A Debreceni Ítélőtábla Bhar.697/2010/5. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 170. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 74. §, 79. §, 332. §, 373. §, 386. §, 387. §, 388. §, 393. §, 397. §, 398. §, 578. §] Bírók: Diószegi Attila, Elek Margit, Ficsór Gabriella

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Járásbíróság B.460/2008/42., Nyíregyházi Törvényszék Bf.422/2009/36., *Debreceni Ítélőtábla Bhar.697/2010/5.*

***********

Debreceni Ítélőtábla

Bhar.III.697/2010/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Debrecenben, 2011. március 22. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

ítéletet:

Az aljas indokból elkövetett testi sértés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indított büntető ügyben a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 2010. szeptember 23. napján kihirdetett 3.Bf.422/2009/36. számú ítéletét megváltoztatja annyiban, hogy a testi sértés bűntettének kísérlete a Btk. 170. §-ának (1) bekezdés, (2) bekezdése és (3) bekezdésének I. fordulata 2. tétele szerint minősül.

Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Felhívja az elsőfokú bíróságot, hogy különleges eljárás keretében döntsön a sértett jogi képviselőjének a másodfokú eljárásban felmerült díjáról.

I n d o k o l á s :

A Nyíregyházi Városi Bíróság a 2009. április 1. napján kelt 24.B.460/2008/42. számú ítéletével a vádlottat aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérlete, állatkínzás vétsége és rongálás vétsége miatt - halmazati büntetésül - 2 év 4 hónap börtönbüntetésre, 1 000 000.- forint pénzmellékbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Kötelezte a vádlottat 32 917.- forint és járulékai megfizetésére polgári jogi igény címén.

E határozatot a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2010. szeptember 23. napján kelt 3.Bf.422/2009/36. számú ítéletével megváltoztatta és a vádlott terhére megállapított testi épség elleni bűncselekményt aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettének minősítette, míg a rongálás vétségében való bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte és a büntetőeljárást etekintetben megszüntette, továbbá a börtönbüntetés tartamát 1 évre, a pénzmellékbüntetés összegét 500 000.- forintra enyhítette, egyben a börtönbüntetés végrehajtását 3 évre felfüggesztette, a közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzte. A sértett polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította.

A másodfokú ítélet ellen a vádlott és a védője jelentettek be fellebbezést felmentés céljából, melyet a védő utólag írásban részletesen indokolt.

Az ügyész tudomásul vette a megyei bíróság döntését.

A fellebbviteli főügyészség az átiratában a vádlott és a védője másodfellebbezésének tanácsülésen történő elutasítását indítványozta. Álláspontja szerint a bejelentett jogorvoslatok nem tekinthetők joghatályosnak, mivel a megyei bíróság tévesen biztosított fellebbezési jogot a másodfokú határozat ellen. Kifejtette, hogy a bűnösség kérdésében nincs eltérő döntés, hiszen a másodfokú bíróság csak a testi épség elleni cselekmény kísérletét minősítette enyhébben, míg törvényes vád hiánya okán került sor a rongálás vétsége tekintetében a bűnösséget megállapító rendelkezés hatályon kívül helyezésére, így e tekintetben az eljárás megszüntetésére. Ez utóbbi megszüntetés miatt pedig csak az ügyész jelenthetett volna be perorvoslatot.

Az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség indítványában rögzített tanácsülésen történő döntéshozatalra - a később kifejtendők miatt - nem látott törvényes lehetőséget, ezért a Be. 393. §-ában írtakat alkalmazva nyilvános ülést tűzött az ügyben. A védő a nyilvános ülésen a sértetti tanúvallomásokat elemezve mutatott rá azok ellentmondásaira és továbbra is fenntartotta felmentésre irányuló fellebbezését, megemlítve, hogy a nyomozás során olyan eljárási szabálysértés történt, ami kizárja a gyanúsítotti vallomások bizonyítékkénti értékelhetőségét. Álláspontja szerint a vádlott nak a 2007. augusztus 27. napján foganatosított kihallgatásán nem volt védője, holott kötelező lett volna, és a védő kirendelésére csak 2008. március 5. napján került sor.

A fellebbviteli főügyészség képviselője a perbeszédében továbbra is fenntartotta azon jogi álláspontját, hogy a törvényes vád hiányában történő megszüntetés nem a bűnösség kérdésében való döntés, ezért nem nyílhat meg a harmadfokú eljárás, másodsorban a másodfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

Az ítélőtáblának, mint harmadfokú bíróságnak elsődlegesen abban kellett állást foglalnia, hogy helye van-e harmadfokú eljárásnak, azaz, helye van-e a másodfokú ítélet harmadfokú felülbírálatának, avagy a fellebbviteli főügyészség jogi álláspontja alapján a terheltnek és védőjének másodfellebbezését el kell utasítani, mint nem joghatályos jogorvoslatokat.