyben enyhítő körülmény nem állapítható meg. A bűncselekmények elkövetését tagadó vádlott tárgyalási magatartása önsajnálatként, nem pedig a bűnösség elismeréseként, a felelősség vállalásaként értékelhető. Nem enyhít, hogy pénz átvételére több esetben nem került sor; ugyanakkor súlyosít a vesztegetési cselekmény többszörös minősülése. A vádlott büntetőügyekben eljáró ügyészként, az állam - lényegében a társadalom - büntetőjogi igényét érvényesíteni hivatott hivatalos személyként kért több esetben előnyt annak elintézéséért cserébe, hogy az elkövetők mentesüljenek bűncselekményeik következményei alól. A kiemelkedő társadalomra veszélyességre figyelemmel nem a büntetési tételkeret alsó, hanem annak felső határához közelítően indokolt a szabadságvesztés tartamát meghatározni.

Összességében a minősítés fentiek szerinti megváltoztatását; a büntetés súlyosítását: a szabadságvesztés tartamának lényeges felemelését, maximális tartamú közügyek gyakorlásától való eltiltást, valamint az ügyészi foglalkozástól történő végleges hatályú eltiltást; végül a vagyonelkobzás összegének felemelését indítványozta.

A védelem a fellebbezését a másodfokú eljárásban írásban igen részletesen indokolta.

Elsőként eljárási szabálysértéseket panaszolt: jelesül, hogy az elsőfokú bíróság kellő indok nélkül zárta ki a nyilvánosságot a 2010. év június hónap 21. napján tartott tárgyalás azon részéről, amikor a 2. számú tanúnak a nyomozás során tett vallomása ismertetésére, ezzel összefüggésben a tanú nyilatkoztatására került sor; illetőleg hogy a Be. 81. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt tilalom ellenére hallgatta ki tanúként az 1. számú tanú védőjeként eljárt ügyvédet.

Másrészt hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan: a tényállás részben hiányosan, részben iratellenesen került megállapításra, a Fővárosi Bíróság egyes tényekből téves következtést vont további tényekre, valamint indokolási kötelezettségének sem tett maradéktalanul eleget.

Általánosságban sérelmezte, hogy a vádlotti vallomással szemben az elsőfokú bíróság miért a védencét terhelő tanúk: különösen a 2. és 1. számú tanú előadását fogadta el. Tényállási pontonként haladva fejtette ki azon - nagyrészt már az elsőfokú perbeszédben is előadott - érveit, melyek szerint korántsem egyértelmű a vádlotti felelősség megállapíthatósága; a Fővárosi Bíróság kellő és meggyőző indokolás nélkül vetett el, vagy hagyott figyelmen kívül meghatározó tényeket, lényeges bizonyítékokat. Így: az I. tényállási pontban a 3. és 4. számú tanú részéről életszerűtlen, hogy még védőikkel sem osztották meg a vádlotti előnykérés megtörténtét; utólagos feljelentésükkel esetlegesen egy perújítási okot akartak megalapozni. A II. pontban a vádlottnak nem volt időbeli lehetősége a cselekmény elkövetésére; egyébiránt is ellentmondásos, hogy rendőrségi, vagy ügyészségi kapcsolatra történt hivatkozás. A III. tényállási pontban a híváslisták adatai, a szakvélemény megállapításai aggályosak, nem fedik le egymást. Az 1. számú tanú mobiltelefonjának lefoglalása során a vonatkozó szabályok nem kerültek megtartásra, így valamely manipuláció, az adattartalom megváltoztatásának lehetősége nem zárható ki. A vádlott nem ismerte el, hogy a kérdéses rövid szöveges üzenet küldte volna 2009. év május hónap 4. napjának koradélutánján; csupán nem tartotta azt kizártnak. A védői álláspont szerint az 1. számú tanú vallomása ellentmondásos abban, hogy összesen mekkora összeget juttatott a vádlottnak; a kérdéses lakás korábban üresen állt, vagy lakott volt; miként és mikor került sor 2009. év július hónap 20. napján a vádlottal az aznapi találkozójuk helyének és időpontjának az egyeztetésére. Amennyiben e tényállási pont kapcsán a vádlott büntetőjogi felelőssége mégis megállapítható lenne, úgy - szemben az ügyészi állásponttal - az elsőbírói minősítés a helyes, és a cselekmény nem vesztegetésként, hanem befolyással üzérkedésként értékelendő. A IV. pontban foglaltak kapcsán a 150.000.- forint átadásának körülményei - helyszíne, időpontja - nem tisztázottak, arról nyugta, elismervény nem készült. A hatóság elől már közel egy éve bujkáló 5. számú tanú tudomással bírt az ellene kiadott elfogatóparancsokról; a vádlott kétségkívül visszaélt a hivatali helyzetével, amikor a körözési információs-rendszer adataihoz valótlan ürüggyel hozzájutott, mindezt azonban bűnös célzat nélkül tette, cselekményének társadalomra veszélyessége egyébiránt is hiányzik. Tevőleges magatartás hiányában bűnpártolás vétsége sem róható a vádlott terhére. Az V. tényállási pont esetében a vádlott lényegében "alkalmatlan személyen" kísérelte meg a hivatali visszaélés bűntettét elkövetni, hiszen a 6. számú tanú kiadmányozási jogköre, a nyomozás megszüntetésére önálló hatásköre - éppúgy, mint a VII. pontban foglaltak esetén a vádlottnak - nem volt. A VI. pont kapcsán az ügy előadó ügyészét az általános ügyintézési határidő motiválta, emiatt volt érdekelt annak mielőbbi elintézésében.