62006TJ0303(01)[1]

A Törvényszék (első tanács) 2014. november 25-i ítélete. UniCredit SpA kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM). Közösségi védjegy - Felszólalási eljárás - A UNIWEB és a UniCredit Wealth Management közösségi szóvédjegy bejelentése - Az UNIFONDS és az UNIRAK korábbi nemzeti szóvédjegy, valamint az UNIZINS korábbi nemzeti ábrás védjegy - Viszonylagos kizáró ok - Összetéveszthetőség - Védjegysorozat vagy védjegycsalád - Gondolati képzettársítás (asszociáció) veszélye - A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) - A beavatkozó által benyújtott, hatályon kívül helyezés és megváltoztatás iránti kérelem - Az eljárási szabályzat 134. cikkének 3. §-a. T-303/06. RENV. és T-337/06. RENV. sz. egyesített ügyek.

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)

2014. november 25. ( *1 )

"Közösségi védjegy - Felszólalási eljárás - A UNIWEB és a UniCredit Wealth Management közösségi szóvédjegy bejelentése - Az UNIFONDS és az UNIRAK korábbi nemzeti szóvédjegy, valamint az UNIZINS korábbi nemzeti ábrás védjegy - Viszonylagos kizáró ok - Összetéveszthetőség - Védjegysorozat vagy védjegycsalád - Gondolati képzettársítás (asszociáció) veszélye - A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) - A beavatkozó által benyújtott, hatályon kívül helyezés és megváltoztatás iránti kérelem - Az eljárási szabályzat 134. cikkének 3. §-a"

A T-303/06. RENV. és T-337/06. RENV. sz. egyesített ügyekben,

az UniCredit SpA, korábban UniCredito Italiano SpA (székhelye: Genova [Olaszország]; képviselik: G. Floridia, R. Floridia és G. Sironi, ügyvédek),

felperesnek,

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: P. Bullock meghatalmazotti minőségben),

alperes ellen

a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó a Törvényszék előtti eljárásban:

Union Investment Privatfonds GmbH (székhelye: Frankfurt am Main [Németország]; képviseli J. Zindel ügyvéd),

az OHIM második fellebbezési tanácsának az Union Investment Privatfonds GmbH és az UniCredito Italiano SpA közötti felszólalási eljárásokkal kapcsolatban 2006. szeptember 5-én (R 196/2005-2. és R 211/2005-2. sz. egyesített ügyek) és 2006. szeptember 25-én (R 456/2005-2. és R 502/2005-2. sz. egyesített ügyek) hozott határozata ellen benyújtott keresetek tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),

tagjai: H. Kanninen, elnök, I. Pelikánová és E. Buttigieg (előadó), bírák,

hivatalvezető: J. Plingers tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. január 17-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1. 2001. május 29-én és augusztus 7-én a felperes - az UniCredit SpA, korábban UniCredito Italiano SpA - a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján két közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).

2. A lajstromozni kért védjegy a UNIWEB és a UniCredit Wealth Management szómegjelölés volt.

3. A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15-i Nizzai Megállapodás szerinti 36. osztályba tartozó szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, a következő leírással:

- "Bankügyletek, pénzügyi ügyletek; valutaügyletek; biztosítások; ingatlanügyletek, információk nyújtása és tanácsadás pénzügyi és biztosítási ügyekben, hitelkártya/terhelőkártya szolgáltatások, internetes bank- és pénzügyi szolgáltatások" az UNIWEB védjegy vonatkozásában;

- "Bankügyletek, pénzügyi ügyletek; valutaügyletek; biztosítások; ingatlanügyletek; pénzügyi információk" az UniCredit Wealth Management védjegy vonatkozásában.

4. A közösségi védjegybejelentéseket egyenként a Közösségi Védjegyértesítő 2001. december 17-i 108/2001. és 2002. március 25-i 24/2002. számában hirdették meg.

5. 2002. március 6-án és június 21-én a beavatkozó Union Investment Privatfonds GmbH a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalásokat nyújtott be a bejelentett védjegyek lajstromozásával szemben a fenti 3. pontban említett valamennyi szolgáltatás vonatkozásában.

6. A két felszólalás a következő korábbi védjegyeken alapult:

- az 1979. április 2-án bejelentett és 1979. október 17-én 991995. számon lajstromozott, a 36. osztályba tartozó, a következő leírásnak megfelelő szolgáltatásokat megjelölő UNIFONDS német szóvédjegy: "tőkekihelyezés, tőkeberuházás";

- az 1979. április 2-án bejelentett és 1979. október 17-én 991997. számon lajstromozott, a 36. osztályba tartozó, a következő leírásnak megfelelő szolgáltatásokat megjelölő UNIRAK német szóvédjegy: "tőkekihelyezés, tőkeberuházás";

- az 1992. március 6-án bejelentett és 1992. július 10-én 2016954. számon lajstromozott, a 36. osztályba tartozó, az alábbiakban megjelenített, következő leírásnak megfelelő szolgáltatásokat megjelölő német ábrás védjegy: "tőkekihelyezés, tőkeberuházás".

KÉP HIÁNYZIK

7. A felszólalások alátámasztásaként a felszólaló a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) foglalt okokra hivatkozott.

8. A felperes kérelmére a beavatkozót 2003. január 10-én és április 24-én felhívták arra, hogy szolgáltasson bizonyítékot a korábbi védjegyek tényleges használatára.

9. 2004. december 17-i és 2005. február 28-i határozatával az OHIM felszólalási osztálya helyt adott a felszólalásoknak az általuk érintett szolgáltatások tekintetében, az "ingatlanügyletek" kivételével, amelyek vonatkozásában a felszólalásokat elutasította.

10. Mindkét kérelem esetében a felszólalási osztály először is megállapította, hogy a beavatkozó bizonyította a korábbi védjegyek Németországban való tényleges használatát azon szolgáltatások vonatkozásában, amelyek tekintetében azokat lajstromozták. Ezt követően úgy vélte, hogy a bejelentett védjeggyel megjelölt szolgáltatások hasonlók a korábbi védjegyekkel érintett szolgáltatásokhoz, az "ingatlanügyleteket" kivéve. Ezenkívül a felszólalási osztály szerint a beavatkozó azt is bizonyította, hogy jogosultja az "uni" előtagot tartalmazó olyan védjegyeknek, amelyek védjegysorozatot vagy védjegycsaládot alkotnak. Ezt követően megállapította, hogy a bejelentett védjegyek felépítése hasonló a korábbi védjegyek felépítéséhez, amelyek az "uni" előtagot és valamely leíró jellegű vagy csekély megkülönböztető képességű elemet kombináltak. Úgy vélte, hogy fennáll annak veszélye, hogy a német fogyasztók azt hiszik, hogy a bejelentett védjegyek a beavatkozónak az "uni" előtagot tartalmazó azon védjegyekből álló védjegycsaládjához tartoznak, amelyek a "tőkekihelyezés, tőkeberuházás" szolgáltatásokat érintik. Következésképpen a felszólalási osztály megállapította, hogy fennáll az összetévesztés veszélye, beleértve a gondolati képzettársítás (asszociáció) veszélyét a németországi fogyasztók esetében a hasonlónak tekintett szolgáltatások vonatkozásában.

11. 2005. április 17-én és 21-én a felperes a 40/94 rendelet 57-62. cikke alapján (jelenleg a 207/2009 rendelet 58-64. cikke) fellebbezést nyújtott be az OHIM-hoz a felszólalási osztály határozatai ellen.

12. 2005. február 11-én és április 28-án a beavatkozó a 40/94 rendelet 57-62. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM-hoz a felszólalási osztály határozatai ellen.

13. 2006. szeptember 5-én és 25-én elfogadott határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozatok) az OHIM második fellebbezési tanácsa helybenhagyta a felszólalási osztály határozatait, és elutasította a felperes és a beavatkozó keresetét.

14. Először is a fellebbezési tanács kimondta, hogy a felszólalási osztály helyesen állapította meg, hogy a beavatkozó bizonyítékot szolgáltatott a korábbi védjegyeknek a "tőkekihelyezés, tőkeberuházás" vonatkozásában, Németországban történő tényleges használatára.

15. Másodszor a fellebbezési tanács megállapította, hogy tekintettel arra, hogy a korábbi védjegyeket Németországban lajstromozták és használták a "tőkekihelyezés, tőkeberuházás" szolgáltatások vonatkozásában, az érintett vásárlóközönség ezen állam olyan fogyasztóiból áll, akik figyelmének szintje viszonylag magas.

16. Harmadszor a fellebbezési tanács megerősítette a felszólalási osztály azon értékelését, amely szerint az "ingatlanügyletek" szolgáltatások kivételével a bejelentett védjegyekkel érintett szolgáltatások hasonlók a korábbi védjegyekkel érintett "tőkekihelyezés, tőkeberuházás" szolgáltatásokhoz.

17. Negyedszer a fellebbezési tanács egyrészről megállapította, hogy a beavatkozó bizonyította a hozzá tartozó védjegycsalád létezését, másrészről pedig azt, hogy az érintett vásárlóközönség az "uni" előtagot a beavatkozóval hozza gondolati képzettársítás (asszociáció) útján összefüggésbe abban az esetben, ha a tőkekihelyezéssel vagy tőkeberuházással kapcsolatban használják. A fellebbezési tanács ezenkívül úgy vélte, hogy a bejelentett védjegyek a Törvényszék T-194/03, sz., Il Ponte Finanziaria kontra OHIM - Marine Enterprise Projects [BAINBRIDGE] ügyben 2006. február 23-án hozott ítélete [EBHT 2006., II-445. o.] értelmében véve olyan jellemzőket mutatnak, amelyek alapján a beavatkozóhoz tartozó védjegysorozathoz tartozhatnak, mivel a bejelentett védjegyek és a korábbi védjegyek felépítése azonos, és az "uni" közös elemük - figyelembe véve annak bennerejlő tulajdonságait, valamint korábbi felhasználását - megkülönböztető képességgel rendelkezik az érintett szolgáltatások német vásárlóközönsége vonatkozásában. Az UniCredit Wealth Management bejelentett védjeggyel kapcsolatban a fellebbezési tanács hangsúlyozta, hogy a "wealth" és a "management" kifejezéseket Németországban szokásosan használják a pénzügyi és befektetési területhez tartozó szolgáltatások esetében, és hogy ezért e szókapcsolat nem rendelkezik megkülönböztető képességgel a védjegybejelentésben szereplő szolgáltatások vonatkozásában. A fellebbezési tanács következésképpen megállapította, hogy az ütköző védjegyek olyan megjelölésekből állnak, amelyek vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságot mutatnak, mivel "szókezdő elemük", amely a beavatkozót az érintett vásárlóközönség számára azonosította, azonos.

