A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32147/2015/15. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 18. §, 259. §] Bíró: Robotka Imre

éíööáóÉőFővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

8.K.32.147/2015/15.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Riszter Ügyvédi Iroda (fél címe, eljáró ügyvéd: dr. Riszter Gergely) által képviselt felperes neve (cím.) a Tamásné dr. Kajati Zsuzsanna jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (cím.) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat (3144697969) bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a bíróság - tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 200.000,- (kettőszázezer) forint perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására - 664.200,- (hatszázhatvannégyezer-kettőszáz) forint kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Hatóság 1 (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2013. november 11 - december 31. közötti időszakra az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 87. § (1) bekezdés a) pontja szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a ... számú megbízólevél alapján általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) adónemben.

A felperes a vizsgálattal érintett időszak elején létesült és kezdte meg tevékenységét. A felperes 2013. november 26. napján szerződést kötött a Kft. 1-vel (a továbbiakban: Kft.). A szerződéssel a Kft. átruházta a felperesre a szerződés 1. számú mellékletében számba vett készletét, tárgyi eszközeit és immateriális javakat, továbbá engedményezte a szerződés 2. számú mellékletében számba vett franchise szerződésekből az őt illető jogokat és átadta az őt terhelő kötelezettségeket. A szerződésben előzményként rögzítették, hogy a "......" a Kft. és a Kft. ügyvezetője által létrehozott franchise, melynek célja a ... fogfehérítési termékeknek az értékesítése. A franchise működtetője és az ezekkel kapcsolatos jogok, a franchasie szerződések, illetve eszközök jogosultja, illetve tulajdonosa a Kft., akinek a felperessel együtt a szerződéses akarata arra irányult, hogy a felperes az eszközöket és franchise partnerekkel kötött franchise szerződéseket megszerezze, az eszközök tulajdonosává a franchise szerződések vonatkozásában franchise-ba adóvá váljon. A szerződés alapján a felperes az eszközöket és a jogokat 41.000.000,- Ft ellenérték megfizetése ellenében szerezte meg.

Az elsőfokú hatóság a 2014. november 26. napján meghozott 3621438607 számú határozatával a felperes terhére áfa adónemben összesen 11.070.000.- Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyet teljes egészében jogosulatlan visszaigénylésnek minősített. A jogosulatlan visszaigénylés összege után 1.107.000,- Ft adóbírságot szabott ki, a visszaigényelhető adó összegét 1.392.000,- Ft-ban állapította meg. Döntését az általános forgalmi adóról szóló 2007. CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 17. § (4) bekezdésében és 18. § (1)-(2) bekezdéseiben foglaltakra alapította, figyelemmel az Áfa tv. 2. § a) pontjában, 9. § (1) bekezdésében, 13. § (1)-(3) bekezdéseiben, 259. § 25/A. pontjában foglaltakra. Vizsgálva a felperes és a Kft. közötti ügyletet, arra a megállapításra jutott, hogy az főszabály szerinti termékértékesítésnek vagy szolgáltatásnyújtásnak nem, hanem az Áfa tv. 17. § (4) bekezdés szerinti üzletág-átruházásnak minősül, amely esetén a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás nem áll be, az ügylet az Áfa tv. tárgyi hatályán kívüliként minősül. A Kft. az Áfa tv. tárgyi hatályán kívül eső üzletág-átruházás után áfát nem háríthatott volna át a felperesre, és a felperes áfa levonási jogát az áfa felszámításával helytelenül kibocsátott számla alapján nem gyakorolhatja.

