1975. évi II. törvény

a társadalombiztosításról

I. Fejezet

Általános rendelkezések

A törvény célja

1. §[1] E törvény célja, hogy egységes elvek szerint szabályozza az állampolgároknak az Alkotmány rendelkezései alapján a társadalombiztosítás keretében járó ellátásokat.

Alapelvek

2. § (1) A társadalombiztosítás állami feladat. Az állam a társadalombiztosítás fejlesztéséről a nemzetgazdaság fejlődésével összhangban, tervszerűen gondoskodik.

(2) A társadalombiztosítás szervezetéről külön jogszabály rendelkezik.

3. § Az anyagi ellátás a végzett munkához, illetőleg a szociális biztonság követelményeihez igazodik.

4. § (1) A nehéz és az egészségre ártalmas munkát végző dolgozók, az üzemi baleseti sérültek és hozzátartozóik fokozott gondoskodásban részesülnek.

(2) A nők, az ifjúság és a gyermekes, főként a többgyermekes családok anyagi ellátására különös gondot kell fordítani.

5. §[2] A társadalombiztosítás kiadásainak fedezetére járulékot kell fizetni, és a táppénz kiadásához a munkáltató hozzájárul. Az állam az e törvény szerint megállapított ellátások kifizetését (szolgáltatások teljesítését) akkor is biztosítja, ha a kiadások meghaladják a bevételeket.

6. § (1)[3]

(2)[4]

7. § A társadalombiztosítási jogviszonyban a biztosított, a társadalombiztosítási szerv, valamint a munkáltató az egyén és a társadalom érdekeivel összhangban együttműködnek.

8. § A társadalombiztosítási feladatokat ellátó szerv a hozzáforduló biztosítottat jogairól és kötelezettségeiről tájékoztatja, igényének érvényesítéséhez segítséget nyújt.

9. § A társadalombiztosítási jogot vagy kötelezettséget érintő intézkedéssel szemben jogorvoslatnak van helye.

A biztosítottak köre

10. §[5] (1) E törvény alapján biztosított:

a) a munkaviszonyban (közalkalmazotti, illetőleg közszolgálati jogviszonyban) álló személy;

b)[6] a szövetkezeti tag - ide nem értve az iskolai szövetkezet (szövetkezeti csoport) nappali tagozatos tanuló, hallgató tagját -, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony vagy vállalkozási jellegű jogviszony keretében személyesen közreműködik;

c)[7]

d)[8]

e)[9] a szakmunkástanuló, ha ösztöndíjban (munkabérben) részesül, a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló;

f)[10] az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásában rendszeresen közreműködő segítő családtag, továbbá a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság - ide nem értve a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösséget - természetes személy tagjának a társaságban rendszeresen munkát végző segítő családtagja, kivéve azt, aki e törvény vagy külön jogszabály, illetőleg államközi egyezmény alapján öregségi (ideértve a korengedményes nyugdíjban, az előnyugdíjban, a bányásznyugdíjban, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, ideértve a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól öregségi nyugdíjban részesülő személyt is, valamint a szolgálati nyugdíjban részesülő személyt), rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, ideértve a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól rendszeres rokkantsági segélyben részesülő személyt is;

g)[11] keresetpótló juttatásban, munkanélküli járadékban részesülő munkanélküli személy.

(2)[12] Az (1) bekezdésben említett személyeken túl a biztosítás kiterjed

a) az egyéni vállalkozóra [103/D. § (1) bekezdése];

b)[13] a közkereseti társaság természetes személy tagjára, ha a társaság tevékenységében személyesen közreműködik;

c)[14] a betéti társaság természetes személy beltagjára, illetőleg kültagjára, ha a társaság tevékenységében személyesen közreműködik;

d)[15] a korlátolt felelősségű társaság tagjára és a közhasznú társaság tagjára, ha a társaság tevékenységében nem munkaviszony, nem megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik, munkát végez, továbbá a szabadalmi ügyvivői társaság tagjára, ha a társaság tevékenységében személyesen közreműködik;

e)[16] az ügyvédi iroda tagjára, a szabadalmi ügyvivői iroda tagjára;

f) a gépjárművezető-képző munkaközösség tagjára;

g) az oktatói munkaközösség tagjára;

h)[17]

(3)[18] Az (1)-(2) bekezdésben említett személyeken túl a biztosítás kiterjed, ha a tevékenységéért díjazásban részesül

a) a bedolgozóra,

b) a megbízási, valamint a 103/D. § (1) bekezdésének hatálya alá nem tartozó vállalkozási jellegű jogviszony keretében személyesen munkát végző személyre,

c)[19] az alapítvány, a társadalmi szervezet, a társadalmi szervezetek szövetsége, a társasház-közösség, az egyesület, a köztestület, a közhasznú társaság, a kamara, a biztosítási önkormányzat, a gazdálkodó szerv - ide nem értve a korlátolt felelősségű társaság esetében a 10. § (2) bekezdés d) pontja szerint biztosított tagot, továbbá a 11. § (1) bekezdésének b)-c) pontjában említett külföldi állampolgárokat - választott tisztségviselőjére, továbbá a helyi (települési) önkormányzat választott képviselőjére (tisztségviselőjére) és a társadalmi megbízatású polgármesterre, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak választott tisztségviselőjére,

d)[20] a felhasználási szerződés alapján szerzői díjazásban részesülő személyre.

(4)[21] A (2) bekezdés rendelkezéseitől eltérően nem terjed ki a biztosítás az egyéni vállalkozóra, továbbá a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság, a szabadalmi ügyvivői társaság, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség tagjára, az ügyvédi iroda tagjaként működő ügyvédre és a szabadalmi ügyvivői iroda tagjára, ha a 118/A. § szerint kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül.

(5) A biztosítás, ha jogszabály másként nem rendelkezik, az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől a megszűnéséig áll fenn.

10/A. §[22] Az egyidejűleg több jogviszonyban álló személy biztosításának a fennállását mindegyik jogviszonyában külön-külön kell elbírálni.

11. §[23] A biztosítás nem terjed ki:

a) a külföldi állam diplomáciai képviselőjére, a képviselet személyzetének külföldi állampolgárságú tagjára, a diplomáciai mentességet élvező nemzetközi szerv külföldi állampolgárságú képviselőjére (munkatársára), a diplomáciai mentességet élvező szerv külföldi állampolgárságú alkalmazottjára, valamint az említett személyek külföldi állampolgárságú alkalmazottjára,

b) a külföldi munkáltató által a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott, a devizajogszabályok szerint külföldinek minősülő személyre (a továbbiakban: külföldi),

c) a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságnak a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott - a 14. § (2) bekezdésének hatálya alá nem tartozó - arra a természetes személy munkavállalójára (tagjára), aki külföldinek minősül.

11/A. §[24] E törvény alkalmazásánál

a) munkáltatónak kell tekinteni:

1. a biztosítottakat [T. 10. § (1) bekezdés a)-b) és f) pont és (3) bekezdés] foglalkoztató jogi személyt, illetőleg jogi személyiség nélküli gazdasági szervezetet, magánszemélyt, költségvetés alapján gazdálkodó szervezetet, továbbá egyéb szervezeteket,

2. a tanulószerződéssel szakképző iskolai tanulót vagy ösztöndíjas szakmunkástanulót foglalkoztató gazdálkodó szervezetet - ideértve az egyéni vállalkozót is -,

3. a társas vállalkozás [T. 103/E. § (1) bekezdés] tagja esetében a társas vállalkozást,

4. a T. 10. §-a (1) bekezdésének g) pontjában említett magánszemélyek esetében a munkanélküli-ellátást folyósító szervet,

5. a gyermeknevelési támogatásban vagy ápolási díjban részesülő személyek esetében a támogatást, illetőleg a díjat folyósító szervet;

b)[25] adóköteles jövedelem: a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: szja-törvény) szerint összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek, valamint az egyéb jogcímen szerzett bevételnek azon része, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni, továbbá az szja-törvény 69. §-a szerinti természetbeni juttatás adóalapként meghatározott értéke, valamint az szja-törvény 73. § (1) bekezdés a) pontjában említett, kis összegű kifizetésből származó jövedelem, valamint a szakszervezeti tagdíj összege.

Társadalombiztosítási ellátások

12. § (1)[26] A biztosítottak betegségi és anyasági ellátásra, nyugellátásra és baleseti ellátásra szerezhetnek jogosultságot.

(2) A társadalombiztosítás egyes ellátásai megilletik a biztosítottak hozzátartozóit is.

13. §[27] Különös méltánylást érdemlő kivételes esetben a Kormány e törvény rendelkezéseitől eltérően is engedélyezhet társadalombiztosítási ellátást.

14. § (1)[28] A fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állománya tagjainak ellátásáról a reájuk vonatkozó külön jogszabály, illetőleg a Kormány rendelkezik.

(2) Az államközi egyezmény hatálya alá tartozó személyre e törvény rendelkezéseit az egyezmény szabályai szerint kell alkalmazni.

(3)[29]

II. Fejezet

Betegségi és anyasági ellátás

15. §[30] (1)[31] A biztosítottat betegségi és anyasági ellátásként egészségügyi szolgáltatás, táppénz, terhességi-gyermekágyi segély illeti meg.

(2)[32] A biztosított eltartott hozzátartozója egészségügyi szolgáltatásra jogosult.

(3)[33] A (2) bekezdés alkalmazásánál eltartott hozzátartozónak kell tekinteni a biztosított kiskorú gyermekét, valamint azt a háztartásában élő közeli hozzátartozóját [Ptk. 685. § b) pont], akinek havi jövedelme a naptári év első napján érvényes minimális bér összegét nem haladja meg.

16. §[34] (1)[35] Az, aki ugyanazon biztosítási jogviszony alapján egyidejűleg táppénzre vagy baleseti táppénzre és terhességi-gyermekágyi segélyre is jogosult, csak az egyik ellátást veheti igénybe.

(2)[36] Az, aki egyidejűleg gyermekgondozási díjra és táppénzre, baleseti táppénzre, terhességi-gyermekágyi segélyre, gyermekgondozási segélyre is jogosult, az ellátások közül választhat.

Egészségügyi szolgáltatás[37]

16/A. §[38] (1)[39] A biztosított egészségügyi szolgáltatásra a biztosítás fennállása alatt és annak megszűnését követő 30 napon belül jogosult.

(2) Az (1) bekezdésben említett időtartam alatt megkezdett egészségügyi szolgáltatás a jogosultság megszűnését követő 6. hónap végéig jár.

(3) A biztosított az egészségügyi szolgáltatás keretében - az e törvényben foglalt kivételekkel - térítés nélkül jogosult:[40]

a) a betegségek megelőzését szolgáló orvosi és lélektani vizsgálat keretében, külön jogszabályban foglaltak szerint;

aa) a felnőtt korosztály az életkornak és nemnek megfelelő rizikófaktorok által indukált betegségek megelőzése és korai felismerése céljából szűrővizsgálatra;

ab) a gyermekek életkoruknak megfelelően: az anyagcserére, az érzékszervek működésére, az értelmi képességre és az érzelmi állapotra vonatkozó, valamint teljes fizikális szűrővizsgálatra;

ac)[41] a 18 éven aluli korosztály csoportos vagy egyéni szűrés keretében évente 2 alkalommal, a 18 éven felüli korosztály egyéni vizsgálat keretében évente 1 alkalommal fogorvosi vizsgálatra és sztomato-onkológiai szűrésre;

ad)[42] az egészségügyi alapellátás keretében szervezett

1. iskolaegészségügyi orvosi ellátásra,

2. a védőnői szolgálat által nyújtott gondozási tevékenységre, ennek keretén belül

- a várandós és gyermekágyas anyák gondozására,

- a 0-6 éves korú gyermekek gondozására,

- tanköteles korú gyermekek gondozására,

- családgondozásra,

b) betegség esetén az egészségügyi alapellátás keretében:

ba) háziorvosi és házi gyermekorvosi alapellátásra;

bb)[43] fogorvosi ellátás keretén belül

- sürgősségi ellátásra,[44]

-[45] fogkő-eltávolításra és ínyelváltozások kezelésére,[46]

- fogsebészeti ellátásra,[47]

- 18 éven aluliak megelőző ellátásra, teljes körű alap- és szakellátásra, valamint a fogtechnikai költségeknek és fogszabályozó készülékeknek a Kormány rendeletében meghatározott támogatására,[48]

- a sorkatonai szolgálatot teljesítő, az öregségi nyugellátásra jogosító életkort betöltött biztosított és a közgyógyellátott alapellátásra, és a rágóképesség helyreállítása érdekében meghatározott típusú fogpótlások elkészítésének és ezek fogtechnikai költségeinek támogatására a Kormány rendeletében meghatározottak szerint;[49]

bc)[50] fogorvosi ellátás keretén belül, részleges térítés ellenében a 18 éven felüli biztosított jogosult

- fogmegtartó-ellátásra a Kormány rendeletében meghatározottak szerint,

- rágóképesség helyreállítása érdekében a Kormány rendeletében meghatározott esetekben, meghatározott típusú fogpótlások elkészítésére;

c) betegsége esetén járóbeteg szakellátásra;

d) kórházi (klinikai) ellátás keretén belül:

da) orvos előírása szerinti gyógykezelésre, ideértve a szükséges műtéteket is;

db) ápolásra;

dc) a gyógykezeléshez szükséges gyógyszerre, kötszerre, ideiglenes gyógyászati segédeszközre;

dd) étkezésre, ideértve az orvos által rendelt diétát is;

de)[51] a rendelkezésre álló, az ellátás szakmai követelményeinek megfelelő színvonalú három- vagy annál többágyas férőhelyen történő elhelyezésre, arra az időtartamra, amíg az elhelyezés orvosilag indokolt;

e) szülészeti ellátás keretén belül:

ea)[52]

eb)[53]

ec) szülészeti ellátásra;

ed) orvosi indikáció alapján terhességmegszakításra;

ee) orvosi indikáció alapján - külön jogszabályban meghatározottak szerint - mesterséges megtermékenyítésre, legfeljebb 3 alkalommal;

f) az orvosi rehabilitáció keretén belül:

fa) orvosi vizsgálatra és kezelésre;

fb) az orvos által rendelt egyéb terápiára;

fc)[54] szanatóriumi ellátásra;

fd)[55] a d) pontban említett ellátásokra, ha a rehabilitációra fekvőbeteg-intézményben kerül sor;

g) szenvedélybetegekkel foglalkozó - az illetékes orvosszakmai kollégiumok által elismert - rehabilitációs ellátásra;

h)[56] kórházi ápolást kiváltó otthoni szakápolásra;

i) mentőszállítás keretében:

ia) mentésre;

ib)[57] külön jogszabályban foglalt feltételek esetén betegszállításra;

(4) A (3) bekezdésben foglalt egészségügyi szolgáltatások során figyelembe kell venni:

a) az orvosszakmai célszerűséget;

b) a hatékony és célszerű vizsgálati módszereket;

c) az egészségügyi szolgálat teljesítőképességét.

(5)[58] A (3) bekezdésben foglaltakat meghaladó ellátások teljes vagy részleges térítés mellett vehetők igénybe. Külön jogszabály rendelkezése szerint kell részleges térítési díjat fizetni egy- vagy kétágyas férőhelyen történő elhelyezés, valamint a tartós ápolás esetén, amennyiben az elhelyezésre nem orvosi indikáció alapján kerül sor.

(6)[59] A társadalombiztosítás a biztosítottnak az orvosilag indokolt esetben és szükséges mértékben gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és az orvosi rehabilitációs céllal rendelt gyógyfürdőellátás árához támogatást nyújt. A gyógyászati céllal rendelt gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök árához társadalombiztosítási támogatás akkor jár, ha azt az egészségügyi szolgáltatás nyújtására finanszírozási szerződést kötött intézmény kijelölt orvosa, vagy a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási támogatással való rendelésére az illetékes megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztárral szerződést kötött orvos rendeli. Társadalombiztosítási támogatással rendelhető gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, rehabilitációs céllal rendelt gyógyfürdőellátások körét és a támogatás mértékét (összegét) külön jogszabály állapítja meg.

(7) Külön jogszabályban meghatározottak szerint egyes nagyértékű gyógyászati segédeszközöket az OEP megvásárolhat és kölcsönözhet.

(7)[60] Külön jogszabályban meghatározottak szerint egyes nagyértékű gyógyászati segédeszközöket az OEP megvásárolhat és kölcsönözhet.

(8)[61] A (3) bekezdésben említett egészségügyi szolgáltatások - az egészségügyi alapellátás kivételével -, továbbá a gyógyászati segédeszköz, a gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézmény, a korai fejlesztést és gondozást, a fejlesztő felkészítést nyújtó intézmény és a rehabilitációs célú szakszolgálat igénybevételével kapcsolatban felmerült utazási költséghez társadalombiztosítási támogatás jár.

16/B. §[62] (1) A biztosított a 16/A. § (3) bekezdésében foglalt ellátásokat a társadalombiztosítás illetékes szervével - külön jogszabályban meghatározottak szerint - szerződésben álló, illetőleg finanszírozási megállapodás alapján együttműködő egészségügyi szolgáltatónál térítés nélkül veheti igénybe az alábbiak szerint:

a) a háziorvosi és házi gyermekorvosi alapellátást, a biztosított által választott, területi ellátási kötelezettséggel rendelkező háziorvosnál, illetőleg gyermekorvosnál azzal, ha a választott orvos nem a biztosított állandó lakóhelye, illetőleg állandó tartózkodási helye szerint illetékes önkormányzat területén működik, az igénybevétellel kapcsolatos többlet útiköltséget a társadalombiztosítás nem téríti;

b) az egészségügyi szakellátás igénybevételére a biztosított - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - az alapellátás orvosának beutalása alapján jogosult. A beutalás szakmai rendjétől eltérő igénybevételből eredő többletköltséget a társadalombiztosítás nem téríti.

