A Szekszárdi Törvényszék P.20799/2007/59. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 177. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 318. §, 339. §, 340. §, 355. §, 360. §] Bíró: Ács Zoltán

Tolna Megyei Bíróság

16.P.20.799/2007/59. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Tolna Megyei Bíróság a dr. Horváth Katalin ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, - a dr. Glósz Gábor ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes elleni kártérítési perében meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 1.800.000,- (egymillió-nyolcszázezer) Ft-ot és ezen összegnek 2007. március 15. napjától a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, -

220.000,- (kettőszázhúszezer) Ft perköltséget.

Az államnak külön felhívásra köteles megfizetni a felperes 252.000,- (kettőszázötvenkettőezer) Ft, az alperes 108.000,- (egyszáznyolcezer) Ft le nem rótt eljárási illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek a Pécsi Ítélőtáblához, mely a Tolna Megyei Bíróságon nyújtható be írásban 3 (három) egyező példányban.

Az ítélőtábla előtti eljárásban a fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező. A kötelező jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan, kivéve, ha a fél pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő.

Ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, perköltségviselésre, vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték, vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, vagy csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel, vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul, a másodfokú bíróság az ítélet elleni fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, de a felek tárgyalás tartását kérhetik, illetve a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmük alapján a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása kérhető.

I n d o k o l á s :

A felperes és az alperes szóban megállapodtak abban, hogy az alperes, mint tandempilóta a felperessel ejtőernyős páros ugrást hajt végre. Az ejtőernyős tandemugrást eredetileg 2007. március 11. napján G-őn kívánták végrehajtani, ahol is az alperes a felperes társaságába tartozó több személlyel ugrott is, azonban az alkalmazott repülőgép mérete miatt a felperessel az ugrás végül elmaradt. Ezek után 2007. március 15. napján hajtották végre a felek az ejtőernyős páros ugrást K. légterében, mintegy 4000 méteres magasságból.

Az ugrás megkezdése előtt, illetve még ezt megelőzően G-őn az alperes a felperest szóban az ugrással kapcsolatban az utas számára szükséges tudnivalókról tájékoztatta, felperes, mint utas részéről az ilyen esetekben szokásosan előírt felelősségi nyilatkozat írásbeli kitöltésére, aláírására nem került sor.

A továbbiakban az ejtőernyővel történő ereszkedés a szokásos rendben lezajlott, - azonban a repülés végfázisában az alperes, mint pilóta repülés-technikai hibát vétett, melynek következménye durva földetérésben nyilvánult meg.

Az alperes a szakmai tematikában javasolt 200 métertől eltérően alacsony magasságon, mintegy 20 méteren fordult leszállóirányba, ezzel lépéskényszerbe került, - az alacsony fordulót követően az ernyő megsüllyedt, továbbiakban a süllyedő kupolának nem volt ideje, magassága a leszállás utolsó fázisában felgyorsulni ahhoz, hogy a pilóta leszálláskor lebegtetést tudjon végrehajtani, -

a pilóta, alperes a földetéréshez a megsüllyedt ernyőt tovább fékezte, amely magasságvesztéssel járt, ennek következménye volt a vízszintes magasság elvesztése és a függőleges merülésben történő földetérés, melyben a testek földetérése után a tehermentesített kupola a túlzott fékezéstől a személyek háta mögé esett, ami a repülőképes kupola esetében a személyek elé kellett volna hogy repüljön.

Fentiek ellenére is lehetősége lett volna az alperesnek a földetérés fázisában a keményebb földetérés elkerülésére, ezáltal a következmények megakadályozására, amelyben figyelembe veszi az utas súlyát az ugrás utolsó fázisára kialakult szélviszonyokat, átgondolva lehetőségét egy szakmailag elismert, un. alácsúszásos leszállási technikát alkalmaz, - amikor is a tandempilóta kinyújtott lábával a tandem-utas lábait felemelve páros nyújtott lábbal a földön csúszva ér földet, ekként tudja megvédeni a tandem-utas testi épségét.

Az ugrás során egyebekben a felperes, mint utas az alperes utasításainak megfelelően járt el, a leszállási fázisban szükséges módon a lábát felhúzta.

Ennek ellenére a durva földetérés következtében felperes nyomban jelezte az alperesnek, hogy egy reccsenést észlelt a hátában (megjegyzendő, maga az alperes is fájlalta a térdét ezt követően), majd a felperes a földetérés helyéről a gépkocsijához távozott, majd nemsokkal később a repülőtérről saját gépkocsijával, azt vezetve haza indult.

Közben, indulását megelőzően még egy alkalommal érdeklődött állapotáról az alperes, azonban a felperes orvosi segítséget nem kért, az alperes pedig a történteket a hatóságnak nem jelentette.

Fokozódó fájdalom miatt ugyanakkor a felperes hazafelé menet, még azon a napon B-en, az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetben jelentkezett, bár ez alkalommal történt felvételekor téves információval szolgált, miután az orvosi leletben az nyert rögzítést, hogy a felperes 5 méter magasságból lecsúszott, sérülése ily módon keletkezett.

A ténylegesen elvégzett vizsgálat a felperesnél II. ágyéki csigolya törését állapította meg, mely sérülés gyógytartama a 8 napot meghaladta, tényleges gyógytartama 3-4 hónapban állapítható meg.

A későbbiekben a felperes csigolyatörése gyógyult, de a darabos, kisfokú összenyomódással járó törés kismértékű egészségkárosodás hátrahagyásával jár, mely azonban maradandó fogyatékosságként nem értékelhető. Bár a felperes ágyéki csigolyatörése gyógyult, a kompressziós és darabos csigolyatörés utáni állapot azonban a gerinc fokozott fájdalom érzetével, érzékenységével és csökkent teherbíró képességgel jár, mindez a felperes számára a gerinc kíméletét indokolja.

Ezen túlmenően a felperesnél egy késleltetett formájú, un. posttraumás stressz zavar is fellépett, mely nagyobb részt depresszív tünetekkel járt, ezen állapota miatt az elmúlt években szakorvosi kezelésre és időszakonkénti ellenőrzésre szorult. A felperesnél a bekövetkezett sérülés, annak képzetében kialakult lehetséges következményei nála félelemérzést és tehetetlenség érzését keltették, mely a reális élethelyzeti nehézség és a baleset körülményeinek, a veszéllyel való fenyegetettségnek az érzése elkeseredettséggel társulva hangulatromláshoz, alvászavarhoz, a család és interperszonális kapcsolatinak meggyengüléséhez vezetett. A pszichiátriai kezelés megkezdésekor súlyos depresszív állapot került megállapításra, amely az alkalmazott kezelés hatására javult, de teljes tünetmentesség nem következett be, pszichés állapota változó.