A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20729/2013/5. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 81. §, 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 2. §, 3. §] Bírók: Hercsik Zita, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.729/2013/5.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Szemes Marianna pártfogó ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Réti Sándor ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2012. január 3. napján meghozott, 33.P.27.363/2010/23. számú ítélete ellen a felperes részéről 25., az alperes részéről 26., a Fővárosi Törvényszék 2013. február 12. napján meghozott, 19.P.27.363/2010/33. számú kiegészítő ítélete ellen az alperes részéről 35. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és az alperes által a felperesnek fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét 100.000 (Százezer) forint és kamataira felemeli.

Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 15.000 (Tizenötezer) forint + áfa fellebbezési költséget.

Kötelezi az alperest, hogy a Magyar Államnak külön felhívásra fizessen meg további 37.000 (Harminchétezer) forint fellebbezési illetéket, a fennmaradó 44.000 (Negyvennégyezer) forint fellebbezési illeték a Magyar Állam terhén marad.

Megállapítja, hogy a felperes részére kirendelt pártfogó ügyvéd, dr. Szemes Marianna (címe) pártfogó ügyvédi munkadíjából tíz százalékot az alperes, kilencven százalékot a Magyar Állam köteles viselni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy az általa ... napján kelt szakértői vélemény elkészítéséhez szükséges felperesi személyes adatok felhasználásakor nem kérte a felperes hozzájárulását.

Kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül magánlevélben történő bocsánatkérés útján adjon elégtételt a felperesnek.

Az alperest a további jogsértéstől - a jelen perrel érintett szakvéleménynek a felperes írásbeli hozzájárulása nélküli, bármely harmadik személy részére való kiadásától - eltiltotta.

Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 50.000 forintot és ennek ... napjától a kifizetés napjáig, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül bruttó 50.000 forint perköltséget.

Megállapította, hogy a felperes személyes költségmentessége folytán felmerült 57.000 forint kereseti illetéket az állam viseli.

Felhívta az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 3.000 forint illetéket.

Ítéletében ismertette az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 7. § (1) bekezdését, 8. § (1) bekezdését, 54. § (1) bekezdését, 59. § (1) bekezdését, 61. § (1), (2) bekezdéseit, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 2. § 1., 2., 6., 9. pontjait, 3. § (1), (2), (3) bekezdéseit, 5. § (1)-(5) bekezdéseit, 6. § (1)-(3) bekezdéseit, 7. § (1), (2) bekezdéseit, 8. § (1), (2) bekezdéseit, 17. § (1)-(5) bekezdéseit, 18. § (1), (2) bekezdéseit, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. § (1) bekezdését, 76. §-át, 78. § (1), (2) bekezdéseit, 81. § (1) bekezdését, 84. § (1) bekezdésének a)-e) pontjait, 339. § (1) bekezdését, 355. § (1), (4) bekezdéseit, az Alkotmánybíróság 30/1992. (V. 26.) AB, 34/1992. (VI. 1.) AB, 36/1994. (VI. 24.) AB határozatait, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. § (1)-(5) bekezdéseit, 4. § (1) bekezdését, 163. § (2), (3) bekezdéseit, 164. § (1) bekezdését, 206. § (3) bekezdését, a Legfelsőbb Bíróság PK 12. számú állásfoglalását.

Az elsőfokú bíróság a jóhírnév sérelmével kapcsolatosan elsősorban arra tért ki, hogy az alperes által elkészített szakértői vélemény, mint elnevezésében is szerepel, véleménynek minősül. A szakértői vélemény a rendelkezésre álló tényekből és adatokból levont következtetés, amely a jóhírnév sérelmét akkor sem alapozhatja meg, ha esetleg téves megállapításokat tartalmaz. Amennyiben a közlés véleménynyilvánításnak minősül, akkor az eljáró bíróság nem vizsgálhatja annak érték- és igazságtartalmát. Kitért arra, hogy a személyiségi jogi perek nem szolgálhatnak arra, hogy a bíróság a szakértői véleményekben foglaltakat szakmai szempontok alapján vizsgálja. A szakértői vélemény bizonyítékként való értékelése arra az eljárásra tartozik, amelyben azt bizonyítékként felhasználni kívánják. Rámutatott, hogy ilyen összefüggésben a szakértői vélemény se valótlan tényállítást, se való tényt nem tüntetett fel hamis színben, ezért a jóhírnév védelmére vonatkozó felperesi kereset alaptalan.

A magántitok védelmével kapcsolatosan elsősorban arra utalt, hogy az alperes és ... megbízó között megbízási szerződés jött létre a szakértői vélemény elkészítésére. A felperes által ... részére elküldött levelek esetében sem a levéltitok, sem a magántitok megsértése nem jöhet szóba, tekintettel arra, hogy a titokgazda ebben az esetben ... volt, aki a saját részére megküldött magántitokra nem hivatkozhat azért sem, mert a vizsgálat tárgyát képező iratok nyílt levelezőlapok, ezért azok tartalma titoknak nem minősülhet.

Az elektronikus üzenetek tekintetében is úgy foglalt állást, hogy az nem tartozhat a felperes magántitkai közé, mivel azokat ... részére küldte, különösebb titokra vonatkozó figyelmeztetés, vagy minősítés nélkül. Arra következtetett, hogy a felperes magántitkához fűződő személyiségi jogát az alperes a szakvélemény elkészítésével nem sértette meg.

A személyes adatok védelméhez fűződő jog megsértésével kapcsolatosan megállapította, hogy az alperes a szakértői vélemény elkészítéséhez és az adatkezeléshez sem írásbeli, sem szóbeli hozzájárulást nem kért a felperestől. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes által elvégzett pszichológiai elemzéshez mindenképpen szükség lett volna a felperes írásbeli hozzájárulására. Megállapította, hogy a szakértői vélemény elkészítése és az azzal keletkezett adatok a felperes személyével kapcsolatba hozhatók, az alperes adatkezelése pedig nem felelt meg a jogszabályi rendelkezéseknek. Kitért arra is, hogy az alperes a perben eredménnyel nem tudta bizonyítani az adatkezelés során való jogszerű eljárását.

A jogsértés megállapítására tekintettel alkalmazta az eltiltás jogkövetkezményét. Azt azonban szükségtelennek ítélte, hogy a szakvélemény meglevő példányai megsemmisítését elrendelje.

Az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés megállapításakor figyelemmel volt a jogsértés tárgyi súlyára és arra is, hogy az alperes magatartásával okozati összefüggésben a felperest milyen mértékű kár érte. Megállapította, hogy az alperes az elkészített szakértői vélemény megbízónak való átadásán túlmenő tevőleges magatartást nem valósított meg. Az alperes terhére nem értékelhető az, hogy a szakértői véleményt ezt követően milyen módon használták fel. Kifejtette, hogy a jelen eljárásban a szakértői vélemény szakmai megalapozottságát nem lehetett vizsgálni. Az a körülmény, hogy a felperes magára nézve hátrányosnak ítélte a szakértői véleményben foglaltakat és ezzel kapcsolatosan állította nem vagyoni kára bekövetkezését, konkrét tényként nem volt elfogadható. A felperes által állított kárt nagyobb részben bizonyítatlannak ítélte, és mindezen szempontok mérlegelésével határozta meg az alperes által fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét, annak kamatfizetési következményeivel. Értékelte azt is, hogy a felperes az adatai védelmével kapcsolatos igényen kívül egyéb jogsérelmet nem szenvedett.