A Fővárosi Ítélőtábla Bf.219/2017/4. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 164. §] Bírók: Katona Tibor, Kósa Zsuzsanna, Lassó Gábor

Kapcsolódó határozatok:

Budai Központi Kerületi Bíróság B.521/2012/6., Fővárosi Törvényszék B.414/2016/46., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.219/2017/4.*

***********

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Budapesten, 2017. év november hó 28. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A testi sértés bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2017. év május hó 11. napján kelt 21.B.414/2016/46. számú ítéletét megváltoztatja:

A vádlott terhére rótt bűncselekmények közül

- a testi sértés vétségének (Btk. 164.§ (1) bekezdés és (2) bekezdés minősített cselekményt testi sértés bűntette kísérletének (Btk. 164.§ (1) bekezdés és (3) bekezdés);

- a zaklatás bűntettének (Btk.222.§ (2) bekezdés a./ pont (3) bekezdés a./ pont) minősített cselekményt testi sértés vétségének (Btk.164.§ (1) bekezdés és (2) bekezdés)

minősíti.

A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 1 (egy) év 2 (kettő) hónapra, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát 2 (kettő) évre enyhíti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott személyazonosító okmányának számát pontosítja.

A másodfokú eljárásban felmerült 16.320,- (tizenhatezer-háromszázhúsz) Ft bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A törvényszék a vádlott bűnösségét testi sértés vétségében /Btk. 164. § (1) bekezdés és (2) bekezdés/, 2 rendbeli kiskorú veszélyeztetése bűntettében /Btk. 208. § (1) bekezdés/ és zaklatás bűntettében /Btk. 222. § (2) bekezdés a./ pont, (3) bekezdés a./ pont/ mondta ki.

Ezért halmazati büntetésül 2 év 6 hónap, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről és elrendelte a vádlott korábbi ügyében jogerős kiszabott 1 év 6 hónap börtönbüntetés végrehajtását is. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést a bűnösség megállapítása miatt, felmentés érdekében.

A fellebbezési nyilvános ülésen a védő a fellebbezésének tartalmi körét kiterjesztette és másodlagosan már a büntetés lényeges enyhítését is indítványozta azzal, hogy álláspontja szerint indokolt védencének a szabadságvesztés fele részben történő kitöltését követően történő feltételes szabadságra bocsátása is. Ehhez védence is csatlakozott.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.593/2017/1. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalanoknak tartotta és az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

Kizárólag az enyhítés érdekében bejelentett - módosított - védelmi fellebbezések az alaposak, mégpedig a következők szerint, egyebekben viszont alaptalanok.

Az ítélőtábla a Be.348.§ (1) bekezdése alapján az első fokú ítéletet a meghozatalához vezető eljárással együtt, teljes terjedelmében felülbírálta abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályok betartása megtörtént-e, vagy sem. Ezt a kérdést igenlően döntötte el, eljárási szabálysértés nem valósult meg, az elsőfokú bíróság sem az eljárás lefolytatása alkalmával, sem pedig ítéletének indokolásakor perrendi hibát nem vétett.

A törvényszék a bizonyítást a szükséges és lehetséges körben maradéktalanul lefolytatta, ennek eredményeképpen túlnyomórészt megalapozott tényállást állapított meg.

Figyelmen kívül hagyta azonban a tárgyaló ügyész perbeszédében és végindítványában azonosan előadottakat, miszerint a vádlott a cselekmény alkalmával a sértett karjának hátra csavarásával és combjának megkarmolásával a bal váll fájdalmasságát és a bal comb bőrének hámhorzsolását okozta, mely sérülések egyenként és összességükben is nyolc napon belül gyógyultak, tehát könnyű testi sérülések.

A részben megalapozatlan tényállást /Be. 351. § (2) bekezdés b./ pont II. fordulata/ a másodfokú bíróság az iratok tartalmára figyelemmel elsősorban az ügyészi végindítványban megfogalmazottakat, mint az iratok tartalmát alapul véve, a Be. 352. § (1) bekezdés a./ pontja alapján akként küszöbölte ki, hogy a tényállást a most írt sérülésekkel és gyógytartammal kiegészítette.

A most eszközölt kiegészítésekkel vált tehát mindenben irányadóvá az elsőfokú bíróság tényállása a felülbírálat számára.

A vádlott felmentését célzó védelmi fellebbezések valójában nem mást, mint az elsőfokú bíróság által elvégzett bizonyíték-mérlegelő tevékenységet támadják. Azt sérelmezik, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott következetesnek mondható, kitartóan tagadó vallomásával szemben a bizonyítékokat elsősorban a sértett terhelő vallomás-részeire alapította, szemben a vádlotti védekezéssel.

Kétségtelen, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítás lefolytatása során a pszichológus szakértő számára tágabb teret biztosított, mint a törvény szerinti, szűken vett perjogi keretek, erre vezethető vissza, hogy a pszichológus szakértő a véleményében mintegy extrapolálta a sértetti előadásokat és - alapvetően a kiskorú veszélyeztetésének körében - a sértetti felelősségre helyezte át a hangsúlyt, annak ellenére, hogy a sértett ún. váddal nem illetett személy ebben a tekintetben.

Nyilvánvaló, hogy határozottabb tárgyalásvezetés esetén a szakértő számára lényegesen szűkebb keret megadása lett volna indokolt, szigorúan a bizonyítandó tényekre szorítkozva.

Kétségtelen, hogy adott esetben a sértetti - néhol kétségkívül felróhatónak látszó - magatartás nem választható el a dolgok egészétől, tekintettel arra, hogy az mindenképpen megalapozott és szakértelmet, különös szakértelmet igénylő bizonyítandó kérdés volt, hogy milyen család légkör alakult ki a vádlott éveken keresztül nyomon követhető italozó és agresszív magatartása folytán.