A Fővárosi Ítélőtábla Bf.184/2010/8. számú határozata vesztegetés bűntette (költségvetési szervnek ÖNÁLLÓ INTÉZKEDÉSRE JOGOSULT dolgozója által elkövetett vesztegetés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 51. §, 52. §, 87. §, 251. §, 252. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 77. §, 78. §, 270. §, 321. §, 339. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 373. §, 375. §] Bírók: Czine Ágnes, Hrabovszki Zoltán, Székely Ákos
Kapcsolódó határozatok:
Fővárosi Törvényszék B.12/2010/9., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.184/2010/8.*
***********
Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság
4.Bf.184/2010/8.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2011. év február hó 23. és 2011. év március hó 10. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta és nyilvánosan kihirdette a következő
Í T É L E T E T:
A költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által elkövetett vesztegetés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntető ügyben a Fővárosi Bíróság 2010. évi április hó 6. napján kihirdetett 21.B.12/2010/9. számú ítéletét minősítő és büntetést kiszabó részében is megváltoztatja.
A vádlott cselekményét vesztegetés vétségének minősíti (Btk. 251.§ (1) bekezdés).
A vádlott büntetését 350 (háromszázötven) napi tétel pénzbüntetésre enyhíti. Egy napi tétel összegét 2.000 (kettőezer) forintban állapítja meg.
Az így kiszabott összesen 700.000 (hétszázezer) forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén 350 (háromszáz-ötven) napi fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni.
A büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést és a pénzmellékbüntetés kiszabását mellőzi.
A vádlottat terhelő bűnügyi költség összegét 640 (hatszáznegyven) forintra mérsékli, a fennmaradó 239.760 (kettőszázharminckilencezer-hétszázhatvan) forint bűnügyi költséget az állam viseli.
Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
I n d o k o l á s:
A Fővárosi Bíróság 2010. április 6. napján kelt 21.B.12/2010/9. számú ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 252. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő költségvetési szervnek önálló intézkedésre jogosult dolgozója által elkövetett vesztegetés bűntettében. Ezért 1 év börtönbüntetésre és 1.000.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a pénzmellékbüntetésnek a meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 240.400 forint bűnügyi költség megfizetésére.
Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott és a védője felmentésért, illetve enyhítésért jelentett be fellebbezést. A védő utóbb írásban megindokolt fellebbezése szerint az elsőfokú bíróság ítélete hiányos, a megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával és a megállapított tényekből tévesen következtetett további tényekre. A több ponton is megalapozatlan ténymegállapításokból a bíróság téves jogi következtetés levonásával állapította meg a vádlott bűnösségét. Az elsőfokú bíróság helytelenül értékelte bizonyítékként az igazságügyi hangtechnikai szakértő véleményét, mivel a bíróság maga rögzítette, hogy az orvosi rendelőben készült lehallgatást a rendőrségről szóló XXXIV. törvény 63 - 64. §-ainak rendelkezéseinek szem előtt tartásával lehetett volna felhasználni. A rendőrség ugyanakkor a titkos információszerzés szabályait nem tartotta be, az ezzel kapcsolatos engedélyezési eljárásra nem került sor, ezért törvényes bizonyítékként a felvétel nem volt felhasználható a Be. 77. § (1), (2) bekezdései, továbbá a Be. 78. § (4) bekezdése alapján.
Kifogásolta a védő 1. tanúnak az eljárás során tanúsított magatartását, hiszen saját előadása szerint is "provokálta" a vádlottat, amikor a beszélgetés során a pénzkérdésre terelte a szót. Indítványozta ezért kirekeszteni a bizonyítékok köréből a törvénytelen lehallgatás útján készített hanganyagot, az arról készített jelentést, az igazságügyi hangszakértő szakvéleményét és 1. tanúnak ezekre a nyomozási cselekményekre vonatkozó vallomását.
A védő pontokba szedve sorolta fel a megállapított tényállás hiányosságait. Álláspontja szerint nem adott választ az ítélet a következő kérdésekre: mit jelent a vádlott önkéntes segítői státusa, a szabad orvoslás orvosválasztás milyen keretek közt illeti meg a beteget; 2008. december 16-án a vádlott mikor és milyen jogviszonyban miként vett részt 1. tanú szülészeti beavatkozásán, 1. tanú milyen minőségben és mikor kérte fel a szülés levezetésére a vádlottat; milyen adatokra figyelemmel állapította meg a bíróság az elkövetés "állítólagos" időpontját. Kifogásolta, hogy nem hallgatta ki az elsőfokú bíróság a főorvost, aki vélhetően jelen volt a szülészeti beavatkozásnál és 1. tanú anyósát sem, aki korábban a vádlott betege volt és az ő közbejárásával került a vádlotthoz terhesgondozásba 1. tanú.
A védő véleménye szerint a tényállás ellentétes az iratok tartalmával, mert olyan megállapítást tartalmaz, mintha a vádlott a kórház "alkalmazottja" lett volna. Ezzel szemben a nyomozati iratok közt található megállapodás helyes értelmezése ettől eltérő, a szerződésben nincs ugyanis szó alkalmazotti jogviszonyról. A megállapodásból az is kiderül, hogy a vádlott "önkéntes segítőként" foglalkoztatott szülész-nőgyógyász szakorvos volt, de nem volt a költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója.
Tényekből további tényekre helytelenül következtetett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a vádlottnak az egészségügyi intézménynél fennálló jogviszonyát összefüggésbe hozta a Kórházban szerződéses formában kialakított önkéntes segítői státusával. Abból a tényből, hogy a vádlott a Kórházban gyógyító-megelőző tevékenységet végezhetett még nem következik, hogy más napokon, különösen munkaidőn kívül ugyanilyen munkára, mint önkéntes segítő kötelezhető lett volna.
A cselekmény minősítésénél ezért is tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádtól eltérően a vádlott gyógyító-megelőző tevékenységét a költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által elkövetettnek értékelte.
Összességében, figyelemmel arra, hogy a vádlott nem volt költségvetési szerv alkalmazottja, dolgozója, a jogviszony hiányából fakadóan nem lehetett a terhére megállapított bűncselekmény alanya. Ezzel szemben az volt megállapítható, hogy munkaidején kívül vett részt a gyógyító-megelőző tevékenységben, ennek elvégzésére nem volt kötelessége, munkájáért az intézménytől díjazást nem kapott. Ezért kérte az ellene emelt vád alól bizonyítékok hiányában a vádlott felmentését.
A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.384/2010/1. számú átiratában a bejelentett fellebbezéseket alaptalannak tartotta és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.
A másodfokú nyilvános ülésen a védő fellebbezését az írásbelivel egyezően fenntartotta. Tekintettel arra, hogy a vádlott a kórházi munkában "kisegítő státusban vett részt" a vádban szereplő kötelezettséget, a szülés levezetését előre el sem vállalhatta. Kifogásolta, hogy a bíróság az ügyészi végindítvánnyal ellentétesen súlyosabban minősülő bűncselekményben állapította meg a vádlott felelősségét. Összességében a vádlott felmentéséért bejelentett fellebbezését fenntartotta.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!