A Fővárosi Ítélőtábla Bf.276/2013/14. számú határozata rablás bűntette (FEGYVERESEN elkövetett rablás bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 46. §, 351. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 190. §, 325. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Nehrer Péter, Sebe Mária

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.276/2013/14. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2014. év március hó 20. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A fegyveresen elkövetett rablás bűntette és más bűncselekmények miatta a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2013. év március hó 26. napján kelt 18.B.349/2012/31. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott vagyon elleni erőszakos-, valamint emberi szabadság elleni bűncselekményeit egységesen a 2012. évi C. törvény 190. § (1) bekezdésébe ütköző, a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő emberrablás bűntettének, a közbiztonság elleni bűncselekményét a 2012. évi C. törvény 325. § (1) bekezdés a) pontja szerint minősülő lőfegyverrel visszaélés bűntettének minősíti.

A vádlott szabadságvesztés büntetését 5 (öt) év börtönre enyhíti, a pénzmellékbüntetés kiszabását mellőzi.

A szabadságvesztés kétharmad részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható.

A házi őrizetben töltött idő beszámításánál 4 (négy) napi házi őrizet felel meg egy napi szabadságvesztésnek.

A bűnjelként bevételezett 40.000 forint lefoglalásának megszüntetését és a sértett részére történő kiadását akként változtatja meg, hogy a lefoglalás megszüntetését és a kiadást mellőzi, és ezen összegre vagyonelkobzást rendel el.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendeli az általa az elsőfokú ítélet kihirdetésétől 2013. augusztus 4. napjáig házi őrizetben töltött időt is.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Törvényszék a 2013. március 26 napján kelt 18.B.349/2012/31. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 321. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pontja szerinti rablás bűntettében, a Btk. 263/A. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző lőfegyverrel való visszaélés bűntettében, és a Btk. 175. § (1), (3) bekezdés I. tétel g) pontja szerinti személyi szabadság megsértésének bűntettében. Ezért halmazati büntetésül 6 év fegyházbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra, valamint 100.000,- Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartás, valamint házi őrizetben töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról, a bűnjelek lefoglalásának megszüntetéséről, azok kiadásáról, megsemmisítéséről, illetve elkobzásáról; a 40.000,- Ft lefoglalását megszüntette és azt a sértettnek rendelte kiadni.

Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott védője jelentett be fellebbezést. A rendelkezésre álló iratokból nem volt megállapítható, hogy a vádlottnak fellebbezési jogosultságot tartalmazó ítéletkiadmányt kézbesített volna az elsőfokú bíróság, ugyanis a vádlott az ítélet kihirdetésekor nem volt jelen. A másodfokú nyilvános ülésen az ennek következtében eddig még meg sem nyílott fellebbezési határidőben, a perorvoslati jogára történt kioktatást követően bejelentette, hogy az elsőfokú határozat ellen jogorvoslattal él. A vádlott nem kívánta igénybe venni a nyolc napos gondolkodási időt, mely - korábbi tájékoztatás hiányában - 2014. március 20. napján, a másodfokú nyilvános ülés időpontjában nyílt meg.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.634/2012/7. számú átiratában az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak, az alkalmazott minősítést, a kiszabott büntetést törvényesnek fogadta el. Annyiban indítványozta pontosítani az ítéletet, hogy a második számú bűncselekmény megnevezését a másodfokú bíróság lőfegyverrel és lőszerrel visszaélésre pontosítsa. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

A másodfokú nyilvános ülésen a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a vádlott cselekménye az elsőfokú ítéletben megállapítottakhoz képest eltérően, fegyveresen elkövetett emberrablás bűntettének is minősülhet. A minősítés változására figyelemmel a vádlott, védője és az ügyész nem kérte a nyilvános ülés elnapolását.

A vádlott védője perbeszédében felhívta a figyelmet arra, hogy nem csupán az ezt megelőző elsőfokú eljárás során, hanem már a nyomozás idején is olyan védő járt el, aki a felfüggesztése folytán nem rendelkezett ilyen jogosítvánnyal, így a kötelező védelem törvényi előírásai a nyomozati szakban sem érvényesülhettek. A bírósági eljárásban megvalósult ezen eljárásjogi hibát az ezt megelőző ítélet hatályon kívül helyezése és a lefolytatott új elsőfokú eljárás orvosolta ugyan, azonban ez nem hatott ki a nyomozati szakra, így az ekkor elkövetett eljárásjogi szabálysértés alkalmával keletkezett bizonyíték a Be. rendelkezései szerint nem vehetők figyelembe.

Az ügy érdemére vonatkozóan a védő álláspontja szerint sem emberrablás, sem pedig rablás nem valósult meg a sértettel szemben, csupán a személyi szabadság megsértése. E körben felhívta a figyelmet arra, hogy a vádlott a saját pénzét akarta megkapni, így nincs olyan polgári jogi értelemben vett idegen dolog, amire a vagyon elleni bűncselekmény elkövethető lenne. Nem vitatta a lőfegyverrel visszaélést, azt azonban enyhítő körülményként kérte figyelembe venni, hogy amikor a vádlott megkezdte annak tartását, akkor az még nem volt engedélyköteles, így a vádlottnak kellett volna folyamatosan utána járnia, hogy leadásra kötelessé vált-e ez az eszköz, avagy nem. Utóbbi bűncselekmény, továbbá a személyi szabadság megsértése miatt látta megállapíthatónak a vádlott büntetőjogi felelősségét. Felhívta a figyelmet az új büntető törvény enyhébb rendelkezéseire, különös tekintettel a kedvezőbb feltételes szabadságra bocsáthatóságra, amelynek alkalmazásával az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés enyhítését indítványozta. E kérelmét arra az esetre is fenntartotta, ha az ítélőtábla az eltérő jogi minősítés szerint állapítaná meg a vádlott büntetőjogi felelősségét.

A büntetés kiszabása körében felhívta a figyelmet a vádlott magas vérnyomásos betegségére, arra hogy ezért, valamint más megbetegedése miatt folyamatos kezelésben részesül a bv. intézetben.

A vádlott felszólalásában és az utolsó szó jogán csatlakozott védőjéhez. Tagadta, hogy emberrablást követett volna el, senkit nem tuszkolt be az autóba, oda a sértett magától ült be. Azt viszont elismerte, hogy a pisztoly tartásával "hibázott". Kérte figyelembe venni, hogy éveken át, a mentőszolgálat dolgozójaként munkája során az emberek életéért küzdött.

Perbeszédében az ügyész egyetértett a vádlott védőjével annyiban, hogy az új Btk. rendelkezéseit kell alkalmazni a feltételes szabadságra vonatkozó kedvezőbb szabályok miatt. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást irányadónak tartva ugyanakkor a másodfokú bíróság eltérő jogi minősítést megállapító végzésével értett egyet, és a vádlott vagyon elleni bűncselekményét fegyveresen elkövetett emberrablás bűntettének indítványozta minősíteni. A lőfegyverrel visszaéléssel kapcsolatosan megállapítható, hogy csak a csekély mennyiséget meghaladó visszaélés a jogellenes, márpedig a tényállásban írt öt darab nem haladja meg ezt a mértéket, ezért lőszerrel visszaélés megállapítására irányuló indítványát nem tartotta fenn, csupán lőfegyverrel visszaélés valósított meg vádlott. Az új Btk. szabályainak alkalmazása mellett egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.