(2) Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 85. §-ának (3) bekezdésében foglalt egészségügyi szervek igénybevételére külön jogszabály rendelkezései az irányadók.

16/C. §[63] (1)[64] A tartósan külföldön foglalkoztatott biztosított és a vele együtt külföldön tartózkodó házastársa és gyermeke által indokoltan igénybe vett és igazolt egészségügyi ellátásának, továbbá a külföldön munkát vállalóként vagy egyéb jogcímen külföldön tartózkodó magyar állampolgár biztosított sürgős szükségből felmerült egészségügyi ellátásának költségét a társadalombiztosítás a belföldi ellátás költségének megfelelő összegben megtéríti.

(2)[65] Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyban álló, tartósan külföldön foglalkoztatott biztosított és a vele együtt külföldön tartózkodó házastársa és gyermeke által indokoltan igénybe vett egészségügyi ellátás külföldön felmerült és igazolt költségének nyolcvanöt százalékát a társadalombiztosítás téríti.

(3)[66] Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában tartósan külföldön foglalkoztatott az a személy, akinek a külföldön történő, előre meghatározott időtartamú foglalkoztatása a három hónapot meghaladja.

(4)[67] A magyar állampolgár biztosított indokolt külföldi gyógykezeléséhez a társadalombiztosítási támogatás feltételeit és rendjét a Kormány rendeletben szabályozza.

16/D. §[68] A 16/A-16/B. §-ok rendelkezéseit a biztosított eltartott hozzátartozójára is alkalmazni kell.

Táppénz

17. §[69] (1) Táppénzre jogosult az, aki a biztosítás tartama alatt, vagy annak megszűnését követő első, második, harmadik napon keresőképtelenné válik.

(2) Az (1) bekezdésben említett feltételek fennállása esetén sem jár táppénz annak, aki a négyszázalékos mértékű egészségbiztosítási járulék fizetésére nem kötelezett.

18. §[70] Keresőképtelen:

a) aki betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni;

b) aki terhessége, illetőleg szülése miatt nem tudja munkáját ellátni és terhességi-gyermekágyi segélyre nem jogosult;

c) az anya, ha kórházi ápolás alatt álló egyévesnél fiatalabb gyermekét szoptatja;

d) az anya vagy az egyedülálló apa, ha egyévesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja;

e) az a szülő, aki egy évesnél idősebb, de tíz évesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja.

19. §[71] (1) Táppénz a keresőképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban

a)[72] egy éven át;

b) egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása, illetőleg ápolása címén a gyermek egyéves koráig;

c) egyévesnél idősebb, de háromévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként nyolcvannégy naptári napon át;

d) háromévesnél idősebb, de hatévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként negyvenkettő, egyedülállónak nyolcvannégy naptári napon át;

e) hatévesnél idősebb, de tízévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként tizennégy, egyedülállónak huszonnyolc naptári napon át.

(2)[73] Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően, ha a biztosítottnak külön törvény rendelkezése szerint betegszabadság jár, a T. 18. § a) pontjában említett keresőképtelenség esetében táppénzre legkorábban a betegszabadságra való jogosultság lejártát követő naptól jogosult.

(3)[74] Az, aki keresőképtelenségét közvetlenül megelőző egy évnél rövidebb ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának megfelelő időn át kaphat. Biztosításának a tartamára tekintet nélkül jár a táppénz annak, aki

a) tizennyolc éves kora előtt válik keresőképtelenné, vagy

b) iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá válik, és keresőképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított.

(4)[75] Ha a biztosított a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző egy éven belül már táppénzben részesült, ennek időtartamát az újabb keresőképtelenség alapján járó táppénz folyósításának időtartamába be kell számítani.

(5)[76]

(6)[77]

20. § A keresőképtelenségnek arra a tartamára, amelyre a biztosított a teljes keresetét megkapja, táppénz nem jár. Annak, aki a keresetét részben kapja meg, csak az elmaradt keresete után jár táppénz.

21. § (1) Nem jár táppénz annak, aki keresőképtelenségét szándékosan okozta.

(2)[78] A Kormány állapítja meg, hogy a jogosult felróható magatartása miatt mely esetekben lehet a táppénzt megvonni.

22. §[79] (1) A táppénz összegét a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben elért kereset napi átlaga alapján kell megállapítani. Amennyiben a biztosítottnak a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben legalább 20 munkanapi keresete nincs, a táppénz összegét a keresőképtelenség bekövetkezése évének első napjától a keresőképtelenség bekövetkezését közvetlenül megelőző naptári hónap utolsó napjáig elért kereset napi átlaga alapján kell megállapítani.

(2)[80] Ha a biztosított munkáltatója az (1) bekezdésben meghatározott irányadó időszakban változott, a táppénzt annál a munkáltatónál eltöltött irányadó időszakban elért kereset alapján kell megállapítani, ahol a keresőképtelenség bekövetkezésekor dolgozott.

(3) Ha a biztosítottnak az (1) bekezdésben meghatározott irányadó időszakban nincs összesen 20 munkanapi keresete, naptári napi átlagkeresetként azt az összeget kell figyelembe venni, amelyet a biztosított a keresőképtelenség hónapjában, munkavégzés esetén egy naptári nap alatt - év végi részesedés és jutalom nélkül - elérhetett volna.

Teljesítmény-bérrendszerben foglalkoztatottnál a naptári napi átlagkeresetet a keresőképtelenség első napján betöltött munkakörrel azonos vagy hasonló munkakörben dolgozók megelőző havi átlagos keresete alapján számított naptári napi kereset alapulvételével kell megállapítani, amelyet a munkáltató igazol. A biztosítás megszűnését követően kezdődő keresőképtelenség esetén a naptári napi átlagkereset megállapításánál az utolsó munkáltatónál betöltött munkakör az irányadó.

(4) A naptári év folyamán ismételten keresőképtelenné vált biztosított táppénzét a korábbi táppénzének az alapját képező kereset napi átlaga alapján kell megállapítani, ha

a) a korábbi keresőképtelensége is az újabb keresőképtelensége első napját magában foglaló naptári évben kezdődött, és

b) a korábbi táppénzét az (1) bekezdésben foglaltak alapján állapították meg.

(5)[81] A táppénz alapjaként figyelembe vehető naptári napi átlagkereset kiszámítására vonatkozó részletes szabályokat a Kormány állapítja meg. A táppénz összege folyamatos, legalább kétévi biztosítási idő esetében a figyelembe vehető napi átlagkereset hetven százaléka, ennél rövidebb biztosítási idő esetében hatvan százaléka, a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás esetén szintén hatvan százaléka.

(6)[82]

22/A. §[83] A táppénz napi összegének megállapításánál jövedelemként azt az összeget kell figyelembe venni, amely után az irányadó időszakban a biztosított 4 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulékot fizetett.

Terhességi-gyermekágyi segély

23. § (1) Terhességi-gyermekágyi segély annak jár, aki a szülést megelőzően két éven belül 180 napon át biztosított volt, és

a) a biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megszűnését követő negyvenkét napon belül szül, vagy

b) a biztosítás megszűnését követő negyvenkét napon túl táppénz, illetőleg baleseti táppénz folyósításának az ideje alatt vagy a folyósítás megszűnését követő huszonnyolc napon belül szül.

(2) A terhességi-gyermekágyi segély a szülési szabadságnak megfelelő időtartamra jár.

24. § A szülési szabadságnak arra a tartamára, amelyre a szülő nő a teljes keresetét megkapja, terhességi-gyermekágyi segély nem jár. Annak, aki a keresetét részben kapja meg, csak az elmaradt keresete után jár terhességi-gyermekágyi segély.

25. §[84] (1)[85] A terhességi gyermekágyi segély a napi átlagkereset 70%-a, ha a szülő nő a szülést megelőző két éven belül legalább 270 napon át biztosított volt. Ennél kevesebb, de legalább 180 napos biztosítási idő esetén a terhességi-gyermekágyi segély a napi átlagkereset 60%-a.

(2)[86] A terhességi-gyermekágyi segély alapjául szolgáló naptári napi átlagkeresetet a táppénzre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani, ha a biztosított gyermekgondozási díj, illetőleg gyermekgondozási segély folyósítása alatt szül, vagy a 22. § (1)-(2) bekezdése szerint meghatározott időszakban legalább 180 napi keresettel rendelkezik.

(3)[87] A (2) bekezdésben nem említett biztosított terhességi-gyermekágyi segélyének alapját képező naptári napi átlagkeresetét - a 22. § (1)-(2) bekezdésétől eltérően - a szülés napját megelőző két éven belül, de az ellátás igénybevételét közvetlenül megelőző 180 naptári nap alatt elért kereset alapján kell megállapítani. Ha a biztosított a szülést megelőző két éven belül nem rendelkezik legalább 180 naptári napi keresettel, a terhességi-gyermekágyi segély napi összegét a jogosultság kezdő napján érvényes minimális bér kétszerese harmincad részének figyelembevételével kell megállapítani. Ha azonban a biztosított tényleges, illetőleg szerződés szerinti keresete a minimális bér kétszeresét nem éri el, a naptári napi keresetet a tényleges kereset figyelembevételével kell megállapítani.

(4)[88] A (3) bekezdésben említett naptári napi átlagkereset megállapítására vonatkozó részletes szabályokat a Kormány állapítja meg.

Gyermekgondozási díj[89]

25/A. §[90]

Anyasági segély

26. §[91]

Temetési segély

27. §[92]

III. Fejezet

Családi pótlék[93]

A jogosultak köre

28. §[94]

29. §[95]

30. §[96]

31. §[97]

A jogosultsághoz szükséges idő

32. §[98]

33. §[99]

34. §[100]

35. §[101]

IV. Fejezet

Nyugellátás

Saját jogú és hozzátartozói nyugellátások

36. § (1) Saját jogú nyugellátások: az öregségi nyugdíj, a rokkantsági nyugdíj, az öregségi járadék és a munkaképtelenségi járadék.

(2) Hozzátartozói nyugellátások: az özvegyi nyugdíj, a végkielégítés, az árvaellátás, a szülői nyugdíj és az özvegyi járadék.

(3)[102] A saját jogú nyugellátásban részesülő a Kormány rendelkezései szerint házastársi pótlékra is jogosult.

37. § Az, aki rokkantságát szándékosan okozta, rokkantsága alapján nyugellátásra, aki pedig hozzátartozója halálát szándékosan okozta, utána hozzátartozói nyugellátásra nem jogosult.

38. §[103] (1) A jogosultat csak egy nyugellátás illeti meg. Aki több nyugellátásra vagy baleseti nyugellátásra is jogosult, ezek közül választhat.

(2) A külön jogszabályban meghatározott határösszegig történő együttfolyósítás helyett a jogszerző 1992. december 31-e utáni elhalálozása esetén a halálát követő egy éven át a saját jogú nyugellátás, baleseti nyugellátás mellett, annak összegétől függetlenül megilleti a jogosultat az 59. § (2) bekezdése szerinti összegben megállapított özvegyi nyugdíj.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltakon túlmenően a Kormány további kedvezményeket is megállapíthat.

A nyugellátás, baleseti nyugellátás évenkénti rendszeres emelése[104]

38/A. §[105] (1) A Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap kiadásának minősülő nyugellátást, baleseti nyugellátást - megállapításuk naptári évét követően - évente a tárgyévet megelőző naptári év nettó átlagkereset tényleges növekedésének megfelelően, két alkalommal január hónapban és - januári visszamenőleges hatállyal - július hónapban kell emelni.

(2) A nyugellátás, baleseti nyugellátás évenkénti rendszeres emelésének végrehajtásához szükséges tényadatot - a tárgyévet megelőző naptári évben megvalósult nettó átlagkereset-növekedés mértékére vonatkozó számadatot - a Központi Statisztikai Hivatal hivatalos lapjában évenként, legkésőbb május hónap 15. napjáig közzé kell tenni.

(3) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Önkormányzattal egyetértésben, rendeletben állapítsa meg az esedékes emelések mértékét, az emelés legkisebb és legnagyobb összegét, a végrehajtás szabályait.

Saját jogú nyugellátások

Öregségi nyugdíj

39. §[106] (1) Az öregségi nyugdíjkorhatár - az e törvényben foglalt kivételekkel - a betöltött 62. életév.

(2)[107] Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nő öregségi nyugdíjkorhatára, ha

a) 1940. január 1-je előtt született, az 55.,

b) 1940-ben született, az 56.,

c) 1941-ben született, az 57.,

d) 1942-ben született, az 57.,

e) 1943-ban született, az 58.,

f) 1944-ben született, az 59.,

g) 1945-ben született, a 60.,

h) 1946-ban született, a 61.

betöltött életév.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a férfi öregségi nyugdíjkorhatára, ha

a) 1938. január 1-je előtt született, a 60.,

b) 1938-ban született, a 61.

betöltött életév.

(4) Öregségi teljes nyugdíjra jogosult az, aki a születése évének, illetve az életkorának megfelelő (a továbbiakban: a reá irányadó) öregségi nyugdíjkorhatárt elérte és legalább 20 évi szolgálati időt szerzett.

(5) Az igényérvényesítés időpontjától függetlenül öregségi teljes nyugdíjra jogosult továbbá az 1991. január 1-je előtt az 55. életévét betöltött nő, illetőleg a 60. életévét betöltött férfi, ha az említett időpontig legalább 10 évi szolgálati időt szerzett.

(6) Öregségi résznyugdíjra jogosult az, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte és legalább 15 évi szolgálati időt szerzett.

(7) Az igényérvényesítés időpontjától függetlenül öregségi résznyugdíjra jogosult továbbá az 1990. december 31-ét követő és 1993. július 1-jét megelőző időszakban az 55. életévét betöltött nő, illetőleg a 60. életévét betöltött férfi, ha az említett időszakban legalább 10 évi szolgálati idővel rendelkezett.

(8) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott öregségi nyugdíjkorhatárnál legfeljebb öt évvel alacsonyabb életkorban, de legfeljebb az 55. életév betöltésétől előrehozott öregségi nyugdíj jár a nőnek, ha

a) 1945. december 31-e után született és 38 évi,

b) 1945-ben született és 37 évi,

c) 1944-ben született és 36 évi,

d) 1943-ban született és 35 évi,

e) 1943. január 1-je előtt született és 34 évi

szolgálati időt szerzett, illetőleg

f) az a)-e) pontokban előírtnál

- legfeljebb 3 évvel kevesebb szolgálati időt szerzett, de három vagy több,

- legfeljebb 2 évvel kevesebb szolgálati időt szerzett, de két,

- legfeljebb 1 évvel kevesebb szolgálati időt szerzett, de egy

gyermeket szült, illetve - külön jogszabályban meghatározott módon - háztartásában felnevelt.

Amennyiben a gyermek (gyermekek) tartósan beteg (betegek), illetve fogyatékosnak minősültek (minősülnek), a szolgálati idő kedvezmény gyermekenként 1,5 év.

(9)[108] Az (1) és (3) bekezdésben meghatározott öregségi nyugdíjkorhatárnál alacsonyabb életkorban, de legfeljebb a 60. életév betöltésétől előrehozott öregségi nyugdíj jár a férfinek, ha legalább 38 év - az 1938. december 31-ig születettek esetében 37 év - szolgálati időt szerzett, illetve ha

- legfeljebb 3 évvel kevesebb szolgálati időt szerzett, de három vagy több,

- legfeljebb 2 évvel kevesebb szolgálati időt szerzett, de két,

- legfeljebb 1 évvel kevesebb szolgálati időt szerzett, de egy

gyermeket - külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint - háztartásában felnevelt.

Amennyiben a gyermek (gyermekek) tartósan beteg (betegek), illetve fogyatékosnak minősültek (minősülnek), a szolgálati idő kedvezmény gyermekenként 1,5 év.

(10) Csökkentett előrehozott nyugdíj jár - ideértve az öregségi nyugdíj legkisebb összege szerinti ellátást is - annak, akinek a (8)-(9) bekezdésekben előírt - a reá irányadó - szolgálati időből legfeljebb öt év hiányzik.

A csökkentés mértéke annak, aki

a) az előírtnál 1-365 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,1 százalék,

b) az előírtnál 366-730 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,2 százalék,

c) az előírtnál 731-1095 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,3 százalék,

d) az előírtnál 1096-1460 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,4 százalék,

e) az előírtnál 1461-1825 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,5 százalék,

ahányszor 30 nap hiányzik a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez. Az (1)-(3) bekezdésben szereplő életkorok betöltése a csökkentést nem érinti.

40. § (1) A szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végzők korkedvezményben részesülnek.

(2)[109] A T. 39. §-ának (1)-(3) bekezdésében meghatározott és az igénylőre irányadó öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest két évi korkedvezményben részesül

a) az a férfi, aki legalább tíz és az a nő, aki legalább nyolc éven át korkedvezményre jogosító munkakörben, továbbá

b) az, aki legalább hat éven át egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben

dolgozott.

(3) A korkedvezmény további egy-egy év

a) a korkedvezményre jogosító munkakörben végzett minden újabb öt, nőnél négy évi, illetőleg

b) az egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben végzett minden újabb három évi

munka után.

(4)[110] A korkedvezményre jogosító munkaköröket (munkahelyeket) a Kormány állapítja meg.

(5)[111] A korkedvezményt szerzett személynek a (2)-(3) bekezdés szerint reá irányadó öregségi korhatárhoz képest annyi évvel alacsonyabb életkorban jár az előrehozott öregségi nyugdíj, ahány évvel korábban a 39. § (8)-(9) bekezdése szerint - korkedvezményre jogosultság nélkül - az előrehozott öregségi nyugdíj megilletné.

(6)[112] A korkedvezményt szerzett személy előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultságánál, valamint a 39. § (10) bekezdése szerinti nyugdíjcsökkentés mértékének meghatározásánál a tényleges szolgálati időt a megszerzett korkedvezmény időtartamával növelve kell figyelembe venni.

