A Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.943/2008/22. számú határozata munkaviszony megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 78. §, 233. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §, 89. §, 96. §, 100. §, 191. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 3. §, 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Fónagy Sándorné, Földesi Imréné, Tass Edina Ágnes

Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság

1.M.943/2008/22.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság dr. Halmos Péter ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt (felperes neve) (felperes címe) szám alatti lakos felperesnek - dr. Gémes Gábor ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt (alperes neve és székhelye) szám alatti székhelyű alperes ellen munkaviszony megszüntetése miatt indított perében meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

A bíróság megállapítja, hogy a munkáltató 2008. október 6. napján kelt rendkívüli felmondás jogellenessége folytán a felperes munkaviszonya 2009. július 31. napján szűnik meg.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek

- átalány-kártérítésként 5 havi átlagkeresetnek megfelelően 7.400.000.-Ft-ot, azaz hétmillió-négyszázezer forintot,

- kártérítésként bruttó 14.800.000.-Ft, azaz tizennégymillió-nyolcszázezer nettó összegét és

- 10.000 eurót.

A bíróság ezt meghaladóan a felperes keresetét e l u t a s í t j a.

A bíróság az alperes viszontkeresetét e l u t a s í t j a .

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.500.000.-Ft, azaz egymillió-ötszázezer forint perköltséget.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy az államnak az APEH felhívására fizessen meg 900.000.-Ft, azaz kilencszázezer forint illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bírósághoz címzett, de a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróságnál 3 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A bíróság kioktatja a feleket, hogy amennyiben a fellebbezési határidő lejárta előtt közösen kérik, a másodfokú bíróság a fellebbezésüket tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha az csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, csak az előzetes végrehajthatósággal, vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul.

I n d o k o l á s:

A felperes 2005. december 19. napján írt alá munkaszerződést az alperessel, melynek értelmében 2006. február 1. napjától kezdődően határozatlan időre szóló munkaviszonyt létesített műszaki vezetői munkakör betöltésére. Munkavégzésének helye az alperes székhelyén, azaz (alperes székhelye) szám alatt volt megjelölve.

A munkaszerződés 1. pontjában rögzítették, hogy a felperes az Mt. 188-193/A. §-ai szerinti vezető állású munkavállalónak minősül. Rögzítették azt is, hogy 2006. július 1-től műszaki igazgatói pozíció utódjaként ütemezik a munkáltatónál.

A munkaszerződés 8. szakaszban tájékoztatták a felperest arról, hogy munkaviszonya fennállása alatt további munkaviszonyt, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt nem létesíthet.

A 9. szakasz 2. pontjában rögzítették azt, a munkaviszony bármely okból történő megszűnését követően a munkavállaló a munkaviszony megszüntetésének napjától számított egy évig nem jogosult a munkáltató üzletágában tevékenykedni, mégpedig sem önálló, sem nem önálló formában, mint munkavállaló (ügyvezető) egyéb tisztségviselő, vagy tanácsadó, nem jogosult továbbá bármiféle üzleti tevékenységet folytatni olyan bel-, vagy külföldi vállalkozás számára, vagy olyan vállalkozást alapítani, vagy abban részesedést szerezni, amely a munkáltatónak közvetlenül, vagy közvetve konkurense, vagy amelyik egy ilyen konkurens vállalkozáshoz kapcsolódik. Ennek fejében a munkáltató kötelezettséget vállalt arra, hogy a szerződést követő versenytilalom ellentételezéseként, annak időtartamára összesen 6 havi bruttó személyi alapbérnek megfelelő összeget, mint a versenytilalom idejére fizetendő kárpótlást fizet az utolsó bruttó havi fizetéssel egyidejűleg, amennyiben a munkavállaló tartja magát a versenytilalomhoz.

A 10. szakaszban ezen tilalmak megszegéséből eredő szankciókat fogalmazták meg a felperes felé, mely szerint amennyiben a szerződésben szabályozott, a titoktartási kötelezettségre, a mellékfoglalkozásra, vagy a versenytilalomra vonatkozást megszegi, köteles minden további feltétel nélkül, minden egyes kötelezettségszegés esetén 6 havi bruttó személyi alapbérnek megfelelő összegű bíróság által sem mérsékelhető kötbért fizetni.

A munkaszerződés 12. pontjában a felek azt rögzítették, hogy a munkaviszony mind a munkáltató, mind a munkavállaló rendes felmondásával megszüntethető 6 hónapos felmondási idővel mindenkor a hónap végére. Rögzítették, hogy munkáltató részéről rendes felmondás esetén a munkavállalót végkielégítés illeti meg a mindenkor hatályos magyar munkajogi szabályok szerint.

A szerződés 12. szakasz 5. pontjában a felek megállapodtak abban, hogy a munkavállaló a munkaviszony bármely okból történő megszűnése esetén az utolsó munkában töltött napon köteles valamennyi, a birtokában található és a munkáltató tevékenységével összefüggő dokumentumot a munkáltatónak, annak székhelyére visszaszolgáltatni. Részletezték, hogy ilyen dokumentumnak minősülnek többek között a levelek, megbeszélésekről szóló jelentések, feljegyzések, kézírásos feljegyzések, lemezek, listák stb., valamint ezen iratok másodlatai, másolatai. Kötelezték a munkaszerződés ezen pontjában a felperest arra is, hogy köteles valamennyi munkáltatótól kapott tárgyat maradéktalanul visszaadni, a visszatartási jog kizárt és köteles munkahelyét rendben átadni utódjának.

A munkáltatói jogkör gyakorlója 2008. július 23. napján a felperes részére átadta a munkáltatói rendes felmondást, melynek értelmében munkaviszonyát 2008. július 31. napján kezdődő 6 hónap felmondási idővel 2009. január 31. napjára megszünteti. A felmondás szerint munkavégzési kötelezettsége alól azon a naptól, azaz 2008. július 23. napjától mentesítették volna, mely időre átlagkeresetet biztosítottak volna részére. Közzétették, hogy munkakörét és a birtokában lévő eszközöket, iratokat még azon a napon adja át a munkáltatónak.

A felperes a rendes felmondás indokainak végigolvasását követően azonnal tájékoztatta a munkáltatói oldalt, hogy a felmondás indoklását teljes mértékben elfogadhatatlannak és minden alapot nélkülözőnek tartja, minden egyes pontját meg tudja cáfolni. Hivatkozott feléjük arra, hogy az utóbbi hónapokban minden egyes alkalommal elismerték tevékenységét, a cég sikeresen működött, és hogyha álláspontjukon nem hajlandóak változtatni, úgy bírósághoz fog fordulni.

A munkáltatói oldal ekkor hajlandóságot mutatott arra, hogy visszavonják a felmondást, majd késő délutánra a felperest ismételten az irodába hívták, hogy tájékoztassák, lehetőséget látnak arra, hogy kössenek egy megállapodást. A délutáni egyeztetés eredményeképpen (munkáltatói jogkör gyakorlójának neve), aki a munkáltatói jogkör egyik gyakorlója volt a felperes vonatkozásában, kézzel rögzítette is azt a vázlatot, amely a megállapodásuk főbb pontjait tartalmazta. Ebben német nyelven pontokba szedték azt, hogy milyen jogcímeken mit fognak kifizetni a felperes részére.