A Fővárosi Ítélőtábla Bf.263/2008/11. számú határozata befolyással üzérkedés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 87. §, 256. §, 310. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 8. §, 82. §, 190. §, 348. §, 351. §, 371. §, 372. §, 373. §, 386. §] Bírók: Lassó Gábor, Mató Ágnes, Tóth Éva

Fővárosi Ítélőtábla

1.Bf.263/2008/11.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla Budapesten, 2009. év július hó 7. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta és 2009. év július hó 9. napján kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A befolyással üzérkedés bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indult bűnügyben a Fővárosi Bíróság 12.B.638/2006/46. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy a vádlottal szemben kiszabott büntetést 540 (ötszáznegyven) napi tétel, napi tételenként 15.000 (tizenötezer) forint pénzbüntetésre enyhíti.

A kiszabott 8.100.000 (nyolcmillió-egyszázezer) forint pénzbüntetést - meg nem fizetése esetén - napi tételenként 1-1 (egy-egy) napi fogházbüntetésre kell átváltoztatni.

Az előzetes mentesítésre vonatkozó rendelkezést mellőzi.

Az elsőfokú ítéletet egyebekben helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Bíróság 12.B.638/2006/46. számú 2008. június 20. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat a Btk. 310.§ (1) és (3) bekezdése szerinti adócsalás bűntette miatt 1 évi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 2, 4 millió forint pénzmellékbüntetésre ítélte.

A vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. Megállapította, hogy a pénzmellékbüntetést - meg nem fizetése esetén - 12.000 forintonként 1-1 napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

Ellenben a vádlottat a Btk. 256. § (1) bekezdése szerinti befolyással üzérkedés bűntette miatt az ellene emelt vád alól felmentette, 5 millió forint tekintetében a még fennálló zár alá vételt feloldotta, és rendelkezett a bűnügyi költségek viseléséről.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére a befolyással üzérkedés bűntette miatt emelt vád alóli felmentő rendelkezést sérelmezve, a bűnösség megállapítása, a szabadságvesztés tartamának és felfüggesztése próbaidejének felemelése, vagyonelkobzás elrendelése, valamint az előzetes mentesítés mellőzése végett jelentett be fellebbezést.

A vádlott és védője teljes körű felmentésért élt fellebbezéssel.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.606/2008/1-I. számú átiratában - változatlan tartalommal fenntartva az ügyészi fellebbezést - az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta a Be. 373. § (1) bekezdés III/a. pontjának felhívásával, mivel álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a felmentő rendelkezéssel kapcsolatban az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy az ítélet a felülbírálatra alkalmatlan. Az ügyészi indítvány kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság az 1. számú tanú vallomásának felhasználhatósága körében tett megállapításait nem kellő részletességgel indokolta, továbbá a 2. számú tanú vallomásának értékelése helytelen, a pénzmosás gyanús ügyletek bejelentésével kapcsolatos indokolás pedig ellentmondásos.

A vádlott és védője írásban külön-külön is megindokolt fellebbezésében a felmentő rendelkezés helybenhagyását, az adócsalás tekintetében az elsőfokú ítélet megváltoztatása mellett a felmentését indítványozta. A vádlott a befolyással üzérkedés bűntette alól felmentő rendelkezést sérelmező ügyészi fellebbezés elutasítására tett indítványt a felülmérlegelési tilalomra hivatkozva. Az adócsalás bűntette tekintetében a vádlott és védője egyaránt tévedésre, mint büntethetőséget kizáró okra, a vádlott másodlagosan a törvény által nem büntetendő gondatlan elkövetésre is utalva indokolta a felmentést célzó perorvoslatát.

A Fővárosi Ítélőtábla nyilvános ülésén a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője indítványát az írásbelivel egyezően fenntartotta. Perbeszédében az elsőfokú bíróság eljárását kifogásolta, mivel a Fővárosi Bíróság az 1. számú tanú mentességi jogával kapcsolatos kérdésben nem hozott alakszerű fellebbezhető végzést, és nem annak eredménye szerint folytatta le a bizonyítási eljárást.

A vádlott védője perbeszédében mind az általa, mind pedig a védence által írásban benyújtott indítványt és abban kifejtett érveit fenntartotta. Szóban azt emelte ki, hogy a vádlott nem volt adózó, ezért nem volt bevallási kötelezettsége és nem is fizethette be az adót. A vádlott szándékos elkövetése nem bizonyítható és a törvényalkotó csak a szándékos adócsalást rendeli büntetni.

Az ellentétes irányú fellebbezések közül a védelem részéről előterjesztett volt részben - eltérő indokok miatt - alapos.

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és a megelőző eljárást teljes körben a Be. 348. § (1) bekezdése szerint felülbírálta.

Felülbírálata során először az eljárási szabályok megtartását vizsgálta, és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság maradéktalanul szem előtt tartotta és betartotta az eljárási törvényben előírtakat. A bizonyítási eljárást teljes körben lefolytatta, az ügy ténybeli és jogi minősítés alapját képező bizonyítékokat hiánytalanul beszerezte, értékelte, az ítélet indokolásában felsorolta, és a mérlegelésének eredményeként kialakított álláspontját kellően megokolta. A bizonyítékok tartalmáról tett megállapításai irathűek és támadhatatlanok.

Az elsőfokú bíróság a tényállást megalapozó bizonyítékokat egyenként és összességében mérlegelte, és az ítélet tényállását logikus, az ésszerű gondolkodás szabályainak megfelelő következtetések levonásával állapította meg.

Az ügyészi átirat érvelésével szemben a másodfokú bíróság álláspontja szerint az ítélet kellő alapossággal és részletességgel tartalmazza, hogy az 1. számú tanú vallomását a bizonyításban milyen körben és indokok alapján használta fel, és mely részét milyen indokok miatt rekesztette ki a tanú mentességi jogára hivatkozással. Az ítélet indokolásában nem szükséges a tanúk minden egyes tényállításának rögzítése, elegendő a lényeges mozzanatok kiemelése, ha a bizonyítékok összessége alapján alkalmas megalapozott következtetések levonására. Az elsőfokú bíróság meggyőzően megindokolta, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokat miért nem találta elégségesnek a befolyással üzérkedés bűntettében a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapításához.

A Fővárosi Ítélőtábla egyetértett az 1. számú tanú mentességi jogával kapcsolatban kifejtettekkel, mivel az törvényes, részletes, körültekintő, lelkiismeretesen megindokolt okfejtésen alapul.

Az 1. számú tanút az elsőfokú bíróság négy esetben kihallgatta. A jegyzőkönyvekből kitűnően minden alkalommal - szó szerint - rögzített tartalmú, törvényes és alapos kioktatásban részesítette, majd a mentességi joggal érintett tartalmú kérdéseknél egyenként figyelmeztette, hogy mire tagadhatja meg a vallomást és mire köteles a mentessége ellenére is válaszolni. A 2008. április 14-i utolsó kihallgatásakor még behatóbb, megismételt figyelmeztetésben is részesítette, és a bíróság arról is meggyőződött, hogy a tanú pontosan megértette mit jelent, és mire (nem)terjed ki mentességi joga. Az elsőfokú bíróság abban a körben, ahol az 1. számú tanú jogosulatlanul élt a mentességi jogával felhívta figyelmét a válaszadásra. A tárgyaló ügyész indítványainak is eleget téve felolvasással tette a tárgyalás anyagává a tanúvallomás egyes részeit.