A Kúria Kfv.35486/2020/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 102. § (6) bek.] Bírók: Darák Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

Az adóhatóság az új eljárásban köteles egyértelműen állást foglalni, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az adólevonási jog megtagadását mire alapozza

***********

Az ügy száma: Kfv.I.35.486/2020/6.

A tanács tagjai: Dr. Darák Péter a tanács elnöke; Dr. Heinemann Csilla előadó bíró; Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes: Kft1.

(cím2.)

A felperes képviselője: dr. Gömöry András ügyvéd

(Helység3, )

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

(cím3)

Az alperes képviselője: dr. Lukács Renáta kamarai jogtanácsos

(cím4)

A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél, a felülvizsgálati kérelem sorszáma: felperes, 15.szám alatt

A felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Miskolci Törvényszék 102.K.700.138/2020/12. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Miskolci Törvényszék 102.K.700.138/2020/12. számú ítéletét, az alperes 2234972880 számú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi.

Kötelezi az alperest, fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

Az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárás illetéke az állam terhén marad.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2015. évben műanyag-granulátumot szerzett be a Kft2.-től (a továbbiakban: Kft.) 873.895.000,-Ft + 235.952.000,-Ft áfa összegben. A felperes a társaságtól befogadott számlák előzetesen felszámított adóját bevallásaiban levonásba helyezte. A felperes a Kft.-vel 2014 óta állt kapcsolatban, a kereskedelmi vezetővel tartotta a kapcsolatot, aki a gazdasági kapcsolatot elismerte, közlése szerint a Kft. raktárából az áruk közvetlenül a felperes megrendelőihez került kiszállításra. A Kft.-nek az érintett időszakban négy bejelentett telephelye volt, melyek közül egy helységben bérelt raktár helyiséget. A Kft. vizsgált időszaki áfa bevallásaiban minimális fizetendő adót, illetve következő időszakra átvihető követelést vallott, 2016. évtől kezdve nullás adat tartalmú bevallásokat nyújtott be. A Kft. adószáma 2017. február 01-én felfüggesztésre került, 2017. február 20-tól felszámolási eljárás alatt áll.

[2] Kft3. három másik gazdasági társaságtól szerezte be a felperesnek értékesített termékeket. Az adóhatóság vizsgálta ezen társaságok gazdasági működését, illetve azok beszállítóit is és arra a következtetésre jutott, hogy a beszállítói társaságok valós gazdasági tevékenységet nem végeztek, a társaságok kizárólag költségvetési csalással létrehozott számlázási lánc tagjai voltak, pusztán a törvényes működés látszatának fenntartása érdekében béreltek telephelyet, foglalkoztattak alkalmazottakat, bonyolítottak bankszámláikon jelentős nagyságrendű ügyleteket. A beszállító Kft. tudatosan vett részt az adókijátszásra irányuló számlázási láncolat létrehozásában, a láncolat célja a külföldről behozott áruk belföldi többszöri átszámlázását követő értékesítésre eső jogosulatlan adóelőny megszerzése volt. A láncolatban alkalmazott árak tekintetében azt rögzítette, hogy a Kft.-től történt beszerzések még a többszöri átszámlázás ellenére is alacsonyabb egységáron történtek, mint az azonos időszakban azonos típusú termékek Nyrt4.-től történt beszerzésének egységárai. Az irracionális és az ésszerű árképzéssel ellentétes, hogy a felperes a Kft.-től többszereplős számlázási láncolaton keresztül olcsóbban szerezheti be a termékeket, mintha az közvetlenül az azonos városban letelepedett gyártótól vásárolná meg. Mindezek alapján az elsőfokú adóhatóság álláspontja az volt, hogy a Kft.-től befogadott számlákban feltüntetett gazdasági események nem valósak, a számlákra adólevonási jog nem alapítható.

[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2019. október 8. napján kelt 2234972880 számú határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta. Álláspontja szerint az ellenőrzés által feltárt adatok alapján bizonyítást nyert, hogy a számlázási láncolatban beazonosított szereplők egy olyan mesterséges ügyleti láncolatot hoztak létre, melynek célja jogosulatlan adóelőny megszerzése volt. Az abban résztvevők úgy állították ki a bizonylatokat, hogy jogszerűen működő társaságok, illetve jogszerű értékesítési folyamat látszatát keltsék, azonban a feltárt adatok alapján a számlázásban résztvevők magatartása sem az adóelkerülés megakadályozása érdekében szükséges megelőző intézkedések megtételére vonatkozó elvárásokkal, sem pedig a gazdasági racionalitással nem áll összhangban. Az értékesítési láncolat létrehozatalának célja egyrészt a valós beszerzési források leplezése, másrészt, hogy adó megfizetése nélkül kerüljön Magyarországra az áru, ugyanis azt az első magyar cégek nem vallották, illetve nem fizették be, melynek révén a hazai gazdasági szereplőkhöz képest jogosulatlan adó elkerülésen alapuló árelőnyhöz jutottak. A láncolatban szereplő társaságok nevében kiállított számlák mögötti valós termék értékesítési célzat nem volt igazolható, az ügyletben a felperes közvetlen szerződéses partnere, mint pedig az alatta elhelyezkedő számla kibocsátók és a láncolat további szereplői valós finanszírozási tevékenységet nem végeztek. A számlázási láncban az ár szerepe formális volt, jelentősége sokkal inkább annak az áthárított adónak volt, amelyet az első belföldi értékesítők elmulasztottak megfizetni, így a költségvetési kár megállapítható. Nézete szerint a feltárt bizonyítékok logikailag egységes zárt rendszerben igazolták a felperes és a Kft. közötti gazdasági kapcsolat vonatkozásában az ügyletsor irányítottságát.

[4] Az ár kialakítása kapcsán is osztotta az elsőfokú adóhatóság megállapításait, vagyis gazdasági racionalitással nem egyeztethető össze, hogy a termék ára egy külföldi forgalmazótól több szereplős gazdasági láncolaton keresztül történő beszerzés ellenére is alacsonyabb tud maradni, mint a közvetlen belföldi gyártótól történő beszerzések során. Hangsúlyozta, hogy megállapításokat nem a láncolatban szereplő társaságoknál feltárt hiányosságok alapozták meg, hanem a felperes gazdasági kapcsolatai, az ár alkalmazása, a pénzügyi kiegyenlítés folyamata.

[5] Utalt arra, hogy a visszaélésszerű magatartás tilalma a hozzáadott értékadó területére is kiterjed, a visszaélés akkor állapítható meg, ha a közösségi szabályokban előírt követelmények formális betartása ellenére a szabályozás célja nem valósul meg és a jogaival visszaélő elsődleges szándéka adóelőny megszerzésére irányul. Joggal való visszaélést valósítanak meg azok a láncolatok is, amelyekben a résztvevők egyike sem fizeti meg az általa felszámított és másik személy által levont általános forgalmi adó összegét, mivel ebben az esetben a felek egy jogszabályi rendelkezést annak céljával ellentétesen jogosulatlan előnyszerzésre használnak és a szokásos kereskedelmi feltételeken kívül eső tevékenységért kizárólag a jogalap nélküli gazdagodás szándéka vezeti. Nézete szerint egy tudatosan, a legapróbb részletekig szervezetten felépített és tudatosan leplezett, a résztvevők szoros összejátszásán alapuló, az ellenőrzés által is nehezen feltárható láncolatos ügylet valósult meg.