A Szolnoki Törvényszék P.20279/2017/39. számú határozata sérelemdíj tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 83. §, 206. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 6. §, 7. §, 77. §] Bíró: Szántóné dr. Laczay Erika

város 1i Törvényszék

8.P.20.279/2017/39. szám

A város 1i Törvényszék Tarjáni-Nagy Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Tarjáni-Nagy Sándor) által képviselt felperes neve felperesnek - dr. Farkas Zoltán jogi előadó által képviselt alperes neve (fél címe 2) alperes ellen, mely perbe az alperes oldalán beavatkozott a dr. Papp Dezső ügyvéd által képviselt Alperesi beavatkozó - kártérítés és sérelemdíj fizetése iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a felperesi keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 2.077.500 (Kettőmillió-hetvenhétezer-ötszáz) Ft és a beavatkozónak 2.077.500 (Kettőmillió-hetvenhétezer-ötszáz) Ft + áfa perköltséget.

A le nem rótt 1.500.000 (Egymillió-ötszázezer) Ft eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt van helye fellebbezésnek, amelyet írásban, négy példányban, a Szegedi Ítélőtáblához címezve, a város 1i Törvényszéken kell benyújtani.

A bíróság tájékoztatja a feleket, hogy az ítélőtábla előtti eljárásban a jogi képviselet kötelező. A jogi képviselő nélkül eljáró fél perbeli cselekménye hatálytalan, kivéve, ha a fél pártfogó ügyvéd engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő.

Pártfogó ügyvéd kirendelése iránti kérelmet a fél lakóhelye, tartózkodási helye vagy munkahelye szerint illetékes Megyei Kormányhivatal Jogi Segítségnyújtó Szolgálatánál lehet előterjeszteni.

A bíróság tájékoztatja a feleket, ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére vonatkozik, továbbá a fellebbezés csak a teljesítési határidővel kapcsolatos, ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, a felek azonban a fentebb felsorolt esetekben tárgyalás tartását kérhetik, illetve a fellebbezési határidő lejárata előtt előterjesztett közös kérelmük alapján a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása kérhető.

I n d o k o l á s :

A bíróság a felperes nyilatkozata, a meghallgatott tanúk vallomásai és a becsatolt iratok alapján az alábbi

tényállást

állapította meg:

A felperes házastársa volt néhai név 1, akivel több éves ismeretség után 2008-ban házasodtak össze. Házasságukból két gyermek született, 2010. és 2012. évben.

név 1 a munkahely címe utca neve úti tanműhelyében dolgozott, mint karbantartó. A felperes ugyanezen a munkahelyen iskolatitkárként dolgozott. Munkaviszonyukra tekintettel város 1on a utca neve úti tanműhelynél kaptak szolgálati lakást.

Férje halálát követően a felperes ebből a szolgálati lakásból elköltözött és város 1on, a lakótelep 1 lakótelepen vásárolt egy lakást.

név 1 többször is részesült ellátásban az alperesi egészségügyi intézményben. Első alkalommal 2010. június 21-én került ellátásra, késő este, ügyeleti időben, az OMSZ szállította be háziorvosi beutalóval, a pszichiátriai szakrendelésre. Az ambuláns lap leírja insomniáját és túlterheltségét, suicid fantáziái nem voltak, pszichotikus tüneteket nem tapasztaltak. Hangulatjavítót és anxiolitikumot írtak fel, az ambuláns lap leírása szerint hospitalizációt is felajánlottak, amelyet a felperes és férje elutasítottak.

Két nap múlva azonban, 2010. július 23. napján az OMSZ szállította be a kórház pszichiátriai osztályára. Az exhaustív és anxiosus állapota pszichotikus regresszív szintet ért el, ezért a néhait nem lehetett hazaengedni. Suicid kijelentései nem voltak. A hospitalizáció végén olanzapin, illetve mirtazapin beállítására került sor, azaz antipszichotikum, amely egyben hangulat-stabilizáló gyógyszer, továbbá antidepresszivum került beállításra. A néhai az alperesi gyógykezelés időtartam alatt, 2010. július 23. és július 26. napja között zárt részlegen volt, majd július 26-tól nyílt részlegre került kihelyezésre. Diagnózisa egyéb akut és átmeneti pszichotikus zavar, szorongásos zavar és közepes depressziós epizód.