18. A fenti megfontolások alapján a fellebbezési tanács megállapította, hogy fennáll az összetévesztés veszélye az ütköző védjegyek között a bejelentett UNIWEB védjegy esetében az általa érintett szolgáltatások, azaz a "bankügyletek, pénzügyi ügyletek; valutaügyletek; biztosítások; ingatlanügyletek, információk nyújtása és tanácsadás pénzügyi és biztosítási ügyekben, hitelkártya/terhelőkártya szolgáltatások, internetes bank- és pénzügyi szolgáltatások" vonatkozásában, valamint a bejelentett UniCredit Wealth Management védjegy esetében az általa érintett szolgáltatások, azaz a "bankügyletek, pénzügyi ügyletek; valutaügyletek; biztosítások; ingatlanügyletek; pénzügyi információk" vonatkozásában, amelyek a korábbi védjegyekkel érintett "tőkekihelyezéshez vagy tőkeberuházáshoz" hasonlónak tekinthetők. Ezzel szemben e veszély nem áll fenn az "ingatlanügyletekkel kapcsolatos" szolgáltatások vonatkozásában, amelyek a fellebbezési tanács szerint nem hasonlók a "tőkekihelyezés, tőkeberuházás" szolgáltatásokhoz.

A Törvényszék és a Bíróság előtti eljárás

19. A Törvényszék Hivatalához 2006. november 6-án és 28-án benyújtott keresetlevelével a felperes kereseteket indított a megtámadott határozatok megsemmisítése iránt. A Törvényszék előtti 2009. szeptember 15-i tárgyaláson pontosította, hogy keresetei csupán e határozatok részleges, annyiban történő hatályon kívül helyezésére irányulnak, amelyben helyt adtak a UNIWEB és a UniCredit Wealth Management szóvédjegyeknek a Nizzai Megállapodás szerinti 36. osztályba tartozó, az "ingatlanügyleteken" kívüli szolgáltatások vonatkozásában közösségi védjegyként történő lajstromozásával szemben benyújtott felszólalásoknak.

20. A T-303/06. és T-337/06. sz., UniCredito Italiano kontra OHIM - Union Investment Privatfonds (UNIWEB és UniCredit Wealth Management) egyesített ügyekben 2010. április 27-én hozott ítéletében (az EBHT-ban nem tették közzé; a továbbiakban: a Törvényszék ítélete), a Törvényszék a T-303/06. és a T-337/06. sz. ügyeket az ítélethozatal céljából egyesítette az eljárási szabályzata 50. cikkének megfelelően, és a megtámadott határozatokat hatályon kívül helyezte azon részükben, amelyben elutasították a felperes fellebbezéseit, és - az "ingatlanügyletek" kivételével - a 36. osztályba tartozó szolgáltatások vonatkozásában, helyt adott a bejelentett védjegyek lajstromozásával szembeni felszólalásoknak. Ezenkívül elutasította a beavatkozó által az eljárási szabályzat 134. cikkének 1. §-a alapján előterjesztett részleges hatályon kívül helyezés és megváltoztatás iránti kérelmeket, és valamennyi felet arra kötelezte, hogy maga viselje a saját költségeit.

21. A fenti ítéletével a Törvényszék helyt adott az UniCredito által hivatkozott egyetlen, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapnak. A fenti 17. pontban hivatkozott BAINBRIDGE-ügyben hozott ítéletre hivatkozva a Törvényszék megállapította, hogy a fellebbezési tanács nem vizsgálta meg alaposan a bejelentett védjegyeknek a korábbi védjegyekből álló sorozathoz való kapcsolódásának körülményét. Lényegében úgy vélte, hogy a bennerejlő tulajdonságok tekintetében az "uni" előtag nem alkalmas arra, hogy önmagában vagy más elemekkel alkotott összetételben azt eredményezze, hogy a bejelentett védjegyeket gondolatban a hivatkozott védjegysorozathoz társítják, és hogy a szóban forgó védjegyek összehasonlításának semmilyen más szempontja sem teszi lehetővé az összetéveszthetőség fennállásának megállapítását.

22. A Bíróság Hivatalához 2010. július 1-jén benyújtott kérelmével a beavatkozó az Európai Unió Bírósága Alapokmányának 56. cikke alapján fellebbezést terjesztett elő a Törvényszék ítéletével szemben (a fenti 20. pont), amellyel azt kérte, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül az említett ítéletet és utasítsa el a felperes által a Törvényszék előtt előterjesztett kereseteket. Ezenkívül azt kérte, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a vitatott határozatokat annyiban, amennyiben azok elutasították a UNIWEB és a UniCredit Wealth Management védjegyeknek a "ingatlanügyletek" vonatkozásában történő lajstromozásával szemben benyújtott felszólalásokat, és adjon helyt e felszólalásoknak.

23. A C-317/10. P. sz., Union Investment Privatfonds kontra UniCredito Italiano ügyben 2011. június 16-én hozott ítéletében (EBHT 2011., I-5471. o.; a továbbiakban: fellebbezéssel megtámadott ítélet) a Bíróság hatályon kívül helyezte a Törvényszék ítéletét (a fenti 20. pont).

24. A Bíróság megállapította, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot.

25. Először is a Bíróság kimondta, hogy a Törvényszék annak kimondásával, hogy a fellebbezési tanács szinte automatikusan és alapos vizsgálat nélkül állapította meg a bejelentett védjegyek hivatkozott védjegysorozathoz való kapcsolódását, és nem indokolta megfelelően az ítéletét, mivel elmulasztotta azon szempontok vizsgálatát, amelyekre a fellebbezési tanács értékelése vonatkozott, elferdítette a megtámadott határozatok tartalmát. Ezenkívül a Törvényszék helytelenül alkalmazta a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját, mivel anélkül vetette el az összetévesztés veszélyének fennállását, hogy figyelembe vette volna az ügy valamennyi releváns tényezőjét annak konkrét vizsgálata érdekében, hogy fennáll-e a veszélye annak, hogy az érintett vásárlóközönség azt hiheti, hogy a lajstromoztatni kívánt védjegyek a beavatkozó által hivatkozott védjegysorozat részét képezik, és ezáltal a szóban forgó szolgáltatások eredetét illetően tévedhet azt gondolva, hogy azok ugyanattól a vállalkozástól vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak.

26. A Bíróság az ügyeket visszautalta a Törvényszék elé annak érdekében, hogy az utóbbi hozzon új határozatot az előtte a felperes által előterjesztett keresetekről, valamint a megtámadott határozatok részleges hatályon kívül helyezése és megváltoztatása érdekében a beavatkozó által benyújtott kérelmekről.

27. A fellebbezéssel megtámadott ítéletet (a fenti 23. pont) követően és az eljárási szabályzat 118. cikke 1. §-ának megfelelően az ügyeket a Törvényszék első tanácsa elé utalták.

28. A feleket az eljárási szabályzat 119. cikke 1. §-ának megfelelően felhívták arra, hogy terjesszék elő észrevételeiket. A felperes és a beavatkozó a kitűzött határidőben benyújtották észrevételeiket. Az OHIM közölte a Törvényszékkel azon szándékát, hogy nem kíván észrevételeket benyújtani.

29. A Törvényszék első tanácsának elnöke a 2013. november 7-i végzésével a Törvényszék eljárási szabályzatának 50. cikke alapján a szóbeli szakasz lefolytatása és ítélethozatal céljából egyesítette a jelen ügyeket.

30. 2014. június 12-én hozott végzésével a Törvényszék a szóbeli szakasz újbóli megnyitásáról határozott, és felhívta a feleket bizonyos kérdések megválaszolására. A felek e felhívásnak a kitűzött határidőn belül eleget tettek.

Az eljárás felei által a visszautalást követően előterjesztett kérelmek

31. Észrevételeiben a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

- hozzon új határozatot a Törvényszék Hivatalához 2006. november 6-án és 28-án benyújtott kereset tárgyában, és azoknak a Bíróság ítéletében szereplő iránymutatásoknak megfelelő indokolással adjon helyt;

- a beavatkozót kötelezze a költségek viselésére.

32. A beavatkozó által észrevételeiben azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a kereseteket;

- adjon helyt a UNIWEB és a UniCredit Wealth Management közösségi védjegyek lajstromozásával szemben benyújtott felszólalásoknak az "ingatlanügyek" szolgáltatások vonatkozásában is.

A jogkérdésről

1. Előzetes megjegyzések

33. A felperes a 2014. január 17-i tárgyaláson megerősítette, hogy a keresetekről, és azoknak adjon helyt, a megtámadott határozatok azon részükben történő részleges hatályon kívül helyezését kívánja elérni, amelyben helyt adnak a UNIWEB és a UniCredit Wealth Management védjegyek lajstromozásával szembeni felszólalásoknak a védjegybejelentésekben szereplő szolgáltatások vonatkozásában, az "ingatlanügyleteket" kivéve, ahogyan azt a keresetek keretében is kérte.

34. Egyébiránt a beavatkozó a 2014. január 17-i tárgyaláson megerősítette, hogy a visszautalást követően előterjesztett észrevételekben előadott, arra irányuló kérelmével, hogy az "ingatlanügyletek" szolgáltatások tekintetében is adjanak helyt a UNIWEB és a UniCredit Wealth Management védjegyek lajstromozásával szembeni felszólalásoknak, egyrészről azt kívánja elérni, hogy részlegesen helyezzék hatályon kívül a megtámadott határozatokat, amennyiben azok elutasítják a UNIWEB és a UniCredit Wealth Management védjegyek lajstromozásával szemben a védjegy-bejelentési kérelmekben említett "ingatlanügyletek" vonatkozásában benyújtott felszólalásokat, másrészről pedig e határozatok megváltoztatását.

2. A keresetek egyes mellékleteinek elfogadhatóságáról

35. Mind az OHIM, mind pedig a beavatkozó vitatja a keresetek egyes mellékleteinek elfogadhatóságát azzal az indokkal, hogy ezen iratokat első ízben a Törvényszék előtt nyújtották be.

36. A Törvényszék e tekintetben megállapítja, hogy a szóban forgó mellékletek a német cégjegyzékben végzett, lényegében a pénzügyi ágazatban tevékenykedő és elnevezésükben az "uni" elemet tartalmazó vállalkozásokra vonatkozó keresések eredményének kinyomtatott változatai. Ezen iratokat a felperes annak bizonyítása érdekében nyújtotta be, hogy az említett elem, annak gyakori használata folytán nem rendelkezik megkülönböztető képességgel a pénzügyi szolgáltatások ágazatában.

37. Ezen, első ízben a Törvényszék előtt benyújtott dokumentumokat nem lehet tekintetbe venni. Ugyanis a 40/94 rendelet 63. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 65. cikke) értelmében a Törvényszékhez benyújtott keresetek az OHIM fellebbezési tanácsai által hozott határozatok jogszerűségének vizsgálatára irányulnak, így a Törvényszéknek nem az a feladata, hogy az első ízben előtte benyújtott bizonyítékok fényében újból megvizsgálja a tényállási elemeket. A fenti dokumentumokat el kell tehát utasítani, anélkül hogy szükséges lenne azok bizonyítóerejének vizsgálata (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-346/04. sz., Sadas kontra OHIM - LTJ Diffusion [ARTHUR ET FELICIE] ügyben 2005. november 24-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-4891. o.] 19. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

3. Az ügy érdeméről

38. Kérelmei alátámasztására a felperes és a beavatkozó is egyetlen, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapra hivatkozik.

