A Kecskeméti Törvényszék Mf.20071/2019/3. számú határozata sérelemdíj tárgyában. [2012. évi I. törvény (Mt.) 166. §] Bírók: Bulla László, Kárpátiné dr. Erdődi Andrea, Koós Gabriella

P városi TÖRVÉNYSZÉK

ügyszám

A P városi Törvényszék a felperesi képviselő által képviselt felperes neve felperes címe szám alatti lakos felperesnek,- alperesi képviselő által képviselt alperes neve alperes címe szám alatti székhelyű alperes ellen kártérítés és sérelemdíj megfizetése iránti perében a P városi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2018. június 25. napján kelt elsőfokú ügyszám számú 57. sorszámon kiegészített ítélete ellen a felperes részéről 53. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgyát illetően helybenhagyja, a felperes által az alperes részére fizetendő 250.000,- (Kettőszázötvenezer) forint elsőfokú perköltség összegét 138.720,- (Százharmincnyolcezer-hétszázhúsz) forintra, a le nem rótt eljárási illeték összegét 439.200,- (Négyszázharminckilencezer-kettőszáz) forintról 244.800,- (Kettőszáznegyvennégyezer-nyolcszáz) forintra leszállítja, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 63.500,- (Hatvanháromezer-ötszáz) forint másodfokú eljárási költséget.

A le nem rótt 326.400,- (Háromszázhuszonhatezer-négyszáz) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A felperes keresetében az alperest a 2014. június 3. napján bekövetkezett munkahelyi balesetével összefüggésben 3.000.000 forint sérelemdíj, valamint 2015. június 4. napjától havi 90.000 forint járadék megfizetésére kérte kötelezni.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, hivatkozva arra, hogy a felperes balesetének szemtanúja nem volt, a baleseti jegyzőkönyv is a felperes bemondása alapján készült, ezért a baleset ténye sem nyert igazolást. A követelés összegszerűségét külön is vitatta.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott és kiegészített ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest 15 napon belül az alperes részére 250.000 forint perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a le nem rótt 439.200 forint eljárási illetéket, valamint 169.938 forint eljárási költséget az állam viseli.

Ítélete indokolásában előrebocsátotta, hogy a munkáltató kártérítési felelőssége szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a munkavállaló balesete egyben a társadalombiztosítási szabályok szerint üzemi balesetnek minősüljön, mivel az üzemi baleset tágabb fogalmat takar, önmagában ez a tény a munkáltatóval szembeni kártérítési igényt nem alapozza meg, annak ellenére sem, hogy a munkáltató a balesetet üzemi balesetnek ismerte el, illetve ennek alapján részére társadalombiztosítási ellátást folyósítottak. Tekintettel arra, hogy a baleset a munkaviszonnyal okozati összefüggésben következett be, ezért az alperes hivatkozása alapján a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (2) bekezdés a) és b) pontjában foglalt mentesülési okokat vizsgálta.

Az elsőfokú bíróság az ellenőrzési kör, illetve a munkavállaló elháríthatatlan magatartása kapcsán a tényállás felderítése körében tanúkat hallgatott ki és okiratokat vizsgált meg, továbbá szakértői véleményt is beszerzett. Kifejtette, hogy mivel a balesetnek nem volt szemtanúja, ezért a felperes által előadottakból rögzítette a tényállást, mely szerint a felperes a baleset napján egy gumitalpú, fűzős edzőcipőt viselt, amely a bokáját kicsit tartotta, a gumitalp hagyományos mintázatú és a cipő talpa száraz volt, amikor a felperes a munkavégzés helyéről távozóban a lépcsőhöz ért. A munkaruhával és az egyéni védőeszközzel kapcsolatban a szakértői vélemény alapján azt állapította meg, hogy a baleset gyalogos közlekedés során történt, e tevékenység közben azonban a munkáltatónak nem volt munkaruha és egyéb védőeszköz biztosítási kötelezettsége. A baleset helyszínéül szolgáló lépcsővel kapcsolatban azt állapította meg, hogy a szakvélemény megállapításai szerint a lépcső nem az alperesi munkáltató ellenőrzési körébe tartozik. A felperes elmondása alapján a baleset oly módon következett be, hogy a felperes a lépcső használatát a rendelkezésre álló korlát megfogásával kezdte meg és az első fokról történő lépésnél koordinálatlan mozgás következtében a második lépcsőfokra történő lépés során a bal bokája maga alá fordult, ennek következtében rándulásos-húzódásos sérülés alakult ki. A baleset bekövetkezésének elsődleges és kizáró oka tehát a szakértői vélemény megállapítása szerint a sérült személy koordinálatlan mozgása következtében fellépő egyensúlyvesztés volt. Az elsőfokú bíróság elfogadta az igazságügyi szakértői véleményben foglaltakat, mely szerint a felperes rossz lépése következtében történt a baleset, mely álláspontja szerint a munkavállaló elháríthatatlan és kizárólagos magatartásának minősül, azaz a munkáltató azon mentesülési feltétele fennáll, mely szerint a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

Utalt arra is, hogy bár a baleset a felperes munkaviszonyával összefüggésben történt, azonban a munkáltató alperes ellenőrzési köre csupán a rendelőintézet laboratóriumára, a tényleges munkavégzési helyre terjed ki, azonban a munkavégzés helyszínéről történő távozás már a közintézmény lépcsőjén, az utcára menet történt, amely lépcsőnek az állapota a munkáltató által nem befolyásolható, arra nem képes hatást, befolyást gyakorolni, azaz a lépcső mint baleseti helyszín a munkáltató ellenőrzési körén kívül esik.

Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben az ítélet megváltoztatásával az alperes kereseti kérelme szerinti marasztalását kérte. Álláspontja szerint az alperes ellenőrzési köre kiterjedt nemcsak a tényleges munkavégzési helyre, hanem a munkavégzési helyéről távozóban a tényleges baleseti helyszínt jelentő lépcsőre is, tekintettel arra, hogy a munkavégzés helye más irányból nem közelíthető meg, ahhoz a lépcsőfokokat mindenképpen igénybe kellett vennie. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletét téves szakvéleményre alapozta, amely a balesetet közlekedési balesetként vizsgálta. Téves az a megállapítás is, miszerint a kárt kizárólag az elháríthatatlan magatartása okozta volna. A balesetre munkavégzés közben került sor, a munkavégzés része az egyik munkavégzési helyről a másikra történő eljutás is. Ennek során a mozgása nem volt összehangolatlan, e kérdésben a szakértő nem foglalhatott volna állást. Az elsőfokú bíróság teljesen figyelmen kívül hagyta az ügyben keletkezett közigazgatási határozatokat, ezen közigazgatási határozatok önmagukban is bizonyítják az alperes felelősségét. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a közigazgatási eljárás során keletkezett iratokat szerezze be és tegye azokat a tárgyalás anyagává. Külön sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem tartalmaz indokolást az alperes részére fizetendő perköltség mértéke tekintetében, amelyet az elsőfokú bíróság eltúlzott összegben határozott meg.