Ezt követően a néhai 2010. október 6-án a szolnoki Pszichiátriai Gondozóba elment egy alkalommal gondozásra.

Majd 2014. 04. 19. napján név 1 a felperes kíséretében, beutaló nélkül, ügyeleti időben érkezett meg az alperesi intézménybe, ahol tanú 1 ügyeletes orvos látta el. Egy nap obszerváció után hazaengedték, mivel kérte a hazabocsátását. Ekkor is insomniára panaszkodott, valamint arra, hogy túl sok munkát vállalt el. Az alperesnél ekkor a néhait zárt részlegen helyezték el, azonban azért, mert hétvégén, ügyeleti időben érkezett, és úgynevezett külső, vállalkozó ügyeletes orvos volt. Az éjszakát beállított terápia mellett végigaludta, hangulata javult.

A néhai 2014. áprilisától kezdődően a rendelőintézet Pszichiátriai Gondozójában jelent meg kéthavonta 2015. május 7. napjáig. Ebben az időszakban a feljegyzések tanúsága szerint a beteg kompenzált, tud aludni annak ellenére, hogy házeladás van folyamatban, illetve, hogy 2013-ban az édesanyját elvesztette. 2014. májusától a gyógyszeradagját lecsökkenti és elhagyja. 2014. nyarán már nem szedi gyógyszereit. Az ambuláns lapok leírják, hogy jól érzi magát, dolgozik, alapvetően kiegyensúlyozott.

2016. évben a felperes házastársánál újra alvásproblémák jelentkeztek. Állapota miatt február 23-án a felperessel együtt, délután felkeresték a háziorvosát, tanú 2t, aki megvizsgálta. A háziorvos ekkor altatót írt fel, valamint beutalót adott az alperes pszichiátriai osztályára.

Ehhez képest azonban csak két nap múlva, 2016. február 25. napján reggel jelentkezett a beutalóval az alperes pszichiátriai osztályán a néhai, feleségével együtt. Ekkor a betegnél az alvászavar okozta a problémát, továbbá az, hogy feszült volt és aggódott a családja miatt. Ezért tanú 3 anxiolitikumot és olyan antidepresszívumot írt fel, amely kifejezetten az alvását segíti, továbbá csökkenti a feszültségeket és javítja a hangulatot is. A beteg állapotában semmi nem indokolta a zárt részlegre történő elhelyezését. Veszélyeztető magatartás nem állt fenn, pszichés státuszban és az anamnézisben sem lehetett a néhaitól suicid kijelentségeket explorálni, pszichotikus tünete nem volt A depresszió-szintje sem volt súlyos, csak alacsonyabb hangulati fekvést írt le az ellátó orvos. Kiemelt tünete az alvászavara volt. Diagnózisa kevert szorongásos és depressziós zavar, nem organikus inszomnia.

A betegfelvételt követően az alperesi intézménynél a néhai az 5. emeleten, az a Pszichiátriai Osztály nyílt részlegén került elhelyezésre. A zárt osztály a 4. emeleten volt. név 1 állapota nem indokolta a zárt osztályon történő elhelyezését.

Benntartózkodása alatt gyakorlatilag problémamentes és együttműködő volt. Pozitívan állt a kezeléshez, nagyon meg akart gyógyulni. A gyógyszerek szedése következtében alvászavara javulásnak indult. Többször fogadott látogatókat, a felperest a gyerekekkel együtt, a testvérét, tanú 4et, valamint egy barátját is, tanú 5t, akik tétovának, bizonytalannak,de összességében bizakodónak látták. Senkinek nem említette, hogy haza szeretne menni.