A felperes által a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapról

39. A felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, mivel megállapította a bejelentett védjegyek és a védjegysorozatba tartozónak tekintett korábbi védjegyek közötti gondolati képzettársításból (asszociáció) eredő összetévesztés veszélyét. A felperes szerint az ítélkezési gyakorlatban a védjegysorozatba tartozó védjegyek szélesebb körű védelme tekintetében előírt feltételek a jelen ügyben nem teljesülnek.

40. Az OHIM és a beavatkozó vitatja a felperes érveit.

41. Emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. Az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez. Egyébiránt a 40/94 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontja ii. alpontjának értelmében (jelenleg helyébe lépett a 207/2009 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja) korábbi védjegy a valamely tagállamban lajstromozott olyan védjegy, amelynek bejelentési napja korábbi, mint a közösségi védjegybejelentés bejelentési napja.

42. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint fennáll az összetévesztés veszélye, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ugyanezen ítélkezési gyakorlat értelmében az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, az adott ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd a Törvényszék T-162/01. sz., Laboratorios RTB kontra OHIM - Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ügyben 2003. július 9-én hozott ítéletének [EBHT 2003., II-2821. o.] 30-33. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

43. Ezenkívül az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy amikor a valamely közösségi védjegybejelentéssel szembeni felszólalás több korábbi védjegyen alapul, és e védjegyek olyan jellemzőket mutatnak, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy azok egy "védjegysorozat" vagy "védjegycsalád" részét képezik - ami különösen akkor lehetséges, ha a védjegyek teljes egészében tartalmazzák ugyanazt a megkülönböztető elemet, és másik grafikai vagy szóelemmel egészülnek ki, így különböztetve meg egyiket a másiktól, vagy ha azok az eredeti védjegyből származó azonos elő- vagy utótagot ismétlik meg -, akkor e körülmény releváns tényezőt képez az összetéveszthetőség értékelése szempontjából (a fenti 17. pontban hivatkozott BAINBRIDGE-ügyben hozott ítélet 123. pontja).

44. Ugyanis hasonló esetekben a bejelentett védjegy és a sorozat részét képező korábbi védjegyek közötti lehetséges asszociáció révén akkor merülhet fel az összetéveszthetőség, amikor a bejelentett védjegy olyan hasonlóságokat mutat a korábbi védjegyekkel, amelyek alkalmasak arra, hogy a fogyasztó azt higgye, hogy a bejelentett védjegy ugyanannak a sorozatnak a részét képezi, és ezért az általa jelölt áruk kereskedelmi szempontból ugyanattól a személytől származnak, mint a korábbi védjegyekkel jelölt áruk, vagy eredetüket tekintve kapcsolatban vannak vele. A bejelentett védjegy és a korábbi sorozatvédjegyek közötti ezen összetéveszthetőség - amely az ütköző megjelölések által jelölt áruk kereskedelmi eredetével kapcsolatban okozhat megtévesztést - akkor is fennállhat, amikor a bejelentett védjegy és a korábbi védjegyek közötti összehasonlítás külön-külön elvégezve nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy közvetlenül fennáll az összetévesztés veszélye. Ilyen esetben az a veszély, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások kereskedelmi származását illetően a fogyasztó tévedhet, nem abból az eshetőségből ered, hogy a fogyasztó összetévesztheti a bejelentett védjegyet a korábbi sorozatvédjegyek valamelyikével, hanem abból az eshetőségből, hogy azt hiszi: a bejelentett védjegy ugyanazon sorozatnak a része (a fenti 17. pontban hivatkozott BAINBRIDGE-ügyben hozott ítélet 124. pontja).

45. Egyébiránt az ítélkezési gyakorlat szerint a védjegysorozat vagy védjegycsalád tényezője csak akkor releváns a bejelentett védjegy és az említett sorozat közötti asszociációhoz kötődő összetéveszthetőség fennállásának értékelése szempontjából, ha az ütköző védjegyek közös eleme megkülönböztető képességgel rendelkezik. Márpedig amennyiben ezen elem leíró jellegű, nem alkalmas arra, hogy az összetévesztés veszélyét megteremtse (a Törvényszék T-117/02. sz., Grupo El Prado Cervera kontra OHIM - Héritiers Debuschewitz (CHUFAFIT) ügyben 2004. július 6-án hozott ítéletének [EBHT 2004., II-2073. o.] 59. pontja és T-255/09. sz., Caixa Geral de Depósitos kontra OHIM- Caixa d'Estalvis i Pensions de Barcelona [la Caixa] ügyben 2012. július 13-án hozott ítéletének 81. pontja).

46. A fellebbezési tanácsnak az ütköző megjelölések összetéveszthetőségére vonatkozó értékelését a fenti megfontolások fényében kell vizsgálni.

Az érintett vásárlóközönségről

47. Ahogyan az ítélkezési gyakorlat már elismerte, az összetéveszthetőség átfogó értékelése keretében az érintett áruk átlagos fogyasztóját kell figyelembe venni, aki szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes, és körültekintő. Szintén tekintettel kell lenni arra a tényre, hogy az átlagos fogyasztó figyelme változó lehet a kérdéses áruk vagy szolgáltatások kategóriájától függően (lásd a Törvényszék T-256/04. sz., Mundipharma kontra OHIM - Altana Pharma [RESPICUR] ügyben 2007. február 13-án hozott ítéletének [EBHT 2007., II-449. o.] 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

48. A jelen ügyben jóvá kell hagyni a fellebbezési tanácsnak a felek által egyébként nem vitatott azon értékelését, amely szerint azon érintett vásárlóközönség, amelyre tekintettel az összetéveszthetőséget vizsgálni kell, német fogyasztókból áll, mivel a korábbi védjegyeket Németországban lajstromozták és használták. Ezenkívül az említett fogyasztót úgy kell tekinteni, mint amelynek figyelmi képessége viszonylag jelentős, tekintettel arra, hogy az érintett szolgáltatások a 36. osztályba tartozó olyan pénzügyi jellegű szolgáltatásokat érintenek, amelyek bizonyos gazdasági jelentőséggel rendelkeznek a számára, mivel a pénzügyi és gazdasági vagyonával kapcsolatosak (lásd ebben az értelemben a fenti 45. pontban hivatkozott la Caixa ügyben hozott ítélet 21. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

A szolgáltatások összehasonlításáról

49. A megtámadott határozatokból következik, hogy sem a felperes, sem pedig a beavatkozó nem vitatta a fellebbezési tanács előtt a felszólalási osztály azon megállapítását, amely szerint a lajstromozni kért UNIWEB védjeggyel érintett "bankügyletek, pénzügyi ügyletek; valutaügyletek; biztosítások; ingatlanügyletek, információk nyújtása és tanácsadás pénzügyi és biztosítási ügyekben, hitelkártya/terhelőkártya szolgáltatások, internetes bank- és pénzügyi szolgáltatások" és a lajstromozni kért UniCredit Wealth Management védjeggyel érintett "bankügyletek, pénzügyi ügyletek; valutaügyletek; biztosítások; ingatlanügyletek; pénzügyi információk" hasonlók a korábbi védjegyekkel érintett "tőkekihelyezés, tőkeberuházás" szolgáltatásokhoz. Azzal, hogy teljes egészében helybenhagyta a felszólalási osztály határozatait, a fellebbezési tanács megerősítette ezen értékelést, amelyet - mivel a Törvényszék előtti eljárás keretében a felek egyáltalán nem vitatták - jóvá kell hagyni.

A megjelölések összehasonlításáról

50. Az összetéveszthetőség átfogó értékelésének - az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlósága tekintetében - az ezek által keltett összbenyomáson kell alapulnia, figyelembe véve különösen azok megkülönböztető és domináns elemeit (lásd a Bíróság C-334/05. P. sz., OHIM kontra Shaker ügyben 2007. június 12-én hozott ítéletének [EBHT 2007., I-4529. o.] 35. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

51. A fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 36., illetve 40. pontjában megállapította, hogy az ütköző védjegyek felépítése azonos, mivel két szóelem, azaz az "uni" előtag és egy azt követő, esetenként eltérő szó kombinációjából állnak. Ezenkívül a megtámadott határozatok 43., illetve 48. pontjában úgy vélte, hogy az ütköző megjelölések az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságot mutatnak, mivel "szókezdő elemük" azonos. Ezen értékelést a felek nem vitatták, és azt jóvá kell hagyni.

52. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy még ha az átlagfogyasztó a védjegyet általában egészében észleli, és nem is vizsgálja azt annak részleteiben (a Bíróság C-342/97. sz. Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben 1999. június 22-én hozott ítéletének [EBHT 1999., I-3819. o.], 25. pontja), akkor sem biztos, hogy egy szómegjelölés észlelésekor azt nem bontja szét azokra az alkotóelemeire, amelyek a számára valamely konkrét jelentést hordoznak, vagy valamely általa ismert szóra emlékeztetik (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-356/02. sz., Vitakraft-Werke Wührmann kontra OHIM - Krafft (VITAKRAFT) ügyben 2004. október 6-án hozott ítéletének [EBHT 2004., II-3445. o.] 51. pontját). Ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazandó olyan ábrás megjelölés érintett vásárlóközönség általi észlelésének értékelésére is, mint amely a jelen ügyben az egyetlen stilizált szóelemből álló UNIZINS megjelölés.

53. Az ütköző védjegyek tartalmazzák az "uni" előtagot, amelyhez szóköz nélkül illeszkednek az érintett szolgáltatások vonatkozásában leíró jellegű vagy csekély megkülönböztető képességgel rendelkező kifejezések. A Törvényszék által feltett egyik kérdésre adott válaszban a felperes és a beavatkozó jelezte, hogy a korábbi UNIRAK védjegy "rak" eleme a német Renten, Aktien, ("nyudíjak, részvények"), vagy Renten, Aktien, Kapital ("nyugdíjak, részvények, tőke") kifejezések kezdőbetűiből áll, és ily módon az említett védjeggyel megjelölt alapok befektetési céljaira és politikáira utal. Ezenkívül ahogyan azt a felperes a közigazgatási eljárás keretében állította, anélkül hogy ezen állításokat a beavatkozó vitatta volna, az UNIFONDS és az UNIZINS korábbi védjegyekben az "uni" előtaghoz illesztett "fonds" és a "zins" kifejezések jelentése befektetési "alapok", és "kamatok". Az UniCredit Wealth Management védjegyet illetően egyrészről a közvetlenül az "uni" előtaghoz illesztett kifejezés a pénzügyi ágazatban megszokott olyan műveletre vonatkozik, amelynek révén valamely bank pénzösszeget bocsát az ügyfele rendelkezésére. Az a körülmény, hogy a "credit" és a "management" kifejezés az angol nyelvhez tartozik, nem teszi lehetővé annak kizárását, hogy az érintett vásárlóközönség az érintett szolgáltatásokkal kapcsolatos jelentést tulajdonít nekik. Egyrészről ugyanis a "credit" és "management" kifejezések hasonlók az azonos jelentésű német "Kredit" és "Management" szavakhoz. Az "alapok" kifejezés a felperes állításával ellentétben a német, és nem az angol nyelvhez tartozik. Másrészről az angol nyelv széles körben elterjedt és ismert az érintett környezetben, azaz a pénzügyi szolgáltatások környezetében. Ezenkívül a "wealth" és a "management" kifejezéseket illetően, ahogyan azt a fellebbezési tanács a 2006. szeptember 25-i megtámadott határozat 40. pontjában helyesen kiemelte, azok Németországban is széles körben használatosak a pénzügyi ágazatban olyan pénzügyi szolgáltatások tekintetében, mint a befektetési területre vonatkozó tanácsadási vagy könyvelői szolgáltatások. Végül a UNIWEB védjegyben szereplő "web" kifejezést illetően a felszólalási osztály rámutatott arra, amit a felperes sem vitatott, hogy az a számítógépes internetes világhálóra vonatkozó "world wide web" angol kifejezés elterjedt rövidítése. Noha az angol nyelvhez tartozik, az internet világszerte elterjedt használata miatt közismert a nemzetközi vásárlóközönség körében. E kifejezés nem utal közvetlenül a pénzügyi szolgáltatásokra, mégis kapcsolódhat azokhoz. Ily módon például utalhat az online nyújtott pénzügyi szolgáltatásokra vagy az internetágazattal kapcsolatos befektetési szolgáltatásokra. Következésképpen az érintett vásárlóközönség az ütköző védjegyeket az "uni" elemre és az azt követő kifejezésekre bontja szét.

