A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27310/2014/30. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 340. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 97. §, 99. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 8. §, 26. §, 27. §] Bíró: Vörösné dr. Vilimszky Anna

Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1

4.K.27.310/2014/30.

A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság dr. D.Zs. (...............) ügyvéd által képviselt XY Kft. (.................) felperesnek, ............ által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal ........ (..............) alperes ellen, közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perben meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét e l u t a s í t j a .

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az Államnak külön felhívásra fizessen meg 1.030.500,-Ft (azaz Egymillióharmincezer-ötszáz 00/100 forint) feljegyezett eljárási illetéket, továbbá alperesnek bruttó 500.000,-Ft (azaz Ötszázezer 00/100 forint) perköltséget 15 (tizenöt) napon belül.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A bíróság a rendelkezésre álló előzményi iratok, a felek jogi képviselőinek előadásai, valamint a tanúként kihallgatott R.I., G.I., A.J., S.S., G.J., F.A., A.K. és F.P. tanúk vallomása alapján az alábbi t é n y á l l á s t állapította meg:

Az adóhatóság a 2010. január 01-jétől 2011. június 30-áig terjedő időszakra vonatkozóan általános forgalmi adónemre kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett a felperesi társaságnál. Ennek alapján 18.636.000,-Ft adókülönbözetet tárt fel a felperes terhére, amelyből 17.175.000,-Ft minősült adóhiánynak, ehhez szankcióként 40%-os bírságszint alkalmazásával 6.870.000,-Ft adóbírságot állapított meg, valamint 670.000,-Ft késedelmi pótlékot írt elő.

A felperes fellebbezést terjesztette elő, az alperes 0000000000 számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot az adóbírság vonatkozásában megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. Az adóbírságot 8.587.000,-Ft-ra felemelte.

Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2

4.K.27.310/2014/30.

Az irányadó tényállás szerint az XZ Kft. 2010. június 01. napján kötött szerződést ........ s.r.o. társasággal 2000 tonna takarmánykukorica eladásáról. A felek úgy állapodtak meg, hogy banki átutalással kerül sor az értékesített takarmánykukorica ellenértékének megfizetésére. A felperes 2003,81 tonna kukorica értékesítéséről állított ki számlát. A felperes elnevezése 2010. június 08. napján megváltozott, és az XZ Kft. helyett XY Kft. lett az elnevezése.

A számlák 74.541.732,-Ft értékben kerültek kiállításra, a számlák általános forgalmi adót nem tartalmaztak, tekintettel arra, hogy adómentes közösségi értékesítésként szerepeltette a 2010. II. negyedévi ÁFA-bevallásában a felperes az értékesített tételt.

A felperes az áru kiadásáról és elszállításáról nyilvántartással rendelkezett, ezekben feltüntette a CMR okmányok számát, a felrakodás helyét, a fuvareszközök forgalmi rendszámát, a felrakodott takarmány súlyát, az egységárát, az ellenértékét és annak befizetését. Az értékesített kukorica kitárolását az érsekvadkerti Agroméra Zrt. és a székesfehérvári Alba Agrár Zrt. végezte.

A CMR okmányok tanúsága szerint 33 esetben Romániába, 50 esetben pedig Szlovákiába irányult az áru szállítása. Tekintettel arra, hogy utólag az adóhatósági ellenőrzés megállapításai szerint az ÁFA-mentes termékértékesítés feltételei nem álltak fenn, mert a termék igazolhatóan nem az Európai Unió bármely tagországában került kiszállításra, egyáltalán a külföldre történő szállítás sem került bizonyításra, ennélfogva az ÁFA-mentes értékesítés ténye nem bizonyítható, így az adóhatóság a felperes terhére adókülönbözetet állapított meg, illetve az ehhez fűződő szankciókat alkalmazta.

A felperes álláspontja szerint az alperesi határozatok mind jogalap, mind összegszerűség tekintetében megalapozatlanok és jogszabálysértőek.

A felperes hivatkozott az Art. 97. § (4) és (6) bekezdése, valamint a Ket. 50. §-ának megsértésére, eszerint az adóhatóságnak lett volna kötelessége annak bizonyítása, hogy a felperes által eladott termékek nem hagyták el Magyarország területét. A felperes álláspontja szerint az alperes, noha állította, hogy széles körű bizonyítást folytatott le, és nemzetközi megkereséseket indított, és kapcsolódó vizsgálatot is lefolytatott, ezek azonban nem támasztják alá a felperes álláspontja szerint az alperesi határozatokat.

Rámutatott a felperes arra, hogy az Európai Bíróság ide vonatkozó ítéleteiben a Teleos és Mecsek Gabona ügyekben egyértelműen rámutatott az Európai Bíróság, hogy adókijátszásnak kell megvalósulnia ahhoz, hogy az eladó felelősségét objektív körülmények alapján meg lehessen állapítani, és ennek az a többletfeltétele, hogy az eladó tudott, vagy tudnia kellett volna az adókijátszásról.

Kifogásolta a felperes, hogy az alperes nem vette figyelembe, és nem értékelte a revízió számára bemutatott termékkísérő jegyzékeket. Arra hivatkozott, hogy az árut nem közvetlenül a felperes, hanem az áru kitárolásával megbízott ........... Zrt. és .......... Zrt. adta át a szlovák ....... s.r.o-nak, mint vevőnek.

A felperes hivatkozott továbbá arra, hogy az alperesi határozat indokolásában nem lelhető fel olyan törvényi rendelkezésre való hivatkozás, amely a kellő körültekintés megvalósulásával szemben támasztandó követelményeket és feltételeket tartalmazza, így a kellő körültekintés hiányára alapozni nem lehet az adókülönbözet megállapítását a felperes terhére.

Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3

4.K.27.310/2014/30.

A felperes álláspontja szerint az alperes túlzott követelményeket támasztott a felperessel szemben, mert az Art. 1. § (5) bekezdése szerint az adóhatóságnak lett volna kötelessége a felperes tájékoztatása, és annak felsorolása, hogy milyen konkrét ellenőrzéseket kell lefolytatnia ahhoz, hogy egy esetleges későbbi adóellenőrzés során a kellő körültekintés követelményének megfelelhessen.

A felperes álláspontja szerint kétséget kizáróan rendelkezésre álltak azok az iratok, amelyek igazolták azt, hogy az áru elhagyta az ország területét.

A felperes álláspontja szerint noha az adóhatóság a gazdasági esemény megvalósulását nem kérdőjelezte meg, az értékesítést igazoltnak tekintette, de azt már nem fogadta el, hogy az árut külföldre szállították volna, és ez ilyen körülmények megállapítása mellett jogellenes.

Hivatkozott a felperes arra, hogy az alperes túlzott mértékben szabta ki az adót, és a másodfokú adóhatóság megváltoztatta az elsőfokú döntést, és az 50%-os bírságkulcsot alkalmazta az elsőfokú határozat 40%-os mértékű marasztalásával szemben.

A felperes rámutatott továbbá arra, hogy az alperes megsértette az iratismertetési kötelezettségét, mert a felperes hiába kérte Cs.Cs. és M.G. nyilatkozatának ismertetését, ennek tartalmát az alperes által készített jegyzőkönyv csak hiányosan tartalmazta, és hiába kérte a felperes a ............ Kft. vonatkozásában utólagos adómegállapítás során készített jegyzőkönyv és adóhatározatok bemutatását teljes terjedelemben, ezt nem biztosította számára az alperes.