40/A. §[113]

41. §[114]

42. § A rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíjas öregségi nyugdíjra nem jogosult.

43. § (1)[115] Az öregségi nyugdíj összege a szolgálati idő tartamától és a havi átlagkeresettől függ. Ezek figyelembevételével az öregségi teljes nyugdíj összege:

a)

és minden további évre további 1,0-1,0 százalék.

b)

és minden további évre 1,5-1,5 százalék.

(2)[116] A 10-19 évi szolgálati idő alapján megállapított öregségi résznyugdíjat akkor is a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetnek a szolgálati időtől függő százalékában kell megállapítani, ha a résznyugdíj az öregségi nyugdíj legkisebb összegét nem éri el.

(3)[117] Az öregségi nyugdíj összege az ennek alapját képező havi átlagkeresetnél több nem lehet.

(4)[118] Az, aki a 39. § (4) bekezdése szerinti öregségi teljes nyugdíjra jogosultság megszerzése, valamint a 62. életév betöltése után és nyugdíj megállapítása nélkül legalább 365 naptári napra szolgálati időt szerez, nyugdíjnövelésben részesül. A nyugdíjnövelés mértéke minden 30 nap után a nyugdíj 0,3 százaléka.

(5)[119] A (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően a (4) bekezdés szerinti nyugdíjnöveléssel az öregségi nyugdíj a megállapítás alapjául szolgáló havi átlagkeresetet meghaladhatja.

(6)[120] Az, aki a 39. § szerint reá irányadó öregségi korhatárt betöltötte, illetve a korkedvezménnyel csökkentett, reá irányadó korhatárt elérte, és eddig az időpontig az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel is rendelkezik, kérheti a nyugdíja összegének folyósítás nélküli megállapítását. Amennyiben a nyugdíjkorhatáron túl továbbdolgozik úgy, hogy legalább 365 naptári napra szolgálati időt szerez, és ezalatt az idő alatt nem kéri nyugdíja folyósítását, a tényleges nyugdíjba menetel idején - ha számára kedvezőbb - választhatja a nyugdíjkorhatár betöltésekor kiszámított és évenkénti emelésekkel növelt nyugdíját a tényleges nyugdíjba vonuláskor kiszámított összeg helyett. Az, aki nyugdíjának folyósítás nélküli megállapítását kérte, nem minősül öregségi nyugdíjban részesülőnek.

(7)[121] Nem vonatkoznak a (6) bekezdésben foglaltak arra, akinek a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésétől állandó özvegyi nyugdíjat folyósítottak.

(8)[122] Felhatalmazást kap a Kormány, hogy (6)-(7) bekezdésben foglaltak végrehajtását rendeletben szabályozza.

44. §[123] (1)[124] Az öregségi nyugdíj összegét 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért keresetnek - 1987. december 31. utáni és 1997. január 1-je előtti időtartam alatt a főfoglalkozás keretében elért keresetnek - (az ezen időszak alatt kifizetett év végi részesedésnek, prémiumnak, jutalomnak), jövedelemnek a havi átlaga alapján kell megállapítani. Kereset alatt a kifizetés időpontjában érvényes rendelkezések szerinti nyugdíjjárulék-köteles keresetet, jövedelem alatt pedig a 103/D-103/E. §-ok szerinti nyugdíjbiztosítási, illetőleg nyugdíjjárulék-köteles jövedelmet kell érteni. Ha a nyugdíjjárulékot jogszabályban meghatározott összeg után kell fizetni, ez az összeg számít keresetnek. Az 1996. december 31-ét követően elért, nyugdíjjárulék-köteles keresetet, jövedelmet az e törvényben meghatározott [103/B. § (2) és (5) bek., 103/D. § (2), (5) és (7) bek., 103/E. § (2), (5), (7) bek.] összeghatárig együttesen kell figyelembe venni. A nyugdíj alapját képező kereseteket (jövedelmeket) a magánszemélyek jövedelemadójának - kormányrendeletben meghatározottak szerint számított (képzett) - összegével kell csökkenteni. Keresetként kell figyelembe venni a havi átlagkereset megállapításánál alapul szolgáló keresettel azonos időre járó baleseti járadékot, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló rendelkezések alapján járó keresetkiegészítést is. Keresetként nem vehető figyelembe a fegyveres erők (honvédség, határőrség), a rendőrség, a Köztársasági Őrezred, a polgári védelmi testület, a tűzoltóság, a büntetésvégrehajtási testület, a nemzetbiztonsági szolgálatok és a vám- és pénzügyőrség kinevezett polgári alkalmazottai részére betegség esetén - külön jogszabály alapján - folyósított jövedelemkiegészítés. A betegszabadság tartamára a folyósított összeg helyett az annak alapját képező összeget, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben biztosított juttatások folyósításának tartamára pedig a megállapításuk közvetlen vagy közvetett alapjául szolgáló átlagkeresetet, illetőleg az e juttatások alapjául szolgáló minimális bér összegét kell keresetnek tekinteni azzal a feltétellel, hogy a figyelembe vehető kereset ezzel az összeggel sem haladhatja meg a 103/B. § (2) bekezdésében meghatározott összeget.

(2) A havi átlagkereset megállapítása előtt a nyugdíjazást megelőző harmadik év előtti naptári években elért keresetet a magánszemélyek jövedelemadójának az adott naptári évre szóló és erre a keresetre képzett összegével történő csökkentés után, a nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve - törvényben meghatározott mértékkel - a nyugdíjazást megelőző második év kereseti szintjéhez kell igazítani.

(3)[125] Az 1988-ban elért keresetet 3,651-del, az 1989-ben elért keresetet 3,123-del, az 1990-ben elért keresetet 2,568-del, az 1991-ben elért keresetet 2,046-del, az 1992-ben elért keresetet 1,687-del, az 1993-ban elért keresetet 1,433-del kell szorozni, ha az ellátást 1996. december 31-ét követő és 1998. január 1-jét megelőző időponttól kell megállapítani.

(4)[126] Ha az igénylőnek az (1) bekezdésben meghatározott időszak alatt legalább 1260, illetőleg az 1995. december 31-e utáni időponttól megállapításra kerülő nyugellátás esetén naptári évenként további 180-180 nappal növelt időszakra van keresete, a havi átlagkeresetet a tényleges keresetek alapján kell megállapítani.

(5)[127] Ha az igénylőnek a (4) bekezdésben meghatározott napoknál rövidebb időre volt keresete, vagy 1987. december 31-ét követően a nyugdíj megállapításának időpontjáig keresete nem volt, az 1988. január 1-je előtti időben elért kereseteket kell visszamenőleg folyamatosan figyelembe venni. Az 1988. január 1-je előtti időben elért keresetből annyi napra eső keresetet kell beszámítani, ahány napi kereset a (4) bekezdésben meghatározott napok számából hiányzik. Az 1988. január 1-je előtt elért kereseteket a havi átlagkereset számításánál kormányrendeletben meghatározott százalékokkal növelt összegben kell figyelembe venni.

(6)[128] Ha az (1)-(5) bekezdés szerint az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset nem állapítható meg, illetve kereseteit az igénylő nem tudja igazolni, azoknak a napoknak a számát, amelyekre az igénylőnek keresete volt - a külön jogszabályban általánosan meghatározott -, annak a minimálbérnek az alapulvételével kell 1620 napra kiegészíteni, amely azt a napot megelőző naptári hónapban érvényes, amelytől a nyugdíjat megállapítják. Az 1997. december 31-e utáni időponttól megállapításra kerülő nyugellátások esetén az 1620 napot naptári évenként további 180-180 nappal kell növelni. A kiegészítés során a minimális bér változtatás nélküli összegét el kell osztani harminccal és a hányadost annyival kell megszorozni, ahány nap az előírt napokból hiányzik. Ha az igénylőnek egy napra sincs keresete, a havi átlagkeresetnek a nyugdíjazást megelőző hónapban érvényes minimális bér összegét kell tekinteni.

(7)[129] Ha az (1) bekezdésben meghatározott időszak alatt az öregségi nyugdíjat igénylő 1993. január 1-je előtt mezőgazdasági szövetkezet tagja volt, a (4) bekezdés szerinti napok számának meghatározásánál a mezőgazdasági szövetkezeti tag által teljesített minden 13, (nőnél 8) tízórás munkanapra eső keresetet 30 napi keresetnek kell tekinteni.

(8)[130]

44/A. §[131] Ha az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 30 000 forintnál több:

a 30 001-35 000 forint közötti átlagkeresetrész kilencven százalékát,

a 35 001-40 000 forint közötti átlagkeresetrész nyolcvan százalékát,

a 40 001-45 000 forint közötti átlagkeresetrész hetven százalékát,

a 45 001-50 000 forint közötti átlagkeresetrész hatvan százalékát,

a 50 001-55 000 forint közötti átlagkeresetrész ötven százalékát,

a 55 001-60 000 forint közötti átlagkeresetrész negyven százalékát,

a 60 001-70 000 forint közötti átlagkeresetrész harminc százalékát,

a 70 001-80 000 forint közötti átlagkeresetrész húsz százalékát,

45. §[132] A szakmunkás öregségi nyugdíját, ha a nyugdíjazását közvetlenül megelőző egy éven át már nem szakmunkásként végzett munkát, kérelmére annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amelyet a nyugdíjazása évében a szakképzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatottak átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő utoljára szakmunkásként dolgozott. Ha az említett adat nem áll rendelkezésre, akkor a szakmunkás öregségi nyugdíját az utolsó egy évben szakmunkásként elért - a 44. § (3) bekezdése alapján növelt - keresetének alapulvételével kell megállapítani. Ezt a rendelkezést arra a szakmunkásra lehet alkalmazni, akinek szakmunkás-bizonyítványa vagy ezzel egyenértékű szakképesítése van, és az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe vett szolgálati idő tartama alatt tizenöt éven át szakképzettségének megfelelő munkakört töltött be.

46. §[133]

Rokkantsági nyugdíj

47. § Rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki

a) egészségromlás, illetőleg testi vagy szellemi fogyatkozás következtében munkaképességét hatvanhét százalékban elvesztette, és ebben az állapotában javulás egy évig nem várható (a továbbiakban: rokkant),

b) a szükséges szolgálati időt megszerezte, és

c) rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél.

48. §[134] Az öregségi - ideértve az előrehozott öregségi nyugdíjast is - és a baleseti rokkantsági nyugdíjas rokkantsági nyugdíjra nem jogosult. Rokkantsági nyugdíj nem állapítható meg annak sem, aki a 39. § (1)-(3) bekezdése szerint, a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, kivéve, ha öregségi nyugdíjra korkedvezmény címén jogosult, vagy rokkantsági nyugdíjat a jogosultság feléledése címén igényel.

49. §[135] (1) A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő:

22 éves életkor betöltése előtt 2 év,

22-24 éves életkorban 4 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 3 év,

25-29 éves életkorban 6 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 4 év,

30-34 éves életkorban 8 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 6 év,

35-44 éves életkorban 10 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 8 év,

45-54 éves életkorban 15 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 12 év,

55 éves életkor betöltésétől 20 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 16 év.

(2) Az, aki az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül szolgálati időt szerzett és huszonkét éves kora előtt megrokkan, szolgálati idejének a tartamára tekintet nélkül jogosult rokkantsági nyugdíjra.

(3) Az a rokkant, aki

a) a negyvenötödik életévét, illetőleg 1993. július 1-je előtt az ötvenötödik életévét már betöltötte és legalább tízévi;

b) 1993. június 30-át követően az ötvenötödik életévét betölti és legalább tizenötévi

szolgálati idővel rendelkezik, a 43. § (2) bekezdésének alkalmazásával rokkantsági résznyugdíjra jogosult.

50. § (1) A rokkantsági nyugdíj mértéke a megrokkanás időpontjában betöltött életkortól, a nyugdíj megállapításáig szerzett szolgálati idő tartamától és a rokkantság fokától függ.

A rokkantság fokának megfelelően

a III. rokkantsági csoportba tartozik az, aki rokkant, de nem teljesen munkaképtelen,

a II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem szorul,

az I. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, és mások gondozására szorul.

(2)[136] A rokkantsági nyugdíj mértékét a Kormány állapítja meg. A nyugdíj összege nem lehet kevesebb az (1) bekezdésben meghatározott rokkantsági csoportok sorrendjében a havi átlagkereset harminchárom, harmincnyolc, illetőleg negyvenhárom százalékánál.

(3)[137] A rokkantsági nyugdíj összege az ennek alapját képező havi átlagkeresetnél több nem lehet.

51. §[138] (1)[139] A rokkantsági nyugdíj alapját képező havi átlagkereset megállapításánál az öregségi nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseket (44-45. §) kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy

a)[140] amennyiben a rokkantsági nyugdíjra jogosultsághoz szükséges és a figyelembe vehető szolgálati idő együttesen is rövidebb a 44. § (1) bekezdésében meghatározott átlagszámítási időszaknál, a rokkantsági nyugdíjat e rövidebb idő alatt elért kereset (jövedelem) havi átlaga alapján kell megállapítani, legalább 30 napi kereset hiányában pedig azt a - külön jogszabályban általánosan meghatározott - minimális bért kell havi átlagkeresetnek tekinteni, amely azt a napot megelőző naptári hónapban érvényes, amely naptól a nyugdíjat megállapítják;

b)[141] az átlagkereset kérelemre megállapítható a megrokkanás évében a megrokkanás időpontjáig és a rokkantság bekövetkezését közvetlenül megelőző öt naptári évben - 1994. január 1-jétől évenként egy-egy évvel növelt időszak alatt - elért keresetek alapján, ha az igénylő a megrokkanás időpontjáig a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, továbbá

c)[142] szakmunkáskedvezményben részesíthető az is, aki szolgálati idejének fele részében - harminc évet elérő vagy meghaladó szolgálati idő megszerzése esetén legalább tizenöt éven át - szakképzettségének megfelelő munkakört töltött be.

(2)[143] Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásánál az 1988. január 1-jét megelőző időszakban elért keresetet a 44. § (5) bekezdésében meghatározottak szerint kell növelni.

52. § (1)[144] Ha a rokkantsági nyugdíjas állapotváltozás miatt más rokkantsági csoportba kerül, rokkantsági nyugdíja mértékét ennek megfelelően módosítani kell. A 39. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után azonban a rokkantsági nyugdíj mértékét állapotváltozás miatt módosítani nem lehet.

(2)[145]

53. § (1) A rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha a nyugdíjas már nem rokkant, vagy rendszeresen dolgozik, és keresete négy hónap óta lényegesen nem kevesebb annál a keresetnél, amelyet a megrokkanás előtti munkakörében rokkantság nélkül elérhetne.

(2)[146] A rokkantsági nyugdíjra jogosultság a szolgálati idő tartamától függetlenül feléled, ha a jogosultság egyéb feltételei a nyugdíj megszüntetése után öt éven belül újra bekövetkeznek. A jogosultat a nyugdíj megszüntetését követő emelések, kiegészítések is megilletik.

Szolgálati idő

54. § (1) Szolgálati idő

a) a munkaviszonyban,

b)[147] az ipari és mezőgazdasági szövetkezeti, illetőleg a 10. § (1) bekezdés b) pontja szerint szövetkezeti tagként,

c)[148] a 10. § (1) bekezdés e) pontja szerinti szakmunkástanuló-viszonyban, valamint a tanulószerződés alapján szakképző iskolában tanulói jogviszonyban,

d)[149] a bedolgozóként és

e)[150] a megbízás alapján rendszeresen és személyesen végzett munkában

töltött idő.

(2)[151] Szolgálati időnek számít a katonai szolgálatban és a polgári szolgálatban töltött idő.

(3)[152] A szolgálati időt naptári naponként kell számításba venni és 365 naptári napot kell egy évnek tekinteni. Ugyanazt az időtartamot csak egyszeresen lehet figyelembe venni.

(4)[153] Az anya ténylegesen megszerzett szolgálati idejét a (3) bekezdésben említett egyszeres számításra tekintet nélkül - annyiszor 365 nappal növelni kell, ahány gyermeke született 1968. január 1-je előtt. Amennyiben az anya 1968. január 1-je előtt született gyermeke (gyermekei) tartósan betegek, illetve fogyatékosnak minősültek (minősülnek) a növelés 550 naptári nap.

(5)[154]

(6)[155] Ha a 10. § (1) bekezdésének a)-b) pontjaiban és a (3) bekezdésben említett biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében - ide nem értve a Munka Törvénykönyve értelmében teljes, illetőleg az adott munkakörre irányadó, jogszabályban meghatározott munkaidőben foglalkoztatottakat - elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete (jövedelme) a külön jogszabályban meghatározott minimális bérnél kevesebb, akkor a biztosítási időnek is csak az arányos időtartama vehető figyelembe szolgálati időként. Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék-köteles kereset (jövedelem) és a mindenkor érvényes minimálbér arányával.

(7)[156]

A munkásmozgalomban eltöltött idő figyelembevétele

55. §[157]

Megszakítás a szolgálati időben

56. §[158]

A szolgálati idő számítása

57. § (1)[159] A szolgálati időre vonatkozó részletes szabályokat és a beszámítás feltételeit a Kormány állapítja meg. A Kormány elrendelheti egyéb idők beszámítását is.

(2)[160]

Hozzátartozói nyugellátás

Özvegyi nyugdíj

58. §[161] (1) Özvegyi nyugdíjat a házastárs, az elvált házastárs és az élettárs kaphat.

(2) Az özvegyi nyugdíj ideiglenes vagy állandó. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a házastárs halálától egy évig jár.

(3) Özvegyi nyugdíjra jogosult a házastársra előírt feltételek esetén az is, aki élettársával ennek haláláig

a) egy év óta megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született, vagy

b) megszakítás nélkül tíz év óta együtt élt.

(4) Élettársa után nem jogosult özvegyi nyugdíjra az, aki a (3) bekezdésben megjelölt együttélési idő vagy ennek egy része alatt özvegyi nyugellátásban vagy baleseti özvegyi nyugdíjban részesült.