54. Ebből következik, hogy az ütköző védjegyek bizonyos fokú hasonlóságot mutatnak mind vizuális, mind pedig hangzásbeli szempontból, mivel az "uni" előtag közös bennük. Az a körülmény, hogy az ahhoz illesztett elemek eltérők, és az UniCredit Wealth Management védjegy három, nem pedig egyetlen szóelemből áll, nem teszi semmissé e hasonlóságot, figyelemmel arra, hogy a fogyasztó általában nagyobb figyelmet fordít a szavak elejére (a Törvényszék T-183/02. és T-184/02. sz., El Corte Inglés kontra OHIM - González Cabello és Iberia Líneas Aéreas de España [MUNDICOR] egyesített ügyekben 2004. március 17-én hozott ítéletének [EBHT 2004., II-965. o.] 81. pontja). Ezenkívül hangzásbeli szempontból az ütköző védjegyek a bejelentett UniCredit Wealth Management védjegy kivételével három szótagból állnak. Az UniCredit Wealth Management védjegy esetében az "uni" elemnek a védjegy első elemében való jelenléte lehetővé teszi annak megállapítását, hogy e védjegy bizonyos fokú hasonlóságot mutat a korábbi védjegyekkel. Hasonlóképpen, fogalmi szempontból az ütköző védjegyek bizonyos fokú hasonlóságot mutatnak tekintettel arra, hogy a felépítésük nagymértékben hasonló (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-301/09. sz., IG Communications kontra OHIM-Citigroup és Citibank [CITIGATE] ügyben 2012. szeptember 26-án hozott ítéletének 78. pontját).

55. Ezenkívül meg kell említeni, hogy a fellebbezési tanács "A megjelölések összehasonlítása" cím alatt megvizsgálta, hogy a bejelentett védjegyek rendelkeznek-e olyan jellemzőkkel, amelyek lehetővé teszik az érintett vásárlóközönség számára, hogy azokat a beavatkozóhoz tartozó védjegycsaláddal vagy védjegysorozattal hozzák gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolatba. Márpedig az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy "védjegycsalád" vagy "védjegysorozat" fennállása olyan tényező, amelyet az összetévesztés veszélyének értékelése során figyelembe kell venni, de amelynek nincs jelentősége az ütköző védjegyek közötti hasonlóság fennállásának értékelése keretében (a Bíróság C-552/09. P. sz., Ferrero kontra OHIM ügyben 2011. március 24-én hozott ítéletének [EBHT 2011., I-2063. o.] 97. és 98. pontja).

56. Az összetéveszthetőség vizsgálata során tehát meg kell tehát vizsgálni a fellebbezési tanács ezen értékelését.

Az összetéveszthetőségről

57. A fellebbezési tanács megállapította, hogy mind az ütköző megjelölések, mind pedig az ütköző védjegyekkel érintett szolgáltatások hasonlóságára tekintettel fennáll az összetévesztés veszélye, amely abból ered, hogy a fogyasztó képzetében gondolati képzettársítás (asszociáció) útján összekapcsolja a bejelentett védjegyeket a beavatkozóhoz tartozó védjegysorozat részét képező korábbi védjegyekkel.

58. E tekintetben meg kell említeni, hogy a bejelentett védjegy és a korábbi védjegyekből álló védjegysorozat közötti gondolati képzettársítás (asszociáció) veszélyére csak akkor lehet hivatkozni, ha a két feltétel együttesen teljesül. Először is: a korábban lajstromozott védjegyekből álló védjegysorozat jogosultjának bizonyítania kell a sorozathoz tartozó összes védjegy használatát, vagy legalábbis annyi védjegy használatát, amennyi alkalmas "sorozat" képzésére. Másodszor, a bejelentett védjegynek nemcsak a sorozathoz tartozó védjegyekhez kell hasonlónak lennie, hanem olyan jellemzőkkel is kell rendelkeznie, amelyek a sorozatba való illeszkedéshez szükségesek (a fenti 17. pontban hivatkozott BAINBRIDGE-ügyben hozott ítélet 125-127. pontja).

59. A felperes azt állítja, hogy e két feltétel közül egyik sem teljesült a jelen ügyben, mivel egyrészről a beavatkozó elmulasztotta bizonyítani a védjegysorozat részét képező védjegyek használatát, másrészről pedig ki van zárva annak a lehetősége, hogy a bejelentett védjegyek a korábbi védjegyekből álló védjegysorozathoz tartozzanak.

- A védjegysorozathoz vagy védjegycsaládhoz tartozó korábbi védjegyek használatának bizonyítékáról

60. Emlékeztetni kell arra, hogy ahhoz, hogy fennálljon az a veszély, hogy a vásárlóközönség téved azt illetően, hogy a bejelentett védjegy a sorozathoz tartozik-e, az szükséges, hogy a korábbi védjegyek jelen legyenek a piacon. A védjegyek tényleges használatának hiányában ki kell zárni a korábbi védjegyek sorozatjellegének figyelembevételét, amely a sorozat részét képező, külön-külön vizsgált védjegyek oltalmi körének szélesítésével jár, továbbá az összetéveszthetőség minden olyan elvont értékelését, amely egyedül azon alapul, hogy több olyan lajstromozott védjegy létezik, amelynek a tárgya azonos megkülönböztető elemet tartalmazó védjegy (a fenti 17. pontban hivatkozott BAINBRIDGE-ügyben hozott ítélet 126. pontja). Védjegycsalád vagy védjegysorozat fennállásakor ugyanis, ahol az összetéveszthetőség azon tényből következik, hogy a fogyasztó tévedhet a bejelentett védjeggyel jelölt áruk vagy szolgáltatások származását vagy eredetét illetően, és tévesen azt feltételezheti, hogy a bejelentett védjegy ehhez a védjegycsaládhoz vagy védjegysorozathoz tartozik, a "védjegycsalád" vagy "védjegysorozat" alkotására alkalmas, kellő számú védjegy használatának bizonyítása különös jelentőséggel bír, mivel ilyen használat hiányában nem lehet elvárni a fogyasztótól, hogy közös elemet fedezzen fel az említett védjegycsaládban vagy védjegysorozatban, és/vagy ehhez a családhoz vagy sorozathoz egy másik, ugyanazt a közös elemet tartalmazó védjegyet társítson (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-234/06. P. sz., Il Ponte Finanziaria kontra OHIM ügyben 2007. szeptember 13-án hozott ítéletének [EBHT 2007., I-7333. o.] 63. és 64. pontját). A "védjegycsalád" vagy "védjegysorozat" alkotására alkalmas, kellő számú védjegy használatának bizonyítása hiányában tehát bejelentett védjegy piacon való megjelenése által esetlegesen okozott összetéveszthetőséget úgy kell értékelni, hogy a korábbi védjegyek mindegyikét külön-külön kell összehasonlítani a bejelentett védjeggyel (a fenti 17. pontban hivatkozott BAINBRIDGE-ügyben hozott ítélet 126. pontja).

61. A fellebbezési tanács e tekintetben helybenhagyta a felszólalási osztály határozatait, és ezáltal a megtámadott határozatok 20., illetve 24. pontjában megállapította, hogy a beavatkozó által benyújtott dokumentumok bizonyítják, hogy a korábbi védjegyeket ténylegesen használták Németországban a "tőkekihelyezés, tőkeberuházás" szolgáltatások vonatkozásában.

62. Beadványaiban a felperes ennek kapcsán arra hivatkozik, hogy a beavatkozó nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot - amelyeket többek közvélemény-kutatások, a népességvizsgálatok eredményei vagy a védjegyekkel érintett alapok közismertségére vonatkozó információk alkothatnak - annak bizonyítása érdekében, hogy a korábbi védjegyeket az érintett vásárlóközönség védjegysorozatként érzékeli, sem pedig arra, hogy e vásárlóközönség képes a bejelentett védjegyet a fent említett, valamely védjegysorozatba tartozónak tekintett korábbi védjegyekkel gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolatba hozni. Következésképpen a felperes szerint a fellebbezési tanács súlyos tévedést követett el, amikor a 40/94 rendelet 43. cikke (2) bekezdésének (jelenleg a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdése) hagyományos alkalmazási szempontja alapján elegendőnek tekintette a korábbi védjegyek használatának bizonyítékait anélkül, hogy megkövetelte volna a védjegysorozatba tartozó korábbi védjegyek "minősített használatának" bizonyítását. Ezenkívül a felperes felrója a fellebbezési tanácsnak, hogy a 40/94 rendelet 73. cikkének (jelenleg a 207/2009 rendelet 75. cikke) megsértésével nem indokolta meg a jogilag megkövetelt módon határozatát, mivel a beavatkozó védjegysorozatához vagy védjegycsaládjához tartozó korábbi védjegyek használata bizonyítékának értékelése során nem vette figyelembe az érintett vásárlóközönség figyelmének viszonylag magas szintjét. Végül a felperes a keresetekben azt állítja, hogy a szolgáltatott bizonyíték mindenesetre nem elegendő a korábbi védjegyek használatának bizonyításához, mivel egyrészről a beavatkozó által benyújtott vezetőségi beszámolók belső használatú dokumentumok, és azokból nem következik a korábbi védjegyek piaci ismertsége, másrészről pedig a befektetési alapokról a sajtóban megjelenő információk adatokat szolgáltatnak az értékpapírok alakulásáról, de nem bizonyítják a védjegyeknek a piacon történő tényleges használatát.

63. A 2014. január 17-i tárgyaláson a felperes elismerte, hogy a továbbiakban nem vitatja, hogy a beavatkozó bizonyítékot szolgáltatatott a felszólalás alátámasztása érdekében hivatkozott korábbi védjegyek tényleges használatára, de hangsúlyozta, hogy a beavatkozó ennek ellenére nem bizonyította, hogy az érintett vásárlóközönség a korábbi védjegyeket a hozzá tartozó védjegysorozatként vagy védjegycsaládként érzékeli.

