A Veszprémi Törvényszék Bf.735/2007/3. számú határozata foglalkozás körében elkövetett GONDATLAN veszélyeztetés vétsége (HALÁLT OKOZÓ) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 87. §, 89. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 361. §, 371. §] Bíró: Nagy Lászlóné

A Veszprém Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság

1.Bf.735/2007/3. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Veszprém Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a Veszprémben, 2008. január hó 29. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

V É G Z É S T :

A HALÁLT OKOZÓ, FOGLALKOZÁS KÖRÉBEN ELKÖVETETT GONDATLAN VESZÉLYEZTETÉS VÉTSÉGE miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Veszprémi Városi Bíróságnál 2007. május hó 02. napján kihirdetett 6.B.40/2007/9. számú ítéletét helybenhagyja.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság vádlott neve vádlottat a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban bűnösnek mondta ki 1 rb. halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében és ezért 6 hónap, végrehajtásában 1 év próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetésre, mint főbüntetésre és 50.000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte.

Rendelkezett a bíróság a pénzmellékbüntetés meg nem fizetése esetén annak 5.000 Ft-onként 10 nap fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról, és kötelezte vádlottat az eljárás során felmerült 106.288 Ft bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítéletét a vádlott és védője felmentésért fellebbezték meg, míg az ügyész azt tudomásul vette.

A Veszprém Megyei Főügyészség Bf.917/2007. szám alatt arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben.

A védelem a másodfokú bíróságra igen részletes fellebbezési indokolást terjesztett elő, melyet perbeszédében a Be. 361. §. (1) bekezdése szerint tartott nyilvános ülésen is fenntartott.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az ügyben az első ítéletet a Veszprémi Városi Bíróság 2005. november hó 10. napján hozta meg 5.B.685/2004/36. szám alatt. Ebben ügy akkori I. r. vádlottját személynév, II. r. személynév továbbá III. r. vádlott neve vádlottat egyaránt 8-8 hónap, 1-1 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetésekre, továbbá mindhárom vádlottat személyenként 100.000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. Ezen ítélet I. r. személynév és II. r. személynév vádlottak vonatkozásában jogerőre emelkedett, így a Veszprém Megyei Bíróság a 3.Bf.143/2006/3. számú végzésében a fellebbezéssel érintett III. r. vádlott neve vádlott vonatkozásában helyezte hatályon kívül az elsőfokú bíróság ítéletét.

A megismételt eljárás keretében a városi bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartásával és egyúttal a Veszprém Megyei Bíróság hatályon kívül helyező végzése iránymutatásának megfelelően járt el. A megismételt eljárás keretében meghallgatta az ügy szempontjából releváns tényekkel szolgáló tanúkat, értékelte a szakértői véleményekben foglaltakat és az ítéleti tényállást a rendelkezésére álló bizonyítékok gondos mérlegelésével állapította meg. Ez az ítéleti tényállás a másodfokú eljárás során eredménnyel nem volt támadható.

A következetes vádlotti tagadásra figyelemmel a másodfokú bíróság külön gonddal vizsgálta, hogy elegendőek-e azok a bizonyítékok, amelyek a jogerősen elítélt két vádlotton kívül vádlott neve vádlott bűnösségét is egyértelműen bizonyítják.

E kérdést igenlően döntötte el.

Nem osztotta ugyanakkor vádlott neve vádlottnak és védőjének azon álláspontját, hogy vádlott neve vádlott azzal a magatartásával, hogy az építési munkák elvégzéséhez további alvállalkozót vont be, mentesült volna, mint a fővállalkozó Kft. megnevezése Kft. ügyvezető igazgatója a jogi felelősség alól. Az nem vitás, hogy nem csak vádlott neve vádlott mulasztott, de ezt megtették a jogerősen elítélt társai is. A másodfokú bíróság szerint sem vitás, hogy az építkezésen a felelősség megoszlott személynév, személynév jogerősen elítéltek, de a jelen eljárás alatt álló vádlott neve között. A felelősség arányát azonban a büntetőeljárás keretében tisztázni nem lehetett. Osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság azon részletes indokolásában foglaltakat, hogy annak ellenére, hogy az építkezésen ugyancsak eljáró tanú 1 építéstechnikus nem rögzítette az építési naplóban írásban a később leomlott fal állékonyságával kapcsolatos aggályait - csupán azt szóban tette meg - , nem változtat azon a tényen, hogy az építkezésen fővállalkozóként és ténylegesen építésvezetői feladatot ellátó vádlott neve ezt a figyelmeztetést figyelmen kívül hagyta, sőt az építési területet elhagyta és más munkaterületen végzett ellenőrzési munkát, mely alatt a sajnálatos baleset bekövetkezett.

Az alvállalkozói szerződés megkötésével vádlott neve nem mentesült azon kötelezettsége alól, hogy a szóbeli figyelmeztetést figyelmen kívül hagyva a fal megerősítésére intézkedést tegyen, vagy amennyiben erre nincs módja és adott pillanatban lehetősége, az építkezést azonnal leállítsa.