59. §[162] (1) Ideiglenes özvegyi nyugdíjra az jogosult, akinek házastársa az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte vagy öregségi (rokkantsági) nyugdíjasként halt meg.

(2) Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a megállapítás időpontjában a 65. § (1) bekezdésében meghatározott összeget akkor sem haladhatja meg, ha az az özvegyi nyugdíj külön jogszabályban meghatározott legkisebb összegét nem éri el.

60. §[163] (1) Állandó özvegyi nyugdíjra az egyéb feltételek (T. 59. §) mellett az jogosult, aki házastársa halálakor

a)[164] a 39. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott, a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, vagy

b) rokkant, vagy

c) házastársa jogán legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik.

(2)[165] Állandó özvegyi nyugdíj jár akkor is, ha az erre jogosító feltételek valamelyike a házastárs halálától számított tíz éven belül bekövetkezik.

(3)[166] Annál, akinek az özvegyi nyugdíját 1993. március 1-je előtti időponttól állapították meg, a (2) bekezdésben meghatározott tíz évet 1993. március 1-jétől kell számítani, de a feléledési idő így sem haladhatja meg az özvegyi nyugdíj megállapításának időpontjában irányadó tizenöt évet.

61. §[167] Ahol jogszabály kizárólag összegszerűség vonatkozásában özvegyi nyugdíjat említ, azon az állandó özvegyi nyugdíjat kell érteni.

62. §[168] (1)[169] Az, akinek házastársa a házasság megkötésekor a 39. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott, reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltötte, özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben jogosult, ha a házasságból (korábbi együttélésből) gyermek származott, vagy a házastársak a házasság megkötésétől öt éven át megszakítás nélkül együtt éltek.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók, ha a 39. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt kötött házasságot felbontották és - a bármelyikükre irányadó korhatár betöltése után - ismét házasságot kötöttek.

63. §[170] (1) Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje különélő személynek ideiglenes özvegyi nyugdíj csak abban az esetben jár, ha házastársától ennek haláláig tartásdíjban részesült vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg.

(2) Az (1) bekezdésben említett személy részére állandó özvegyi nyugdíj abban az esetben jár, ha

a) házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült, vagy

b)[171] az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság feltételei a különéléstől számított tíz éven belül bekövetkeznek.

64. §[172]

64/A. §[173]

65. §[174] (1) Az özvegyi nyugdíj annak a nyugdíjnak a fele, ami a meghaltat öregségi nyugdíjként, illetőleg III. rokkantsági csoport szerint járó rokkantsági nyugdíjként halála időpontjában megillette vagy megillette volna.

(2) Az (1) bekezdés szerinti állandó özvegyi nyugdíj a megállapítása napjától az állandó özvegyi nyugdíj legkisebb összegénél kevesebb nem lehet. Ha azonban a jogszerző öregségi (rokkantsági) nyugdíja alapját képező havi átlagkereset az öregségi nyugdíj legkisebb összegét nem éri el, állandó özvegyi nyugdíjként az öregségi (rokkantsági) nyugdíj hetvenöt százalékát kell megállapítani. Az így megállapított állandó özvegyi nyugdíj az özvegyi nyugdíj legkisebb összegét nem haladhatja meg.

(3) A 63. § (1) bekezdése alapján megállapított ideiglenes özvegyi nyugdíj a tartásdíj összegénél több nem lehet.

65/A. §[175] Ha az özvegyi nyugdíjra, baleseti özvegyi nyugdíjra jogosultat öregségi, rokkantsági nyugdíj, vagy baleseti nyugellátás is megilleti, e két ellátás külön jogszabályban meghatározott határösszegig együttesen folyósítható. A határösszeg szempontjából figyelmen kívül kell hagyni a sajátjogú nyugdíj megállapítását követően elszenvedett üzemi baleset alapján folyósított járadékrészt, az ösztönző nyugdíjpótlékot, továbbá azokat az összegeket, amelyek folyósítását külön jogszabály - ide nem értve a nyugdíjak emelésére, kiegészítésére vonatkozó korábbi külön jogszabályokat - a határösszegen felül is lehetővé teszi.

66. §[176] (1) Több jogosult esetén az özvegyi nyugdíjat a jogosultak között egyenlő arányban meg kell osztani. Ha a különélő, illetőleg elvált házastársnak a ráeső arányos résznél kisebb összegű ideiglenes özvegyi nyugdíj jár, a különbözet az állandó özvegyi nyugdíjast, illetőleg az együttélés alapján ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosultat illeti meg.

(2) Az özvegyi nyugdíjra jogosult a többi jogosult ellen indított perben az özvegyi nyugdíj más arányú megosztását kérheti.

67. §[177] (1) Az özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha az özvegy az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkorának betöltése előtt házasságot köt.

(2) A rokkantság címén megállapított állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha az özvegyi nyugdíjas már nem rokkant.

(3) Az árvaellátásra jogosult gyermekek tartása címén megállapított állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha már egyik gyermeket sem illeti meg árvaellátás.

68. §[178] (1)[179] Feléled az özvegyi nyugdíjra jogosultsága annak, akinek az özvegyi nyugdíja nem házasságkötés miatt szűnt meg, ha az özvegyi nyugdíjra jogosító feltételek valamelyike

a) a házastárs 1993. március 1-je előtt bekövetkezett halála esetén 1993. március 1-jétől tíz éven belül;

b) a házastárs 1993. február 28-át követően bekövetkezett halála esetén az özvegyi nyugdíj megszűnését követő tíz éven belül

bekövetkezik.

(2)[180] Az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a feléledési idő nem haladhatja meg az özvegyi nyugdíj megállapítása időpontjában irányadó tizenöt évet.

(3)[181] A házasságkötés miatt megszüntetett állandó özvegyi nyugdíjra a jogosultság a házasság megszűnése után feléled, ha

a) az igénylő a házasságkötéskor végkielégítést nem vett fel, és

b) az igénylőt a házasság létrejötte nélkül az állandó özvegyi nyugdíj egyébként megilletné.

(4)[182] Az özvegyi nyugdíj feléledése esetén a jogosultat az özvegyi nyugdíj megszűnését követő emelések, kiegészítések megilletik.

68/A. §[183] Ha az özvegyi nyugdíjat 1997. január 1-je előtti időponttól állapították meg, az özvegyi nyugdíjra jogosultság akkor éled fel, ha a férfi a 60., a nő az 55. életévét eléri.

Végkielégítés

69. § (1) Annak az özvegynek, akinek az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultsága újabb házasságkötés folytán szűnik meg, egy évi özvegyi nyugdíjával egyenlő összegű végkielégítés jár, ha igényét a házasságkötéstől számított egy éven belül előterjeszti.

(2) Az állandó özvegyi nyugdíj továbbfolyósítása helyett végkielégítést kérhet az, aki az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkorának a betöltése után köt házasságot.

Árvaellátás

70. § (1) Árvaellátásra annak a gyermeke és mostohagyermeke jogosult, aki haláláig az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi (rokkantsági) nyugdíjasként halt meg. Az örökbefogadott gyermeknek vérszerinti szülője jogán árvaellátás nem jár, kivéve, ha a gyermeket a vérszerinti szülő házastársa fogadta örökbe.

(2) Árvaellátás jár a neveltgyermeknek, a testvérnek és az unokának is, ha őt a meghalt saját háztartásában eltartotta, és a gyermeknek tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.

71. § (1) Az árvaellátás az árva tizenhatodik életévének a betöltéséig jár. Ha az árva oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, az árvaellátás a tanulmányok tartamára, de legfeljebb a huszonötödik életév betöltéséig jár. Ha az árva jogosultságának a megszűnése előtt megrokkan, a rokkantság tartamára az árvaellátás életkorra tekintet nélkül megilleti.

(2) Nem érinti az árvaellátásra jogosultságot, ha az árva vagy életben maradt szülője házasságot köt, vagy az árvát örökbe fogadják.

72. § (1) Az árvaellátás árvánként az özvegyi nyugdíj fele.

(2) Az özvegyi nyugdíj összegével azonos összegű árvaellátás jár annak a gyermeknek,

a) akinek mindkét szülője meghalt,

b) akinek életben levő szülője rokkant, vagy

c) akit életben levő szülője elhagyott, és róla nem gondoskodik.

Szülői nyugdíj

73. § (1) Szülői nyugdíjra az a szülő (nagyszülő) jogosult, akinek a gyermeke (unokája) az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzése után vagy öregségi (rokkantsági) nyugdíjasként halt meg, ha

a) a szülő (nagyszülő) gyermekének (unokájának) a halálakor már rokkant volt, és

b) a szülőt (nagyszülőt) gyermeke (unokája) a halálát megelőző egy éven át túlnyomó részben eltartotta.

(2) Az (1) bekezdésben előírt feltételek fennállása esetén szülői nyugdíjra jogosult a meghaltnak az a mostoha-, illetőleg nevelőszülője is, aki a mostoha-, illetőleg a neveltgyermeket tíz éven át eltartotta.

(3) A szülői nyugdíj a rokkantság tartamára jár.

(4) Annak a szülőnek (nagyszülőnek), aki gyermeke (unokája) halálakor nem rokkant, szülői nyugdíj csak abban az esetben jár, ha az elhalálozástól számított tíz éven belül megrokkan, és tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.

74. § A szülői nyugdíj összege azonos az özvegyi nyugdíj összegével. Ha a szülői nyugdíjra többen jogosultak, azt közöttük egyenlő arányban meg kell osztani.

A hozzátartozói nyugellátások együttes összege

75. §[184] A hozzátartozói nyugellátások - az árvaellátás kivételével - együttes összege nem haladhatja meg az özvegyi nyugdíj kétszeresét. Ha meghaladná, az özvegyi nyugdíjat és a szülői nyugdíjat mindaddig arányosan kell csökkenteni, amíg az említett ellátások együttes összege nem magasabb a csökkentés nélküli özvegyi nyugdíj kétszeresénél.

Mezőgazdasági szövetkezeti járadékok

V. Fejezet

Baleseti ellátás

Saját jogú és hozzátartozói baleseti ellátások

76. § (1) Baleseti ellátás üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén jár.

(2)[185] Baleseti ellátásként a sérültet baleseti egészségügyi szolgáltatás, baleseti táppénz, saját jogú baleseti nyugellátás, halála esetén hozzátartozóit pedig hozzátartozói baleseti nyugellátás illeti meg.

(3) Saját jogú baleseti nyugellátások: a baleseti járadék és a baleseti rokkantsági nyugdíj. Hozzátartozói baleseti nyugellátások: a baleseti özvegyi nyugdíj, végkielégítés, árvaellátás és szülői nyugdíj.

(4)[186] A baleseti rokkantsági nyugdíjas a Kormány rendelkezései szerint házastársi pótlékra is jogosult.

77. § (1) Üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben, illetőleg munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben éri. Üzemi baleset az is, amely a biztosítottat társadalmi munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri.

(2)[187] Foglalkozási betegség az a betegség, amely a biztosított foglalkozásának a különös veszélye folytán keletkezett. A baleseti ellátásra jogot adó foglalkozási betegségek körét a Kormány állapítja meg.

(3) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, üzemi baleseten a foglalkozási betegséget, üzemi baleseti sérültön a foglalkozási betegségben megbetegedettet, üzemi baleset következtében meghalt személyen pedig a foglalkozási betegség következtében meghalt személyt is érteni kell.

78. §[188] (1) Nem üzemi baleset az a baleset, amely

a) kizárólag a sérült ittassága miatt, vagy

b) munkahelyi feladatokhoz nem tartozó engedély nélkül végzett munka, engedély nélküli járműhasználat, munkahelyi rendbontás során, vagy

c) a lakásról (szállásról) munkába, illetőleg a munkából lakásra (szállásra) menet közben indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon közlekedve, vagy az utazás indokolatlan megszakítása során

történt.

(2) Az, aki sérülését szándékosan okozta, vagy az orvosi segítség igénybevételével, illetőleg a baleset bejelentésével szándékosan késlekedett, sérülése alapján baleseti ellátásra, aki pedig hozzátartozója halálát szándékosan okozta, utána hozzátartozói baleseti nyugellátásra nem jogosult.

79. §[189] A jogosultat csak egy baleseti nyugellátás illeti meg. Az, aki több baleseti nyugellátásra vagy nyugellátásra is jogosult, ezek közül választhat. E szabály alól a kivételeket a Kormány állapítja meg.

Baleseti egészségügyi szolgáltatás[190]

79/A. §[191] Baleseti egészségügyi szolgáltatás keretében az üzemi balesetből vagy foglalkozási megbetegedésből eredő egészségkárosodás miatt igénybe vett gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, protetikai és fogszabályozó ellátás, valamint gyógyfürdő ellátás árához és az utazási költséghez százszázalékos mértékű társadalombiztosítási támogatás jár.

Baleseti táppénz

80. § (1)[192] Baleseti táppénz annak jár, aki üzemi baleset következtében keresőképtelenné válik.

(2)[193] Nem jogosult baleseti táppénzre az, aki ugyanazon üzemi balesetből eredően baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül.

(3)[194] Keresőképtelen az, aki az üzemi balesettel összefüggő és gyógykezelést igénylő egészségi állapota miatt vagy a gyógyászati segédeszköz hiányában munkát végezni nem tud.

(4)[195] A baleseti táppénz - az előzetes biztosítási időre és táppénzfolyósításra tekintet nélkül - a 19. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott időpontig jár azzal, hogy az Orvosszakértői Intézet a baleseti táppénz folyósítását meghosszabbíthatja.

(5)[196] A baleseti táppénzre való jogosultság megállapításánál a 19. § (2) bekezdését nem kell alkalmazni.

(6)[197] A baleseti táppénz napi összege azonos a táppénz alapját képező naptári napi átlagkeresettel.

Saját jogú baleseti nyugellátások

Baleseti járadék

81. § Baleseti járadékra az jogosult, akinek a munkaképessége üzemi baleset következtében tizenöt százalékot meghaladó mértékben csökkent, de baleseti rokkantsági nyugdíj nem illeti meg.

82. § (1)[198] Ha a munkaképesség-csökkenés mértéke a huszonöt százalékot nem haladja meg, a baleseti járadék legfeljebb két éven át, ha meghaladja, e munkaképesség-csökkenés tartamára időbeli korlátozás nélkül jár.

(2)[199] Az (1) bekezdéstől eltérően a szilikózisból és azbesztózisból eredő és huszonöt százalékot meg nem haladó munkaképesség-csökkenés fennállása alatt a baleseti járadék időbeli korlátozás nélkül jár.

83. § (1) A baleseti járadék mértéke az üzemi baleset okozta munkaképesség-csökkenés fokától függ. A munkaképesség-csökkenés fokának megfelelően

az 1. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése 16-25 százalék,

a 2. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése 26-35 százalék,

a 3. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése 36-49 százalék,

a 4. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése 50-66 százalék.

(2) A baleseti járadék összege az (1) bekezdésben meghatározott fokozatok sorrendjében a havi átlagkereset nyolc, tíz, tizenöt, illetőleg harminc százaléka.

84. § (1) A baleseti járadékot a balesetet közvetlenül megelőző egy éven belül elért kereset havi átlaga alapján kell megállapítani.

(2) A foglalkozási betegség alapján járó baleseti járadékot a foglalkozási betegség veszélyének kitett munkakörben (munkahelyen) elért utolsó egy évi kereset havi átlaga alapján kell megállapítani. Ha az igénylő a baleseti járadék megállapítását megelőző öt éven belül ilyen munkakörben (munkahelyen) egy évnél rövidebb időn át dolgozott, e rövidebb időre kapott kereset havi átlagát kell alapul venni.

(3) A szilikózis vagy azbesztózis (a továbbiakban: szilikózis) alapján járó baleseti járadék megállapításánál a szilikózis veszélyének kitett munkakörben az öt évnél korábban elért keresetet is figyelembe kell venni, ha az igénylő az öt éven belül ilyen munkakörben egy évnél rövidebb ideig dolgozott, és a kereset így megállapított átlaga kedvezőbb.

(4)[200] A baleseti járadék alapját képező havi átlagkereset megállapításánál - az (5)-(6) bekezdésben foglalt eltéréssel - a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset kiszámítására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(5)[201] A havi átlagkereset megállapításánál, ha az

a) 1987. december 31-e utáni időre eső keresetet kell figyelembe venni, azt a magánszemélyek jövedelemadójával (képzett adóval) csökkenteni nem kell;

b) 1988. január 1-je előtti időre eső keresetet kell figyelembe venni, azt a magánszemélyek jövedelemadójára és nyugdíjjárulék-mértékének akkori változására tekintettel bruttósítani kell.

(6)[202] Ha az 1988. január 1-jét megelőző időszakban elért keresetet is figyelembe kell venni, a növelés mértékére a 44. § (5) bekezdésében foglaltak az irányadók.

85. § A baleseti fokozat változása esetén a baleseti járadék összegét az új fokozatnak megfelelően módosítani kell.

86. § A baleseti járadékra jogosultság megszűnik, ha a munkaképesség-csökkenés a tizenöt százalékot már nem haladja meg. Ha a munkaképesség-csökkenés a tizenöt százalékot újból meghaladja, a baleseti járadékra jogosultság feléled.

Baleseti rokkantsági nyugdíj

87. § (1) Baleseti rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki munkaképességét hatvanhét százalékban túlnyomóan üzemi baleset következtében elvesztette, és rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél.

(2) Baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult az is, aki munkaképességét ötven százalékban szilikózis következtében vesztette el, és nem dolgozik, vagy szilikózis veszélymentes munkakörben, illetőleg munkahelyen

a) nem rendszeresen dolgozik, vagy

b) keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél.