64. Az OHIM és a beavatkozó vitatja a felperes érveit.

65. E vonatkozásban meg kell említeni, hogy a fenti 60. pontban említett ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a korábbi védjegyekből álló védjegysorozat jogosultja a védjegysorozathoz tartozó védjegyeknek, vagy legalábbis bizonyos számú, védjegysorozat alkotására alkalmas védjegynek az érintett piacon való tényleges használatát köteles bizonyítani, nem pedig azt a körülményt, ahogyan azt a felperes állítja, hogy e védjegyeket az érintett vásárlóközönség védjegysorozatot vagy védjegycsaládot alkotóként érzékeli.

66. A fentiekből következik, hogy a védjegysorozathoz tartozó korábbi védjegyek jogosultjától nem követelhető meg, hogy annak bizonyítása, hogy a piacon ténylegesen jelen lévő, fent említett védjegyeket ezenkívül az érintett vásárlóközönség úgy érzékeli, hogy azok egy védjegysorozatot alkotnak.

67. A felperes által a 2014. január 17-i tárgyaláson állítottakkal ellentétben a fenti 17. pontban hivatkozott BAINBRIDGE-ügyben hozott ítélet 124. pontjából nem vonható le eltérő következtetés. E pontból ugyanis az következik, hogy a Törvényszék kizárólag azért utalt a fogyasztó észlelésére, hogy a későbbiekben általa meghatározott feltételek mellett elismerje annak veszélyét, hogy a fogyasztó a bejelentett védjegyet a védjegysorozatot alkotó korábbi védjegyekkel gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolatba hozza, és ily módon azt hiszi, hogy az említett védjegy ugyanazon védjegysorozathoz tartozik. Ezzel szemben sem a felperes által hivatkozott szövegrészből, sem a szóban forgó ügyben hozott ítélet bármely más szövegrészéből nem tűnik ki, hogy a Törvényszék megkövetelte volna, hogy valamely védjegysorozat jogosultja az e sorozatot alkotó védjegyeknek a piacon való tényleges jelenlétén túlmenően bizonyítsa, hogy az érintett vásárlóközönség a korábbi védjegyeket konkrétan valamely védjegysorozathoz tartozóként érzékelje.

68. Következésképpen a felperes annak állítására irányuló érve, hogy a beavatkozó nem bizonyította, hogy az érintett vásárlóközönség a korábbi védjegyeket védjegysorozatot alkotóként érzékeli, hatástalan. Hasonlóképpen hatástalan a felperesnek az indokolás abból eredő hiányára alapított érve, hogy a fellebbezési tanács a védjegysorozathoz tartozó korábbi védjegyek használata bizonyítékának értékelése során nem vette figyelembe az érintett vásárlóközönség figyelmének viszonylag magas szintjét.

69. Ezenkívül azon érve kapcsán, amely szerint a beavatkozó által létrehozott alapok nevét megjelölő korábbi védjegyeket a befektetői közönség nem védjegysorozatot alkotóként érzékeli, tekintettel arra, hogy ezen alapok kereskedelmi szempontból egyetlen és azonos terméket alkotnak, a felperes a 2014. január 17-i tárgyaláson pontosította, hogy azt másodlagosan terjesztette elő annak állítása érdekében, hogy könnyebb valamely védjegycsalád létezésének bizonyítása, ha e védjegyek különböző árukat jelölnek meg, de ez álláspontja szerint nem elengedhetetlen feltétele valamely védjegycsalád fennállásának. E tekintetben meg kell említeni, hogy függetlenül attól, hogy a korábbi védjegyekkel érintett szolgáltatások a felperes állításának megfelelően kereskedelmi szempontból egyetlen terméknek, vagy az OHIM és a bevatkozó állításának megfelelően jelentősen eltérő pénzügyi és technikai jellemzőikre tekintettel különböző termékeknek minősülnek-e, e kérdés nem releváns a beavatkozóhoz tartozó valamely védjegycsalád fennállásának megítélése szempontjából, mivel ahogyan azt a beavatkozó a tárgyaláson elismerte, valamely védjegycsalád fennállása nem függhet attól, hogy az olyan jellemzőkkel bíró védjegyek, amelyek alapján azok védjegycsaládba vagy védjegysorozatba tartozónak tekinthetők, egyetlen terméket vagy különböző termékeket jelölnek-e meg. Ebből következik, hogy a felperes ezen érve hatástalan.

70. A fenti fejleményekből következik, hogy a fellebbezési tanács jogosan állapította meg, hogy a jelen ügyben teljesült a fenti 17. pontban hivatkozott BAINBRIDGE ítélkezési gyakorlat értelmében vett, a bejelentett védjegyek és a beavatkozó korábbi védjegyei által alkotott védjegysorozat közötti gondolati képzettársításból (asszociáció) eredő összetéveszthetőség fennállásának megállapítását lehetővé tévő első feltétel, azaz a védjegysorozatot alkotó védjegyek tényleges használatának bizonyítása.

71. Meg kell tehát vizsgálni, hogy a bejelentett UNIWEB és UniCredit Wealth Management védjegyek rendelkeznek-e olyan jellemzőkkel, amelyek a beavatkozóhoz tartozó, fent említett korábbi védjegyekből álló sorozatba való illeszkedéshez szükségesek, és ily módon a fogyasztók képzetében összetévesztésre ad okot az említett védjegyekkel megjelölt szolgáltatások eredete vonatkozásában.

- A bejelentett védjegyek azon képességéről, hogy a korábbi védjegyekből álló védjegysorozatba illeszkedjenek

72. Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a védjegyek főként akkor tekinthetők "védjegysorozat" vagy "védjegycsalád" részének, ha vagy teljes egészében tartalmazzák ugyanazt a megkülönböztető elemet, és másik grafikai vagy szóelemmel egészülnek ki, így különböztetve meg egyiket a másiktól, vagy ha azok az eredeti védjegyből származó azonos elő- vagy utótagot ismétlik meg (a fenti 17. pontban hivatkozott BAINBRIDGE-ügyben hozott ítélet 123. pontja).

73. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ügyben a korábbi védjegyeket az jellemzi, hogy a továbbiakban bizonyítottak szerint bizonyos megkülönböztető képességgel rendelkező "uni" előtag és egy másik szóelemből, azaz egyenként a "rak", "fonds" és "zins" szóelem kombinációjából állnak, mely utóbbiak az említett védjeggyel megjelölt alapok befektetési céljaira és politikáira utalnak. A korábbi védjegyekben az "uni" előtaghoz illesztett kifejezések tehát az említett védjegyekkel megjelölt tőkekihelyezéssel vagy tőkeberuházással kapcsolatos szolgáltatások vonatkozásában leíró jellegűek, vagy csekély megkülönböztető képességgel rendelkeznek (lásd a fenti 53. pontot).

74. A beavatkozó felszólalásainak alapjául szolgáló, fent említett három korábbi védjegy - az UNIRAK, az UNIFONDS és az UNIZINS - száma korlátozott, de a jelen ügyben elegendő ahhoz, hogy védjegysorozatot vagy védjegycsaládot alkossanak a bejelentett védjegyek és az említett védjegysorozat közötti gondolati képzettársításból (asszociáció) eredő összetéveszthetőség fennállásának értékelése céljából. Meg kell tehát vizsgálni az érintett vásárlóközönség képzetében a bejelentett védjegyek és az említett három korábbi védjegyből álló védjegycsalád között fennálló gondolati képzettársítás (asszociáció) veszélyét, anélkül hogy szükség lenne a beavatkozó azon érvének vizsgálatára, amely szerint e vizsgálatot azon védjegysorozat egészére tekintettel kell elvégezni, amelynek a jogosultja, és nem csupán a felszólalása alátámasztására példaként hivatkozott három védjegy figyelembevételével.

75. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ahhoz, hogy a korábbi védjegyekből álló védjegysorozattal való gondolati képzettársítást (asszociáció) a fogyasztó képzetében előidézhesse, a bejelentett védjegynek nemcsak hasonlónak kell lennie a sorozathoz tartozó védjegyekhez, hanem olyan jellemzőkkel is kell rendelkeznie, amelyek a sorozatba való illeszkedéshez szükségesek. Nem ez az eset áll fenn például akkor, ha a korábbi sorozatvédjegyek közös elemét a bejelentett védjegyben eltérő helyen szerepeltetik attól, ahol az általában szerepelni szokott a sorozathoz tartozó védjegyekben, vagy annak eltérő a jelentéstartalma (a fenti 17. pontban hivatkozott BAINBRIDGE-ügyben hozott ítélet 127. pontja), vagy ha a közös elem nem rendelkezik megkülönböztető képességgel (a fenti 45. pontban hivatkozott CHUFAFIT-ügyben hozott ítélet 59. pontja és a fenti 45. pontban hivatkozott la Caixa ügyben hozott ítélet 81. pontja).

76. Annak elismerése mellett, hogy az ütköző védjegyek felépítése azonos (lásd a fenti 51. pontot), a fellebbezési tanács kimondta, hogy ez nem elegendő annak megállapításához, hogy a bejelentett védjegyek olyan jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik a korábbi védjegyekből álló védjegysorozathoz való kapcsolásukat. A fellebbezési tanács szerint ez az eset csak akkor állhatna elő, ha az "uni" közös elem nem lenne kizárólagosan leíró jellegű, vagy rendelkezne megkülönböztető képességgel. Megállapította, hogy az "uni" előtag megkülönböztető képességgel rendelkezik a szóban forgó pénzügyi szolgáltatások vonatkozásában, figyelembe véve annak benne rejlő tulajdonságait, valamint korábbi felhasználását.

77. A felperes azt állítja, hogy a jelen ügyben nem állnak fenn olyan körülmények, amelyek lehetővé teszik annak bizonyítását, hogy a bejelentett védjegy a korábbi védjegyekből álló védjegysorozathoz "kapcsolódik". E tekintetben arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács korábbi megállapításaival ellentétben az "uni" közös elem a pénzügyi ágazatban nem rendelkezik benne rejlő megkülönböztető képességgel. Ezen érv alátámasztása érdekében a felperes egyrészről az OHIM több olyan határozatára hivatkozik, amelyek tagadták, hogy az "uni" előtag kellő megkülönböztető képességgel rendelkezik, másrészről azt állítja, hogy az a hétköznapi nyelvben és különösen a pénzügyi ágazatban gyakran használt "union", "universal", "unité" vagy "unique" szavak elterjedt rövidítése. Mindezt megerősíti az a tény, hogy számos Németországban bejegyzett és ezen ágazatban működő társaság elnevezése az "uni" elemmel kezdődik, és az, hogy ezen "uni" elem részét képezi a más társaságok által Németországban kezelt alapok elnevezésének, valamint a Németországban harmadik felek által a 36. osztályba tartozó szolgáltatások vonatkozásában bejegyzett védjegyeknek. Következésképpen az "uni" közös előtag önmagában nem alkothat olyan elemet, amely lehetővé teszi az érintett vásárlóközönség számára, hogy a korábbi védjegyekkel megjelölt szolgáltatásokat a beavatkozó tevékenységével hozzák gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolatba.

