A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21880/2011/12. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 123. §, 229. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 559. §, 1998. évi XI. törvény (Üt.) 10. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Molnár Ambrus

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék P.28524/2010/12., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21880/2011/12.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.21.880/2011/12.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Steiner András ügyvéd által képviselt I - II. rendű felpereseknek, a személyesen eljáró I. rendű és a dr. Módosi Anna-Mária jogtanácsos által képviselt II. rendű alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Pest Megyei Bíróság 2011. június 28. napján meghozott 7.P.28.524/2010/12. számú ítélete ellen, a felperesek részéről 18. sorszám alatt, a II. rendű alperes részéről 16. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy az I. rendű alperes felelősségbiztosítási szerződése alapján a II. rendű alperes helytállási kötelezettsége fennáll az I. rendű alperes által a felpereseknek 2003-ban okozott károk megtérítéséért.

A felpereseknek a II. rendű alperes javára megállapított perköltségben való marasztalását mellőzi, egyúttal kötelezi a II. rendű alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felpereseknek 571.500 (ötszázhetvenegyezer-ötszáz) forint együttes első-, és másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 767.200 (hétszázhatvanhétezer-kettőszáz) forint kereseti és fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesek 2002. április 18-án azzal bízták meg az ügyvéd I. rendű alperest, hogy a 'B' Kft. felperesnek ellenük indított perben hozott elsőfokú ítélet elleni fellebbezésüket elkészítse, és őket a másodfokú eljárás során képviselje. Az I. rendű alperes a fellebbezést elkésetten terjesztette elő, ennek következtében az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett. A felperesek az I. rendű alperes tanácsára az ítélet alapján nekik járó pénzösszeget nem fogadták el. Perújítást kezdeményeztek, amely azonban eredményre nem vezetett. A 'C' Kft. 2002. augusztus 28-án az ítéletben a felperesek javára megállapított marasztalási összeget ügyvédi letétbe helyezte azzal, hogy a letéteményes a 'B' Kft. jogosultnak a letétbe helyezett összeget abban az esetben teljesítheti, ha a jogosult igazolja, hogy azt a felperesek részére azonnal tovább fizeti. A letéteményes 2004-ben a letétbe helyezett pénzösszeget az időközben felszámolás alá került 'B' Kft-nek kiszolgáltatta. A felperesek sikertelenül kíséreltek meg kártérítési igényt érvényesíteni több alperessel szemben.

Az I. rendű alperes a II. rendű alperesnél rendelkezett szakmai felelősségbiztosítással. A II. rendű alperes évente 20.000.000 Ft összeghatárig vállalta megtéríteni az ügyvédi tevékenységre vonatkozó szabályok megsértésével e minőségben okozott károkat. A II. rendű alperes 2002. évre az I. rendű alperes biztosításának a terhére három kárügyben teljesített kifizetést, amelyek az éves keretet kimerítették.

A felperesek keresetük szerint az ügyvédi felelősség alapján az I. rendű alperes marasztalását kérték 6.309.840 Ft kártérítésben és annak kamataiban. A II. rendű alperestől pedig a biztosítási jogviszonyból eredő helytállási kötelezettsége fennállásának a megállapítását kérték. Előadták, hogy az I. rendű alperes több mulasztást követett el az eljárások során és számos, tartalmában hibás jogi tájékoztatást adott. Ezek következtében nem vették fel a letétbe helyezett 3.484.800 Ft-ot. Az ezt meghaladó káruk az általuk kezdeményezett eljárásokban terhükre megállapított perköltség összegéből adódott. Állították, hogy az I. rendű alperes téves jogi tanácsai következtében káruk 2003. és 2004. évben keletkezett. A pénzösszeg felszámoló részére történt visszautalásáig ugyanis lehetőségük lett volna annak felvételére.

A II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a 2003. évben történt téves tájékoztatás tényét. Azzal érvelt, hogy a káresemény időpontja 2002. volt. Az I. rendű alperes biztosítása terhére erre az évre teljesített kárkifizetések már kimerítették a 20.000.000 Ft-os éves keretet. További helytállási kötelezettséggel ezért nem tartozik.

Az elsőfokú bíróság 2011. június 10. napján jogerős részítéletével az I. rendű alperest a felperesek keresete szerint marasztalta.

Ezt követően meghozott ítéletével a felpereseknek a II. rendű alperessel szembeni keresetét elutasította. Kötelezte egyúttal a felpereseket a II. rendű alperes javára 22.000 Ft perköltség megfizetésére. Indokolása szerint a részítéletét az I. rendű alperes jogelismerése alapján hozta. Az eljárás során az I. rendű alperes felelősségét a bizonyítékok kétséget kizáróan nem cáfolták meg, és a részítélet utólagos módosítására ténybeli alap sem volt. Megállapította, hogy a felszámolás alatt lévő gazdálkodó szervezet által letétbe helyezett pénzösszeg is a felszámolási vagyon részét képezte. A felszámolás kezdőidőpontját (2002. november 28.) követően a letéteményes ügyvéd kizárólag a felszámoló részére volt jogosult a letétbe helyezett összeget átutalni. Álláspontja szerint a felperesek károsodása legkésőbb 2002. október-november hónapban a jogi képviselőjük ekkor adott célszerűtlen tájékoztatása folytán bekövetkezett. A következő évben a felszámolási eljáráson kívüli igényérvényesítésre már nem volt törvényes lehetőségük. A felszámolás kezdő időpontját követően ugyanis már csak a felszámolási eljárásban kereshették volna a jogerősen megítélt igényük kielégítését. Igényüket azonban nem jelentették be a felszámolónak, ezáltal az általában elvárható magatartást elmulasztották. Saját felróható magatartásukra pedig eredménnyel nem hivatkozhatnak. Kiemelte, hogy a késedelmesen benyújtott fellebbezés vonatkozásában az okozati összefüggés is hiányzott a kártérítés megállapításához. Az ügyvéd elleni kártérítési perben ugyanis utólag már nem volt az vizsgálható, hogy a másik ügyben határidőben benyújtott fellebbezésük milyen eredményre vezetett volna. Az utóbb indított bírósági eljárásokkal kapcsolatban felmerült költségeik tekintetében pedig a jogellenes magatartás, mint a kártérítés szükségképpeni feltételének hiányát állapította meg. Utalt arra, hogy a jogi képviselőikkel megbízási szerződést kötöttek, amely alapján az ügyvédet a perek megnyerésének kötelezettsége, mint eredmény, nem terhelte.