A Fővárosi Törvényszék B.3/2009/14. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 43. §, 77. §, 137. §, 170. §] Bírók: Bácskai Istvánné, Haide István, Kővári Tibor

Fővárosi Bíróság

18. B. 3/2009/14.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság a 2009. március hónap 16. napján, Budapesten tartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

ítéletet.

A 2008. május hónap 9. napjától 11. napjáig őrizetben volt, azóta előzetes letartóztatásban lévő

K. L. vádlott ()

bűnös testi sértés bűntettében (a cselekmény a Btk. 170. § (5) bekezdésének I. fordulata szerint minősül).

A bíróság ezért a vádlottat - mint visszaesőt - 3 (három) évi és 3 (három) hónapi börtönbüntetésre, és a közügyektől 5 (öt) évi eltiltásra ítéli. A bíróság elrendeli a vádlott kényszergyógyítását.

A bíróság a vádlott főbüntetésébe az őrizetben és az előzetes letartóztatásban töltött időt beszámítani rendeli.

A bíróság a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatalánál Bj. 1686/2008. számon, 6. szám alatt kezelt bicskát elkobozza, míg az 1-5. szám alatt kezelt ruhadarabok lefoglalását megszünteti, és elrendeli azok megsemmisítését.

A vádlott köteles 240 387 (kétszáznegyvenezer-háromszáznyolcvanhét) forint bűnügyi költséget viselni.

Indokolás

I.

A Fővárosi Főügyészség az NF. 11855/2008/22-I. számú vádiratában K. L. vádlottat, mint visszaesőt a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettével vádolta.

II.

A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az alábbiakat állapította meg.

K. L. vádlott elvált családi állapotú, kiskorú gyermeke nincsen. Nyolc általános iskolai osztály elvégzése után vájár szakképzettséget szerzett. Alkalmi munkákból élt a letartóztatása előtt, napi jövedelme 5 000-6 000 forint volt. A vádlott vagyontalan, kitüntetése, társadalmi szervezetben betöltött vezető tisztsége nincsen. A vádlott alkoholfüggő, ezen túl nem szenved az elmeműködés olyan kóros állapotában, amely kizárta, vagy korlátozta volna őt, hogy cselekménye következményeit felismerje, vagy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.

A vádlott büntetett. Első alkalommal 1978-ban ítélték őt felfüggesztett szabadságvesztésre tartási kötelezettség elmulasztása miatt. Ezt követően további 19 alkalommal ítélték el a bíróságok a vádlottat, túlnyomórészt vagyon elleni bűncselekmények miatt. A jelen üggyel kapcsolatban relevanciával bíró elítélései a következőek:

A Budai Központi Kerületi Bíróság a 2005. február hónap 24. napján jogerős 14. B. XXII. 1956/2004/11. számú ítéletében a vádlottat lopás vétsége miatt - mint többszörös visszaesőt - öt hónapi börtönbüntetésre ítélte. A bíróság a szabadságvesztés végrehajtását egy évi próbaidőre felfüggesztette, azonban a szabadságvesztés végrehajtását a 2006. június hónap 15. napján jogerős 14. B. XXII. 1617/2005/8. számú végzésében elrendelte.

Ezt követően a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 12. B. 36121/2004/6. számú, illetve a Fővárosi Bíróság a 2006. január hónap 4. napján jogerős 29. Bf. 7301/2005/6. számú ítéletében a vádlottat közlekedés biztonsága elleni bűntett és lopás bűntette miatt 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte, és kettő évre eltiltotta a közügyektől.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2006. november hónap 23. napján jogerős 12. B. 35408/2006/2. számú ítéletében a fenti két ítéletet összbüntetésbe foglalta. Az összbüntetés tartamát 11 hónap és 7 napi börtönbüntetésben határozta meg - az ítéletben a vádlott többszörös visszaesői voltára nem utalt. A vádlott a büntetéséből 2007. április hónap 12. napján, kedvezménnyel szabadult.