A felperes fellebbezése alapján eljárt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (alperesi jogelőd) a 2015. március 27. napján meghozott 3144697969 számú határozatával az Art. 138. §-a alapján az elsőfokú hatóság határozatát az indokolás pontosításával helybenhagyta. Döntését az Áfa tv. 17. § (4) bekezdésére és 18. § (1)-(2) bekezdéseiben foglaltakra alapította, figyelemmel az Áfa tv. 2. § a) pontjában, 9. § (1) bekezdésében, 13. § (1)-(3) bekezdéseiben, 259. § 25/A. pontjában foglaltakra. Határozatának indokolása szerint az elsőfokú hatóság helyesen értékelte, hogy a felperes egy önálló gazdasági tevékenység folytatására alkalmas, működő vállalkozási egységet vásárolt a hozzá szükséges vagyonelemekkel, így tárgyi eszközöket, immateriális javakat és élő szerződés-állományt. Az Áfa tv. 18. § (1) bekezdése szerinti feltételek fennállnak, a felperes olyan nyilvántartásba vett adóalany, akinek a jogállása nem összeegyeztethetetlen a javak megszerzésével, a franchise keretében szerzett jogok és kötelezettségek gyakorlásával együtt járó adójogi kötelezettségek teljesítésével, az üzletágat további működtetés céljából szerezte meg. A szerződés megkötésével a felperes a franchise-ba adói tevékenység valamennyi feltételéhez hozzájutott, az elsőfokú hatóságnak nem kellett vizsgálnia, hogy az új tevékenység önálló és tartós működtetéséhez szükséges beszerzések köre mellett esetlegesen milyen további tárgyi és személyi feltételek szükségesek a tartós működéshez. Azt, hogy a felperes a Kft. tevékenységét kívánta folytatni, alátámasztotta, hogy a személyi állomány egy részét átvette, hasonlóan a teljes ügyfélkört, és az üzlethelyiséget is tovább bérelte. Az üzletág-átruházás az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) C-651/11. számú ítélete 31. pontjában kifejtettek szerint az uniós jog sui generis intézménye, s mint ilyen egységes értelmezést igényel. A közösségi joggyakorlatban kialakult feltételrendszernek azonban az Áfa tv. 259. § 25/A. pontja megfelel, az a közösségi joggal összhangban áll, és emellett határozza meg az Áfa tv. az alkalmazhatóság további részletszabályait, aminek okán más jogterületre eső szabályozásnak - az önálló szabályozásra is figyelemmel - nincsen jelentősége. Álláspontja szerint a felperesi hivatkozással szemben az önálló működésre képes szervezeti egységnek nem képezi kötelező elemeit az adminisztratív tevékenység körébe eső ügyvezetés, jogi ügyintézés, amelynek átvétele az önrendelkezési joggal sem lenne összeegyeztethető. Hasonlóan szükségtelen az üzletág működtetéséhez szükséges források, azokra vonatkozó jogviszonyok átvétele, a saját gazdálkodást folytató vállalkozás szabadon dönthet arról, hogy az átvett tevékenységet milyen forrásból finanszírozza. A felperesnek pedig, befektetőitől származó forrásokra tekintettel, egyébként sem volt szüksége a Kft. által felvett kölcsönök átvételére. Tekintettel arra is, hogy a felperes nem üzletrészt vásárolt a Kft-ben, így annak pénzeszközeivel való rendelkezési jog nem kerülhetett, és nem is kellett, hogy hozzá átkerüljön. A vonatkozó jogi szabályozás nem várja el, hogy az üzletágat átvevő az átadó általános jogutódjaként járjon el, üzletrészt vásárolnia nem kell, ilyen feltételt nem támaszt. Az ügyfélkör átvétele kérdésében a felperes álláspontjával szemben arra a megállapításra jutott, hogy az teljes körűen megtörtént, a franchise szerződéses partnereknél független cég leltárba vette a kihelyezett eszközöket, az adásvételénél közreműködött ügyvédi iroda eljárt a szerződéses partnerek értesítése érdekében, a teljes folytonosság ezért megállapítható. A bérelt ingatlan vonatkozásában a Kft. által megvalósított beruházások aktivált értéke nem volt átvehető, az csak a tulajdonos bérbeadó és bérlő közötti bérleti jogviszony keretében, a bérleti díj kialakításában érvényesíthető. Az aktív és passzív időbeli elhatárolások nem minősülnek vagyonnak vagy vagyoni értékű jognak, ekként forgalomképtelenek, olyan eszköz, illetve forrás jellegű tételek, melyek tárgyidőszaki bevételeket vagy kiadásokat helyesbítenek, és mindezért a jogügylet minősítése szempontjából Áfa tv. rendszerében nem értelmezhető számviteli kategóriák. A felperes - nyilatkozatával ellentétben - ugyan tovább bérelte a Kft. üzlethelyiségét, az azonban az EUB C-444/10. számú ítéletének 29. pontjában kifejtettek értelmében egyébként sem minősült volna az üzletág átruházás elengedhetetlen feltételének. A felperes és a Kft. nyilatkozatai és a szerződés alapján is megállapítható, hogy a felperes az üzletágat és a hozzá kapcsolódó vagyoni értékű jogokat teljes mértékben megszerezte, s mivel a tárgyi eszközökre nézve tulajdonjogot is szerzett jogutód, ezért az Áfa tv. jogok és kötelezettségek illetik és terhelik, függetlenül attól, hogy külön nyilatkozott-e. Egy társaság általános működését biztosító könyvelési, marketing tevékenység körébe eső, továbbá rezsi- és internet szerződések az üzletághoz szorosan nem kapcsolódnak, az üzletág átadáshoz kapcsolódóan azok átvétele nem szükséges, az átvevő a folyamatos működéshez szabadon dönthet a szükséges beszerzésekről. Az alkalmazotti állomány átvétele sem jogszabályi feltétel, a munkajogi jogutódlás nem előírása a vonatkozó szabályozásnak, értékelést nyert azonban, hogy a Kft. három bejelentett alkalmazottjából a felperes kettőt átvett annak ellenére, hogy a működés fenntartását saját alkalmazottai révén is megvalósíthatta. Azt, hogy felperes folytatni kívánta a Kft. tevékenységét, megállapíthatónak találta azon körülményekből is, amelyek a tevékenysége önálló folytatása és a Kft-t a piacról való távol tartásának szándékát támasztották alá. De e körben értékelte a franchise szerződéses partnereknek küldött tájékoztatást, a felperes képviselőjének a vásárlás körülményeire, a befektetője szándékára vonatkozó, valamint az értékesítő Kft. ügyvezetőjének nyilatkozatában foglaltakat is. Az elsőfokú hatósággal szemben, álláspontja szerint a Kft-nek semmilyen bizonylatot nem kellett volna kiállítania az üzletág-átruházásról, mivel az Áfa tv. 159. § (1) bekezdése alapján csak az Áfa tv. 2. § a) pontja szerinti termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról kell számlát kibocsátani, azonban az Áfa tv. hatálya alá tartozó ügylet hiányában a számviteli szempontokra tekintettel a bizonylat kiállítása az átruházó adóalany saját döntésének függvénye. Az Art. 178. § 3. pontjának megfelelően megállapított adókülönbözet teljes egészében adóhiánynak minősült, és ekként az Art. 170. §-a alapján képezte adóbírság alapját, melynek összege megállapításánál helytállónak találta annak 10 %-os mértékű kiszabását a téves jogszabály-értelmezésre visszavezethető visszaigénylés után.