78. A visszautalást követően előterjesztett észrevételei keretében a felperes ezenkívül az OHIM és a beavatkozó azon érvét is vitatja, amely szerint a német bíróságok és Deutsches Patent- und Markenamt (német szabadalmi és védjegyhivatal) határozatait figyelembe kell venni az "uni" előtag megkülönböztető képességének értékelése során, arra hivatkozva, hogy az uniós és a tagállami rendszerek önállóak és ezért a nemzeti hatóságok határozatai nem rendelkeznek kötelező erővel az uniós fórumok számára.

79. Az OHIM és a beavatkozó vitatja a felperes érveit.

80. E tekintetben először is rá kell mutatni, hogy az ütköző védjegyek közös felépítése alkalmas arra, hogy a bejelentett védjegyek a korábbi védjegyekből álló védjegysorozathoz kapcsolódjanak (lásd ebben az értelemben a fenti 54. pontban hivatkozott IG Communications kontra OHIM - Citigroup és Citibank [CITIGATE] ügyben hozott ítélet 89. pontját). A fogyasztó ugyanis olyan védjegyekkel szembesülve, amelyek a korábbi védjegyekhez hasonlóan az "uni" előtagből, és az ahhoz szóköz nélkül illeszkedő, a pénzügyi szolgáltatások vonatkozásában leíró jellegű vagy megkülönböztető képességgel nem rendelkező kifejezésekből állnak, ahogyan a fenti 53. pontban szerepel, azt hiheti, hogy a beavatkozó védjegycsaládjába tartozó, olyan további alapot megjelölő új védjeggyel áll szemben, amely az "uni" előtaghoz kapcsolódó kifejezéssel azonosított befektetési politikát követi.

81. Az a körülmény, hogy az "uni" közös elem valamennyi ütköző védjegy elején található, szintén olyan jellemző, amely előidézheti a bejelentett védjegyeknek a korábbi védjegyekből álló védjegycsaládhoz való kapcsolódását (a fenti 17. pontban hivatkozott BAINBRIDGE-ügyben hozott ítélet 127. pontja).

82. Mindazonáltal a fenti 45. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a védjegysorozat vagy védjegycsalád tényezője csak akkor releváns a bejelentett védjegy és az említett sorozat közötti asszociációhoz kötődő összetéveszthetőség fennállásának értékelése szempontjából, ha az ütköző védjegyek közös eleme megkülönböztető képességgel rendelkezik.

83. A felek álláspontja lényegében azon kérdésben tér el, hogy az ütköző védjegyek közös eleme, azaz az "uni" előtag megkülönböztető képességgel rendelkezik-e az érintett szolgáltatások vonatkozásában.

84. Ami egyrészről az "uni" elem megkülönböztető képességét illeti, a fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 37., illetve 41. pontjában megállapította, hogy az érintett szolgáltatások vonatkozásában megkülönböztető képességgel rendelkezik, mivel tekintettel arra, hogy az a német vásárlóközönség számára az "egyetlen színből álló" jelentésű, valamint az egyetem elnevezésére a köznyelvben használt kifejezésre utal, nincs egyértelmű és azonnali jelentése a pénzügyi szolgáltatások vonatkozásában.

85. Mindazonáltal nem zárható ki - ahogyan azt a felperes állítja -, hogy a latin "egy, egyetlen, egy elem által jellemzett" jelentésű "unus" szóból származó "uni" elem az érintett vásárlóközönség képzetében olyan kifejezéseket is felidéz, mint például az "egyedi jellemzőkkel bíró" jelentésű "unique" (egyedi), az "oszthatatlan vagy egységes jellegű" jelentésű "unité" (egység), a kohézióra vagy egységre utaló "union" (unió), illetve a "teljes" vagy "egyetemes tudású" értelemben vett "universel" (egyetemes). Ez az eset áll elő különösen akkor, ha - mint ahogyan a beavatkozó megjegyezte - az "uni" kifejezés a korábbi védjegyekben nem külön szóként szerepel, ami a német vásárlóközönség számára ténylegesen az egyetemre vagy monokróm színekre utalhat, hanem mindig más szavakhoz illeszkedik.

86. Meg kell azonban állapítani, hogy különösen azon többértelműség miatt, amelyet maga a felperes az "uni" előtagnak tulajdonít, az utóbbi nem idézhet fel pontos fogalmat az érintett szolgáltatásokkal kapcsolatban. Ezenkívül az olyan kifejezések, mint az "unique", "unité", "union" vagy "universel", olyan általános fogalmak, amelyeknek az említett szolgáltatásokkal kapcsolatos sajátos jellege nem bizonyított. Ily módon, még ha el is kell ismerni, hogy az "uni" előtag olyan kifejezéseket idézhet fel, mint az "unique", "unité", "union" vagy "universel", olyan kifejezésekkel való kombinációja esetén, amelyek pénzügyi szolgáltatásokra vonatkoznak, sem objektívan, sem konkrétan nem jelöli meg e szolgáltatások fajtáját, minőségét, mennyiségét, rendeltetését, értékét vagy más jellemzőjét (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Törvényszék T-87/00. sz., Bank für Arbeit und Wirtschaft kontra OHIM [EASYBANK] ügyben 2001. április 5-én hozott ítéletének [EBHT 2001., II-1259. o.] 28-32. pontját).

87. Következtetésként meg kell állapítani, hogy mivel nincs sem egyértelmű, sem azonnali jelentése, az "uni" előtag nem leíró jellegű az érintett szolgáltatások vonatkozásában, és bizonyos benne rejlő megkülönböztető képességgel rendelkezik e szolgáltatásokkal kapcsolatban. Megkülönböztető képessége a jelen ügyben még inkább megmutatkozik azon körülménynél fogva, hogy az ütköző védjegyekben az "uni" előtagot az érintett szolgáltatások vonatkozásában leíró jellegű vagy csekély megkülönböztető képességű kifejezések követik (lásd ebben az értelemben és analógia útján a fenti 54. pontban hivatkozott IG Communications kontra OHIM - Citigroup és Citibank [CITIGATE] ügyben hozott ítélet 75. pontját).

88. Másrészről a fellebbezési tanács megállapította az "uni" előtag megkülönböztető képességét, figyelembe véve annak használatát és közelebbről azt a körülményt, hogy a beavatkozó az "uni" előtagot tartalmazó három védjegyet a "tőkekihelyezés, tőkeberuházás" szolgáltatások vonatkozásában használta Németországban.

89. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ahogyan a fellebbezési tanács határozatában kimondta, a beavatkozó bizonyította a "tőkekihelyezés, tőkeberuházás" szolgáltatásokra vonatkozó, az "uni" előtagot tartalmazó három védjegynek a német piacon való használatát (lásd a fenti 70. pontot).

90. Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy az ügy irataiból következik, hogy a Deutsches Patent- und Markenamt és a német bíróságok elismerték az "uni" kifejezés megkülönböztető képességét a pénzügyi szolgáltatások vonatkozásában.

91. Ezen összefüggésben megalapozatlanként el kell utasítani a felperes azon érvét, amely szerint a beavatkozó által az OHIM előtti eljárás során hivatkozott fenti határozatok nem vehetők figyelembe az uniós szinten lajstromozni kért védjegyekkel való összetéveszthetőség értékelése során. Jóllehet ugyanis - ahogyan azt a felperes állítja - a közösségi védjegyszabályozás szabályok együtteséből álló, sajátos célokat követő önálló rendszer, amelynek alkalmazása független a nemzeti rendszerektől (lásd a Törvényszék T-290/10. sz., Sports Warehouse kontra [OHIM TENNIS WAREHOUSE] ügyben 2011. november 22-én hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 35. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), az ítélkezési gyakorlatból az is következik, hogy sem a feleket, sem magát a Törvényszéket nem akadályozza semmi abban, hogy az uniós jog értelmezése során a nemzeti ítélkezési gyakorlatból merítsen (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-277/04. sz., Vitakraft-Werke Wührmann kontra OHIM - Johnson's Veterinary Products [VITACOAT] ügyben 2006. július 12-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-2211. o.] 71. pontját). Következésképpen, noha a nemzeti hatóságok határozatai nem kötelező erejűek a közösségi védjegyszabályok alkalmazása szempontjából, azokat figyelembe lehet venni (a Törvényszék T-552/10. sz., riha kontra OHIM - Lidl Stiftung [VITAL&FIT] ügyben 2012. október 25-én hozott ítéletének 66. pontja), különösen, mint a jelen ügyben, annak értékelése céljából, hogy az érintett vásárlóközönség hogyan érzékeli az ütköző védjegyeket.

92. Következésképpen helyben kell hagyni a vitatott határozatokat, amennyiben a fellebbezési tanács elismerte, hogy az ütköző védjegyekben közös "uni" előtag mind benne rejlő, mind pedig a használatához kapcsolódó megkülönböztető képességgel rendelkezik az érintett szolgáltatások vonatkozásában az érintett német vásárlóközönség körében.

93. Ezt a megállapítást a felperes többi érve sem cáfolhatja.

94. Először is a fellebbezési tanács helyesen állapította meg a megtámadott határozatok 38., illetve 42. pontjában, hogy a felperes az "uni" előtag csekély megkülönböztető képességének bizonyítása érdekében nem hivatkozhat a harmadik felekhez tartozó, az "uni" elemet tartalmazó kifejezésekkel megjelölt olyan alapok létezésére, mint például a "United Kingdom C", a "United Kingdom D", a "Unico Equity", a "Unico Investment", a "Universal-Effect" és a "Universal-Value Test". Ahogyan ugyanis a fellebbezési tanács lényegében megjegyezte, a "united" és a "universal" angol szavak elején található "u", "n" és "i" betű, valamint az "unico" kifejezés, amely látszólag nem rendelkezik különös jelentéssel a német vásárlóközönség számára, nem válaszható el a szóban forgó szókapcsolatoktól, mivel azok egynemű kifejezéseket alkotnak.

95. Másodszor a harmadik felekhez tartozó, Németországban lajstromozott és az "uni" előtagot tartalmazó más védjegyekre való utalás sem szolgálhat - ahogyan azt a fellebbezési tanács helyesen megjegyezte - bizonyítékként arra, hogy az "uni" kifejezés az említett védjegyek és a beavatkozó védjegyeinek békés párhuzamos fennállása miatt csekély megkülönböztető képességgel rendelkezik, mivel a felperes nem szolgáltatott olyan bizonyítékokat, amelyek lehetővé tennék e védjegyek német piacon való tényleges használatának bizonyítását. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy még ha nem is kizárt, hogy egyes esetekben a korábbi védjegyek párhuzamos fennállása a piacon esetleg csökkenti a két ütköző védjegy között fennálló, az OHIM fórumai által megállapított összetévesztés veszélyét, az ilyen körülményt csakis akkor lehet tekintetbe venni, ha a közösségi védjegy bejelentője legalább a viszonylagos kizáró okokat érintő OHIM előtti eljárás folyamán kellően bizonyította, hogy az említett párhuzamos létezés azon nyugszik, hogy az érintett vásárlóközönség tudatában nem áll fenn az összetévesztés veszélye az általa hivatkozott korábbi védjegyek és a beavatkozónak a felszólalás alapjául szolgáló korábbi védjegyei között, és azzal a feltétellel, hogy a szóban forgó korábbi védjegyek és az ütköző védjegyek azonosak (a Törvényszék T-31/03. sz., Grupo Sada kontra OHIM - Sadia [GRUPO SADA] ügyben 2005. május 11-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-1667. o.] 86. pontja; T-29/04. sz., Castellblanch kontra OHIM - Champagne Roederer [CRISTAL CASTELLBLANCH] ügyben 2005. december 8-án hozott ítéletének [EBHT 2005., II-5309. o.] 72. pontja és T-460/11. sz., Scandic Distilleries kontra OHIM - Bürgerbräu, Röhm & Söhne [BÜRGER] ügyben 2012. szeptember 18-án hozott ítéletének 60. pontja). A jelen ügyben, mivel a felperes csak Németországban lajstromozott, harmadik felekhez tartozó és az "uni" előtagot tartalmazó védjegyeket mutatott be, egyáltalán nem bizonyította, hogy az említett párhuzamos fennállás az összetéveszthetőség hiányán alapul. Ebből következik, hogy nem szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy az "uni" elem megkülönböztető képessége meggyengült vagy felhígult volna.