III.

K. L. vádlott 2008. májusában hajléktalanként élt a Budapest XXII. kerület, H. utca környékén, a Duna parton. A vádlott magának sátrat állított, saját magáról alkalmi munkákból szerzett jövedelemből gondoskodott. Szintén a környéken lakott hasonló körülmények között B. J. sértett is. A vádlott és a sértett ismerősök voltak, előfordult, hogy közösen főztek, vagy italoztak.

2008. május hónap 9. napján a vádlott, a sértett, valamint H. K., Cs. F. és Cs. J. már a déli óráktól együtt főzött, eközben közösen délután négy óráig mintegy 8-10 liter bort fogyasztottak el, ebből a vádlott 3-4 litert, amitől meg nem állapítható fokú alkoholos befolyásoltság alá került. 16 óra 30 perc előtti percekben B. J. sértett elindult az út felé, ekkor, a folyóval párhuzamosan futó kerékpárúton minimális mértékben összeszólalkozott a vádlottal. A vádlott erre a nála lévő, 10 centiméter penge-, és kilenc centiméter élhosszúságú zsebkésével egy alkalommal, kis-közepes erővel, hátulról bal lapockatájékon szúrta a sértettet. A szúrás behatolt a mellüregbe, megsértve a mellkasfalat és a tüdőt, mellűri vér- és levegőgyülem alakult ki.

A vádlott miután a sértett összerogyott, azonnal a közeli benzinkúthoz ment, és - bár nem vallotta be, hogy ő szúrta meg a sértettet - segítséget kért, minek következtében kihívták a mentőket.

A sértett 2008. május hónap 15. napjáig volt kórházban - ekkor jó általános állapotban önkényesen távozott. A kórházban mellkascsövezést, és szívókezelést alkalmaztak rajta. A sérülés nyolc napon túl gyógyuló, a gyógytartam körülbelül 6-8 hétben határozható meg. A célszerű, szakszerű és időszerű sebészeti beavatkozás elmaradása esetén a sértett halála nem feltétlenül következett volna be, a sérülés közvetetten életveszélyes volt.

IV.

A bíróság a tényállást a vádlott vallomása, Csá. J. tanú vallomása, az ismeretlen helyen tartózkodó sértett, és Cs. J. nyomozás során tett tanúvallomásának felolvasása, rendőri jelentések, és szakértő vélemények alapján állapította meg.

A cselekmény előzményeivel kapcsolatban a bíróság a vallomásokból meg tudta állapítani, hogy a vádlott, és a sértett egyaránt hajléktalanok voltak, ismerték egymást, de nem együtt laktak. Tisztázott, hogy közösen főztek, és a vádlott vallomásából az is kitűnik, hogy ő legalább 3-4 liter bort ivott meg. Ettől nyilvánvalóan alkoholos befolyásoltság alákerült, ennek a mértéke azonban nem állapítható meg. A vádlottól aznap 19 óra 16 perckor vettek vért, és mint azt az orvosszakértői vélemény rögzíti, a cselekmény elkövetését követően a vádlott fogyasztott alkoholt. A vélemény súlyos fokú alkoholos befolyásoltságot állapított meg a vérvétel idejére, azonban az elkövetés idejére megállapítások nem voltak tehetőek.

Az eset közvetlen előzményei a vádlott és a sértett vallomásai alapján tisztázhatóak - és az állapítható meg, hogy mindezek nem jelentősek, semmilyen komoly konfliktusról nem esik szó, a vádlott szerint a sértett szidta az anyját, míg a sértett arról számol be, hogy egyáltalán semmi nem előzte meg a szúrást. A bíróság a sértetti állítást valószínűtlennek tartja, - valami minimális okának kellett lennie a sértésnek - annyi következtetés azonban levonható, hogy semmi komolyabb összetűzés nem előzte meg a szúrást.