88. § (1) A baleseti rokkantsági nyugdíj mértéke a rokkantság fokától és a szolgálati idő tartamától függ. A rokkantság fokának megfelelően

a III. rokkantsági csoportba tartozik az, aki munkaképességének a hatvanhét - szilikózis miatt az ötven - százalékát elvesztette, de nem teljesen munkaképtelen,

a II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem szorul,

az I. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, és mások gondozására szorul.

(2) A baleseti rokkantsági nyugdíj összege az (1) bekezdésben meghatározott rokkantsági csoportok sorrendjében a havi átlagkereset hatvan, hatvanöt, illetve hetven százaléka.

(3) A baleseti rokkantsági nyugdíj összege a szolgálati idő minden éve után a havi átlagkereset egy százalékával emelkedik, az átlagkeresetnél azonban több nem lehet.

89. § A baleseti rokkantsági nyugdíj összegének az alapját képező havi átlagkeresetet a baleseti járadékra vonatkozó rendelkezések alkalmazásával kell megállapítani. Az igénylő kérelmére a baleseti rokkantsági nyugdíjat az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugdíj alapjára vonatkozó rendelkezések (T. 44-45. és 51. §-a) szerint kell megállapítani, ha az számára kedvezőbb.

90. § Baleseti járadék helyett baleseti rokkantsági nyugdíjat kell megállapítani, ha a baleseti járadékos baleseti rokkantsági nyugdíjra válik jogosulttá. Ha pedig a nyugdíjas az állapotának a változása miatt más rokkantsági csoportba kerül, baleseti rokkantsági nyugdíját ennek megfelelően módosítani kell.

91. § (1) A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha a nyugdíjas munkaképesség-csökkenése a hatvanhét - szilikózis miatt az ötven - százalékot már nem éri el.

(2) Állapotjavulás nélkül is megszűnik a baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság akkor, ha a nyugdíjas rendszeresen dolgozik, és keresete négy hónap óta lényegesen nem kevesebb annál a keresetnél, amelyet a megrokkanás előtti munkakörében rokkantság nélkül elérhetne. A baleseti sérült részére ebben az esetben - a baleseti rokkantsági nyugdíj helyett - 4. fokozatú baleseti járadékot kell megállapítani.

92. §[203] (1) Az a sérült, aki balesete idején huszonnégy évesnél fiatalabb volt, huszonnegyedik életévének a betöltése után kérheti baleseti rokkantsági nyugdíja összegének az újbóli megállapítását. Ebben az esetben azt a keresetet kell alapul venni, amelyet a sérültnek a baleset időpontjában betöltött munkakörével azonos vagy hasonló munkakörben foglalkoztatottak a sérült huszonnegyedik életévének a betöltésekor átlagosan megkeresnek annál a munkáltatónál, ahol a sérült a baleset időpontjáig dolgozott. Ha a baleset a szakmunkás tanulóviszony ideje alatt következett be, arra a munkakörre vonatkozó átlagkeresetet kell alapul venni, amelyre a tanuló képzése irányult.

(2)[204] Ha az (1) bekezdés alkalmazásánál 1988. évi vagy annál korábbi keresetet kell figyelembe venni, azt a nyugdíj újbóli megállapítása előtt a 44. § (2)-(3) és (5) bekezdésében megjelölt módon növelni kell.

93. §[205]

Hozzátartozói baleseti nyugellátások

94. § (1) A hozzátartozók részére baleseti nyugellátás akkor jár, ha a sérült az üzemi baleset következtében meghalt.

(2) A baleseti rokkantsági nyugdíjas hozzátartozóit megilleti baleseti nyugellátás akkor is, ha a nyugdíjas nem az üzemi baleset következtében halt meg.

95. §[206] A baleseti sérült hozzátartozói ideiglenes és állandó özvegyi nyugdíjra, végkielégítésre, árvaellátásra és szülői nyugdíjra a hozzátartozók nyugellátására vonatkozó rendelkezések szerint azzal az eltéréssel jogosultak, hogy

a) a hozzátartozót a baleseti nyugellátás szolgálati időre tekintet nélkül megilleti,

b) az üzemi baleset miatt bekövetkezett halál esetén az özvegyen maradt házastársnak - életkorára, egészségi állapotára, valamint az árvaellátásra jogosult gyermekek számára tekintet nélkül - állandó özvegyi nyugdíj jár.

96. § (1) A baleseti özvegyi nyugdíj annak a nyugdíjnak a fele, ami a sérültet, illetőleg a baleseti rokkantsági nyugdíjast a halál időpontjában a II. rokkantsági csoportban járó baleseti rokkantsági nyugdíj címén megillette vagy megillette volna.

(2) Ha a baleseti rokkantsági nyugdíjas nem az üzemi baleset következtében halt meg, az özvegyi nyugdíj annak a nyugdíjnak a fele, ami a nyugdíjast a halál időpontjában a III. rokkantsági csoportban járó baleseti rokkantsági nyugdíj címén megillette vagy megillette volna.

97. § A baleseti özvegyi nyugdíjnak a legkisebb összegére, a jogosultak közötti megosztására, a végkielégítésre, az árvaellátás és a szülői nyugdíj mértékére, a szülői nyugdíjnak a jogosultak közötti megosztására, valamint a hozzátartozók baleseti nyugellátásának az együttes összegére a hozzátartozók nyugellátására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

VI. Fejezet

Az igény érvényesítése

98. §[207] (1) A társadalombiztosítási ellátást - az egészségügyi szolgáltatások kivételével - szóban vagy írásban, egyes ellátásokat csak írásban lehet igényelni. Az igényt visszamenőleg legfeljebb hat hónapra lehet érvényesíteni.

(2)[208] Az egészségügyi szolgáltatás igénybevételéhez a biztosított bemutatja a Társadalombiztosítási Azonosító Jel-ét (a továbbiakban: TAJ szám) igazoló okmányt és az igazolja az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát.

(3)[209]

(4)[210] Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a (2) bekezdésben említett igazolás módját rendeletben szabályozza.

(5)[211]

A nyugellátások és a baleseti nyugellátások folyósítása

99. §[212] (1) A nyugellátást, a baleseti nyugellátást, továbbá a társadalombiztosítási szervek hatáskörébe utalt nem társadalombiztosítási ellátást a nyugdíjfolyósító szervek nyugdíjfolyósítási törzsszámmal folyósítják.

(2) A nyugdíjfolyósítási törzsszám olyan, személyes és különleges adatra nem utaló kilenc számjegyből álló számjegysor, amely a nyugdíjfolyósító szervek által folyósított ellátások azonosítására szolgál. A nyugdíjfolyósítási törzsszámot a nyugdíjfolyósító szervek képezik, és arról az érintettet írásban értesítik.

Az igény érvényesítésének egyéb szabályai

100. § (1)[213] Ha az igény elbírálása után megállapítást nyer, hogy az igényt tévesen utasították el, vagy az igénylőnek tévesen alacsonyabb összegű ellátást állapítottak meg, illetőleg folyósítottak, a hiba felfedésétől visszafelé számított öt éven belül járó összeget és az utána járó - az e törvény 110. §-ának (2) bekezdésében meghatározott mértékű - késedelmi pótlékot utólag ki kell fizetni.

(2) Az esedékessé vált és fel nem vett ellátást az esedékességtől számított egy éven belül lehet felvenni.

101. § A társadalombiztosítási igények érvényesítésével kapcsolatos valamennyi eljárás illeték- és költségmentes.

102. § (1) Társadalombiztosítási ellátásról lemondani, azt átruházni vagy engedményezni csak jogszabályban meghatározott esetekben lehet.

(2) A jogosult halála esetén a fel nem vett ellátást a vele közös háztartásban együtt élt házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő és testvér egymást követő sorrendben, ezek hiányában az örökös veheti fel a halál napjától egy éven belül.

VII. Fejezet

A társadalombiztosítási kiadások fedezete

103. §[214] (1)[215] A társadalombiztosítás kiadásainak fedezetére a munkáltató, valamint a 103/D. § (1) bekezdésében említett személy, továbbá a 103/C. §-ban említett szerv 24 százalékos mértékű nyugdíjbiztosítási és 15 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulékot (a továbbiakban együtt: társadalombiztosítási járulék) köteles fizetni. A foglalkoztató által külföldön foglalkoztatott biztosított, továbbá a biztosítási kötelezettség alá eső jogviszonyban foglalkoztatott külföldi személy esetén járulékalapot képező jövedelemnek azokat a foglalkoztató által adott (elszámolt) juttatásokat kell érteni, amelyek az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek azon részei, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni, ideértve az Szja. tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás adóalapként meghatározott értékét, valamint a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíjat, a tanulószerződésben meghatározott díjat.

(2) A biztosított - ha a törvény másképp nem rendelkezik - egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett. Az egészségbiztosítási járulék mértéke 4 százalék, a nyugdíjjárulék mértéke 6 százalék.

(3) A munkáltató a táppénzkiadások fedezetéhez a biztosítottnak a 18. § a) pontjában említett keresőképtelensége, valamint a kórházi (klinikai) ápolása időtartamára folyósított táppénz egyharmadának megfizetésével hozzájárul. A hozzájárulás részletes szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.

103/A. §[216] (1)[217] A munkáltató a 10. § (1) bekezdésének a)-b) és e)-f) pontjában, továbbá a (3) bekezdésében említett biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adott (elszámolt) adóköteles jövedelem után a 103. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet.

(2)[218] Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem képezi a társadalombiztosítási járulék alapját:

1. a munkáltató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a munkáltatót terhelő összege;

2. a magánszemély munkáltatója által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a tag javára történő befizetés a havonta fizetett tagdíj összegének erejéig, de legfeljebb havi 20 000 forintig;

3.

4.[219] az szja-törvény 39. § (3) bekezdése szerinti, az összevont adóalap adóját csökkentő díj.

(3) Az egyéni vállalkozó [103/D. § (1) bekezdés] és a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság természetes személy tagja, segítő családtagja [10. § (1) bekezdés f) pontja] után a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapulvételével a 103. § (1) bekezdése szerinti társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. Nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni a táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás és a baleseti táppénz folyósításának időtartamára, valamint a katonai szolgálat idejére. Azokra a naptári napokra, amelyekre a járulékfizetési kötelezettség fennáll, a havi járulékalap harmincad részét kell figyelembe venni.

(4)[220] Az egyéni vállalkozó és a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság természetes személy tagja kérelmére a (3) bekezdésben említett segítő családtag után engedélyezni kell a magasabb összegű - legfeljebb azonban havi 99 000 (napi 3300) forint alapján - társadalombiztosítási járulék fizetését, ha a kérelem benyújtásakor a segítő családtag a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárnál tíz évvel alacsonyabb életévét még nem töltötte be.

(5)[221] A 10. § (1) bekezdésének e) pontjában említett tanulók után - ide nem értve a munkabérben részesülőt - a fizetendő egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot is magába foglaló társadalombiztosítási járulék összege havi 480 (napi 16) forint.

(6) A gyermeknevelési támogatást, az ápolási díjat folyósító szerv az említett juttatások után a 103. § (1) bekezdése szerinti nyugdíjbiztosítási járulékot köteles fizetni.

(7)[222]

A megbízó, illetőleg a megrendelő a megbízási, vállalkozási jellegű jogviszony alapján szerzői jogvédelem alá tartozó esetekben kifizetett szerzői díj, valamint a megbízási jogviszony keretében előadóművészi tevékenységei folytatók díjazása után negyvennégy százalékos társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni, kivéve, ha a díjat a szerzői jogot öröklési jogcímen megszerzett személynek fizetik ki.

A megbízó, illetőleg a megrendelő a megbízási, vállalkozási jellegű jogviszony alapján az újítás, a találmány, a használati minta, a mikroelektronikai félvezető termék topográfiája, az ipari minta, a védjegy, továbbá a vagyoni értékű gazdasági, műszaki, szervezési ismeretek díjának (a továbbiakban: szellemi alkotáshoz fűződő díj) kifizetése esetén negyvennégy százalékos társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni, kivéve, ha a díjat a szellemi alkotás öröklése jogcímén megszerzett személynek fizetik ki.

a középfokú iskolai végzettségűeknél (szakmunkások, érettségizettek) a tárgyév első napján érvényes minimális bér 1,25-szorosánál,

felsőfokú végzettségűeknél a tárgyév első napján érvényes minimális bér 1,5-szeresénél.

Az (1) bekezdésben meghatározott járulékfizetés alapja munkabér és munkadíj esetén nem lehet kisebb

a középfokú iskolai végzettségűeknél (szakmunkások, érettségizettek) a tárgyév első napján érvényes minimális bér 1,25-szorosánál,

felsőfokú végzettségűeknél a tárgyév első napján érvényes minimális bér 1,5-szeresénél.

A biztosított egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetése[223]

103/B. §[224] (1)[225] A 103. § (2) bekezdésében említett egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék alapját képező jövedelemként kell figyelembe venni a 10. § (1) bekezdésének a)-b) és e)-f) pontjában, valamint a (3) bekezdésben említett biztosított munkáltatójától a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kapott (elszámolt) és társadalombiztosítási járulékalapot képező adóköteles jövedelmet, kivéve az szja-törvény 69. § szerinti természetbeni juttatás adóalapként meghatározott értékét, valamint az szja-törvény 39. § (3) bekezdése szerinti, az összevont adóalap adóját csökkentő díj, továbbá a közoktatásról szóló - többször módosított - 1993. évi LXXIX. törvény 19. §-ának (3) bekezdése alapján a pedagógus munkakörben foglalkoztatottat megillető szakirodalom vásárláshoz nyújtott hozzájárulást.

(2) A biztosított a 103. § (2) bekezdése szerinti egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot az (1) bekezdésben meghatározott jövedelem, legfeljebb azonban a napi 3300 forint naptári évre számított összege után köteles megfizetni.

(3)[226] A naptári évi összeghatár megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni annak az időtartamnak a naptári napjait, amely alatt a biztosítottnak az (1) bekezdés szerinti jövedelme nem volt. Ha a biztosítási jogviszony a naptári év teljes időtartama alatt nem állt fenn, az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék (2) bekezdés szerinti felső határát a biztosítási jogviszony időtartamával arányosan kell megállapítani.

(4) Az a biztosított, aki egyidejűleg több a 10. § (1)-(3) bekezdésében említett biztosítással járó jogviszonyban áll, mindegyik jogviszonyából származó - járulékalapot képező - jövedelem, legfeljebb azonban együttesen napi 3300 forint naptári évre számított összege után egészségbiztosítási járulékot fizet, ha foglalkoztatása egyik jogviszonyában sem éri el a heti 36 órát. Ha a foglalkoztatás az egyik jogviszonyban eléri a heti 36 órát, a további jogviszonyokból származó járulékalapot képező juttatások után nem kell egészségbiztosítási járulékot fizetni.

(5) Az a biztosított, aki egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyban áll, mindegyik jogviszonyából származó és nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelme együttes figyelembevételével nyugdíjjárulékot fizet, legfeljebb azonban a (2) bekezdésben meghatározott összeg után. A biztosított mindaddig köteles nyugdíjjárulékot fizetni, illetőleg a munkáltató a nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelmeiből a nyugdíjjárulékot levonni, ameddig a biztosított nem igazolja, hogy a nyugdíjjárulék-alapot képező juttatásai együttesen elérték a (2) bekezdésben meghatározott összeget.

(6) Az e törvény vagy külön jogszabály, illetőleg államközi egyezmény alapján öregségi nyugdíjban (ideértve a korengedményes nyugdíjban, az előnyugdíjban, a bányásznyugdíjban, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, ideértve a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól öregségi nyugdíjban részesülő személyt is, valamint a szolgálati nyugdíjban részesülő személyt), a rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíjban (ideértve a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól rendszeres rokkantsági segélyben részesülő személyt is), továbbá a növelt összegű öregségi és munkaképtelenségi járadékban részesülő biztosítottnak a 103. § (2) bekezdése szerinti egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot nem kell fizetnie.

(7)[227] A gyermeknevelési támogatásban vagy ápolási díjban részesülő személy az említett szociális ellátások összege után a 103. § (2) bekezdése szerinti nyugdíjjárulékot fizet. Az ellátásokat folyósító szerv a nyugdíjjárulékot az ellátások összegéből levonja, és azt a nyugdíjbiztosítási járulékkal együtt havonta az előírt határidőig az illetékes társadalombiztosítási igazgatási szervhez átutalja.

(8)[228] A gyermekgondozási segélyben részesülő személy az ellátás összege után a 103. § (2) bekezdése szerinti nyugdíjjárulékot fizet, ha az ellátást az egyes szociális ellátásokkal kapcsolatos törvények módosításáról szóló 1996. évi XXII. törvénnyel módosított, a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény alapján állapították meg. Az ellátást folyósító szerv a nyugdíjjárulékot az ellátás összegéből levonja, és azt havonta az előírt határidőig az illetékes társadalombiztosítási igazgatási szervhez átutalja.

(9)[229]

103/C. §[230] (1)[231] A munkanélküli járadékot, a keresetpótló juttatást folyósító szerv az említett juttatások után a 103. § (1) bekezdése szerinti társadalombiztosítási járulékot fizet.

(2)[232] A munkanélküli ellátásban részesülő biztosított a keresetpótló juttatás, továbbá a munkanélküli járadék után a 103. § (2) bekezdése szerinti nyugdíjjárulékot fizet.

(3)[233] A munkanélküli ellátást folyósító szerv a nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonja és azt a társadalombiztosítási járulékkal együtt az illetékes megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztárhoz, kirendeltséghez (a továbbiakban együtt: MEP) átutalja.

(4) A munkanélküli ellátást folyósító szerv a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 27. § (6) bekezdésében meghatározott időtartamra a munkanélküli járadék megállapított összege után a társadalombiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot a keresetpótló juttatásban és munkanélküli járadékban részesülő személyek járulékaival együtt a Munkaerőpiaci Alapból havonta az előírt határidőig átutalja az illetékes MEP-nek.