96. Harmadszor azon utalást illetően, amelyet a felperes tett Németországban bejegyzett, az "uni" elemet tartalmazó cégnevek vonatkozásában, először is meg kell állapítani, hogy a felperes által ezen állítás alátámasztása érdekében felhozott érveket azért nyilvánították elfogadhatatlannak, mert azokat első ízben a Törvényszék előtt terjesztették elő (lásd a fenti 37. pontot). Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a társaságok szabadon választják meg elnevezésüket anélkül, hogy e választásra vonatkoznának a védjegyjogi értelemben vett megkülönböztető képesség kötöttségei. A felperes ezen érve tehát mindenesetre hatástalan.

97. Negyedszer, a felperes érvelését az OHIM azon korábbi határozataira való hivatkozásai sem támaszthatják alá, amelyek tagadták az "uni" kifejezés megkülönböztető képességét. E tekintetben meg kell említeni, hogy noha az OHIM valamely közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelem elbírálása során köteles figyelembe venni a hasonló kérelmekre vonatkozóan már meghozott határozatokat, és különösen figyelmesen kell megvizsgálnia azt a kérdést, hogy ugyanúgy kell e határoznia, az egyenlő bánásmód és a megfelelő ügyintézés elvét össze kell egyeztetnie a jogszerűség elvének tiszteletben tartásával (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-51/10. P. sz. Agencja Wydawnicza Technopol kontra OHIM ügyben 2011. március 10-én hozott ítéletének [EBHT 2011., I-1541. o.] 74. és 75. pontját). Mindazonáltal egyrészről meg kell állapítani, hogy nem létezik egyértelmű gyakorlat az OHIM fórumai körében az "uni" elem megkülönböztető képességének értékelése vonatkozásában, amit a felperes a 2014. január 17-i tárgyaláson elismert. A felperes érvére válaszul ugyanis az OHIM idézett és válaszbeadványainak mellékletében benyújtott néhány, a felperes által hivatkozottakat követően elfogadott olyan határozatot, amely - a beavatkozó által szolgáltatott bizonyítékokra és a hozzá tartozó védjegycsalád fennállására tekintettel - elismerte a beavatkozó "uni" előtagot tartalmazó védjegyei és a felperes által bejelentett, "uni" előtagot tartalmazó védjegyek között a gondolati képzettársítás (asszociáció) veszélyének fennállását. Márpedig a fellebbezési tanács éppen a jelen ügy körülményeihez hasonló körülmények között nemrégiben meghozott határozatok figyelembevételével következtethetett az "uni" előtag megkülönböztető képességére. A felperes tehát nem hivatkozhat hallgatólagosan az egyenlő bánásmód elvének megsértésére.

98. Következésképpen igen valószínű, hogy a bejelentett UNIWEB vagy UniCredit Wealth Management védjegyekkel szembesülő érintett vásárlóközönség úgy gondolja, hogy a beavatkozónak az UNIFOND, az UNIRAK és az UNIZINS védjegyből álló védjegycsaládjához tartozó új védjegyről van szó.

99. E következtetést nem cáfolhatja a felperesnek a szaksajtóból származó újságcikkeken alapuló, azon körülményre alapított érve, hogy az érintett vásárlóközönség az érintett védjegyekkel olyan körülmények között találkozik, amikor azokat az érintett alapokat kezelő társaságok neve előzi meg, ami az ütköző védjegyekkel érintett szolgáltatások származása tekintetében kizárja az összetéveszthetőséget.

100. E tekintetben először is meg kell állapítani - ahogyan arra a beavatkozó is hivatkozik -, hogy az érintett vásárlóközönség különböző befektetési alapokat megjelölő védjegyekkel az alapok kezeléséhez kapcsolódó különféle körülmények között találkozhat, így például szóbeli prezentációk vagy szakmai körökben folyó megbeszélések során, ahol azokat nem szükségképpen előzi meg vagy követi a kezelő társaság megnevezése annak érdekében, hogy a származásuk tekintetében fennálló összetéveszthetőség elkerülhető legyen.

101. Mindazonáltal, még ha bizonyos különös körülmények között, így például a befektetési alapokról a szaksajtóban megjelentetett publikációk esetén az azokat megjelölő védjegyeket minden esetben meg is előzi az alapkezelő társaság megnevezése, nem zárható ki, hogy az érintett vásárlóközönség azt hiheti, hogy azon alapok, amelyek neve a bejelentett védjegyekhez hasonlóan az "uni" előtagból és az ahhoz illesztett, a pénzügyi szolgáltatások vonatkozásában leíró jellegű vagy megkülönböztető képességgel nem rendelkező kifejezésekből áll, a beavatkozóhoz gazdaságilag kapcsolódó vállalkozásoktól származnak.

102. A fentiekből következik, hogy a felperes által előterjesztett egyetlen jogalapot, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

A beavatkozó által előterjesztett, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapról

103. A beavatkozó azt kéri a Törvényszéktől, hogy részlegesen helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatokat, amennyiben a fellebbezési tanács elutasította a felszólalásokat a bejelentett védjegyekkel érintett "ingatlanügyletek" vonatkozásában, mivel azokat nem tekintette hasonlóknak a korábbi védjegyekkel érintett "tőkekihelyezés, tőkeberuházás" szolgáltatásokhoz, és változtassa meg azokat oly módon, hogy az "ingatlanügyletek" vonatkozásában is adjon helyt a felszólalásoknak.

104. E kérelmek előterjesztése során a beavatkozó az eljárási szabályzat 134. cikke 3. §-ában foglalt lehetőségével él, miszerint válaszbeadványában kérheti a fellebbezési tanács határozatának hatályon kívül helyezését vagy megváltozatását a keresetlevélben nem szereplő kérdésekben (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-214/04. sz., Royal County of Berkshire Polo Club kontra OHIM - Polo/Lauren [ROYAL COUNTY OF BERKSHIRE POLO CLUB] ügyben 2006. február 21-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-239. o.] 50. pontját és T-116/06. sz., Oakley kontra OHIM - Venticinque (O STORE) ügyben 2008. szeptember 24-én hozott ítéletének [EBHT 2008., II-2455. o.] 81. pontját). A felperes e kérelmekről a visszautalást követő eljárás keretében előterjesztett észrevételeiben foglalt állást. A felek a Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszaikban, valamint a 2014. január 17-i tárgyaláson is előadták álláspontjukat. Mind a felperes, mind az OHIM arra kérte a Törvényszéket, hogy a beavatkozó kérelmeit, mint megalapozatlanokat, utasítsa el.

105. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az áruk vagy szolgáltatások hasonlóságának értékelésénél figyelembe kell venni az áruk vagy szolgáltatások kapcsolatát jellemző összes releváns tényezőt. Ezen tényezők körébe tartozik különösen az áruk vagy szolgáltatások jellege, rendeltetése, felhasználása, valamint helyettesítő vagy egymást kiegészítő volta. Olyan egyéb tényezőket is figyelembe lehet venni, mint például az érintett áruk vagy szolgáltatások értékesítési csatornái (lásd a Törvényszék T-443/05. sz., El Corte Inglés kontra OHIM - Bolaños Sabri [PiraÑAM diseño original Juan Bolaños] ügyben 2007. július 11-én hozott ítéletének [EBHT 2007., II-2579. o.] 37. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

106. A fellebbezési tanács a megtámadott határozatok 28., illetve 32. pontjában - a felszólalási osztály határozatait e tekintetben helybenhagyva - megállapította, hogy a bejelentett védjegyekkel érintett "ingatlanügyletek" szolgáltatások és a korábbi védjegyekkel érintett "tőkekihelyezés, tőkeberuházás" szolgáltatások nem hasonlók, mivel az előbbiek célja segítség nyújtása ingatlanok különösen haszonszerzési célú vétele, eladása vagy bérbeadása során, míg az utóbbiak tőkegyűjtésre irányulnak olyan befektetések végrehajtása érdekében, amelyek kedvezőbbek annál, mint ha azokat egyénileg hajtanák végre. Az érintett szolgáltatások közötti különbség a fellebbezési tanács szerint abban is áll, hogy az "ingatlanügyletek" általában ingatlanügynökök vagy ingatlanfejlesztők által gyakorolt tevékenységek, míg a "tőkekihelyezés, tőkeberuházás" bankok és pénzügyi intézmények által nyújtott szolgáltatás.

107. A megtámadott határozatok a tekintetben való részleges hatályon kívül helyezésére és megváltoztatására irányuló kérelmek alátámasztására, hogy azok az "ingatlanügyletek" szolgáltatások vonatkozásában elutasították a felszólalásokat, a beavatkozó lényegében arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács által állítottakkal ellentétben a pénzügyi ágazatban és az ingatlanágazat területén nyújtott szolgáltatások határosak lehetnek egymással, mivel az ingatlanalapok nem kizárólag részvényigazolások kibocsátásában és megvásárlásában állnak, hanem ingatlanok vételében, kezelésében és viszonteladásában is annak biztosítása érdekében, hogy az ingatlanok tulajdonjogának megszerzése vagy azok kezelése révén saját hozzáadott érték keletkezzen.

108. Az OHIM és a felperes vitatja a beavatkozó érveit.

109. Először is az említett szolgáltatások jellegét, rendeltetését és igénybevételét illetően kimondták, hogy a pénzügyi szolgáltatások jellege, rendeltetése és igénybevétele az ingatlanszolgáltatásokéval nem azonos (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-197/12. sz., Metropolis Inmobiliarias y Restauraciones kontra OHIM - MIP Metro [METRO] ügyben 2013. július 11-én hozott ítéletének 42. pontját). Ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazandó a jelen ügyben érintett szolgáltatásokra, mivel a "tőkekihelyezés, tőkeberuházás" szolgáltatások a pénzügyi szolgáltatások szélesebb kategóriájába tartoznak.

