752/B/1990. AB határozat

a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 46. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt kezdeményezett eljárásban meghozta az alábbi

határozatot.

Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 46. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja, az ezt meghaladó kérelem tekintetében visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 46. §-a alkotmányellenességének megállapítására két indítvány érkezett, amelyeket az Alkotmánybíróság egyesített.

1/ Az egyik indítványozó beadványában az Alkotmány 70/A. §-ra hivatkozva sérelmezi a T. 46. §-ában foglaltakat, s kérte annak alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, mert véleménye szerint e törvényhely hátrányos helyzetet teremt a nyugdíjas munkavállalókkal szemben, amikor a korlátozás nélküli nyugdíjfolyósítás ideje alatt szerzett szolgálati idő figyelembevételét a nyugdíj újbóli megállapítása során kizárja.

A másik indítványozó a T. 46. § (1) bekezdését az Alkotmány 8. §, 70/B. § (1) bekezdés, (2) bekezdés és 70/E. §-okba ütközőnek tartja, mert úgy ítéli meg, hogy e rendelkezés miatt nincs lehetőség magasabb összegű nyugellátás megállapítására. Kérte továbbá az Alkotmánybíróságot, hogy kötelezze a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot a beadványban részletezett számítások és a T.46. § (2) bekezdésben szabályozott módszerek szerint a nyugdíj újramegállapítására.

2/ Az Alkotmánybíróság felkérésére az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője kifejtette, hogy a T. 46. § szerinti szabályozás legfőbb célja az volt, hogy a nyugdíjazás utáni munkavállalás a már megállapított nyugdíj összegét növelje. Nem kívánt azonban a jogalkotó kettős jogosultságot biztosítani azok számára, akik nyugdíjuk folyósítása mellett végeznek munkát.

II.

Az indítványok nem megalapozottak.

A T. 46. § (1) bekezdése szerint az öregségi nyugdíj mértékét a nyugdíj megállapítása után szerzett szolgálati idő figyelembevételével kérelemre módosítani kell. A szolgálati időnek azt a tartamát azonban, amely alatt a nyugdíjat korlátozás nélkül folyósították nem lehet figyelembe venni. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára megkülönböztetés nélkül az emberi, illetve az állampolgári jogokat. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. §-ának értelmezése kapcsán már több határozatában rögzítette, hogy ha az adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamely csoportra, ez a megkülönböztetés tilalmába ütközik, kivéve, ha az eltérésnek kellő súlyú alkotmányos indoka van.

A T. szerint a nyugdíjas munkavállalók esetében a munkavállalás ténye megalapozza a biztosítási jogviszonyt és annak fennállása alatt a szolgálati idő szerzését, arra való tekintet nélkül, hogy a munkavégzés ideje alatt a nyugdíjat folyósították-e, vagy sem. A nyugdíj újbóli megállapítása során azonban az így szerzett szolgálati időből csak azt a tartamot lehet figyelembe venni, amely alatt a nyugdíj folyósítását szüneteltették /T. 46. § (1) és (2) bekezdés /.

A diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni. A társadalombiztosítási szabályozás szempontjából csoportképző ismérv a nyugdíjaskénti munkavállalás. Csoportnak tehát azokat a nyugdíjasokat kell tekinteni, akik a nyugdíj megállapítását követően munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesítenek. A T. 46. § (1) bekezdés második fordulatának megszorító rendelkezése közülük azokat érinti, akik nem kérik a nyugdíj folyósításának szüneteltetését a munkavégzés idejére - e döntésük szabad akaratuk függvénye - és így nyugdíjuk folyósítása mellett végeznek munkát. Az Alkotmánybíróság szerint ez a korlátozás következik a társadalombiztosítási szabályozás rendszeréből: miszerint a társadalombiztosítási ellátás igénybevételének ideje az adott ellátás tekintetében nem minősül további jogszerző időnek. Az Alkotmány rendelkezését ez a megkülönböztetés nem sérti. Tévedett az indítványozó atekintetben, hogy a T. 46. § (1) bekezdés második fordulata teljes egészében kizárja a magasabb összegű nyugdíj megállapítását. Ugyanis a T. 46. § (2) bekezdés rendelkezései szerint az újabb átlagkereset a szolgálati idő figyelembevétele nélkül is megalapozhatja a magasabb összegű nyugdíjat.

A T. 46. § nem hozható összefüggésbe sem az Alkotmány 70/B. § (1) és (2) bekezdés, sem a 70/E. § (1) bekezdéseivel és ezeken keresztül a 8. § (1) bekezdés és (2) bekezdésével, mivel nem tartalmaz olyan rendelkezést, ami korlátozná a munkához vagy egyenlő munkáért egyenlő bérhez való jogot, illetve olyan személyek nyugdíjának magasabb összegben történő újramegállapítását szabályozza, akik már rendelkeznek öregség esetére nyugellátással.

Az egyik indítvány által megfogalmazott egyéb kérelmet az Alkotmánybíróság hatáskör hiányában érdemben nem vizsgálta. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította, egyebekben pedig visszautasította. Eljárását az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § (1) bekezdés b) pontja és 30. § (1) bek. c) pontja alapján folytatta le.

Budapest, 1991. december 2.

Dr. Sólyom László s. k.

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.

előadó alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.

alkotmánybíró

Dr. Herczegh Géza s. k.

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.

alkotmánybíró

Tartalomjegyzék