A Nyíregyházi Törvényszék Mf.21674/2009/9. számú határozata munkaviszony megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 239. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 107. §, 108. §, 188. §, 190. §, 191. §, 192. §] Bírók: Kostyákné dr. Vass Ágnes, Körmendiné dr. Szabó Katalin, Szalókiné dr. Szőllősi Anna

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság

Nyíregyháza

4.Mf.21.674/2009/9.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság Dr. Halmos Péter ügyvéd által képviselt felperesnek - Dr. Gémes Gábor ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetése miatt indított perében a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság 2009. június 24. napján kelt 1.M.943/2008/22. sorszámú ítélete ellen az alperes részéről 26. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta és kihirdette az alábbi

Ítéletet

A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatja, a felperes keresetét teljes terjedelmében elutasítja.

Mellőzi az alperest elsőfokú perköltség fizetésére kötelező ítéleti rendelkezést.

Az alperes által fizetendő kereseti eljárási illeték összegét 243.000,- (kettőszáznegyvenháromezer) Ft-ra leszállítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak az illetékügyi hatóság külön felhívására 657.000,- (hatszázötvenhétezer) Ft. feljegyzett kereseti eljárási illetéket.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 250.000,- (kettőszázötvenezer) Ft. elsőfokú perköltséget.

Egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 125.000,- (egyszázhuszonötezer) Ft. másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest az államnak az illetékügyi hatóság külön felhívására 657.000,- (hatszázötvenhétezer) Ft., míg alperest 243.000,- (kettőszáznegyvenháromezer) Ft. feljegyzett fellebbezési eljárási illeték megfizetésére.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS:

A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy a munkáltató 2008. október 6. napján kelt rendkívüli felmondása jogellenessége folytán a felperes munkaviszonya 2009. július 31. napján szűnt meg.

Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek általány-kártérítésként 5 havi átlagkeresetnek megfelelően 7.400.000,- Ft-ot, kártérítésként bruttó 14.800.000,- Ft. nettó összegét, és 10.000 €-t.

Ezt meghaladóan a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította.

Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.500.000,- Ft. perköltséget, az államnak az APEH felhívására 900.000,- Ft. illetéket.

Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést a törvényes határidőn belül.

Fellebbezésében kérte a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását, felperes kereseti kérelmének elutasítását, viszontkeresetében foglaltaknak megfelelően felperes marasztalását, és perköltség viselésére kötelezését.

Az alperes hivatkozott arra, hogy a munkaügyi bíróság egyetértett azzal az alperesi állásponttal, miszerint a felperes munkaviszonya a közös megegyezés aláírását követően 2008. július 24. napján továbbra is fennállt.

A felperessel 2005. december 19. napján írt alá munkaszerződést, amelynek 1.§ 1. pontja szerint műszaki vezető munkakörben került alkalmazásra cégüknél és a "munkavállaló az Mt. 188-193/A. §-i szerinti vezető állású munkavállalónak minősül".

A munkaviszony létesítésekor felperesnek társasági jogilag semmiféle tisztsége nem volt az alperesi cégnél. A felperes 2006. június 1-től lett az alperesnek A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) szerinti vezető tisztségviselője, amely az addigi már hónapok óta fennálló vezető állású munkaviszonyát egyáltalán nem érintette. Ennek alátámasztására csatolta 2006. szeptember 28. napján hatályos cégkivonatot, mely szerint a felperes vezetői tisztségviselői jogviszonya 2006. június 1. napjától 2009. május 31. napjáig tartott.

Az alperes álláspontja szerint a felperes esetében a munkajogi és a társasági jogi jogviszony teljesen elkülöníthető.

A felek előzetesen a megkötött megállapodásban rendezték azt, hogy a munkaviszonya a felperesnek közös megegyezéssel fog megszüntetésre kerülni. A munkaügyi bíróság álláspontja is az volt, hogy a felperes munkaviszonyának sorsát a felek egybehangzóan közös megegyezéssel 2008. július 24. napján rendezték. A Gt. szabályai alapján megtörtént visszahívás egyáltalán nem érintette felperes munkaviszonyát. Egy egyoldalú visszahívás nem módosíthatja a munkaszerződést.

A felperes a közös megegyezést követően változatlanul a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) X. fejezete szerinti vezető állású munkavállalónak minősült munkaszerződése alapján, és munkajogi státuszát egyáltalán nem érintette a társasági jog szerinti visszahívás. A felperes vezető állású munkavállalói státusza alapján volt jogosult havi munkabérére, a céges személygépkocsira és prémium kifizetésre.

A 2008. július 24. napján megkötött közös megegyezés egy munkaszerződés módosításnak tekintendő.

A felek a munkaszerződést határozott időre módosították, további anyagi juttatásokat biztosítottak felperes részére, továbbá megszüntették a munkaszerződés szerinti versenytilalmi megállapodást. Egyebekben azonban nem módosultak a munkaszerződés pontjai, így az 1. § sem, amely alapján felperes változatlanul vezető állású munkavállalónak minősült az Mt. szabályaira tekintettel, továbbá a 8. § sem, amely szerint felperes nem létesíthet további jogviszonyt munkaviszonyának fennállása alatt.

Alperes hivatkozott arra, hogy a munkaügyi bíróság álláspontja szerint felperes munkaviszonya a közös megegyezést követően teljes mértékben kiürült. Ezzel szemben a közös megegyezés alapján az alperesnek változatlanul teljesítenie kellett kötelezettségeit felperessel szemben, vezető állású munkavállalónak biztosított havi munkabérén felül változatlanul használta a céges autóját, továbbá a cég prémium kifizetést is vállalt. Felperesnek azonban kötelezettségei is voltak, így terhelte az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség, továbbá az Mt. X. fejezete is irányadó volt rá. Felperesnek a munkaviszony fennállása alatt az Mt. 191. §-a alapján tartózkodási kötelezettsége, együttműködési, tájékoztatási kötelezettsége lett volna, amit megszegett.

A felperes nem tájékoztatta az alperest, hogy elhelyezkedett az M. Bt-nél, felperes egy levelet küldött 2008. szeptember 25. napján, amit már az M. Bt. vezetőjeként írt alá, amely azonban semmiféle tájékoztatást nem tartalmaz az elhelyezkedéssel kapcsolatban.

Az alperes álláspontja szerint a munkaügyi bíróság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a felperes már 2007-ben is megszegte az Mt. összeférhetetlenségi szabályait, amikor megalakította az I. elnevezésű céget. Ez a kötelezettségszegés csak a rendkívüli felmondás közlése után jutott alperes tudomására. Tekintettel arra, hogy az alperes nem engedélyezte felperes további munkaviszony létesítését, továbbá a munkaszerződés 12. § 4. pontja egyértelműen a rendkívüli felmondás jogkövetkezményét fűzi a mellékfoglalkozás létesítéséhez, ezért álláspontja szerint, abban az esetben is jogszerű lenne a rendkívüli felmondás, ha felperes nem minősült volna vezető állású munkavállalónak (BH.1996. 450., EBH.1999. 148.).