(5)[234] Az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati idő nyugdíjköltségeinek fedezetére a központi költségvetés a nyugdíjbiztosítási járulékot az érintett személyek havi átlagos létszáma alapján a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 30 százalékának megfelelő összegben fizeti. A részletes szabályokat a Kormány rendeletben* állapítja meg.[235]

Az egyéni vállalkozók járulékfizetése[236]

103/D. §[237] (1) E törvény alkalmazásában egyéni vállalkozó:

a) a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező személy - ideértve a külön jogszabály alapján egészségügyi és szociális vállalkozást, orvosi, klinikai, szakpszichológusi, továbbá magánállatorvosi, illetve egyéb egészségügyi és szociális, továbbá gyógyszerészi magántevékenységet folytató személyt is -,

b) az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálybalépését megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülő természetes személy,

c)[238] az egyéni ügyvéd, az egyéni szabadalmi ügyvivő,

d)[239] a közjegyző és az önálló bírósági végrehajtó.

(2)[240] Az egyéni vállalkozó - a kiegészítő tevékenységet folytató (118/A. §), valamint a tevékenységet kezdőnek minősülő kivételével - az e tevékenységéből származó és a tárgyévet közvetlenül megelőző naptári évben elért személyi jövedelemadó alapot képező jövedelme, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem egytizenketted része, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbérnek megfelelő összeg után köteles havonta a 103. § (1) bekezdése szerinti társadalombiztosítási járulékot fizetni.

(3)[241] Ha az egyéni vállalkozó egyidejűleg a 10. § (1) bekezdésének a)-b) pontja szerint is biztosított és e jogviszonyában a munkaideje eléri a heti 36 órát, illetve felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, az e tevékenységéből származó és a tárgyévet közvetlenül megelőző naptári évben elért adóköteles jövedelme, átalányadó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem egytizenketted része után köteles havonta a 103. § (1) bekezdése szerinti társadalombiztosítási és a 103. § (2) bekezdésében előírt mértékű nyugdíjjárulékot fizetni.

(4)[242]

(5)[243] Az egyéni vállalkozó - a 118/A. § szerinti kiegészítő tevékenységet folytató és a tevékenységet kezdőnek minősülő kivételével - a (2)-(4) bekezdések szerint meghatározott összeg, de legfeljebb havi 99 000 Ft (napi 3300 Ft) jövedelem után köteles havonta a 103. § (2) bekezdése szerinti egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot megfizetni.

(6)[244] Ha az egyéni vállalkozó egyidejűleg több, a 10. § (1)-(3) bekezdésében említett biztosítással járó jogviszonyban áll, nem kell egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizetnie a tárgyév még hátralévő időtartamára, ha igazolja, hogy valamennyi jogviszonyból származó jövedelme együttesen elérte a 103/B. § (4)-(5) bekezdésében említett felső határt. Ha az egyéni vállalkozó a 10. § (1) bekezdésének a)-b) pontja alapján is biztosított és e jogviszonyban munkaideje eléri a heti 36 órát, illetve felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, a további jogviszonyokból származó járulékalapot képező jövedelem után nem kell egészségbiztosítási járulékot fizetnie.

(7)[245] A tevékenységét kezdő egyéni vállalkozó - a 118/A. § szerinti kiegészítő tevékenységet folytató kivételével - a járulékfizetési kötelezettség kezdetének napjától az év december 31. napjáig havonta a 103. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizet a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összege után.

(8)[246] Az egyéni vállalkozó nem fizet társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot arra az időtartamra, amely alatt

a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül, kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás vagy ápolási díj folyósításának időtartama alatt a vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja,

b) katonai vagy polgári szolgálatot teljesít,

c) előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztést tölt,

d) az ügyvéd az ügyvédi kamarai tagságát szünetelteti.

(9)[247] Az egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot

a) az (1) bekezdés a)-b) pontja szerinti esetben a vállalkozói igazolvány (engedély) átvétele napjától, annak visszaadása, jogerős visszavonása napjáig, a vállalkozói tevékenység gyakorlásától eltiltó bírósági határozat jogerőre emelkedéséig,

b) az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben az ügyvédi kamarai tagság kezdetétől, annak megszűnéséig,

c) az (1) bekezdés d) pontjában említett közjegyző és az önálló bírósági végrehajtó, a közjegyzői, illetve az önálló bírósági végrehajtói szolgálat keletkezésének időpontjától, annak megszűnéséig,

köteles fizetni.

(10) Ha a járulékfizetési kötelezettség a (8) és (9) bekezdés alapján nem teljes naptári hónapban áll fenn, egy naptári napra a havi járulékalap harmincad részét kell figyelembe venni.

(11) Az egyéni vállalkozó a tárgyévet követően a személyi jövedelemadó bevallására előírt határidőig az illetékes társadalombiztosítási igazgatási szervhez a társadalombiztosítási folyószámlaszámra (törzsszámra) hivatkozással az e tevékenységéből származó személyi jövedelemadó alapját képező jövedelmét bevallja. A társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot - a január, február, március havi járulék kivételével - havonta utólag, a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig kell megfizetni. A január, február és március havi járulékot április 20. napjáig kell megfizetni.

A társas vállalkozások és tagjaik járulékfizetése[248]

103/E. §[249] (1)[250] E törvény alkalmazásában társas vállalkozás: a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság, a szabadalmi ügyvivői társaság, az ügyvédi iroda, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség.

(2)[251] A társas vállalkozás a 10. § (2) bekezdésben említett tagjának - a kiegészítő tevékenységet folytató tag (118/A. §) kivételével - a személyes közreműködés alapján kiosztott adóköteles jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér után a 103. § (1) bekezdése szerinti társadalombiztosítási járulékot fizet. Ha a járulékfizetési kötelezettség a naptári hónap teljes tartama alatt nem áll fenn, egy naptári napra a minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni.

(3)[252] A társas vállalkozás, ha a társas vállalkozás tagja egyidejűleg a 10. § (1) bekezdés a)-b) pontja szerint is biztosított és e jogviszonyában a munkaideje eléri a heti 36 órát, illetve felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, a személyes közreműködés alapján kiosztott adóköteles jövedelem után köteles havonta a 103. § (1) bekezdése szerinti társadalombiztosítási járulékot, a tag pedig a 103. § (2) bekezdésében előírt mértékű nyugdíjjárulékot fizetni.

(4)

(5)[253] A társas vállalkozás tagja [10. § (2) bek.] - a kiegészítő tevékenységet folytató tag (118/A. §) kivételével - a (2)-(3) bekezdések szerint megállapított társadalombiztosítási járulék alapjául szolgáló jövedelem, legfeljebb azonban a napi 3300 forint naptári évre számított összege után a 103. § (2) bekezdése szerinti egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizet.

(6)[254] Ha a társas vállalkozás tagja egyidejűleg több, a 10. § (1)-(3) bekezdésében említett biztosítással járó jogviszonyban áll, mindegyik jogviszonyából származó - járulékalapot képező - jövedelme, legfeljebb azonban együttesen napi 3300 forint naptári évre számított összege után egészségbiztosítási járulékot fizet, ha foglalkoztatása egyik jogviszonyában sem éri el a heti 36 órát. Ha a foglalkoztatás egyik jogviszonyban eléri a heti 36 órát, a további jogviszonyokból származó járulékalapot képező juttatások után nem kell egészségbiztosítási járulékot fizetni.

(7)[255] Ha a társas vállalkozás biztosításra kötelezett tagja egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyban áll, mindegyik jogviszonyából származó és járulékalapot képező jövedelem együttes figyelembevételével fizeti a nyugdíjjárulékot, legfeljebb azonban a napi 3300 forint naptári évre számított összege után. A biztosított mindaddig fizeti a nyugdíjjárulékot, amíg nem igazolja, hogy a járulékalapot képező juttatásai (jövedelmei) együttesen elérték a napi 3300 forint naptári évre számított összegét.

(8)[256] Ha a társas vállalkozás tagjának biztosítása a naptári év teljes tartama alatt nem áll fenn, az (5) bekezdés szerinti járulékalap legmagasabb összegének megállapításánál naptári naponként 3300 forintot kell figyelembe venni.

(9)[257] A (2) és (4)-(6) bekezdésben meghatározott legalacsonyabb és legmagasabb járulékalapot azzal az időtartammal arányosan csökkenteni kell, amely alatt a társas vállalkozás tagja:

a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül,

b) katonai, polgári szolgálatot teljesít,

c) előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztés büntetést tölt,

d) ügyvédként az ügyvédi kamarai tagságát szünetelteti.

(10)[258] A társadalombiztosítási járulékot, illetőleg az egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulékot a biztosítási jogviszony megszűnését követően kiosztott jövedelem után is meg kell fizetni.

103/F. §[259] (1) Ha az egyéni vállalkozó egyben társas vállalkozóként is biztosított [10. § (2) bekezdés b)-g) pontjai], egyéni vállalkozói járulékfizetési kötelezettsége a 103/D. § szerint áll fenn. Ez esetben a társas vállalkozásnál fennálló járulékfizetési kötelezettségre a 103/E. § rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy járulékalapként kizárólag a személyes közreműködés alapján kiosztott adóköteles jövedelmet kell figyelembe venni.

(2) Amennyiben a társas vállalkozóként biztosított [10. § (2) bekezdés b)-g) pontjai] több társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja, a társas vállalkozás, illetőleg a biztosított járulékfizetési kötelezettségére a 103/E. § rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a (2) bekezdésében meghatározott legalacsonyabb összegű járulékalap után - a tag évente egy alkalommal történő választása szerinti - csak az egyik jogviszonyban áll fenn járulékfizetési kötelezettség. A további társas vállalkozói jogviszony esetén járulékalapként kizárólag a személyes közreműködés alapján kiosztott adóköteles jövedelmet kell figyelembe venni.

A járulékfizetési kötelezettség teljesítése és a végrehajtási eljárás[260]

104. §[261] A társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási, a nyugdíjjárulékot, valamint a baleseti járulékot annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év alatt lehet kiróni, amelyben a követelés keletkezett.

104/A. §[262] (1) A társadalombiztosítási követelések (tartozás) végrehajtására az e törvényben foglalt eltérésekkel a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) I., továbbá III-VII. fejezeteiben meghatározott szabályokat kell alkalmazni.

(2) Ahol a Vht. bíróságot említ, ott a Megyei (Fővárosi) Egészségbiztosítási Pénztárat (Kirendeltséget) (a továbbiakban: MEP), ahol a bíróság vezetőjét, ott a MEP vezetőjét, ahol bírósági végrehajtót, ott a MEP társadalombiztosítási végrehajtókat kell érteni. Ahol a Vht. végrehajtást kérőt említ, ott a MEP-et, ahol adóst, ott a fizetésre kötelezettet kell érteni.

(3)[263] A társadalombiztosítási szerv jogerős határozata, fizetési meghagyása, a járulék fizetésére kötelezett munkáltató, egyéb szerv és személy által tett járulékbevallás és az annak alapján kiállított végrehajtási értesítő, továbbá a járuléktartozás rendezésére irányuló megállapodás végrehajtható közigazgatási okirat. Az okirat végrehajthatóságához külön intézkedésre nincs szükség.

(4) A társadalombiztosítási követelést a beszedési bankszámlával (a továbbiakban: bankszámla) rendelkező kötelezett esetén azonnali beszedési megbízással kell behajtani. Az azonnali beszedési megbízás a kötelezett bármelyik bankszámlája ellen benyújtható.

(5) A bankszámlával nem rendelkező magánszemélyt terhelő társadalombiztosítási tartozást a társadalombiztosítási szerv letiltása alapján a kötelezett munkáltatója, illetőleg a folyósító szerv a Vht. 7. §-ának (1) bekezdésében foglalt munkabérből köteles levonni, és a társadalombiztosítási szervnek átutalni.

(6)[264] Ha a (4) és (5) bekezdésben foglalt eljárás nem, vagy előreláthatóan nem vezetne eredményre, a fizetésre kötelezettel szemben ingó- és ingatlan-végrehajtásnak is helye van.

(7)[265] A tartozást nyilvántartó MEP elrendeli az ingó- és ingatlan-végrehajtást a (6) bekezdésben foglalt feltételek teljesülése esetén.

(8) Ha az ingóvégrehajtással a követelést nem, vagy csak részben lehetett behajtani, a MEP vezetője határozatban rendeli el az ingatlanvégrehajtást.

(9) Ingatlanvégrehajtás elrendelésének akkor van helye, ha a tartozás összege a 100 000 forintot meghaladja, illetve ennél kevesebb összeg esetén akkor, ha a tartozás a végrehajtás alá vont ingatlan értékével arányban áll.

(10)[266] Az ingatlanvégrehajtást elrendelő határozattal a MEP megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt, hogy a végrehajtási jogot jegyezze be az ingatlan-nyilvántartásba. A földhivatal a megkeresés alapján a végrehajtási jogot soron kívül bejegyzi.

(11) Ha az ingatlanvégrehajtás elrendelésének a (9) bekezdés alapján nincs helye, a követelést nyilvántartó MEP-et az adós ingatlanán jelzálogjog illeti meg, amelyet a földhivatal a MEP kérelmére jegyez be.

(12)[267] Ingó- és ingatlanárverés esetén - ha az árverés sikertelen volt, vagy ha a becsérték megállapítása és az árverés között a végrehajtási eljárás szüneteltetése vagy felfüggesztése folytán legalább 3 hónap eltelt - a végrehajtó a becsértéket módosíthatja.

(13)[268] Sikertelen árverés után a végrehajtó a becsértéken az ingóságot kereskedelmi úton közvetlenül vagy bizományos útján is értékesítheti.

(14)[269] A végrehajtás felfüggesztése a MEP vezetőjének hatáskörébe tartozik.

104/B. §[270] (1)[271] A társadalombiztosítási tartozás végrehajtási joga az esedékesség naptári évének utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el.

(2) Az elévülést megszakítja:

a) a követelés rendezésére irányuló eljárási cselekmény, így a felszólítás, a kérelem, az önellenőrzés alapján tett bevallás, a részteljesítés;

b) bármely végrehajtási cselekmény;

c) a tartozás végrehajthatatlanság miatt történt törlése.

(3) A megszakítás napjával az elévülés újrakezdődik.

(4) Nyugszik az elévülés:

a) a kereset benyújtásától a bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig, ha a társadalombiztosítási szerv határozatát a bíróság felülvizsgálja;

b) a végrehajtási eljárás felfüggesztésének, illetőleg szüneteltetésének időtartama alatt.

(5) A nyugvás időtartamával az elévülési idő meghosszabbodik.

104/C. §[272] A végrehajtással felmerült költség, így különösen az alkalmazott becsüs díjazása, a szállítási, a tárolási, az értékesítési és egyéb költség az adóst terheli. A költséget a MEP szakágazati szerve állapítja meg, amelynek összege ingó- és ingatlanvégrehajtásnál nem lehet kevesebb 2 000 forintnál.

104/D. §[273] (1) A T. 115. §-ának (3) bekezdése szerinti fellebbezést a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül, a végrehajtási kifogást az intézkedés foganatosításától, illetve a mulasztás tudomásra jutásától számított 8 napon belül lehet előterjeszteni. A fellebbezésnek a határozat, illetve intézkedés végrehajtására halasztó hatálya van. A végrehajtási kifogásnak nincs halasztó hatálya.

(2) A fellebbezést és a végrehajtási kifogást a MEP-nél kell benyújtani. A fellebbezés, illetve a végrehajtási kifogás benyújtására előírt határidőtől számított hat hónap elteltével igazolásnak helye nincs, ilyen esetben a benyújtott fellebbezést, illetve végrehajtási kifogást a MEP érdemi vizsgálat nélkül utasítja el.

(3) Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a határozatot megváltoztathatja, a törvénysértő intézkedését visszavonhatja, az elmulasztott intézkedést elrendelheti. Szükség esetén a MEP-et új eljárásra utasíthatja. Határozatában fizetési halasztást, részletfizetést, mérséklést engedélyezhet, kormányrendeletben meghatározott feltételek szerint.

(4)[274] A jogerős határozat felülvizsgálatát a fizetésre kötelezett a kézhezvételtől számított 15 napon belül keresettel kérheti a bíróságtól. A határidő elmulasztása miatt - különösen indokolt esetben - igazolásnak van helye. A bírósági felülvizsgálat a határozat végrehajthatóságát nem érinti. A végrehajtás felfüggesztéséről a bíróság a fizetésre kötelezett kérelmére végzéssel határoz. Nincs helye keresetnek fizetési halasztás, részletfizetés, mérséklés és végrehajtási kifogás tárgyában hozott határozat ellen.

(5) A bíróság jogszabálysértés esetén a határozatot hatályon kívül helyezi, és - ha szükséges - a MEP-et új eljárás lefolytatására utasíthatja.

105. §[275] (1) Ha a fizetésre kötelezett az őt terhelő tartozást nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, annak megfizetésére a MEP vezetője határozattal kötelezi

a) az örököst az örökség erejéig, több örökös esetén az örökösöket örökrészük arányában,

b) a megajándékozottat, a kötelezett által a kötelezettség keletkezését követően okirattal juttatott ajándék erejéig, kivéve, ha az ingyenes előnytől neki fel nem róható módon esett el,

c) a kötelezett jogutódját, ideértve az átalakulás esetét is,

d) a társadalombiztosítási bevétel csökkentésével kapcsolatos bűncselekmény elkövetőjét az azzal összefüggő társadalombiztosítási követelés tekintetében,

e) a gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgári jogi társaság, a szakcsoport tartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint helytállni köteles tagját, illetve szervezetet, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó esetében a felelősségvállalót, továbbá azt a jogi személyt, aki a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján kezesként felel,

f) a társasház (társas üdülő, társas garázs), építőközösség kötelezettsége tekintetében a rájuk vonatkozó szabályok szerint a tulajdonostársakat a tulajdoni hányaduk arányában,

g) a kötelezett kezesét és tartozás átvállalóját, vállalt felelősségük szerint.