110. Ahogyan ugyanis a fellebbezési tanács helyesen rámutatott, az "ingatlanügyletek" szolgáltatások lényegében az ingatlan dolgok vétele, eladása vagy bérbeadása időpontjában nyújtott segítségre vagy végzett közvetítő tevékenységre vonatkoznak. Noha elfogadott, ahogyan arra lényegében a beavatkozó is hivatkozik, hogy a "ingatlanügyletek" szolgáltatások túlterjednek az adásvételi és bérbeadási ügyletek során nyújtott segítségen, és az ingatlanok kezelését vagy fenntartását is lefedik, jellegük továbbra is ahhoz kapcsolódik, hogy ingatlanra vonatkozó szolgáltatásról van szó. Ezzel szemben a "tőkekihelyezés, tőkeberuházás" szolgáltatások pénzügyi jellegűek, és valamely alap pénzügyi eszközébe való tőkebefektetés keretében történő tanácsadásból vagy harmadik személy részére történő közvetítésből, illetve valamely befektetési ügyletből állnak. A fogyasztó által a tőkéje befektetése céljából végül kiválasztott alap, például ingatlanalap fajtájától függetlenül a nyújtott szolgáltatás valamely átruházható értékpapírra vonatkozó pénzügyi jellegű ügylethez kapcsolódik. A beavatkozó által felhozott azon körülmény, hogy a "tőkekihelyezés, tőkeberuházás" szolgáltatás - az általa nyújtott szolgáltatások esetéhez hasonlóan - az alapot alkotó ingatlanok kezelésével és fenntartásával járhat, amely hozzájárul az alap hozamának biztosításához, nem módosítja a befektetéssel vagy a befektetési ügylettel kapcsolatos tanácsadás pénzügyi jellegét.

111. A fentiekből következik, hogy az "ingatlanügyletek" és a "tőkekihelyezés, tőkeberuházás" szolgáltatások jellegüket illetően nem hasonlók.

112. Hasonlóképpen az említett szolgáltatások rendeltetését vagy igénybevételét illetően meg kell említeni, hogy az "ingatlanügyletek" szolgáltatások fő célja a fogyasztó számára különösen valamely ingatlan dolog megszerzésében, eladásában vagy bérletében áll a fogyasztó saját szükségletei és igényei szerint, különösen annak érdekében, hogy abból hasznot húzzon. ezzel szemben a "tőkekihelyezés, tőkeberuházás" szolgáltatások célja a valamely pénzügyi eszközbe fektetett tőke hozamának növelése. Jóllehet tehát a mindkét szolgáltatás irányulhat tőkebefektetésre, különösen ha valamely ügyfél haszonszerzési célból tervezi ingatlan megszerzését, az "ingatlanügyletek" szolgáltatás rendeltetése mindig valamely ingatlan dolog tulajdonjogának vagy birtokának átruházásához kapcsolódik, nem pedig a vevő azon szándékához, hogy a megszerzett ingatlan révén többletértékhez jusson.

113. Egyébiránt még az "ingatlanügyletek" szolgáltatások és a "tőkekihelyezés, tőkeberuházás" szolgáltatások összehasonlítása esetén is, ahogyan azt a beavatkozó teszi, meg kell állapítani, hogy a befektetéseket végző pénzügyi közvetítő az alapot kínálja ügyfele részére pénzügyi befektetési eszközként, nem pedig az alapot alkotó ingatlant, ahogyan arra a felperes helyesen hivatkozik. Ily módon a fogyasztó vagy az "ingatlanügyletek" szolgáltatások igénybevevőjeként valamely ingatlan tulajdonosává válik, vagy a "tőkekihelyezés, tőkeberuházás" szolgáltatások igénybevevőjeként olyan pénzügyi jellegű eszközbe fektet be, amely alapokból, különösen ingatlanalapokból áll, azon kizárólagos céllal, hogy vagyonának harmadik felek általi kezeléséből hasznot húzzon.

114. Következésképpen az "ingatlanügyletek" és a "tőkekihelyezés, tőkeberuházás" szolgáltatások céljuk és a fogyasztó általi tervezett igénybevételük tekintetében is eltérnek egymástól, és ezért rendeltetésük vonatkozásában nem hasonlók.

115. Másodszor, az érintett szolgáltatások versenyző jellegét illetően a jellegükből, valamint rendeltetésükből kitűnik, hogy az "ingatlanügyletek" szolgáltatások érintett vásárlóközönsége nem azonos a "tőkekihelyezés, tőkeberuházás" szolgáltatásokéval. Következésképpen a szóban forgó szolgáltatások nem közvetlenül helyettesíthetők egymással, és nem is felcserélhetők, és így nem versenghetnek egymással (a Törvényszék T-316/07. sz., Commercy kontra OHIM - easyGroup IP Licensing [easyHotel] ügyben 2009. január 22-én hozott ítélet [EBHT 2009, II-43. o.] 56. pontja).

116. Harmadszor, az érintett szolgáltatások ki sem egészítik egymást. Még annak feltételezése esetén is, hogy az "ingatlanügyletekkel" szolgáltatások elsődlegesen vagy járulékosan olyan pénzügyi műveletet vonnak maguk után, mint a banki kölcsön vagy a vételár banki átutalással történő kifizetése, az ezen műveletekhez kapcsolódó pénzügyi szolgáltatások nem olyan mértékben elengedhetetlenek vagy jelentősek az ingatlanokkal kapcsolatos szolgáltatások igénybevétele szempontjából, hogy a fogyasztók az e pénzügyi szolgáltatásokért és ingatlanokkal kapcsolatos szolgáltatásokért fennálló felelősséget ugyanazon vállalkozásnak tulajdonítanák (a fenti 109. pontban hivatkozott METRO-ügyben hozott ítélet 50. pontja).

117. Negyedszer, a fellebbezési tanács szerint a szóban forgó szolgáltatások közötti eltérés a szolgáltatásnyújtók közötti különbségben is rejlik. Az "ingatlanügyletek" általában ingatlanügynökök vagy ingatlanfejlesztők által gyakorolt tevékenységek, míg a "tőkekihelyezés, tőkeberuházás" bankok és pénzügyi intézmények által nyújtott szolgáltatás.

118. Ezen értékelést meg kell erősíteni. Észre kell azonban venni egy bizonyos tendenciát a bankokhoz hasonló intézmények által nyújtott szolgáltatások ágazatának jelenlegi helyzetében, amely szerint ezen intézmények kiterjesztik tevékenységüket a szomszédos piacokra. Nincs kizárva tehát, hogy ahogyan azt a felperes a 2014. január 17-i tárgyaláson elismerte, ugyanazon nemzetközi jelentőségű pénzügyi intézmény vagy ahhoz gazdaságilag kapcsolódó vállalkozások eltérő jellegű, de szomszédos piacokra, nevezetesen az ingatlanszolgáltatások piacára tartozó szolgáltatásokat nyújthatnak. Hasonlóképpen az OHIM a tárgyaláson elismerte, hogy kivételes körülmények között, így például pénzügyi válság időszakában a bankok végezhetnek bizonyos tevékenységeket az ingatlanszolgáltatások ágazatában. Mindazonáltal ahhoz, hogy e megfontolásokat az említett szolgáltatások közötti hasonlóság értékelése keretében figyelembe lehessen venni, bizonyítani kell, hogy az "ingatlanügyletek" szolgáltatások ágazatában megvalósuló általános tendenciáról van szó, és hogy a fogyasztók mindennaposnak tekintik, hogy e szolgáltatásokat a banki és pénzügyi létesítmények is nyújtják (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-150/04. sz., Mülhens kontra OHIM - Minoronzoni [TOSCA BLU] ügyben 2007. július 11-én hozott ítéletének [EBHT 2007, II-2353. o.] 37. pontját), amit a beavatkozó nem állít, és nem is bizonyít.

119. A fentiekből következik, hogy az "ingatlanügyletek" és a "tőkekihelyezés, tőkeberuházás" szolgáltatások eltérnek azok jellege, rendeltetése és felhasználása alapján. Nincs egymást közvetlenül helyettesítő vagy egymást kiegészítő jellegük sem, és főszabály szerint nem azonos értékesítési csatornákkal rendelkeznek. A fellebbezési tanácshoz hasonlóan meg kell tehát állapítani, hogy a "ingatlanügyletek" és a "tőkekihelyezés, tőkeberuházás" szolgáltatások nem hasonlók.

120. Következésképpen a beavatkozó által a megtámadott határozatok részleges hatályon kívül helyezése és megváltoztatása iránti kérelmek alátámasztása érdekében hivatkozott egyetlen jogalapot, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

121. Ily módon mind a kereseteket, mind pedig a beavatkozó által az eljárási szabályzat 134. cikkének (3) bekezdése alapján benyújtott kérelmeket teljes egészükben el kell utasítani.

A költségekről

122. Másodfokú ítéletében a Bíróság a költségekről nem határozott. Ezért az eljárási szabályzat 121. cikkének megfelelően a Törvényszéknek kell a jelen ítéletben határoznia az egyes eljárásokkal kapcsolatos valamennyi költségről.

123. Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Egyébiránt az eljárási szabályzat 87. cikkének 3. §-a alapján részleges pernyertesség esetén, illetve kivételes okból a Törvényszék elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy határozhat úgy, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit.

124. A jelen ügyben a felperes nem terjesztett elő költségviselés iránti kérelmet a fellebbezést megelőző, Törvényszék előtti eljárás keretében. A fellebbezési eljárás során és a visszautalást követő eljárás keretében előterjesztett észrevételeiben azt kérte, hogy a beavatkozót kötelezzék a költségek viselésére. Az OHIM a fellebbezést megelőző, Törvényszék előtti eljárás keretében a válaszbeadványban, valamint a másodfokú eljárásban azt kérte, hogy a felperest kötelezzék a költségek viselésére. Ezzel szemben a beavatkozó nem terjesztett elő költségviselés iránti kérelmet.

125. E körülmények között, és tekintettel arra, hogy a felperes és a beavatkozó bizonyos kereseti kérelmek vonatkozásában pervesztes lett, az OHIM kérelmének megfelelően a felperest kell kötelezni a saját költségein kívül az OHIM-nál felmerült költségek viselésére. A beavatkozó maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a kereseteket elutasítja.

2) A Törvényszék az Union Investment Privatfonds GmbH által benyújtott hatályon kívül helyezés és megváltoztatás iránti kérelmeket elutasítja.

3) A Törvényszék az UniCredit SpA-t kötelezi a költségek viselésére, kivéve az Union Investment Privatfonds-nál felmerült költségeket.

4) Az Union Investment Privatfonds maga viseli a saját költségeit.

Kanninen

Pelikánová

Buttigieg

Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. november 25-i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

A Törvényszék és a Bíróság előtti eljárás

Az eljárás felei által a visszautalást követően előterjesztett kérelmek

A jogkérdésről

1. Előzetes megjegyzések

2. A keresetek egyes mellékleteinek elfogadhatóságáról

3. Az ügy érdeméről

A felperes által a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapról

Az érintett vásárlóközönségről

A szolgáltatások összehasonlításáról

A megjelölések összehasonlításáról

Az összetéveszthetőségről

- A védjegysorozathoz vagy védjegycsaládhoz tartozó korábbi védjegyek használatának bizonyítékáról

- A bejelentett védjegyek azon képességéről, hogy a korábbi védjegyekből álló védjegysorozatba illeszkedjenek

A beavatkozó által előterjesztett, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapról

A költségekről

( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.