A Nyíregyházi Törvényszék Bf.422/2009/36. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 89. §, 170. §, 324. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 4. §, 270. §, 301. §, 310. §, 335. §, 348. §, 351. §, 353. §, 363. §, 372. §, 373. §, 381. §, 386. §] Bírók: Fázsi László, Fekete Magdolna, Gulácsiné dr. Torda Gabriella

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Járásbíróság B.460/2008/42., *Nyíregyházi Törvényszék Bf.422/2009/36.*, Debreceni Ítélőtábla Bhar.697/2010/5.

***********

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság

N y í r e g y h á z a

3.Bf.422/2009/36. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a 2010. évi szeptember hó 23. napján Nyíregyházán tartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt S. J. ellen indított büntetőügyben a Nyíregyházi Városi Bíróság 2009. év április hó 1. napján kihirdetett 24.B.460/2008/42. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint:

A S. J. vádlott terhére megállapított testi épség elleni bűncselekményt testi sértés bűntettének [Btk. 170. § (1) bekezdés és (3) bekezdés I. fordulatának első tétele] minősíti.

A rongálás vétségében való bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezi és az eljárást etekintetben megszünteti.

S. J. vádlott börtönbüntetésének tartamát 1 (egy) évre, pénzmellékbüntetésének összegét 500.000 (ötszázezer) forintra enyhíti.

A börtönbüntetés végrehajtását 3 (három) évi próbaidőre felfüggeszti.

A közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását mellőzi.

H. V. R. magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja.

S. J. vádlottat kötelezi 90.700 (kilencvenezer-hétszáz) forint másodfokú bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen az ügyész, a vádlott és a védő fellebbezhet, akik fellebbezésüket az ítélet kihirdetését követően szóban jelenthetik be a megyei bíróságnál. A fellebbezést az ügyésznek és a védőnek írásban indokolnia kell. Az indokolást az ítélet kihirdetésétől számított 8 napon belül a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróságnál kell előterjeszteni.

I N D O K O L Á S

I.

A Nyíregyházi Városi Bíróság a felülbírálat alapját képező ítéletben S. J. vádlott bűnösségét testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 170. § (1), (3) bekezdés I. fordulatának II. tétel], állatkínzás vétségében [Btk. 266/B. § (1) bekezdés a.) pont] és rongálás vétségében [Btk. 324. § (1), (2) bekezdés a.) pont] állapította meg, ezért halmazati büntetésül 2 év 4 hónap börtönbüntetésre, 1.000.000 Ft pénzmellékbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte.

Az ítélet ellen S. J. vádlott és védője jelentettek be fellebbezést, felmentés érdekében.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség képviselője Bf.4036/2007/2. számú írásbeli nyilatkozatában a fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az ítélet tényállása megalapozott, a bíróság a bizonyítékokat maradéktalanul felderítette, azokat egyenként és egymással is összevetve okszerűen értékelte, indokolási kötelezettségének messzemenően eleget tett. Részletesen számot adott arról, hogy a vádlott védekezését mely bizonyítékokra tekintettel nem fogadta el. A vádlott védekezésével szemben a sértett vallomását sérülései, mint objektív bizonyítékok is alátámasztották, így a bíróság okszerűen vetette el a vádlott számára alibit igazoló Sz. K. Z. tanú vallomását.

A bíróság indokoltan utasította el dr. G. G. és P. G. tanúkénti kihallgatását célzó bizonyítási indítványt, hiszen e szakemberek a lovak viselkedéséről kizárólag általánosságban és semmiképpen sem a konkrét esetre tudnának vallomást tenni.

A vádlott felmentését célzó védelmi fellebbezések az ítéletet kizárólag a bizonyítékok értékelésén keresztül támadhatják, a megalapozott tényállással szemben azonban ez a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethet.

A bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket feltárta, azonban tévedett, amikor a halmazatot súlyosító körülményként nem látta értékelhetőnek. A halmazat súlyosító körülménykénti értékelése csak akkor ütközik a kétszeres értékelés tilalmába, hogyha a bíróság ténylegesen a felemelt büntetési tételkeret határain belül, tehát a Btk.-ban szereplő büntetési tétel felső határát meghaladó tartamban szabja ki a büntetést, jelen esetben azonban erről szó sincs, ezért súlyosító körülmény a többszörös halmazat is. A bíróság által kiszabott főbüntetés tartama eltúlzottan súlyos. A bíróság nem értékelte a vádlott javára kellő nyomatékkal, hogy csupán egy ízben volt büntetve, továbbá, hogy a cselekmény elkövetése és elbírálása között hosszabb idő, mintegy két év telt el, valamint, hogy a vádlott terhére rótt legsúlyosabb bűncselekmény kísérleti szakban maradt. Indokoltan alkalmazott a bíróság azonban az egyéni visszatartás céljának elérése érdekében a vádlottal szemben magasabb összegű pénzmellékbüntetést. A börtönbüntetés tartamának csökkentését, egyebekben pedig az ítélet helybenhagyását indítványozta.

S. J. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában a felmentésre irányuló fellebbezést fenntartotta. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást tévesen és részben hiányosan állapította meg, és a megállapított tényekből téves jogi következtetéseket vont le.

Sérelmezte, hogy bizonyítás felvétele nélkül 1.000.000 Ft összegű pénzmellékbüntetést szabott ki a vádlottal szemben arra hivatkozással, hogy rendkívül jelentős jövedelemmel rendelkezik. Az elsőfokú bíróság ezen megállapítását semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá.

Az elsőfokú bíróság a tényállást a sértett vallomása alapján állapította meg, holott a fellebbezés indokolásához csatolt eseti szakértő véleményére figyelemmel a sértett bántalmazása az általa elmondottak szerint nem következhetett be. Indítványozta, hogy a megyei bíróság a sértett kutyájával kapcsolatos összes orvosi dokumentumot, valamint a kifizetéssel kapcsolatos iratokat szerezze be az állatkórházból.

Az elsőfokú bíróság az életszerűségre hivatkozással nem fogadta el a vádlott védekezését, pedig azt igyekezett leellenőrizni. Igazolást nyert - ezt az elsőfokú bíróságnak el kellett fogadni - hogy a vádlott a vádbeli napon B. nevű városban vásárolt 12 óra 18 perckor. Az elsőfokú bíróság nem tudta kizárni azt a vádlotti védekezést, hogy C. nevű községben járt Sz. K. Z.-nál, azonban arra hivatkozott, hogy nem tartózkodott ott az esti órákig, hamarabb hazaindult, és erre alapította azon megállapítását, hogy a sértettet bántalmazta. Különböző teóriákat állított fel az elsőfokú bíróság, hogy mikor kellett a vádlottnak hazaindulni.

Az elsőfokú bíróság nem fogadta el az egyébként teljesen érdektelen Sz. K. Z. tanú vallomását, aki igazolta, hogy a vádbeli napon nála, C. nevű községben járt a vádlott.