(2) Társadalombiztosítási követeléssel szemben kizárólag társadalombiztosítási jogviszonyból származó követelés számítható be.

105/A. §[276] (1) A társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot, továbbá a baleseti járulékot havonta a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig kell megfizetni. A bankszámlával rendelkező járulékfizető a járulékfizetési kötelezettségének banki átutalással köteles eleget tenni.

(2)[277] A társadalombiztosítási tartozás megfizetéséért a Polgári Törvénykönyv szerint kezességet lehet vállalni, illetve a társadalombiztosítási tartozást más átvállalhatja, amelynek során a társadalombiztosítási szerv követelésének jogcíme nem változik meg.

105/B. §[278] A bejelentési, a nyilvántartási, az adatszolgáltatási és a járulékbevallási kötelezettség elmulasztása vagy nem szabályszerű teljesítése esetén a járulékot a mulasztás időpontjában érvényes mértékben, illetőleg összegben kell visszamenőleg megfizetni.

105/C. §[279] (1)[280] A társadalombiztosítási tartozásra befizetett összeget először a megtérítendő ellátásra, a járulékbírságra és mulasztási bírságra, rendbírságra, a késedelmi pótlékra, a végrehajtási költségre, az eljárás költségére, ezt követően - jogszabályban meghatározott részarányban - a biztosítottat terhelő (a biztosítottól levont) egészségbiztosítási járulékra és nyugdíjjárulékra, a társadalombiztosítási járulékra, a 103. § (3) bekezdésében említett táppénz hozzájárulásra, végül a baleseti járulékra kell elszámolni.

Az egyéni vállalkozó és a társas vállalkozás esetében a társadalombiztosítási tartozásra befizetett összeget - az említett kiegyenlítési sorrend alkalmazásával - előbb a biztosítottat terhelő, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékra, a foglalkoztatott biztosítottak után fizetendő társadalombiztosítási járulékra, majd az egyéni vállalkozót vagy a társas vállalkozás tagját terhelő egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékra, ezt követően az egyéni vállalkozót, illetőleg a társas vállalkozást terhelő társadalombiztosítási járulékra, társas vállalkozás esetén a 103. § (3) bekezdésében említett hozzájárulásra, végül a baleseti járulékra kell elszámolni.

(2)[281] Az (1) bekezdés rendelkezéseitől eltérően a társadalombiztosítási kifizetőhelyet működtető munkáltató esetében a kifizetett ellátások összegét először a munkáltatót terhelő egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási járulékra, majd a biztosítottat terhelő egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékra, ezt követően a baleseti járulékra kell elszámolni.

(3)[282] Az illetékes egészségbiztosítási pénztár a járulékfizetésre kötelezettet folyószámlájának augusztus 31-i egyenlegéről, továbbá a tartozásai után fennálló késedelmi pótlékról, ha azok együttes összege meghaladja az 500 forintot, október 31-ig értesíti. Az egészségbiztosítási pénztár - a kötelezett (adós) kérelmére - az adatok egyeztetését a vonatkozó nyilvántartások, elszámolások és a befizetések bizonylatai alapján köteles elvégezni.

(4)[283] A behajthatatlan társadalombiztosítási tartozások törlésére - ha a társadalombiztosítási jogszabály másként nem rendelkezik - az adókra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A részletes szabályokat a Kormány állapítja meg.

VIII. Fejezet

Felelősségi szabályok

Visszafizetési és megtérítési kötelezettség

106. § (1) Az, aki társadalombiztosítási ellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre

a) a felvételtől számított harminc,

b)[284] nyugellátás, baleseti nyugellátás esetén a felvételtől számított kilencven

napon belül írásban kötelezték.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott idő elteltével a jogalap nélkül felvett társadalombiztosítási ellátást attól lehet visszakövetelni, akinek az ellátás felvétele felróható.

107. § (1) A munkáltató és egyéb szerv köteles megtéríteni a jogalap nélkül felvett társadalombiztosítási ellátást, ha az ellátás jogalap nélküli megállapítása, illetőleg folyósítása mulasztásának vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásának a következménye, és az ellátást a 106. § (1) bekezdése alapján visszakövetelni nem lehet.

(2)[285] A munkáltató, az egyéni vállalkozó, valamint a 119. § (2) bekezdésében említett személy köteles megtéríteni az egészségügyi szolgáltatásnak a szolgáltató által igazolt költségét, amennyiben a 103. § (1)-(2) bekezdésében említett egészségbiztosítási járulékot nem fizette meg. A járuléktartozás teljes rendezésekor a megtérített költséggel a járulék összege csökken.

(3)[286] Ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetőleg felvételéért a munkáltatót vagy egyéb szervet és az ellátásban részesülőt is felelősség terheli, a jogalap nélkül felvett ellátást közrehatásuk arányában kötelesek megtéríteni, illetőleg visszafizetni. Ha a közrehatások aránya nem állapítható meg, a felelősöket egyenlő arányban kell megtérítésre, illetőleg visszafizetésre kötelezni.

(4)[287] A 16/B. §-ban említett egészségügyi szerv, intézmény, magánorvos köteles megtéríteni a jogalap nélkül igénybe vett egészségügyi szolgáltatás költségét, ha az mulasztásának vagy jogellenes eljárásának következménye.

108. § A munkáltató köteles megtéríteni a baleseti ellátást, ha a baleset annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabálynak vagy óvóintézkedésnek nem tett eleget. Ugyanilyen megtérítési kötelezettség terheli a munkáltatót akkor is, ha ő vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elő.

109. § (1) Aki a társadalombiztosítási ellátásra jogosult betegségéért, keresőképtelenségéért, munkaképesség-csökkenéséért vagy haláláért felelős, köteles az emiatt nyújtott társadalombiztosítási ellátást megtéríteni. A megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felelősség megállapítható.

(2) A felelősség megállapítására, ha jogszabály kivételt nem tesz, a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a felelősség abban az esetben is fennáll, ha az ellátásra jogosultnak vagyoni kára nincs.

(3) A munkáltató az általa foglalkoztatott biztosított üzemi balesetével kapcsolatban az (1)-(2) bekezdés rendelkezései alapján megtérítésre nem kötelezhető.

Késedelmi pótlék[288]

110. §[289] (1) Késedelmi pótlékot köteles fizetni az a munkáltató, egyéb szerv, illetőleg személy, aki a társadalombiztosítási, az egészségbiztosítási, a nyugdíjjárulék, valamint a baleseti járulékfizetési kötelezettségének az előírt határidőig nem tesz eleget.

(2)[290] A késedelmi pótlék mértéke naptári naponként 0,13 százalék.

(3)[291] A késedelmi pótlékot a 104. § megfelelő alkalmazásával a befizetésre (átutalásra) előírt eredeti határnapot követő naptól kell számítani.

(4)[292] Ha az illetékes egészségbiztosítási igazgatási szerv az igényelbírálásra vonatkozó rendelkezések szerint elbírált táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, baleseti táppénz folyósítását (kifizetését, postára adását, átutalását) 15 napon belül nem teljesíti, a jogosult részére a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot köteles fizetni.

(5)[293] Ha az illetékes nyugdíjfolyósító szerv az igényelbírálásra vonatkozó rendelkezések szerint megállapított ellátás folyósítását (az ellátás összegének postára adását, átutalását) a határozat kézbesítését követő 15 napon belül nem teljesíti, a jogosultnak a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot köteles fizetni a késedelmesen folyósított ellátás összege után. A kamatot az említett határidő lejártát követő naptól kell számítani.

Járulékbírság és mulasztási bírság[294]

111. §[295] (1) Járulékbírságot köteles fizetni a munkáltató, egyéb szerv és személy, ha a társadalombiztosítási jogszabályokban meghatározott járulékbevallási kötelezettségének nem, vagy nem az előírt módon tesz eleget. A járulékbírság mértéke a bevallani elmulasztott társadalombiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási járulék, baleseti járulék és szakszövetkezeti járulék ötven százaléka, a mulasztás önkéntes pótlása esetén huszonöt százaléka.

(2) Ha a járulékot azért kellett kiróni, mert a munkáltató, egyéb szerv és személy nem tett eleget az előírt bejelentési, valamint nyilvántartásba vételi kötelezettségének, a járulékbírság összege azonos a kirótt járulék összegével. Egy éven belüli ismételt mulasztás esetén - járulékbírság címén - a kirótt járulék kétszeresét kell felszámítani.

(3) Mulasztási bírságot köteles fizetni a munkáltató, egyéb szerv és személy, ha a társadalombiztosítási jogszabályokban meghatározott bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási, illetőleg a társadalombiztosítási feladatok ellátásával kapcsolatos kötelezettségének nem, vagy nem az előírt módon tesz eleget. A mulasztási bírság összege 10 000 forinttól 100 000 forintig, egy éven belüli ismételt mulasztás esetén 200 000 forintig terjedhet.

(4) Mulasztási bírságot nem kell fizetni, ha a mulasztás miatt járulékbírság felszámítás történ.

Az eljárás költségének a megtérítése

112. §[296] A fizetésre kötelezett a mulasztása miatt felmerült eljárás költségeit megtéríti. Az eljárás költségeinek a megtérítési módját, mértékét (összegét) a Kormány rendeletben szabályozza.

A követelés érvényesítése

113. § (1) A társadalombiztosítási szerv az e törvényen alapuló követelését öt év alatt érvényesítheti. Ha a követelésre alapot adó magatartás bűncselekmény, a követelés öt éven túl is érvényesíthető mindaddig, amíg a büntethetőség el nem évül.

(2) A társadalombiztosítás ügyviteli szerve a követelését fizetésre kötelező határozattal, illetőleg fizetési meghagyással érvényesíti. A jogerőre emelkedett határozat, illetőleg fizetési meghagyás végrehajtható.

(3)[297] Ha a fizetésre kötelezett munkáltató, egyéb szerv és személy a fizetésre kötelező határozat, illetőleg a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül fizetési kötelezettségét nem teljesíti, a határozatot hozó, illetőleg a fizetési meghagyást kibocsátó társadalombiztosítási szerv a követelését a 104/A. §, 104/B. §, 104/C. §, 105. § megfelelő alkalmazásával érvényesíti.

(4)[298] A társadalombiztosítási szerv által hozott, jogerős fizetésre kötelező határozat, illetve kibocsátott jogerős fizetési meghagyás végrehajtható közigazgatási határozat.

Mérséklés, elengedés

114. §[299] A társadalombiztosítási ellátás visszafizetése, a nem jogi személyt terhelő megtérítés, a késedelmi pótlék, a járulékbírság és mulasztási bírság és az eljárás költségének a megtérítése címén megállapított összeget méltányos esetben mérsékelni lehet, vagy el lehet engedni.

114/A. §[300] (1) A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény hatálya alá tartozó eljárások keretében a gazdálkodó szervezetek járuléktartozásáról - az Egészségbiztosítási Önkormányzat és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat közgyűléseinek közös határozatában meghatározott feltételek mellett - a követelés behajtására jogosult szervezet lemondhat, ideértve annak engedményezését is.

(2) A megszűnt gazdálkodó szervezet esetében az ötezer forintot meg nem haladó társadalombiztosítási követelést törölni lehet.

IX. Fejezet

Jogorvoslat

115. § (1) A jogszabályban meghatározott szervek járnak el

a) a társadalombiztosítási ellátásokkal kapcsolatban az igénylő és a megállapító szerv között,

b) a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésére, illetőleg megtérítésére kötelezett és a társadalombiztosítási ügyviteli feladatot ellátó szerv között

felmerült vitás ügyekben.

(2)[301] Ha egyéb kizáró ok nincs, a megállapított társadalombiztosítási ellátást annak ellenére folyósítani kell, hogy a keresetlevelet benyújtották.

(3)[302] A végrehajtási eljárás során a MEP bármely elsőfokú határozata ellen az adós által benyújtott fellebbezést, törvénysértő intézkedés, illetőleg intézkedés elmulasztása elleni végrehajtási kifogást - a (4) bekezdésre is figyelemmel - az Országos Egészségbiztosítási Pénztár bírálja el.

(4)[303] A társadalombiztosítási végrehajtó törvénysértő intézkedése, illetőleg az intézkedés elmulasztása elleni végrehajtási kifogást a MEP vezetője bírálja el.

(5)[304] A társadalombiztosítási végrehajtási eljárás jogorvoslati rendjéről a 104/D. § rendelkezik.

116. § A biztosított keresőképessé nyilvánítása miatt panasszal fordulhat a kijelölt orvosi bizottsághoz. E bizottság döntése végérvényes.

117. §[305] A biztosítási jogviszony fennállása kérdésében hozott határozat ellen az érdekelt, a fizetési meghagyás ellen a munkáltató és egyéb szerv a kézbesítést követő 30 napon belül bírósághoz fordulhat.

117/A. §[306] (1) Ha az igény elbírálása, illetőleg követelés érvényesítése után megállapítást nyer, hogy a bíróság által el nem bírált határozat (fizetési meghagyás) jogszabályt sért, vagy az igényt tévesen utasították el, illetve az ellátás (követelés) összegét tévesen állapították meg, az ellátást tévesen folyósították, az illetékes társadalombiztosítási szerv a határozat (fizetési meghagyás) közlésétől számított öt éven belül a határozatot (fizetési meghagyást) módosítja, illetőleg visszavonja.

(2) Az ellátás összegének utólagos kifizetésére a 100. § (1) bekezdése, a követelés érvényesítésére a 113. §, a visszafizetési és a megtérítési kötelezettségre a 105-109. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni.

X. Fejezet

A társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak

118. §[307] (1)[308] Kizárólag egészségügyi szolgáltatásra jogosult az, aki

a) az öregségi nyugdíjkorhatárt még nem érte el és rokkantsági nyugdíjban vagy hozzátartozói nyugellátásban részesül, továbbá baleseti nyugellátásban vagy baleseti hozzátartozói nyugellátásban részesül,

b) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben részesül,

c) öregségi nyugdíjban, az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követően rokkantsági nyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban, illetőleg hozzátartozói nyugellátásban, baleseti hozzátartozói nyugellátásban részesül,

d) előnyugdíjban, korengedményes nyugdíjban, továbbá öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, átmeneti járadékban, rendszeres szociális járadékban, egészségkárosodási járadékban, rokkantsági járadékban, valamint a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól öregségi nyugdíjban, illetve rendszeres rokkantsági segélyben,

e)[309] nemzeti gondozási díjban (pótlékban) hadigondozotti ellátásban,

f) bányászati keresetkiegészítésben,

g) gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben,

h) Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól, felekezettől nyugdíjban,

i) rendszeres szociális segélyben, ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban,

j) munkanélküliek jövedelempótló támogatásában

részesül,

k) középfokú nevelési-oktatási vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató magyar állampolgár,

l) az a)-k) pontokban említettek hozzátartozói [T. 15. § (3) bekezdés],

m) sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesít,

n) a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező kiskorú magyar állampolgár,

o) személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos szociális intézményben elhelyezett személy (ide nem értve a külföldi állampolgárt),

p) fogva tartott (ideértve az őrizetbe vett, az előzetesen letartóztatott, az elzárásra utalt és a szabadságvesztés büntetést töltő személyt),

r) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény rendelkezései szerint szociálisan rászorultnak minősül, és egészségügyi szolgáltatásra jogosító igazolvánnyal rendelkező személy,

s) a 119. § (2) bekezdése szerint egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett személy.

(2)[310] A kormányközi egyezmény hatálya alá tartozó külföldi állampolgár az egyezményben foglaltak szerint jogosult egészségügyi ellátásra.

(3) Baleseti ellátásra és baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosult az a személy, aki

a) egyéni vállalkozóként, társas vállalkozás tagjaként kiegészítő tevékenységet folytat,

b) nevelési-oktatási és felsőoktatási intézmény, iskola, iskolarendszeren kívüli oktatásban, gyakorlati képzésben részesülő tanulója (hallgatója), ide nem értve a külföldi állampolgárt,

c) szocioterápiás intézetben gyógykezelt elmebeteg, illetőleg szenvedélybeteg,

d) fogva tartott (őrizetbe vett, az előzetesen letartóztatott, az elzárásra utalt, a szabadságvesztés büntetést töltő személy),

e) társadalmi munkát végez, különösen, aki életmentés, baleset-, illetőleg katasztrófaelhárítás vagy véradás során szenved balesetet vagy egészségkárosodást,

f) közérdekű, közösségi munkát végez.

118/A. §[311] (1)

A 103/D. § (1) bekezdés a)-d) pontjában említett vállalkozót, továbbá a társas vállalkozás tagját akkor kell kiegészítő tevékenységet folytatónak tekinteni, ha egyidejűleg e törvény vagy külön jogszabály, illetőleg államközi egyezmény alapján öregségi (ideértve a korengedményes nyugdíjban, az előnyugdíjban, a bányásznyugdíjban, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, ideértve a magyar alkotóművészeti közalapítványtól öregségi nyugdíjban részesülő személyt is, valamint a szolgálati nyugdíjban részesülő személyt és azokat az ezekre jogosult, nyugdíjkorhatárt elért özvegyi nyugdíjban részesülőket), rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban (ideértve a Magyar Alkotóművészek Közalapítványtól rendszeres rokkantsági segélyben részesülő személyt is) vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban, rokkantsági járadékban részesül.

119. §[312] (1)[313] A T. 118. § (1) bekezdése a)-r) pontokban és a (2) bekezdésben említett személyek egészségügyi szolgáltatásának költsége az Egészségbiztosítási Alapot terheli.

(2)[314] Az a személy, aki személyi igazolvánnyal rendelkezik, vagy azzal jogszabály alapján rendelkeznie kellene, és aki e törvény alapján biztosítottnak vagy biztosított eltartott hozzátartozójának nem minősül és egészségügyi szolgáltatásra a 118. § (1) bekezdés a)-r) pontja szerint nem jogosult, köteles havonta a munkából, tevékenységből származó adóköteles jövedelem, de legalább a mindenkori minimális bér 11,5 százalékának megfelelő összegű egészségbiztosítási járulékot fizetni, a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig a lakóhelye szerint illetékes MEP-hez. A járulékfizetés esetén az eltartott hozzátartozója [T. 15. § (3) bekezdés] is jogosult egészségügyi szolgáltatásra.

(3) A 118. § (3) bekezdésében említett személyek ellátásának fedezetére baleseti járulékot kell fizetni azzal, hogy a b)-f) pontokban említett személyek után a járulékfizetési kötelezettség a központi költségvetést terheli.

Baleseti járulékfizetés[315]

119/A. §[316] (1)[317] A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó - a tevékenységet kezdőnek minősülő kivételével - az e tevékenységéből származó és a tárgyévet közvetlenül megelőző naptári évben elért adóköteles jövedelme, átalányadó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem egytizenketted része - legfeljebb azonban évi 1 204 500 forint (havi 99 000 forint, napi 3300 forint) - után baleseti járulékot köteles havonta fizetni.

(2)[318]

(3)[319] Ha a tevékenységet kezdő egyéni vállalkozó kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül, a járulékfizetési kötelezettség kezdetének napjától az év december 31. napjáig az év első napján érvényes minimális bér után köteles havonta fizetni a baleseti járulékot.

(4)[320] A 103/D. § (8)-(10) bekezdéseinek rendelkezéseit a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozóra is alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy az igazolt keresőképtelensége vagy kórházi ápolása időtartamára sem köteles járulékot fizetni.

(5)[321] A baleseti járulék mértéke tíz százalék.

(6)[322] A baleseti ellátást az (1)-(3) bekezdésben meghatározott jövedelem (összeg) figyelembevételével kell megállapítani.

119/B. §[323] (1)[324] A társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytató tagnak személyes közreműködése alapján kiosztott adóköteles jövedelem után 10 százalékos mértékű baleseti járulékot fizet. A baleseti járulékot a tagsági viszony megszűnését követően kiosztott jövedelem után is meg kell fizetni.

(2)[325]

119/C. §[326]

Megállapodás társadalombiztosítási ellátásra

119/D. §[327] (1)[328] A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező, biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban nem álló nagykorú személy a lakóhelye szerint illetékes MEP-pel szolgálati idő megszerzésére 30 százalékos mértékű nyugdíjbiztosítási járulék fizetésének vállalása mellett megállapodást köthet.

(2) A járulékfizetés alapja a megállapodást kötő által megjelölt jövedelem, de legalább a megállapodás megkötését megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összege. Ha a megállapodást a minimálbér összegének figyelembevételével kötik meg, annak változása esetén a megállapodásban meghatározott összeg a változást követő hónap első napjától módosul.

(3)[329] Az (1) bekezdésben említett nyugdíjbiztosítási járulék alapjaként megjelölt összeg nem lehet több havi 99 000 forintnál.

(4) A 11. § hatálya alá tartozó külföldi állampolgár a tartózkodási helye szerint illetékes MEP-pel megállapodást köthet a saját, valamint a vele együtt a Magyar Köztársaság területén tartózkodó házastársa és gyermeke egészségügyi szolgáltatásának biztosítására.

(5)[330] A (4) bekezdésben említett külföldi állampolgár a megállapodást havi 7200 forint, házastársa és gyermeke után havi 3600 forint/fő járulékfizetési kötelezettség vállalása esetén kötheti meg a tartózkodási helye szerint illetékes MEP-pel.

(6) A Magyar Köztársaság területén oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató külföldi állampolgár egészségügyi szolgáltatásra a tartózkodási helye szerint illetékes MEP-pel havi 4000 forint egészségbiztosítási járulék fizetésének vállalása esetén köthet megállapodást.

(7)[331] A devizajogszabályok szerint külföldinek minősülő magyar állampolgár egészségügyi szolgáltatásra a magyarországi tartózkodási helye szerint illetékes MEP-pel havi 10 000 forint összegű egészségbiztosítási járulék fizetésének vállalása esetén köthet megállapodást.

(8) A (4) és a (6)-(7) bekezdés szerinti megállapodást az állampolgár javára, a fizetési kötelezettség vállalása esetén más személy vagy szerv is megkötheti.

(9)[332] A megállapodásnak tartalmaznia kell a fizetendő járulék alapját vagy összegét, továbbá a nyilvántartásra, adatszolgáltatásra vonatkozó szabályokat. Egészségügyi szolgáltatásra kötött megállapodás esetén a jogosultságot, a megállapodást kötő egészségbiztosítási pénztár által kiállított igazolással, illetőleg annak érvényesítésével kell igazolni. A részletes szabályokról külön jogszabály rendelkezik.

(10) Az (1) bekezdésben, illetőleg a (4) és a (6)-(7) bekezdésben említett személlyel, továbbá ezek javára megállapodás csak annak megkötését követő hónap első napjától kezdődő hatállyal, az első hónapra esedékes járulék egyidejű befizetése mellett köthető. Ezt követően az (5)-(7) bekezdés szerint járulékokat havonta előre, a tárgyhónapot közvetlenül megelőző hónap utolsó napjáig, egyéb esetben a tárgyhavi járulékot a következő hónap 10. napjáig kell megfizetni. A befizetés elmulasztása a megállapodás megszűnését vonja maga után. Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság a megállapodás megszűnésének napjáig áll fenn.

(11) A megállapodás alapján megszerzett jogosultságra - ha a jogszabály másként nem rendelkezik - a II. és IV. fejezet rendelkezései az irányadóak az alábbi eltérésekkel:

a) az egészségügyi szolgáltatás - sürgősségi ellátás kivételével - akkor jár, ha az igénybevétel kezdő napját közvetlenül megelőzően legalább hat havi járulékfizetés történt,

b) az eltartott hozzátartozóra a jogosultság nem terjed ki.

XI. Fejezet

Vegyes rendelkezések

Nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség

119/E. §[333] (1) A társadalombiztosítási igazgatási szervek - ideértve a társadalombiztosítási feladatokat külön jogszabály vagy megállapodás alapján ellátó munkáltatókat és egyéb szerveket - természetes személyről adatokat - 1996. december 31-ét követően:

a)[334] a társadalombiztosítási ellátások, illetőleg a társadalombiztosítás szerveinek hatáskörébe utalt más ellátások megállapítása, folyósítása és ellenőrzése céljából TAJ számon vagy nyugdíjfolyósítási törzsszámon, továbbá

b) a társadalombiztosítási alapokat illető befizetések teljesítése érdekében társadalombiztosítási folyószámla-számon

tarthatnak nyilván.

(2) Társadalombiztosítási igazgatási szervek az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott célra az általuk folyósított ellátások elszámolása, továbbá a járulékbevallás, -befizetés és egyéb követelés nyilvántartása, elszámolása, illetve a kintlévőségek behajtása céljából a kötelezettek társadalombiztosítási folyószámlájának azonosítására társadalombiztosítási folyószámlaszámot használhatnak. A társadalombiztosítási folyószámlaszámot az illetékes egészségbiztosítási szervek képezik, és arról az érintettet írásban értesítik.

(3)[335] Az (1) bekezdésben meghatározott célra az alábbi személyes adatok tarthatók nyilván:

a) személyi adatok (név, leánykori név, anyja neve, születési hely, év, hónap, nap),

b) családi állapot, állampolgárság,

c) lakóhely (tartózkodási hely),

d) foglalkozás, munkahely, munkakör, tevékenység,

e) a társadalombiztosítási ellátás megállapításához azon, egészségi állapotra vonatkozó adatok, amelyek a társadalombiztosítási ellátás megállapításához szükségesek,

f) jövedelemre vonatkozó adatok.

(4)[336] A társadalombiztosítási igazgatási szervek a jogszabályban előírt járulékelszámolással kapcsolatos bizonylatot, nyilvántartást - ideértve a mágneses adathordozón rögzített adatokat is - úgy állítják ki, illetve vezetik, hogy az a járulékok alapjának, a járulékok, a késedelmi pótlék, a járulék- és mulasztási bírság összegének, továbbá ezek megfizetésének megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen.

(5)[337] A társadalombiztosítási igazgatási szervek nem társadalombiztosítási szerv és természetes személy részére adatot csak törvény, illetve törvény felhatalmazása alapján - a felhasználás céljának és jogalapjának egyidejű megjelölésével - jogszabályban meghatározott módon szolgáltathatnak.

(6)[338] A bíróság, az ügyészség, a bűnüldözés és a büntetés-végrehajtás szervei, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik ellátása érdekében a rájuk vonatkozó törvényekben meghatározott célok és feltételek teljesülése esetén, e törvény felhatalmazása alapján - a TAJ szám kivételével - a nyilvántartásba felvett adatok teljes körének igénylésére jogosultak. A rendőrség és a büntetés-végrehajtás szervei a fogvatartottak tekintetében jogosultak a TAJ szám igénylésére is.

(7)[339] A (3) bekezdés alapján nyilvántartásba vett adatokból

a) az adóigazgatás szervei az adókötelezettég ellenőrzése érdekében az adóazonosító jel alkalmazásával az a), c), d) és f) pontjai,

b) a munkaügyi és szociális igazgatás szervei az ellátás megállapítása, folyósítása, ellenőrzése céljából a TAJ szám alkalmazásával az a)-d) és f) pontjai,

c) az egészségügyi ellátást nyújtó szervek (személyek) az egészségügyi szolgáltatói feladataik ellátása érdekében a TAJ szám alkalmazásával az a)-e) pontjai

szerinti adatok igénylésére jogosultak.

(8)[340] A (3) bekezdés szerinti adatok statisztikai célra felhasználhatók és statisztikai célú felhasználásra - személyazonosításra alkalmatlan módon - átadhatók.

(9)[341] A (5)-(7) bekezdésben nem szabályozott esetben adatok továbbításának csak akkor van helye, ha ahhoz az érintett írásban hozzájárult.

(10)[342] A társadalombiztosítási nyilvántartásba az érintett betekinthet, a róla nyilvántartott adatairól felvilágosítást kérhet.

(11) A társadalombiztosítási igazgatási szerv, továbbá a társadalombiztosítási feladatokat ellátó egyéb szerv vezetője a polgárok személyes adatai védelméért való felelősségének körében olyan technikai és szervezési intézkedéseket tesz, ellenőrzési rendszert alakít ki és adatvédelmi szabályzatot ad ki, amely biztosítja az adatvédelmi követelmények teljesülését.

120. § (1)[343] A munkáltatók - ideértve az egyéni vállalkozókat és a társas vállalkozásokat is - és egyéb szervek a társadalombiztosítás céljait szolgáló nyilvántartások vezetésére, valamint adatok, így különösen az adószám, a KSH-jelzőszám és a bankszámlaszám bejelentésére kötelezhetők. A nyilvántartások vezetése, illetve az adatszolgáltatás a társadalombiztosítási igazgatási szervek által meghatározott esetben és módon mágneses adathordozón (mágneslemez, mágnesszalag stb.) is teljesíthető.

(2)[344] A munkáltatók és egyéb szervek a társadalombiztosítási ellátások megállapításához szükséges - 1987. december 31-e utáni - kereseti adatokat tartalmazó nyilvántartásokat kötelesek megőrizni. A részletes szabályokat a Kormány állapítja meg.

(3)[345] A társadalombiztosítási szerv felhívására a társadalombiztosítási feladatok ellátásához szükséges adatokat tizenöt napon belül kell közölni.

(4)[346] Az adóhatóság a társadalombiztosítási szerv megkeresésére 15 napon belül köteles közölni az egyéni vállalkozók személyi jövedelemadójának alapját.

120/A. §[347] (1) A munkáltatók és egyéb szervek kötelesek 1996. július 1-je és december 31-e között a nyugellátás, baleseti nyugellátás megállapítása érdekében a külön jogszabályban rendszeresített, a biztosítottak 1988. január 1-je és 1992. február 29-e közötti kereseti (jövedelmi) adatait tartalmazó munkabér-jövedelemigazolást a székhelyük, telephelyük szerint illetékes Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnak (kirendeltségnek), a vasutaknál a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóságának megküldeni. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság külön engedélye alapján az adatszolgáltatás legkésőbb 1997. június 30-ig teljesíthető.

(2) Az (1) bekezdés szerinti adatszolgáltatás részletes szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.

121. § Az ellátásban részesülő - ha a jogszabály kivételt nem tesz - köteles a társadalombiztosítási szervnek bejelenteni minden olyan tényt, illetőleg adatot, amely az ellátásra jogosultságát vagy ellátása folyósítását érinti.

121/A. §[348] A társadalombiztosítás igazgatási szerveinek szak- és pénzügyi ellenőrzése kiterjed a társadalombiztosítással kapcsolatos jogszabályok megtartására, a társadalombiztosítási alapokat megillető befizetésekre, illetőleg a nyilvántartási és az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére, a társadalombiztosítási szervek hatáskörébe tartozó ellátásoknak és szolgáltatásoknak (támogatásoknak, térítéseknek) a jogosultak részére történő megállapítására, folyósítására, a társadalombiztosítási alapok terhére teljesített egyéb szolgáltatásokra, támogatásokra és azok felhasználására, továbbá a társadalombiztosítással kapcsolatos - jogszabályban előírt - ügyviteli feladatok ellátására. Az ehhez szükséges nyilvántartásokat, könyvelési és egyéb okmányokat, illetőleg adatokat rendelkezésre kell bocsátani.

Átmeneti rendelkezések

122. §[349] Az 1975. június 30-a után bejelentett igényt e törvény rendelkezései szerint kell elbírálni, és az ellátást legkorábban a hatálybalépés napjától lehet folyósítani. A kivételeket a Kormány állapítja meg.

123. § E törvénynek a már megállapított nyugellátásokra és baleseti nyugellátásokra vonatkozó rendelkezéseit a hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított nyugellátásokra megfelelően alkalmazni kell. Ahol e törvény nyugdíjast, baleseti járadékost, illetőleg nyugellátásban, baleseti nyugellátásban részesülőt említ, ezen a korábban érvényben volt jogszabályok alapján megállapított nyugellátásban részesülőt is érteni kell.

A törvény végrehajtása

124. § (1)[350] E törvény végrehajtásáról a Kormány gondoskodik.

(2) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy[351]

a) a mezőgazdasági szövetkezeti tagok táppénzre és terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultságáról e törvényben foglaltaktól eltérően rendelkezzék,

b) egyes foglalkozásokban (munkakörökben) dolgozók tekintetében e törvény szabályaitól eltérően rendelkezzék,

c)[352] meghatározza a temetési segély és a házastársi pótlék összegét,

d) megállapítsa a nyugellátások, baleseti nyugellátások legkisebb összegét,

e) megállapítsa az öregségi, a munkaképtelenségi járadékra és az özvegyi járadékra jogosultság szabályait, valamint ezek összegét,

f)[353] a nem a Nyugdíjbiztosítási Alapból finanszírozott korengedményes nyugdíjazásra vonatkozó szabályokat e törvény rendelkezéseitől eltérően megállapíthassa,

g)[354]

Hatálybaléptetés

125. § (1)[355] E törvény 1975. július 1-én lép hatályba, a folyamatban levő ügyekben a korábbi rendelkezések az irányadók. A kivételeket a Kormány állapítja meg.

(2) Egyidejűleg hatályát veszti:

az 1955. évi 39. törvényerejű rendelet, valamint az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 1957. évi 60. törvényerejű rendelet, 1962. évi 27. törvényerejű rendelet, 1966. évi 15. törvényerejű rendelet, 1968. évi 19. törvényerejű rendelet, 1969. évi 39. törvényerejű rendelet, 1970. évi 10. törvényerejű rendelet, 1973. évi 27. törvényerejű rendelet;

az 1957. évi 55. törvényerejű rendelet 11. §-a (2) bekezdésének a nyugdíjigényről lemondást előíró rendelkezése;

az 1958. évi 40. törvényerejű rendelet, valamint az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 1962. évi 12. törvényerejű rendelet;

az 1963. évi 10. törvényerejű rendelet, 1964. évi 6. törvényerejű rendelet 9. §-a, 1965. évi 12. törvényerejű rendelet, 1971. évi 33. törvényerejű rendelet, 1972. évi 25. törvényerejű rendelet;

az 1961. évi 20. törvényerejű rendelet, valamint az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 1963. évi 18. törvényerejű rendelet, 1969. évi 9. törvényerejű rendelet;

az 1966. évi 30. törvényerejű rendelet, valamint az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 1967. évi III. törvény 141. §-a, az 1970. évi 34. törvényerejű rendelet, 1972. évi 24. törvényerejű rendelet;

az 1967. évi II. törvény 67-70. §-ai;

az 1969. évi 42. törvényerejű rendelet.

Melléklet a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényhez[356]

A nyugdíjfolyósítási törzsszám és a társadalombiztosítási folyószámlaszám képzési szabályai

A nyugdíjfolyósítási törzsszám első három számjegye az ellátás jellegére utal, a következő öt számjegy egy folyamatosan kiadott sorszám, a kilencedik számjegy az 1-8. számjegyek felhasználásával matematikai módszerrel képzett ellenőrző szám.

A társadalombiztosítási folyószámlaszám a folyószámla egyedi azonosítására szolgáló, tizennégyjegyű számsor. A társadalombiztosítási folyószámlaszám első három pozíciója az ügyviteli kód, amely a területi illetékességet határozza meg, a 4-11. pozíció folyamatosan generált sorszám, amely a régi és az új azonosítók megfeleltetését és átkódolását is biztosítja, értéke a 4. pozíción kötelezően 1 vagy ennél nagyobb szám. A 12-13. pozíció folyószámla csoportosító kód, amely belső paraméterállományból vezérelve szakmai csoportosítást vezérel, a 14. pozíció matematikai módszerrel képzett ellenőrző szám.